Magyar Nemzet, 1940. május (3. évfolyam, 95-118. szám)

1940-05-04 / 97. szám

SZOMBAT, 1940 MÁJUS 4. Parr­agi György: A brit expedíciós hadsereg dél­­storvégiai kudarcait és kényszerű .Visszavonulását Andalsnesnél a né­met és olasz sajtó „Új Gallipoli“ összefoglaló címmel jelzi. Ezúttal ismertetni akarjuk a mosta­nában oly sokat, emlegetett világ­­háborús Gallipoli-expedíció előz­ményeit, lefolyását és következmé­nyeit. A világháború első heteiben nemcsak a központi hatalmak bíz­tak a háború gyors befejezésében i­..Mire a falevelek lehullnak ...“ — Érdekes, hogy Churchill tekin­­te­te már abban az időben Skandi­návia felé kalandozott. A világhá­borúról írt híres „World Crisis“ című könyvében azt írta, hogy 1915-ben gyorsan be lehetett volna fejezni a háborút, ha a két skan­dináv ország az antanthoz csatla­kozik. Lesz még alkalmunk meg­írni, miféle erőfeszítéseket követett el az angol diplomácia a világhá­ború alatt a skandináv államok megnyerésére. Churchill rezignál­­tan állapítja meg említett könyvé­ben, hogy az antantnak ez a fára­dozása nem sikerült s ezért húzó­dott el a háború még három évig. Mivel a világháború alatt nem sikerült kiterjeszteni a frontot Skandináviára, Churchill és Lloyd George más lehetőségek után néz­tek, hogy a központi hatalmakat oldalba támadhassák. Lloyd George, aki muníciós mi­niszter volt a háború első két évé­ben, mindenekelőtt Szerbia megse­gítésének„ szükségességét hangoz­tatta s ezért javasolta, küldjenek az antanthatalmak egy milliós ex­­pedíciós hadsereget a Balkánra. Ettől nemcsak a központi hatal­mak balkáni terjeszkedésének meg­­gátlását remélte, hanem azt is, hogy sikerül létrehozni a balkáni államok blokkját és Görögországot, Bulgáriát, Romániát az antant mellett felsorakoztatni. Az expedí­­ciós hadsereg elküldését azért is sürgette, mert a­ nyugati fronton tett látogatása során meggyőződött arról, hogy a marnei csata után mondotta Vilmos császár­, de an­tantkörökben is ez volt a meggyő­ződés. Mikor a zord Kitchener brit főparancsnok 3 éves háborút­ jó­solt, a szó szoros értelmében kine­velték pesszimisa felfogása miatt. Midőn azonban a háború véres fo­lyama beleömlött az 1915. évbe is, a brit háborús kabinet két leg­­illusztrisabb tagja, Lloyd George és Winston Churchill egyre inkább közeledtek Kitchener felfogásához és keresték a módot, miképpen le­hetne a háborút gyors antantgyő­zelemmel megrövidíteni. nincs már mód a német Schlieffen­tern végrehajtására, vagyis Fran­ciaország lerohanására, Francia­­ország elleni „Blitzkrieg“-re s hogy a nyugati front álló­háborúvá me­revedik. Lloyd George elő is terjesztette 1915. év elején ezt a tervét a szö­vetségközi tanácsnak, azonban fő­leg a franciák ellenzésén meghiú­sult. A franciákat ugyanis annyira hatalmában tartotta a német invá­ziótól való atavisztikus félelem, hogy ellene voltak az erők szétpor­­lasztásának és a nyugati front gyengítésének. Mivel Lloyd George eredeti ter­ve az egymilliós expedíciós hadsereg balkáni kiküldéséről meghiúsult, most már azt javasolta, hogy ki­sebb expedíciós hadsereget küldje­nek a Balkánra az esetben, ha Gö­rögország hajlandónak nyilatkoz­nék fegyveresen a szövetségesek ol­dalára állni. Ezt a tervet lord Kit­chener is támogatta és e célra egy brit hadosztályt ajánlott fel. Ugyan­csak egy hadosztály kiküldetésére vállalkozott a francia hadvezető­ség is. Az antantbarát görög Venizelosz­­kormány hajlandónak is nyilatko­zott az angol javaslat elfogadására, ezt azonban két feltételtől tette függővé: 1. Bulgária is a szövetsé­gesek mellé áll vagy ha ezt nem si­kerül elérni, 2. Románia siet Szer­bia megsegítésére és ebben az eset­ben Bulgária semleges marad. nem az expedíciónak várható sike­réről, a közvélemény nyomása elől nem térhettek ki azok a katonai és tengerészeti szakértők sem, akik kezdettől fogva ellenezték és ka­landos vállalkozásnak minősítették a