Magyar Nemzet, 1940. szeptember (3. évfolyam, 182-206. szám)

1940-09-01 / 182. szám

Magyar Nemzet tmwasmsmmsBita^ WBSnUBmWKBXKBBI III. évfolyam, 182. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 36 P, FÉLÉVRE 18 P, NEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA 3 P, EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL., VASÁRNAP 20 FILL. Alapította PETHŐ SÁNDOR Vasárnap, 1940 szeptember 1 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI-U. ffK­ TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI. VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 65. TELEFON: 126-720* A bolgárok ugyanakkor vonulnak be Dobrudzsába, amikor mi Erdélybe A német és olasz sajtó Hitler és Mussolini budapesti ünnepléséről — Az új román kormányba állítólag Mania és Bratiana is belép — s­em juttattak el német békeajánlatot Londonba Két nap alatt ezerk­ilencszáz német gép támadta Angliát A közönséget most elsősorban természetesen az érdekli, hogy mikor vonulunk be Erdélybe. Erről hivatalos közlést még nem tettek, a Német Távirati Iroda azonban azt jelenti Szófiából, hogy ott úgy tudják, a bolgárok bevonulása Dobrudzsába, egybe­esik majd a magyar bevonulás­sal Erdélybe. Annak idején a ro­mánok maguk ajánlották fel ezt, a bolgárok azonban nem egyeztek bele. Most viszont, hogy a bécsi tárgyalások meg­határozták a magyar bevonulás időpontját, ezt a bolgárok is el­fogadták. A magyar közvélemény az er­délyi békés revízió hírét az egész országban lelkesedéssel és megelégedéssel fogadta. Az érte való hála elsősorban Hitler és Mussolini felé fordul. A Német Távirati Iroda budapesti jelen­tése is rámutat, hogy Budapest lakossága az erdélyi területek visszaadása fölötti örömében kifejezésre juttatta háláját Hit­ler és Mussolini iránt. A római Messaggero budapesti tudósítója is kiemeli, hogy Budapest népe a legnagyobb lelkesedéssel él­tette Telekit és Csákyt, Musso­linit és Hitlert, valamint Rib­­bentropot és Cianót. A most visszacsatolandó er­délyi területeken élő németek az impérium vissza­változása után tapasztalni fogják, hogy a magyar állam több jogot bizto­sít számukra, mint nyújtott ne­kik az elmúlt Nagy-Románia. Ami a pénteken elhangzott döntőbírósági ítéletet illeti, az MTI szerint Bécsben a küldött­ségek körében az a vélemény alakult ki, hogy az ítélet a le­hető legjobb a területi követe­lések és a néprajzi követelmé­nyek között. — Ez a megoldás — így idézi az MTI a bécsi delegáció véle­ményét — alkalmas arra, hogy Románia és Magyarország kö­zött most már jó viszonyt hoz­zon létre. Minthogy Szovjet- Oroszország Romániával szem­ben fennálló revíziós követelé­sei teljesültek s a bolgár—ro­mán tárgyalás befejezés előtt áll, ez a döntőbírósági ítélet végrehajtotta az utolsó és bizo­nyára a legnehezebb revíziót a Duna völgyében. Tekintettel arra, hogy ezzel az utolsó reví­zióval a román határokra vo­natkozó kezesség és a román állam sérthetetlensége is vele­jár, ez biztosíték arra, hogy a rendezés határtalan időre szól. Ez a megoldás formájában és tartalmában valóságos forra­dalmi diplomáciai tény és mivel Németország, Magyarország és Románia között kisebbségi megállapodás is létrejött, alkal­mas arra, hogy a kisebbségi kérdésben is megbékülést te­remtsen. A német Hajló kommen­tárja A Német Távirati Iroda rámu­tat, hogy a nemzeti szocialista lapok ilyen és ehhez hasonló címekkel számolnak be a bécsi döntésről. A tengely békeműve a Dunaszedencében. A Német Táv­irati Irodának ez a jelentése két lapvéleményből közöl idézetet, a Berliner Börsenzeitungét és a Hamburger