Magyar Nemzet, 1941. június (4. évfolyam, 124-145. szám)
1941-06-01 / 124. szám
Franciaország a kontinensek mesgyéjén Vichy, május. A Magyar Nemzet tudósítójától.) Egy szellemes közíró most, amikor Franciaország talán történelmi elhatározások előtt (vagy után) áll, felvetette a gondolatot, hogy mind a egyezmények legfontosabbika a franciák és franciák összeműködése lenne: la collaboration france francese! Ez az eszme, mégha látszólag mérsékelt komolyságú paradoxon is bús bölcseimet és igazságot rejt magában: az Óceán, amely területileg meg ideológiailag Amerikát elválasztja Európától, nincs olyan széles, mint az a szakadék, amelyet a demarkációs vonal húz Franciaország megszállott és szabad területei közé. Két világ, két szemlélet, két törekvés, két szenvedély s ben Rövid néhány nappal ezelőtt még azt lehetett volna hinni, hogy Vichyr és Párizs között ez az oppozíció véget ér. Elvégre Párizs nem kifogásolt mást, minthogy a kormány halogató és várakozó politikát folytat: a politique de l‘attentisme „végzi les, a reménytelen brit győzelemre is számító taktikáját.“ _ E jóemberek, miközben a 'háztető már ott lángol a fejük fel /,•//, a bizánci doktorok módjára , arról vitatkoznak, hogy ugyanaz angyalok melyik nemhez tartoznak. Úgy látszik, őhozzájuk meg nem jutott el a sor, hogy már ■ egyetlen fegyveres angol sem táltossa Európa földjét. Ők még nem t tudják, hogy Németország korlátlan ura a kontinensnek. Nem ismerik Egyiptom és főképpen a brit flotta helyzetét, amelynek nincs többé se petróleuma, se kiútja a Földközi-tenger keleti medencéjéből. Hiányzik az ítélőképességük, hogy előrelássák a folytatást, az óceánok megtisztítását, a Home Heti menekülését Gibraltár felé s hogy mindebből levonják a konszekvenciákat. .A döntő órákban az ország tartományi beosztásáról diskoráinak és a zöld asztal mellett teoretikus hentesek módjára szabdalják provincákra a nemzeti terüetet. Párizs így abból a tételből indult ki, hogy Németország már véglegesen, megváltoztathatatlanul megnyerte a háborút, tehát gyorsan oda kell rendelődnie melléje, sőt a bizonyos síkokon alája, mert ke- Isoldi esetleg Berlin a kinyújtott kezet már nem fogadja el. A francia barátság és együttműködés csak addig közvetlen érdeke Németországnnk, amíg Nagy Britannia, úgy — ahogy, áll még. Ezt Hitler - - a tárgyalás részletei most kerülnek nyilvánosságra — meg is mondotta a francia államfőnak: — Franciaország politikájának meghatározásával várhat addig, s Marsall úr, amíg Németország végteg letiperi Angliát, /m, ha azelőtt kerülne békekötésre sor, mielőtt Anglia végleges vereséget szenve- i llett volna, ez a béke csakis Franciaország terhére kötődhetik meg Mígha Franciaország az azonnali kollaboráció mellett foglal állást, akkor ez a béke csakis Anglia és nak csupán egyetlen közös elem, de bár az se lenne, ahogyan az egyik nem akar a másikról és a másik az egyikről tudni. Természetesen, nem a népmilliók állanak ily ön emésztő antagonizmusban egymással szemben. ..Mindannyian egyaránt vívódunk a balsorsban.“ — mondotta Pétain marsall május elsején. A demarkációs vonalon innen és túl a gyötrődő nemzet nagyjából egyforma ínségek és sóvárgások között lesi a pitymalatot. Csupán a politikai kottékák, pártok, sajtócsoportok, ó hitűek meg újhitűek szópárbaja meg mozdulatjátéka vált oly ingerültté és személyeskedővé, hogy problematikus, váljon a két szomszédvár viszonya nem mérgesedett-e helyrehozhatatlanul el? nem Franciaország hátrányára ütődhetik nyélbe. A tanácskozás eredményeképpen Pétain magáévá tette a kollaboráció elvét. De mielőtt a kancellár és a marsall eszmei megállapodása valósággá érhetett volna, december 13-án közbejött a nagy fordulat: a győztesek föltétlen kegyében álló Laval menesztése és a német— francia egyezkedések megszakadása. Mi volt e balsiker oka? Kár lenne a feleletet kutatni. Elég anynyi, hogy Vichye december 13-a után visszatért a politique de Wattenfisme taktikájához, a megszálló erők pedig hideg rendszabályokat foganatosítottak. Ezért bírált és támadt Párizs. E várakozási politikát vetette a kormány