Magyar Nemzet, 1942. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-01 / 1. szám

t-r­aV . V. Á Dr. Láng János oki. közgazdag v. egyillami tanársegéd, tu Erd i£u-, Napilapok Köz­ponti Irodájának vezetője Ptrenc-k­orál 39 XQ-389 et 139-496 B. U. É. K. Dr. Láng­i UrdetőváraUd PssuuS-PTdU 39 S3. ,wt11 js­m B. U. É. K. A Dr. Láng Hirdetővállalat mint Kolozsvár thj. szab. ke r. város hirdetővállalata or­szágos vezérképviselete Parenc-királ 39 319-SS9 it 139-496 B. U. É. K A dót Di Láng I Hirdi fővállalt hír p41**°.zld. Perene-körút 39 339-339 és 139-496 III.É.K ­ Dr. Láng Hirdetővállalat tisztviselői B.U.É.K. Dr. Láng Hirdetővállalat vidéki városi és községi kirendeltségeinek vezetői B. U. É. K. Dr. Láng Hirdetővállalat akvizitőrjei B. U. É. K ___________ Magyarságunk és a nemzetiségek“ Bárdossy Lábaló újévi cikke a „Láthatár*‘-ban B­árdossy László miniszterelnök M­a­­­yar­ságunk is a nemzetiségek címmel cikket írt a Láthatár című kisebbségi lapszemle újévi számába abból az alkalomból, hogy a la­pr január 1 -én lép tizedik évfolyamába. • A „­.„LAthaUrT­ nJUsebbségi kultúr­­szemle tiz „sz id­ének ünnepét je­lenti ez a szám •— mondja cikkében a miniszterelnök. — t­íz esztendő rövid idő, de ez alatt az idő alatt a „Láth­atár" ezeresztendős ősi poli­tikai gondolkozásunk változatlan el­veit kutatta és hirdette. Ez ad ennek az évfordulónak jelentőséget A magyarság politikai gondolko­dásának formái még azokon a tá­gas, beláthatatlan tájakon alakultak ki, ahonnan harcos lovas népünk több mint ezer évvel ezelőtt a Duna völgyébe költözött A tágas, gazdag síkságokat ön­tudatos, bátor nép járta, amelynek lényétől távol állott a mindig gyen­geségből és félelemből fakadó ide­gengyűlölet. A magyarság a bizal­matlanságot, gyanakvást és aggodal­mat az idegenfajúakkal szemben sohasem ismerte. A vándorlásában körébe érkező idegen vendégnek számított, élvezte a vendégjogot és védte is a vendégjog. Ennek az őshazából magunkkal hozott természetjognak erős, tartós gyökerei voltak. E gyökerek tövéről fakadt államalapító nagy királyunk­nak, Szent Istvánnak fiához intézett tanítása a „vendég- és jövevény­­népekről". „Hagyom, fiam, adj nekik táplálást ! jóakarattal és tisztességes tartást, J j hadd ' * ,nek nálad örömestebb, . hogysem másutt lakoznának .. Szent István tanításában a széles —— ~ ! térségeken élő erős ember maga­biztos nyugalma nyit kaput anoák, aki kívánt és várt munkáskén ér­kezik, de annak U, akit valamilyen megrázkódtatás, vész, ;:a*atwl*s so­­jövevényként orssz „lik ú»rá. * im --­­ben és többen húzódtak és. mane ’-ültek ide a magyarság kilőni s­em védett ~'etre,­­ jobb élet- I viszonyok .„.gén vendégek és s jövevények. Hogy szeretettel fogadták őket, kenyerünket megosztottuk velük, vé­delmünket kiterjesztettük rájuk is, az fajtánk jellemző tulajdonsága, amely a magyarság politikai gondol­kodásmódját irányítja. Pedig a feladat, amit ezzel vállal­tunk, nem egyszerű. A történelem sokféle, egymástól teljesen különböző szellemiségű és lelkületű népelemeket sodort ide, akiknek életformáit a magyarságéval összehangolni sokszor komoly nehézségeket jelentett. De nép és nép között mindig van mód arra, hogy életviszonyaikat őszinte szavak és őszinte kézfogások rendezzék. A magyarság — bármelyik szellemi vezetőnk tanításait nézzük — mindig elismerte minden nemzetiség jogát arra, hogy nyelvét, sajátos feji jelle­gét és népi tulajdonságait szabadon ápolja és