Magyar Nemzet, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-01 / 75. szám
6 jesztette elő: „A zsidótörvény végrehajtását kormánybiztos látja el, melléje ellenőrző bizottság küldetik ki, amelyet a képviselőiház tagjai közül zsűriszerűen sorsolnak ki, a felsőház tagjait pedig a felsőház elnöke jelöli ki.“ Szilágyi Lajos aggódik, hogy a javaslat sérti a jogegyenlőségről eddig vallott felfogásunkat és megrendíti a jogbiztonság érzését. Beleütközik némely határozmánya a vallásszabadságba is. — Az, hogy a javaslat szükséges, nem vitás. De megfontolva, előzetes pártközi megállapodás után kellett volna a törvényhozás elé hozni. Országszerte beszélik, hogy a kormány nyomásra terjesztette elő a javaslatot, mégpedig illetéktelen külföldi befolyásra. Nem akar a miniszterelnök részéről nyilatkozatot provokálni ebben a tekintetben, még legnagyobb politikai ellenfeléről sem tételezi fel, hogy képes volna külföldi nyomásra, illegitim befolyásra javaslatot terjeszteni a magyar törvényhozás elé. Gróf Teleki Pál miniszterelnök ekkor közbeszólt: — Megmondtam bemutatkozó beszédemben a képviselőházban és itt is, hogy a magunk lábán állunk. Ameddig én itt ülök, addig a magunk lábán állunk. Nem értem, miért kell komolyan tett kijelentéseket naponta még felsőházi tagoknak is megismételni. (A felsőházi tagok hosszantartó éljenzéssel és tapssal fogadták a miniszterelnöknek ezt a kijelentését.) Wekerle Sándor szerint az előző zsidótörvény megfelelő végrehajtásával a zsidókérdés tárgyi részét meg lehetett volna oldani és nem lett volna szabad mindaddig új javaslattal jönni, amíg nemzeti életünk, főleg közgazdasági életünk az első javaslatot meg nem emésztette és le nem vonhattuk a tanulságot arra nézve, hogy várjon lehet-e, szükséges-e további lépéseket tenni ezen az úton. Határozati javaslatot nyújtott be, amelyben indítványozza, hogy az egyesített bizottság a javaslatot abban a reményben, hogy a részletes tárgyalás során a felmerült aggályok feloszlathatók lesznek, általánosságban fogadja el, a részletekre vonatkozó javaslatok megtételére pedig albizottságot küldjön ki, amelynek az egyesített bizottság elnökei és előadói lennének a tagjai, köztük a hercegprímás, mint az egyik bizottság elnöke, továbbá a keresztény egyházak képviseletében Glattfelder Gyula, Ravasz László és Raffay Sándor. Az egyesített bizottság az általános vita berekesztése után napolja el üléseit mindaddig, amíg az albizottság a részletekre vonatkozó javaslatait előterjeszti. Prónay György a javaslat ellentmondásairól A felsőházi egyesített bizottság délután öt órakor folytatta ülését. Báró Prónay György hangsúlyozta, hogy bármennyire zsidóbérencnek minősítsék is, módosítás nélkül nem fogadja el a javaslatot. Csatlakozik Wekerle Sándor indítványához. A leghihetetlenebb ellentmondásokat fedezi fel a javaslatban, amelynek következtében a legsivárabbnak látja közgazdaságunk jövő fejlődését is. Lelkiismeretlen beszéd, hogy a zsidók vándoroljanak ki. Ez nemzetközi probléma, amelyre megoldást még nem találtak. De ha találunk is megoldást, elbírja-e közgazdasági életünk, hogy tőkék, értékek menjenek ki? Emögött a megoldás mögött a nemzeti vagyon nagy része van. Ezt akarják kiengedni? Ha nem engedik — mert nem engedhetik ki —, nincs más mód, mint a vagyonelkobzás, amihez nem hajlandó hozzájárulni. Ha a javaslat megmarad a mai formájában és nem nyújtunk intézményesen biztosítékot a Felvidékről viszszatérő zsidóknak, akik húsz éven át magyarnak vallották magukat, a javaslat ártani fog a magyar irredentizmusnak. Harrer Ferenc elismeri, sőt szükségesnek is