szemére. Ezért mérgesedett el a demarkációs vonal két térfele között a viszony. Amiből önként adódnék, hogy most, amikor Vichy újból a kollaboráció útját járja, a párizsi ellenzékeskedésnek véget kellene érnie. Elvégre a kabinet külpolitikai ritmusa pontosan igazodik az ellenzéki irodta hangjegyeihez. A harmónia teljes. Ám a valóságban az összhang helyett a disszonancia élesebb és fülsértőbb, mint valaha. Mert Párizs most már nem az irányt kifogásolja, hanem az embereket. El azokkal, akik hónapokon át az angloksizmus kétes játékát űzték! El a megbízhatatlan egyházi befolyás alatt álló reakcióval! El a titkos cselszövőkkel, akik igent mondanak és nemet gondolnak! Új férfiak kellenek, akik a kontinentális együttműködésnek mindig hívei voltak, akik elveikért annak idején a közmegvetést és a börtönt kockáztatták, akik a francia rendeltetést helyesen ismerték fel. Félre a mai vezérekkel, jöjjenek mások, jöjjünk mi! így áll e pillanatban a helyzet. A nemzet boldogulását illetőleg meg lehet a közös plattformot találni. De az egyéni boldogulást illetőleg perbien, egyiknek buknia kell! A francia—német egyesség óráiban ezért sóhajt fel oly keserűen a szellemes közíró, hogy minden öszszeműködések legfontosabbika ,a franciák egyezménye lenne: la collaboracion franco — française! forme (Tune agression anglo—americain! ... Franciaország részt fog venni a konfliktusban, ha ez egy angol—amerikai támadás formáját öltené fel!‘‘ — folytatta a találkozás után. A párizsi lapok e hitelt érdemlő, de mégsem hivatalos információját csakhamar kiegészítette De Brinon grófnak, a német kormány mellett működő francia nagykövetnek nyilatkozata: — Si TAmérique entrait en guerre, la tache de l-Europe serait de s‘organiser pour une. défense commune! . .. Ha Amerika hadbalépne Európa feladata a közös védelem megszervezve lenne! Franciaország tehát ott áll az összerohanni készülő kontinensek mesgyéjén. Világtörténelmi pozíció. Még ma is tekintélyes flottájával, a Földközi-tenger nyugati medencéje és az Atlanti-óceán déli útvonalai felett uralkodó kikötőbázisaival, Marokkó öbleivel, Dakar ágyúival meg mólóival, Dzsibuti pályaudvarával meg gőzdaruival. Szíria hegyláncaival meg petróleumvezetékeivel, változatlanul pompás gyarmati hadseregével még ma, a nagy összeomlás után is, áhított szövetséges vagy veszélyes ellenfél. Úgy tetszik, Vichy állást foglalt: ha a viadal a földrészek csatájává változik, az európai kontinens erőfeszítéseinek keretében lépne porondra. Franciaország semleges Anglia és a tengely konfliktusában. Noblesse obliger De hadviselő fél a demokratikus hatalmak és a német—olasz csoport gigászi összecsapásának idején. Tehát talán már holnap, vagy holnapután ... Nem lehetetlen ellenmondás-e, hogy amikor Franciaország az emberiség sorsát formáló torna bajvívói közé készül lépni, közel kétmillió fia a hadifogságot nyögje és húszmillió a megszállás vonala vágja el a másik húszmilliótól? S nem lenne-e non sens az, hogy Franciaország napi háromszázmillió frankkal adózzon ama csapatok eltartására, amelyekkel minapi ellenfele, de holnapi szövetségese megszállva tartja területének nagyobb felét? Nem hiszék, hogy csalatkoznánk, amikor feltételezzük, hogy a német—francia viszonylatok alapvető módosulásokon esnek még a közeljövőben keresztül. ★ Várjon mit gondol és mit mond ez új szituációban a nemzet? Egyelőre nem sokat. A helyzet bizonytalan még, a változásokról és lehetőségekről nem is tájékoztatták egyelőre. „Suivez-moi dans les chemins de Vironneur!“ — kiáltotta a marsall legutóbbi beszédében. A népmilliók vakon ragaszkodnak e vezérszólamhoz. Kövessetek a becsület útjaiul Csak az a fontos részükre, hogy az Őrök francia nemeslevelén folt ne essék. S miután az államfőben föltétlen a bizalom, némi nyugtalansággal, de reménykedve várják a fejleményeket A sajtó pedig? A párizsi lapok egyaránt keveslik az egyezkedés ritmusát és mértékét. Azonnali aktiválást óhajtanának. Itt az alkalom, lángol már a Földközi-tenger medencéje, lobog a tűz Szíria határa mellett, recseg és ropog minden a francia élettér mentén. Ezek azok a körülmények, amikor Franciaország szerepvállalása kincset jelentene, amelyért dús árat adnának minapi legyőzői. A szabad terület orgánumai pedig hallgatnak. ,,Legyen teljes és tökéletes bizalmunk az államfő iránt, érzelmeinkkel se avatkozzunk ügynözlésébe s még csak ne is helyeseljük cselekedeteit, nehogy ezzel másoknak jogot szolgáltassunk a helytelenítésre!" — írta Charles Maurias, az ország leghangadóbb publicistája, az Action Francaise-ben. A megszállatlan rész tehát, e kongeniális némasági formulát követvén, mélyen hallgat. Csendjének lényegét majd csak az elkövetkezendő idők és események bontják ki. Guilleni A bizánci doktorok disputája az angyalokról. „Ha Amerika Európa ellen. Franciaország Amerika ellen. Vajjon milyen terjedelmű Berlin ■ és Vichy megállapodása? Abból az egyetlen szűkszavú kommünikéből, amelyet a francia kormány eddig közt adott, arra lehet következ- tetni, hogy az egyezség hajócskája a sekély parti vizeken halad csak: német vszrel a megszállási költségek huszonötszázalékos csökken- te tése és az az engedmény, hogy a demarkációs vonalon innen és túl lakó polgárok az eddigi háromnégy sor helyett ezentúl hét sort jogosultak írni egymásnak. Francia részről pedig e lényegtelen német gesztusoknak megfelelősig a gazdasági szinkronizáció továbbfejlesztése. A valóságban, amint számos tény tanúsítja, Franciaország már egy világtörténelmi folyamat tevőleges résztvevője. „Cest á une collaboration complete que nous sommes cenvis! . . . Teljes kollaborációra szólítottak fel bennünket!-" jelentette a kifogástalanul értesült párizsi sajtó Hitler és Darlan tengernagy május 11 -i találkozása előtt, „ha France prendra sapart dans le conflit, si celui-ci assume la Ne ponoo sokat - Ég vehet! Ftukiitonfolháron villatrlkek nagyon kedvezd részletre. Minden telek befásitva, villany-, vízvezeték -csatlakozási lehetőség, Áreánk a legolcsóbbak. Okvetlen kérjen tájékoztatót, Balatonföldvár fürdő rt. pare, irodája. Hadapart, Vn Szabadság tér 14. Telefon 137-000. 1KK$SB jsngini« CUNOZTAWOJIt Ikrolykírtt M, T*LMTK, Vidék** K Úrnapjára, lá’Si? Nyirő József a nagy székely író Úr, vidám regénye: a Halhatatlan élet A világsikerű UZ BENCE párja, a székely falu friss színeinek, góbés jókedvének és remekbe faragott eredeti alakjainak mosolygó szeretettel és derűvel megírt, felejthetetlen története. Are fehér posztókötésben ̇ ■ . • é.BD P RÉVAI Bethlen György és Bánffy Miklós érdemeinek együttes méltatása egy kolozsvári lapban A kolozsvári Ellenzék című lapban, mely köztudomásúan közel áll az erdélyi párthoz, „Meghajtjuk a zászlót“ cím alatt érdekes vezércikk jelent meg. A vezércikk gróf Bethlen György és gróf Bánffy Miklós érdemeit méltatja, párhuzamot vonva a két erdélyi politikus működéseközött. Megállapítja az Ellenzék, hogy a kisebbségi élet vezéreinek vállára hatalmas teher roskadt s ők mégis magasra tudták emelni ezt a nehéz keresztet. „Két évtized két stációja, két név, két fogalom: gróf Bethlen György és gróf Bánffy Miklós. Magyar párt és népközösség. Kisebbségi múltúak két történelmi periódusa. Előttük, amit jelentettek és fognak jelenteni, hajtjuk meg a zászlót. Volt ugyan a múltban, hogy mi is segítettünk tartani népünk hányódó hajójának kormánykerekét. Volt úgy, hogy egymáshoz simultak eszméink és volt, hogy élesen csattantak össze. De a hitünk, az akaratunk, az álmunk, a magyarságunk egy volt mindenkor.“ Egy más helyen így hangzik a vezércikk: „A mai számunkra négy történelmi értéket adott a múlt. Az égjük a magyar párt egységesítő és a kisebbségi életet tudatosító hatása volt. A magyar párt volt megvalósulása a megtiltott magyar szövetségnek. Erdély magyarságának nagy összefogó, legfőbb szervezete volt. A jog túlbecsülése talán sok meddő harcra és kísérletre késztette, de egyúttal nem adott fel egyetlen jogot sem. Talán avíznak tűnt fel a bizantin nagyromán életben, de elnökének erkölcsi tisztasága, amely előtt nemcsak ellenfelei, de ellenségei is meghajoltak, beragyogta és magasabbrendűvé tette az állammal szemben is, amelyben élni kényszerült. A jogoknak maradéktalan fenntartása és az erkölcs tisztasága az, amit gróf Bethlen György örökének tekintünk Erdély magyarsága számára. Európa tektonikus katasztrófájának első lökései elpusztították a magyar pártot is és a lázas Nagy- Romániában a magyarság új századokkal került szembe. A nemzeti eszmék közül robbanásszerűen tört előre a népi gondolat és az újjászületés frontjába kényszerülve népközösségbe tömörült a kisebbségi magyarság. A fölényes diplomata reálpolitikája és a népi összefogás eszméje az, amit gróf Bánffy Miklós állított a kisebbségi sors maradandó tanulságául.“ Az Ellenzék cikke azért érdemel megkülönböztetett figyelmet, mert az erdélyi párt alakuló nagygyűlésén kimaradt a programból gróf Bethlen György politikai érdemeinek méltatása s ez sokaknak feltűnt. Az erdélyi párthoz közelálló kolozsvári lap most érdekes párhuzamot vonva Bethlen és Bánffy között, ily módon pótolja be a mulasztottakat. A kormányzó és Argentína helyettes elnökének táviratváltása A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormányzó úr őfőméltósága az argentin nemzeti ünnep alkalmából üdvözlő táviratot küldött Ramon S. Castillohoz, az argentin nemzet helyettes elnökéhez, aki a következő választáviratot küldötte: Főméltóságod szerencsekívánatai mélyen meghatottak. Kérem Főméltóságodat, fogadja részemről is legjobb kívánságaimat személyes boldogságához és Magyarország felvirágozásához. A racionalizálási bizottság új elnöksége A Magyar Racionalizálási Bizottság közgyűlésén dr. Kischka Győző alelnök bejelentette, hogy a bizottság elnöke, dr. Chorin Ferenc titkos tanácsos, az elnöki tisztség újból való elvállautására rendkívüli elfoglaltsága folytán nem vállalkozhatik. A közgyűlés nagy sajnálattal vette ezt tudomásul és dr. Chorin Ferencet, valamint dr. Hegedűs Lóránt titkos tanácsos, társelnököt évek hosszú során teljesített önzetlen s kiváló munkásságuk elismeréséül nagy lelkesedéssel tiszteletbeli taggá választotta. Az elnöki tisztséget egyelőre nem töltik be. Társelnökökké választották dr Balás Károly egyetemi tanár, országgyűlési képviselőt, nemes Bangha Imre ny. á. altábornagyot, a Legfőbb PANORAMA-TERASZAN Körnek, olád és munka / Szombaton, május 31-én, pfnnköidvasárnap és hétfön délután 5 órától UsZSCiHHO. A zongoránál LANTOS MARGÓ ároket. Széchenyi-hegy * Foga* végállomásától 1 perc. Asztal rendelés telefon: IU481. A Katonai Műszaki Tanács elnökét, gróf Khuen-Héderváry Károlyt, az Országos Mezőgazdasági Kamara elnökét és dr. Morvay Endre alpolgármestert. Alelnökökké választották dr. Jadik Józsefet, a Nemzeti Bank ügyvezető igazgatóját és Pap Ferenc ny. á. tábornokot, a Vízművek vezérigazgatóját. VASÁRNAP, 1941 JÚNIUS ! Marosy Ferenc az első horvátországi követünk A Magyar Távirati Iroda jelenti, hogy a kormányzó a külügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök előterjesztésére intéz dr. Marossolymosi Marosy Ferenc rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert a zágrábi követség vezetésével és Horvátországban való képviselettel követi minőségben megbízta. Érdekes pénzügyi tranzakció a Pécsváradi Takarékpénztárnál Nagyjelentőségű tranzakció ment végbe a Pécsváradi Takarékpénztárnál: az intézet részvénytöbbségét megvette egy olyan érdekeltség, mely mögött a Volksbund áll. A Pécsváradi Takarékpénztár főrészvényesei az intézet igazgatói, Soós Lajos vezérigazgató és Szűcs István igazgató voltak. I1160 darab részvény Szűcs tulajdonában, míg Soós igazgató birtokában 2350 darab részvény volt. A részvények névértékükön, darabonként 10 pengős árban cseréltek gazdát, a majoritás megszerzése tehát mindössze 40.000 pengő befektetést igényelt. Az intézet igazgatójává a most megtartott közgyűlés Volner Aurélt választotta, aki ezideig Nagykanizsán működött, mint az egyik budapesti nagybank ottani fiókjának igazgatója és régi tagja a Volksbiundnak. Híre jár, hogy a Pécsváradi Takarékpénztár a hazatért baranyai háromszögben fiókot szándékozik nyitni, mégpedig Pélmonostoron. TELEFONSZÁM AtNKI Szerkesztőség . . . . *178-428 Kiadóhivatal .... *126-720 Nyílttéri hirdetésosztály *120-139