Magyar Nemzet, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-01 / 147. szám

II. 4 v f. 14 7. s z. Szombat ELŐFIZETÉSI ARA I ÉVRE 36 P, FÉLÉVRE 18 P, NEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA 3 P. EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL., VASÁRNAP 20 FILL. 1 0 3 9 július V, SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI-U. 10, TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VL, VILMOS CSASZAR-ÚT 65. TELEFON: 126-726* Két nép - két világ írta: Katona Jenő Koppenhága, június hó A széljárta Koppenhága Nyha­­ven ódon, festői kikötőnegyedé­nek utánozhatatlan színváltoza­tait nézzük a Langelinie felé tartva. Mellettünk tengernéző, tengertiszta szemű, szép, szőke, sudár dán leányok sétálnak a napfényben. Tekintetükben mintha a tenger vize nézne visz­­sza, mosolyuk mintha Dánia képe maga volna: „egy nyári mosoly az elgyötört emberiség arcán“. A képzőművészetekben szegény dánok fővárosa, Köp penhága, maga egy remekmű, a józan, kiegyensúlyozott pol­gári értelem remekműve... De nemkevésbé ilyen az egész ország. Már a repülőgépről is, amikor kétezer méter magasság­ban, a fehér felhőtenger függö­nye felszakad és, mint végtelen hómezők vakító fehérjén áttörve áradó napfényben kibukkan a kis dán házak, kertek, munkás­telepek piros cserepes,. zöldelő világa, — már onnan felülről is látni, hogy egészséges ország, egészséges földmegoszlás, az igazi agrárdemokrácia, a kert­városok álmának megvalósulása földjére érkeztünk. A telepek kö­zött, mint egymás felé tárt ka­rok. az utak gyönyörű merész­sége, a kitűnő utaké, melyeken mindenki, dámák, papok, pol­gárok, öregek, fiatalok egyaránt bicikliznek. S később jobban szemügyre Tyéve a dolgokat,' látjuk, hogy itt, ahol egyszerű munkás három­négyszáz dán koronát keres, ahol a parasztság semmiben, leg­feljebb az autőtartásban külön­bözik más országok polgáraitól, ahol nincsenek nagyon gazda­gok és nagyon szegények, ahol kertes házban lakó ..proletárnak*' lenni megnyugtatóbb állapot, mint másutt burzsoának, itt mu­tatkozik meg, milyen lehetne, milyenné válhatna mindenütt az emberi élet. Ady Endre, vagy Móricz Zsigmond ösztöneiben, a fiatal magyar irodalom vágy­álmaiban élt és él ilyen Magyar­­ország, mint amilyenné törté­nelmi, társadalmi, gazdasági fej­lődésében Dánia alakult. S mégis a mai Dániának, mely földrajzilag Schleswig-Holstein félszigeten és Németország és Anglia közti szigeteken él és dol­gozik, szimbóluma az Andersen­­mese bús sellője ... Szomorú, méla megadással ott mereng maga elé, hirtelen, mintegy a tenger habjaiból kibukkanva a Langelinie kikötővilágában, me­lyet nem véd dán flotta, de még légelhárító szervezet sem. Az egyetlen fegyverkezés, amit lát­tunk, két gázálarcos ember volt, mint eleven reklám egy háborús filmet játszó mozi előtt... Mi ki vagyunk szolgáltatva — mondják megadással a dánok és sietve hozzáteszik —, hogy Svéd­országgal és Norvégiával ellen- ► tétben meg nem támadási egyez­ményük van Németországgal. Továbbá, hogy Frank birodalmi igazságügyminiszter itt nemrég tartott, előadásában hangoztatta: a nemzeti szocializmus nem ex­portcikk és minden külföldi utánzata hamis ... Megnyugtatja mindez valóban e hideg, józan, kissé pheák, filiszter népet, e szaturált, Fal­­staff-szerű, jól élő polgárságot? Hiszi, vagy csak magával elhi­tetni próbálja, hogy megismétel­heti, amit a világháborúban tett, az angoloknak és a németeknek egyaránt élelmiszert expor­tálva? ... Varsóból jöttem ide, idegeim­ben, agyamban, szívemben a lengyel nép, a lengyel magatar­tás, a lengyel elszántság képével, benyomásaival és most szívemre száll a tanítás: bizonyos erények függetlenek a gazdasági és szo­ciális helyzettől, miként az egyé­nek életében, akként a nemze­tekében is. Mert Lengyelország­ban is átéreztem, amit odahaza, hogy az emberiség anyanyelve: a panasz... Mert láttam a galí­ciai mezőket, amelyeknek szólt az 1846-os rettenetes paraszt­lázadás idején Vörösmarty szá­nalma s melyeken ma is áll a nagybirtok. Mert láttam a zsidó­kérdést, a varsói ghettó rezer­­voárjának idegtépő képével, em­berileg megoldhatatlannak látszó problémájával. Hallottam len­gyel barátaimtól a többi kisebb­ségről is, melyek nem igenlik az államot, akár a ma még szunnyadó ukrán tömegekről, akár az ugyancsak éber néine­­tekről esett légyen szó. Átérez­tem a Visztula végtelen méla­búját, magányos, szinte már az orosz steppéket idéző melankó­liáját, a fény és árny játékában odavizionáltam Varsó elomlott városfalára „az üldöző vérrel irt nevét** ... De ugyanakkor meg­adatott látnom egy társadalmat, nemzetet, államot, melynek fiai, ha kell inkább a halált választ­ják, mint a szolgaéletet... * A hősiességből született újra Lengyelország háromszoros fel­osztás, annyi reménytelenül el­bukott felkelés, szabadságharc, annyi szenvedés és halál után. Annakidején Pilsudski inkább választotta a magdeburgi bör­tönt, miután szablyáját egvideig az oroszok ellen a németek na­gyobb szablyájával párosította, semmint esküt téve kiszolgáltatta Az egész világ Danzig felé tekint Szombaton francia államtanács és Chamberlain rádió­szózata — A Hali fax-beszéd világvisszhangja (Folytatás a 2. oldalon.) Történelmi jelentőségű beszéd hangzott el csütörtök este a már­kás nevű londoni királyi külügyi intézetben, ahol lord Halifax kül­ügyminiszter mondotta el — álta­lános angol vé>mény szerint — 191i óta a legsúlyosabb és legko­molyabb angol államférfiül beszé­det. E beszéd véglegesen szakított a Chamberlain által kezdeménye­zett és éveken keresztül szívósan képviselt úgynevezett appeasement­­politikával, amelynek célja a há­borútól való ösztönös irtózás miatt akár súlyos engedmények, de még esetleges megaláztatások árán is minden áron megmentő a világ­békét. Felelős angol államférfiú még nem mondotta ki olyan hatá-* rozottsággal Angliának egy esetle­ges háborúra való elszántságát és felkészültségét, mint lord Halifax. Az egykor heves németbarát érzel­meiről ismert angol külügyminisz­­ler kijelentette, hogy Anglia nem hátrál meg sem a rágalom, sem az erőszak elől. Tiltakozott az ellen, hogy Anglia bekerítő politikát foly­tatna, szerinte az igazság az, hogy Németország szigeteli el önmagát úgy gazdaságilag, mint politikailag és kulturálisan. Hangoztatta, hogy Anglia kész megvitatni a világ min­den problémáját, azonban nem olyan kormánnyal, amelynek fele­lős szócsövei folyton rágalmazzák Angliát. Mivel az angol külügymi­niszter szerint ma fegyveres erő­szak fenyegeti a világot, Angliának nem lehet más feladata, mint ellen­állni. A szavak ideje lejárt és eljött a cselekedetek ideje. * Lord Halifax beszéde, amely ha­tározottságában sok tekintetben túltett Daladier francia miniszter­­elnök kamarai beszédén, világ­­szenzáció erejével hatott. Angliában pártkülönbség nélkül a legzajosabb helyeslésre talált. Az általános vé­lemény az, hogy e beszéd pontot tesz a chamberlaini korszak végére és úgy vélik, hogy a beszéd már maga is cselekedet volt. A kormány­hoz közelálló Daily Telegraph egye­nesen Lutherhez hasonlítja Hali­­fax-et, akit az események szintén elsodortak oda, hogy elmondhatja: „Itt állok, másként nem tehetek!" Jellemző, hogy a beszéd hatása alatt Greenwood, a munkáspárt helyettes vezére kijelentette, hogy egy elkövetkezendő háborúban a munkáspárt tagjai teljes meggyő- í ződéssel harcolni fognak, mert az I életnél is nagyobb kincs a szabad- . ság. i Ezekután Anglia túlfűtött vára­kozással tekint Chamberlain mi- 1 niszterelnök szombatesti rádió- ; beszéde elé, amely az Exchange Telegraph jelentése ugyanazt az erélyes hangot fogja megütni, mint a Halifax-beszéd. Párizsban szintén óriási vissz­hangja volt az angol külügyminisz­ter