tartja, hogy a magyar kereszténység és a magyar zsidóság között az érvényesülés egyensúlyba kerüljön. Mivel azonban a meglevő törvényes eszközeink módot nyújtanak arra, hogy ez a probléma alkotmányunk alapelveinek, az emberiességi érzésnek és az ország anyagi érdekeinek sérelme nélkül a gazdasági élet követelései szerint megoldható legyen, új törvény hozatalát fölöslegesnek tartja. Mégis azoknak az aggodalmaknak hatása alatt, amelyet valamennyi felszólaló kifejtett, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. Ludány Miklós szóvátette, hogy mivel az antiszemitizmus a falvakban kisebb, mint a városokban, bizonyos visszaszivárgás történik a falvakba. A javaslat nem rendelkezik arról, hogy zsidó bérelhet-e a jövőben földet? Oda kell hatni, hogy a kisbérletek mellett minél több keresztény ifjút irányítsunk a középbérletekre. Hegedűs Lóránt keresztény szempontból ellenzi a javaslatot Hegedűs Lóránt általánosságban séta fogadja el a javaslatot, mert felfogása szerint ellenkezik a keresztény és nemzeti szemponttal. A kivándorlás felborul a valutáris lehetetlenségen. A javaslattal nem a keresztényeken segítünk, hanem tönkretesszük azt a lehetőséget, hogy keresztényeken segíthessünk. Nem oldjuk meg a zsidókérdést, hanem a társadalomba gépet építünk, amely folyton genyesedést fog okozni és lehetetlenné fogja tenni, hogy gazdaságilag fejlődjünk. Az államnak az a célja, hogy minél több embert boldoggá tegyen. Mi pedig olyan politikát csinálunk, amely mesterségesen szüli a tragédiákat polgárai között. Lelki és gazdasági képtelenség, hogy a javaslatot megszavazzuk. Kérdezi, alkalmas-e a mai idő arra, hogy feldúljuk a társadalom békéjét? Mindenkinek elment a kedve attól, hogy üzletbe kezdjen vagy ipart űzzön. És ez megakadályozza, hogy termeljünk, pedig az volt a cél, hogy a keresztény társadalomnak kenyeret adjunk. Az adminisztráció teljesen arra rendezkedett be, hogy ellenőrizze az emberek származását és okmányokat követeljen. Végül kijelentette, hogy ha a többség elfogadja a javaslatot, ő Wekerle Sándor indítványára fog szavazni. Szőke Gyula nem tarja szerencsésnek, ha a javaslattal kapcsolatban úgy tüntetjük fel a zsidóságot, mintha a leendő törvénnyel szemben nemcsak önmagát, hanem az országot is képes volna tönkretenni. Azok a zsidók, akiknek családja évszázadok óta itt van és a néppel együtt él, asszimilálódtak. Azokat, akik 1867 előtt vándoroltak be és külföldi állampolgárságot nem tartottak meg, állandó hosszú ittlétük alapján már rendes magyar állampolgároknak kell tekinteni. Ugyancsak magyar állampolgároknak tekintendők azok, akik 1867-től 1914-ig vándoroltak be és utóbbiak magyar állampolgárságot szereztek. Keszthelyi Gyula elfogadta a javaslatot. Ha nem szorítjuk arra a zsidóságot, hogy kivándoroljon, mi költözhetünk ki. Az igazságügy miniszter válaszol a felszólalásokra Mivel több felszólaló nem volt, az elnök az általános vitát bezárta és Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter válaszolt a felszólalásokra. Beszéde elején rámutatott arra, hogy a javaslat meglehetősen nagy izgalmakat keltett országszerte. Ezek az izgalmak részben természetesek, de van egy mesterségesen felszított izgalom, sőt mondhatná izgatás is a javaslat ellen, azok, akik semmiképpen nem tudnak belenyugodni abba, hogy a múlt Magyar Nemzet SZOMBAT, 1939 ÁPRILIS* rendszerén lényeges változás történik, a hamis beállításoknak egész áradatát zúdították a kérdésre. A keresztény egyházak vezetőinek tiszteletreméltó palástjába kapaszkodnak. A képviselőház nagy többsége megszavazta a javaslatot. Megvallja, a felsőház