Fremdenblattét. Ez utóbbinak berlini tudósítója a többi között ezt írta: " A legfontosabb tény az, hogy Délkelet-Európából kiűzték az angol befolyást. A tengely­hatalmak cselekedetében újra megnyilvánult az európai meg­békítés szelleme, ellentétben az angol beavatkozási kedvvel és tervekkel a háború kiterjeszté­sére. Szlovákia rég bebizonyította életképességét. Besszarábiáva­ régi orosz terület került vissza Oroszországhoz. Az 1940 augusz­tus 30-án hozott erdélyi megol­dás pedig az utolsó revízió, amelyre a nyugati hatalmak 1919-es önkényes békeparancsa után szükség volt. Ennélfogva a Németország és Olaszország ré­széről a román királyságnak adott biztosíték külpolitikai tar­talma ma rendkívül fontos egész Európa jövőjére nézve. A Duna­­medence egészen mentesül ugyanis a jövőben önző és kívül­álló harmadik hatalom befolyá­sától, amire nézve Anglia és Franciaország dicstelen példával szolgáltak. Németország és Olasz­ország így értelmezi hivatását az európai béke megóvása körül — fejezi be cikkét a Hamburger Fremdenblatt. A Magyar Távirati Iroda be­számol a Völkischer Beobachter, az esseni Nationalzeitung, az Ostdeutscher Beobachter és a Hamburger Fremdenblatt cikké­ről is. Ebből az éjfél felé érke­zett jelentésből kiemeljük a kö­vetkező mondatokat: — A bécsi döntőbírósági ren­dezés — írja a Völkischer — nem csupán a helyi viszonyok szerint ítélendő meg, hanem mindenekelőtt európai szem­pontból. Németország a jövőbe mutató átfogó újjárendezés hor­dozója. — Egészen világos — így kez­dődik az MTI idézete az esseni Nationalzeitung vezércikkéből —, hogy sem a nemzeti szocia­lista Németország, sem a fa­siszta Olaszország nem enged­hette, hogy az egyik vagy a má­sik érdekelt oktalansága megza­varja a délkeleteurópai megbé­kélési munkát. Amikor tehát szembetűnővé vált, hogy a tur­­nuseverini többször megismételt tárgyalás nem vezethet ered­ményre, Németország és Olasz­ország elhatározta, hogy a kül­ügyminiszterek újabb összejöve­telével a válságot okozó kérdé­seket ezúttal végleg és minden időkre tisztázza. — Romániának és Magyar­­országnak — az Ostdeutscher Beobachter szerint — a bécsi ta­nácskozásnál nemcsak önma­gukra, hanem az új Európára is gondolniuk kell. A minden ér­dekeltet kielégítő megoldás elő­feltétele természetesen az, hogy Románia és Magyarország jó szándékot tanúsítsanak, nagy­vonalúan járjanak el és egymás iránt megértést tanúsítsanak. 4 Stefani cikke Az olasz félhivatalos Stefani­­ü­gynökség bécsi tudósítója a következőket jelentette: — A trianoni szerződés reví­ziójának szükségességét elsőnek Mussolini hangoztatta. Hitler kívánságának megfelelően a né­met diplomácia is ebben az irányban tevékenykedett. Az előkészítés hosszú munkáját si­ker koronázta, ez nagyrészt Ciano és Ribbentrop műve. Ma­gyarország visszaállítja teljes főhatóságát olyan területeken, amelyek főleg a székelyektől sűrűn lakott részeket foglalják magukban. Románia megkapja Olaszország és Németország szavatosságát területe sérthetet­lenségéhez. A szerencsés bécsi döntőbíráskodás tehát a tengely nagy sikerét jelenti, jelentős te­rületi előnyöket biztosít Magyar­­országnak és nem kevésb­é je­lentős politikai előnyöket Ro­mániának. Ezeket az eredmé­nyeket azért lehetett elérni, mert az angol—francia befo­lyás mindörökre eltűnt a dunai világból. Az olasz—német sza­vatosság megerősíti Románia helyzetét és teljesen biztosítja természeti kincseinek értékesí­tését. Illetékes római politikai kö­rökben az MTI szerint a többi között rámutattak, hogy a bécsi döntés a délkeleteurópai népek életében lezárja