Magyar Nemzet, 1939. december (2. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-12 / 281. szám

KEDD, 1W» DECEMBER 11. Magyar tat 7 Illyés Gyula: így vall a nép..* 2. A lélek halárai Ülök a földes szobában; én fel­öltőmbe burkolódzva a sarokban ülök, társam az asztalnál, előtte a látogatás ürügyéül szolgáló papír­lap, amelynek látása a háziakat rögtön szívélyes fogadásra indí­totta. (Tavaly az ilyen látogatás után egy két hónapra csomagot kaptak, egy egy viseltes kabátot, hócipőt, levetett estélyit, barátaink tói.) A háziak mezítláb ülnek és állnak a földes szohában Társa­mat régebbről ismerik, szeretik is. őszinték hozzá, már amennyire a szegénység egyáltalában lehetővé teszi az őszinteséget. A szegények nek a grammatikájuk is más. Tudom ezt s ezért hallgatok s figyelem, hogy a szabályai itt is olyanok-e, ahogy én azokat a Dunántúl megtanultam s aztán eléggé tökélyre vittem. Lesem, hogy a dadogás, a hirtelen neki­eresztett mellékmondat-őzön ott köveikezik-e be, almi kell. Ponto­san ott kövelkezik be. A jelen és a mull idő szabályszerűen folyik össze, a feltételes módnak ilt is megvan mind a harminchat árnya­lata. A hangsúly a mondat végén konokon itt sem esik le, nem nyugszik meg; a pont helyén pirulás, legyintés áll s indokolatlan tekintet a mennyezetre. Más világba kerüllem, a körvo nalak egy kettőre kialakulnak. A földrajzi fekvés után jól látom már azt a tájat is, amelyben a lélek mozog. A házigazda megfon toltan válaszolhat, mintha maga is tudná, hogy minden szava fontos adat e lelki táj monográfiájához „Hány napot dolgoztam? ..— rágja a kérdést és a mennyezetre néz. Társam jegyez. „Hát a ruhá zat..." — ismétli ezt a kérdést is és most a lába nagyujját nézi, mintegy tanácskérőén. „Disznót azért nem öltünk, mert. a mondatot — helyes nyelvösztönnel nem fejezi be, fölösleges. A látkép, azé a belső tájé, tiszta. Nem először járok e lelki tájon, hírt sem először adok róla, hosz* szas bevezetővel nem untatom hát az olvasót. E tájra jővet Is he­gyeken keltünk át, itt vagyunk. Az ég alacsony, de nem a keresz­ténység angyalai laknak benne, a látóhatár nyomasztóan szűk. Azon túl körben nem Európa fekszik, vagy legalább is nem európai távlatok. (Rögtön megért­jük.) Az időmérlék sem európai. A tér fogalma általában minden téren valami más világrészből, hogyha nem bolygóból való. Társam faggatja az értelmes gazdát (már nem anyagi helyzeté ről, mert azért nem kellett volna idefáradni, hogy földje esnk annyi van, amennyi ott az ablakban a muskátli alatt feketéllik), tapinta tosán erről a lelki látóhatárról faggatja. A gazda mindent ért és készségesen felel. Érzi, hogy nem magát leplezi le, hanem ezt a kü­lönös tájat. Nem vall, hanem fel világosítást ad; legmeghilt°bb ügyeiről egy idegenvezető hangján beszél: nem övéi. Egy népet leplez, le. Most kezdődik az igazi vizsgá lat. A gazda képzeletére vagyok kiváncsi, meddig repül az anya­giak világa felelt s milyen erővel' Egyéni mérőeszközöm van hozzá. Egy hold föld ára hétszáz-nyolc­­száz pengő. Csillapítóul, mint * vizsgálat után az emberséges orvos, cigaret­tával kínálom a gazdát. Felsőtesté­vel tisztességtudóan előrehajlik egy kicsit, de tömpe ujjaival hasztalan kaparja a cigaretták végét. A ci­garettákat egy kicsit elörerázom a dobozból. Kivesz egyet, megnézi, „Extra" mondja ki végre, harmad­szori nekibuzdulás után. A külön nyelvtan, a hangsúly tudatja, hogy sosem szivott ilyet.. Aztán a ciga­rettát finom, majdnem nőies moz­dulattal jobhfüle mögé tűzi, aztán tenyerével