Magyar Nemzet, 1940. szeptember (3. évfolyam, 182-206. szám)

1940-09-29 / 206. szám

Magyar Nemzet ill. évfolyam, 206. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 36 P, FÉLÉVRE 18 P, NEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA 8 P, EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL., VASÁRNAP 20 FILL. Alapította P­ETHŐ SÁNDOR Vasárnap, 1940 szeptember 29 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI­ U. 10. TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, VI., VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 66. TELEFON: 126-726* A német légi támadások ismét fokozódtak a szigetország ellen Hitler fogadta Cianót .— Az új bár­ma ószövetség nem irányulhat a szovjet ellen, mert a kapitalista világ­rend érdekeltjei a túlsó oldalon állnak, írja a „Völkischer Beobachter“ — Hall. Amerika eddig is teljes mértékben számbavette a német —olasz—japán együttműködést — Madrid új kormányzókat küld a Kanári­szigetekre — A bolgár közlekedési miniszter Berlinbe, Rómába és Moszkvába utazik A világsajtót még mindig fő­képp a Berlin, Róma és Tokió közt létrejött katonai szövetség foglalkoztatja, közben azonban az Anglia elleni német légi tá­­mnadások is új erőre kaptak. A német és az olasz sajtó továbbra is a legkisebb kételyt sem hagyja fennforogni aziránt, hogy a tengely legyőzi Angliát. Az ebben való bizonyosságról tanúskodik a Berlinben meg­jelenő „Reich“ című politikai hetilap szombati számának ve­zércikke, amely az NST szerint a következőket mondja: — A győzelem vagy vereség egyáltalán nem függ attól, lesz-e német invázió Angliában vagy sem. Anglia csak abban az esetben tudná megnyerni a há­borút, ha megverné az európai csatatereken Németországot Mi­után azonban Németország már végleges győzelmet aratott a­­európai szárazföldön, egyáltalán nem számít, hogy sor kerül-e angliai invázióra vagy sem. Most már csak arról van szó, mikor és milyen formában om­lik össze Anglia. Lehet, hogy ez hamar bekövetkezik, de le­het, hogy csak később. Német­ország mindenesetre igyekszik rövid idő alatt befejezni a há­borút, ha másért nem, már csak humánus szempontokból is. Biztosra vesszük, hogy az angol hadiflotta egy szép napon kénytelen lesz feladni az angol vizeket. Akkor majd az ango­lok is belátják, hogy az elma­radt német partraszállás meséje sem ér többet, mint a lekésett autóbuszról szóló történet. S hogy nagy szempontjaik nem voltak egyebek szörnyű illúziók­nál, amelyekért vér- és könny­tengerrel kellett fizetniük. Japán és Spanyolország Az új hármasszövetségről fi­gyelemreméltó nyilatkozatot tett Macuoka japán külügyminiszter, aki a Német Távirati Iroda sze­rint a következőket mondotta: — Németország és Olasz­ország lojális szövetségesre talált Japánban. Az angolok most már láthatják, hogy bár Japán egy­kor hűségesen kitartott mellet­tük, most ezt a szövetségesüket teljes mértékben elvesztették. A háromhatalmi szerződés megkö­tése egyszer s mindenkorra meg­szünteti azt a véleménykülönb­séget, amely eddig a japán nép­ben fennállott. Japán most egy­­ségesen és elszántan Német­ország és Olaszország oldalán áll. Remélhető, hogy az európai háború nem szélesedik ki egy második világháborúvá. Japán semmit sem kíván jobban, mint azt, hogy a jelenlegi háború ma­radjon meg eddigi korlátai kö­zött s hogy minél hamarabb fe­jeződjék be. Annak is híre jár, hogy a Berlin—Róma—Tokió katonai háromszöghöz elsőnek Spanyol­­ország fog csatlakozni. Az ez­­irányú gyakorlati együttműkö­désnek talán egyik bevezetője a Stefani-irodának az a madridi híre, amely szerint a pénteken este megtartott spanyol minisz­tertanácson katonai jellegű ha­tározatot hoztak. Ennek részle­tei még nem ismeretesek, teszi hozzá a Stefani-iroda, amely ez­után azt közli, hogy a spanyol kormány új katonai kormányzó­kat nevezett ki a Kanári-szige­tekre. Minthogy a Kanári-szigetek Gibraltár és Dakar között fél­úton a nyugatafrikai partvidék előtt terülnek el, lehetséges, hogy ez a spanyol intézkedés annak számbavételével történt, hogy ha Dakar körül megint kiújulna a harc, akkor a spanyolok szövet­ségeseik rendelkezésére bocsát­hassák ezt a Dakarhoz viszony­lag közeleső tengeri és légi tá­maszponttá kiépíthető szigetcso­portot. Ki ellen irányul az új szövetség? A német és az olasz sajtó már pénteken rámutatott, hogy a berlini szerződés elsősorban az Egyesült Államok sakkban­­tartására irányul, illetőleg arra, hogy a japán fenyegetés kilá­tásba helyezése meggondolásra késztesse az amerikai beavat­kozási áramlatot. Mielőtt be­számolnánk arról, hogy ez a ki­látásba helyezés milyen hatást keltett az Egyesült Államokban, előbb azokat a német és olasz sajtóhangokat ismertetjük, ame­lyek Amerikához vannak cí­mezve. A Deutsche Allgemeine Zei­tung azt írja, hogy az új h­ár­­masszövetség ugyanolyan fon­tosságú, mint annak idején Ko­lumbusz felfedezése volt, amely emberiségnek. A német lap sze­rint Németország, Olaszország és Japán már évek óta tudatá­ban volt cselekvő közösségének, 1937 október 5-én, még mielőtt a világpolitikában egyáltalában szerepelt volna a német—olasz —japán megegyezés egy Chica­góban elhangzott beszédben már közös nevezőre hozták őket, mint támadókat. A Lavoro Fascista rámutat Dél-Amerikára azzal, hogy még nem bizonyos, merre vezet Dél- Amerika sorsa, Észak-Amerika felé , vagy pedig Európa és Afrika irányában. Mindezt az olasz lap behelyezi az egész világképbe, még pedig a követ­kezőképpen: — Franciaország hatalma már lehanyatlott és az európai szá­razföldön ismét a német—római egység vált úrrá. Ugyanakkor Afrika, mint a múltban is, is­mét Róma befolyása alá került. A hatalmas euráziai síksá­gon Sztálin folytatja az egysé­gesítés munkáját. Új jelenség Japán fölemelkedése Kelet-Ázsiá­­ban. A világ új képe tehát ki­alakulóban van. Még bizonyta­lan Dél-Amerika helyzete, ame­lyet egyes irányzatok Észak- Amerika, más irányzatok pedig Afrika és Európa felé hajtanak. Ansaldo a Telegrafo-ban szin­tén nemcsak Angliára, hanem az Egyesült Államokra is céloz, amikor azokról a népekről be­szél, amelyek „fellázadtak az angolszász világrend“ ellen. Farinacci a Regime Fascistá-ban még nyíltabban veszi célba Ame­rikát. Farinacci Münchenből telefonálta meg cikkét lapjának. A cikk címe önmagában is so­katmondó: „Vagy őszinte sem­legesek vagy ellenségek“. — A berlini esemény — írja Farinacci — derült égből jövő villámcsapás azok számára, akik egy idő óta, miközben még semlegeseknek mondják magu­kat, óriási hadianyagszállítá­sokkal támogatják ellenségein­ket, ugyanakkor pedig napról­­napra fenyegetnek minket. Az Egyesült Államok most mérle­gelhetik magatartásuk minden következményét. Itt közbevetőleg említjük meg, hogy a bolgár sajtó ugyan­így ír, amikor óva inti Ameri­kát s figyelmezteti, ne lépjen be a háborúba. Gayda is fölemeli szavát az ellen, hogy az angol propa­ganda igyekszik lebecsülni az egyezmény jelentőségét. Ezután Gayda így folytatja: — A Reuter például azt írta, hogy ezzel az egyezménnyel a tengelyhatalmak be akarják so­dorni Japánt egy olyan hábo­rúba, amelyhez semmi köze sincs. Japán azonban már nem kiskorú és így jól