Magyar Nemzet, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-10 / 106. szám
14 Durdoboszova grófnő emlékiratai írta: Trócsányi Zoltán 1. — Nézze kérem — válaszolta Dmitrievics Pável —, ha naponként egy millióból egy eltűnik, a könyvtár még háromezer év múlva is milliós könyvtár lesz, mert feltételezhető, nemde? — hogy közben naponként legalább eggyel szaporodik. Figyel rám, kedves Pavlovna Nasztaszja? Ha naponként egyetellopnak és a könyvtár naponta egyet vásárol, háromezer év múlva még mindig egymilliós a könyvállomány, ami nézetem szerint teljesen elegendő. Nem is fér el több ebbe a zárt egységű, klaszszikus épületbe, kedves. Azt kívánja netalán, hogy lábbal tiporva minden műízlést, megbontassák az épület pompás egysége, szárnyakig építsenek hozzá és e szárnyakkal a szabályos négyzet téglánnyá alakíttassák át? Nem, kedves Pavlovna Nasztaszja, ezt ön sem kívánhatja. A cári könyvtárnak egyenesen jótevői azok, akik naponként egy könyvet ellopnak. Ha nem volnának ilyenek, felbérelés útján kellene gondoskodnunk róluk. — Persze, ezt önök jól értik — mondta gúnyosan Pavlovna Nasztaszja. — Mit tagadtam — felelte bajuszát megpödörintve Dmitrievics Pável. . — Kedves Dmitrievics Pável — folytatta rövid gondolkodás után Pavlovna Nasztaszja —, ön egészen közönséges gazember — de nyájasan elmosolyodott e szavak közben. — A cár atyuska, a szent Oroszország vagyonát gyalázatos közprédára bocsátani, pártolni, a bűnt, kedves Dmitrievics Pável! Ön ... ön ... no, ha nem gazember is, ez költői túlzás, de mindenesetre cinikus ... Az! Dmitrievics Pável nem felelt azonnal. Figyelmét lekötötte egy szőrszálnak kabátjából kiálló vége, amely minden alkalommal megkarcolta a kezét, valahányszor a felső zsebébe nyúlt. Már többször megpróbálta, hogy ezt a szőrszálat kirántsa, de nem sikerült. Most úgy érezte, hogy végre sikerül. Jobbkeze mutató- és hüvelykujjának végével elkapta a végét és diadalmasan húzta ki a szalonvászonbélés egyik elszabadult lószőrszálát. — Nos? — kérdezte türelmetlenül Pavlovna Nasztaszja. Dmitrievics Pável udvariasan meghajolt Pavlovna Nasztaszja előtt, megfogta a kezét, ajkához emelte és megcsókolta, miközben ajkai megfeszített izommunkát fejtettek ki, hogy összezáródhassanak, mert Dmitrievics Pávelnek kiálló kapafogai voltak. Pavlovna Nasztaszja, mint a nők általában, megszelídült kezefeje pórusainak a lágy ajkaktól származó bársonyos érintésétől és szemhéjára bukott borús szemöldökét néhány milliméterrel feljebb húzta, amivel arckifejezése szelídebbé és nyájasabbá vált. De hogy ne lássék megalázkodónak, némi módosítással megismételte az előbbi mondatot, de már sokkal lágyabb, kissé bágyadt hangon: — Ön, kedves Dmitrievics Pável... mondjuk, kissé cinikus... Dmitrievics Pável elmosolyodott, mire Pavlovna Nasztaszja most már bátrabban folytatta: — Ön cinikus... Nézze, kedves Dmitrievics Pável, mi esküt tettünk rá, hogy a cár atyuska könyvtárának hűséges őrei leszünk. Tehát kötelességünk üldözni minden bűncselekményt,amely az ő vagyonát megrövidíti. A cár atyuska vagyona: a szent Oroszország vagyona. S ha ezt megcsonkítják, szót kell emelnünk, feljelentést kell tennünk, üldöznünk kell... — Kedves Pavlovna Nasztaszja, ön túloz. Vagy talán nem is érti a félezeréves papírkorszak célját és fenségét. Az a korommal, szabályos vonalakkal bepiszkolt papiros, amit kétrét hajtva újságnak és nyolcadrét hajtva könyvnek neveznek, kedves Pavlovna Nasztaszja, ma hatalmasabb propagandaeszköz minden szónoklatnál. Nézze, ha valaki ellop egy olyan könyvet, amely