Magyar Nemzet, 1940. október (3. évfolyam, 207-233. szám)

1940-10-01 / 207. szám

Magyar Nemzet III. évfolyam, 207. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 36 P, FÉLÉVRE 18 P, NEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA 3 P, EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL., VASÁRNAP 20 FILL. Alapította PETHŐ SÁNDOR KCTPMMWPSSftBSg Kedd, 1­940 október 1 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADMJ. 10. TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI., VILMOS CSÁSZÁR­ ÚT 06. TELEFON: 126-726* „A szovjetunió, amennyiben tőle függ, változatlanul folytatja békebarát és semlegesség­ politikáját”4 A „Pravda* az új h­ármasszövetségről — Moszkva megerősítesnek­ látja a német—szov­jet és olasz—szovjet megnem­­táasadási szerződést — Roosevelt az amerikai repülőflotta fejlesztéséről — Sziámi és kínai csapatok is benyomultak Francia-In­drokínába — Baudouin külügyminiszter Vich­yben nyilatkozott a „Magyar Nemzet” számára — De Gaulle utóda Catroux? — Német bombák nagy tüzeket okoztak a Cityben A diplomáciai események mel­lett, amelyek az európai mérkő­zést valóságos világjátszmává bővítették ki, már szinte hát­térbe szorult az újságolvasók érdeklődésében maga a tulaj­donképpeni háború, illetőleg a német—angol légi párbaj. Pedig a diplomáciai meglepetések nap­jaiban is folyvást fokozódott a légi harc erőssége. Most pél­dául a vasárnap éjszakai légi támadás oly heves volt London ellen, hogy a Cityben nagy tü­zek támadtak és hétfőn újabb nappali támadásokat intéztek a németek az angol főváros ellen. Ugyanakkor az angolok nem Berlint, hanem úgy látszik, csak a kontinens nyugati partjait vet­ték célba. Egyébként De Gaulle, a jelek szerint, mégis csak belebukik a dakari kudarcba, amelyért őt teszik felelőssé. A Német Táv­irati Iroda stockholmi értesülése szerint Catroux tábornok lenne az utóda, aki azelőtt Francia- Indokína főkormányzója volt és aki most Londonban tartózko­dik. Suner Rómában Suner spanyol belügyminisz­ter, a falangista egypárt veze­tője Berlinből elutazott Rómába, ahová kedden érkezik meg. A Magyar Távirati Iroda római tudósítója megemlíti, hogy meg nem erősített hírek szerint Ró­mában megegyezés aláírására is sor kerül. Gayda szerint Spa­nyolország igényt tart Gibral­tárra s ha nem is kell küszöbön állania a háborúba való spanyol beavatkozásnak, mindenesetre közvetlenebb és szorosabb ösz­­szefonódást lehet várni a ten­gely és Spanyolország között. Moszkvát előző péig­ t­ájékoztatták Ha eddig a szovjet sajtója­­és rádiója tartózkodott az új hár­­masszövetség kommentálásától, most már megszólalt ebben a kérdésben a két legnagyobb moszkvai lap közül a Pravda, amely a kommunista párt ve­zető orgánuma. A hivatalos lap mindenekelőtt bejelenti, hogy a szovjet kor­mányt előzetesen tájékoztatták a berlini szerződés megkötéséről, majd megállapítja, hogy Né­metország, Olaszország és Ja­pán tiszteletben tartják a szov­jet semlegességét, ami — írja a moszkvai lap — amennyiben a szovjettől függ, változatlan és változatlan marad. A Pravda szerint különben a szerződő fe­lek által a szovjetúniónak adott biztosíték dokumentálja a né­meti—orosz barátsági, az olasz— orosz meg nem támadási és az orosz—mandzsu határszerződés erejét. Amerika A hármasszövetség amerikai hatása kétségkívül növekedőben van, annak ellenére, hogy most például a Popolo detalia hatá­rozottan rábeszéli az Egyesült Államokat, hogy ne támogassák Angliát, hanem ellenkezőleg, lépjenek fel vele szemben. A lap a következőket írja: — A tengelyhatalmak és Ja­pán bizonyos megkülönböztetést tesznek az Egyesült Államok kormánya és népe között. Az amerikai néppel szemben sem­milyen ellenséges érzelmet sem táplálnak, éppen ezért elnézik azt is, hogy a washingtoni kor­mány gazdasági szövetséget kö­tött Angliával és óriási hadi­anyagszállításokkal, legutóbb ötven torpedóromboló átengedé­sével támogatta a tengelyhatal­mak ellenségét. A tengelyhatal­mak előtt azonban — írja a Popolo d Italia — érthetetlen Amerika politikája. Az Egyesült Államok igazi érdeke az volna hogy ha ölbetelt kézzel néznék az angol birodalom pusztulását és esetleg kinyújtanák kezüket az angol örökség felé. Ezzel szemben az Egyesült Államok óriási fegyverkezésbe kezdenek és egyre kihívóbb magatartást tanúsítanak a tengelyhatalmak irányában. A Berlinben aláírt egyezmény békemű, az Egyesült Államoktól függ, hogy a há­ború művévé alakuljon át. Roosevelt, amikor egy új repülőtér alapkövét tette le Washington közelében, beszédet mondott. Roosevelt az NST sze­rint a következőket mondotta: — Elhatározásunk, hogy ten­geri, szárazföldi és légi véd­erőinket olyanná fejlesszük, hogy szembeszállhasson minden támadással. Ugyanakkor Sumner Welles helyettes külügyminiszter az amerikai—angol fegyverkezési együttműködésről beszélt. A Német Távirati Iroda szerint a vasárnap