Magyar Nemzet, 1940. július (3. évfolyam, 131-156. szám)

1940-07-02 / 131. szám

III. évf. 131. sz. Kedd ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 30 P, FÉLÉVRE 18 P, NEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA 3 P, EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL., VASÁRNAP 20 FILL. Főszerkesztő PETHŐ SÁNDOR 1­9­4­0 július 2 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI-U. HU TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST*, VI., VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 65. TELEFON: 126-726* A román minisztertanács lemondott a múltévi angol-francia garanciáról Románia elismeri az új európai rendet — Graziani marsall lett a líbiai hadsereg főparancsnoka — Súlyos feszültség Szíriában és a Távol-Keleten — A japán had­sereg az idegen hatalmak befolyásának teljes kiküszöbölését követeli . Harcias rádióbeszédet mondott Chamberlain Budapesten hivatalosan cáfolják a magyar-román határincidensekről elterjedt bukaresti híreket A romániai viharzónából ér­kező jelentések szerint a hely­zet ott még mindig tele van elektromos feszültséggel, azon­ban tárgyilagos megfigyelők a hét­ első napján valamivel eny­hébbnek ítélték meg a helyze­tet, mint a múlt hét végén. Az enyhülés okát azonban nem annyira a minden egyensúlyi helyzetéből kilendült román belpolitikában látják, mint in­kább a magyar és a bolgár kül­politika józan és higgadt, fele­lősségteljes vonalvezetésében, olasz és német félhivatalos he­lyek félreérthetetlen közlemé­nyeiben, amelyekből kitűnik, hogy Magyar­or­szá­g és Bulgária számíthat a tengelyhatalmak hathatós támogatására és hogy Róma és Berlin az általuk tervbe vett európai rendezés egyik lényeges pontjának tették meg a magyar és bolgár köve­telések teljesítését. Cáfolat a határincidensekről Az Európaszerte széthullatott kósza hírek terjedését erősen megfékezte az az erélyes hangú budapesti hivatalos cáfolat, amely szerint a Bukarestből je­lentett magyar—román határ­incidensek valótlanok. Hasonló cáfoló közleményt adott ki a Bolgár Távirati Iroda a Plevna körül lefolyt állítólagos bolgár —román határincidenssel kap­csolatban. Viszont állandóan érkeznek hírek Romániában le­folyt kommunista és antisze­mita, valamint nacionalista za­vargásokról. Amíg Galacban a kommunisták a szovjetuniót él­tették, addig Kolozsvárott a na­cionalista diákság a szovjet­unió elleni háború mellett tün­tetett, Bukarestben és több más városban pedig zsidóellenes tüntetések zajlottak le. A román belpolitikai helyzet még mindig tisztázatlan. Egy német forrásból származó jelen­tés szerint Gigurtu volt román külügyminiszter, aki a buka­resti Sturza-palotában leváltotta a nyugati tájékozódásét Gafen­cut és mint Göring marsall sze­mélyes ismerőse, németbarát külpolitikát kezdett, csak a kül­ügyi tárca éléről távozott, meg­maradt azonban államminisz­ternek. Igen nagy várakozással tekin­tenek a vasgárda vezérének, Sima professzornak a kormány­ban való tevékenysége elé. Sima ugy­anis a Völkischer Beobach­ter jelentése szerint kihallgatást kért Károly királynál. Kihall­gatása során Horia Sima java­solni fogja a királynak, változ­tassa meg a román külpolitika eddigi irántját s ha javaslatát nem veszik figyelembe, Sima és a vasgárda kivonul a kormány­ból. Az új román korm­ány fel­fogására rendkívül jellemző az a cikk, amelyet a Romania című félhivatalos lap írt. A kor­mány lapja mindenekelőtt meg­állapítja, hogy a besszarábiai és a bukovinai zsidóság levetette álarcát. A bukaresti zsidóság magatartása megtorlást válthat ki a románságból. A továbbiak­ban Angliát támadja a román kormánylap. ,,Nem felejtjük el, hogy Anglia célja: Németország petróleumellátásának megzava­rása — írja a Romania. — Tisztán látjuk a célt: szétrom­bolni a román nyersolaj szállí­tásának vonalát. Az első elő­készített csapás nem sikerült, Románia nem üzent hadat szomszédjának. Hangsúlyozzuk, hogy ezt nem felejtjük köny­­nyen.“ A cikkből kivehető, hogy Anglia számlájára írja a kor­mánylap azt a másik célt is, hogy Romániában belső zavart és polgárháborút idézzen fel. ,,Gyorsan vessenek véget ennek az őrületnek, mert Románia könnyen elveszítheti türelmét“ — üzeni Angliának a román fél­hivatalos. A cikket a következő sokat jelentő mondattal végzi: „Türelemre és nyugalomra van szükségünk annak a holnapnak érdekében, amely mint a végzet, feltartóztathatatlanul jön.“ A szovjet A szovjetunió romániai célját illetően bukaresti körökben ki­jelentették, bíznak abban, hogy a szovjetúnió nem lépi túl az ultimátumban megjelölt határ­vonalat. Teljesen alaptalannak tartják Bukarestben a külföldi sajtó ama híreit, amelyek szerint a szovjetnek messzebb­menő céljai vannak. Ezekről ír többek között — egy MTI— Reuter-jelentés szerint — Ang­lia vezető publicistája, Garunh, az Observer-ben. „A román kér­désnek még csak az elején va­gyunk . .. Valószínűleg több fel­vonása és felvonásköre lesz. Oroszország tekintete távoli cé­lokra irányul. A szovjetnek semmikép sem érdeke, hogy akár a jelenben, akár pedig ké­sőbb háborúba keveredjék. A Balkán sokkal veszedelmesebb talaj, mint a Baltikum“ — írja Garwin. Az amerikai lapok nagy része nem hiszi, hogy a szovjet elő­nyomulása a kijelölt határvona­lon meg fog állni. A New York Times szerint a Balkán átfor­málása megkezdődött. A külföldi sajtó egy része azt hiszi, hogy a szovjetúnió min­denekelőtt hozzásegíti Bul­gáriát a Dobrudzsához, de nemcsak Dél - Dobrudzsához, amelyet 1913-ban elvesztett, ha­nem az egész Dobrudzsához, úgyhogy Romániát ezáltal el­vágnák a Fekete tengertől. A Duna bal torkolatán eszerint a szovjetúnió, a jobb torkola­ton Bulgária helyezkednék el. Ugyanezek a külföldi hírforrá­sok rámutatnak, hogy a világ­háború előtti orosz Balkán­politika következetesen dolgo­zott egy feketetengerparti orosz —bolgár korridor érdekében. Ezt akkoriban történelmi és néprajzi alapon indokolták meg. Történelmi alapon azért, mert az eredeti román népi ta­laj a Havasalföldre és Moldvára terjedt ki és nem ért ki soha­sem a tengerpartig. Csak a múlt század első évtizedeiben nyílt meg a tengerpart Románia szá­mára, akkor is orosz protekto­rátus alatt. Néprajzi alapon az­zal indokolták egy szláv korri­dor megteremtésének szüksé­gességét, hogy Dobrudzsa lakos­ságának többségét, épúgy, mint Besszarábiáét, a nem román elem alkotta. Főleg bolgárok, törökök, tatárok és görögök laktak itt. A román elem csak később, mesterséges telepítés során szaporodott el, különösen akkor, amidőn Hohenzollern Károly fejedelem megvetette az alapját Konstanza tengeri ki­kötőjének. A cári politikának igazi be­vallott célja azonban a korridor megteremtésével az lett volna, hogy szárazföldi hidat építsen a legnagyobb orosz álom, Isztanbul és a tengerszorosok felé. Érthető, hogy amidőn Sztálin revíziós politikája a pezsamói öböltől a karéliai félszigeten, a Baltikumon, a Bug, Pruth és Dnyeszter vonalán át le egész a Duna deltájáig megvalósította a nagypéteri testamentum irányelveit, sokat beszélnek a Balkánon a szovjetuniónak a Dardanellák felé irányuló eset­leges további lépéseiről is. Ez­zel kapcsolatban elevenítik fel a dobrudzsai szláv korridor régi tervét is. A szovjet ilyen felelőtlen vagy alap nélküli hírekkel nem tö­rődve, gyors ütemben valósítja meg Besszarábia és Bukovina megszállását. Néhány napon be­lül Besszarábia negyvennégy­ezer négyzetkilométeres terüle­tévé a szovjetúnió egyik tekinté­lyes és sztratégiai szempontból rendkívül fontos önkormány­zati köztársaságává fog átala­kulni a hét és félezer négyzet­kilométeres moldvai köztársa­ság, amelyet a szovjetúnió húsz évvel ezelőtt jelképesen terem­tett meg, éppúgy, mint a karé­liai köztársaságot, ezzel óhajt­ván kifejezni, hogy nem mon­dott le sem Besszarábiáról, sem pedig a karéliai félszigetről Románia lemond az angol-francia garanciáról Nagyfontosságú s az új hely­zetnek megfelelő határozatot ho­zott a hétfő esti román minisz­tertanács. A Tatar csen el­nökletével összeült minisz­tertanácson Argetoianu külügy­miniszter beszámolt Besszarábia és Észak-Bukovina kiürítéséről. Ezután vázolta Románia jelen­legi külpolitikai irányvezetését, amely az új európai rendhez alkalmazkodik. E politika kere­tében lemond az április 13-án adott angol—francia szavatos­ságról. A minisztertanács egy­hangúan hozzájárult Románia új külpolitikai irány vezetéséhez. Ez a rövid jelentés teljes sza­kítást jelent Románia és a nyu­gati hatalmak között. Kérdés most már, váljon Románia min­den vonatkozásban magáévá teszi-e a tengelyhatalmaknak az új európai rend alapelveire vo­natkozó felfogását és azt a ter­vezetét, amelyen belül a párizs­­környéki békeszerződések igaz­ságtalanságait reparálni fogják. Ha Románia erre az álláspontra helyezkedik, úgy meg van adva a lehetősége a román kérdés bé­kés elintézésének. A román határozat után már csak Görögország van angol—a francia szavatosság birtokában. Törökország ugyanis már kije­lentette, hogy az ankarai szer­ződés második jegyzőkönyve ér­telmében nem látja fennforogni a casus foederist. Érdekesnek tartjuk e helyen felemlíteni, hogy a bolgár fő­városban erősen tartja magát az a hír, hogy Bulgária és Magyar­­ország kívánságait a tengelyha­talmaknak egy esetleges római értekezletén fogják megvitatni. Az olasz sajtó egyébként is a legteljesebb elismerés hangján ír a magyar követelések jogos­ságáról. Bulgária Az olasz Stefani-iroda szerint Popov bolgár külügyminiszter újabb jelentést tett Borisz bol­gár királynak. Szófiai politikai körökben hangoztatják, hogy a bolgár kormány magatartását valóságérzék és nyugalom jel­lemzi. Kiemelik, hogy Szófiában éppen úgy, mint Budapesten teljes bizalommal viseltetnek a római és berlini kormány poli­tikája iránt. Egyébként Bulgária tovább mélyíti kapcsolatait a szovjet­unióval, amit bizonyít az a tény. Ára 10 fillér

Next