ott a füle mellett valami szalutálásfélét végez, miközben fe­jét megbiccenti. Bennem a test tö mör tájain villámcsapás vág át. oly hirtelen s szinte sercegő ragyo gússal, hogy majdnem hálrahőkö­­lök. A mozdulat, a cigaretta föltü zése, a tisztelgés, a biccentés rézzé netrő! rezzenetre apámé volt Dűlőül szélén álltunk húszévnyi és kétszáz kilométernyire távol­ságra Ide, apám egy hintó felé, a hintóbán a szívélyes uraság felé végezte ezl a mozdulat-sorozalol már a cigaretták hasztalan kupurá Szásától kezdve. Sosem gondoltam erre a jelenetre, sejtelmem sem volt, hogy ilyen emlékem is van. hogy ez is bennem voll, robbanásra készen, (iimnazista voltam, levett kalappal álltam a szép jelenetben a balkezemben szorongatott Ho­ratius bőrkötése egyszerre síkos lett az izzadtságtól, csak ez figyel niezletett most, hogy a jelenetben volt mégis valami dermesztő. „Rendben van, János" — mondta az uraság. A vágyak Italára SÖO pengő Az én inger-barátom, vagyis az a pont, ameddig képzeletem száll hat, a számok területén valahol a százezer körűi van; az egymillió már igen-igen messze, párában és ködben halványodik. Felhasznál haló pénzben például annál többet már mm tudok magam elé idézni: a különbséget azon túl éppoly ke véssé veszem észre, mint azt, ha ezer gyertya mellé még ötöt meg gynitanak. Figyelem a gazdát, az ö szám­határa vájjon meddig terjed s most már én is kérdezgetem. El voltam készülve rá, hogy a határ nem lesz messze, de mégis meg­lepődöm. Aztán megdöbbenek, az­tán feszélyezettség fog el, szoron­gást és szorítást érzek, mintha hol nap már nekem kellene azon a szűk területen mozognom. Esetleges nagyobb jövedelmük­ről beszélve, a száz gazda közül csak hat részletezte, hogy boldo gubásához körülbelül mekkora ősz­­szegre volna szüksége, de ezek is elég tájékozatlanul: az ismeretlen területen egy szalmaszálban meg botoltak, szakadékokat viszont könnyű szárnyalással röppentek ót, akár az álomban. A többi na­gyon is tárgyilagos volt, a földön járt, szinte földhözragadtan. Az úgynevezett átlagot ez a gazda tes­tesíti meg. Százhúsz pengőnél már botla­dozni kezd. Kézen kell fogni, hogy százölvenig eljusson. Nagynehezen eljut, nagvnehezen elképzeli, hogy lenne százötven pengője, fin kép­zeletének izzadságos munkáját kép­zelem el: a napszám állag kettő ötven, de évente legfeljebb százhat­­vanszor száznyolcvanszor akad s itt van hozzá ez a hét család, meg ennek a kalyibának a bére, évi nyolcvan pengő. „De ha mégis — mondom —, ha az a százötven úgy volna meg, hogy nem menne el azonnal adósságra, zsírra, sóra, kél éve esedékes csizmára?" A gazda most a kezére néz, zavartan, szinte szemérmesen, aztán felesé­gére néz s végre kimondja: „Talán egy borjút ...“ De aztán legyint, a borjú etetését, a szénái, a csalamá rlét legyinti le. S ha az is meg lenne? Tovább viszem, lépésenként nő gatva és bátorítva, mint egy járni tanuló beteget. Beteg volna való­ban? Kétszáz pengőnél fájdalma­san, majdnem, hogy könyörögve tekint rám. Felesége, karján a ta társzemű kisdeddel gyanakodva el­húzódik. Háromszáz pengőnél a férfi nagyol lélegzik, arcán mo­soly áramlik szét. Megérzem, hogy ez a határ, följebb nem lehet. Pon­tosan úgy szedi a levegőt, mint én egv pár hónapja a .lutigfrau csú esán. Ezután már csak a felhők széditése jöhet, a tömör kék semmi, a mesék világai Megállók, mert én a valóságot vizsgálom. Atyám, János, még egyet biccen­tett, de az előbbi majdnem ba­ráti mosolyt a parancs-fogadás ko­molyabb mosolyára változtatta át, kezét háta