fejlessze. A „Láthatár" tíz esztendejének mun­kája is ezt bizonyítja. Méltón ezeréves politikai hagyomá­nyainkhoz, ma is a megértés vezet bennünket és nem a gyűlölködés. A gyűlölködés ma is idegen tőlünk, pedig az elmúlt húsz év alatt meg­ismertük és megtanultuk, mit jelent a kisebbségi sors idegen uralom alatt Huszonkét év keserves tapasztalatai megtanítottak bennünket arra, hogy lemérjük, mi a különbség a magyar­ságra jogtalanul és minden igazság ellenére rákényszerített kisebbségi sors és a Magyarországon élő nem­zetiségek önként vállalt, a vendégjog alapján nyugvó életformái között. De ez sem változtat álláspontunkon és magatartásunkon. Csak azt valljuk, hogy az idegen impériumok alatt jog­talanul, sokszor erőszakkal szerzett javak, hasznok és előnyök sohasem lehetnek a kisebbségi jogvédelem tárgyai. Európa igazságos életének meg­teremtésén dolgozunk. Ezért hoztunk a múltban is annyiszor áldozatot. Ezen az úton haladunk tovább és mondjuk Széchenyivel: „Országunk minden lakosa hazafiak, akiket a sors, idő és a történelem eseményei egy testbe forrasztottak, nyújtsatok barát­ságos kezet... Igazítsuk el természeti jogainkat férfiakhoz illő igazsággal és mérséklettel “ _ Magyar Nemzet__ CSÜTÖRTÖK, 1942 JANUÁR 1. Gróf Bethlen István újévi nyilatkozata Gróf Bethlen István a 8 órai Újság újévi számában Erdély problé­máiról nyilatkozott, többek között Erdély egy részének visszatérésével kapcsolatban a nemzetiségi kérdés­ről is.­­ A visszatért erdélyi kisebbsé­gek sokkal lassabban és nehezebben alkalmazkodnak az új helyzethez — mondotta. — A két erdélyi kisebb­ségnek, a szászságnak és a román­ságnak helyzete e tekintetben külön­böző. A magyar állam mindkét nép­csoportnak minden előnyt megadott, amelyet ezek kisebbségi életük szem­pontjából igényelhetnek. Megadta ezt a szászságnak, amelyet ma első­sorban az a törekvés hat át, hogy saját kisebbségi életét építse ki. Re­méljük, hogy állami életünk e sok­százados alkotóeleme, a szászság, hamarosan ismét tudatára ébred annak, hogy a nemzeti közösségben a magyarsággal való tudatos, har­monikus és hátsó gondolat nélküli együttműködés (itt öntudatosan nem használom az egybeforradás szót) milyen nagy előnyöket jelentene a saját életére nézve is, de természe­tesen arra a hazára is, amelynek nyolcszáz éven keresztül fiai voltak és amelytől való elszakadása csak húsz évig tartott. — A románság politikai téren jó­részt passzíve viselkedik. Népének nagy paraszti tömegei, jóllehet, meg­élhetésüknek nehézségei természet­­ű■■zerillcg nem kisebbek és nem is nagyobbak, mint az erdélyi magyar­ságé, mindenütt, ahol a határon jól beszivárgó izgató hírekkel .. paprikázzák hangulatát, nyngr.­o.. mai nézik az ál­helyzetet, sőt inkább élvezik az igazságos magyar bíró is a tisztáké,a magyar adminisztráció által teremtett jogrendet, amely ta­lán néha lassan és vontatottan szol­gáltat neki igazságot az élet külön­böző terein, de amely egyforma mértékkel mér mindenkinek, akár magyar, akár román legyen az illető.