a versengés és­­ az ellentétek korszakát és új korszakot nyit meg, amelyet a termékeny és építő béke fog jellemezni. Nincs semilyen el­lentmondás a döntőbíráskodás és aközött az előző kijelentés között, hogy a tengelyhatalmak nem akarják rákényszeríteni akaratukat az érdekeltekre. Az olasz és a német külügyminisz­ter ugyanis csak akkor hívta meg Bécsbe az érdekelt álla­mok képviselőit, amikor ki­tűnt, hogy a közvetlen meg­egyezés lehetetlen vagy leg­alább is rendkívül nehezen ér­hető el. Ez a félhivatalos olasz nyilatkozat így végződik: — A két érdekelt hatalom en­gedékeny, megértő szellemről és nagy felelősségérzetről tett tanúságot. Románia számára e magatartás elismerése az, hogy a tengelyhatalmak szavatolták Románia területi épségét. Ro­mánia néhány hónappal ezelőtt belső reformjai végrehajtásával és az angol szavatosság felmon­dásával kimutatta, hogy megérd az új idők szellemét. Ezért, mint ezt a tengelyhatalmak külügyminiszterei beszédükben is hangoztatták, megkapta ju­talmát. Ami Magyarországot il­leti, a tengelyhatalmak és Ma­gyarország közti hagyományos barátságot és megértést csak még jobban megerősítette az e bizalom, amelyet a magyar nem­zet a tengelyhatalmak döntése iránt tanúsított. A Popolo di Roma azt mondja, hogy Magyarország és Románia immár mint barátok működhetnek együtt. A Resto del Carlino budapesti tudósítója pedig, Vellani Dionisi, aki az értekezletre felutazott Bécsbe onnan a többi közt a követke­zőket jelentette bolognai lapjá­nak: — A magyaroknak jutott te­rületen jelenleg körülbelül 900.000 román él, ezeknek nagy részét át lehet telepíteni, ha ők maguk óhajtják. A nagy mű tehát megszületett, ezért nemcsak az érdekeltek, hanem az egész világ hálás lehet a Dú­cénak és a Führernek, valamint hű munkatársaiknak. Angol és leírók hozzászólás A bécsi döntés londoni vissz- ’■­ hangjáról a Magyar Távirati Iroda ezt a jelentést adta ki: — Az angol sajtó nagy része arra használja fel a bécsi dön­tést, hogy a címekben, az ese­mények beállításában, kisebb részben pedig cikkeiben is el­ítélje a tengely eljárását a ren­dezésben. A bécsi döntést pa­­rancsjellegűnek minősítik és azt állítják, hogy Romániát kényszerítették a döntőbírásko­dás elfogadására. Elismerik, hogy a magyaroknak voltak jogos igényeik, de sokallják a Magyarországhoz átkerült ro­mánok számát. A Times vezér­cikkében azt kifogásolja, hogy a döntés nem a két ország közti megegyezés alapján jött létre. A Daily Telegraph figyelmezteti Magyarországot, hogy kiábrán­dulás fogja érni. Római tudósítónk foglalkozik az angol lapjelentések olasz­­országi hatásával. Az olasz sajtó — jelenti tudósítónk — erélye­sen cáfolja a Daily Telegraph bukaresti tudósítójának azt a hírét, mintha még mindig fe­nyegető volna a helyzet a szov­jetorosz—román határon. Belgrádi tudósítónk pedig azt telefonálja, hogy a török sajtó azért érdeklődik az erdélyi ese­mények iránt, mert Románia és Törökország egyaránt a Fekete­tenger partján élnek. A Vakít című török lap azt mondja, hogy minden, ami Erdélyben lejátszódik, jelentős a Dardanel­lák szempontjából. Hamu A Német Távirati Iroda sze­rint a Bukarestben szombatra virradó éjszaka, tehát a bécsi döntés után megtartott korona­­tanácson a minisztereken kívül Maniu és Bratianu is részt vett. Az NST arról is tud, hogy a döntőbírósági ítéletről és a Ro­mániának nyújtott német— olasz garanciáról szóló korona­­tanácsi jegyzőkönyvet a minisz­terek mellett Maniu és Bratianu szintén aláírta. A K. H buka­resti tudósítója pedig azt je­lenti, hogy Károly király, hír Ara 20 fillér

Next