Magyar Nemzet, 1939. augusztus (2. évfolyam, 173-198. szám)
1939-08-09 / 180. szám
SZERDA, 1939 AUGUSZTUS 9. Magyar Nemzet At Máthé Elek Reformok forradalom nélkül Görögországban Augusztus 4-én volt három esztendeje, hogy Joannis Melaxas, Görögország miniszterelnöke, a királytól kapott megbízás alapján felfüggesztette a parlamenti alkotmányt, feloszlatta a politikai pártokat és tekintélyalapon kezdett kormányozni. Metaxas kísérlete hosszú ideig nagyon népszerűtlen volt a politikailag hagyományosan fegyelmezetlen görög néptömegek előtt. Ma sem nagyon népszerű, de három év eredményei után végre kezdik elismerni. Nem volt könnyű Metaxas helyzete a nemzetközi közvéleménnyel szemben sem. Őszintén elismert németbarát érzelmei könnyen félreértésre adtak okot. A demokratikus nyugati országok közvéleménye és sajtója, különösen Angliában, gyorsan megalkotta véleményét és biztos volt abban, hogy ha Metaxas egyáltalán uralmon tudja magát tartani, a nemzeti szocializmusnak valami balkáni változatát fogja a görög népre ráerőszakolni. A következtetések nem váltak be, sem az egyik, sem a másik irányban. A Metaxos-kormány gyors bukása nem következett be, sőt hároméves fennállása alatt egyetlen komoly zavargás sem akasztotta meg a kormány szerény külső keretek között, de annál komolyabb kitartással folyó munkáját; erre pedig igen kevés példa volt, ha egyáltalán példa volt a régebben meglehetősen nyugtalan Metaxas miniszterelnök neve elég ismeretes a nemzetközi közvéleményben, de egyéb alig és nem igen ismertek azok a körülmények sem, amelyek az 1936 augusztus 4-i változáshoz vezettek. A görög miniszterelnök most 66 éves. Katonatisztnek készült és mint katonaiskola növendék a Porosz Királyi Katonai Akadémia tagja volt. Katonai tanulmányait Németországban kitüntetéssel végezte és Németország iránt érzett rokonszenve még ebből az időből származik. A hadseregben tábornoki rangot ért el. Tizenhat évvel ezelőtt, 1923-ban kezdett politizálni, mint a venizelista köztársaságiak által szétbomlasztott monarchista párt újjászervezője. Venizelosz ettől az időtől kezdve végig ellensége maradt. A köztársaságiakkal való éles ellentéte miatt még 1923-ban el kellett hagynia Görögországot és akkor két évet emigránsként Párizsban töltött. A parlamentbe 1927-ben került be, mint az akkor már majdnem hatvan főnyi monarchista párt egyik vezére. Metaxas az ezután következő nyolc évben csendben és kitartással dolgozott és készítette elő II. György király visszatérését. A harmincas évek elejétől kezdve a királyság visszaállításának gondolata, nagyrészt Metaxas kitartó szervezői munkája következtében, mind népszerűbbé vált Görögországban. Venizelosz régi tekintélyét újra meg újra latba vetette, hogy meghiúsítsa a monarchisták szándékait. Több izben miniszterelnök is volt, de ezekben az években állandó kormányzásról szó sem lehetett Görögországban. A kormányválságok állandóan követték egymást s a kormányok feje fölött folyton ott függött a polgárháború, vagy legalább is súlyos belső viszályok veszedelme. A fordulatot is polgárháború hozta görög belpolitikai állapotok történetében. De a nemzeti szocializmus balkáni változata sem lett a görögországi tekintélyuralomból. Nem lett Németország kezes csatlósa sem Görögországból. Német politikusokat és gazdasági embereket, utoljára a múlt év őszén, mindig szívesen láttak vendégül Athénben, de azért soha nem fenyegetett az a veszedelem, hogy Görögországból a ,,keletre terjeszkedő német birodalom előretolt biástyája" legyen. Metaxast belpolitikai kérdésekben éles ellentét választotta el mindig, már kormányra kerülése előtt is, a venizelista belpolitikától. De külpolitikájában ő is megőrizte a nagy krétai patrióta csodálatraméltó ruganyosságát. Bizonyítják ezt a tavaszi események. Albániának Olaszország által történt megszállása, elsősorban Korfu