Magyar Nemzet, 1940. szeptember (3. évfolyam, 182-206. szám)
1940-09-10 / 189. szám
Magyar Nemzet Ill. évfolyam, 189. szám mAw&srrsm Aiutrmm ?, m£VM s«, IBEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA. 9 P, tifrCl SHMM HÉTKÖZNAP 10 FILIk, VASÁRNAP WF1L& ji 3 ap Si »?$* PETHŐSÁNDOR Kedd, 19 40 s z e p t e mb er 10 «HERKESZTÖSÉG: BUDAPEST, YU MMK*, S*. tJ&jBFON: 198-428* KIADÓHIVATAL? BUDAPST^ YU VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 08. TELEFON: W8-T!«N Húsz kilométernyire állnak Kolozsvártól csapataink Mezőhavast, a Görgényi hegység 1778 méteres legmagasabb csúcsát is birtokba vette a honvédség Kedden Marosvásárhely, Parajd, Korond és a gyergyói medence megszállásával a Székelyföld szívét közelítik meg Honvédségünk egyre gyorsabban nyomul előre Erdély belsejében. Már régen elhagyták a szőkébb értelemben vett Erdély határait. Ott járnak messzi Erdély belsejében, nagy hegyek között, úttalan utakon. Menetteljesítményük hatalmas és meglepő. A középponti Magyarország sík vagy dombos területének gyermekei úrrá lettek a hegyek ellenállásán. Sőt éppen ott a legnagyobb a menetteljesítményük, ahol a legnagyobb hegyek állanak előttük. Hajdan így vehették birtokukba Tuhulum vezér síksághoz szokott. s gyors lovasai Erdélyországot, s ahogy most a kis külön magyar haza nehéz terepén előrehatolnak ezek a hegyet alig-alig látott magyar fiúk. Hogyne haladnának gyorsan, a testvéri érzés melege, őszintesége hajtja őket s a szabadságot viszik egy rab földnek, egy rab népnek gyors lépteikkel. Mögöttük örömujjongó falvak, városok, erdők, hegyek, egész Erdély valami csupa mámoros felszabadultság, a szabadság elixirje csodálatos életre serkenti ennek a soká elnyomott földnek életét. Honvédeink mögött úgy szárnyal előre-előre ez a lelkesedés, mintha maga volna a szabadság géniusza. A komoly erdélyi hegyek most tavaszba öltöznek a rossz nyár után; a szép természet minden bája, minden kedvessége várja az erdélyi föld mondhatatlan gazdagságával és varázsával katonáinkat. A szabadság katonái ők, a béke hősei, a nyugalom és a biztonság őrei, lépteikből erő árad, magatartásuk új fejezet Erdély viszontagságos történetében. ven, öntudatosan megőrizte magyarságát. Csúcsán élt annak idején hoszszabb ideig Ady Endre, a hírneves magyar költő is, kúriáját a hatalomváltozás után Goga Oktávián szerezte meg. A magyar honvédeket Csúcsán is diadalkapu és lelkes fogadtatás várta. A falu apraja-nagyja a honvédek megérkeztének hírére kitódult az utcára és sűrű sorfalat alkotva nézte a példás fegyelemben átvonuló, kitűnően felszerelt magyar fiúkat. A lakosság lelkesen éltette a kormányzót, a magyar hadsereget, de kijutott az ünneplésből a tengelyhatalmak két vezérének, Hitlernek és Mussolininak is. A magyar honvédség alakulatai végeláthatatlan sorokban vonultak át a községen. Az él már messze eltűnt a Körös kanyarjában, amire a derékhad a községbe ért. A poros országúton büszkén, boldogan menetelnek a magyar honvédek Kalotaszeg központja, Bánffyhunyad felé. (MTI.) A honvéd vezérkar főnökének hivatalos jelentései csapataink vasárnapi és hétfői előnyomulásáról Hivatalos jelentés: A honvéd vezérkar főnöke 1940 szeptember 8-án 20 órakor közli: Csapataink a vasárnapra kitűzött menetcélokat — általában Királyhágó, Meszes hegység gerincvonulata, Zsibó, Dés, Bálványosváralja, Sajómagyaros, Beszterce, Sajóvölgy és a Kelemenhegység gerincvonulatát — elérték. A megszállás tervszerűen folyik. Csapatainkat a lakosság lelkesedéssel Szilágysomlyóról jelentik. Szilágysomlyó színmagyar népe megkapóan meleg fogadtatásban részesítette a bevonuló honvédséget. A gyönyörű őszi verőfényben a városnak és környékének apraja-nagyja ott szorongott a bevonulás útvonalán, boldog elragadtatással éljenezte a honvédeket és ujjongva szúrt virágokat a menetelő katonák lába elé. Az ünnepi fogadtatás a történelmi nevezetességű főtéren zajlott le, ahol annak idején Bem tábornok összegyűjtötte csapatait, hogy elinduljon Erdély felszabadítására. Itt állították fel a díszemelvényt, amelyen a város előkelőségei és a különböző egyesületek és testületek vezetői foglaltak helyet. Kétoldalt a küldöttségek sorakoztak. Köztük voltak a világháború egykori harcosai is, akik büszkén tűzték ki mellükre kitüntetéseiket. Köröskörül a téren embererdőiketéllett. Az az izzó lelkesedés, amely az egész sokaságon eláradt, a hosszú és keserves rabságból felszabadult lelkek mámora volt. A város közönségének szószólói lendületes szavakban fejezték ki a Szilágyság népének hódolatát, szeretetét és háláját a“ kormányzó iránt, fogadta. Szept. 