Magyar Nemzet, 1941. szeptember (4. évfolyam, 199-222. szám)
1941-09-06 / 203. szám
ollinh'tüvpkot ti Ma^arVwrzol C T# tyfThd ötÁákÁt ut~ GT. órádból. A szerb gazdaságügyi miisztérium bányaosztályának rendelete szerint a szénbányák szeptember 10-éről keríti» csak hivatalos felhatalmazás «lapján szállíthatnak szenet. (Mil.) * Szófiából jeérntik: Raszcrukban kommunista összeesküvést fedeztet fel, amelynek az élén a bolgár lapok szerint Christo Chrislov ügyvéd állott. Ennek a szervezetnek az volt a célja, hogy egy kommunista titkos iskolába hallgatókat verbuváljon. Az ügyvéd lakásán nagymennyiségű röpiratot, felhívást találtak. A letartóztatottakat beszállították az ügyészség fogházába. ♦ Belgrádból jelentik: Szerbia katonai parancsnoka rendeletet adott ki, amelyben a legszigorúbban megtiltja, hogy a víziutakon éjszakai órákban járművek közlekedjenek. Kivételt ez alól csak a nagy járművek képeznek, valamint a rendőrség csónakjai. Hírek Horvátországból a horvát hadiig.A minisztérium felszólította mindazokat a horvát férfiakat, akik az 1914—18-as világháborúban részt vettek s kitüntetés kaptak, hogy 8-án a horvát iparosok otthonában jelentkezzenek. Körülzetül 20 ezer ilyen horvát férfira számítanak, akiknek igy nagy szerepet szánnak a jelenlegi osztású állam életében katonai téren is. * A horvát vasút igazgatóság kereskedelmi osztálya közli, hogy a Boszna- Prod— Szarajevo—Dubrovnik vonalon, a Szarajevó- Vardisk, Vazupracsa— Tócsa, Medgyedgya és Priboj között újra felvették a vasúti forgalmat. A felrobbantott síneket kijavították és a hidakat is rendbehozták. Borovo és Pétervárad között a vasúti forgalmat még nem sikerült helyreállítani. * Krini Dusán alezredes, államtitkár pénteken reggel Bécsibe utazott, majd onnan Berlinbe és Lipcsébe megy. Mivel hírály a közmunkaügyi minisztérium állmtitkáról, a hovát közmunkálatokhoz szükséges nyersanyagokról fog tárgyalást folytatni Berlinben és visszatérte során Pozsonyban. * A horvát földművelésügyi minisztérium a horvát szövetkezeteknek 61* millió kunát bocsátott rendelkezésére abból a célból, hogy a mezőgazdasági szövetkezeteket átszervezzék. * Zárt raliból jelenti a Német Távirati Iroda. A pénteken a nyilvánosság számai: átadott okmányok, amelyeket a horvát kormány a zágrábi amerikai főkonzulátus bezárásakor talált, három lényre világítanak rá: 1. \ zágrábi brit konzulátusán nagy tömeg dinamitot halmoztak fel. ■J \/ amerikai lokomul széleskörű hadigazdálkodási kémkedést foly- tatott. |! \/ amerikai főkonzulátuson amerikai útleveleket lehetett „vásárolni“. * Zágrábból jelenti a Sknni. Szeptember 16-rtől kezdve a vendéglőkben a tréi,öt napon egy tál ételt szolgálunk fel. Az egy tál étes húsból és kéllésbő áll árát egyöntetűen állapítják meg. (MTI.) Dr. low Tiboráé szül Nathan Hi/a. gyermekei: Éva és Hanna a maguk és gyászoló családjuk nevében fájdalommal jelenlik. Dr. low Tibor a budapesti kir. ítélőtábla nyug. tanár-elntlke, népf. s r . /adós, a hadik. Signum l.audis és a Károly-csapat- kerrszt tulajdonosa rövid szenvedés llán szeptember 1i én nemes lelkét visszaadta ‘teremtőjének küldi maradványait szeptember 7 én, vasárnap déli II órakor kísérjük örök nyugvóin fivére a linkas réti temetőben. I>r t.íivv I urául öer»e. tizv. low Andorné -/ill. Tárnái tuna, dr. laiw t.ofHulnr s/íil Gi»lii>i lloua. Sehreeher !41 Jos és neje s/.iil, Nutlian Dóra, Deri l.njns és neje szvit. Nathan Paula, sógorai és sógornőt. Uj könyvek Gróf Bethlen Margit: Erdélyi történetek Anatole Prance-ra gondolok, aki azt mondja Banánról írt kritikájában: „Megpróbáljara-e kifejezni azt a hatást, amelyet a kötet tett rám? Feltárjam-e lelkem állapotát azokban a pillanatokban, mikor olvasók közben elrészedeztem? A kritikának az a fajtája ez, amelyre, mint tudják, amúgy is túlságos hajlamom van. Ha egyszer elmondtam, amit éreztem, rendesen nem tudom, mi egyebet mondjak és egész művészetem az, hogy a könyvek szélét telefirkáloja.“ Kezemben Belluién Margit könyvével — akinek „Majd—“ című hallatlan és finom regénye felejthetetlen élményem marad —, kritika helyett én is azt szeretném legjobban elmondani, amit Anatole Prance: mit éreztem, míg omlás közben eltévedeztem? Már a könyv címlapja megállított: „Erdélyi történetek." Úgy éreztem, el kell olvasni. Nekem is, neked is. Mindent el kell olvasni, ami Erdélyről szól. Akkor is, ha sohasem jártunk azon a földön, de még inkább, ha onnan indultunk útnak a nagyvilágba. Azt mondta valamelyik szellemes bölcselőnk, hogy két szülőföldje van az embernek: egyik, ahol fizikailag világra jött, a másik, amelyik a lelket nevelte benne. Ezt az állítást legjobban Erdély igazolja. Olyan ereje van ennek a földnek, amely még azt is átformálja, aki „bevándorolt“ ugyan, de ott él. „Hány alföldi és felvidéki család volt — írja Ravasz László —, akik olyan erdélyiekké váltak, mintha Csaba királyfi felejtette volna őket Erdélyben." Nagyváradon születtem és Kolozsváron éltem gyermekkoromat. Az a föld a szülőföldem és ezért úgy olvastam Bethlen Margit könyvét, mintha minden betűjével otthoni utcák sorát jártam volna. Olvasás közben feltévedeztem. Hiszen tavaly őszön én is úgy néztem a kolozsvári „Főtéren“ a Mátyástemplomot, mint ahogy azt Bethlen Margit leírja s azzal a felszabadult, boldog — ó, milyen boldog — érzéssel jártam a régi kolozsvári utcákat, a Magyar-utcát, Mikó-utcát, Farkas-utcát s úgy álltam meg a régi körlükk öreg fái alatt, hogy— Bethlen Margitot idézve — „éreztem mélyen, forrón, véglegesen, hogy itthon vagyok újra — Magyarországon“. Milyen boldogan léptem be a Főtéren a régi Lepage üzletébe? Egy iskolai füzetet kértem, mintha csak tegnap vásároltam volna a párját. S ezzel az érzéssel vettem meg és olvastam el Reményik Sándor új könyvét is („Magasfeszültség“) ott, Kolozsváron. Mert a mély, komoly sorok szépségén túl magával vont az is, hogy a „János evangéliuma" Ravasz Lászlónak szól, akit még gyermekkoromban édesanyámét legjobb barátainál Kolozsváron ismertem meg, a „Másokat megszabadított ..című verssel dr. Kilép Gyulát búcsúztatta, aki a mi háziorvosunk is volt s ott lakott a Majális utcában, egy másik versét pedig H. Incze, Zsókának írta, akivel annyit kergetőztünk a mi, meg az ő kertjükben, a kolozsvári Magyarutcában. Igen, az, hogy „erdélyi“, már az ismerős otthonit jelenti. Ezért kellett kinyitni ezt a könyvet. ..Ha visszagondolok Erdélyre, mindig úgy látom magam előtt, mint baráti lakóházak hosszú sorát“ — írja Bethlen Margit. És a legszimpatikusabb írásai azok, amelyek ezekrőől a régi „lakóházak"-ról szólnak. Bethlen, Sámsoni. Görnyeszeg, Vécs, Zsibó, Boncida, Zabola kastélyairól és lakóiról. A Bethlen, Teleki, Wesselényi, Mikesek ősi otthonáról. Ezek a gyermekkori visszaemlékezések a legszebbek a könyvben, talán mert a legjobban átéltek és átérzettek is. (Erdélyi kastélyok és családok. Erdélyi emlékek. Régi erdélyiek.) Kinek lehetős gazdagabb emléktárca több joga erről az Erdélyről frei. aahrtm erdélyi arisztokrácia egyik legnagyobb múltú családjából származó Bethlen Margitnak! Hiszen a Bethlenek történetében egymagában annyi legenda és hősköltemény van, hogy köteteket lehetne összeírni róla. Hátha még azt is hozzávesszük, amit Ravasz László is megírt az „Erdélyi lélek“-ről, hogy „Az egész erdélyi arisztokráciát a vérségi rokonság szálai egy nagy családdá kötözték össze". Hogy kiszélesedik így ez a vonal és hogy összefonódik így Erdély egész népe! Maga Bethlen Margit is elmondja: „Erdélyben úgyszólván közelebbi vagy távolabbi mértékben mindenki rokon. A nagy családok összevegyülnek a kisebb családokkal, aztán ágai szertekúsznak, különféle kanyar és kerülő után visszatérnek önmagukba, mint valami szövevényes kézimunka, mely végeredményben egységes, plasztikus képet alkot. Valahogy úgy van a dolog, hogy mindenki vérében van egy kevés valamennyi híres, hirhedt és névtelen ős véréből is és ezért senki sem érzi magát többnek, de kisebbnek és kevesebbnek sem születésénél fogva, mint a többi." Ezek a csöndes, egyszerű, de hímes „történet”-nek is alig nevezhető visszaemlékezések — melyek néhol olyanok, mintha az írónő pongyolában szaladna végig a hajnali kerten . A mágia többet hordoznak magukben a történetnél. Olykor történe Lentné nőnek. Milyen szép & sánta kis Ábris igaz meséje! Akár a Rákosi Viktor „korhadt fakereszt“-jei vagy a Gyamathy Zsiginé örökszépségű kalotaszegi regéi közül való volna! A könyv soraiból az erdélyi föld szépsége és szeretőjé árad. Az a szó muzsikál benne, melyet egész fenséges és titokzatos szépségében Áprily Lajos mondott ki ..Tetőn“ című versében: Erdély! Rolla Margit Mi marad a lakbérekből egy erdélyi házigazdának? Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Tisztelettel kérem alábbi soraimnak helyet adni. Az augusztus 1-én megjelent 5777/ 941. sz. lakásrendeletben az erdélyi szempontokat nem vették figyelembe és a lakbérek, valamint a mellékjárulékok újólag rögzítve lettek. Ez a rögzítés a mai időkben egy igen szociális és méltányos intézkedése a kormánynak és így nem térek ki arra, hogy egy mérsékelt béremelés az emelkedő adók,fenntartási költségek, főleg pedig a fűtőanyagok drágulása miatt az anyaországban is indokolt lett volna, hanem csak erdélyi szempontból szólok a kérdéshez. Erdélyben 1939 szeptember 1-én (a rögzítés időpontja) egy vágón tűzifa házhoz szállítva kb. 133 pengőbe került, ma ez kb. 400 pengőbe kerül (erdőséghez igen közeli városról van szó). Ennek ellenére a központi seízésű háziban a régi áron vannak a bérek megállapítva. Ez azt jelenti, hogy pl. 10.000 pengő összbevételből a múltban 8000 pengő volt a bér és kb. 2000 pengő a fűtés és melegvízszolgáltatás. Ez utóbbi ma kb. 0000 pengőbe kerül, az összes adók kb. 3500 pengőt tesznek ki, lépcsőházi világítás, biztosítás, fenntartás évi 1000 pengőt. Mi marad ezek után a házigazdának? Ez az intézkedés főleg az utóbbi években épült összkomfortos épületeket sújtja, amiknek nagy részét még tartozás is terheli. Tisztelettel kérdem ezek után, hogy a fűtéssel kapcsolatos rögzített lakbérkérdésben mi a tennivaló, van-e törvényes mód enek a súlyos sérelemnek orvoslására? Tisztelettel: Egy erdélyi háztulajdonos Miért nem áll a lakbéremelés Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úrs Bár az elmúlt év óta a gazdasági helyzet lényegesen súlyosbodott, annál érthetetlenebb az újabb kormányrendeletnek az az intézkedése, amely, — ha korlátozott bérek között is bár — mégis alkalmat és módot nyújt a bérel emelésére. Annál is inkább érthetetlen ez a rendelkezés, mert éppen azokat a háztulajdonosokat részesíti ebben a kedvezményben, amely háztulajdonosok amúgy is igen nagy kedvezményt élveznek újabban épített ingatlanaik adómentessége címén. Érthetetlen tehát, hogy akkor, amikor az adóteher aluli amúgy is eléggé rosküdozés háztulajdonos nem emelheti a lakbért, az a háztulajdonos,aki lényegesen kevesebb adóterhet visel az évekre terjedő házadómentesség kedvezménye folytán, jogosult legyen a lakáxrt emelni és így előnytelenül nagyobb bért igényelni. Arról nem is szólva, hogy az utolsó esztendőkben, az 1940. éslúlt években épült házak lakásainak bérbeadásakor amúgy is csaknem teljesen szab el keze mit a kártulajdonosoknak. Az újonnan épült lakások bére aránytalanul nrugusabb, mint a régebbi házakban. ■ érthető is, mert köztem a gazdasági helyzél romlásával arányosan, — ha nem spították meg felső határán? aránytalanul. — állapították meg ez újabb bérletek árát. Ismétlem azonban, ha volna ok egyáltalában a béremelésre, úgy ezt a kedvezményt inkább a régi épületekre vonatkozóan lehetett volna méltányosságból alkalmazni, mint az amúgy is kisebb adóteherrel sújtott, újabban épült házak tulajdonosaira. Az építési kedv fokozására elég lett volna, ha az ezután épülő házak bérét lehetne magasabban megszabni. Most azonban sok-sok ezer új bérlőnek minden kellő ok és indok nélkül felmondhat a háziúr, ha nem hajlandó az általa most már ismét teljesen szabadon megállapított, felemelt lakbért megfizetni. Ha legalább meghatározta volna a rendelet az emelés arányszámát, ügyelmbe véve esetleg az alkalmazotti fizetések emelésiirányszámát, — 7— 1%. — nehogy teljesen a háztulajdonos önkényére legyen bízva a béremelés összege és aránya. Feltétlen és a legsürgősebb intézkedés szükséges lellát, nehogy a szociális célzatú krmány rendelkezés dacára a legteljesebb aszociális ténykedések rontsák le azt a jó és szükséges hatást, amit e rendeletek kiváltani törekedtek. Igaz híve: Egy debreceni olvasó Textilárudé Mélyen lisztért Szerkesztő Úr! . Évek óta naponta olvasom nagybecsű lapját és örömmel látom, hogy helyet szólítanak kisemberek nagy panaszainak, is. Továbbiakban bátor a selyem ? Ködöm egy nagyon súlyos és sajnos illetékes helyen nem eléggé ismert, egész textilkereskedelmünkre végzetessé válható anomiáliát ismertetni. Nem léptem volna panaszommal a Horony- Pálffy László: A lázadó Lázár Egy vékonyka versesfüzet jelent meg a nyáron, alig félszáz költeménnyel. A szerző Horony-Pálffy László. A füzet forgatásakor egyre jobban kezdünk érdeklődni az ismeretlen költő iránt. Harsányi Zsolt előszavából csak annyit tudunk meg róla, hogy egészen fiatal ember még. A versekben megénekelt érzésviharokon érezzük is „az ifjúság háborgó napjait“. Komponáló módjában azonban meglepő lehiggadtság és átgondoltság mutatkozik. Ennek a fiatalembernek van érzéke az iránt, amit Gyulai Pál Urai belső formának nevezett Sehol sincs egy szóval sem több a kelleténél, sehol eltérés a főgondolattól, sehol, több Urai ötletnek szervezetlen összevegyítése. A közölni szándékolt érzés zavar nélkül csendül ki a strófákból. Szerkesztésbeli szorosságon kívül értékes sajátsága még ennek a fiatalembernek a verseiből megnyilvánuló jelentékeny kultúra is. Horány-Pálffy László megérdemli, hogy figyelemmel kísérjük fejlődését. SZOMBAT, 1941 SZEPTEMBER 4. nagy nyilvánosság elé, ha a napokban nem jelenik meg egyik délutáni lapban néhánysoros közlemény a textilkereskedők panaszairól. Miután a helyszűke miatt túl rövid hírből a nagyközönség semmit sem érthetett m meg, röviden megmagyarázom, mit kellett volna írni az illető újságnak Az úgynevezett kurrens textiláruk, melyek a forgalom nagy részét kiteszik, főleg parautfónélból készülnek. Ilyenek a flanel, barchent, vásznak, zefírek, ágyneműnk, asztalneműek, törülközők, takarók stb. Miután a gyárak csak kevés parmitfonálhoz juthatnak, ellenben bőven van Tafiselyemfonaluk, termelésük aránytalanul nagy hányada műselyemáru. A kereskedő selyemárut csak a nyári hónapokban árusíthat és így korlátozva van selyemszükséglete. A textilgyárak ezt nem veszik tudomásul, hanem egész éven át kényszerítik a kiskereskedőt, hogy felesleges műselyemkészletüket átvegye. Arról már nem is írok, hogy kizárólag készpénzért kell vennünk olyan selymet, melyet legjobb esetben félév múlva tudunk eladni, hanem látatlanban küldik uténvételezett csomagokban az árukat, tekintet nélkül, hogy eladható-e az áru, vagy sem. Feltéve, a textilkereskedő ezer pengő értékű kurrens áruhoz kap ugyanoly értékű selymet, ami még kedvező eset, eladja a kurrens árut, a selyem megmarad. Következő vásárlásnál a befolyó 1200 pengőért már csak 600 pengő értékű kurrens árut kap a kereskedő és egy szép napon észreveszi, hogy selyenraktára nagy, de vevőjét már nem tudja kiszolgálni. Ilymódon rezsijét sem tudja megkeresni és kénytelen személyzetét leépíteni. Ezt okozza a gyárak eladási politikája. A kiskereskedő saját hibáján kívül immobil lesz, vevőkörét elveszti és tönkremegy. Ez így nem mehet tovább és volna egy szerény indítványom. A magas közellátási hivatal vegye ki a selyemárut a textiláruk köréből és engedje meg, hogy a ki nem jelölt, de nagy tőkével rendelkező textilnagykereskedők a gyárak készletét felvásárolhassák és az ő gyakorlott utazói és ügynöki gárdájukkal áruba bocsáthassák, ők mit ismerik régi tapasztalatuk alapján, mely cégek vehetik fel a selyemárut nagy mennyiségben, anélkül, hogy az romlásukat okozná, így a gyengébb kiskereskedő nem megy tönkre és a gyárak elhelyezik árufeleslegüket. Tóth István (Magyaróvár) Mi a baj Csáktornyán ? Tisztelt Szerkesztő Úr! Az önök nyilvánosságához fordulunk, hogy panaszainknak helyt adni szíveskedjenek, talán így orvoslást találunk. A mi panaszunk egészen köznapi és arra irányul, hogy kapjunk védelmet arra, hogy családi életünk eddig zavartalan boldogságának és békéje feldúlásának megakadályozására hatósági segítséget kapjunk. Arról van szó, hogy Csáktornyára is betolakodtak már a felszabadulás után rögtön a női zenekarok, amelyek dizexzel súlyosbítva kezdték meg működésüket. A diőzök konzumálnak, erkölcstelen dalokat énekelnek és a nagy nyilvánosság szemeláttára bonyolítják, le üzleteiket. A női zenekarok tagjainak nagy része is átképzett „művésznő“, akik előzőleg más foglalkozási űztek és most zenésznők lettek. Manikűrös leányokat játék alatt átképeznek dobos nőkké és diőzökké és benniünkei, jó vidékieket boldogítanak. Nem kívánjuk részletezni, hogy milyen élet folyik az ilyen helyiségekben éjszakánként, de most értesültünk, hogy a jövő hónap elején egy újabb ilyen ,,művészegyüttest" kapunk. Ez úton is tiltakozunk és védelmet kérünk a női zenekarok inváziója ellen. Csak annyit kérünk, hogy ahogyan a fővárosban nem szerepelhetnek női zenekarok, úgy vidéken se működhessenek. Nem valószínű, hogy azért keresnek fel bennünket, hogy férjeinket és gyermekeinket az erkölcsökre oktassák, hanem ellenkezőleg, már itt is felborították néhány család békéjét és néhány válás is fektént már ezek miatt. Hivatalos helyektől kérünk védelmet a dizőzök és női zenekarok működése ellen! Hazafias tisztelettúl Több aggódó Csáktornyai anya Telefonszámaink: Szerkesztőség Kiadóhivatal * . Nyílttéri hirdetésosztály * 128-428 * 126-726 * 128-138