tudja, mit akar. Téves az amerikai sajtó­nak az az értelmezése, amely szerint az olasz—német—japán egyetértés gyakorlatilag már évek óta fennáll. Németország, Olasz­ország és Japán megegyezése — állapítja meg Gayda — ed­dig világnézeti jellegű volt, most pedig hatalmas arányú katonai gépezetté vált. A Corriere della Sera han­goztatja, hogy a szerződés célja a háború kiterjesztésének meg­akadályozása és komoly figyel­meztetés az Atlanti-óceánon túl okvetetlenkedők számára, aki­ket Anglia elavult, ósdi eszmék vagy homályos érdekek szálain rángat. A Messaggero berlini tudósí­tója rámutat: " A berlini egyezmény má­sodik célja a háború tartamá­nak megrövidítése és komoly intelem mindazoknak, akik esetleg mindig Anglia mellett keresik érdekeik védelmét. A Popolo di Roma berlini tudósítója pedig megjegyzi, hogy a háború mostantól fogva interkontinentális háborúvá fej­lődik. Végül megemlítjük, hogy a katolikus jellegű Italia című lap szerint nem túlzás annak meg­állapítása, hogy a pénteki nap­pal a történelem új fejezete, kezdődött meg. A katolikus lap hozzáteszi: " Minden keresztény lelkiis­meret hő vágya, hogy a béke és az igazság új világa következzék el. Az amerikai visszhang A Roosevelt-kormány szom­baton is tanácskozott s mint a Német Távirati Iroda jelenti, csaknem kizárólag a nemzetközi helyzettel foglalkozott. Roose­velt — így folytatódik a jelen­tés — megelőzően közös megbe­szélést folytatott a hadügymi­niszterrel és a haditengerészeti miniszterrel, a pénzügyminisz­terrel, a fegyverkezési termelés vezetőjével, valamint a hadsereg és a haditengerészet vezérkari főnökével. ^ Hull külügyminiszter szomba­ton újabb nyilatkozatot tett, ez a Német Távirati Iroda szerint így hangzott: " A Németország, Olaszor­szág és Japán közt megkötött szövetség az Egyesült Államok kormánya szerint nem változ­tatott lényegesen a már több éve amúgy is fennálló helyze­ten. A szövetség közzététele csak annyit jelent, hogy meg­világít, az egész világ előtt egy olyan kapcsolatot, amely a való­ságban már hosszabb ideje meg­volt. Washingtonban jól tudták, hogy egy idő óta előkészületek történtek ilyen természetű meg­egyezésre. Az Egyesült Államok kormánya ezt a tényt teljes mértékben figyelembe vette külpolitikai meghatározásakor. A Német Távirati Iroda hoz­záteszi, hogy a további kérdé­sekre Hull megtagadta a felvi­lágosítást és kijelentette, nincs ínyére, hogy ilyen természetű dologban keresztkérdéseket sze­gezzenek neki. Egyébként az amerikai vissz­hangról ugyancsak a Német Távirati Iroda ezt jelentette New Yorkból: — A berlini háromhatalmi szerződés aláírása az Egyesült Államokban igen nagy hatást keltett. Különösen találva érzi magát az északamerikai sajtó­nak az a része, amely már hosz­­szabb idő óta azt a vágyát han­goztatta, hogy Amerika lépjen be a háborúba. A newyorki sajtó óriás hetükkel ilyen cí­meket közöl: „Japán, Német­ország és Olaszország az Egye­sült Államok ellen irányuló szerződést kötöttek­­. A New York Sun visszatér a „dakari kalandra“, amelyről azt mondja, hogy az érzékenyen érinti Ame­rika politikáját, mert semilyen körülmények között sem lehet megengedni, hogy Dakar ki­kötője bármilyen idegen hata­lom kezére kerüljön. Számos amerikai politikus nyilatkozatáról is beszámol a Német Távirati Iroda. Wheeler demokrata szenátor szerint a berlini szövetség azt jelenti az Egyesült Államok számára, hogy háború esetén két fronton kellene harcolnia, az Egyesült Államok egyetlen feladata, hogy a nemzetet a legtökéletesebb védelmi állapotba helyezzék. Ara 20 Sillér

Next