Magyar Nemzet, 1939. augusztus (2. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-08 / 179. szám

KEDD, 1939 AUGUSZTUS 8. Magyar Nemzet A közigazgatás férfias kiállása és egyesek lapulása A legnagyobb elismerés hangján kell megemlékezni a tolnavármegyei közigazgatási hatóságoknak minden pártszemponton felülemelkedő, jólesően és demonstratíven magyar magatartásáról. Ezzel a friss, modern és mindenekfelett imponálóan magyar magatartással már az állomáson találkoztunk, ahol egy kemény koponyájú, Gyergyószentmiklósról a német többségű faluba szakadt székely, a község főjegyzője üdvözölt bennünket, fővárosiakat, ízes erdélyi beszédénél, törőlmetszett mokány, izmos alakjánál csak a neve volt még szívbecsendítőbben magyar: Tarisznyás Gergő, így hívják a főjegyző urat. Mikor ezt a nevet halljuk, az alföldi nyár máglyatüzére mintha ránehezednék Kyló József, Tamási Áron erdélyi havasainak hűsítő árnyéka, mely lehűti a homlokot és felmelegíti a szív tájékát. Az erdélyi Tarisznyás Gergő uram most Pakson éli a magyar kisebbségi életet. A tolna megyei közigazgatás azonban nemcsak Tarisznyás Gergőben Dr. BODON KÁROLY tanár: HOKIM* ÉLJEN A SZÍVBAJOS EMBER? SZÍVBAJ, ÉRELMESZESEDÉS. MAGAS VÉRNYOMÁS A könyv már a IV. kiadásban jelent meg. A mű mindazt tartalmazza*mit a szívbajosnak és az egészséges embernek a szívről tudnia kell! A tartalomjegyzékből: A szívbetegségek legfőbb tünetei: gyengeség, kifulladás szívdobogás, szívtájéki fájdalom. — A lélek és a szív. — A szívbajok keletkezésének okai. — Rendetlen életmód. — Általános étrendi szabályok. — Munka, pihenés, sport, táplálkozás. — Szeszes italok kávé, tea. — Dohányzás. — Nemi élet.- Házasság. — Alvás. — Érelmeszesedés. — Vérnyomás. — Meg lehet-e gyógyítani a szívbajokat? — A szívbetegek kezelése. — Gyógyszeres kezelés. — Klímaváltozás, nyaralás. — Torna, masszázs. — Fürdőkúrák. — Villamos kezelés — Érvágás. — Lelki kezelés. — Mikor forduljunk orvoshoz? Minden negyedik ember szívbajban hal meg, kellő tájékoztatás azonban ezt a számot csökkenthetné! Ár csak 2,60 pengő kapható a Magyar Nemzet könyvosztásában. Vilmos császár út 6. Telefon 120-130 Parragi György: Paksi vasárnap A paksi vasárnap nemcsak abban a háromezer főnyi résztvevőben fog tovább szikrázni fényeivel, akik a Klein Antal tiszteletére rendezett találkozón megjelentek, de hullámai el fognak jutni mindenkihez, akinek lelkét aggodalom tölti el az egyre növekvő belső bomlasztás, a disszimiláció és a belső hűtlenség más megnyilatkozásai miatt. Ennek a vasárnapnak jelentőségét nemcsak az ott kimondott szavak mindent feltáró őszintesége, a sebek leplezetlen megmutatása adja meg, de még inkább az a vigasztaló meggyőződésünk, hogy van egy kérdés, mely úgy látszik, mégis csak képes lesz az egység kévéjébe fonni a nagy magyar élelmező ezer irányba hajladozó szálait és ez a kérdés: az ország függetlenségét, önállóságát vakond mádra alá.Ne borongjunk azonban a múlt elszalasztott alkalmain, mulasztásain és tévelygésein. Enyhítő körülmény, hogy a magyar társadalom túlnyomó többségének sejtelme sem volt a hamu alatt parázsló veszélyről mindaddig, amíg ezt a régóta szított gyeptüzet magas lángra nem lobbantotta a bonyhádi választás förgetege, amíg Klein Antal, Stratz Gusztáv az egész ország nyilvánossága előtt el nem dörögték döbbenetes y'accuse-jüket az országban idegenből jött pénzekkel folytatott propagandáról. Azóta kezd tisztán látni a magyar társadalom, kezdi kitörölni szeméből ezeknek az agitátoroknak és magyar szövetségeseiknek azt a porhintését, hogy az idegen pénzek legendáját a zsidók és zsidóbérencek találták fel, hogy eltereljék a figyelmet a zsidókérdésről. A súlyos vádak konkrét formában hangzottak és állításaiknál csak az a hallgatás megdöbbentőbb, amellyel a megvádoltak a vád felett napirendre térnek. Qui ne dit mot, consent — mondja