Magyar Nemzet, 1940. június (3. évfolyam, 119-121. szám)

1940-06-01 / 119. szám

Magyar Nemzet III. évf. 119. sz. Szombat FSzzerkesztó ELŐFIZETÉSI ÁRA I ÉVRE 36 P, FÉLÉVRE 1SP, NEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA S P. EGYED SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL. VASÁRNAP 10 FILL. PETN­Ő SÁNDOR 1­9­4­0 június 1 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI­ U. 10. TELJEFON: 138-420* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI. VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 65, TELEFON: 126-726* Az olasz komm­ay hivatalosan bejelentette az angol- olasz blokádtárgy­al­ások végleges megszakítását Állandó német bombazápor között elhajózott Angliába százezer Flandriából visszavonult szövetséges katona — Hivatalos francia jelentés szerint Abbeville-t visszafoglalták a németektől — Spanyolország Gibraltár visszaadását követeli — A belga parlament egyhangúlag elítélte III. Lipót király lépését Egymilliós új hadsereget akar felállítani Roosevelt Gróf Teleki Pál miniszterelnök pénteki parlamenti nyilatkozata nemcsak fontos belpolitikai re­formintézkedések bejelentését tar­talmazta, hanem szoros kapcso­latban állt a külpolitikai helyzet­tel is. A miniszterelnök nyilatko­zata mindenekelőtt leszögezte, hogy a magyar katonai intézke­dések kizárólag elővigyázatossági rendszabályok. Hangsúlyozta, hogy ezeket az intézkedéseket a külföld megértéssel fogadta, mert odakinn is belátják, hogy első­sorban a nemzeti létfenntartás ösztönének parancsára történtek. Ugyanakkor az országban is, az egész nemzet megértette, hogy itt saját védelméről, biztonságáról van szó és ezért hazafias áldozat­­készséggel vette tudomásul az in­tézkedéseket. A miniszterelnök nyilatkoza­tából kiderült, hogy Magyar­­ország továbbra is hasznos hozzájárulással óhajtja előmoz­dítani a dunai és általában a délkeleteurópai béke ügyét. A bensőséges barátság hangján szólt hatalmas barátainknak a délkeleteurópai béke fenntartá­sára irányuló szándékáról és el­határozottságáról. A nyilatkozat nem hagyott semmi kétértelmű­séget atekintetben sem, hogy Magyarország külpolitikája a béke és a baráti hűség elvein alapszik. Teleki Pál nyilatkozatának belpolitikai része a nagyvonalú szociális fejlődés távlatait tárta fel. A hadsereg megteremtése után a legelső és legnagyobb feladat e nyilatkozat szerint egészséges szociális viszonyok teremtése. Más szóval a mate­riális honvédelem mellett a kor­mányzat a szociális honvédelem kiépítését tartja legfontosabb kötelességének. Ahogy a magyar biztonság a honvédelem felkészültségén és korszerű színvonalán alapszik, éppúgy a magyar jövő egészsé­ges alakulásának előfeltétele a rendezett, szélsőségektől men­tes szociális helyzet. Hadsereget sem lehetett előteremteni anyagi áldozatok nélkül, a mindenki által óhajtott szociális egyen­súly érdekében is a társadalom áldozatkészségének mozgósítá­sára van szükség. Teleki Pál és kormánya kész elrendelni a tár­sadalomnak ezt a szociális ér­dekű mozgósítását. Valameny­­nyiünk biztonsága és nyugalma követeli meg, hogy a társada­lomnak ez a másik mozgósí­tása éppoly zavartalanul és épp­úgy a hazafias áldozatkészség jegyében történjék meg, mint a zászlók alá való behívás. Külföldi vélemény a magyar katonai intézkedésekről A Teleki Pál által említett magyar katonai intézkedések még mindig élénken foglalkoz­tatják a külföldi sajtót. A Wil­helmstrasse hivatalos lapja, a Börsenzeitung, megállapítja, hogy két magyar hadtestnek és két további hadtest egyes részei­nek, valamint a gépesített osz­tagoknak az utóbbi napokban végrehajtott gyakorlatszerű be­hívását rendben bonyolították le. A síkság és a hegyvidékek csapatait cserélik egymással, hogy kölcsönösen megfelelő terepismereteket szerezzenek. A Neue Zürcher Zeitung bu­dapesti levelezője illetékes ma­gyar helyen arról értesül, hogy a katonai intézkedések kizárólag a szokásos tavaszi gyakorlatok számára való behívásokra ter­jednek ki. Budapesten megálla­pítják, hogy a két hadtest moz­gósítása a szomszéd államoknál teljes megértésre talált. A Magyar Távirati Iroda pá­rizsi tudósítója szerint illetékes francia körökben lehetségesnek tartják, hogy Magyarország központi fekvésénél fogva bal­káni bonyodalmak esetén az események középpontjába ke­rülhet. Ugyancsak az MTI tu­dósítója állapítja meg, hogy a francia diplomáciai és politikai körökben ma is osztatlan elis­meréssel emlékeznek meg arról a nyugalomról, amellyel a ma­gyar kormány s a mayar köz­vélemény a világeseményeket szemléli. A Quai d’Orsay lapja, a Temps budapesti tudósítója azt írja, hogy a magyar közvé­lemény álláspontja a háború kezdete óta úgyszólván nem változott. Úgy látja, hogy a ma­gyarok nagy többsége mind­addig távol akarja magát tar­tani a háborútól, amíg arra le­hetőség nyílik. „De meg kell írnunk azt is —­ írja tovább —, hogy egyesek úgy vélik, hogy Magyarország területi követelé­sei csak akkor teljesülhetnek, ha az ország tevékenyen támo­gatja Németországot.“ Végül megemlíti hogy a magyar rádió a Berlinből eredő hírek mellett helyt ad a párizsi és londoni hí­reknek is. A szovjet A Neue Zürcher Zeitung bu­dapesti levelezője a Magyarország és Szovjet-Oroszország közti viszonyról azt írja, hogy Buda­pesten semmit sem tudnak a balkáni sajtónak arról a híré­ről, hogy a szovjet sajtó nyilat­kozatot tett Magyarország sem­legességének tiszteletben tartá­­sáról. Utalnak arra, hogy a leg­csekélyebb alkalom sincs ilyen nyilatkozat tételére, mert a szovjetúnió a rendes kapcsola­tok helyreállítása óta korrekt álláspontra helyezkedett Ma­gyarország irányában. A pénteki nap folyamán először érkezett a jugoszláv fővárosba hivatalos minőségben szovjetdip­lomata, Lavrentiev szófiai szov­jetkövet személyében. Lavrentiev délben a jugoszláv külügyminiszter vendége volt. Markovics külügyminiszter sajtó­­nyilatkozatában kijelentette, hogy „különösen nagy örömére szolgál, hogy Jugoszláviában üdvözölheti a szovjetúnió első hivatalos kép­viselőjét s nagyon meg van elé­gedve a szovjet—jugoszláv egyez­ménnyel“. A szófiai szovjetkövet bel­grádi tárgyalásai tulajdonképpen a moszkvai kereskedelmi szer­ződés ratifikációs okmányainak kicserélésére vonatkoznak, azon­ban szóba került a szovjetorosz— jugoszláv diplomáciai viszony helyreállításának kérdése is. A szovjetdiplomácia fokozott tevékenységéhez tartozik még az a hír is, hogy Luktenoff helyet­tes hadügyi népbiztos ellenőrző­­körúton van a balti államokban állomásozó szovjet helyőrségek­nél. A­zandriai helyzet Flandriában tovább folyik az élet-halálharc. A United Press ber­lini jelentése szerint a német csapatok már csak azzal foglal­koznak, hogy megsemmisítsék a szövetséges haderők utolsó maradványait. Berlin szerint Flandriában már csak tisztoga­tásról van szó, úgyhogy az északi hadsereg nagy egységei szabadon állanak „más felada­tok“ elvégzésére. A német fővá­rosban ebből arra következtet­nek, hogy a Párizs és London ellen megindítandó villám­­háború küszöbön áll. Az Exchange Telegraph lon­doni jelentése szerint péntek délig több mint százezer brit, francia és belga katona szállt partra az angol kikötőkbn. A Dunkerque körüli területek el­árasztását befejezték. A flan­­driai síkság több helyén a csa­tornák és zsilipek megnyitásá­val óriási mocsarak, támadtak. A szövetséges csapatok behajó­zása mesterséges köd védelme alatt történt. Ugyanakkor a le­vegőben gigászi légi harcok folytak az ellenfelek között. Az angol kikötőkben egyébként megrázó jelenetek játszódtak le a Külföldi Hírek londoni tudó­sítása szerint. Az angol katonák ronggyá tépett egyenruhában, sebesülten és a legnagyobb ki­merültség állapotában szálltak partra. A csapatok behajózása csak a szövetségesek teljes ten­geri és légi haderejének latba­­vetésével volt keresztülvihető, mert a német légi haderő szün­telenül bombázta a behajózó csapatokat. A francia hadvezetőség péntek délután hivatalosan bejelentette, hogy a francia csapatoknak si­került visszafoglalniuk Abbeville városát. A belga parlament ülése A Magyarország című kor­mánylap jelentése szerint német részről kijelentették, hogy 111. Lipót belga királyt a németek hadifogolynak tekintik, mivel nem mint király, hanem mint a belga hadsereg főparancsnoka kapitulált. A belga parlament egyébként, az MTI jelentése sze­rint, a franciaországi Limoges­­ban összeült. Az ülésen nem vettek részt a kommunista és a flam­and nacionalista képvi­selők. Az ülés végén a képvise­lők és szenátorok határozati ja­vaslatot fogadtak el, amelyben egyhangúlag elítélték III. Lipót király lépését és kijelentették, hogy ezért a történelem előtt a királynak kell viselnie a felelős­séget. A továbbiakban a javaslat tisztelettel adózik az ország füg­getlenségéért elesett hősök em­lékének, hódolattal szól a belga hadsereg hősies magatartásáról. Bizalmát nyilvánítja a belga ifjúság iránt, amely rövidesen szintén hadbavonul. A parlament közösséget vállal a belga kormánnyal, amely megállapította, hogy III. Lipót király jogi és erkölcsi okokból többé nem uralkodhatik. Mély rokonszenvvel emlékezik meg az ellenség uralma alá került honfitársakról és hangoztatja azt a szilárd eltökéltségét, hogy az országnak és gyarmatainak minden még rendelkezésre álló erejét a küzdelem folytatására használja fel. A harcot a szövet­ségesek oldalán mindaddig foly­tatják, amíg az­­ országot fel nem szabadítják. Mélységes há­láját nyilvánítja a szövetségesek iránt, akik Belgium hívó kérel­mére az ország mentésére siet­tek. A határozati javaslatot a jelenlevő nyolcvankilenc képvi­selő és ötvennégy szenátor egy­hangúlag szavazta meg. Olaszország A Semnalul című román lap zürichi jelentése szerint Musso­lini vidéki birtokára utazott. Ezzel kapcsolatban utalnak arra, hogy valahányszor a Duce nagy elhatározások előtt áll, előbb néhány napra visszavonu­l vidéki birtokára. Ezúttal a Duce nagy elhatározásai június 1-ére várhatók, amely napra tudvalévően összehívták az olasz minisztertanácsot. Virginio Gauda, a Palazzo Chigi bizalmasa a Giornale d'Ita­­liá­ban rámutat arra, hogy Né­metország és Olaszország szoli­daritása tökéletes. Az olasz ma­gatartás miatt 1.300.000 francia és angol katona kénytelen tétle­nül szemlélni azt a hatalmas csatát, amelynek az európai há­ború szemponjából döntő fon­tossága lesz. A Lavoro Fascista pénteki száma ismét vezércikket közöl Korzikáról és megállapítja, hogy Korzika olasz jellegét ta­gadni egyértelmű volna Szardí­nia és Elba szigetek olasz jelle­gének megtagadásával. A spanyol kérdés A földközitengeri helyzettel kapcsolatban egyre nagyobb figyelmet érdemel a spanyol sajtó hangjának váratlan meg­változása. A spanyol sajtó új hangjából arra lehet következ­tetni, hogy Spanyolország is egyre nagyobb hajlandóságot mutat arra, hogy eddigi szigorú­­ semlegességét felcserélje olasz I mintára a „non-belligerenza“, a Á­ra 10 fillér

Next