Magyar Nemzet, 1941. szeptember (4. évfolyam, 199-222. szám)

1941-09-02 / 199. szám

TV. évfolyam, 190. szám Kedd, 1941 szeptember 1 Magyar Nemzet ■MnBMBMBMmMWWTTTWraTTWTIiratMnMBWMBIBaBMmaawnflMMMWWWnBBMBWaWBMMaWMI^^ ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 37.20 P. FÉLÉVRE 18.60 P. NEGYEDÉVRE 9.30 P. 1 HÓNAPRA 3.20 P. EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 12 FILL., VASÁRNAP 24 FILL. Alapította PETHŐ SÁNDOR SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI­ UTCA 1«. TELEFON: 128-428» KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI., VILMOS CSÁSZÁR ÚT 65. TELEFON: 126-726* A japán-amerikai tárgyalás még csak a tapogatódzás stádiumában van A németek elfoglalták Ilapsal észt kikötőt — A finnek helyenként át is lépték a régi szovjet határt — Afganisztánt is megszállják — Roosevelt: Az Egyesült Államoknak teljes mértékben vállalniok kell szerepüket Két kérdés és két téma foglal­koztatja a világot, a két nyitott probléma a japán és a török, ez a két hatalom tárgyalásokat foly­tat, ezeknek azonban nemhogy a valószínű kimeneteléről, de még az anyagáról sem­ jött hír. A két téma pedig, amely számos cikknek áll a középpontjában, a harctéri helyzet, valamint a má­sodik világháború megindulásá­nak második évfordulója. Berlin a háború harmadik évéről A német fővárosban is érdekes nyilatkozatok hangzottak el arról, hogy szeptember elsejével harmadik évébe lépett a jelen­legi háború, amely ma már mind az öt földrészre kiterjed, mert ha maguk a harcok Európára és közeli szomszédságára korláto­zódnak, a hadviselő felek lakó­helye és úgynevezett front mö­götti erőfeszítése a világrészeket mind magába foglalja. Illetékes német helyen azt közölték a Magyar Távirati Iroda berlini tudósítójával, hogy a német főváros politikai kö­reiben nagy megelégedéssel te­kintenek vissza azokra a kato­nai és politikai sikerekre, ame­lyeket a most folyó nagy leszá­molás kezdete óta kivívtak. Németország azért tett rendőri lépést Lengyelország ellen, mert ott erőszakkal akarták megtagadni a német néptől lét­­fontosságú követeléseit. A német külügyminisztérium illetékes tényezői rámutattak a külföldi újságírók előtt, hogy ez a háború időközben a bolse­­vizmus elleni harccá vált, majd kijelentették, hogy a Hitler és Mussolini találkozójáról kiadott hivatalos közlemény szerint ez a háború a tengelyhatalmak sorsdöntő harca, amelyet mind saját maguk, mind Európa jö­vője érdekében a végső győze­lemig folytatnak. — Ezt a háborút — mondták a Wilhelmstrassen — szent há­borúnak tekintjük, amely nem végződhet poshadt megalkuvás­sal, azt a döntésig s — amiben bizonyosak vagyunk — a dia­dalmas döntésig állni fogjuk. Ez a nyilatkozat annak han­goztatása után, hogy Perzsiát durván és oktalanul kényszerí­­tették térdre, így végződött: — Minden arra irányuló kí­sérlet, mint amilyennek éppen a napokban voltunk tanúi, hogy e küzdelem egyik-másik része­sét alantas indító okkal gyanú­sítsák meg, kudarcot vall, mert az Európa ellenségei ellen harcra szövetkezett hatalmak elhatározása megingathatatlan. Roosevelt is nyilatkozott a háborús évfordulóról. Erről a Német Távirati Iroda is kiadott jelentést. E szerint Roosevelt Hydepark lakosai előtt kijelen­tette, hálát kell mondani sok mindenért, a többi között azért is, hogy a Churchillel való találkozót még ilyen békében lehetett megünnepelni. Ez a még szócska felületes olvasásra elég ártatlanul fest, valójában azonban az lehet a célja, hogy előkészítse a hall­gatóságot arra, hogy ezt az állapotot a szónok nem tekinti tartósnak. Hogy az amerikai elnök ilyen benyomást igyeke­zett kelteni, azt mutatja nyilat­kozatának többi része is, amit szintén a Német Távirati Iroda jelentéséből idézünk: — Mindenkinek imádkoznia kell azért — mondotta Roose­velt —, hogy így történhessék ez a következő évben is. Lehet­séges, hogy a jövő veszélyei még sokkal nagyobbak lesznek, mint 1939 augusztusának végén és szeptemberének első hetében. Az elnök nyilatkozata to­vábbi részében azt állította, biztosan tudja, hogy a diktáto­rok határozott célkitűzése az egész világ, így az Amerika fölötti uralom megszerzése. Ezt sem tette volna hozzá Roosevelt, ha nem akarná még tovább terelni az amerikai kül­politikát a „lövöldöző háborúk­hoz vezető úton. A japán­ kérdés Vasárnap hangzott el az első kormánynyilatkozat, amely el­ismeri, hogy Tokió és Washing­ton között folyik bizonyos eszmecsere. Az NST szerint ugyanis Londonban hivatalosan közölték, hogy az angol kor­mányt állandóan tájékoztatják a washingtoni japán—amerikai tárgyalásokról. Maga Hull külügyminiszter azt mondotta, hogy a japán— amerikai megbeszélés kizárólag tapogatódzó jellegű és még nem érkezett el a tárgyalás szaka­szába. Az MTI által erről ki­adott washingtoni Reuter-táv­irat így végződik: — Hull e kijelentése egyben válasz volt azokra a külföldi értesülésekre, amelyek szerint már bizonyos megegyezés jött létre az amerikai—japán meg­beszélésen. A tokiói sajtó még nem kö­zölte, hogy ilyen tárgyalás fo­lyik, de nagy cikkekben foglal­kozik a japán—amerikai vi­szonnyal, így például az NST szerint a tokiói Asahi Simbun azt írja, hogy bár a kínai konfliktus kezdete óta Japán szándékosan nem idézett elő súrlódást az Egyesült Államok­kal, mégis az európai háború kitörésétől fogva a japán—ame­rikai viszony igen kényessé vált. — Nyilvánvaló — írja a to­kiói lap —, hogy az Egyesült Államok távolkeleti politikájá­ban néhány, Japán számára ért­hetetlen mozzanat van. Más­képpen nem lehetne megérteni, hogy az Egyesült Államok miért nehezítik meg Japán szent há­borúját a kínai ügy végleges rendezése kérdésében. Japánban már megtörtént, hogy a kompromisszimus kül­politika híveit a császár tanács­adóinak fellépése következtében leváltották. Azért sem szabad máris biztosítottnak tekinteni a japán—amerikai megegyezési tervek sikerét, mert azt is je­lentik Tokióból, hogy miután az angol nagykövet vasárnap hosszabb megbeszélést folyta­tott a japán külügyminiszterrel, a tanácskozás után a Japánban élő angolokat felszólították, hogy hagyják el az országot. Ki kell még emelni a követ­kező tokiói NST-jelentést is:­­ A japán sajtó egyelőre kommentár nélkül közli a Hit­ler és Mussolini találkozásáról kiadott berlini és római jelenté­seket. A japán lapok inkább azokat a jelentéseket közlik — ezt is az NST-ből idézzük —, amelyek arról számolnak be, hogy a Führer és a Duce a perzsiai betörés következtében szüksé­gessé váló intézkedéseket be­szélte meg. A honvédvezérkar főnökének közlése A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az augusztus 18-án kiadott je­lentés óta csapataink 250—300 kilométert nyomultak előre. Vadászrepü­lőink túlerő ellen eredményesen harcoltak. A leg­utóbbi légi ütközetnél 15 szovjet gépet lőttünk le. Egy gépünk nem tért vissza. Utászaink és vasútépítő csapa­taink kiemelkedő munkája a gyors előnyomulás lehetőségét és az utánpótlás zavartalanságát ered­ményesen elősegítette. Veszteségeink augusztus 10 — szeptember 1 között. Halott: 11 tiszt, 154 fő legény­ség. Sebesült: 37 tiszt, 370 fő legény­ség. Eltűnt: 2 tiszt, 21 fő legénység. A Dny­eper­ menti szovjet ellentámadások lankadóban vannak A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Dnyeper menti szovjet ellentáma­dások —­ miután a szovjet csapatok­nak sehol sem sikerült azokkal egy talpalatnyi területet sem visszaragad­­na­k a szövetséges hadseregektől — a legtöbb helyen erősen vesztettek he­vességükből s szemmel láthatóan lan­kádéban vannak. A szövetséges erők több ellenséges rohamcsapatot foglyul ejtettek. A szov­jet védelem az eddig nagy tömegek­ben bevetett gyalogság helyett főképp tüzérségének és repülőinek hatására veti a súlyt anélkül, hogy bárhol is eredményt ért volna el. A szövetsége­sek mindenütt elérték napi céljaikat s megteremtették a további hadműve­leteikhez szükséges feltételeket. A honvéd vasútépítő csapatok kiváló teljesítményei Mint a „Magyar Távirati Iroda“ be­avatott helyről értesül, a honvéd vasút­építő alakulatok páratlanul rövid idő alatt befejezték a szovjet csapa­tok által elpusztított vasúti hálózat több rendkívül fontos pontjának i­galmat helyreállító munkáját. Az egyik fel-­ A magyar vasútépítő alakulatok lera­­robbantott nagyméretű híd felépítésé-­i város teljesítményéről a szövetséges­sel igen tetemes közlekedő szakasz- katonai körök is a legteljesebb el­­szál hosszabbították meg a tér-' Ismeréssel nyilatkoznak. Áriás 12 fillér Az ankarai tárgyalások­ra Hull azt mondotta, hogy a japán—amerikai eszmecsere még nem tárgyalás, hanem csak tapogatódzás,s ez a kifejezés, úgy látszik, áll az Ankarában folyó diplomáciai érintkezé­sekre is. Törökország most úgy terül el a két hadviselő fél állá­sai között — a Balkánon a ten­gely van jelen, a keleti török határokon pedig köröskörül szovjet és brit csapatok állnak e■, mint ahogy annak idején a német és francia állások között terült el az úgynevezett Senki­földje. A helyzet azonban gyakran úgy alakul, mint Perzsiában is, hogy a semlegesek terveznek és a hadviselők végeznek. Mu­tatja ezt a Német Távirati Iro­dának az a jelentése is, amely szerint az angolok katonai tanácskozásokat folytatnak a Közel-Keleten; az erről szóló N77-távirat így hangzik: — Auchinleck tábornok, a közelkeleti brit haderők fő­­parancsnoka Damaszkuszba ér­kezett Wilson tábornok, a Pa­lesztinai és transjordániai brit erők parancsnokának kíséreté­ben, majd Damaszkuszitól to­vább utazott Beirut felé. A brit tábornokok Catroux tábornok­kal, a közelkeleti degaullista csapatok parancsnokával akar­nak tanácskozni. Az angolok Perzsiáról Afga­nisztánra is kiterjesztették mű­ködésüket, Ankarából érkezett hír szerint London ugyanolyan lépést tett az afgán kormány­nál, mint legutóbb a perzsáknál . Ankarában úgy tudják, hogy az afgán kormány a brit köve­teléseket teljesíti. Úgy látszik tehát, hogy Afganisztánba is bevonulnak a brit és nyilván a szovjet csapatok is. Ezt a közelkeleti angol moz­gást, Törökország valamennyi keleti határának brit és szovjet csapatokkal való körülfogását természetesen a tengely nem nézheti érdektelenül, am­ert hi­szen nem lehet tudni, hogy a török kormány minden sem­legességre való eltökéltsége mellett is mit kíván esetleg Anglia Törökországtól. Meg­erősítik, hogy Papén német nagykövet hamarosan haza­utazik Berlinbe jelentéstétel végett. Egyébként stockholmi hír szerint az angolok azt hi­szik, hogy a tengely nemcsak a Földközi-tenger keleti me­dencéjét tartja szemmel, ha­nem a Földközi-tenger többi részén is készen áll.

Next