Magyar Nemzet, 1941. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-01 / 26. szám

OB J Vo évfolyamr 2­6 * $ % am ELŐFIZETÉSI ARA­D ÉVRE §6 P. FÉLÉVRE 2S ^ NEGYEDÉVRE ® P. fi HÓNAPRA S P. EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP CCS FILL, VASÁRNAP 20 FILU Alapított® PETHŐ SÁNDOR tmmBBtam Szombat» 1941 febr­u dir 1 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST. VI, ARADI-U. ESK TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST^ VI, VILMOS CSÁSZÁR-ÚT­CJ5. TELEFON:­­ 28 726° A bú­vár ha­jó­háború és Amerika szempontjából mérlegeli a világsajtó Hitler beszédét Az olasz sajtó nagy nyomat­ék­kal emeli ki, hogy Hitler még erre az évre várja a győzelmes végkifejlést — London** ban úgy értelmezik Hitler beszédét, hogy amerikai hajókat is megtorpedóznának — A párizsi sajtó Laval restau­rálását kívánja — Mit üzent Hitler Pétainnek? — Megkötötték a fegyverszünetet Indokína és Sziám között A nap hírei körülbelül három kérdés körül csoportosultak: a csütörtöki Hiller-beszédet kom­mentálták, magyarázták, jelen­tőségét találgatták, belőle jóslá­sokat akartak kihámozni, emel­lett a Berlin és Vichy közti vi­szony további súlyosodása állott­­előtérben. A Hiller-beszéd visszhangja A világsajtó részletesen fog­lalkozik­­ a Hitler-nyilatkozat külpolitikai részeivel. Általá­ban úgy látják, hogy e fejtegeté­sek súlypontja két vonatkozás­­ban található meg: az egyik Amerikával áll kapcsolatban, a másik pedig azzal a bejelentés­sel, hogy a háború még az idén befejeződik. Ami Amerikát illeti, a lapok mind azt állítják, hogy német hivatalos részről ezúttal először vettek tudomást arról a tényről, hogy az Egyesült Államok nyíl­tan Anglia mellett állnak s hogy Amerika tulajdonképpen már a beavatkozás állapotában van Éppen ezért Berlinben fontos­nak tartják Hitlernek azt a kije­lentését: aki azt hiszi, hogy se­gíthet Angliának, annak azt is tudnia kell, hogy a német ten­geralattjárók minden hajót el­süllyesztenek, amely torpedó­csövük elé kerül. A német sajtó hangjaiból ki kell emelni a Völkischer Beob­achter és a Berliner Lokalanzei­ger kommentárját Az előbbi szerint Hitler még sohasem volt ennyire öntudatos és ennyire biztos a németek kimeríthetetlen erejében. Az utóbbi pedig figye­lemreméltónak tartja, hogy Hit­ler beszédében kerülte ellenfe­leinek „értelmetlen, mesterséges optimizmusát“. —­ A Führer — így idézi a Német Távirati Iroda a Lokal­­anzeiger-t — nem ejtett ki egyetlen könnyelmű, hatalmas­kodó szót sem és egyetlen olyan fennhéjázó kijelentést sem tett, mint amilyenekkel az angol po­litikusok hajtják naponta mé­lyebbre, a pusztulásba népüket. Az olasz sajtó nagy nyoma­­ttékkal mutat rá, hogy Hitler beszédéből kitűnik, a tengely­hatalmak még az idén győzel­mesen befejezik a háborút. Gagda a Giornale d’Italiá­ban azt mondja, kitörő örömmel fogadja az egész olasz nemzet, hogy még ez az év meg fogja­ hozni a győzelmes végkifejtést. A Tribuna berlini tudósítója szerint a német tengeralattjáró­flotta és a német légi­erő olyan irtózatos erejű támadást fog in­tézni az angol tengeri, hajózás és az angol haditengerészet ellen, amely el fogja homályo­­sítani az angolok 1917-es emlé­keit, amikor Jellicoe tenger­nagy kijelentette, hogyha ez így folyt volna tovább, a há­borút feltétlenül elvesztettük volna. Az olasz fővárosban a Hitler­­beszédben az is a legnagyobb figyelmet keltette, hogy a Führer nem akarja semilyen illúzióval áltatni népét és bízva a német nemzet politikai érett­ségében, nyíltan említést tett Amerika mind félreérth­etetle­­nebb angolbarát politikájáról. A Gazzetta del Popolo rámu­tat, hogy az amerikai beavat­kozás cseppet sem lenne vá­ratlan. A moszkvai Pravda kom­mentár nélkül közli a fsitter­­beszédről szóló táviratot. A Times a többi londoni lap­pal együtt azt mondja, Hitler beszéde minden eddigi nyilat­kozatnál