bizottsági tárgyalása is fájdalmas csalódást hozott neki, mert semmi vagy nagyon kevés megértést talált ezzel a kérdéssel szemben s az egész vituból inkább a zsidóság védelmének hangját hallotta kicsendülni, mint a hatalmas keresztény rétegek iránti köteles védelemét, amire pedig a nemzetnek mindenekfelett épen ma nagy szüksége volna. A zsidóság a maga nagy tömegeiben nem akart s ha akart, sem tudott beleolvadni a magyar keresztény nemzeti életbe, a megállapításból indul ki a javaslat. Hivatkozás történt arra, hogy lehetetlen helyzetek állanak majd elő. Egyetért ezzel, de ennek nem a törvényhozó az oka, hanem az a házasságkötő keresztény fél, akinek teljesen mindegy volt, várjon házastársa zsidó marad-e vagy sem. Eddig is lehetséges volt, hogy ugyanabban a családban zsidó és keresztény tagok legyenek. Idegen szellemiség Nem hiszi, hogy bárki, ha komolyan mérlegeli a dolgot, helyesnek és elfogadhatónak tartja a nemzeti élet követelményei szempontjából, hogy a budapesti ügyvédi kamarának több mint 50 százaléka legyen zsidó, hogy az orvostársadalom nagyobbik százaléka legyen zsidó , hogy a sajtóban, amikor a nagy tömegek szellemi tápláléka az újság, a zsidóság vezető szerepet vihessen, úgy mint eddig. Akik hallottak a magánszínházak működéséről, a kabarék szelleméről, szintén megállapíthatják, hogy az a szellemiség, amely ott megnyilvánul s annyira idegen a magyar szellemiségtől s amelynek olyan közvetlen fertőző jellege van, nem maradhat úr ezeken a tereken. A miniszter ezután rámutatott arra, hogy mivel a javaslat a zsidóságot a közhivatalokból kizárja s mert a zsidóságot hajlama is leginkább a gazdasági pályára tereli, ezen a téren az országos számarányt jelentékenyen meghaladóan teszi lehetővé a zsidóságnak, hogy a gazdasági vállalatoknál működhessenek. Ez a kérdésnek annyira méltányos, annyira a való helyzetnek megfelelő rendezése, hogy ez ellen sem lehet komoly kifogást emelni. A zsidóságnak a földbirtokkal való kapcsolatát is támadták. Amikor az országban milliók vannak, akik egész életüket a földművelésre fordították, de egy talpalatnyi földet nem tudtak szerezni, helyes rendelkezés, hogy a zsidóságnak birtokszerzési lehetőségét nem akarjuk biztosítani. Mivel a zsidóság nagyrészt csak vagyonelhelyezési tárgyként tekintette a földet, természetes, hogy az igénybevételnél is elsősorban ezekre a birtokokra legyünk tekintettel. Hivatkoztak arra, hogy mintaszerűen kezelt zsidó birtokok is vannak. A javaslat nem azt mondja, hogy el kell venni, hanem azt, hogy el lehet venni mindezeket a birtokokat s joggal feltehető, hogy mintagazdaságnál az illetékes tényezők figyelembe fogják venni ezt a lehetőséget, átmeneti állomásnak tekinti, ott nagy számban ismerős a földművelő zsidó is, ellenben nálunk a zsidóság úgyszólván egészében az értelmi foglalkozásokba emelkedett fel, ezekben okoz óriási aránytalanságot és hozza magával a veszélyt, mert károsan befolyásolja a magyar szellemet. De tragikus ez a kérdés nálunk azért is, mert elintézése és rendezése rendkívüli késedelemmel történt. Zsidó szellem és vér Teljesen azonos felfogásával Glattfelder Gyulának az a nagyszerű megállapítása is, hogy igenis van zsidó szellem. Glattfelder Gyula azt is mondotta, hogy a keresztény társadalomnak joga van az egyensúly-helyzetet helyreállítani. Hogyan állítsuk azonban helyre, ha nem hozunk törvényt vagy ha a törvényben nem az elkésett helyzetnek megfelelő energikus intézkedéseket teszünk? A miniszter ezután rámutatott arra, hogy a javaslat a tűzharcosoktól nem tagadja meg a kivételt. Glattfelder Gyula azt is íróndotta, hogy a