Magyar Nemzet, 1940. március (3. évfolyam, 49-69. szám)

1940-03-01 / 49. szám

Magyar Nemzet, III. év­f. 4­9. sz. Péntek 1940 márciusi FSsxerkesstS ELŐFIZETÉSI ARA­D ÉVRE 96 P. FÉLÉVRE 18 P. SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI­ U. 10. NEGYEDÉVRE 0 P. I HÓNAPRA 9 P. EGYES P­F­T­H­O­T­O 11 TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, SZAM HÉTKÖZNAP 10FILL. VASÁRNAP JOFILU * “ 1 “ V­a /i­ll k­­U­R VL. VILMOS CSASZAR-OT » TELEFON: 126-726* Jubileumot ül ma a magyar nemzet: húsz évvel ezelőtt vá­lasztotta a nemzetgyűlés vitéz nagybányai Horthy Miklóst egy­hangúlag országunk kormány­zójává. Két évtized távlatá­ból tekintünk ma vissza erre a letelt korszakra, melyet törté­nelmünk bizonyára Horthy Mik­lós korának fog nevezni s mely egyelőre a világháborús össze­omlástól az új európai háborúig terjed. Történelmi mértékkel mérve ezt a kort, megállapít­hatjuk, hogy Horthy Miklós műve mostanáig az országmen­tés és nemzetépítés sikeres elvég­zése volt. A káoszból ő terem­tett új rendet, életünk és fejlő­désünk számára kezdettől fogva az irányt és a célokat ö szabta meg s a politikai és katonai ke­retet, melyben a nemzet önma­gára újból rátalált, ö építette fel és ő tartotta meg. A forradalmi és trianoni romok helyén egyre növekvő tekintélyével felépítette és gyarapította országunkat s nemcsak befelé, de az egész kül­világ felé is magas tekintélyt és megbecsülést biztosított magá­nak és mindannyiunknak. Való­sággal a sírból emelte ki s a bol­dogulás útjára vezette rá ma­gyar népét. Egymaga jóvátette azt a rontást, amit két forrada­lomban az egész nemzet vétke­zett. Horthy Miklós önfeláldozó munkáját kétségtelenül teljes siker kísérte. A nagy férfiak igazi értékét az utókor számára mégis nem az olykor múló siker szabja meg, hanem elsősorban az eszményeik, azok magasabb­­rendű volta, melyek megtermé­kenyítik az elkövetkező nemze­dékek lélek­világát. Az eszmény, melyet Horthy Miklós adott nemzetének: „A szegedi gondo­­lat.“ E politikai gondolat lénye­gét és értékét nem lehet elég gyakran kifejteni, mert annak jelentősége és hatóereje semmi­képpen sem korlátozódik a múltra, hanem jövendő boldo­gulásunk is attól függ, hogy hí­vek maradunk-e hozzá. A „szegedi gondolat 11 ellenfor­radalmi gondolat. Szemben a nemzetközi forradalommal, mely felbomlasztotta s a sír széléig ta­szította népünket, a szegedi irány az osztályok feletti nemzeti szoli­daritás és társadalmi fegyelem helyreállítását s a magyar törté­nelmi gondolathoz való vissza­térést jelentette. Nem forradalmi, hanem el­­lenforradalmi ez a gondolat ,és abban különbözik más országok nemzeti irányú megújhodásától hogy nem robbantani, hanem ki­békíteni törekedett s nem szakí­tott a múlttal, hanem visszatért annak örökértékű hagyományai­hoz. Számra kicsiny és súlyos külső körülmények között élő nemzetünk nem vállalhatta és nem vállalhatja a jövőben sem a kísérletezések kockázatát és mély bölcseség nyilvánult meg állam­vezetésünkben, amidőn fejlődé­sünket a revolúció végzetes útjá­ról a békés evolúció felé terelte. Az egész földgömbön válságo­kat és súlyos szenvedéseket fel­idéző mélyenszántó átalakulás és az azzal kapcsolatos reformok országunk határán csak akkor nyernek bebocsáttatást, amikor kellő kipróbálás után múlandó és sokszor káros túlzásaik lekopnak és leszüretvén, maradandó érté­kekké tisztultak. Csak így kerül­hettük el húsz év alatt az újabb megrázkódtatásokat és biztosít­hattuk korszerű fejlődésünket is, szervesen beillesztve a világot át­járó reformgondolatokat magyar életünkbe, átalakítván és hozzá­idomítván előbb azokat sajátos nemzeti fejlődésünkhöz. Talán vesztettünk időt, de nem pocsé­koltunk erőt, fogyasztottunk tü­relmet, de nem áldoztunk fel értékeket. A nemzet megértette és helyeselte ezt a módszert, melynek végeredményben orszá­gunk megerősödését köszönhet­jük. A „szegedi gondolat1” ellenfor­radalmi gondolat ugyan, de semmiféle vonatkozásban sem jelent reakciót s csak így kerül­hettünk el egy másik komoly veszélyt. A történelem alapvető jelensége, hogy ha az inga egy­szer szélsőséges irányban ki­lendült, múlhatatlanul vissza­lendül az ellenkező irányba, a másik oldalon többnyire ugyan­olyan végletbe csap s ezt nevez­zük reakciónak. Válságokon, sőt katasztrófákon át bukdácsol olyankor ide-oda a társadalom, az egyik túlzás másik túlzást okoz, tágul a szakadék, pusztul­nak az erkölcsi és anyagi érté­kek, megpróbáltatások és mér­hetetlen szenvedés zúdul az egyensúlyát vesztett nemzetre, míg be nem áll az aléltság és a teljes kimerülés meg nem hozza a mozdulatlanságot. Két szélső­­baloldali forradalom után mi sem végezhettünk persze ott, amerre a forradalmak elindul­tak s a baloldali forradalmak szégyenletes kudarca nálunk is átlendítette a nemzetet a jobb­oldalra. De a józan jobboldalra és nem a szélsőjobboldalra! Ezt Horthy Miklósnak köszönheti a magyarság, aki az első perctől kezdve magyar lélekkel és egészséges ösztönnel ragadta meg hánykolódó hajónk kor­mánykerekét, biztosította a tör­vényes rendet, helyreállította a történelmi alkotmányt, igazsá­got szolgáltatott kemény kézzel, de nem állt bosszút ártatlano­kon s a forradalmi szélsőség­ből hányatott hajónkat egyene­sen a békés rend és polgári munka biztos révébe vezette be s azóta sem engedi, hogy az a tomboló viharok játékszerévé alacsonyodjék. Horthy Miklós országlása azt jelenti a jövőre is, hogy sem for­radalom, sem reakció nem so­dorhatja el a nemzetet veszélyes vizekre. A rend a magyar élet­nek olyan természetes elemévé lett, akár a levegő; nem gondo­lunk reá, sőt némelyek már nem is becsülik eléggé. Pedig, hogy mit ér a rend, azt akkor tudjuk meg, hogyha egyszer hi­ányzik. Szinte magától, ön­­működőleg zajlik le nálunk min­den mégoly fontos közéleti esemény: a helyes vezetés csal­hatatlan bizonysága ez. A „szegedi gondolat1” nem se­­kélyesedhetett üres reakcióvá, mert kezdettől fogva sajátos tartalma és pozitív programja volt, melynek megvalósításán dolgozott. Horthy Miklós törté­nelmi érdeme, hogy már akkor a viharos szegedi napok­ban, Európában legelsőként fel­ismerte, hogy a nemzeti gondo­latot népi tartalommal kell te­líteni, hogy helyreállítsuk a tár­sadalmi szolidaritást és kiküszö­böljük az osztályharcokat. „A magyar úr és a magyar paraszt összefogása, ez a demokrácia, erre kell felépíteni a magyar jö­vőt!14 Ez a kijelentése, mely egyik szegedi minisztertanácson hangzott el, népi és fajvédő irányba terelte már Szegeden nemzeti politikánkat. A népi megerősödés és haladás jegyé­ben indult el győzelmes útjára Horthy Miklós vezetésével a „szegedi gondolat44, mely vissza­tért ugyan bevált hagyomá­nyainkhoz, de a régi világot számos mulasztásával együtt visszavarázsolni nem óhajtotta. Ha politikai és társadalmi­ fej­lődésünk ezt a modern szellemi keretet még máig sem tudta tel­jesen kitölteni, úgy ez csak azt jelenti, hogy nemzedékünk nem ért fel mindig vezére meglátá­sáig és akarásáig. A „szegedi gondolat 14 győ­zelme és a nemzeti hadsereg gyors megszervezése Horthy Mik­lós kezében egyesítette a tény­leges hatalmat akkori országunk szellemi és fizikai erőforrásai felett egyaránt. Nem szerencsés véletlen volt­ tehát, hanem a nemzet jól felfogott érdeke és akarata s a reálpolitikai helyzet józan felismerése, midőn húsz évvel ezelőtt a nemzetgyűlés öt egyhangúlag az ország kor­mányzójává megválasztotta Az­óta húsz trianoni esztendő ke­serves terhe elsősorban az ő vállát nyomta és minden nap, amely azóta eltelt, fájdalmas al­­kalmazkodást jelentett harchoz edzett egyénisége számára. Rend­kívüli egyensúlyérzék és mér­téktartás kellett ahhoz, hogy türelmét soha el ne veszítse; fejlett felelősségérzete óvhatta meg csak attól, hogy délibábok után el ne induljon és kalandba ne engedje nemzetét belekeverni A Novara Hőse tudja, hogy mi a háború, de éppen ezért nem játszik ezzel a gondolattal. Való­ságérzék és elhatározóképesség segítette őt meg abban, hogy húsz év alatt a vezetésben soha hibát el nem követett. Nem el­méleteknek, hanem csalhatatlan ösztöneinek köszönheti, hogy