II. Miklós cár nagyságát dicsőíti és azt kocsmában, kávéházban, éjszakai összeesküvésen felolvassa, meg kell jutalmazni, be kell választani az Akadémiába; de ha valaki ellop egy nihilista propaganda-könyvet, ártalmatlanná kell tenni, száműzni Kamcsatkára és lehetetlenné kell tenni egész életére. • II. Imigyen vitatkozott Dmitrievics Pável rendőrtiszt és Pavlovna Nasztaszja, a cári udvari könyvtár osztályvezető tisztviselője a könyvtár legújabb bizalmas botrányáról, egy könyv újabb, rejtélyes eltűnéséről. Amikor az igazgatónak jelentették az ügyet, az előbb kezeit dörzsölte örömében, hogy íme, már ennyire előreszökött a kultúra szent Oroszországban is — amikor azonban közölték vele, hogy az ellopott könyv közönséges erotikus könyv, amely Durdoboszova grófnő szerelmi kalandjairól szól, elkomorodott. — Elrendelem a legszigorúbb házi vizsgálatot — szólt nyersen. — Háromszor huszonnégy órák belül jelentést kérek a vizsgálat eredményéről. Ez nem a kulturális színvonal emelkedését jelenti. Ez közönséges bűncselekmény. Hallatlan. Erotikus könyvet... Durdoboszova grófnő szerelmi kalandjairól. Skandalum! III. A házi vizsgálat — egyelőre detektívek bevonása nélkül — megindult. Minden tisztviselővel közölték, négyszemközt, hogy figyelje kollégáit, ki beszél Durdoloszova grófnő szerelmi kalandjairól. Egyáltalában: ki beszél szerelmi botrányokról. Durdoloszova grófnő szerelmi kalandjait a kiadó nyolc rubeles áron bocsátotta forgalomba. Ezt az árat könyvtári tisztviselő nem tudja megfizetni. Ha tehát könyvtári tisztviselő Durdoboszova grófnő szerelmi kalandjairól vagy egyáltalában szerelmi botrányokról beszél — joggal gyanúsítható. A könyvtári alkalmazottak azonban hiába figyelték egymást. Sem a férfi, sem a női alkalmazottak nem beszéltek szerelmi ügyekről, sem a magukéiról, sem a másokéiról. Hiába tettek föl beugrató vagy keresztkérdéseket. Mintha csak összebeszéltek volna, mind úgy beszéltek, nyilatkoztak a szerelemről, mint hozzájuk méltatlan, alantas, elhanyagolható valamiről. A nyomozás megakadt. Az osztályigazgatók minden reggel nemleges jelentést adtak a főigazgatónak, aki minden reggel egyre komorabban ráncolta homlokát. T haájfi Nemzet SZERDA, 1939 MÁJUS 10. EGY ABLAK BEZÁRUL... REGÉNY-- IRTA: GYOMLAY LÁSZLÓ 50 Lenn mozgolódás támad. A falusi doktor, meg a jegyző, a bíró s a csendbiztos érkezik. Ádi hangtalanul lesi minden szavukat. S tompán hallatszik a doktor hangja, amint a jegyzőkönyvet tollba mondja: — Hátulról, a tarkó fölött érte a halálos csapás. Három mély vágás. Egy ishalálos lett volna, mert mindenik az agyvelőig hatolt. És hangzanak a száraz adatok : — A gazdasági udvaron lelték meg, a kút mellett feküdt a holttest. Nyilván onnan ugrott elő a gyilkos s hátulról érte a szerencsétlent a csapás .. . — És hol a tettes? A csendbiztos lép elő s bemondja Péter béreslegény, Makkos Juli mátkája nevét. Ádi megrendülve nézi édes bátyja sápadt, halálában is szép, hetyke arcát. Már nem kutatja, már nem kérdi. ,,Miért tette? ... Miért tette?" Pedig azt is hallja, hogy a legény minden felvilágosítást megtagad ... Ül, ül a községházán vasraverve, de a száján mintha a vasnál vasabb lakat volna. Csak néz maga elé meredten, csak a szeme sötét, elszánt még most is, amikor az áldozat itt hever letaglózva, mint a nyomorult állat a vágóhídon. A hatóság kutatja, keresi a gyilkosság okát, Adi azonban már mindent tud s kegyetlen ítélet verdesi a lelkét... Elűzné magától a lázas szavakat, de úgy zendül fel benne, mint az örök bíró kérlelhetetlen végzése. Feri