Clevelandban elhang­zott beszédben Welles bírálta Japánnak azt a tervét, hogy a Távol-Keleten új rendet teremt­ő Németország és a szovjet­­únió politikáját, amely sok ál­lam megszűnésének lett az elő­idézője. A jelenlegi háborúval kapcsolatban Welles kijelen­tette, az Egyesült Államok poli­tikája arra irányul, hogy min­den anyagi támogatást meg­adjon az angol kormánynak s a brit dominiumok kormányá­nak. Welesnek be kellett val­lania, hogy a mostani háború útját a versaillesi szerződés hi­bái és mulasztásai egyengették. Beszéde befejező részében azt állította Welles, hogy Roosevelt 1930 óta minden lehetséges úton-módon azon fáradozott, hogy elhárítsa azt a szerencsét­lenséget, amely most bekövet­kezett. Végül a következőket mondotta ugyancsak a Német távirati szerint az Egyesült Államok helyettes külügymi­nisztere: — A független Amerika törté­netének leg­válságosabb pillana­táról van most valószínűleg szó. Amerikának a mások tapaszta­lataiból le kell , vonnia a tanul­ságot s hadikészültségét oly nagy mértékben kell megerősí­tenie, hogy az újvilág meg­­támadhatatlan legyen. Más hírek szerint az Egyesült Államok admiralitása fokozza tengeri felkészültségét a távol­keleti vizeken. Egyébként a Corriere della Sera newyorki és a KH londoni jelentése egyetért abban, hogy külpolitikailag körülbelül mind­egy, ki lesz az elnök Ameriká­ban a novemberi választáson, Roosevelt-e vagy Willkie. Indokína Miután a japánok Indokína északi részét megszállták, már annak is megjött a híre, hogy sziámi csapatok is átlépték az indokínai határt, tokiói hír sze­rint negyven mérföldnyi mély­ségben nyomultak be Francia- Indokína területére. Ugyanakkor a kínai kormány székhelyéről azt jelenti az NST, hogy kínai csapatok is paran­csot kaptak a benyomulásra Indokína területére. Eközben, mint a Német Táv­irati Iroda Genfből jelenti, ille­tékes francia körökben nagy súlyt vetnek annak megállapí­tására, hogy a francia—japán feszültségnek már valóságos enyhüléséről lehet beszélni. Róma felel a hármasszövetség elleni­ bírálatokra Rómából jelenti a Magyar Távirati Iroda. Olasz politikai körökben válaszol­nak azokra a megjegyzésekre és ellenvetésekre, amelyek a nemzetközi sajtóban az olasz—német—japán szövetségi szerződéssel kapcsolatban felmerültek: 1. „A szerződés nem jelent semmi újat, mert csak a tényleges, a fenn­álló helyzetet rögzíti meg.“ Ez az állítás nem állja meg he­lyét, mert bár Olaszország és Német­ország között éveken át szoros együttműködés állott fenn, az úgy­nevezett acélszerződés mégis teljesen új nemzetközi helyzetet teremtett, minthogy a két tengelyhatalom kö­zött szoros katonai együttműködést létesített. Ugyanez a helyzet most a hármas szövetséggel kapcsolatban. A Berlinben aláírt egyezmény Olasz­ország, Németország és Japán között a fennálló együttműködést ünnepé­lyes, világos és önműködő alakban leszögezte és az egyezményben foglalt kötelezettség végrehajtására mind­három nemzet becsületbeli kötelezett­séget vállalt. 2. „Az egyezmény az Észak­amer­­kai Egyesült Államok ellen irányul.“ Ezzel szemben megállapítható, hogy az egyezmény nem támadó, hanem védelmi jellegű. A három szövetséges ugyanis katonailag támogatja egy­mást, ha valamelyiket a háborúban részt nem vevő hatalom részéről támadás érné. Az egyezmény kato­nai záradéka csak ilyen támadás esetén lépne érvénybe. Az egyez­mény tehát nem a háború kiterjesz­tésére, hanem korlátozására és lehe­tőleg gyors befejezésére irányul. Ezt bizonyítja az is, hogy az egyezmény aláírása nem vonta maga után Ja­pánnak a Nagy-Britannia elleni há­borúba való beavatkozását. A három nemzet együttműködése tehát egyelőre csak politikai és gazdasági téren je­lentkezik, a katonai rendelkezéseket csak előkészítik arra az esetre, hogy ha a katonai záradék érvénybe lépne. 3. „Az egyezmény Szovjet-Orosz­­országot fenyegeti." Ezt az állítást megcáfolja az egyez­mény ama záradéka, amely fenn­­tartja az aláíró hatalmak és Szovjet- Oroszország között jelenleg fennálló viszonyt. Ez a viszony Németország és Szovjet-Oroszország között az 1939-i barátsági szerződésen, Olasz­­ország és Szovjet-Oroszország között az 1934-ben kötött és 1938-ban meg­erősített meg nem támadási egyez­ményen, Japán és Szovjet-Orosz­­ország között pedig a mandzsu­­mongol határkérdésben létrejött meg­állapodásokon alapul. Az egyezmény nyílt kaput hagy mindazon államok együttműködése számára, amelyek szintén a világbéke gyors helyre­­állítására törekszenek. Olasz politikai körökben végül nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy a berlini egyezmény konstruktív békemű, amelynek révén a három érdekelt hatalom nemzetközi téren is meg akarja valósítani azt a szo­ciális rendet és igazságot, amelyet saját belpolitikájában már megvaló­sított és a forradalmi erőket győze­lemre akarja vinni a demo-plutokrata erőkkel szemben. Ára 10 fillér

Next