mögé tette. Nem tekin­tek a gazdára, a fejemet elfordí­tom, nem kell több a kísérteties megeleveniilésből. Tenyerem átned­vesedik. Nagyon is benne vagyok a tájban, az ő szintjén vagyok, ér­zem a magasságot. Ügy gyújtok rá, szomjasan úgy szívom be a csil­lapító füstöt, mint ott a Jungfrau tetején. Pénz és idő Átmegyünk a másik házba. A szoba, a bútorral, a ruházat, a feleletek, de még az arcjáték is csak annyira különbözik az előbbi­től, mint mikor ugyanazt a dara­bot látja más színészekkel az em­ber. Ott fűzhetem tovább, ahol az imént abbahagytam. fin elsősorban a gazdasági cse­lédek lelkivilágát ismerem, köztük nevelődtem Az „ingerhatár" e sajátos működését náluk ismer­hettem meg, előbb közvetlen ta­pasztalásból, később' — ellenőrzés­képpen — szinte tudományos kí­sérletezésből. Szám-érzékiik a pénz terén, az övék is csökkentnek mondható. De még gazdagabb ada­tot kapott a megfigyelő, midőn időérzéküket vizsgálta. Az idő­érzék gazdasági természetű műkő désének vizsgálata közben. A béres, akivel előzékenységből már júliusban tudatták, hogy az év végén egész családjával egye­temben el kell hagynia az uradal flllíM 1 CÁ íe#é£ánke&í napközi íap § 'ezzz ess-I iSta® | |H Előfizetést csak vidékről fogad el, havi 1 pengő 32 fillérért j|= ~ Kiadóhivatal; V„ Vilmos császár-út 34. Kérjen mutatvány- j=~ számot! =53 mát, még novemberben Is a leg­nagyobb nyugalommal élte világát a a kilakoltatás előtt legfeljebb egy-két héttel kezdte el a kószá­lást áj helyért, de akkor Is leg­többször az asszony biztatására Bár az előrelátó gazdálkodáshoz az asszonyoknak sem volt külö­nösebb érzékük: a negyedévre ka­pott hat pengő készpénznek pél­dául már két hét mulva kivizsgál­­hatatlanu! nyoma veszett, nem osztották be három hónapra Arra a kérdésre, hogy „mi lesz a télen", olyan tekintetet nyitottak, olyan ártatlanul nyugodtál, akár arra, hogy mi lesz az utolsó ítélet után. A felelet ilt is ilyen. A gazdá­nak fogalma sincs arról, hogy ml lesz a jövő nyáron, arról sem hogy mi lesz tavasszal. Azt is meg akartam kérdezni tőle, mi lesz a fiaiból az iskola után. fis vele öregségében? Hogy képzeli? Létezzünk ezekről a kérdésekről: mondtam, csak kísérletül szolgál­tak volna. Szűkítem a kört, az esztendőnyi távolság helyett év­­szaknyival próbálkozom. Tág még ez is. Hónapban Is csak a kenyér­­lisztről szólva tudnak számolni. Hót az aratással keresett búza valameddig elég lesz; öt és fél má­zsát kerestek. De a babnál a kör már belekre szorul, a zsírnál na­pokra, a készpénznél pillanatokra. Hát a jövő felé nem igen megy: előre a láthatárt majdnem a szem­­pilla súrolja. Holott ez a gazda is rendkívül értelmes, ha volna egy tízholdas Gazdaságom, nyugodtan gondjaira híznám igával. Állattal, teljes fel­szereléssel egvüll. Szép magyar neve elárulja, hogy ősei ott voltak azok között a „visszatérők" kö­zölt, akik a rácdúlás után a falva! újjáépítették, tehát valószínűleg részlvettek az árpádbori megszál­lásban is, érlenek a településhez. A gazda semmit sem tud róluk: ahogy a jövő felé, úgy a múlt felé sem indul meg. Eszembe jut, hogy Petőfi erről a vidékről indult útjára. Erdélybe, a halálba. E tá­jon élte sorsa utolsó békés napjait. — Ki volt Petőfi Sándor? Kedvesen elmosolyodik. — Gyerekkoromban tudtam róla egy verset — mondja és szája kö­rül mosolyba fut a felidézett édes iz. Emlékszik a versere. Jsi jsci f * ­ytiycmgcmlm W iSFm asfi 540 ¥ I AymtujAuoptRl A 2S 6vo I.aaAUA TM. UX-ttT. US4M] BODNÁR« *?jtltuurat is SAtLsbf-Af i>eraul*t:a.ArJej0Ztttiwra& Uéiztct—csend