megnyilatkozásának. A Matin szerint „világos és végleges figyel­meztetés volt minden támadó szá­mára". Minden francia lap meg­állapítja, hogy Angliának nemcsak a háborús ereje nőtt meg a tavalyi­hoz képest összehasonlíthatatlanul, hanem az elszántsága és a háborúra való felkészültsége is. * Természetesen egészen más ter­mészetű fogadtatásban részesült a Halifax-beszéd a tengelyhatalmak fővárosaiban. A német sajtó in kább gúnyos hangnemben utasítja vissza Halifax szavait. A Deutscher Dienst szerint London léved, ha azt hiszi, hogy az érvek meggyőző ereje növekszik a hangerővel és az állandó ismétléssel. Valamennyi német lap szerint meddő az az angol vállakózás, amely el akarja hitetni a német néppel, hogy Anglia békeszerető politikát folytat és nem akarja Németországot bekerí­teni. Általában közhelynek és hangzatos szemfényvesztésnek mi­nősíti a német sajtó a beszédet. Hasonló éles elutasításra talált a flalifax-beszéd az olasz sajtó ré­széről. A félhivatalos Giornale d'Italiá-bán azt írják, hogy a be­széd kiálló cáfolata a demokráciák békeakaralanak és nem egyéb, mint a tengelyhez intézett harcra­­hivás. Anglia a felelős azért, hogy ma már a tárgyalások útján való béke alig lehetséges. Anglia en­gesztelhetetlensége teszi lehetetlenné a békét. Németország és Olasz­ország ezt már rég átlátta és ezért biztos előkészületeket tett. A többi olasz lap hasonló hangnemben há­borús uszitónak nevezi lord Halifax-et. A Halifax-féle beszéd mellett a danzigi probléma foglalkoztatja a legerősebben és immár nyugtala­nítón az európai közvéleményt. A francia sajtóban röppentek fel Pé­ter és Pál ünnepén a hírek, hogy Danzigban készül valami. Később az általános izgalom csillapult, mi­vel a Quai d‘Orsay csütörtök este hivatalos jelentési adóit ki, amely szerint Danzigban nincsen szó köz­vetlen akcióról. Pénteken már azt' a hírt közölte a Paris Soir, hogy a lengyel kormány békés tervezetét dolgozott ki a danzigi probléma megoldására, úgy, hogy remény lehet egy lengyel—német kiegye­zésre. Német részről a „Danziger Ver­­posten“ szemtelen hazugságnak ne­vezte, mint hogyha Danzigban né­met katonaság volna. A lap szerint Danzigban semmi olyan nem törté­nik, ami összehasonlítható lenne a Lengyelországban és Franciaország­ban tapasztalható katonai mozgósí­tásokkal. Az ellentétes hírek természetesen nehezen tudják eltéríteni Európa aggódó figyelmét Danzig városa fe­lől. ami természetes is, mert a dan­zigi kérdés miatt Lebrun köztársa­sági elnök szombat délelőttre össze­hívta a francia államtanácsot. Ugyanebben a kérdésben sürgősen Párizsba, illetve Londonba rendelték a varsói francia és angol nagyköve­teket. Az angol sajtó közli azt a felelőtlen hírt, hogy Hitler vezér jú­lius 20—30 közötti Danzigba látogat el. Előbb azonban a birodalmi kor­mány egyik-másik tagja előkészí­tené ezt az útját. Ez a hír azonban nem igen talál hitelre Londonban. Az Exchange Teíegrnph Danzigból közli a Danziger Vorposten azt a cikkét, amely szerint „a döntés órája nincs már messze és azt a Fűhrer fogja meghatározni". Lon­donban és Párizsban az a vélemény, hogy a nyár vége előtt nem fog direkl danzigi akcióra sor kerülni. Viszont el vannak szánva arra is, 1 hogy még egy olyan akciót is, amely ' a danzigi kérdést magában Danzig­­' bán óhajtaná lengyel hozzájárulás ' nélkül megoldani, támadásnak minő­­: intenének és ez esetben úgy Anglia, mint Franciaország automatikusan Lengyelország mellé fog felsora­­h.zni. Lengyel illetékes helyről tett nyilatkozat szerint „Danzigban két­ségkívül észlelhetők bizonyos jelen-■ ségek. Az esetleges lengyel reakció attól függ. hogy e jelenségek milyen formát öltenek.-** Jellemző a helyzet komolyságára az, hogy Bcck len-Ára 10 fillér Magyar Nemzet CT# _________ ___________X3BA « , : Főszerkesztő PETHŐ SÁNDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék