Magyar Nemzet, 1941. szeptember (4. évfolyam, 199-222. szám)

1941-09-06 / 203. szám

o­llinh'tüvpkot ti Ma^arVwrzol C T# tyfTh­d ötÁákÁt ut~ GT. órádból. A szerb gazdaságügyi m­­­iisztérium bányaosztályának rende­lete szerint a szénbányák szeptember 10-éről keríti» csak hivatalos felhatal­mazás «lapján szállíthatnak szenet. (Mil.) * Szófiából jeérntik: Raszcrukban kommunista összeesküvést fedeztet fel, amelynek az élén a bolgár lapok szerint Christo Chrislov ügyvéd ál­lott. Ennek a szervezetnek az volt a célja, hogy egy komm­unista titkos is­kolába hallgatókat verbuváljon. Az ügyvéd lakásán nagymennyiségű röp­­iratot, felhívást találtak. A letartóz­tatottakat beszállították az ügyész­ség fogházába. ♦ Belgrádból jelentik: Szerbia katonai parancsnoka rendeletet adott ki, amelyben a legszigorúbban megtiltja, hogy a víziutakon éjszakai órákban járművek közlekedjenek. Kivételt ez alól csak a nagy járművek képeznek, valamint a rendőrség csónakjai. Hírek Horvátországból a h­orvát hadiig.A m­inisztérium fel­szólította mindazokat a horvát férfia­kat, akik az 1914—18-as világháború­ban részt vettek s kitüntetés kaptak, hogy 8-án a horvát iparosok ottho­nában jelentkezzenek. Körülzetü­l 20 ezer ilyen horvát férfira számítanak, akiknek igy nagy szerepet szánnak a jelenlegi osztású állam életében katonai téren is. * A horvát vas­út igazgat­óság kereske­delmi osztálya közli, hogy a Boszna- P­rod— Szara­jevo—Dubrovnik vonalon, a Szarajevó- Vardisk­, Vazu­pracsa— Tócsa, M­edgy­edgy­a és Priboj között újra felvették a vasúti forgalmat. A felrobbantott síneket kijavították és a hidakat is rendbeh­ozták. Borovo és P­étervárad között a vasúti forgalmat m­ég nem sikerült helyreállítani. * Krini­ Dusán alezredes, államtitkár pénteken reggel Bécsibe utazott, majd onn­an Berlinbe és Lipcsébe megy. Mivel hírály a közmunkaü­gyi mi­nisz­­tériu­m állm­titkáról, a hovát közmun­­­­kálatokhoz szükséges nyersanyagokról fog tárgyalást folytatni Berlinb­en és visszatérte során Pozsonyban. * A horvát földművelésügyi miniszté­rium a horvát szövetkezeteknek 61­* millió kunát bocsátott rendelkezésére abból a célból, hogy a mezőgazdasági szö­vet­kezeteket átszervezzék. * Zárt raliból jelenti a Német Távirati Iroda. A pénteken a nyilvánosság szá­mai:­ átadott okmányok, amelyeket a horvát kormány a zágrábi amerikai főkonzulátus bezárásakor talált, há­rom lényre világítanak rá: 1. \ zágrábi brit konzulátusán nagy tömeg dinamitot halmoztak fel. ■J \/ amerikai lokom­ul széleskörű hadiga­zdálkodási kémkedést foly- t­atott. |! \/ amerikai főkonzulátuson ame­rikai útleveleket lehetett „vásárolni“. * Zágrábból jelenti a Sk­­nni. Szep­­tember 16-rtől kezdve a vendéglőkben a tréi,öt napon egy tál ételt szolgál­unk fel. Az egy tál étes húsból és kél­lésb­­ő áll­ árát egyöntetűen álla­pítják meg. (MTI.) Dr. lo­w Ti­boráé szül Nathan Hi/a. gyermekei: Éva és Hanna a maguk és gyászoló családjuk nevében fájdalommal jelenlik. Dr. low Tibor a budapesti kir. ítélőtábla nyu­g. ta­nár-elntlke, népf. s r . /adós, a hadik. Signum l.audis és a Károly-csapat- kerrszt tulajdonosa rövid szenvedés l­lán sz­eptem­­ber 1i én nemes lelkét vissza­adta ‘t­erem­tőjének küldi maradványait szeptem­­ber 7 én, vasárnap déli II óra­kor kísérjük örök nyugvóin f­­ivére a lin­kas réti temetőben. I>r t.íivv I urául öer»e. tizv. low Andorné -/ill. Tárnái tuna, dr. laiw t.ofHulnr s/íil Gi»lii>i lloua. Sehreeher !41 Jos és neje s/.iil, Nutlian Dóra, Deri l.njns és neje szvit. Nathan Paula, só­gorai és sógornőt. Uj könyvek Gróf Bethlen Margit: Erdélyi történetek A­na­tole Prance-ra gondolok, aki azt mondja Banánról írt kritikájá­ban: „Megpróbáljara-e kifejezni azt a hatást, amelyet a­­ kötet tett rám? Feltárjam-e lelkem állapotát azokban a pillanatokban, mikor ol­vasók közben elrészedeztem? A kriti­kának az a fajtája ez, amelyre, mint tudják, amúgy is túlságos hajlamom van. Ha egyszer elmondtam, amit éreztem, rendesen nem tudom, mi egyebet mondjak és egész művésze­tem az, hogy a könyvek szélét tele­­firkáloja.“ Kezemben Belluién Margit könyvé­vel — akinek „Majd—“ című hal­latlan és finom regénye felejthetetlen élményem marad —, kritika helyett én is azt szeretném legjobban elmon­dani, amit Anatole Prance: mit érez­tem, míg om­lás közben eltévedez­­tem? Már a könyv címlapja megállított: „Erdélyi történetek." Úgy éreztem, el kell olvasni. Nekem is, neked is. Mindent el kell olvasni, ami Erdély­ről szól. Akkor is, ha sohasem jár­tunk azon a földön, de még inkább, ha onnan indultunk útnak a nagy­világba. Azt mondta valamelyik szellemes bölcselőnk, hogy két szülőföldje van az embernek: egyik, ahol fizikailag világra jött, a másik, amelyik a lel­ket nevelte benne. Ezt az állítást leg­jobban Erdély igazolja. Olyan ereje van ennek a földnek, amely még azt is átformálja, aki „bevándorolt“ ugyan, de ott él. „Hány alföldi és felvidéki család volt — írja Ravasz László —, akik olyan erdélyiekké váltak, mintha Csaba királyfi felej­tette volna őket Erdélyben." Nagyváradon születtem és Kolozs­váron éltem gyermekkoromat. Az a föld a szülőföldem és ezért úgy ol­vastam Bethlen Margit könyvét, mintha minden betűjével otthoni utcák sorát jártam volna. Olvasás közben f­eltévedeztem. Hiszen tavaly őszön én is úgy néz­tem a kolozsvári „Főtéren“ a Mátyás­­templomot, mint ahogy azt Bethlen Margit leírja s azzal a felszabadult, boldog — ó, milyen boldog — ér­zéssel jártam a régi kolozsvári utcá­kat, a Magyar-utcát, Mikó-utcát, Farkas-utcát s úgy álltam meg a régi körlükk öreg fái alatt, hogy­­— Bethlen Margitot idézve — „éreztem mélyen, forrón, véglegesen, hogy itt­hon vagyok újra — Magyarorszá­gon“. Milyen boldogan léptem­ be a Fő­téren a régi Lepage ü­zletébe? Egy iskolai füzetet kértem, mintha csak tegnap vásároltam volna a párját. S ezzel az érzéssel vettem meg és ol­vastam el Reményik Sándor új köny­vét is („Magasfeszültség“) ott, Ko­lozsváron. Mert a mély, komoly so­rok szépségén túl magával vont az is, hogy a „János evangéliuma" Ra­vasz Lászlónak szól, akit még gyer­mekkoromban édesanyámét legjobb barátainál Kolozsváron ismertem meg, a „Másokat megszabadított ..című verssel dr. Kilép Gyulát búcsúz­ta­tta, aki a mi háziorvosunk is volt s ott lakott a Majális­ utcában, egy másik versét pedig H. Incze, Zsókának írta, akivel annyit kergetőztü­nk a mi, meg az ő kertjükben, a kolozsvári Magyar­­utcáb­an. Igen, az, hogy „erdélyi“, már az ismerős otthonit jelenti. Ezért kellett kinyitni ezt a könyvet. ..H­a visszagondolok Erdélyre, min­dig úgy látom magam­ előtt, mint ba­ráti lakóházak hosszú sorát“ — írja Bethlen Margit. És a legszimpatiku­sabb írásai azok, amelyek ezekrőől a régi „lakóházak"-ról szólnak. Bethlen, Sámsoni­. Görnyeszeg, Vécs, Zsibó, Boncida, Zabola kastélyairól és lakói­ról. A Bethlen, Teleki, Wesselényi, Mikesek ősi otthonáról. Ezek a gyer­mekkori visszaemlékezések a legszeb­bek a könyvben, talán mert a leg­jobban átéltek és átérzettek is. (Er­d­élyi kastélyok és családok. Erdélyi emlékek. Régi erdélyiek.) Kinek lehetős gazdagabb emlék­­tárc­a több joga erről az Erdélyről frei. aahrt­m erdélyi arisztokrácia egyik legnagyobb múltú családjából származó Bethlen Margitnak! Hiszen a Bethlenek történetében egymagá­ban­­ annyi legenda és hőskölte­mény van, hogy köteteket lehetne összeírni róla. Hátha még azt is hozzávesszük, amit Ravasz László is megírt az „Erdélyi lélek“-ről, hogy „Az egész erdélyi arisztokráciát a vérségi ro­konság szálai egy nagy családdá kö­tözték össze". Hogy kiszélesedik így ez a vonal és hogy összefonódik így Erdély egész népe! Maga Bethlen Margit is elmondja: „Erdélyben úgy­szólván közelebbi vagy távolabbi mértékben mindenki rokon. A nagy családok összevegyülnek a kisebb családokkal, aztán ágai szertekúsz­nak, különféle kanyar és kerülő után visszatérnek önmagukba, mint va­lami szövevényes kézimunka, mely végeredményben egységes, plasztikus képet alkot. Valahogy úgy van a dolog, hogy mindenki vérében van egy kevés valamennyi híres, hirhedt és névtelen ős véréből is és ezért senki sem érzi magát többnek, de kisebbnek és kevesebbnek sem szü­letésénél fogva, mint a többi." Ezek a csöndes, egyszerű, de hí­­mes „történet”-nek is alig nevezhető visszaemlékezések — melyek néhol olyanok, mintha az írónő pongyolá­ban szaladna végig a hajnali kerten . A mágia többet hordoznak maguk­­­ben a történetnél. Olykor történe­ Lentné nőnek. Milyen szép & sánta kis Ábris igaz meséje! Akár a Rákosi Viktor „kor­hadt fakereszt“-jei vagy a Gyam­athy Zsiginé örökszépségű kalotaszegi regéi közül való volna! A könyv soraiból az erdélyi föld szépsége és szeretőjé árad. Az a szó muzsikál benne, melyet egész fensé­ges és titokzatos szépségében Áprily Lajos mondott ki ..Tetőn“ című ver­sében: Erdély! Rolla Margit Mi marad a lakbérekből egy erdélyi házigazdának? Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Tisztelettel kérem alábbi soraimnak helyet adni. Az augusztus 1-én megjelent 5777/ 941. sz. lakásrendeletben az erdélyi szempontokat nem vették figyelembe és a lakbérek, valamint a mellékjáru­lékok újólag rögzítve lettek. Ez a rögzítés a mai időkben egy igen szo­ciális és méltányos intézkedése a kormánynak és így nem térek ki arra, hogy egy mérsékelt béremelés az emelkedő adók,­­fenntartási költsé­gek, főleg pedig a fűtőanyagok drá­gulása miatt az anyaországban is in­dokolt lett volna, hanem csak erdélyi szempontból szólok a kérdéshez. Erdélyben 1939 szeptember 1-én (a rögzítés időpontja) egy vágón tűzifa házhoz szállítva kb. 133 pengőbe ke­rült, ma ez kb. 400 pengőbe kerül (erdőséghez igen közeli városról van szó). Ennek ellenére a központi seí­zésű háziban a régi áron vannak a bérek megállapítva. Ez azt jelenti, hogy pl. 10.000 pengő összbevételből a múltban 8000 pengő volt a bér és kb. 2000 pengő a fűtés és melegvíz­­szolgáltatás. Ez utóbbi ma kb­. 0000 pengőbe kerül, az összes adók kb. 3500 pengőt tesznek ki, lépcsőházi vi­lágítás, biz­tosítás, fenntartás évi 1000 pengőt. Mi marad ezek után a házi­gazdának? Ez az intézkedés főleg az utóbbi években épült összkomfortos épülete­ket sújtja, amiknek nagy részét még tartozás is terheli. Tisztelettel kérdem ezek után, hogy a fűtéssel kapcsolatos rögzített lak­­bérkérdésben mi a tennivaló, van-e törvényes mód enek a súlyos sére­lemnek orvoslására? Tisztelettel: Egy erdélyi háztulajdonos Miért nem áll a lakbéremelés Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úrs Bár az elmúlt év óta a gazdasági helyzet lényegesen súlyosbodott, an­nál érthetetlenebb az újabb kormány­rendeletnek az az intézkedése, amely, —­ ha korlátozott bér­­ek között is bár­ — mégis alkalmat és módot nyújt a bérel­ emelésére. Annál is in­kább érthetetlen ez a rendelkezés, mert éppen azokat a háztulajdono­sokat részesíti ebben a kedvezmény­ben, amely háztulajdonosok amúgy is igen nagy kedvezményt élveznek újabban épített ingatlanaik adómen­­tessége címén. Érthetetlen tehát, hogy akkor, amikor az adóteher aluli amúgy is eléggé roskü­dozés háztulaj­donos nem emelheti a lakbért, az a háztula­jdonos,­­aki lényegesen keve­sebb adóterhet visel az évekre ter­jedő házad­ómen­tes­ség kedvezménye folytán,­­ jogosult legyen a lak­áxrt emelni és így előnytelenül nagyobb bért igényelni. Arról nem is szólva, hogy az utolsó esztendőkben, az 1940. és­lúlt években épült házak lakásai­nak bérbeadásakor amúgy is csaknem teljesen szab el keze mit a kártu­laj­­donosoknak. Az újonnan épü­lt laká­­sok bére aránytalanul nrugusabb, mint a régebbi házakban. ■ érthető is, mert köztem a gazdasági h­elyzél romlásával arányosan, — ha nem spí­tották meg felső határán? aránytalanul. — állapították meg ez újabb bérletek árát. Ismétlem azon­ban, ha volna ok egyáltalában a bér­emelésre, úgy ezt a kedvezményt in­kább a régi épületekre vonatkozóan lehetett volna méltányosságból alkal­mazni, mint az­ amúgy is kisebb adó­teherrel sújtott, újabban épült házak tulajdonosaira. Az építési kedv foko­zására elég lett volna, ha az­ ezután épülő házak bérét lehetne magasab­ban megszabni. Most azonban sok-sok ezer új bérlőnek minden kellő ok és indok nélkül felmondhat a háziúr, ha nem hajlandó az általa most már ismét teljesen szabadon megállapí­tott, felemelt lakbért megfizetni. Ha legalább meghatározta volna a rendelet az emelés arányszámát, ügye­­lm­be véve esetleg az alkalmazotti fizetések emelési­­irányszámát, — 7— 1%. — nehogy teljesen a háztulaj­donos önkényére legyen bízva a bér­emelés összege és aránya. Feltétlen és a legsürgősebb intéz­­kedés szükséges lellát, nehogy a szo­ciál­is célzatú krm­á­ny rendelkezés dacára a legteljesebb aszociális tény­kedések rontsák le azt a jó és szük­séges hatást, amit e rendeletek ki­váltani törekedtek. Igaz híve: Egy debreceni olvasó Textilárudé Mélyen lisztért Szerkesztő Úr! . Évek óta naponta olvasom nagy­becsű lapját és örömmel látom, hogy helyet szólítanak kisemberek nagy panaszainak, is. Továbbiakban bátor­ a sel­yem ?­­ Ködöm egy nagyon súlyos és sajnos illetékes helyen nem eléggé ismert, egész textilkereskedelmünkre végze­tessé válható anomiáliát ismertetni. Nem léptem volna panaszommal a Horony- Pálffy László: A lázadó Lázár Egy vékonyka versesfüzet jelent meg a nyáron, alig félszáz költe­ménnyel. A szerző Horon­y-Pálffy László. A füzet forgatásakor egyre jobban kezdünk érdeklődni az isme­retlen költő iránt. Harsányi Zsolt elő­szavából csak annyit tudunk meg róla, hogy egészen fiatal ember még. A versekben megénekelt érzés­viharokon érezzük is „az ifjúság há­borgó napjait“. Komponáló módjá­ban azonban meglepő lehiggadtság és átgondoltság mutatkozik. Ennek a fiatalembernek van érzéke az iránt, amit Gyulai Pál Urai belső formának nevezett Sehol sincs egy szóval sem több a kelleténél, sehol eltérés a főgondolattól, sehol, több Urai ötlet­nek szervezetlen összevegyítése. A közölni szándékolt érzés zavar nélkül csendül ki a strófákból. Szerkesztés­­beli szorosságon kívül értékes saját­sága még ennek a fiatalembernek a verseiből megnyilvánuló jelentékeny kultúra is. Horány-Pálffy László megérdemli, hogy figyelemmel kísér­jük fejlődését. SZOMBAT, 1941 SZEPTEMBER 4. nagy nyilvánosság elé, ha a napok­ban nem­ jelenik meg egyik délutáni lapban néhánysoros közlemény a textilkereskedők panaszairól. Miután a helyszűke miatt túl rövid hírből a nagyközönség semmit sem érthetett m meg, röviden megmagyarázom, mit kellett volna írni az illető újságnak Az úgynevezett kurrens textiláruk, melyek a forgalom nagy részét kite­szik, főleg parautfónélból készülnek. Ilyenek a flanel, barchent, vásznak, zefírek, ágyneműnk, asztalneműek, törülközők, takarók stb. Miután a gyárak csak kevés parmitfonálhoz juthatnak, ellenben bőven van Tafi­­selyemfonaluk, termelésük arány­talanul nagy hányada műselyemáru. A kereskedő selyemárut csak a nyári hónapokban árusíthat és így korlátozva van selyemszükséglete. A textilgyárak ezt nem veszik tudomá­sul, hanem­ egész éven át kényszerí­tik a kiskereskedőt, hogy felesleges műselyemkészletüket átvegye. Arról már nem is írok, hogy kizá­rólag készpénzért kell vennünk olyan selymet, melyet legjobb esetben félév múlva tudunk eladni, hanem látat­lanban küldik uténvételezett csoma­gokban az árukat, tekintet nélkül, hogy eladható-e az­ áru, vagy sem. Feltéve, a textilkereskedő ezer pengő értékű kurrens áruhoz kap ugyanoly értékű selymet, ami még kedvező eset, eladja a kurrens árut, a selyem megmarad. Következő vásárlásnál a befolyó 1200 pengőért már csak 600 pengő értékű kurrens árut kap a ke­reskedő és egy szép napon észre­veszi, hogy selye­nraktára nagy, de vevőjét már nem tudja kiszolgálni. Ilymódon rezsijét sem tudja meg­keresni és kénytelen személyzetét le­építeni. Ezt okozza a gyárak eladási politikája. A kiskereskedő saját hi­báján kívül immobil lesz, vevőkörét elveszti és tönkremegy. Ez így nem mehet tovább és volna egy szerény indítványom. A magas közellátási hivatal vegye ki a selyemárut a textil­áruk köréből és engedje meg, hogy a ki nem jelölt, de nagy tőkével rendelkező textilnagykereskedők a gyárak készletét felvásárolhassák és az ő gyakorlott utazói és ügynöki gárdájukkal árub­a bocsáthassák, ők m­it ismerik régi tapasztalatuk alap­ján, mely cégek vehetik fel a selyem­­­árut nagy mennyiségben, anélkül, hogy az romlásukat okozná, így a gyengébb kiskereskedő nem megy tönkre és a gyárak elhelyezik áru­­feleslegüket. Tóth István (Magyaróvár) Mi a baj Csáktornyán ? Tisztelt Szerkesztő Úr! Az önök nyilvánosságához fordu­lunk, hogy panaszainknak helyt adni szíveskedjenek, talán így orvoslást találunk. A mi panaszunk egé­s­zen köznapi és arra irányul, h­ogy kap­junk védelmet arra, hogy családi éle­tünk eddig zavartalan boldogságának é­s békéje feldúlásának megakadá­lyozására hatósági segítséget kap­junk. Arról van szó, hogy Csáktor­­nyára is betolakodtak már a felsza­badul­ás u­tán rögtön a női zenekarok, amelyek dizexzel súlyosbítva kezdték meg működésüket. A di­őzök konzu­­málnak, erkölcstelen dalokat énekel­nek és a nagy nyilvánosság szeme­­láttára bonyolítják, le üzleteiket. A női zenekarok tagjainak nagy része is átkép­zett „művésznő“, akik előző­leg más foglalkozási űztek és most zenész­nők lettek. Manikűrös leányo­kat já­ték alatt átképeznek dobos nőkké és di­­őzökké és benniünkei, jó vidékieket boldogítanak. Nem kíván­juk részletezni, hogy milyen élet fo­lyik az ilyen helyiségekben éjszakán­ként, de most értesültünk, hogy a jövő hónap elején egy újabb ilyen ,,mű­vészegyüttest" kapunk. Ez úton is tiltakozunk és védelmet kérünk a női zenekarok inváziója ellen. Csak annyit kérünk, hogy ahogyan a fő­­­városban nem szerepelhetnek női ze­nekarok, úgy vidéken se működhes­senek. Nem valószínű, hogy azért ke­resnek fel bennünket, hogy férjeinket és gyermekeinket az erkölcsökre ok­tassák, hanem ellenkezőleg, már itt is felborították néhány család béké­jét és néhány válás is fektént már ezek miatt. Hivatalos helyektől ké­rünk védelmet a dizőzök és női zene­karok működése ellen! Hazafias tisztelet­túl Több aggódó Csáktornyai anya Telefon­szá­m­­a­i­n­k: Szerkesztőség Kiadóhivatal * . Nyílttéri hirdetésosztály * 128-428 * 126-726 * 128-138

Next