Magyar Nemzet, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-11 / 131. szám

VASÁRNAP, 1939 JÚNIUS 11. Magyar Nemzet 25 ig^^LimnháZsSp^ Mindenki hazudik Bemutató a Nemzeti Színházban A hülő szerelmet úgy szítani lángra, hogy a partnerben félté­kenységet ébresszünk — igazán nem új vígjátéki gondolat. Ilans Schweikart német színész komé­diája is ebből az elhasznált helyzet­ből indul ki, de legyünk igazságo­sak, a darabnak nem ez a legfőbb komikai ötlete. Dörr András hosszú külföldi üdülés után hazaérkezik kedves kis feleségéhez, Gittához. A szegény nőt egy nyugtalan és kü­lönös természetű elvált asszony, bi­zonyos nevezetű Joan Schröder Bankroft, eléggé tapintatlanul ép­pen a házastársi viszontlátás előtt arról értesíti, hogy férje már nem szereti. Közte és Joan között ér­zelmi szálak fűződtek, mondjon hát le uráról a hites feleség és hagyja, hogy a szerelmesek egymáséi legye­nek. Gitta azonban nem áll kötélnek. Felveszi a küzdelmet Joannal. Hazatérő férjével nem tudatja az elvált asszony vallomását, hanem inkább ő maga tesz vallomást. El­­halt az urától, mást szeretett meg. Ez persze nem igaz, de alkalmas arra, hogy fölébressze a férj félté­kenységét s vele együtt a szerelmét is. Férj és feleség együtt mennek el egyik barátnőjük estélyére. Dörr András minden nadrágot viselő vendégben felesége új szerelmesét gyanítja. A vígjátéki helyzet itt a legjobb, a legmulatságosabb s a szí­nész-írót nyilván ez a szituáció vonzotta a darab megírására. S a közönség valóban kacag is a fonák helyzeten. Sajnos azonban, a szerző nem tudja elég ötlettel és elég fordulat­tal ébrentartani érdeklődésünket. Ami tovább történik, ismét kitapo­sott mesgyéken halad. Az asszonyka — hogy még jobban ingerelje ura féltékenységét —, az est folyamán puszit ad egy középkorú orvosnak, Joan régi imádójának. A férj ékte­lenül megharagszik. Az orvost kér­dőre vonja, a feleségétől pedig kü­lön tölti az éjszakát. De nyugod­junk meg. A bonyodalom szeren­csés végre fordul s egy hosszú, vontatott, két képre osztott harma­dik felvonás folyamán minden rendbe jő. Férj és feleség kibékül­nek s úgy sejtjük, hogy Joan és az orvos is egymásra fognak találni. A vígjátéknak — amint mond­juk — egyetlenegy olyan ötlete van, amely valóban mulatságos. Amit aztán az író köréje kanyarít, az bi­zony eléggé sivár, eléggé érdekte­len. S még hozzá a dialógus sem mutat semmi különösebb elméssé­­get: hétköznapi és sokszor ván­­szorgó. Ahol az akció vagy a dia­lógus megreked — és hányszor re­ked meg! — ott a szerző teát, pezs­gőt vagy koktélt itat a szereplők­kel, telefonáltatja és cigarettáztatja őket. Amennyi alkoholt és cigaret­tát a színészek a darabban elfo­gyasztanak, attól a közönség már majdnem becsíp és éppen csakhogy nikotinmérgezést nem kap. (Zárójelben hadd legyen megem­lítve, hogy boldogult Szacsvay Imre a XIX. század második felének egy bizonyos drámaíró-csoportját „ká­­véztató drámaíróknak" nevezte. Vájjon minek nevezte volna Hans Schweikart urat?) A darab főszerepét, az okos Git­tát Somogyi Erzsi játszotta, nagyon kedvesen és nagyon változatosan. Férjét, a fiatal Szabó Sándor. Örömmel vettük észre, hogy kezd a színpadon otthonosságot szerezni. A külön Joannak alakját Rápolthy Anna igen jól gondolta el, hibátla­nul formálta meg, de miért viszi a gyors beszédet odáig, hogy sem a ponton, sem a vesszőn nem áll meg? Gitta barátnőjének, Erzsébet­nek színtelen alakja, Szörényi Évá­nak jutott. Igazságtalanság volna a szerep érdektelenségéért őt okolni. Ogy Magda Bettyje kedves és moz­galmas, Major Tamás és Apáthy Imre igen jó epizódfigurák. Végül kerítjük sorra az előadás legértékesebb színészi teljesítmé­nyét, Pethes Sándor orvosát. Az eszközök egyszerűségében, a művé­szi takarékosságban már nem le­hetne tovább menni, mint ameddig ez a kitűnő színész