javaslat annak beismerése, hogy a zsidóságot nem tudtuk asszimilálni. Kettőn áll a vásár. Prohászka Ottokár igen jól mondotta meg, hogy a zsidóságban nem is volt komoly asszimilációs szándék. Hogy a magyar szellem hódító ereje milyen, azt a magyar társadalom egész összetétele mutatja, amelyben sokan vannak, akik nem ősmagyar eredetűezé, de éppoly magyarokká lettek és akiknek ősei a honfoglalókkal jöttek be. Nem ismerheti el jogosultnak azt a szemrehányást, hogy a javaslat a vér misztériumát hozza be a javaslatba. A főszabály ugyan a zsidó leszármazés, de sok kivételt teszünk a verheti leszárazás gondolatával szemben. A lelkiséget tesszük előtérbe, a magyar lelkiség érdekében történik minden. Ravasz László azt mondotta, hogy az ortodox keleti és nem az úgynevezett nyugati művelt zsidósággal szemben kell védekezni. Nem tud ebben egyetérteni vele. A keleti zsidóság is sok bajt csinál, de szellemi életünkben az oly nagy mértékben beszűrődött műveit zsidóság — újságíró, színész, filmrendező, ügyvéd, író — az, amely szellemiségünket átszínezi. Ravasz László országos bizottság kiküldésére gondol, amely a kivételeket megállapítaná. A kormány sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel, de nem lehet olyan bizottságot alkotni, amely alkalmas volna arra, hogy ezt a kérdést valóban igazságosan és helyesen intézze. Raffay Sándor szerint, ha megszorításokat teszünk, először az állampolgári egyenjogúsági törvényt kellett volna megváltoztatni. Ez az ellenvetés jogi szempontból nem áll meg, mert ha a javaslattal változtathatunk az állampolgári egyenjogúságon, ezzel tulajdonképpen megváltoztattuk az állampolgári egyenjogúságról szóló törvényt is. Wekerle Sándor a javaslat közgazdasági hatásától fél. Nagyon kicsire becsüljük a magyarság erejét, ha azt mondjuk, hogy 9,5 millió magyar nem tudja a magyar közgazdaságot ép állapotban fenntartani azért, mert 550 ezer zsidó egy részét a vállalatoktól esetleg elbocsátják. A kivándorlási szakasz egyedül azért került a javaslatba, mert törvényeink általában tiltják a kivándorlást, ha tehát ezzel a kérdéssel a kormány foglalkozni akar, törvényi felhatalmazásra van szüksége. Egészen bizonyos, hogy a kivándorlás nem lesz nagyméretű, de európai szerte mindenütt a kivándorlás rendezésével akarják a dolgot megoldani. A javaslatnak a visszacsatolt területeken élő zsidókra is külön rendelkezése van és lehetővé teszi, hogy azokra, akik az idegen uralom ideje alatt kifogástalanul viselkedtek, a javaslaton túlmenőleg is kedvező rendelkezések legyenek lehetők. Még egy általános nagy kifogás csendült ki. Keresztényietlennek mondják a javaslatot. Isten tett bennünket a nemzet fiává és nemcsak arra kötelezett bennünket, hogy felebarátunk iránt legyünk szeretettel, hanem arra is, hogy a javaslat a nemzet jövőjét szolgálja. Az isteni és emberi törvény értékítélem a lehető legjobban, kéri tehát az együttes bizottságot, fogadjael . Keresztény, izraelita, zsidó Nem oszthatja érdemben azt a felfogást, hogy a javaslat a legkevésbbé is érintené az egyházak autonóm jogait. Keresztény az, akit megkereszteltek és ezen az elven a javaslat semmiféle változtatást nem tesz. Abból viszont, hogy valaki megkeresztelkedett, még nem következik az, hogy megbízható, teljeslelkű magyarrá vált. A bíboros-hercegprímás mondotta, hogy a beözönlés ellen kellene védekezni. A beözönlés ellen törvényt hozni külön nem kell, mert adminisztratív intézkedésekkel meg lehet akadályozni. Teljesen osztozik Glattfelder Gyulának abban a megállapításában, hogy a zsidókérdés nálunk tragikusabb, mint bárhol másutt. Lengyelországtól