biztonsága miatt, érthető módon nagyon közvetlenül érintette a görögöket és nehéz lett volna rossznéven venni tőlük, hogy szívesen elfogadták az újkori Görögországgal a török uralom alól való felszabadulás óta mindig szoros politikai barátságban álló Nagy-Britannia önként felajánlott garanciáját. De azért a görög külpolitika irányítói tudtak vigyázni arra, hogy a tavaszi válság nehéz helyzetében se égessenek fel maguk mögött minden hidat — a másik tábor felé sem, meg, az 1935-i flottatámadás, Venizelosz utolsó kétségbeesett kísérlete a hatalom visszaszerzésére. A flottalázadást leverték, Venizelosz előbb Rómába, majd Párizsba menekült. II. György király még ugyanabban az évben visszatért Görögországba. November 25-én foglalta el újra trónját nagy ünnepség keretében. A király, úgy látszi, szerette volna, ha visszatérése összebékítette volna az egymással viszálykodó pártokat és új életet önthetett volna a pártharcokban teljesen elerőtlenedett parlamenti kormányzatba. Szerencsétlenségére kormányalakításra Demerdziszt szemelte ki. Az új miniszterelnök már kinevezésekor súlyosan beteg volt és nemsokára meg is halt. A sors különös szeszélye folytán akkor néhány hónapon át a halál játszotta a legfőbb szerepet a görög politikai élet irányításában. Egymásután haltak meg a pártvezérek, Kondylisz, Tzaldarisz és párizsi száműzetésében az ősz Venizelosz. Az 1936-ban tartott választások ezenfelül még teljes politikai bizonytalanságot is teremtettek. Nem volt biztos többsége a parlamentben sem a demokratikus, sem a monarchista pártoknak. Annál fontosabb szerepet kezdett magának tulajdonítani a 15 főnyi kommunista párt, azt remélve, hogy ők fogják eldönteni a parlament erőviszonyainak kialakulását Márciustól kezdve, Demardzisz halála után, Metaxas lett a miniszterelnök. Az új miniszterelnökről köztudomású volt, hogy ő a király legbizalmasabb embere. A tavasz folyamán a belpolitikai viszonyok csak nem akartak javulni. Sőt a demokratikus pártok vezére, Sophousis elkövette azt a jóvátehetetlen hibát, hogy pártszövetséget kötött a kommunistákkal. Július második felében Thessalonikiben véres kommunista lázadások törtek ki. Ekkor a király is megelégelte a meddő pártviszálykodást és így kapta meg Metaxas az uralkodói felhatalmazást az augusztus 4-i alkotmányfelfüggesztésre. * Semmi kétség nem lehet afelől, hogy II. György király elhatározása kockázatos lépés volt, de az a feladat, amelyre Metaxas miniszterelnök vállalkozott, még nagyobb kockázatot s mindkettőjük számára a legsúlyosabb felelősséget jelentette. Külpolitikailag bizonyos mértékig talán befolyásolhatta a király és a miniszterelnök elhatározását az a helyzet, amelyet 1936 nyarán a Földközi-tenger medencéjében Olaszország győzelme és az akkor megindult spanyolországi polgárháború idézett elő. Valamit sürgősen és erélyesen tenni kellett, különben a belső meghasonlottság mérhetetlen károkat okozott volna az egész görög nemzet sorsát érintő érdekeknek. De ettől a szemponttól eltekintve is, az ország szociális viszonyai halaszthatatlanul szükségessé tették olyan reformpolitikának megkezdését, amelyet az akkori parlamenti és pártviszonyok között lehetetlenek lettek volna. Forradalom vagy tekintélykormányzással végrehajtandó reformpolitika között kellett választani. A tekintélyuralom bevezetésének népszerűtlensége súlyos veszedelmet jelentett a király és a miniszterelnök kísérletére. Legalább egy esztendeig nem is volt bizonyos, hogy a kísérlet sikerrel jár-e és a hihetetlen szociális elmaradottságban élő, de demokratikus szabadságjogait féltékenyen őrző görög kispolgár nem buktatja-e meg az új rendszert. Metaxas azonban, és vele együtt mindig szoros együttműködésben a király higgadt, nyugodt politikai bölcsessége, elhárította a veszedelmet. Ennek több oka volt. Először is a közvélemény látta, hogy az új irányzat