Magyar Nemzet, 1941. július (4. évfolyam, 147-173. szám)
1941-07-01 / 147. szám
, Magyar Nemzet, IF. évfolyam, 147. szám Kedd. 1941 júliusi Alapította ELŐFIZETÉSI ARAD ÉVRE 36 P, FÉLÉVRE 18 P. „ „ SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI U. 10, NEGYEDÉVRE 0 P. 1 HÓNAPRA S P. EGYES P F T ISZI LÁTVÍJOK TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST,1 SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL. VASÁRNAP 20 FILL. I Ll i l V O rm i * wB E. VI. VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 65. TELEFON: 126-726* i ' Lemberg, Luck, Breszt-Litovszk, a Minszktől nyugatra eső terület, Dünaburg, Libau német kézre került . • * i \ . A német összefoglaló jelentés negyvenezer fogolyról, 2233 tank és 4107 repülőgép elpusztításáról számol be — Berlin még nem döntött a cári emigráció kérdésében — Vichy is megszakította a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval Az amerikaiak támaszpontokra szeretnének szert tenni Kelet-Szibériában A honvédvezérkar főnökének jelentése A Szovjetunió annyira központi kérdésévé vált az egész világpolitikának, hogy a vasárnapi és hétfői külpolitikai események között alig akad olyan, amely a világ bármely pontjáról legyen szó — ne volna összefüggésben a német—szovjet háborúval. Magának a háborúnak kezdeti alakulásával katonai munkatársunk foglalkozik külön rovatában, itt csupán annyit említünk meg, hogy a német véderő főparancsnokságának vasárnap kiadott összefoglaló jelentését a berlini lapok ilyen főcímekkel hozzák: Európa mert van mentve — Szétzúztuk a szovjethadsereg felvonulását ■— A német diadalmenet Keleten. A bázeli Nationalzeitung berlini tudósítója is abban foglalja össze a német fővárosban uralkodó véleményt, hogy a Szovjetúnió katasztrófa felé halad. Berlinben rámutatnak, hogy úgy látszik a Szovjetúnió területén is beválik a nagy csapatrészek villámgyors bekerítésének módszere, amelyet a német hadvezetőség Lengyelországban, majd Franciaországban alkalmazott. A németek Hitler sztratégiájának nevezik a zsákképzést. . A keleteurópai hadjárattal kapcsolatban felmerülő számos kérdésből mindenekelőtt kettőt kell kiemelni :az egyik a bolsevista államrendszer megdöntése után bekövetkező állapotokra, a másik pedig arra vonatkozik, hogy Amerikában szemet vetettek Vladivosztokra. Ami a Szovjetúnió eddigi területén létrejöhető rezsimeket illeti, a német fővárosban igen érdekes nézetet hangoztatnak. Erről az NST a következő berlini jelentést adta ki: — Berlini politikai körökben felmerült a kérdés, milyen álláspontot foglalnak el a különféle európai országokban— elsősorban Németországban, Franciaországban és a Balkánon — élő orosz emigránsok a szovjet ellen folyó jelenlegi háborúval kapcsolatban. E kérdésre válaszolva, az Wilhelmstrasse köreiben rámutattak, hogy német részről ezt a háborút nem az orosz restauráció érdekében folytatják, hanem önvédelemből. Éppen ezért nem is válaszolhatnak arra a kérdésre, mennyiben hajlandók a bolsevizmus elleni harcban az orosz emigránsok is részt venni. A magyar királyi honvédvezérkar főnöke közli: Nagybánya és Talaborfalva helységek ellen végrehajtott szovjet repülőtámadások megtorlásaként légi Berlini tudósítónk szintén beszámol a Wilhelmstrassén elhangzott nyilatkozatokról a cári emigráció kérdésében. Eszerint a Wilhelmstrasse illetékes helyein kifejezést adtak annak a nézetnek, hogy Németország szempontjából sokkal kedvezőbb más európai nemzeteknek a bolsevizmus elleni küzdelemben való részvétele, mint amilyen a kiöregedett emigrációé. Ugyancsak berlini