eltekintve, Magyarországon van a legnagyobb zsidóság. De a zsidóság Lengyelországot csak Teleki miniszterelnök beszéde Ezután gróf Teleki Pál miniszterelnök szólalt fel. Először néhány speciális kérdésre reflektált. Általánosan az a megjegyzés hangzik el a törvényjavaslatra, hogy nem egyszerű és nem világos. Erre rövid válaszom az, hogy csak egy abszolút radikális törvény, amely semmi néven nevezendő kivételeket nem tesz, lehet egyszerű és világos; minden más, ami a legradikálisabb megoldás és a status quo között van, nem lehet egyszerű és nem lehet világos, mert a kérdés túl bonyolult arra, hogy a különböző véleményeket megfelelően össze lehessen egyeztetni. Elsősorban azt kérném, hogy ne méltóztassék ezt a törvényjavaslatot a zsidóságot diffamáló javaslatnak tekinteni. Ez magyar probléma, amely megoldásra vár azért, mert itt egy zárkózottságában való élete folytán különböző és másoknál asszimilálhatatlanabb embercsoportnak asszimilálásáról van szó, azaz asszimilálódásának ilyen tömegben való lehetetlenségéről. Itt semmi üldözés, semmi szadizmus, semmi gyűlölet és semmi más hasonló érzés nem vezet; legalább engem nem vezet, bár az Imrédy-kabinet tagjai közül e kérdésben én voltam a legradikálisabb. Ellenkezőleg, azt mondottam, hogy ez fájdalmas kötelesség, amelyet a nemzet saját karakterének és nemzeti tartalmának megtartása szempontjából szükségesnek tartok és amelyet, úgy érzem, végre is kell hajtani. Magyar gondolkozás alapján . Itt legyen szabad arra válaszolnom, hogy egy idegen, a mi elgondolásunkat megérteni nem tudó mentalitásnak befészkelődéséről van szó a mi jogalkotásunkba. Én nem érzem így, engem semmiféle idegen mentalitás ebben a tekintetben nem vezetett. Tisztán a magyar gondolkodás alapján állom ezt az álláspontot és állom nem ma, hanem húsz esztendő óta, sokkal régebben, mint ezek a mentalitások a külföldön keletkeztek. Állom azért, mert a magyar esetben a kérdés sokkal nehezebb. Hiszen amint szintén kifejtettem és megmondottam, én írtam az indokolásnak azt a részét, amely kifejti, hogy mi itt egy keleti származású zsidósággal állunk szemben, viszont a nyugati államokhoz hasonló módszerekkel dolgoztunk, liberális módszerekkel kezeltük a kérdést. Ebben van a magyar probléma nehézsége, amely olyan intézkedéseket kíván, amilyeneket ez a törvényjavaslat tartalmaz, sőt az én érzésem szerint helyenként erősebbeket is kívánt volna. — Ami a vér és hús misztériumát illeti, ez nem misztérium. — Egy embercsoport van itt, amely fajilag összetartozik— habár a zsidóságnak nem minden része tartozik ugyanahhoz a fajhoz —, amely embercsoport hosszú évezredes tradícióban él. A végeredmény mindenesetre az, hogy sajátos és zárkózott maradt a zsidó gondolat iránt. — Nyilvánvaló, hogy fajról is lehet beszélni. Mindazonáltal nem erre helyeztem most a fősúlyt, hanem a négyezeréves tradícióra, ami nem változik meg tökéletesen a keresztség által sem. Az asszimiláció kérdése — Ezzel a kvalitatív kérdéssel függ össze az asszimiláció kérdése, továbbá a kvantitatív kérdéssel, amellyel Magyarország speciális helyzetét az előbb jellemeztem. — Hogy mint kritériumot a keresztséget alkalmazni kellett, ez a meghatározásnak inkább csak a technikájához tartozott és semmiképpen sem jelenti azt, hogy bárki kétségbe merte volna vonni a keresztség hatását. — Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy mindez az asszimiláció nehézségét növeli, meg azoknál is, akik asszimilálódni kívánnak, hogy sokkal kisebbszámú zsidóság könnyebben asszimilálódik, ha olyan környezetben él, ahol kevesen vagy alig vannak olyanok.