a szerencse mindig melléje sze­gődik. Ezek a képességek tették szá­mára lehetővé, hogy államfői tisztségét és teendőit kezdettől fogva helyesen értelmezze. Fenntartani az összhangot az alkotmányos szervek között, összefogni és helyes célok felé irányítani a nemzeti erőket; fegyelmet és tekintélyt tartani a katonai és polgári élet min­den vonalán és egy változó és válságoktól terhes világban ráz­kódásoktól mentesen biztosítani a becsületes kormányzás foly­tonosságát; az államfőnek ez a feladata s barát és ellenség egy­aránt elismeri, hogy Horthy Miklós ennek a tisztségének példaadóan­ megfelelt. Veszélyes divatok járnak ma Európában: királyok kormányoznak, kor­mányférfiak uralkodnak, ösz­­szekeverednek az államok életé­ben a hatalmi körök és orvosol­hatatlanokká válnak az elköve­tett­ hibák. Parancsuralom és al­kotmányos felfogás ütközik vi­lágszerte s a katona, ki termé­szetszerűleg parancsra és en­gedelmességre nevelődik, köny­­nyen láthat az alkotmányban olyan szerkezetet, mely meg­nehezíti az eredményes kor­mányzást. A mi kormányzónk már húsz évvel ezelőtt világosan látta, merre visz a magyar út, mely talán göröngyösebb, de bizton­ságosabb a parancsuralomnál és népünk felfogásának is egye­dül felel meg. A legnehezebb körülmények között a magyar alkotmányos élet helyreállítása mellett döntött tehát. Ez az el­határozása, melynek köszön­hető, hogy a kormányzásért reá semmi felelősség soha nem há­rult s mely őt magasra, a pár­tok és ellentétes felfogások fölé emeli, biztosította számára a senki által nem vitatott leg­magasabb tekintélyt, mely nyu­godt életünk és fejlődésünk legfőbb és maradandó biztosí­téka. Zajló közéletünkben húsz év óta az ő tekintélye az a sziklaszilárd középpont, a­mely körül a nemzet pártok felett álló igazi egysége kijegecese­­dett. ő az a vezér, aki nehéz időkben népünket összetartja és minden áldozatra és erőfeszí­tésre képessé teszi. Alkotmá­nyunk és szívünk szerint a ma­a­gyar nemzetnek Horthy Miklós a vezére. Káros ambíciókkal és nagyravágyással szemben, mely közéletünkben mindegyre felüti a fejét, döntő jelentősége van ennek az értékelésnek, mely az államfőnek kijáró köteles tisz­teleten felül, kormányzónk mű­ködését kíséri. Az angol úr éppúgy mint a magyar paraszt, kerüli a fel­tűnést és megveti a hivalkodást. Reklámtól és öndícsérettől har­sogó korunkban a jóízlés ilyetén megnyilatkozása egyre ritkább, de annál rokortszenvesebb. Elévülhetetlen érdemei mellett, melyeket kormányzónk a nem­zetépítés körül szerzett, hadd emlékezzek meg arról a maga­tartásról, arról a magyaros, tartózkodó stílusról, nemes és közvetlen egyszerűségről is, mely lényéből árad és minden megnyilatkozását kíséri. Tőle nem hallunk szuperlatívuszokat, de egyenes szavának, melyet ritkán hallat, megvan a súlya, megingathatatlan a hitele. „Ő Európában a nagy becsületes ember 14, mondotta nekem Róla félévvel ezelőtt De Monzie fran­cia miniszter s ugyanezt a jól­eső megbecsülést hallottam Vele szemben más országok állam­­férfiaitól is. Kipróbált jelleme azt a megnyugvást adja mind­nyájunknak, hogy bármit tarto­gat számunkra a sors, olyat cselekedni nem fogunk, ami miatt utódaink előtt szégyen­keznünk kellene. Hosszú és dicső pályáján ki­vívta magának itthon és a nem­zetközi életben egyaránt az elérhető legmagasabb rangot, a megbecsülést, és Hitvese a leg­méltóbb módon egészíti ki őt nehéz tisztében. Pótolhatatlan értéket mondhatunk a magun­kénak kormányzónk személyé­ben, kinek súlyos szava lesz az európai újjárendezés idején. Hadd szálljon a mai évfordulón buzgó fohászunk az Egek Urá­hoz, kérve, engedje meg Neki, hogy ezt az időt jó egészségijén megérhesse és adja meg Neki a legnagyobb jutalmat, nemes cél­jai megvalósulását. A nagy férfiak történelem­­­form­áló ereje nemcsak saját alkotásaikban jelentkezik, ha­nem abban a hatásban is, me­lyet, példájuk az utókorra gya­korol. Mátyás király, kinek öt­századik születésnapját most ün­nepeltük, nem volt szerbi Horthy útja írta: Eckhardt Tibor Ára 10 fillér .

Next