Magyar Nemzet, 1941. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-01 / 74. szám

. Magyar Nemzet I­V. évfolyam, 7­4. szám ELŐFIZETÉST ARA­D­ÉVRE 36 P, FÉLÉVRE 18 P, NEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA 3 P, EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL., VASÁRNAP 20 FILL. Alapította PETN­Ő SÁNDOR K­edd, 1941 április 1 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VT , ARADI­ U. 10, TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VL. VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 65, TELEFON: 126-726. A német—jugoszláv és szerb—horvát viszony még min­dig megoldatlan ú­jabb jugoszláv korosztályokat hívtak be — Más államok is kénytelenek voltak elővigyázati rendszabá­lyokat tenni, mondják a Wilhelmstrassen — Egész Jugoszláviából elutaztak a németek — Mariborban németellenes, Eszéken németbarát tüntetés volt — Francia, dán, tót és bolgár lapok Csehszlovákiához hasonlítják Jugoszláviát — Eden és Dili Athénba érkezett — Az ionitengeri angol—olasz csata Amerikában lefoglaltak német és olasz hajókat A jugoszláv kérdés olyan át­tekinthetetlen mind német— jugoszláv, mind pedig szerb— horvát viszonylatban, hogy cél­szerűnek látszik mindenféle kommentártól tartózkodni. Ép­pen ezért arra szorítkozunk, hogy egyszerűen elmondjuk a kiemelkedő eseményeket, még­pedig a Budapesten kiadott kő­nyomatos jelentések alapján. Ebben az összefoglalásban oly szigorúan alkalmazkodunk ez­úttal kizárólag a kőnyomatos táviratokhoz, hogy a Magyar Nemzet külön tudósítóinak te­lefonos és távirati jelentéseit ennél az áttekintésnél nem vesszük számba, azokat minden kísérő megjegyzés nélkül közöl­jük lapunk szokott helyén. Berlin, Belgrád, Athén, New York Ebből a négy fővárosból ér­keztek azok a jelentések, ame­lyek a legjobban jellemzik a helyzetet. A legfontosabb ezek közül az MTI következő ber­lini távirata.­­ A Wilhelmstrassen rámu­tatnak, hogy a Németországgal szövetségben álló délkelet­európai államokban a jugo­szláviai események hasonló visszhangot keltettek, mint magában a birodalomban. Ilyen körülmények között teljesen érthető, hogy egyes államok az események hatása alatt elő­vigyázati rendszabályokat vol­tak kénytelenek életbe léptetni. A Német Távirati Iroda pe­dig a többi között azt jelenti hogy Románia vasárnap beszün­tette a kőolajszállítást Jugo­szláviának és hogy egy angol hírügynökség belgrádi híre sze­rint hétfőre virradó éjszaka Jugoszláviában több újabb kor­osztályt hívtak fegyverbe. Ugyan­akkor az NST és a TP közli hogy Belgrádban a keddi nap­­tól fogva minden középiskolát bezárnak, magánértesülés sze­rint ezeknek egy részét egész­ségü­gyi állomásokká alakítják át. Hétfőn megfigyelhető volt úgymond, hogy nők és gyerme­kek még nagyobb tömegben hagyták el Belgrádot, mint az előző napokban. Athénból azt jelentették, hogy Eden angol külügyminiszter és Sir John Dill, a brit birodalmi vezérkar főnöke ismét Athénba érkezett. Itt közbevetőleg meg­jegyezzük, hogy Eden már több mint öt hete tartózkodik a Föld­közi-tenger keleti medencéjének környékén, amennyiben február 20-án érkezett meg London­ból Dili tábornok társaságában. Újabb Athénba való érkezésük kapcsán az NST ezt a berlini jelentést adta ki.­­ Német politikai körökben általános derültséget keltett a Reuter-iroda jelentése, amely szerint Eden és Dili újra Athén­ban van, hogy „megakadályoz­zák a háború további kiterjedé­sét“. Ilyen jó tréfát — teszi hozzá az­ NST alig hallottak az utóbbi időben a Reuter­­ügynökség híreivel kapcsolatban, mondják Berlinben. New Yorkból pedig ezt je­lenti az NST: — Roosevelt elnök bejelenté­sét, hogy az Egyesült Államok Görögországnak is „további se­gítséget“ nyújtanak, a hétfői amerikai lapok tüntetésnek tart­ják, amellyel Roosevelt hang­súlyozni kívánta szándékát, hogy Anglia balkáni politikáját minden eszközzel támogatja. Roosevelt ilyen értelmű nyilat­kozatot tett kü­lönvonatán az újságíróknak, amíg Floridából útban volt Washington felé. Azt is jelenti az NST, hogy Egyiptomból Ankarába érke­zett utasok elbeszélése szerint az utóbbi napokban nem keve­sebb, mint huszonhét angol csapatszállító hajó hagyta el cirkálók és rombolók védelme alatt Alexandria kikötőjét. A hajók — írja az NST — hozzá­vetőleges becslés szerint har­mincötezer embert szállítanak, Port Said és Ismailia kikötőjé­ben további csapatszállító hajók állanak menetkészen. Bevezetőben érdemes még idézni az NST-nek azt a stock­holmi hírét, amely így szól: — Londonban hajlamosak arra, hogy e háború eseményeit dramatizálják, így újabban ál­landóan „földközitengeri csatá­ról beszélnek“. Ez a csata most már valóban folyamatban van, amint azt a pénteki tengeri csata bizonyítja, amely a Föld­közi-tenger keleti medencéjében indult meg. A Svenska Dag­­bladed londoni tudósítójának jelentése szerint Londonban azt hiszik, hogy az olasz flotta harcbavetése összefüggésben áll Macuoka európai tartózkodásá­val. Japánnak érdekében áll, hogy az angol flotta nagy ré­szét lekössék a Földközi-tenge­ren. A Dagens Nyheter londoni tudósítója­­— írja tovább az NST — a jugoszláviai esemé­nyekkel kapcsolatban is rámu­tat Macuoka látogatására. E je­lentés szerint Londonban vé­delmi szövetséget szeretnének létrehozni Jugoszlávia, Török­ország és Görögország között még addig, amíg a japán kül­ügyminiszter Európában tartóz­kodik. (Macuoka már megérke­zett Rómába.) Londonban — így idézi az NST tovább a Dagens Nyheter-t — remélik, hogy a jugoszláv események ha­tása alatt Törökországban meg­gyengült az ellenállás ezzel a balkáni hármas szövetséggel szemben. A Stockholms Tidnin­­gen pedig azt jelenti, London­ban senki sem hiszi, hogy Jugoszlávia semlegessége hosz­­szabb ideig fenntartható volna. Németország és Jugoszlávia Ami a jugoszláv kérdés mag­ját, a Berlin és Belgrád közti viszonyt illeti, az MTI berlini jelentése szerint illetékes német helyen kijelentették, hogy a belgrádi német követ a legutóbbi időben sűrű összeköttetésben állott a jugoszláv kormánnyal. Vasárnap az olasz követ is hosz­­szabban tanácskozott Nincsics jugoszláv külügyminiszterrel. Alább részletesebben idézzük azokat a jelentéseket, amelyek szerint a német birodalmi állam­polgárok körülbelül már mind elhagyták egész Jugoszláviát, itt megemlítjük, hogy a jugoszlá­viai olaszok is előkészületeket tettek az elutazásra. Egyébként a német—jugoszláv tárgyalás kapcsán kell megemlíteni, hogy Andrics berlini jugoszláv követ hétfőn reggel Belgrádba érke­zett, ahol Von Heeren német követtel is tárgyalt. Hogy a német—jugoszláv diplomáciai eszmecsere ponto­san mire vonatkozik, nem tud­juk. A kőnyomatos irodák által kiadott berlini jelentések mind úgy ismertetik a Wilhelmstrassen elhangzott kijelentéseket, hogy azokból kiderül: Berlin még nem döntött végleg afelől, hogy mit fog tenni. Ezek a berlini nyilatkozatok azonban rend­kívül komoly hangon figyel­meztetik Jugoszláviát. Az egyik ilyen berlini 1177-jelentés a Wilhelmstras­se nézetéről alább szó szerint is olvasható. Itt any­nyit emelünk ki belőle, hogy Németországban különösen nagy felháborodást keltett a német­ellenes tüntetések és a németek elleni atrocitások mellett az a tény, hogy az új jugoszláv kor­mány letartóztatott németbarát újságírókat, köztük azt a Grego­­ricsot, akit, mint a Wilhelm­strassen most nyomatékosan rá­mutatnak, nemrégiben Hitler kihallgatáson fogadott. Ez a ber­lini A/77-jelentés úgy végződik, hogy a Wilhelmstrassen kijelen­tették, a jugoszláv kormánynak tudomásul kell vennie, a türe­lemnek is van határa. Az MTI egyik berlini jelen­tése pedig arra enged következ­tetni, hogy a Berlin megnyug­tatására alkalmas jugoszláv lé­pések között valószínűleg ott kellene szerepelnie annak is, hogy az új jugoszláv rezsim egyrészt ünnepélyesen erősítse meg a berlini paktumhoz tör­tént jugoszláv csatlakozást, másrészt pedig tanúsítson olyan magatartást, amelyből arra le­hetne következtetni, hogy nem csupán a csatlakozás érvényes­ségét ismeri el, hanem az abból folyó kötelezettségeket is vál­lalja. Az egyik M 77-jelentés ugyanis így szól:­­ A Wilhelmstrasse szó­szólója kijelentette, hogy a bi­rodalmi kormány birtokában van a jugoszláv kormány egy külpolitikai vonatkozású meg­nyilatkozásának, de ebben nincs szó a háromhatalmi egyezmény­ről. A jugoszláv kormánynyilat­kozat további tartalma és kö­rülményei tekintetében Berlin­ben a legnagyobb tartózkodást tanúsítják. A szerb—horvát kérdés A német—jugoszláv viszony tisztázására nem csupán azért van szükség, hogy Berlin és Belgrád között megindulhasson a fejlődés a normális állapot felé, hanem szükség van rá a Belgrád és Zágráb közti szálak miatt is. Ezek a szálak ugyanis e pillanatban éppenséggel nem zavartalanok. S a horvátok, úgy látszik, egy új szerb—horvát kiegyezésre gondolnak Ennek az új kiegyezésnek előfeltétele, három belgrádi lépés. Az egyik hogy Belgrád erősítse meg a berlini paktumhoz való csatla­kozást. A második, hogy erősítse meg az­ 1930 augusz­tusának végén, közvetlenül a háború kitörése előtt s már annak hatására létrejött szerb—horvát kiegyezést. A har­madik pedig, hogy a szerbek nyújtsanak garanciákat a horvá­tok feletti szerb hegemónia ki­zárására. A horvát parasztpárt­ minden­esetre nagyon tartózkodóan vi­selkedik. Macsek lapja, a Hrvatski Dnevnik úgy ír a szerb—horvát viszonyról, hogy abból kiderül: ma még sokfelé látnak maguk előtt nyitott ajtó­kat a horvátok.­­► A Német Távirati Iroda gráci jelentése szerint Eszéken a hor­vát lakosság rokonszenvtünteté-­­seket rendezett a tengelyhatal­mak mellett. Zágrábból pedig ezt jelenti a Német Távirati Iroda.­­ Szombaton este Zágrábban is kisebb tüntetések voltak. Erre az egyetemet bezárták. A horvát rendőrség megtett min­den intézkedést, hogy megaka­dályozzon olyan kilengéseket, mint amilyenek Belgrádban történtek. A zágrábi rendőrség teljesen ura a helyzetnek. A Német Távirati Iroda egy, másik jelentéséből pedig kiderül, hogy a horvát parasztpárt szer­vezetei együtt portyáznak a rendőrökkel Zágrábban, hogy megakadályozzanak minden olyan incidenst, mint amilye­­­nek legutóbb Belgrádban le­folytak. A birodalmi kormány intézkedésére a német polgárok nem csupán a szerb, hanem a horvát részekből is elutaznak. Ezzel kapcsolatban Berlinben a Wilhelmstrassen az NST szerint megjegyezték, hogy a horvát nép vezetősége nem titkolta ,a tengelyhatalmak iránt érzett ro­­konszenvét. Miközben azonban a horvát parasztpárt vezetőség­­ének ezt a külpolitikai lojali­tását a Wilhelmstrassen elisme­rik, maga a lakosság nem min­denütt viselkedett a vezetőség intencióinak megfelelően, erre vall a Popola di Roma szófiai jelentése, mely szerint, mint a TP-nak Rómából telefonálják, „a helyzet zavaros volta arra az elhatározásra késztette a né­met birodalmi kormányt, hogy hívja vissza a zavargó országból állampolgárait, miután Horvát­országban is német- és olaszel­lenes tüntetésekre került sor­. Hogy azonban a horvát—szerb feszültséget Belgrád mégsem hagyja figyelmen kívül, azt mu­tatja az A­ST-nek az a bukaresti távirata, amely szerint a jugo- Ára 10 fillér

Next