Magyar Nemzet, 1939. november (2. évfolyam, 249-272. szám)

1939-11-03 / 249. szám

1 9 3 9 november 3 MaíyárVmzel II, 4 v /. 2 4 9, s z. Péntek ttOFIZETESI ARA 1 ÉVRE 86 P, FÉLÉVRE 18 P, NEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA 8 P, EGYES »ZAM HÉTKÖZNAP 10FILL., VASÁRNAP 30FILL, FSezerkesxtS PETHŐ SÁNDOR SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ABADI-U. Ift TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI., VILMOS CSASZÁR-ÜT 66. TELEFON: 126-726* Mussolini kicserélte munkatársainak egy részét, Anglia elismerte Albániának Rómához való csat­lakozását, Szovjet-Oroszország a német béke­törekvéseket támogatja Stockholm szerint Ribbcntrop megint Moszkvába utazik — Molotov megfenyegette Finnországot és Törökországot, amiért elutasította a szovjet ajánlatát — A török elnök határozott hangon válaszolt — A török—francia—angol szerződéssel párhuzamosan olasz~görög barátsági paktum készül — Berlinben cáfolják Chamberlain kijelentését, hogy Molotov beszéde csalódást keltett ' Göring lapja elismeri a délkeleieurópai semleges tömb szükségességét Kedden, szerdán és csütörtö­kön olyan fontos események tör­téntek, hogy e három nap alatt szabad szemmel is észlelhető új vonások rajzolódtak Európa ar­cára. Mussolini közvetlen mun­katársainak egy részét újakkal cserélte fel, Anglia tovább köze­ledett Olaszországhoz s ennek jele most már nemcsuk az angol sajtó rendkívül meleg hangja Róma iránt, amit az olasz sajtó elégtétellel nyugtáz és hangsú­lyoz, hanem bizonyítéka a ja­vuló olasz—angol viszonynak az a tény is, hogy az angolok az olasz kormány hozzájárulását kérték, hogy főkonzulátust állít­hassanak fel Tiránában. Ez pe­dig azt jelenti, az angol kül­ügyminisztérium félhivatalosa szerint is, hogy Anglia ezzel tényleg elismerte Albániának Olaszországhoz való csatolását. S miközben a római kormány­­átalakításnak igen kedvező vissz­hangja van Párizsban és Lon­donban, az olasz lapok idézik az angol sajtónak azt az értesülés sét, amely szerint a lejárt olasz -—görög barátsági szerződést Róma és Athén a legközelebbi napokban megújítja. Belgrádi tudósítónk pedig megjegyzi, hogy az olasz—görög szerződés párhuzamos lesz az angol— francia—török szövetséggel. Kiemelkedő mozzanat még a szovjetkormány elnökének és külügyérének nagy expozéja, amelytől sokfelé azt várták, hogy bejelenti a német—szovjet­­orosz gazdasági és diplomáciai együttműködésnek katonai szö­vetséggé való átalakítását. Ki­derült azonban, hogy a szovjet a Berlinnel kötött békés meg­egyezés szelleméből következően is nem óhajt katonai eszközök­höz nyúlni és mint Molotov mondta, politikailag akarja tá­mogatni a német béketörekvé­seket. Űj eleme még a helyzetnek, hogy ezúttal elsőízben a német félhivatalos sajtó elismerte a délkeleteurópai semleges tömb szükségességét, még pedig a Göringhcz közelálló esseni AVj­­ziOnalzeitung-bán. Eddig ugyanis a német sajtó a vele jóviszony­ban álló államokat a semleges jelző helyett inkább úgy jelle­mezte, hogy távolmaradnak a háborútól. Annál feltűnőbb s a német külpolitikának ehben az iránybar való annál nagyobb megértésé­ről tesz tanúságot, hogy Göring lapja kifejezetten a délkelet­európai semleges tömbre irá­nyuló politikát mintegy akkre­ditálta Németország nevében. Mindezt azzal a föltétellel, hogy ez az esetleg