szörnyű bűnt követhetett el, vétkezett, de a büntetést ő kereste. Szeretné elnémítani a vádat, közelebb lép a halotthoz s éles tőrként járja át a szívét a fájdalom, amikor megsímogatja múlandóságba hullt testvére kihűlő kezét. — Feri, szegény, szegény Ferikém ! A belső hang pedig csak továbbra is keményen ítél: bűnös volt, bűnhődött. S Ádi a gyilkosra gondolt. Hányszor látta a legényt boldog büszkeségében hűséges mátkájával: Makkos Julival. Eszébe jutott az aratás, amikor a nehéz munka után dévas kedveskedéssel ették egymás kezéből a kenyeret s együtt itták a hűs vizet a kulacsból... A legény húzta fel a vedret, a leány merített a vízből és egymásra mosolyogtak egy életre szóló szeretettel. S jött Feri... a fiatal nagyságos úr, fölénnyel, gőggel... És kicsavarta, valósággal kiragadta a szegény béreslegény karjaiból egyetlen kincsét ... Istenem, pedig ennek a parasztfiúnak mindene volt az a leány, Ferinek meg csak múló játékszer annyi asszony, leány közt, míg Makkos Juli lehetetlen, hogy csak úgy szédülten odavetette volna magát más férfi karjába, még ha a nagyságos úr volt is ... Más fából volt az a leány faragva, akárcsak a legény ... És Ádi nehéz sóhajjal mormolta Feri néma teteme felé: — Szegény, szegény szerencsétlen bátyám! — S ugyanakkor növekvő részvéttel ismételgette: — Szegény Péter, szegény, szerencsétlen Makkos Juli! A hivatalos vizsgálat megtörtént... Az előcsarnok kiürült. Bóry Árpádné intézkedett, hogy a holttestet vigyék be a földszinti nagyterembe. Ott feküdt utoljára kiterítve tizennyolc nehéz esztendő előtt díszmagyar ruhában, kardosait Bóry Árpád is... Éva nem tért vissza szobájába, mint Ádi akarta. Erős volt, szilárd asszony s Ádit ebben a szörnyű összeomlásban nem hagyta volna magára. És megkezdődött a halott előkészítése a felravatalozásra. És Ádiban nőttön-nőtt a vágy, hogy szembe nézzen a gyilkossal. .. S amíg a cselédek suttogva dolgoztak a nagyteremben, nekiindult a parknak, hogy azon át eljusson a községházára. — Engedje meg, csendbiztos úr, hogy négyszemközt beszéljek a gyilkossal! Felnézett a legény a belépő kisebbik uraságra ... Egybekapcsolódott a két szempár hoszszan s akkor összegörnyedt a legény. Kérges tenyerébe takarta megkínzott arcát s felzokogott ... S akkor hozzálépett Bátky Ádám s jobbját ráhelyezte a gyilkos vállára s a szemeiből néki is patakzottak a könnyek ... Fenn a kastélyban halott bátyja mellett nem fakadt szeméből könny, most azonban folyt, folyt végig az arcán forró bánattal. — Julit bántotta!? Ádi kérdezett először, amikor csillapult zokogásuk. A legény intett és színtelen hangon megszólalt: — Julit... Rátámadt tegnap este a kastélyban, amikor a leány munkára ott maradt.. . Hiába védekezett szegény ... erőszak volt! Ádi szívét jeges kéz érintette meg ... Tegnap este Ildikónál volt, hogy eljegyezze, egy életre magához kösse a szőke leányt s utána mindjárt... egy ilyen, Úristen, egy ilyen tett... A legény tovább vallott: — Ma este is rá akart törni... Lejött, hogy kizörgesse szegényt a kis kamrájából... Pedig az a leány se élő, se halott most... Fekszik nyoszolyáján, mint az eszelős . .. Megláttam, mikor jött s csak úgy puszta kézzel nekimentem. A zsebéből revolvert fogott rám ... kivertem a kezéből, mielőtt elsütötte volna, ekkor megfordult, futni kezdett ... Már nem tudtam, mit teszek, a kútnál utolértem s rásujtottam a kis baltával... Mélységes csend szakadt a szűk, áporodott levegőjű kamrára. Mellére ejtette fejét a gyilkos és elhallgatott. Összeharapott ajakkal nézte a piszkos falat