V„ Vilmos oaásaUkr-dl •# KARÁCSONYRA NAGY CSEREAKCIÓ lV.Vécl-u.25 KIINIjtKl T.: 181-255. Caj^££pak|Lemazek Z.n.gópefcf r—*------:-----nr. Bemutatja: Keresztény tzaküzlat MARNI TZ Józsaf-kőrút 31 * Telefon 154-028 A család itt Is közöttünk ál!, a megszámlálhatatlan nyüzsgő apró­ságból itt is jut egv picike ai anya karjába. A gyerekek boldo­gan neveinek. — Nem úgy van az! — vág közbe a legnagyobb kislány, ötö­dik elemista. S már mondja is, hogy hogy van: Petőfi Sándor Gatyában táncol. Petőfi Pál Gatyában áll. Svájc űj elnöke — dr. Plieí-Go!az Zürich, december 7. (A „Magyar Nemzet“ tudósítójá­tól.) Az újonnan választott nemzet­gyűlés legelső üléseinek egyikén megválasztotta Svájc elnökét az 1910. esztendőre. Az új elnök dr. Pilet-Golaz Mareel szövetségi taná­csos, ami miniszteri rangnak felel meg. Dr. Pilet-Golaz ez évben az alelnöki tisztséget töltötte be, de amellett vezette saját departement­­jét, amelyet mint elnök is tovább vezet. Az új svájci elnök, aki ezúttal először tölti be az elnöki tisztséget, jogásznak készült. Lausanne-ban, l.ipcsében és a párizsi egyetemen végezte jogi tanulmányait, 1912-ben doktorált és 1915-ben lett Vaudois kantonban ügyvéd. Politikai pálya­futását e kanton nagytanácsában kezdte meg, amelynek tagjává 1921-ben választották meg, majd 1925-ben a nemzetgyűlésbe került. A szövetségi tanács (kormány) tag jává 1928. december 13-án válasz­tották meg a mostani elnököt, aki akkor a belügyi tárcát kapta meg. majd 1930-ban a posta- és vasúti deparlementet vette át. Svájc elnökének közjogi helyzete egészen más, mint más köztársasá­gok elnökéé Svájc elnöke nem ál lamfö, hanem szorosabb értelemben csak elnöke a Bundesratnak, azaz a svájci kormánynak, amelynek 7 tagja van. Ezért az elnököt mindig a Bundesrat tagjai közül választják és az elnök tovább vezeti sajál de farlementiét (minisztériumát) is Közjogilag tehát az elnök jogköre nem haladja túl az egész Binnles rat összjogkörét. különös jogai nin csenek, csupán a reprezentációra .zorilkozik és mint elnök vezeti az összes államügyekel, tehát felügve 'éti joga van a többi, nem ő általa vezetett deparlementeknél is. Az, elnöki tisztség minden évben újítói kerül betöltésre. A Bundesrat tag jai kétszer egymásután nem lehet nek elnökök, k Bundesrat tagjait háromévenként a nemzetgyűlés vá­lasztja. Azt a többszöri javaslatot, hogy a minisztereket népszavazás­sal válasszák, eddig mindig elutasí­tották. Legutóbb a szociáldemok­rata párt kért ebben a kérdésben megfelelő számú aláírással referen­dumot, de valószínűleg ebből sem lesz semmi. A szociáldemokrata párt azt akarja keresztülvinni, hogy a szövetségi tanácsosok (miniszte­rek) számát 7-ről 9-re emeljék fel és a két új miniszterséget a párt­nak juttassák, mert a szociáldemok­raták, jóllehet eddig a legnagyobb és most a második párt, nincsenek a kormányban képviselve. A svájci kormány (Bundesrat) ugyanis az összes pártok képviselőiből álL A szociáldemokrata követelést sok polgári párt is támogatja és így megvan n valószínűség, hogy ez a kérdés népszavazás nélkül, békés megegyezés alapján fog megoldást nyerni. Mit sürgönyzott a dán király Helsinkibe ? Oslo, december Helsinkiből jelentik, hogy a* orosz támadás napján a dán ki­rály a következő sürgönyt küldte Knlliónnk, Finnország elnökének: „Mély együttérzéssel 1 Christian Réz” Menyasszonynak LAKODALMAS Menyecskének BSLUKOM Gavallérnak ÁLDOMÁS öregúrnak VUJ NATÚRÉ a négy Esterházy pezsgő

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék