Magyar Nemzet, 1940. február (3. évfolyam, 25-48. szám)

1940-02-01 / 25. szám

I ’ * ' * M M . mi íjteííiíí Magyar Nemzet III. évf. 25. az. Csütörtök ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 36 P, FÉLÉVRE 18 P, NEGYEDÉVRE • P, 1 HÓNAPRA 3 P, EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL, VASÁRNAP 20 FILL. Főszerkesztő PETHŐ SÁNDOR 1940 február 1 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI­ U. 10, TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VL. VILMOS CSASZAR-ÚT 66. TELEFON: 126-726* Az egész olasz sajtó engedékenységre szólítja fel Romániát Magyarországgal szemben Magyarországnak nincs szüksége semmiféle hatalom közvetítésére — írja a „Corriere della Sera“ . A német külügyminisztérium szócsöve szerint: a délkeleteurópai szovjet veszély ötletszegény irkászok talál­mánya . Románia megerősítette besszarábiai csapatait Chamberlain szerdai beszéde szerint a semlegeseknek nincs okuk nyugtalanságra Egy nap választ el a balkáni konf­­enciától, amelynek a mostani élére állított balkáni helyzetben és az egyre nyug­talanítóbb bizonytalanságban szinte történelmi fontossága van. Valamennyi résztvevő ál­lam képviselője hangsúlyozza ugyan, hogy a konferencia nem hozhat sem szenzációt, sem meglepetést. Kirobbanó állás­­foglalás vagy irányváltozás va­lóban nem fog bekövetkezni közvetlenül a balkáni konferen­cia ülésezése után, azonban megállapítható, hogy a belgrádi konferencia voltaképpen bú­csúztatója lesz annak a szellem­nek, amely a Balkán-szövetséget éveken keresztül sűtötte és élet­ben tartotta. Sok tekintetben ugyanis a Balkán-szövetség nem volt egyéb, mint meghosszab­bított árnyéka a kisantantnak, amely létének értelmét abban látta, hogy szigorúan ragasz­kodjék a Párizs környékén meg­állapított status quo-hoz. A kis­­antant bomlása után már csak idő kérdése a Balkán-szövetség végkimerülése is, mert hiszen ma egész Európában elismerik, hogy nincsen korszerűtlenebb gondolat, mint az eddigi status quo fenntartása. Meg kell álla­pítanunk, a négy balkáni hata­lom közül ma már egyedül Románia kapaszkodik bele gör­csösen a status quo mentő­deszkájába, azonban nemcsak nagy szövetségesei, hanem bal­káni barátai is belátják, hogy a status quo elavult forma, amely­nek felszámolását a józan ész és a létfenntartási ösztön dik­tálja az érdekelteknek. Mivel balkáni parasztállamokról van szó, kézenfekvő a következő hasonlat: az, aki ma a status quo-hoz ragaszkodik, körül­belül ugyanazt az oktalanságot követi el, mint az a paraszt­­gazda, aki a vöröskakas szá­guldása idején ragaszkodik a tűzveszélyes nádfedeles vagy szalmazsuppos háztetőhöz és nem hajlandó azt kicserélni tűzbiztos fedélre, bármennyien is ígérték ehhez a segítséget és bármennyire is nem vállalják a gazda konok magatartása esetén hajlékának biztosítását a biztosító társaságok. Romániának a balkáni kon­ferencián kell döntenie afelett, vájjon továbbra is tűzveszélyes­nek akarja-e megtartani a maga államépületét, avagy egy okos reálpolitikai alapon nyugvó megegyezés kötvényének aláírá­sával, amelynek értékét többek között maga Róma is garan­tálná, magát is, balkáni szom­szédait is hajlandó-e bebiztosí­tani az európai­ tűzvész láng­nyelveivel szemben. * Az olasz sajtóban tükröződik vissza leginkább az a felfogás, hogy Románia számára a bel­grádi konferencia feladja a nagy kérdést: a status quo és ezzel a balkáni látszólagos egyensúly teljes felbomlását, veszélyzónává alakítását vál- salja-e, avagy a reálpolitika ál­tal diktált kiegyezést, a Balkán békéjének további fenntartását és ezzel az európai háború to­vábbi lokalizálását. De nem­csak az olasz sajtó figyelmez­teti Bukarestet minden lépésé­nek és állásfoglalásának végze­tes következményeire, hanem, mint a Magyar Távirati Iroda párizsi tudósítója jelenti, a francia közvélemény belátja, hogy Délkelet-Európa szem­pontjából nem lehetne elkép­zelni nagyobb veszélyt, mint a status quó-hoz való merev ra­gaszkodást. Egyes francia la­pok párhuzamot vonnak a kis­­antant és a Balkán-szövetség között. Rámutatnak arra, hogy a k­isantant súlyos hibát köve­tett el, amikor a revízióellenes célkitűzés kedvéért minden más szempontot feláldozott. A Balkán-szövetség is téves vágá­nyokra jutna, ha magatartását kizárólag a revízióellenes szem­pontoknak rendelné alá. A francia sajtó épp ezért úgy látja, hogy a Balkán-szövetség új feladatok előtt áll és e felada­tok teljesítését nem vállalhatja a magyar és a bolgár revíziós törekvések figyelembevétele nél­kül. Az Excelsior külön is figyelmeztet arra, hogy a kis­­antantot az ölte meg, hogy rög­­eszmeszerűen csak a magyar és a bolgár revíziós veszélyekre te­kintett és szem elől tévesztette a súlyosabb veszélyeket. A bal­káni szövetség, az, amely szin­tén revízióellenes célokból jött létre, hasonló sorsnak tenné ki magát, ha a múlt keserű tapasz­talatainak leckéjét nem értené meg, fejezi be cikkét az Excel­sior. Farinacci lapja, az erősen né­metbarát Régime Fascista, egé­szen félreérthetetlen figyelmez­tetést intéz Romániához a bal­káni konferencia előestéjén, amidőn így ír: „Ha Románia nem adja fel intranzigens magatartását, akkor a balkáni konferencia eredménye a nullá­val lesz egyenlő és akkor min­den balkáni államnak magának kell majd törődnie jövőjével. Romániának tudnia kell, hogy most eljött az az idő, amikor engedményeket kell tennie és áldozatokat kell hoznia. Ne fe­lejtse el Románia — írja az olasz lap —, hogy nem egy­hamar tér vissza megint olyan alkalom, mint a mostani, ami­kor a Duna vidékén és a Bal­kánon igazi Treuga Deit lehetne kötni." A londoni lapok jelentése sze­rint a Vatikánt is foglalkoztatja a balkáni helyzet és a Szent­atyát is az a gondolat foglalkoz­tatja, miképp lehetne gátat vetni annak, hogy a háború a Bal­kánra is átterjedjen. A United Press ezzel kapcsolat­ban azt írja, hogy a Szentszék arra törekszik, hogy mind Buda­pesten, mind Bukarestben érvé­nyesítse befolyását, különös te­kintettel az erdélyi magyarság kérdésére. A United Press sze­rint a Szentszék nagyon sajnálja Románia intranzigens magatartá­sát és ezért a vatikáni diplomá­cia hosszas megbeszélést folyta­tott ebben az ügyben a vatikáni román követtel. A belgrádi konferencia elő­estéjén különösen érdekes az előkelő Corriere della Sera buda­pesti tudósítójának távirata, amelyben a többi között az alábbi megállapítást teszi: „Ma­gyarország számára nem áll fenn sem szüksége, sem hasznos­sága bármely hatalom vagy ha­talmak közvetítésének ahhoz, hogy megoldja immár húszéves problémáit. Magyarországnak to­vábbra is az az álláspontja, hogy ilyen közvetítés senkinek sem válnék előnyére. Ez természete­sen a magyar—román viszonyra vonatkozik, amelyben jelenleg semilyen közvetlen érintkezés nem áll fenn" — írja az előkelő olasz lap. Ugyanakkor a Ciano-család lapjának, a Telegrafo-nak lon­doni tudósítója az MTI szerint azt jelenti, hogy londoni poli­tikai körökben élénk aggodal­mat okoz Románia homályos magatartása és a belgrádi érte­kezlet körül kialakult bizony­talanság.