9 én megszálljuk Bánffyhunyadot, Hídalmást, Szamosújvárt, Szászrégent és a Maros-áttörés vidékét Maroshévíz előtt. (MTI.) Hivatalos jelentés. A honvéd vezérkar főnöke 1940 szeptember 9-én kilenc órakor közli: A hétfőn megszállásra kerülő területre csapataink az előnyomulást hét órától kezdve tovább folytatják, túláradó örömmel ünnepelték a honvédséget és mélységes köszönettel emelték ki azoknak az érdemeit, akiknek a bécsi kedvező döntés létrejövetele köszönhető. Hangoztatták, hogy testvéri szeretettel akarnak magukhoz ölelni mindenkit , azokat is, akiknek nem magyar a nyelve. A szónokok szavait minduntalan félbeszakította az ütemes kiáltás: Horthy! Teleki! Csáky! Amikor a szónokok megemlékeztek hazánk nagy barátairól, feldüsbörgött a kórus: Hitler! Duce! Ribbentrop! Ciano! Egy díszes magyar ruhát viselő úrinő a szilágysomlyói asszonyok meghatott érzelmeit tolmácsolta. Magyarruhás leánykák díszes csokrokat nyújtottak át lelkes szavak kíséretében, majd az ifjúság szónoka tett szent fogadást, hogy mindnyájan odaadó fiai lesznek az egyetlen édes hazának, a megnagyobbodott Magyarországnak. A polgárság nevében dr. Udvary József, Udvary Gyöngyvérnek, a Magyar Nemzet súlyos szerencsétlenséget ért belső munkatársának édesatyja mondott meghatotlan üdvözlő beszédet a bevonuló honvéd csapatok előtt. A bevonuló csapatok parancsnoka megindult hangon mondott köszönetet az ünnepi fogadtatásért és hangoztatta, hogy az ország minden fiának rangkülönbség nélkül egybe kell forrnia abban a nagy építő munkában, amely a nemzetre vár. Most felzendült a Himnusz. Boldogságtól kipirult arccal, csillogó szemekkel énekelt mindenki. A gyönyörű ünnep az ezredzászló megkoszorúzásával végződött. A közönség azonban az ünnep befejeztével sem oszlott szét, hanem ottmaradt helyén és továbbra is lelkesen ünnepelte a felvonuló honvédcsapatokat. (MTI.) A honvéd vezérkar főnöke közli 1940 szeptember 9-én 20 órakor: Csapataink a hétfőre kitűzött menetcélokat, általában Bánffyhunyad, Hidalmás, Szamosújvár, Szászszentgyörgy, Petele (Szászrégentől délre), Fehérpatak völgye, Mezőhavas, a Maros völgyében Gödemesterháza vonalát minden zavaró körülmény nélkül elérték. A lakosság változatlan lelkesedéssel fogadta előnyomuló csapatainkat. Szeptember 10-én megszálljuk Magyargorbót, Bonchidát, Szentgotthárdot, Mezőbándot, Marosvásárhelyt, Szovátát, Parajdot, Korondot, valamint a gyergyói medencét. (MTI.) Virágesőben vonultak be honvédeink az ujjongó Szilágysomlyóba A felszabadult Máramaros ruténjainak hódolata a kormányzónak Ungvárról jelentik. A román uralom alól felszabadult Csonka-Máramaros megye rutén lakossága Máramarosszigetről táviratot küldött Perényi Zsigmond kárpátaljai kormányzói biztosnak. A táviratban a csonkamáramarosi rutén nép üdvözli a kormányzói biztost, a magyar honvédeknek Máramarosszigetre történt bevonulása és Szent István koronájához való visszatérése alkalmával. Kérik, juttassa el alattvalói hódolatukat és soha el nem múló hálájukat Horthy Miklóshoz és a magyar királyi kormányhoz. Báró Perényi Zsigmond ugyancsak táviratban mondott köszönetet az üdvözletért és vasárnap délelőtt gépkocsin látogatta meg Máramarosszigetet, ahol régi barátai és ismerősei nagy lelkesedéssel és boldog örömmel fogadták. Honvédeink Csúcsán, Ady Endre pátriájában Csúcsáról jelentik. A Királyhágó nehéz menetterepét maguk mögött hagyva, nótaszóval vonultak be a magyar honvédek Csúcsára, amely a Nagyvárad és Kolozsvár közötti útnak körülbelül a felén fekszik, a Sebes-Körös partján. A falu magyarsága a húszévi idegen uralom és elnyomás alatt is hí Ára 10 fillér A magyar csapatok diadalútja a mámorosan lelkesedő Zilahon át Zilahról jelentik. A magyar csapatok vasárnap