megalakuló cso­port néni engedi magát német­ellenes célokra felhasználni. * E nagy eseményeknek min­denesetre a részleteit és a reak­cióját is érdemes szemügyre venni. Az olasz őrségváltással kap­csolatban rá kell mutatni, hogy kiváló tehetségű férfiak léptek vissza, hogy líj poszton szolgál­ják a rezsimet és hogy he­lyükbe a fasiszta kormány új tagjaiként figyelemreméltó fiatal, nagytehetségű emberek kerülnek. Rómában rámutatnak, hogy az olasz külpolitikát Mussolini irányítja. Gavda is azt írja, a fasiz­mus kommunistaellenes volt és az marad, de éppen így teljes egészében fenntartja demokrata­ellenes álláspontját is. Érdekes, hogy a Magyar Táv­irali Iroda londoni jelentése hogyan magyarázza a római kormányban történt személyi változásokat. Ezek jelentőségéi Londonban a Magyar Távirati Iroda szerint a következőkép látják: 1. Független olasz tájékozó­dás az egész vonalon. 2. Visszatérés az eredeti fasiszta hagyományokhoz. 3. Az olasz öncélú, békés po­litika megerősítése. Miközben pedig Londonban ennyire hangsúlyozzák az olasz külpolitikának az egész vonalon való függetlenségét és az olasz öncélú és békés politika meg erősítését, londoni körök sze­rint ezt a folyamatot kiegészíti még három tény: az olasz— angol árucsere megélénkülése, az olasz—görög egyezmény és angol főkonzul kinevezése Tira­nába. A Daily Telegraph pedig arra is emlékeztet, hogy Musso­lini a német—lengyel össze­ütközés megakadályozására igyekezett felhasználni befolyá­sát és azóta is a háború elszige­telésén dolgozik. Itt említjük meg, hogy a Milizia Fascista című lapba Mel­­chiori úgy ír cikket a német belső helyzetről, hogy’ végig a németek véleményét idézi, a né­­metellenes blokádra váró ku­darcról vagy sikerről sem mond véleményt, de megállapítja, a német nép tudja, hogy minden áldozatot el kell viselnie, majd megállapítja, elszánt az zakarat az ellenállásra. ♦ Molotov maradandó barát­ságról beszélt Moszkva és Ber­lin között. Följegyzésre méltó azonban, hogy miközben el­ítélte a nyugati hatalmaknak azt a „bűnös, esztelen és go­nosz" háborús célját, amely a hitlerizmus megsemmisítésében áll, kifejezésre juttatta, hogy a szovjetorosz—német együttmű­ködés nem háborús, nem ka­tonai, hanem békés s hogy Szovjet-Oroszország a német béketörekvéseket akarja támo­gatni. Erre mondta egy ameri­kai lap, hogy Molotov sem va­jat sem ágyút nem ajánlott fel. Ennek az orosz tartózkodás­nak oka pedig nyilvánvalóan abban van, hogy Moszkva in­kább Észak és Dél felé fordul figyelmével. Molotov ugyanis bevallotta, hogy mind Finn­ország, mind pedig Törökország elutasította a szovjet ajánlatait, majd mind a két országot meg­fenyegette. Az erőviszonyokból adódik azonban, hogy míg a Törökország címére küldött fe­nyegetés igen óvatos és annyi­ban rezignált is, hogy nem in­téz újabb követeléseket Anka­rához, addig Finnország felé már sokkal határozottabb volt a szovjetkormány elnöke és közölte is a szovjet követeléseit. Ezekből kiderül, hogy a szov­jet eredetileg kölcsönös segély­nyújtási egyezményt javasolt a finneknek, akik ezt elutasítot­ták. Most a szovjet már csak szigeteket követel Finnország­tól, a kontinensen csak arány­lag kicsiny területeket, ezekért cserébe kétszer olyan nagy szovjetorosz területeket ajánl fel, nyilván azok-at, ahol finnek élnek. Hozzátette, hogy az