Bátky Ádám ... Csend volt körülöttük, olyan csend, mint amilyen kinn uralkodik örökkélig a Bóry-sírbolt egymás mellé sorakozó koporsói közt. r • T.bul A kamraajtón kopogtattak. Bátky Ádám elhúzta a legény válláról kezét: — Isten segítsen meg, Péter! — Isten áldja meg, Isten áldja meg — köszöntötte a legény a távozót s újra két tenyerébe mélyesztette csapzott hajú fejét. (Folytatjuk) — Ki kell terjeszteni a vizsgálatot a segédszemélyzetre, az írnokokra, szolgákra, a takarítónőkre, a fűtökre is — szólt zordonan. IV. A vizsgálat most már az összes könyvtári tisztviselők bevonásával folyt. Férfi- és nőtisztviselők oly kérdéseket intéztek az alantas személyzethez, amelyeknek szerelmi vonatkozásuk volt. Az altiszti és takarítónői személyzet csodálkozással fogadta a hangnak és témakörnek ezt a megváltozását, egészen különös nyilatkozatokat tettek, Durdoboszova grófnőről azonban semmit sem tudtak. — Elrendelem tehát a legmellékebb helyiségek személyzetének kihallgatását is — szólt most már egészen magánkívül, a reggeli rapporton a főigazgató. A nyomozás ezen az úton is zsákutcába jutott. V. Volta azonban a könyvtárban egy bűbájos, angyali ártatlanságú, szőke, kékszemű, fehérbőrű, pirosfülű, minden kétértelműségre elpiruló női tisztviselő. Soha senki az életben föl nem tételezte volna róla, hogy Durdoboszova grófnő szerelmi botrányai iránt érdeklődik. S egy délelőtt, amikor átment a másik osztályba, nyitva, sőt kihúzva felejtette a fiókját. S a kolléganője, aki nem volt kékszemű, szőke hajú és angyali ártatlanságú, odapillantott és egyszeriben megfejtette a bűntényt. Diadallal rohant a főigazgatóhoz, öt perc múlva a kékszemű tisztviselőnő a főigazgató előtt állott. — Miért zárta ön el a fiókjába Durdoboszova grófnő szerelmi kalandjait? A kékszemű bátran, tagra nyilt szemmel felelt: — Tábornok úr, atyuskám- válaszolta határozottan —, az erkölcs nevében: ezt a könyvet rám osztották ki katalogizálás végett. Kinyitottam és elolvastam. És megállapítottam, hogy ez a könyv erkölcstelen és botrányos, az olvasókra végzetes erkölcsi hatással lehet. Elhatároztam, hogy legalább a mi olvasóinkat, elsősorban kollégáimat megmentem ettől az erkölcsi mételytől. A főigazgató-tábornok megsimogatta szakállát, mellén kigombolt két gombot, átvette a könyvet és intett, hogy távozzanak, öt perc múlva ajtaját magárazárva, Durdoboszova grófnő emlékiratainak olvasásába mélyedt. ősz. idény nagy kártyateenaáciája ! ÚJDONSÁG! MOST JELENT MEG! Dr. Weninger Antal: A keleti jóga INDIA MISZTIKÁJA ÉS ŐSGYÓGYMÓDJA. AZ IFJÚSÁG MEGŐRZÉSÉNEK, A SZERVEZET KONZERVÁLÁSÁNAK ÉS A BETEGSÉGEK KEZELÉSÉNEK ÚJ ÚTJAI Ez a könyv, amely úttörő munka a magyar irodalomban, mindenkihez szól. Feltárja Kelet misztikus tanának, a jógának titkait, megvilágítja a fakkrok, jógik és lámák csodás képességeit s egybehangolja Kelet színes látomásait a nyugati orvostudomány realizmusával. A könyv pontos utasításai nyomán mindenki megtanulhatja a leghatásosabb jógagyakorlatokat és az ifjúságot konzerváló, számos betegséget gyógyító lélegzésszabályozást is. Indiai filozófia, misztika, mélyebb életszemlélet, ifjúság, erő, boldogság, soványítókúra, kozmetika, a betegségek természetes és teljesen új gyógymódja kaleidoszkópos változatosságban találkoznak ebben a Kelet és Nyugat gondolatvilágát és ismeretkincsét egyesitő műben. Az előszót dr. Baktay Ervin írta. Bolti ára: 3.film. Kapható minden könyvkereskedésben. Megrendelhető a ..Magyar Nemzeti könyvosztályáról is Budapest. VI. Vilmos császár út 65. Telefon: 120-130