egy francia közmondás. Hallgatás — beleegyezés. És ez a sunyin meglapuló hallgatás még hangosabban dörömböl a magyar társadalom lelkiismeretén, mint Klein Antal filippikája, Gratz Gusztáv ridegszáraz konkrét vádja. Hogy a magyar társadalom megértette, milyen részek és veszélyek lappanganak e kínos hallgatás mögött, ezt megmutatta a paksi ünnep. Alig sikerült még Magyarországon egy nem a hatalmon lévő közéleti férfi tiszteletére oly impozáns, nagyarányú, spontán ünnepséget megrendezni, mint amilyen a paksi volt. A magyar társadalom egysége ezúttal teljesen a saját belső indítására úgy „horizontálisan, mint vertikálisan" lenyűgöző módon nyilatkozott meg. Ott volt a három aknázó, külföldi pénzeket elfogadó agitátorok elleni harc. A paksi vasárnapnak abban van az egész ország közvéleményét felriasztó jelentősége, hogy megmozdult a magyar társadalom a lélekrontás, az idegen szellemi agitáció, magyart a magyarnak ugrató, a hazai svábság tömegeit a magyar társadalom szervezetéből kilúgozó és idegen célok szolgálatába állító tevékenység ellen. Talán igaza volt annak a nagynevű konzervatív politikusnak, aki a vasárnapi paksi megmozdulással kapcsolatban nagyot sóhajtva ezt a kijelentést tette: debuisset pridem, már előbb lehetővé kellett volna tenni a magyar társadalomnak ezt az egészséges reakcióját, ellentevékenységének megindítását, életösztöneinek felrázását, ezres ünneplő tömegben az aratás szent munkájának görnyedéséből most kiegyenesedő falu és ott voltak a nyári nap által tüzes kohóvá változtatott fővárosi háztömegek lakói. Az emelvényen fiatal református lelkész üdvözli Klein Antalt, az asztalnál piroscingulusos idősebb katolikus papok szólnak hozzá. A „Schwäbische Türkei"-ből nem kevesebb, mint száz németajkú polgár jött el Paksra ebben a lángtengerben autóbuszokon. A magyarságáért oly hősi intranzigenciával küzdő bonyhádi és bonyhádvidéki németszármazású intelligencia mellett ott vannak a sváb falvak feketemellényes, keményített ingű német parasztjai. Talán mindennél többet mondott az a szimbólikus csók, melyet az ebédidő alatt Huszár Aladár volt főpolgármester, az OTI elnöke, mint a törzsökös magyarok mozgalmának elindítója, váltott Klein Antallal, a hazafias szellemű németség egyik vezetőjével. Ez a baráti csók nemcsak a honalapító vérségi magyarságnak a magyar földön gyökeret eresztett másnyelvű nemzetiségekkel való széttéphetetlen testvéri kapcsolatát és békés együttélését jelképezte, hanem eloszlatta a rengeteg félreértést is. Huszár Aladár csókja azt bizonyítja, hogy a törzsökös magyar mozgalomnak nincs támadó célzata egyetlen a magyar állameszméhez hű nemzetiséggel szemben, ellenkezőleg, a legszorosabb, a legtestvériesebb együttműködést kívánja minden fronton főleg azokkal szemben, akik a szentistváni eszmét felrúgva, izolálni és a magyarsággal szemben ellenséges belső várba akarják kényszeríteni az eddig szabad mozgású és elhatározású nemzetiségeket... Azután ott voltak a turáni vadászok, a rongyosok, a szlovák frontharcosok kiküldöttei, állt ki félreértést nem tűrő módon a Klein Antal által képviselt nemzetiségi eszmék mellett. A délelőtti gyűlésen az első sorban ült Slankovanszky Tibor, Tolna vármegye alispánja, az ebéden dr. Kornis István főszolgabíró mondott első felköszöntőt a kormányzóra, mind a négy szolgabírája tapsolt az elhangzott beszédeknek. Hogy a közigazgatási hierarchia részvétele teljes legyen, a járási hajdúk szolgáltak fel az ebéden. Sajnos, van az éremnek más oldala is. Amily férfias és magától értetődő magyar nyíltsággal állt ki a tolnamegyei közigazgatási apparátus a paksi gyűlésen, olyan gyáva és megalkuvó fontolgatással húzódott vissza a paksi magyar intelligencia egy része a paksi demonstrációtól. Ezzel siralmas öntudathiányukról, pislogó mimikritermészetükről állítottak ki szegénységi bizonyítványt, mert