gondosan megőrzi az előző külpolitikának jól bevált ruganyosságát és mindenféle merev tétel viszszautasításával csak a görög nemzeti érdekek szolgálatára törekszik. De, ami minden másnál fontosabb, az új rendszerben megvolt az a józan mérséklet, hogy sohasem törekedett totalizmusra. Azt megkövetelte, hogy kitűzött feladatainak végrehajtásában ne háborgassák, hogy az adókat, amelyeket elviselhetetlen mértékben nem emeltek, mindenki pontosan fizesse és általában, hogy a kormány szándékainak jóhiszeműsége iránt mindenki legalább hallgatólagos bizalmat előlegezzen. De nem nyúlt bele a totális politikai rendszerek kizárólagossági jogával az egyének életébe sem. Görögországban mai napig sincsenek színes ingeket viselő légiók. Az ifjúság megszervezésére sokat tett és tesz a Metaxaskormány, mert hiszen Görögországban évről-évre fejlődik ma is a cserkészmozgalom, ami totális politikai berendezkedés mellett elképzelhetetlen volna. Az a pozitív szociális munka pedig, amelyet a Metaxas-kormány úttörőként végez Görögországban, nemcsak letagadhatatlan érdeme az új irányzatnak, hanem valósággal történelmi küldetése is. Ha valaki csak közönséges turistaként ismeri is a Balkán és általában a Földközi-tenger keleti medencéjében élő népek szociális elmaradottságát, az jól tudja, hogy ez a hiány mennyire kiáltó. Görögországban megvan az a különös szokás, hogy önmagukkal ellentétben Európáról, Európába való utazásról, Európában történt eseményekről stb. beszélnek. Nem mintha ezzel önmagukat Ázsiának neveznék, de azért ebben a beszédmodorban von valami tragikus megkülönböztetés. A történelmi ok, amely ezt a szakadást a Balkán és Európa többi része közt előidézte, természetesen a majdnem 400 éven át tartó török uralom volt. Görögország felszabadulása csak a múlt század 30-as éveiben következett be. De Thessáliától északra a felszabadulás csak évtizedekkel később következett be. Nyugat-Trákia és Macedónia, a mai Görögország legtermékenyebb része s maga Thessaloniki, hasonlóképpen Kréta szigete, a balkáni háborúk után, sőt részben a lausannei békekötés után 1923-ban szabadult csak fel a törökök uralma alól. Van valami végzetszerű abban, hogy a Keletnek és Ázsiának szociális közönyétől először a kemáli Törökország akart és kezdett is megszabadulni. De a venizélista, köztársasági Görögország még túlságosan el volt foglalva bonyolult politikai és kisázsiai menekültek tömeget kiáltó szükségei révén még bonyolultabb és nehezebb gazdasági kérdésekkel, mint hogy a szociális törvényhozás nagy feladataira gondolhatott volna. Metaxas — és a kockázat, amit vállalt ? A görög reformkorszak jelentősége A Metaxas-kormány alapvető és mint már az imént is hangsúlyoztuk, történelmi hivatásszerű munkája a szociális törvényhozás reformkorszakának megkezdése volt. Nem szabad és nem lehet csodálkozni azon, hogy a társadalmi átalakulásnak erre a munkájára Görögország nem választotta a parlamentáris kormányzat és törvényhozás tetszetősebb útját. Görögországnak éppen úgy, mint a múlt század későbbi szakaszaiban kialakult, Görögországtól északra fekvő balkáni országoknak nem a demokráciával van nehézségük. A demokráciának francia változatát, ha bizonyos elkerülhetetlen defektusokkal is, ezek az országok meglepő alkalmazkodással át tudták venni. De már a parlamenti módszerek bevezetésével mindenütt baj volt, végkép nem sikerült sehol sem. Ezen nem is szabad csodálkozni, mert a parlamenti formák életképességéhez az alkotmányos jogfolytonosságnak olyan százados hagyományaira van szükség, amilyenekkel Svájc és Hollandia határaitól keletre egész Közép- és Kelet-Európában csak a magyarság rendelkezik. A görög miniszterelnök személyében nincs annyi egyéni varázs, mint akár Némáléban volt, vagy van Mussoliniéban. De az a munka, amelyet eddig elvégzett, azt bizonyítja, hogy vezetésre és, ami éppen