­­ A csekélyszámú román intelli­gencia, amely Észak-Erdélyben volt otthon és jórészt vissza is maradt, teljesen visszavonultan él. Nyilván­való, hogy e­z új helyzetet még nem tekinti véglegesnek és ezért semmi együttműködésre sem kapható a ma­gyarsággal, szóval a régi szakadék még nincs áthidalva és néhai Teleki Pál miniszterelnök kísérletei, hogy velük is megfelelő kapcsolatot te­remtsen, náluk visszhangra nem ta­láltak, dacára annak, hogy a magyar állam és kormány azóta is abszolút korrekt, humánus és előzékeny bá­násmódban részesíti a románságot, hogy fátyolt borított húsz év szo­morú múltjára és a bosszúállásnak még a nyomai sem jelentkeztek, ami a magyar faj türelmességének tün­döklő példája. A „kettészelt Erdélyről“ egyebek közt ez a véleménye gróf Bethlen Istvánnak: — Az Erdély kettészelésének folyo­mányaképpen két irányban, tehát Magyarország és Románia irányában egyformán jelentkező nehézségek csakis a két állam között kialakuló jobb megértés révén volnának kikü­szöbölhetők. — Ez miindkét országnak egyfor­mán érdeke. Kétségtelen, hogy a ma­­­gyar állam és kormány mindent el­■ abban az irányban, hogy és hogy a i , ... i nap ml egri regértést 'tnz.-nn napig a '■ tut óla., rpjdt ' 'i&ölöszsik hasonló I *=••••›- ‘ - ,-áf Bethlen, I­sztvé- A veszefikitáses negyvenegy Némileg " megkönnyebbült fellé­legzéssel búcsúznak 1941-től mind­azok akikben van bizonyos babo­nás érzék a számok misztikája iránt, mert a negyvenes évszámhoz történelmünknek több döntő jelen­tőségű gyászos eseménye fűződik. A honfoglaló magyarok Európa legkritikusabb­­ helyén telepedtek meg, ellentétes irányú erők ütköző­pontjában s így Magyarországot történelmi létezése kezdetétől meg­semmisítésre törő veszedelmek fe­nyegetik a szélrózsa majd minden irányából: keletről, nyugatról, dél­ről. A honfoglalás korabeli helyzet (nyugaton az európai hegemó­niára törő Római Birodalom, dé­len a dekadenciájában is fenyege­tően hatalmas Bizánc, keleten az Ázsia szellemiségét reveláló po­­gány-nomád-lovas törzsek) a ma­gyar történelem egész folyamán szinte állandónak tekinthető, csak a nevek változnak s az ellenséges­irányú erők hordozói mások és mások. Az ország határain gyüle­kező állandó elektromos feszült­séggel telített komor fellegekből — és ez a kísértetiesen babonás a do­logban — rendszerint egy-egy negyvenegyes esztendőben csapott le a nemzetre a perzselő villám, amelynek pusztító tüze egyúttal megvilágítja a rejtett összefüggé­seket. 1041: nyugat Sokszor hangoztatott közismert tény, hogy ezer éve alakult ke­leteurópai államok közül egyedül Magyarország tudta megőrizni tel­jes függetlenségét és szuverénítását Szent István előrelátóan ügyes, ha kellett, erélyes politikája révén. A többi vagy Bizánc, vagy a nyu­gati keresztény-római birodalom hű­bérese lett hosszabb-rövidebb időre. Kevésbbé közismert e magyar függetlenség további sorsa, a Szent István halálát követő zavaros kor­ban. Szent István közvetlen utóda, az idegenvéri­ Péter király, az ural­mával elégedetlenkedő főurak pa­­lotaforradalma elől a nyugati szomszédhoz, III. Henrikhez me­nekült és sértett hiúságában, ha­talmi vágyában elkövette azt a ballépést, amelyet zseniális elődjé­nek sikerült elkerülnie: III. Henrik támogatása fejében hűbérül aján­lotta fel neki Magyarországot. Ez a gyászos eset történt pedig­ 1041-ben. Önmagában nem lett volna végzetes esemény, jól tud­juk, hogy pár év múlva — a nem­zeti párt uralomrajutásakor — III. Henrik hűbérúri igényeit du­nai hajóhadával egyetemben fe­nékbe fúrta síi­­vár Kund, mégis az elkövetkező 000 évre szóló bűnös tragikumot sürít magába Péter ki­rály cselekedete, minthogy ő adta az első gonosz példát arra, mint lehet bosszúvágyból, sértett hiú­ságból, kielégítetlen , túlfűtött am­­bi­cióból, olthatatlan hatalomáhí­­tásból árulást elkövetni az ország, a nemzet hatalmi integritása, füg­getlensége ellen. Az 5 példáját követték Salamon, a trónfosztótt király, az Árpád-ház kihalta után a hírhedt Kőszegi grófok, később a labancok és egyéb Péterek, kiknek árulása go­noszabb a bibliai Péter ismétlődő pillanatnyi megtántorodásainál. MELLTARTÓ minden vevőjének szívből kíván ma BOLDOG 4» ÉVIT ! Csillár! »egyes stílpCI «ud­árüzem bitelje a TUUCL üzleteiben cseréljen IV­. Károly körút 2S terruilín­ti, VJU, Mária terélla-tár ! 1241: kelet A keresztény Európával szemben az ázsiai barbárságot képviselő ke­leti erők mindaddig nem árthattak sokat a fiatal Magyarországnak, míg szórványosan és szervezetlenül jelentkeztek; a bessenyők és kunok támadásai nem rendíthették meg a magyarságot, veszedelmessé csak akkor váltak ezek az erők, midőn egy szervező zseni — Dzsingiz-kán — egységbe tömörítette őket. s megalapította a mongol-tatárok két világrészre kiterjedő hatalmas, di­namikus birodalmát. A tatár birodalom dinamizmusa szintén egy negyvenegyes évben — Péter árulása után kétszáz eszten­dővel — sújtotta Magyarországot. A tatárjárás összes részleteivel —­­a kun­ kérdéssel, a nemesség és király hatalmi súrlódásaival, a harci kedv és lelkesedés hiányával — egyetemben a hétszázéves év­forduló megemlékezései révén is eléggé ismeretesek, s így elégedjünk meg annyival, hogy egyszerűen be­lehelyezzük a negyvenegyes esemé­nyek szériájába, mint olyan törté­nelmi tényt, amelyben a magyar­ság létét fenyegető keleti erők akkumulálódtak. 1541: dél - délről fenyegető bizánci hege­­móniás törekvésekkel aránylag könnyedén küzdött meg az Árpá­dok Magyarországa, de a Bizánc helyére lépő imperialista török ha­talom századokra szóló végzetévé vált a magyarságnak. • Az ország fővárosának, Budának török kézre jutása, mely szimbo­likus erejű ténye a nemzet tragé­diájának, szintén egy negyven­egyes esztendőben következett be, háromszáz évvel a tatárjárás után, 1541-ben. Ezúttal is fölöslegesnek tartanak nagyobbára közismert tények rész­letezésébe bocsátkozni, csak any­­nyit kívánunk hangsúlyozni: a nemzet belső meghasonlása, pár­tokra szakadása, az egyéni érdekek előtérbe tolása nélkül nem sikerül­hetett volna a török imperializmus­nak, hogy alig pár évtizedre a vé­gek elfoglalása után az ország szí­véig verje terjeszkedése ékét. Ilyen történelmi előzmények után köszöntött ránk — négyszáz évvel Buda eleste után — ezerkilencszáz­­negyvenegy. De ezúttal jó sorsa megóvta a nemzetet a veszedelmek kirobba­násától. S a jövőre nézve példát vehetünk és hitet merít ki­­ a többiektől elütő­­ negyvenegy­től. 1741-re gondolunk, amikor na­tal királynője védelmére lelkesedve eredmények mutatták, hogy nem hiába. Mintha csak azt akarta volna szimbolizálni ez az 1741-es esztendő, hogy min­den történelmi fátumnak, babonás számmisztikának megtörik a ha­talma, ha egységesen, bátran és lelkesen száll szembe vele a nemzet! T. „ , Kunczery Gyula »AN FÜ­LOP«« IV., Bécsi-utca 5. barátainak, jóakaróinak, vevőinek B. U. I. K. B. U. É. K. LEOPOLD GYULA hirdetővállalat VII., Erzsébet-körút­t Alapi Hatott 1896. Telefon: «2-3«. BOLDOG ÚJ ÉVET kíván kedves vevőinek és ismerősein.»­ FÖLDES űri­é­pói vadósátM XI. Horthy Miklós-kortár S B. U. É. K. H­ölgyek11 AJr« FIGYELEM! Az új évben fodrászuk is! legyen 1 Calvin-tér 9. Boldog új évet kíván a „MARY" melltartó készítője A B. U. É. K. kedves megrendelőinek Kedves vevőimnek ezúton kívánok &o£dog.újévek GÖDINGER DROGÉRIA VII., Király­ utca 75. Telefon: 221-845.

Next