az egyik része politikai elfogultságból nem ment el a független kisgazdapárti Klein Antal ünneplésére, a másik pedig ijedt meghunyászkodásból azért nem mert eljönni, ha lélekben talán egyet is értett a gyűlésen elhangzottakkal, mert attól tartott, hogy egy ellenzéki politikus ünneplése miatt talán megneheztelnek rájuk a hatalmasok. A paksi magyar intelligenciának ezzel a sajnálatraméltó módon óvatos részével önkénytelenül is szembe kell állítanunk a bonyhádi sváb származású intelligenciát, mely, mint paksi megjelenésével is bebizonyította, a bonyhádi vereség óta még szívósabban, még konokabbul állja a harcot az ellenség által a haza küszöbéig vagy talán azon túl is bekerítetten. Hogy az egységfront felrajzolásával elmenjünk a legszélsőbb határpontig, meg kell mondanunk azt is, hogy a paksi gyűlésre lejött Budapestről egy nyilaskeresztes képviselő is, hogy Klein Antal mellett demonstráljon. Sajnos, ez a nyilaskeresztes képviselő csak a saját személyét képviselte (lehet, hogy sok a helyzetet világosan látni kezdő nyilas párttagot is). Szemere Béla bátyánk lement tüntetni az általuk totálisan gyűlölt független kisgazdapárt egy képviselője mellett, sőt erre a napra a maga becsületes magyar érzelmeinek dokumentálására, a nyilaskeresztes jelvény helyett a Turáni Vadászok kettős kereszt-jelvényét viselte. Igaz, hogy Szemere Bélára ráfogják, hogy különc, mi szeretnénk azonban, ha a nyilas képviselők között több ilyen „különc" akadna, akik nemcsak totálisan gyűlölni tudnak, de totálisan szeretni is, amikor a nagy magyar gondolatokról van szó. Mielőtt a nap igazi hősére rátérnénk, hadd jegyezzünk fel még egy örvendetes eseményt ebben az optimista cikkben: Perczel Béla, a mostani magyar közéletnek kétségkívül legönzetlenebb, legpuritánabb alakja, aki pár évvel ezelőtt azért, mert nem követhette lelkiismerete szavát, máról holnapra letette mandátumát és örökre viszszavonult a közélettől, a bonyhádi események hatása alatt revideálta álláspontját és ma Klein Antallal ő a leglelkesebb fáklya vivője a „bonyhádi vész" elleni közös káz-Klein Antalról essék most már a szó. Senki nem hizelgett eddig Klein Antalnak azzal, hogy az ékesszólásnak kimagasló mestere volna. A hétköznapok fel nem bokrétázott természetes nyelvén szólt hozzá lelkiismerete és szakértelme szerint a problémákhoz, nem pályázott szónoki babérokra. Vasárnap azonban Klein Antal akaratán kívül is a legelső magyar szónokok sorába lépett. Nemcsak mondatainak csiszoltsága lepett meg, de különösen az a belső tűz, a magávalragadó élményszerűség, mely majdnem egyórás beszédét szónoki remekművé ötvözte. Nem a mi kritikánk mondja ezt, hanem azok a súlyos könnycseppek, melyekről először azt hittük, verejtékcseppek a tűző napon álló idős, szélfútta parasztarcokon, csak később láttuk, hogy forrásuk a szemek partján, vagy talán még mélyebben, a szív rejtett világában fakadt. A magyar hazáról, a magyar haza szépségéről, halálig el nem hunyó varázsáról, szenvedéseiről, bánatairól és ritka örömeiről talán még sohse hallottunk olyan szívbe markoló szavakat, mint ezen a paksi vasárnapon a sváb származású Klein Antal ajakáról. Éreztük, hogy nem mesterségesen kicizellált szavak ezek, melyek a stiliszták aranyművesműhelyében készültek, hanem úgy virágoztak ki Klein Antalból, ahogy egy hajnalon kivirágzik a búzatábla, vagy egy harmatkönnyes éjszakáig felpattan a vadrózsabokor bimbója. Nagy és megrendítő Confiteor volt a beszédnek ez a része, alázatos, könnyes lebomlás az anyaföldre, amelyben az ősök csontjai porladoznak. És egészen megrázó volt, mikor arról beszélt, hogy mikép olvassák rá Németországból jött levelek, hogy fajának árulója. Ez kemény és szörnyű vád olyan emberrel szemben, akiben él az istenhit, aki megveti a legaljasabb emberi bűnt árulást. Klein Antal nem tagadta, hogy lelkiismeret-vizsgálást végzett, hogy valóban hozzáférhet-e a vádnak az árnyéka. És elolvasta az odakintről ajánlott és a hazai svábság életével, történelmével foglalkozó regényeket. Müller Adam Gutenbrunnak, a bánáti származású német írónak két regényét, a „Grosser Schwabenzug"-ot és a „Die Glocke der Heimal"-ot. És minél jobban elmélyült e magyargyűlölő regényekben és minél tüzetesebben végigelemezte a nekiszegzett vádat, annál inkább mélyült el benne miszsziójának tudata. Most már fanatizmussá tüzesetlen benne az a hit, hogy a kétszázötven év előtti Grosser Schwabenrup-nak nem az lehet a mai generációra parancsolt feladata, amit a regény szuggerál, hogy azon dolgozzanak a magyarországi svábok köszvényes fájdalmaknál, rheumalikus bántalmaknál, idegfájdalmaknál, fejfájásnál, izületi- és tagfájdalmaknál, valamint meghűléses betegségeknél, gyorsan és biztosan hat a Togal. Orvosok ezrei ajánlják a Togal-t tehát ön is bizalommal vásárolhatja Tegyen még ma egy kísérletet. Kérje kifejezetten a kiváló hatású Togal-t. Teljesen ártalmatlan. Minden gyógyszerárban. 1*. 1 f0. is, induljon el napjainkban is egy újabb Schwabenzug, amelynek végcélja: minden németek nagy birodalmába való beleömlés. Klein Antal még tudatosabban megérezte, hogy a 250 év előtti Schwabenzug nem a nagy német Mutterland felé kötelez, mely elengedte fiait, hanem a magyar Vaterland felé, mely földet, jogokat, jólétet ajándékozott nekik. Nem a Mutterland mai élő generációjának utasításait, parancsait kell elfogadniok, hanem a magyar földben porladó halott ősapák intésére kell figyelniük, akik hűségben éltek ezzel a magyar földdel s ezért verejtéket és vért hullattak érte. A ,,Die Glocke der Heimal" sem az agitátorok propagandaszónoklataiból, idegen pénzek csörgéséből szól hozzájuk, hanem az igazi Heimal harangja a magyar föld falusi templomtornyaiból és a hűséges szív mélységeiből kondul fel. így változott át Klein Antal, a független kisgazdapárt politikus egy pártokon felülemelkedő gondolat misszionáriusává, így lett a nagyon is reálisan gondolkodó és a földhöz közelálló dolgokkal foglalkozó gazdából egy egész életét égő csipkebokorszerűen elöntő missziós gondolat igehirdetőjévé és idealistájává. Aki körül leomoltak a pártkeretek, aki felülemelkedett a hétköznapok reális, aprólékos részletkérdésein, aki úgyszólván szembefordult tegnapi fizikai énjével és egész új értelmét találta meg életének. Aki most egyszerre két fronton harcol: a saját sváb népéért, hogy visszarántsa a végzetes útról, melyet idegen pénzzel építenek számára és harcol azok ellen, akik ezeket az idegen pénzeket részint a saját exisztenciájuk fenntartására, részint a közös nagy magyar utat keresztező utak építésére használták fel, hogy elkanyarodjék a 250 éves közös magyarsváb életcéloktól a megtévesztett hazai svábság. Ez a belső metamorfózis magyarázza meg, hogy mikép lett Klein Antalból máról-holnapra „magister cloquentiae" ott a paksi községháza akácfás udvarán. Fajtájának legszebb erényei: a kitartás, szívósság és hűség a biztosítékai annak, hogy a Klein Antal által vállalt történelmi hivatás eredményre fog vezetni. Amikor az egész magyar társadalom — magyar származásúak és idegen nemzetiségűek —• összeforrt egy lelki kohóban ezen a paksi vasárnapon, egyben arra az erős elszántságú határozatra is jutott, hogy Klein Antal kétfrontú küzdelmében teljes erejéből támogatni fogja, mert Klein Antal járja az igazi, szentistváni értelemben vett nemzeti egység útját, melyen egyedül juthatunk el Szent István örök magyar birodalmába. A vádoló hallgatás Klein Antal megrázó Confileorja a hazafias svábok nevében 7 delemnek. „Proximus ium ardet Ucalegon“ — mondotta —, ilyenkor a gátra kell minden becsületes, munkabíró férfi. Visszatérése nagy nyeresége az egész magyar közéletnek, de különösen Tolna megye magyarságának és hazafias németségének.