olyan fontos, alkotásra termett államférfi, és mint a külpolitikában elért határozott sikerei mutatják, igen jó politikus is. Reformok pedig valóban vannak az elmúlt három évből, bár ez még igen rövid idő ilyen gyökeres, ha nem is forradalmi vagy totális változások létrehozásánál. Népegészségügy, a mezőgazdaság felkarolása, a legszükségesebb munkásjóléti törvényhozás, a honvédelem nagyarányú fejlesztése és ezek mellett az ország igen zilált gazdasági viszonyainak rendezése, ezen az öt alapvető téren ért el a Metaxas-kormány rövid három év alatt igen tekintélyes eredményeket. Ilyen módon a minden forradalmi megrázkódtatás nélkül végrehajtott rendszerváltozás harmadik évfordulóját, augusztus 4-ét, a jól végzett munka tudatában ünnepelhette meg uralkodójával és kormányával együtt a történelme új korszakát élő Görögország. * Klein Antal üdvözlése a hogy a Klein Antal tiszteletére rendezett paksi ünnepi gyűlés mennyire egy országos társadalmi mozgalom kiindulási pontját jelenti, ezt nemcsak az a körülmény bizonyítja, hogy a vasárnapi gyűlésen az ország minden részéből ott voltak Klein Antal tisztelői, hanem kiviláglik abból a számos üdvözlőtáviratból és levélből is, amellyel Klein Antalt elhalmozták. Eckhardt Tibor, a független kisgazdapárt vezére a következő táviratot intézte Klein Antalhoz: — Kedves Barátom! Miután szándékom ellenére ma nem vehetek részt a paksi gyűlésen, ez úton üdvözöllek téged és rajtad keresztül Tolna vármegye derék és hazafias magyar- és németajkú polgárságát. Kívánom neked, hogy azok az önzetlen és nagyjelentőségű harcaid, melyeket nehéz időkben oly bátran és eredményesen vívsz, teremjék meg hazánknak és neked is a népi politika győzelmének eredményét. Szívélyes üdvözlettel igaz barátod, Eckhardt Tibor. Gróf Sigray Antal a következő táviratot küldötte: — őszintén sajnálom, hogy a téged ünneplők között nem tudok magam is jelen lenni. Remélem, áldásos munkádat még hosszú ideig fogod hazánk javára folytatni. Sigray Antal, Szabó Pál, az országos nevű parasztíró és Kovács Imre, a neves falukutató a következő táviratot intézték Klein Antalhoz: — Amidőn a független magyar nemzeti gondolat bátor, meg nem alkuvó harcosát ünnepük benned a magyar milliók, mi is elküldjük hozzád tiszteletünket és szeretetünket. Biztosítunk arról, hogy ez a szeretet örök, mint az a nép, amely szívébe zárt téged a mai napon. Az Isten áldását kérjük munkádra, életedre, hazádra, földedre, szeretteidre. Gróf Pálffy Géza felsőházi tag a következő táviratot küldte: — A vasárnapi ünnepléseden a Két tűskereszt-mozgalom lélekben, szívvel vesz részt. Mozgalmunk jelszavával köszöntünk: „Ne bántsd a magyart". Dr. Kusbach Ferenc, Bleyer Jakab sógora ezt táviratozta: — Régi kérésemet most már a közvélemény kívánságára feltétlenül teljesítened kell. Vedd át a mindig hazafias németségünk vezetését. Örömmel, meggyőződéssel követni fogunk. Perczel Dezső, a bonyhádi választás vezérkari főnöke a következőket táviratozta: — Sajnálatomra nem tudtam felmenni, de gondolatban ott állok barátaid között és meghajtott fővel köszöntöm benned azt a mai nap oly ritka közéleti férfit, ki minden egyéni érdeket félretéve szolgálja hazáját. Jobaházy-Döry Ilona alapítványi hölgy a következő szavakkal üdvözölte Klein Antalt: — A félrevezetett németségünk kiábrándításáért folytatott küzdelmében fogadja méltóságod hálám és nagyrabecsülésem kifejezését. Üdvözlőtáviratot és levelet küldött még: Gróf Apponyi György, Sulyok Dezső,r. Szabó Béla, Huszár Elemér, Czeglédy Endre volt országgyűlési képviselő, Makray Lajos országgyűlési kép- s viselő, Szidor, Csetényi József közíró, Kun András gazdasági főtanácsos, Gömbös Miklós tanár és Hargittay főjegyző Bonyhádról, Pöstényi Márton ítélőtáblás bíró, Kirchknopf Ernő, a Magyar Touring Club főtitkára, a Veszprémi Törzsökösök, Biczendy Pál és sokan mások.