Aalaiid-szigeteket nem követeli a szovjet, föltéve, hogy azokat nem erődítik meg. Kiemelendő még Molotov be­szédéből, amit Japán és Ame­rika irányában mondott. E sze­rint a szovjetkormány szerette volna megjavítani viszonyát Ja­pánhoz, most már azonban a japán visszautasítás után annyi­val is megelégednék, ha újjáren­deznék később a japán—szov­jetorosz kereskedelmi kapcsola­tokat. Amilyen előzékeny, sőt hangsúlyozottan előzékeny volt Japánnal szemben, olyan éles hangot használt az Egyesült Ál­lamok felé. Kijelentette, hogy Rooseveltnek a finnek érdeké­ben Kalininhez fa szovjetunió­nak formaszerinti államfőjéhez) intézett üzenete Moszkvában megütközést keltett. Az ameri­kai fegyverkivitel megengedésé­ről pedig azt mondotta, hogy az európai háborút kiélezheti és további kiterjedését idézheti fel. Amilyen tanulságos volt azon­ban Molotov külügyi expozéja, olyan sokatmondó a vissz­hangja is. Izmet Inönii, a török köztársaság elnöke meglepően határozott hangon válaszolt Molotovnak. Azt mondotta, hogy az ország békeakarata bizonyos feltételeken alapul és hogy a török hadsereg mindenkor kész harcolni az állam létérdekeinek megvédéséért. Chamberlain csü­törtöki beszédében, a hozzánk befutott jelentés szerint, nem felelt közvetlenül a moszkvai beszédre, csak annyit mondott róla, hogy Molotov beszéde csa­lódás volt Berlin számára. Erre Berlinben azt felelték, hogy a beszéd nem volt csalódás a né­met kormány számára. A „Nachtausgabe" ehhez hozzá­tette: •— Németország mindig arra az álláspontra helyezkedett, hogy a ráerőszakolt háborút egyedül fogja megvívni. A legélesebb választ Molotov­nak, úgy látszik, az amerikai sajtó adta. A washingtoni kor­mány a Roosevelthez intézett szemrehányásra csupán azzal felelt, hogy közzétette a szovjet­­únió elnökének, Kalininnak azt a táviratát, amelyet április 16-án intézett Roosevelthez, amikor még pártolta a Németországhoz és Olaszországhoz annak idején intézett amerikai békefelhívást. Japán diplomáciai körökben szintén nem kedvező a Molotov­­beszéd visszhangja. Rámutatnak, hogy ha Tokio két hónappal ezelőtt elutasította azt a moszk­vai kérést, hogy Japán is csat­lakozzék a szovjetorosz—német meg nem támadási egyezmény­hez, úgy a mostani kisebb aján­latnak sincs kilátása sikerre. Japán kizárólag a közte és Szov­jet-Oroszország közt felmerült lokális kérdések rendezésére gondol a maguk tárgyára korlá­tozott és semmiképpen sem ál­talános szerződések formájában. * Egyébként Nyugaton azt ál­lítják, hogy a német vezérkar a Maginot-vonal elleni támadást elhalasztotta. Londonban azt hi­szik, hogy Németországban a politikai vezetőség vetette fel a katonai mozdulatok megindítá­sának tervét s hogy Keitel és Branchitsch tábornokok állás­pontja győzött, amely szerint az offenzívát nem most indítják meg. Végül három érdekes utazás­ról és útitervről érkezeit hír. Gróf Schulenburg moszkvai né­met nagykövet csütörtökön dél­után repülőgépen Berlinbe ér­kezett. Mackensen római német nagykövet pedig miután szerdán többórás kihallgatáson volt Hitlernél, visszautazott Rómába. Egyelőre minden értesülés hiány­zik arról, hogy ezzel a két nagy­követi látogatással mennyiben függhet össze Ribbentrop állí­tólagos harmadik moszkvai lá­togatásának híre. (f.) Ára 10 Slllér

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék