Magyar Nemzet, 1940. április (3. évfolyam, 70-94. szám)

1940-04-16 / 82. szám

Hagiar Nemzet III. évf. 8­2. s­z. Kedd ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 86 P. FÉLÉVRE 18 P. NEGYEDÉVRE 9 P. 1 HÓNAPRA 8 P. EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL. VASÁRNAP 20 FILL. Főszerkeszt: PETHŐ SÁNDOR 1­9­4­0 . á­p­r­i­­l­i­s 1­6 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VL, ARADI­ U. 16. TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VL, VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 66. TELEFON: 126-726* Japán tisztázni akarja Holland-India kérdését arra az esetre, ha Hollandia belekeverednék a háborúba Japán ellenzi, hogy az Egyesült Államok vegyék védelmükbe Holland-Indiát — Havas—HTI-jelentés szerint az amerikai lapok a háborút közeledni látják az Egyesült Államokhoz — Roosevelti Ami az Óvilágban törté­nik, nagy mértékben érinti az Újvilág békéjét is — Angol hivatalos jelentés szerint az aknazárat meghosszab­bították Litvániáig — Norvégia több pontján partraszálltak az angolok, jelentik Londonból A stockholmi német követség cáfolja az „Admiral Scheer“ megsérülését A harcszíntér kiterjedését kö­vette azoknak a vidékeknek a megszaporodása, amelyekre a világ figyelme irányul. S ha a múlt héten Észak- és Délkelet- Európa állott a világsajtó érdek­lődésének középpontjában, most már egy harmadik régió is elő­térbe nyomult s ez Holland-India A Csendes-óceánnak ezzel járó hirtelen felborzolódása abból ered, hogy a hollandusok egyre közelebb érzik magukat többi északitengeri szomszédjukhoz. Hollandia veszedelme Eddig általában elsősorban a svédek semlegességét látták ve­szélyeztetve és csak másodsor­ban a hollandokét, amióta azon­ban az angol admiralitás azt je­lentette, hogy az Északi-tenge­ren, a Skagerrakon és a Katte­­gaton átvonuló aknazárat meg­hosszabbította egészen Litvá­niáig, a föltevések most inkább Hollandiát s vele természetesen Belgiumot vették célba. Bel­giumról ugyan kevesebb szó esik, mint kis északi szomszéd­járól, a két állam sorsát azon­ban ma már nem lehet el­választani egymástól. Az ősszel még azt lehetett hinni, hogy Belgium és Hollandia közül csak az mozdul meg, amelyiket támadás éri s hogy egyik a má­siknak nem megy segítségére A tél óta azonban biztosra vet­ték s most már Brüsszelben és Hágában sem tagadják, hogy ha például Hollandia kerülne háborúba, Belgium nyomban szembefordulna a hollandusok ellenfelével. S hogy ilyen eshe­tőséget nem tartanak kizárt­nak, azt mutatja, hogy a hol­land és a belga katonai hatósá­gok újabb óvóintézkedéseket tettek. Belgiumban a miniszté­riumok és a katonai épületek­nek a hadsereg által való meg­szállásán kívül a rádióállomá­sokat is katonai őrizet alá he­lyezték. A belga király hétfőn délelőtt kihallgatáson fogadta Pierlot miniszterelnököt, Spaak külügyminisztert és Irenis al­tábornagyot, a nemzetv­édelmi minisztert, Amszterdamban pe­dig beszélnek is arról, hogy a helyzetet kritikusnak tartják. Hollandia helyzetének veszé­lyeztetettségét részben az okozza, hogy Angliának is és Német­országnak is az a gyanúja, hogy a másik fél Hollandiát tá­maszpontnak használhatja fel ő ellene. A németek közeli és na­gyon értékes pontokat találná­nak Hollandiában nem annyira a légi flottájuk, mint inkább a tengeralattjáróik számára, te­kintettel arra, hogy az Angliával szembenéző holland partok he­lyenként oly sekélyek, hogy kedvező búvóhelyet nyújtanak a tengeralattjárók számára. Anglia pedig Hollandián ke­resztül olyan helyen tudna szá­razföldi frontot teremteni, ame­lyet a németek ugyan megerő­sítettek, de angol vélemény szerint az ottani erődítések valószínűleg nem érik el a Siegfried-vonal méreteit. A Corriere della Sera berlini tu­dósítója hivatkozik is arra, hogy mértékadó német körök nem tartják lehetetlennek: Anglia a csatorna fölött való uralmát hollandiai akcióval akarja majd biztosítani. Az Exchange Telegraph milánói távirata szerint olasz politikai körökben általában komolyan számolnak a háborúnak Hol­landiára való kiterjesztésével, meggyőződésük azonban, hogy a német hadvezetőséget ott sem fogja meglepetés érni. Japán érdeke Ezzel kapcsolatban felmerült az a kérdés, ha Hollandia hábo­rúba keveredik, mi történik tá­volkeleti gyarmatbirodalmával. Tudvalévően a hollandusok ed­dig sem maguk védték Holland- Indiát, hanem mintegy az angol birodalom árnyékában tartották hatalmukban ezt a távoli birto­kukat. Japán sóvárogva tekin­tett erre a vidékre, nemcsak azért, mert gazdaságilag igen értékes, hanem azért is, mert klímája meleg, így tehát a japá­nokkal való kolonizálásra is al­kalmas. A ráirányuló japán tö­rekvéseknek akadálya kizárólag Anglia tengeri ereje volt, amely nem tűrte volna Holland-Indiá­­nak Tokiótól való megszállását, így csak gazdasági viszony ala­kult ki Holland-India és Japán között s ez mind a két ország részére hasznos volt. Most azonban a japánok attól tartanak, hogy ha a holland anyaország hadviselésre kénysze­rül, akkor Holland-India védel­mét az Egyesült Államok flot­tája venné át. Ezt pedig azért látszik veszélyesnek, a holland­indiai japán érdekekre nézve, mert Washington és Tokiói kö­zött a viszony igen feszült. Hi­szen emlékezetes, hogy az Egye­sült Államok felmondták keres­kedelmi egyezményüket Japán­nal s azt csak ideiglenesen hosz­­szabbították meg, úgyhogy az egyezményt Roosevelt bármikor felmondhatja. Ilyen esetben pe­dig a japán ipar nyersanyagá­nak egy részéhez nem tudna hozzájutni. Tokio nyilván értesülésekre is támaszkodik, amikor azt hiszi, hogy a háborúnak Hollandiára való kiterjesztése esetén az Egye­sült Államok flottája körülzárná Holland-Indiát. Ezt minden­esetre információk hiányában is biztosra lehet venni, mert hiszen, amikor a háború most ősszel ki­tört, a két angolszász nagyhata­lom között titkos — de köztudo­mású — megállapodás jött létre. Ennek értelmében az Egyesült Államok flottájának a szokott­nál nagyobb részét átterelte a Csendes-óceánra, hogy ezzel te­hermentesítse az angol admirali­­tást a távol keleti vizeken, aminek következtében az Ázsia körüli angol tengeri és légi haderő egy részét át lehetett tenni a Föld­közi-tengerre és az Északi-ten­gerre. Ezzel a lépéssel az Egyesült Államok kormánya igen messze­menően részt vállalt Anglia háborújának eshetőségeiben. Hi­szen érdemes visszaemlékezni ezzel kapcsolatban arra, hogy ehhez hasonló titkos megálla­podást kötött az első világ­háború előestéjén az angol ad­miralitás a francia tengernagyi hivatallal. Akkor ugyanis még a háború kitörése előtt az an­golok ígéretet tettek arra, hogy a brit flotta a francia partok közelében fog tartózkodni, részben azért, hogy a francia flotta más irányban felszaba­duljon. Sokan állítják, hogy ez­zel a titkos tengeri ígérettel Anglia oda kötötte magát Franciaországhoz, még mielőtt az angol kormány deklarálta volna, hogy Franciaország ol­dalán belép a háborúba. Amerika felfistyel Most tehát 1939 őszén ugyan­olyan szolgálatot vállalt Ame­rika Anglia érdekében, mint amilyent Anglia vállalt 1914-ben Franciaország érdekében. Hogy pedig ez az amerikai—angol megállapodás komoly volt, azt bizonyítja a Times-nak legújabb washingtoni értesülése. Eszerint — mint az NST jelenti — a Times washingtoni tudósítója úgy látja a helyzetet, hogy az Egyesült Államok feltétlenül feladják az elszigetelési poli­tikát, ha Hollandia is belekeve­rednék a háborúba. A holland­indiai gyarmatok a Csendes­óceán zónájában terülnek el, Amerika nem nézhetné tétlenül, ha ezeket a gyarmatokat ve­szély fenyegetné. Az NST arról is hírt ad, hogy a Times tokiói tudósítója szerint a japán lapok a legnagyobb aggodalommal ír­nak arról az eshetőségről, hogy a holland-indiai gyarmatok vé­delmét az Egyesült Államok vennék át. Több japán lap azon a véle­ményen van, hogy akkor már inkább Anglia vegye át névleg a holland-indiai gyarmatok el­lenőrzését, anélkül azonban, hogy változtatna Holland-India politikai rendjén. Japán ottani érdekeit természetesen az ango­loknak sem szabad korlátoz­­niuk — teszik hozzá. A Nisi- Nisi azonban még az angol ellenőrzést sem hajlandó el­ismerni jogosultnak s azt írja, hogy Japán minden diplomá­ciai lépést fenntart magának arra az esetre, ha bármely ide­gen hatalom meg akarná szállni Holland-Indiát vagy akár csak ideiglenes védnöksége alá akarná helyezni. Ezeknek előrebocsátása után érthető, hogy Arita japán kül­ügyminiszter hétfőn délután magához kérte a holland köve­tet. Hogy miről beszéltek, azt a hírügynökségek nem tudják. Csupán azt jelentik, hogy hét­főn délelőtt a londoni holland követ megjelent Halifax kül­ügyminiszternél. Azt hisszük, nem tévedünk, hogy Japánban korábban van hétfő délután, mint Londonban hétfő délelőtt. Valószínűnek látszik tehát, hogy a holland kormány azt közölte az angol kormánnyal, amit Tokióból üzentek Hágába. Ugyanakkor, mint az Ex­change Telegraph jelenti, a new­­yorki sajtó erős figyelmet szen­tel Japán rendkívül nagy flotta­építkezésének. A New York Ti­mes úgy tudja, hogy három vagy négy 40—45.000 tonnás nagy japán hadihajó készült el, amelyet már legközelebb vízre­­bocsátanak. Japán még vagy tíz ilyen nagy hadihajót akar épí­í­teni s ezzel — a New York 77- mes szerint — túl akarja szárnyalni az Egyesült Államok hadiflottáját. Roosevelt nyilatkozata Az ilyen hírek természetesen alkalmasak arra, hogy még job-­­nan felizgassák az amerikai közvéleményt, amely amúgy is növek­vő" érdeklődéssel kíséri a skandináv bonyodalmat. Eb­ben a légkörben hangzott el Roosevelt elnöknek az a nyilat­­kozata, amelyről alább a Német Távirati Iroda és a Reuter be­*­számolóját hozzuk és amelyben az amerikai Unió elnöke ki-­ jelentette, hogy ami az óvilág­­ ban történik, nagy mértékben érinti az újvilág békéjét is. Ennek az elnöki nyilatkozatnak igazi jelentősége talán abban van, hogy Roosevelt elérkezett­nek és — az amerikai köz­­vélemény számbavételével —­­megengedhetőnek tartja, hogy m­ennyire elárulja az elnök és a kormány külpolitikai érzelmeit és hajlamait. Ennek különben egyik beszé­des jele az is, hogy Havasi MTI jelentés szerint a washingtoni hadügyminisztérium hivatalosan értesítette a francia és az angol kormányt, hogy engedélyezte a legújabb Douglas-típusú ameri­kai bombázó repülőgépeknek a szövetségesek számára való el­adását. ■ Valóban nem lehet tehát azon csodálkozni, hogy Tokió is úgy látja, az angol—amerikai flotta­megegyezésből a lehető legmesz­­szebbmenő külpolitikai együtt-­­működés is létrejöhet Washing­ton és London között. Délk­elet-Európa Délkelet-Európát illetően a világsajtó is úgy látszik kezdi nyugodtabban megítélni a hely­­­zetet. Római tudósítónk rámu­tat, hogy az olasz fővárosban igen nagy figyelemmel kísérik a Délkelet-Európáról szóló híre­ket, megállapítja, hogy az on­nan Rómába érkező hírek meg­nyugtatóak Az NST belgrádi távirata most, jugoszláv beavatott kö­rökre való hivatkozással, meg* Ára 10 fillér

Next