Magyar Nemzet, 1940. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-03 / 1. szám

Bű­tyi / III. év­f. 1. s­z. Szerda ELŐFIZETÉSI ÁRA*! ÉVRE S* 1, FÉLÉVRE 18 R, NEGYEDÉVRE » P. l HÓNAPRA » P. EGYED SZÁM HÉTKÖZNAP 10FILL. VASÁRNAP 10FILL. FisxerketxtS PETHŐ SÁNDOR 1940 január 3 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI-U. 10. TELEFON: 118-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI. VILMOS CSASZÁR-ÚT 66. TELEFON: 128-720* l / ' ■ • ' Olasz önkéntesek is mennek Finnországba — jelenti a „Daily Telegraph64 Váratlanul elutazott Moszkvából az olasz nagykövet ■ Fordulatot várnak az olasz—szovjet viszonyban — Találgatás a moszkvai angol nagykövet szabadsága körül — Megerősítik, hogy a szovjet tárgyalni szeretne Törökországgal — A török válasz még nem ismeretes — Ideiglenes halászati megállapodást kötött Japán a szovjettel A finnek „tannenbergi győzelmet”6 arattak Az új esztendő első két napja újabb nagy hadi sikereket ho­zott a finneknek s az egyik amerikai lap már egyenest az annak idején az oroszok felett aratott nagy lannenbergi győze­lemhez hasonlítja a finnek új­évi előretörését. A szovjetunióval kapcsolatos két más kiemelkedő hír is. Az egyikben római tudósítónk ar­ról számol be, hogy az olasz fővárosban a távolabbi, de ta­lán már a legközelebbi jövőben jelentős fordulatot várnak az olasz—szovjetorosz viszony te­rén. Minth­ogy ezt a jóslást a moszkvai olasz nagykövetnek hirtelen elutazásához fűzik, úgy látszik Rómában a diplo­máciai viszony kézzelfogható megromlását is lehetségesnek tartják. A másik hírünk pedig arról szól, hogy miközben nem­csak az olasz—szovjetorosz, ha­nem a London és a Moszkva közti viszony is tovább romlik és mialatt Franciaországban is mind élesebb hangok hallatsza­nak a szovjetúnió irányában, akkor Moszkva erre úgy reagál, hogy újabb kísérletet tesz a Tö­rökországgal való megegyezésre. Belgrádi tudósítónk ugyanis úgy értesül, hogy a nagy török­­országi szerencsétlenség miatt az ankarai szovjetügyvivő rész­vétét fejezte ki Szaracsoglu tö­rök külügyminiszternek s ezt az alkalmat a szovjetdiplomata felhasználta arra, hogy a török —szovjetorosz tárgyalás újabb megindítását javasolja. Arról, hogy a török külügyminiszter mit válaszolt erre a szovjet­orosz javaslatra, Belgrádba még nem érkezett hír. Mindenesetre érthető, hogy Moszkva szeretne megegyezni Ankarával, mert egyre több hír jön arról, hogy a nyugati nagyhatalmak nagy hadsereget akarnak megszer­vezni Szíriában, tehát a kauká­zusi szovjetorosz határ közelé­ben. Eddig úgy tudták, hogy egy­­másfélmilliós hadsereg áll szer­vezés alatt Szíriában, most azonban az olasz sajtó — amely bizonyos fenntartásokkal nézi ennek, a hatalmas francia— am­ol hadseregje­k kialakulását a Földközi-tenger kitett partján — azt írja, hogy csupán hár­om százezer főnyi tryalmas­­sereg­ről van szó. Párizsból viszont olyan hírek jönnek, hogy a francia hadvezetőség nemcsak a gyarmatokról, hanem magá­ból az anyaországból is a nél­külözhető katonák nagy részét Szíriába küldi. Már­a pedig a franciák oly biztosnak tudják magukat, a Maginot-vonal mö­gött, hogy mind több embert tartanak fölöslegesnek odahaza. Egyébként híre jár, hogy a hadviselő felek márciusra vár­ják a háború megélénkülését és esetleges kiterjesztését. ♦ Az olasz külpolitika minden­képpen élénkülni látszik. Erre mutat a Daily Telegraph híre, hogy Olaszországból most már önkéntesek is mennek majd Finnországba s erre lehet követ­keztetni azokból az olasz cik­kekből is, amelyek Róma föld­közitengeri szerepét hangsú­lyozzák. Legutóbb a France Militaire című francia katonai lap azt írta, hogy Francia­­ország és Anglia egészen uralma alatt tartja a Földközi-tengert. Erre való válaszul jegyzi meg a Stefani-iroda diplomáciai szer­kesztője, hogy bizonyos körül­mények beálltával senki sem hajózhatna a Földközi-tengeren Olaszország beleegyezése nél­kül. Ebből a félhivatalos olasz cikkből két következtetést lehet levonni. Egyfelől azt, hogy az olasz tengeri és légi flotta el tudja állni az utat a Földközi­­tenger nyugati és keleti meden­céje között. Másfelől pedig azt a tanulságot is le lehet vonni a Slefani-iroda megállapításából, hogy ha a franciák és az ango­lok most seregeket tudnak szál­lítani Szíriába, azt Olaszország meg tudná akadályozni, ha akarná.* A nyugati nagyhatalmak kato­nai szervezkedése nemcsak a Szíria és a Finnország felé kül­dött seregekben és hadianyag­szállítmányokban nyilvánul meg, hanem az otthoni készülődés­ben is. A kanadai csapatok második csoportja is megérke­zett már Angliába, még­pedig francia hadihajón. Az angol ki­rály újévkor rendeletet adott ki, amely több évfolyam újoncainak behívására jogosítja fel a kor­mányt. Ezzel kapcsolatban az angol sajtó rámutat, hogy a vi­lágháború idején Anglia 17 hó­nap után tartott ott a kiképzés terén, mint ahol most tart. Anglia mindenesetre oly erős­nek érzi magát, hogy a Finn­országnak nyújtandó hadianyag­­segítséget még nagyobb mére­tűvé tudja tenni, mint ahogyan azt legutóbb is gondolták. Ed­dig ugyanis az volt a helyzet, hogy az angol kormány nem en­gedte meg az Angliában tett finn hadi megrendelések teljesí­tését, minthogy minden Angliá­nak gyártott hadiszerve az angol h­advezetőségnek volt szüksége. Most azonban az angol kormány nemcsak, hogy megengedte a finnek által rendelt hadianya­gok leszállítását, hanem soron­­kívüli sürgősséget is engedélye­ze­tt a rendelések teljesítésére. Ezt a Daily Telegraph diplomá­ciai munkatársa jelentette. Az angol kormány pedig hivatalo­san közölte a Népszövetség tit­kárságával, hogy kész minden tőle telhető segítséget megadni a finn kormánynak és hogy már megtette ebben az irányban a szükséges lépéseket. Ez az angol bejelentés a legutóbbi népszö­vetségi határozatból következő kötelezettségek teljesítését je­lenti.* A hadviselő felek azonban nemcsak Nyugaton tesznek nagy előkészületeket. A szovjet­únió is igyekszik megjavítani a hadviselés ipari Hinterland­­ját. Helsinki tudósítónk szerint ugyanis olyan értesülés érke­zett Berlinből a finn fővárosba, hogy Sztálin Hitlertől kétszáz­ezer német mérnök és más szakember átengedését kérte s az Exchange Telegraph kop­penhágai jelentése szerint ugyan­ilyen hírt kapott a Politiken berlini tudósítója is. A dán újságíró szerint a szovjet az­után kezdené meg a kilátásba helyezett nyersanyagok szállí­tását, ha Berlin ezt a szovjet­orosz kérést teljesíti. A Politi­ken szerint kérdéses, hogy a német ipar, amely maga is a háborúnak tavaszra várt élén­külésére készül, nélkülözhet-e ilyen nagyszámú kiképzett szakembert. A szovjet hadsereg egyébként is érzi, hogy az orosz ember még kevéssé barátkozott össze a géppel. A finnek ugyanis azt tapasztalják, hogy az elfogott orosz katonáknak jó Skoda­­puskáik és gépfegyvereik van­nak, azonban nem értenek a kezelésükhöz.* A szovjetúnió európai lekö­töttségét Japán most úgy látszik két irányban is ki akarja hasz­nálni. Egyrészt arra, hogy Moszkvától minél kedvezőbb megegyezést csikarjon ki a mandzsúriai határ és kelet­­szibériai halászat kérdéseiben. Másrészt pedig arra, hogy a ja­pán—szovjetorosz közeledés le­hetőségének felmutatásával en­gedékenységre bírja Amerikát Január második felében ugyanis lejár az amerikai—japán keres­kedelmi szerződés s minthogy Japán a blokád következtében semilyen árut nem kaphat többé Németországtól, a japán ipar túlnyomórészt Észak-Amerikára van utalva. Ezzel a háttérrel válik érde­kessé, hogy ideiglenes halászati megállapodás jött létre Tokió és Moszkva között. Ezzel kapcso­latban a Havas-iroda jelentése szerint Tokióban arról beszél­nek, hogy esetleg meg nem tá­madási egyezményt is köthet Japán a szovjettel. Ez attól függ mondják a japánok —, ho­gyan alakul Japán viszonya az Egyesült Államokkal. Ebből is kitűnik, hogy amikor Japán a szovjetúnióval tárgyal, a szeme sarkából figyeli, hogyan reagál­nak erre Washingtonban. Erről még nincs semilyen amerikai hírünk. Csupán azt jelenti Washingtonból a Reuter­­iroda, hogy Roosevelt elnök két­milliárd dollárt fog kérni a szárazföldi és tengeri haderő céljaira a júliusban kezdődő pénzügyi évben. Anglia minden­esetre igyekszik tovább javítani viszonyát Japánhoz. Erre vall az Exchange Telegraph-nek az a híre, amely szerint az angol admiralitás, amely az elmúlt he­tekben több brit ágyúnaszádot visszarendelt a Jangce-folyóról, most két további ágyúnaszádot is visszavont onnan. Európai vonatkozásban érde­kes a New York Times-nek az a cikke, amely szerint az Egye­sült Államok nem maradhatnak izolálva az európai válsággal szemben katonailag és politikai­lag, még kevés­bé maradhatnak távol az Egyesült Államok az európai háborútól erkölcsi té­ren. Amerikának — úgymond - közvetítenie kell. Sajátságos felfogás lenne azonban azt tű­dni — így szól a New York Times cikkéről szóló Havas— J/77-jelentés —, hogy közvetít­hetünk a demokráciák és a mostani náci­ kormány, Finn­ország és a mostani Orosz­ország vagy Kína és Japán kö­zött. Csak olyan országok között közvetíthetünk, amelyeknek programja nem irányul senki ellen. "* Érdekesek még az új év al­kalmából elhangzott nyilatkoza­tok és diplomáciai üdvözlő táv­iratok. A nyilatkozatok között a leg­figyelemreméltóbb Lebrun fran­cia elnök beszéde, amelyet az Elysée-palotában tartott ebédet intézett Gamelin tábornokhoz, a nemzetvédelem főparancsnoké­hoz és a vezérkar fejéhez Lebrun elnök kijelentette, hog a francia szárazföldi, tengeri , légi haderők a népek szabadsá­gáért, civilizációjáért, a jogéi és a haza üdvéért küzdenek de­rék angol bajtársaikkal együt a végső győzelemért. Göbbels német propaganda­miniszter Szilveszter este rádió­beszédében azt mondotta:­­94 Európa történetében német esz­tendő lesz. Németország a győ­zelmet nem kapja ajándék. Az otthoniak és a fronton levő együttesen üdvözlik Hitlert. Lapunk más helyén közölj, hogy a Német Távirati Írói szerint Hitler táviratot , intéze Horthy Miklós kormányzó­i és hogy Magyarország kormáy­zója erre az üdvözlésre hason­ szívélyes hangon válaszolt. A Német Távirati Iroda kö­zölte, hogy az idegen államfő közül elsőnek az olasz ural­kodó távirata érkezett meg Ber­linbe. Hitler nyomban vála­szolt, ugyanakkor pedig Musso­linihoz is táviratot intézett ebben a Fü­hrer sikert kivi­t a nemzeti szocialista Néme­országgal szövetséges fasist Olaszországnak". Mussolini vá­laszában ezt mondta: „A nem­zeti szocialista Németorszá iránt ugyanazokat a kívánságo­kat fejezem ki, mint amelyeke­­n nekem a fasiszta Olasz ország javára juttatott kifeje­zésre, hogy mindkét nép — egy­ségesen (az egyik jelentés sze­rint egyesülve) — elérje céljai és biztosíthassa jövőjét." A bolgár és a román király a jugoszláv kormányzóherceg és Franco tábornok is üdvö­zölte Hitlert. .. Ára 10 fillér

Next