eljutott. Moz­gása, hangszínezése egyaránt csak a legszükségesebbet alkalmazza s mégis milyen kifejezés Mennyi gazdagság, mennyi fordulat van egész alakításában! Az ő Algys dok­tora félszeg és mégis magabiztos, száraz és mégis humoros, magába vonult és mégis a legjobb értelmű társas lény. Ha másért nem, ezért a pompás alakításon érdemes meg­nézni a darabot. A stílusos díszleteket Horváth János tervezte. A rendezés munká­ját Táray Ferenc, a fordítást Bókay János végezte. G. S. Párizsban huncut a lány Bemutatja a Forum-filmszínház. Micsoda kedves, könnyű, csipke­­finom vígjáték! Igazi zenés bohóság. Olyan, amilyet csak a franciák tudnak csinálni. Teli humorral, ötlettel, kis zenei trükkökkel, apró meglepetésekkel i­s annak ellenére, hogy nem égzen-­ gető problémát dönget, a mindörökké ! Ugyanegy történet — fiú megszereti 1 leányt, leány eleinte nem szereti fiút,­ majd egymásé lesznek — olyan mu­latságos, a história annyira csavaros, hogy az ember igazán nem tudja, mi következik egy perc múlva. Elsősorban és mindenekfelett: a zene. Ami aláfesti, kíséri mindvégig az egészet. Egy-egy zenei trükkre át­­hullámzik a kacagás a nézőtéren. Re­mek ötlet a kutyavásár. Mint ahogyan sokkal okosabb lett volna ezt a címet adni az egésznek: Egyszer volt Pá­rizsban kutyavásár. Kutyakedvelőknek külön csemege a film. A sok botlábú fehér drótszőrű foxi és az óriási dán dogg fontos tényezői a pergő cselek­ménynek. Mellettük a pokolian mulatságos milliomos-familia, a csupa­ állkapocs, vasalódeszka-lapos mama, a vidéki jólnevelt kislány, aki zongorajátékkal mulattatja az igen tisztelt gyülekeze­tét — ez a klimpirozási jelenet külön sláger —, az erkölcsliga-elnök nagy­bácsi, aki aszfaltbetyár titokban és mindenekfelett a hangszeresbolt tün­dén kis tulajdonosnőjének a ház­vezetőnőjét Aki kukkra álló kontyot visel, nagy szájat és hozzá cipőgomb szemeket és olyan mulatságos és tehetséges, amilyet még filmen nem láttunk. Ez a szubrett, hatvanöt íves és cugoscipőt visel. Danielle Darrieux megint durcás kislányt játszik. Miután már láttuk drámai hősnőnek, el kell ismernünk, hogy ebben a szerepében nem nagy skálát játszik. Makrancos Erzsike — aki egy hangszerüzletbe szabadult bele. Durcás cseresznyeszája, ámuló csecsemő­ pillantása és meghatóan gye­rekes válla, háta van. Olyan fiatal, hogy szinte zöld. A fiú Pierre Mingand. Kedves csirkefogó, csupa szellem az arca. Nem sofőrtípus és nem szívettipró derékbeszabott szmo­­king. Van egy pár száma, ami na­gyon jó. Azok között is a harcsa­szájú konyhatündérrel elrejtett és az utcai, zsebrerakott kézzel eldúdolt szám a legjobb. A sok mulatságos karakterfigura közül meg kell említeni még az el­­züllött végrehajtót és ádáz élete­­párját és természetesen az elmaradha­tatlan komornyikot. Izsáky Margit MI ÚJSÁG a színházak körül? KOPPENHÁGÁBAN, az ottani Nor­­rebro-színházban augusztus elején lesz a bemutatója Lajtai Lajos, a Párizs­ban élő ismert nevű magyar zene­szerző „Leány a fedélzeten" című ope­rettjének. A szép muzsikájú daljáték szövegkönyvét André Daude párizsi vígjátékíró készítette. HÁZISZÍNHÁZ, távolbalátó rádió előadásait két és fél év óta közvetíti a londoni rádióállomás. Most új tele­víziós központi leadókat építenek Bir­­minghamban, Manchesterben és Leeds­­ben — három és félmilliós „nézőtér" számára. KIVÁNDORLÓK a címe Kovách Aladár, a Nemzeti Színház népszerű „Feltámadás" című Tolsztvy-drámája szerzője új darabjának. Valószí­nűleg a Magyar Színház jövő szezon­jának műsordarabja lesz. ÚJ TURAY-SZEREP, az elvált szü­lők leánya, akinek élete hol a dús­gazdag, előkelő anya mondani környe­zetében, hol a koldusszegény apa sze­rény háztartásában pereg le. Ez a ket­tősség adja a vígjáték-magot, amely Békeffy István most befejezett, új da­rabjának történetét bonyolítja. Címe még nincs és azt sem tudni, hol kerül színre a jövő szezonban. * A Turul Szövetség magyar ünnepe a Szigeten. Kiss Ferenc, a Nemzeti Színház örökös tagja prológusként a halálon túl törő hűség legszentebb magyar versét, Vörösmarty „Szózat"-át mondja el kedden este fél­ 9-kor a Szigeti Szabad Színpadon a Turul Szövetség magyar ünnepén. Minden fillér jövedelem a pozsonyi Magyar Ház felépítését szolgálja. A műsor többi részében Oláh Gusztáv, az Operaház főrendezőjének irányítása alatt, négy fiatal karnagy: Endre Béla, Ferencsik János, Kovách Andor és Rajter Lajos vezénylésével elő­adásra kerül. Bartók: „Két képer­c, Kodály csodálatos remeke, a ,,Psalmus Hungaricus", a fővárosi iskolák leg­kiválóbb kórusai és a színes, törté­neti levegőjű Pozsonyi majális Bordy Bella és Harangozó Gyula közre­működésével. Jegyek 80 fillértől 8 pengőig, a jegyirodákban, a Turul Szövetségben (VIII., Múzeum-körút 6/8, II. udvar), a Szlovákiai Magyar Házak irodájában (V., Akadémia­ utca 17.) és a helyszínen kaphatók. * Táncmatiné a Magyar Színházban. Misley Anna növendékei vasárnap dél­előtt 11 órakor mutatkoznak be a Magyar Színházban. A táncmatiné ér­dekessége a Szerém­i-testvérpár sze­replése, akik tudvalévően első díjat nyertek a legutóbbi brüsszeli nemzet­közi táncversenyen. A bécsi és budapesti zeneművészeti főiskolák rádió-cserehangversenye Egyedülálló és rendkívül érdekes cserehangversenyt közvetített a mi­nap kölcsönösen a bécsi és buda­pesti rádióállomás. A bécsi és bu­dapesti zeneművészeti főiskolák között tartandó rádió-műsorcsere értékes gondolata német részről merült fel. Hasonló ...ötletet már a varsói Chopin-főiskola is felvetett régebben, de itt nem stúdió-közve­títésről volt szó, hanem kölcsönös látogatásról s ezzel kapcsolatos koncertezésről. Ennek keresztülvi­tele, bármennyire szívünkön fek­szik is a lengyel—magyar kultúr­­kapcsolatok kimélyítése, igen sok akadályba ütközött s sajnálatunkra eddig még nem valósulhatott meg. A könnyebben keresztülvihető né­met gondolatot nemcsak az érde­kelt főiskolák, de a rádiótársasá­gok is szívesen vették s így jött létre az úrnapi cserekoncert. A köz­vetítés úgy a bécsi, mint a buda­pesti zeneművészeti főiskola mű­soránál 45—45 percig tartott. Elő­ször a bécsiek szerepeltek s ezután került a budapesti művésznöven­dékekre a sor. A Staatsakademie für Musik und Darstellende Kunst előadása előtt Schütz igazgató mondott bevezető beszédet. Örömmel üdvözölte a köl­csönös kultúrhatások ez új lehető­ségét. Az értékes műsoron Schu­bert, Wolf és Mozart (csupa expo­nált bécsi szerző) művei mellett jóleső, különös figyelemként beve­zetőül a bécsi főiskola pozsonyi születésű kiváló igazgatójának, a nálunk is jól ismert és számontar­­tott Schmidt Ferencnek az A-dur vonósnégyeséből előadott Adagiója szerepelt, őszinte örömmel hallot­tuk ennek a számnak pompás össz­­játékú előadását és mind a Schu­bert Polonaiset négykezesező két zongorista, mind a Mozart Esz-dúr fúvósötös I. tételét játszók szigorú iskolázottságról, jeles képzettségről és valóban kiemelkedő előadási készségről tettek tanúbizonyságot. Külön ki kell emelnünk a hatalmas orgánumú Alexander Brosch-Arneau jól tagoló és szépen lendülő énekén hatásosan érvényesülő Wolf- dalo­kat. A bécsiek figyelemreméltó elő­adása után kevés megszakítással a mi Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskolánk növendékei következtek. A műsor előtt a bécsieknek meg­felelően dr. Dohnányi Ernő főigaz­gató mutatott rá közvetlen szavak­kal, magyar és német nyelven a helyszínváltoztatás nélküli művész­csere nagy fontosságára. Ennek nagy jelentőségét abban látja Doh­nányi mester, hogy „e csere nem kész, hanem jövendőbeli művészek között folyik le. A fiatal művész­­nemzedéké a jövő és­­ ügyük mind­nyájunk szívén fekszik." A továb­biakban rámutatott Dohnányi