Dardanellák ostromát és akik kö­zül később Wilson angol vezérkari főnök azt írta emlékirataiban, hogy a Dardanella-expedíció miatt szét kellett volna verni Churchill fejét Gallipoli szikláin. Antant-baklövések 1915 februárjában került sor Churchill tervének végrehajtására. Február 25-én és 26-án bombázta először az antant-flotta Gallipoli félsziget török erődjeit. Már emlí­tettük, hogy egymagában ez a tény egyszerre antant-baráttá változtatta Görögországot és Bulgáriát. Az an­gol diplomácia és hadvezetőség azonban nem használta ki ezt a kedvező lélektani és katonai helyze­tet. Amikor a diplomácia Athén és Szófia között hintázott, addig a hadvezetőség megelégedett magá­nak a bombázásnak tényével ép­­úgy, mint most Narviknál és kezdő akciót nem követték erélye­­­sebb lépések, csak április hó folya­mán, amidőn Sir Hamilton tábor­nok vezetése alatt az angol-francia expedíciós hadsereg partraszállt Gallipolinál. Ez a hosszú késedel­­mezés és tétovázás alkalmat adott a Gallipolit­ védő török hadsereg­nek arra, hogy beássa magát, muní­ciót szerezzen be és hogy az ósdi erődöket korszerű ütegekkel szerel­jék fel. A török védelem a legendás nevű Liman von Sanders német tá­bornok vezetése alatt így teljesen felkészülten várta az expedíciós hadsereg partraszállását és hősiesen védekezett. Bár Hamilton tábornok teljesen egyenrangú félnek bizo­nyult úgy vitézségben, mint vak­merőségben német ellenlábasához, azonban az angol katonák abban az időben még felkészületleneknek bi­zonyultak az árokharcot folytató és kézigránátokkal felszerelt törö­kökkel szemben. A partraszállás rengeteg antant-katonának életébe került. Augusztusban újabb partra­szállást kíséreltek meg az angolok, azonban ezt visszaverték. Hamilton „My Diary“ című emlékiratában keserű vádat emel a londoni politi­kai és katonai vezetők dilettantiz­musa, bűnös hanyagsága és súlyos mulasztásai miatt. Nem látták el ugyanis hadianyaggal, emberután­pótlással és a szó szoros értelmében veszni hagyták a gallipoli hadse­reget. Ugyanakkor a német tenger­alattjárók is elvégezték a Darda­nellákban a maguk kötelességét és fenékbet­úrtak néhány szövetséges csatahajót. Ennek ellenére 1915 októberében már-már sikerre vezetett a galli­poli expedíció, mert a muníciója kifogyóban volt. törökök Azon­ban Mackensen seregei és Bulgária beavatkozása ekkoriban tönkre­verték a magára hagyott szerb had­sereget, amelynek megsegítését hiába sürgette Lloyd George, úgy­hogy a központi hatalmak szabad utat nyertek Konstantinápolyig és segítségére siethettek a muníció hiányában szenvedő és erősen szo­rongatott gallipoli török védő­seregnek. Most már teljesen kilátástalanná vált a Da­rdanella-vállalkozás, amelyről mindenki világosan látta, hogy az antant legnagyobb és leg­csúfosabb világháborús kudarca­ként ért véget. 1915 december 19-én elrendelték az expedíciós hadsereg visszavonulását. 1916 január 8-án már egy élő brit katona sem nőtt a Gallipoli-félszigeten, de annál több hősi halott, akik e vállalkozásnak áldozatául estek. Azóta rengeteget írtak a Darda­­nella-expedícióról. angol közvélemény A felháborodott akkor is bűn­bakot követelt és a kormány kény­telen volt feláldozni a vállalkozás értelmi szerzőjét, Winston Chur­­chillt, akinek távoznia kellett az ad­­miralitás éléről. Azóta­ Churchillt felmentette a közvélemény kön­­­nyelmű és szubjektív vádja alól a történelem ítélőszéke és azokat ma­rasztalta el, akik nem gondoskod­tak arról, hogy a vállalkozást kellő eréllyel, halogatás, időveszteség nél­kül és minden erőfeszítés kifejtése­­ iw a. 1Sipo I. i Chu­rchill és Skandinávia Versenyfutás Bulgáriáért Megindult most már a verseny­­futás a német és az antant diplo­mácia között Bulgária megnyeré­séért. Amikor a szövetségesek meg­kezdték a Dardanellák ostromát, Bulgáriában az antantbarát irá­ny­­zat kerekedett felül s főleg az orosz diplomácia, befolyása alatt hajlan­dónak mutatkoztak megtámadni Konstantinápolyt az esetben, ha B­ulgária számára biztosítják az Égei-tenger felé a kijáratot és visszakapja a második balkáni há­borúban elvesztett Macedóniát és Dobrudzsát. Amidőn azonban ki­derült, hogy a Callipoli-vállalkozás nem sikerült, Bulgária visszatán­colt és 1915 október 12-én a köz­ponti hatalmak oldalán avatkozott be a háborúba. Közben Görögországban is han­gulatváltozás következett be, rész­ben a németbarát Konstantin király (aki II. Vilmos sógora volt és a berlini katonai iskolában nevelke­dett) németbarát állásfoglalása, részben pedig az antanthatalmak­nak Szófiával való kacérkodása kö­vetkeztében 1915 februárjában a görögök visszautasították az antant oldalán való beavatkozást. Igaz, hogy egy hónap múlva ismét fel­ajánlották, hogy az egész görög flotta és egy görög hadosztály kész részt venni a Dardanellák ostromá­ban, azonban az előrehaladott bol­gár tárgyalások és a cári kormány ellenzése miatt (ez utóbbi ugyanis attól tartott, hogyy a görögök elsze­dik az oroszok elől Konstantiná­­polyt) a görög ajánlatra nem ad­tak választ az angolok és a fran­ciák. Mivel ilyenformán lehetetlenné vált Lloyd George mindkét balkáni expedíciós tervének végrehajtása, egyre inkább előtérbe nyomult a Dardanellák elleni ostrom terve. A tengerszorosok a világháborúban A tengerszorosokat ugyanis Tö­rökország a háború kitörésekor le­zárta. Ezáltal az orosz flotta a Fekete-tenger foglya lett. Mivel a balti tengeri bejáratot Oroszország­hoz a németek zárták el, a mos­tani jeges tengeri orosz kikötők pe­dig még nem voltak kiépítve s fő­leg híre-hamva sem volt a Jeges­­tenger partjait Szentpétervárral összekötő s csak 1916-ban a hadi­foglyok által megépített Murman­­vasútnak, az antant úgyszólván csak a távolkeleti Vladivosztokon keresztül tudta fenntartani az ös­­­szeköttetést orosz szövetségesével. Az orosz szövetségesnek pedig nagy szüksége lett volna angol muní­cióra, Szerbiának, de Franciaország­nak is az­ orosz hadsereg megszám­lálhatatlan millióira. Ha sikerül a Dardanellákat áttörni, ez nemcsak annyit jelent, hogy Konstantiná­poly az antant kezére jut, hogy az orosz gőzhenger számára megnyí­lik a balkáni és nyugati harctér, hogy angol hajók bőségesen szállít­hatnak muníciót Odesszába, hanem Törökországot is sikerült volna el­vágni a központi hatalmaktól. Ezért a Dardanella-akció rendkívül nép­szerű volt Angliában, az oroszok is mindent elkövettek, hogy Anglia rászánja magát erre az expedícióra és ebben leglelkesebb szövetséges­­társuk, a Dardanella-expedíció magvetője és fáradhatatlan propa­gálója, Winston Churchill, az ad­­miralitás akkori első lordja lett. Mivel az egész közvéleményt meggyőzték a Dardanella-akció szükségességéről, óriási horderejű­ről és káprázatos képeket festettek az angol és francia nemzet ell­en­ Magyar Nemzet Copyright by Magyar Nemzet (System: Sándor Mihály.) ammmwsmm ESŐKABÁT RAGLÁN (Áráh&m ÁS m Harisnyát, kesztyűt, úri és női fehérneműt, finom kötöttárut KS 0 13 KI a j’6 minőségek PftS RS ü mis Bt szaküzletéből i H fi MirőlRÁKÓCZI-ÖT 26 mMSEM ® V!., ANDRASSY-ÚT V.. SZÍ ISTVÁN-KRT íUmk ezüst-, kékrókák nercek, Merők fm & v!cS-uS,Lfélem.3. Tökéletes szehásu ingek nyakkendők, divatáruk Olcsó szabott árak Júnpiaft körút 22 Gyéntántházban K Rákóczi- H út 56 valódi és utánzat-ékszerek legolcsóbban kaphatók! &KCSS ram«-, gramofon-,­­ín­rrnm­ tűrmoi Állandó hangszerkiállitás A UliyUlfit Címel _ Szabad bemenet. Olcsó árak! — Előnyös hangszercsere. HANGSZERPALOTA A&.üt * Szebb lesz a lakása ha függönyét nálam vásárolja! LŐWY ARTUR, Király-utca 15. Gitter stor. rojttal . . . . P 7.80 Gitter dupla-ágyteritő . . . P 13.80 üveg, porcenál! HanAe&ätnG&M, Rottenbiller-utoa 35 4 Szőnyeg, takaró, átvető,­­ paplan, vászonáru stb. -J meglepő olcsón kapható ! Grünfeld Testvérek B4,víz £ 3 raj Nemzetközi Vásár Iparcsarnok 270 számú tülke

Next