világosaban mutatja, hogy az angol és a német nép élet-halálharcot vív. Az NST szerint Londonban úgy értel­mezik Hitler nyilatkozatát, hogy a búvárhajó-háború tavasszal példátlan arányokat fog ölteni és nem fogja kímélni adott esetben az amerikai hajókat sem, ha azok hadianyagot szál­lítanak Angliának Az Egyesült Államokban is hallani hasonló hangokat, u­gyancsak az NST szerint George szenátor azt mondta, hogy a Hitler-beszéd, legalább is részben, az amerikai kongresz­­szus füleinek volt szánva. Hit­ler értésére akarta adni az ame­rikai szenátoroknak, hogy meg­­torpedóztatja az amerikai hadi­hajókat, ha azok Angliába in­duló hajókaravánokat fognak kísérni. A különféle sajtóhangok kö­zül megemlítjük még a Basler Nachrichten nézetét, amely sze­rint az Anglia ellen megindí­tandó tavaszi akció nem hagyná szükségképpen érintetlenül a balkáni helyzetet. Nem látszik véletlennek, hogy a búvárhajó-háború fokozása bejelentésének másnapján Roose­­velt nyilvánosságra hozatta, mi­­!Ilyen messzemenő kijelentések­kel fogadta­k Amerikába érkez­­tekor Halifax nagykövetet. Az erről szóló jelentést alább kö­zöljük, ehhez azonban még hozzá kell venni, hogy ugyan­akkor az Egyesült Államok kül­ügyminisztériuma kommünikét adott ki, amely közli a nyilvá­nossággal: az új angol nagykö­vet január 24-én átadta meg­bízólevelét Rooseveltnek, ebből az alkalomból az elnök biztosí­totta lord Halifaxot: az Egye­sült Államoknak elhatározott szándéka, hogy állandóan nö­vekvő mértékben folytatja Anglia megsegítését. A Roose­­velt-kormány reagálásának kell tekinteni azt a harmadik wash­ingtoni hivatalos közleményt is, amely bejelenti: a londoni és berlini amerikai nagykövetség haditengerészeti attaséit jelentés­­tételre Washingtonba rendelték. Nyilvánvaló, hogy a két hadi­tengerészeti attaséval a búvár­­hajóharc kérdéseiről óhajt ta­nácskozni az amerikai kormány. Egyébként a Roosevelt-féle felhatalmazási törvényjavaslat­ról már jelentettük, hogy azt a képviselőház külügyi bizott­sága csütörtökön elfogadta. Most pótlólag azt is megtávira­tozták, hogy tizenhét szóval nyolc ellenében történt a szava­zás. A törvényjavaslat elfoga­dását azzal indokolták, hogy az ,,igen nagy fontosságú Amerika életbevágó érdekeinek és az amerikai civilizációnak a szem­pontjából. Azt is jelentik Washington­ból, hogy az Egyesült Államok ugyanolyan katonai szövetséget fognak kötni Mexikóval, mint amilyent legutóbb Kanadával írtak alá. Az Amerikai Egyesült Államok és a Mexikói Egyesült Államok közt tervezett katonai szövetség szövegét a Washing­tonban székelő mexikói nagy­követ csütörtökön repülőgépen magával vitte Mexico Citybe Pessglmlznmw Yfehyben Az NST szerint Vichyben pesszimizmus uralkodik annak az üzenetnek hatása alatt, ame­lyet Hitler küldött Pétainnek. A Führer ugyanis állítólag már válaszolt volna a marsall néhány héttel ezelőtt föltett kérdéseire, ezt a választ Párizsból telefonon közölték Pétainnel. Az NST sze­rint Hitler válaszát a marsallon és talán néhány munkatársán kí­vül senki sem ismeri még, de Vichyben tudni vélik, hogy a válasz rövid és részben igen éles­hangú. Hozzáteszik azonban, hogy bármennyire súlyos ha Hitler válasza, mégsem tekint­­hető ultimátumnak. Berlinben is azt mondják, hogy a német—francia viszony romlik, de a német kormányban még nem alakult ki semilyen elhatározás Vichyvel szemben* Közben a Láváihoz hűző pá­­rizsi sajtó kifejezést ad annak ási óhajának, hogy a Párizs és Vichy közti ellentétet minél gyorsabban küszöböljék ki. A Párizsban megjelenő lapok azt óhajtják, hogy Pétain adjon részt a kormányzásban Laval nak. Hogy erről Pétain hogyan vé­­lekedik, a kívülállók nem tud­­ják. A párizsi Laval-csoport azonban annál inkább és annál sürgősebben szeretné valamilyen elhatározásra bírnia Pétaint, mert Párizsban is figyelemmel kísérik az afrikai helyzetet. a Balkánon A balkáni félszigettel kapcso­­latban két említésre méltó kér­dés merült föl, az esetleges görög béketárgyalásra. A görög kérdés békés likvi­dálásának lehetőségéről beszél az NST egyik belgrádi távirata. Eszerint görög béketárgyalásra lehet számítani. Nappali légi támadás London ellen Sum­ner Welles a háromhatalmi rendezésről New Yorkból jelenti a Német Táv­irati Iroda. Su­ner Welles külügyi államtitkár a newyorki egyetem jogászai előtt hosszabb külpolitikai beszédben síkra szállt az 1776. évi törvényjavaslat al­kalmazása érdekében. Welles hangsú­lyozta, hogy ennek a törvényjavaslat­nak elfogadása időt ad az­­Egyesült Államoknak a fegyverkezésre és az egész amerikai földrésznek veszély elleni biztosítására. — Ez a veszély —­ mondotta Welles — Latin-Amerikát is fenyegeti abban az esetben, ha a tengelyhatal­mak győznek. Az államtitkár a to­vábbiakban annak a véleményének adott kifejezést, hogy az Egyesült Államok kormánya a legutóbbi nyolc évben megteremtette Latin-Ameriká­val az érdekközösséget, amit Roose­velt hivatalba lépése előtt nem tartot­tak megvalósíthatónak. A buenosairesi, limai, panamai és havanai értekezleteken ez a konti­nentális szolidaritás csak megerősö­dött. Welles rámutatott, hogy az­ Egyesült Államok kormányának még nincs két óceánra elegendő flottája és mindaddig, amíg a csendesóceáni helyzet bizonytalansága miatt hajó­hada legnagyobb részét a Csendes­­óceánon kénytelen tartani, az Atlanti­­óceán biztonságát illetőleg rá van utalva az angol hajóhadra. Ezután Sumner Welles a hármas egyezmény hatalmai ellen kelt vilába. Véleménye szerint Németországnak­ az a szándéka, hogy a latin-amerikai­ országokat politikai és gazdasági nyo­más alá helyezze. Az államtitkár Németországot és Japánt azzal vá­dolta meg, hogy Európát és a Távol Keletet illetőleg támadójellegű egyed­uralmi szándékaik vannak. Kemény szavakban kelt síkra ama véleménye mellett, hogy a háromhatalmi egyez­ményben előrevetített új rend „a kő­­korszak világrendje“ lenne, amely a modern kultúrát bukásra ítélné. (MTI.) Ára 10 fillér Milyen szavakkal fogadta Roosevelt Halifaxot Washingtonból jelenti a Német T­ávirati Iroda. A külügyminisztérium közleménye szerint Roosevelt lord Halifax­ot megbízólevele átadása alkalmával ja­nuár 24-én biztosította arról, hogy az Egyesült Államoknak elhatározott szándéka, hogy állandóan növekvő mértékben folytatja Anglia megsegí­tését. (MTI ) Washingtonból jelenti a KH. Csütörtökön késő éjjel Roosevelt elnök a sajtó képviselőivel közölte annak a beszélgetésnek részleteit, amelyet lord Halifax-al, az új wash­ingtoni brit nagykövettel folytatott saját jachtján, az annapolisi kikötő­ben. Miután a lord Halifax-ot hozó Kína George The Fifth befutott a ki­kötőbe, az új angol nagykövet átment az elnök hajójára, ahol Roosevelt szívélyesen üdvözölte. Az elnök a következő szavakkal fordult hozzá: — Angliát és az Egyesült Államokat már régóta egybefűzik a vérség és barátság kötelékei Én bízom abban, nagykövet úr, hogy az ön jelenléte a két állam viszonyát és kapcsolatait csak erősíteni fogja. Boldog leszek, ha megadhatom önnek mindazt a segítséget, amiért ön idejött és ame­lyet hatalmamban van megadni. Biz­tosíthatom önt, hogy ugyanakkor az amerikai kormány tagjai és felelős vezetői mindent megtesznek az együttműködés érdekében. — Egyben biztosítani akarom önt arról — folytatta az elnök —, hogy az amerikai kormánynak az az eltö­kélt szándéka, hogy mindig növekvő mértékben küldjön fegyvert és lő­szert az ön hazája számára. New Yorkból jelenti a KH. Az amerikai lapok feltűnő helyett közüik a Roosevelt elnök által közzé­tett üdvözlést, melyet az elnök Hali­­­­far megérkezésekor az új nagykövet­hez intézett. Valamennyi lap feltűnő­inek találja, hogy az elnök ezt az el­késett közlést Hitler kancellár beszé­­dének elhangzása után tette a saj­tónak.

Next