vonultak be Zilahra. Azon az úton vezetett itt a diadalmas magyar honvédek útja, amelyen annak idején Töhötöm vezér indult Erdély meghódítására. A fellobogózott város lakossága mámoros lelkesedéssel fogadta a bevonuló csapatokat. Már órákkal a bevonulás előtt lelkes örömmel tódult a város aprajanagyja a főtérre, amelyet valósággal ellepett az embertömeg. A tér közepén a fogadóbizottság tagjai állottak. Kivonultak az ősi Wesselényi-kollégium diákjai is, magasra emelt zászlóval, amelyet huszonkét évig rejtegettek a románok elől. Az ünneplőruhák tengerében üde, színes koszorúként emelkedik ki a leányok, asszonyok színpompás magyar viselete. Az ünnepség tulajdonképpeni színhelye a Wesselényi-szobor előtti térség. A szobrot a románok eltávolították, csak a talapzat maradt meg, amelyre rövidesen országos ünnepség keretében állítják vissza a magyar történelem e kimagasló alakjának szobrát, Fadrusz János pompás alkotását. Egyre erősödő, zúgó éljenzés jelzi a honvédek érkezését, majd amikor az első honvédek feltűnnek, a lelkesedés nem ismer határt. Lelkesen élteti a felszabadult magyarság Horthy Miklós kormányzót, a magyar honvédséget, gróf Teleki Pál miniszterelnököt, gróf Csáky István külügyminisztert, majd felhangzik az ütemes kiáltás. ..Hitler! Duce! Ribbentrop! Ciano/“ Mindenkit magával ragad a lelkesedés és könnyes örömmel nézik a délceg magyar honvédek átvonulását. A derékhad élén megérkezik a parancsnokság. A vezénylő tábornok törzskarával az ünnepség színhelyére vonul s megkezdődnek az üdvözlések. Mindenekelőtt a katolikus, majd a református egyház képviselői üdvözlik a bevonuló honvédeket, akik huszonkét esztendei rabság után szabadságot hoztak Erdély sokat szenvedett magyarságának. A szónokok szavait minduntalan megszakította a szívek mélyéről feltörő harsány éljenzés: — Éljen Horthy! Éljen Horthy! Éljen a magyar hadsereg! Lelkes éljenzésben tör ki a tömeg akkor is, amikor a szónokok megemlékeznek arról a mélységes háláról, amely minden magyar szívet eltölti a tengelyhatalmak és azok nagy vezérei: Hitler és Mussolini, valamint a két kiváló államférfi: Ribbentrop és gróf Ciano iránt. A szónokok beszédüket Magyarország éltetésével fejezték be és a tömeg kitörő lelkesedéssel vette át az éljenzést. Utána sorra a vezénylőtábornok elé léptek a zilahi magyar asszonyok és leányok, a frontharcosok, az iparosok és kereskedők és az ottani magyar munkásság képviselői, hogy üdvözöljék a vitéz magyar hadsereget. A vezénylőtábornok néhány lelkes, keresetlen szóval megköszönte a szeretet és ragaszkodás megnyilvánulását. Erdély egyik kapujában, Élesden is határtalan ünneplés várta a magyar sereget Élesdről jelentik. Amikor Nagyváradról Kolozsvár felé vezető útjában a honvédsereg átvonult Élesden, a község lakói ünnepélyesen fogadták a honvédeket. A honvédek tiszteletére diadalkaput állítottak s előzőleg már az egész községben készültek a díszítések. Óriási táblákat állítottak fel Éljen Horthy!, Éljen Teleki!, Éljen Csáky!, Éljen Hitler!, a Duce, Ribbentrop, Ciano! felírásokkal. A magyar zászló mellé a német és az olasz zászlókat kitűzték. A kirakatok ablakaiban mindenütt ünneplő feliratok éltetik Magyarországot, Olaszországot és Németországot. Estére minden ablakban gyertyák égtek és teljes kivilágítás ünnepelte a végeláthatatlan sorokban továbbhömpölygő honvédsereget Az élesdiek élén a község két vezető embere, Csillag Nándor római katolikus esperes-plébános és Maday Béla református esperes intéztek beszédet az útvonulók parancsnokához és a honvédekhez. Csillag Nándor esperes beszédében hangoztatta, hogy már szinte, nem bírják azt a nagy örömet, amely most Élesd színmagyar lakosságát eltölti, amikor végre üdvözölhetik a Királyhágó felé vonuló honvédséget. Mély hódolattal szólt Magyarország kormányzójáról, akinek végtelen bölcsesége, bámulatos türelme és a magyar nép iránti nagy szeretete arra indította őt, hogy békés módon intézze el az ország ügyét és így most nem ömlik drága magyar vér a Körös völgyén. Hálával emlékezett meg azután a németek nagy vezéréről és a Dúcéról, miközben a közönség percekig ütemesen éltette és ünnepelte a három államfőt.