fő­igazgató arra, hogy a művészet hozza egymá­hoz közelebb a nem­zeteket, mit megértésre számíthat s így a békét szolgálja. Míg azon­ban a világháború előtti állapot, mikor a művészek teljesen szaba­don mozoghattak, inkább a nemzet­köziség jegyében folyt le, a mai művészcsere erősen nemzeti jellegű. Ez így is van helyesen, mert csak nemzeti kultúra van! És habár min­den nemzet kultúrájában észlelhe­tők idegen befolyások és ilyen érte­lemben beszélhetünk európai kul­túráról, minden nemzet kultúrája egyéni, mert a nemzet egyéni tulaj­donait tükrözi vissza. Ez egyéni tulajdonságok megismerése kölcsö­nös megértéshez vezet, ami viszont a béke alapja". A bevezető beszé­det a magyar növendékek műsora követte, melynek minden egyes száma (Liszt-, Pozolini-, Hubay- és Dohnányi-művek) a magyar zene­géniusz dicsőségét hirdette. Meg­állapíthatjuk, hogy a mi főiskolánk növendékei százszázalékosan meg­feleltek annak a várakozásnak, me­lyet szereplésükhöz fűztünk. Anda Géza bravúros zongorajátékában ki­válóan érvényesült a Mefisztó­­keringő. Kitűnően hangzott Nagy­­pál László értékes tenorján a „Kál­mán diák dala", Bálint Dezső Hubay II. Csárdajelenetével aratott sikert s dicséretes előadásban szólaltatta meg a Szegedi—Hegedűs—Liedemann— Tóth—Szabó zongorakvintett a Doh­nányi c-moll zongoraötös gazdag zenepoézisét. A jeles növendékek figyelemreméltó teljesítményeikkel nemcsak tanáraik iskoláját vették át, hanem egyéniségük szabadon ér­vényesült a különböző stílusok ke­retein belül. Örömmel hallgattuk végig a két főiskola magas szívonalú és igen él­vezetes rádióelőadását. Jóleső érzés­sel állapíthatjuk meg, hogy a mai önellátásra berendezkedő világban — melynek hatása művészi téren is érvényesül —, az egymással barát­ságban élni kívánó nemzetek a poli­tikai és gazdasági egyezmények mel­lett a művészcsere-intézménnyel jól beváló lehetőséget adtak arra, hogy ne csak hírnevüket már megalapo­zott, de fiatal tehetségek is utat ta­láljanak a nemmzetközi érvényesü­lésre. Ezért őszintén hálásak va­gyunk, mert hiszen „a fiatal művész­nemzedék ügye mindnyájunk szívén fekszik." (G. E.) MAGYAR? A MAGYAR NEMZET SZÍNHÁZA A MAGYAR NEMZETI SZÍNHÁZ A „Földindulás”* a szabadtéri színpadon Kodolányi János Földindulás című darabját, amellyel most a Belvárosi Színház együttese óriási siker mellett járja az ország na­gyobb városait, a Kispesti Refor­mátus Ifjúsági Egyesület műked­velő-gárdája szabadtéri előadásban hozza színre a református Kultúr­­ház udvarán június 11-én, vasár­nap este 8 órai kezdettel. Az estét az Országos Református Szeretet Szövetség rendezi és bevezető elő­adást tart dr. Révész Imre tiszán­túli református püspök. Jegyek 2, 1,50 és 1 pengős árban kaphatók a kispesti református lelkészi hiva­talban. (Telefon: 149-283.) * Az Operaház évadzáró műsora. Vasárnap, június 11-én, Strauss Richárd 75. születésnapja alkalmá­ból: Rózsalovag (bérletszünet, 7­ A). Hétfőn 8 órakor, Jan Kiepura fel­lépésével a Városi Színházban: Tosca (rendkívüli ciklus, B. bérl.). Kedden: Figaro házassága (bérlet­szünet, 71/2). Szerdán, Pataky Kál­mán fellépésével: Bohémélet (bér­letszünet, 71/2). Csütörtökön 8 óra­kor, Jan Kiepura fellépésével a Városi Színházban: Rigoletto (rend­kívüli ciklus, A. bérlet). Pénteken, Huszka Rózsi felléptével: Lohengrin (bérletszünet, 6­2). — Előadások a margitszigeti szabadtéri színpadon. Szombaton, június 17-én 8 órakor a Magyar-Német Társaság tisztele­tére­ .4 nürnbergi mesterdalnokok. Nyitány. III. felvonás első és má­sodik kép. Csárdajelenet. Vasárnap, június 18-án este 8 órakor, mint a Magyar Operabarátok Egyesülete ünnepi estje: Bajazzók, Csongor és Tünde. Évadzáró előadás. * Kiepura a M. Kir. Operaház ven­dégciklusában (Városi Színház) hol­nap, hétfőn: „Tosca", június 15-én, csüütürtökön: „Rigoletto".

Next