tudósítónk számol be egy német lapnak arról a sanghai táviratáról, amely szerint ottani japán körök úgy látják, hogy a Szovjetuniónak szóló amerikai segítség révén a Szovjetúnió átengedi támaszpontul a transzszibériai vasút végpontját, Vladivosztokot az Egyesült Államoknak. A Német Távirati Iroda egyik newyorki jelentése is tud ilyen tervről. Eszerint ugyanis a New York Herald Tribune azt írja, hogy Washingtonban befolyásos katonai szakértők sürgetik, az Egyesült Államok kössenek hasonló egyezményt a Szovjetúnióval támaszpontok átadása céljából, mint amilyent Angliával a nyugati féltekén lévő támaszpontok átadásáról létrehoztak. Ezek szerint az amerikai szakértők szerint a Szovjetúniót rá kell bírni, hogy engedjen át az Egyesült Államoknak repülőtámaszpontokat az Alaszkával szemben lévő szibériai tundrán. A Kelet-Szibériában tervezett amerikai támaszpontok kérdését két szempontból is figyelemre kell méltatni. Az egyik sztratégiai, a másik propagandisztikus. Katonai jelentősége annyiban lehet ilyen támaszpontok esetleges átengedésének, hogy ebben az esetben az Egyesült Államok nemcsak Ázsia északkeleti partvidékén vethetnék meg a lábukat, ami a szárazföldi harc szempontjából jöhetne számba, hanem ugyanakkor az Egyesült Államok Japán közelében is fenyegető pontokra tehetnének szert, ezt pedig Ja-pán semmi esetre sem nézhetné erőnk nagyobbszámú repülőgép bevetésével vasárnap, 29-én a reggeli órákban ismét szovjet katonai célokat bombázott. A támadás sikerrel járt. A célpontokban tűzkárokat és erős rombolásokat okoztunk. Valaközömbösen. S ha az amerikaiak azt hiszik is, hogy ilyenféle pozíciónyereség Japánt mozdulatlanságra bírná, ezzel szemben rá kell mutatni, hogy az amerikaiak ebben a reménységükben talán tévednek, mert esetleg éppen ellenkezőleg, egy ilyen fenyegetésnek talán már a puszta valószínűsége is arra indíthatja Japánt, hogy megelőzés címén közbelépjen. A Kelet-Szibériában tervbe vett amerikai támaszpontok emlegetésének pedig propagandisztikus hatása abban lehet, hogy az Egyesült Államok beavatkozási mozgalma erre való hivatkozással igyekszik megnövelni az amerikai közvéleményben a fenyegetettség érzését. Eddig is nagyrészt az angol propagandának lehetett tulajdonítani azt az amerikai meggyőződést, hogy Németország az Atlanti-óceánon keresztül kinyújthatja a kezét az Egyesült Államok felé. Számos komoly szakember meg van győződve arról, hogy Európa felől nem lehet invadálni az Egyesült Államokat, az angol propagandának azonban — amely jobban tud hatni Amerikára, mint az európai szárazföldre — sikerült elhitetni az újvilág lakosságával, hogy a német haderők át tudnak kelni az Atlanti-óceánon. Most pedig, hogy a német seregek elindultak a német—szovjet határ felöl Moszkva irányában, az amerikai beavatkozási propaganda siet falra festeni az invázió rémét mindjárt olyan messzemenően, mintha a németek Szibérián keresztül át akarnának menni Alaszkába, hogy onnan szárazföldi erőkkel hatoljanak le Kanadán át az Egyesült Államokba. Ez a propagandafogás épp olyan alaptalan, mint az Atlanti-óceánon átszökkenő invázió emlegetése, ami persze nem zárja ki, hogy agitációs célra fölhasználják. A Szovjetúnióban megszállandó területek kérdésével való összefüggésből idézzük még ezt a — látszólag lokális jelentőmennyi repülőgépünk visszatért. Csapot vasárnap délelőtt hét szovjet repülőgép támadta. A légi harcban három támadó szovjet gépet lelőttünk. (MTI.) Végil hírt: Kaunasból jelenti az NST, hogy Voldemaras volt litván miniszterelnököt kiszabadították fogságából, amint a bolsevisták elmenekültek Kaunasból. Rajta kívül számos vezető egyéniséget is kiszabadítottak. Ezt a jelentést azért érdemes kiemelni, mert ez arra vall, hogy a bolsevisták sietve ürítették ki a nyugatibb balti területeket, mert különben vagy magukkal vitték volna a politikai foglyokat vagy pedig gondoskodtak volna arról, hogy a bolsevista rezsimnek letartóztatott ellenfelei ne kerüljenek élve az oda nyomuló ellenség kezére. európai szárazföld közös harca Berlinben elégtétellel mutatnak rá, hogy a Szovjetúnió elleni háborúban Németország mellett úgyszólván valamennyi európai állam felsorakozott. Ebben a hadjáratban a Szovjetúnió által minden provokáció és minden alapos ok nélkül minősíthetetlen szándékokból megtámadott Magyarország, mint az antibolsevista államok legrégebbike és mint az antikomintern paktum aláírója, teljes meggyőződéssel és hatékony katonai lendülettel vesz részt. Ennek számos elismerése van, így például a Magyar Távirati Iroda a következőket jelentette: — Magyarországnak a Szovjetúnióval való hadbalépése alkalmából Risto Egli, a finn köztársaság elnöke Magyarország kormányzójához meleghangú üdvözlő-táviratot intézett, aki azt hasonló szívélyeshangú távirattal viszonozta. A Völkischer Beobachter is elismerően ír arról, hogy Magyarország a hadiállapot beálltának megállapításával válaszolt a szovjet támadásaira s hogy Magyarország is beleavatkozik a küzdelembe. A Berliner Börxenzeitung „Magyarország légi hadereje visszaüt“ című cikkében számol be a magyar megtorló intézkedésekről, a lap a többi között ezt írja: „ Nagybányai vitéz Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, huszonkét évvel ezelőtt a magyarországi kommün leverésének zászlóvivője volt, ő azóta az Európáért felelősséget érző bolsevistaellenes érzület fáradhatatlan zászlóvivője is. Most ismét kiadta Magyarország népeinek a parancsot a bolsevizmus elleni harcra. Az esseni Nationalzeitung közli magyar illetékes helynek azt a nyilatkozatát, hogy a szovjet repülőknek csak úgy sikerült az ország belsejébe ennyire előnyomulniuk, hogy a nemzetközi joggal ellenkező módon a szovjet felségjeleit átfestették úgy, hogy először nem lehetett felismerni, hogy a repülőgépek a szovjethez tartoznak. A Spanyolországból a keleteurópai frontra utazó önkéntesek légióját „kék zászlóalj“-nak nevezték el. Parancsnoka Munez Grande tábornok, aki a Gibraltár előtti spanyol haderő eddigi parancsnoka volt. A Német Távirati Iroda jelentése szerint a sevillai helyőrség tisztikara csaknem teljes számban jelentkezett a légióba, a sevillai repülőtisztek pedig kivétel nélkül. A norvég légióról a Német Távirati Iroda a következő oslói jelentést adta ki: — Terboven birodalmi kormánybiztos vasárnap este az oslói rádióban felolvasott nyilatkozatában tudatta, hogy a Führer eleget tett a norvég nép ama kívánságának, hogy a bolsevizmussal való világtörténelmi leszámolásban részt vehessen, a Führer hozzájárult ahhoz, hogy haladéktalanul felállítsanak egy norvég légiót. A norvég légió, mint egységes és zárt kötelék, kizárólag norvég vezetés mellett, norvég irányelvek szerint kerül kiképzésre és később így állítják harcba a Szovjetúnió ellen. A vichyi kormány is megszakította diplomáciai kapcsolatát a Szovjetúnióval. S hogy a Bétávi—Darlan-kormány milyen őszintén igyekszik beilleszkedni a mai Európába, azt bizonyítja az a casablancai Stefani-hiv is, amely szerint az ottani francia katonai törvényszék degaullista tevékenység miatt öt francia állampolgárt hat hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetésre ítélt. Ára 10 fillér