­­ Az angol közvéle­ményben az a vélemény terjedt el, hogy Németország minden lehetőt elkövet, hogy a Balká­non ne alakulhasson ki semmi­féle tömb. A balkáni helyzettel kapcso­latban megszólalt a Wilhelm­­strasse félhivatalos lapja, a Ber­liner Börsenzeitung is, amely igyekszik lecsökkenteni a bel­grádi konferencia jelentőségét. Különösen feltűnőek a német külügyminisztérium szócsövé­nek az úgynevezett orosz ve­szélyről írott sorai: „Szovjet-Oroszországnak a Kárpátokon át Délkelet-Európába való be­törése olyan téma, amelyről so­kat lehet írni, de amelynek nincs semmi jogosultsága, te­kintettel a kárpáti orosz—ma­gyar határról és Romániával szemben Besszarábiáról tett félreérthetetlen orosz kijelenté­sekre. A délkeleteurópai orosz veszély felidézése ma csak ötletszegény irkászok talál­mánya." Úgy látszik azonban, hogy Ro­mánia nem teljesen osztja a Berliner Börsenzeitung vélemé­nyét, mert az olasz Stampa bel­grádi tudósító­ja szerint Románia csapatmegerősítéseket küldött Besszarábia és Bukovina hatá­raira, egyben befejezte védelmi munkálatait a dobrudzsai hatá­ron is. „Románia — írja a tu­­rini lap — ezekkel az intézke­désekkel nyilván azt akarja ki­fejezésre juttatni, hogy terüle­téből semmit sem hajlandó át­engedni más­­ hatalmaknak és eleve elutasítja Belgrád és An­kara jótanácsait. A belgrádi ér­tekezlet tehát emiatt balsikerre volna kárhoztatva." A balkáni konferencia első résztvevői: Szaracsoglu török külügyminiszter és Metaxas gö­rög miniszterelnök csütörtök este érkeznek Belgrádba. A tö­rök külügyminiszter csütörtök délelőtt a bolgár miniszterelnök­kel tárgyal. Gafencu román külügyminiszter pénteken reg­gel érkezik Belgrádba, ahova máris százötven külföldi újság­író gyülekezett össze. * Románia és a nyugati hatal­mak között támadt feszültség diplomáciai síkon még mindig nem jelentkezik, de annál in­kább kirobbant a francia és an­gol sajtóban és rádióban. A Curentul legutóbbi fölényes vá­lasza az angol—francia aggodal­makra, Londonban — a Tele­grafo szerint — kínos hatást keltett. Még a tartózkodó Times is szokatlanul éles szavakkal bé­lyegezte meg ezt a cikket. Londonban egyébként kedden az a hír terjedt el, hogy Német­ország garantálta Románia terü­leti integritását. A hírt német részről eddig sem meg nem cá­­­folták, sem meg nem erősítették. A higany vérű Jorga profesz­­szor ezúttal egyik „Romániával szoros barátsági viszonyban élő állam" rádiójával akasztott ten­gelyt. Ez a „barátságos" rádió ugyanis a románokat úgy állí­totta be, mint gátlás és becsület nélküli egyéneket, akik nem akarják megérteni, hogy már nem éljük a mindenkivel szem­ben való nyerészkedés idejét, hanem a hősies elhatározások korszakát. Az illető nyugati rádió ezzel nyílt célzást tett Romániának a háború utáni indokolatlan terü­leti gyarapodásaira, mint mos­­tani habozó magatartására. Iorga lapjában, az MTI szerint, következőkép válaszolt a ro­mánellenes támadásra: „Ne­künk, románoknak, más fel­fogásunk van a barátság fogal­máról. A barát szabadon kérhet mindent, de nem azt, amit nem lehet megadni. Ha a ki nem elé­gített barát nem érti meg a szo­rultság helyzetét és fenyegetni kezd, az már nem barát.“ Sa­­pienti sat.­r* Ezúttal Chamberlain minisz­terelnök nem az alsóház szokott szerdai interpellációs napján mondotta el heti beszédét, ha­nem a londoni Westend-szálló­­ban beszélt. Kifejtette, hogy az egész világon Angliának mint­egy ötnegyed millió embere áll fegyverben. A légi haderő fej­lesztésén ma hétszer annyi em­ber dolgozik, mint 1935-ben és 1936-ban. A repülőgépek anyaga és személyzete egyfor­mán kitűnő. Kanadában negy­venezer embert képeznek ki je­lenleg légügyi szolgálatra. Hang­súlyozta, hogy a kormány bő­ségesen gondoskodott a had­sereg szükségleteiről. Beszédének másik részében igyekezett tompítani azt a visz­­szahatást, amelyet Churchill rádióbeszéde a semleges álla­mokban keltett. Kijelentette Chamberlain, hogy Anglia egyet­len pillanatig sem vonja két­ségbe a semlegeseknek azt a jo­gát, hogy döntsenek, vájjon be­avatkoznak-e a háborúba vagy azon kívül maradnak. „Abba se avatkozunk be — mondotta —. Ára 10 fillér

Next