Magyar Nemzet, 1942. február (5. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-01 / 26. szám

ELŐFIZETÉSI ARA­D ÉVRE 37.20 P. FÉLÉVRE 18 60 P. Alapította SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST. VI. ARADI UTCA 10. NEGYEDÉVRE 9.30 P. 1 HÓNAPRA 3.20 P. EGYES nTT- A C i II n , ^^N TELEFON: 128 428» KIADÓHIVATAL: BUDAPEST. SZÁM HÉTKÖZNAP 12 FILL., VASÁRNAP 24 FILL. HT EI 1 II U O A IV II I» V ^NTEZ.eiL •/’!­. VILMOS CSÁSZÁRÉT 65. TELEFON: 126 726» _______________________________________________________________ ___________________________________ Argentínát már kezdik elszigetelni, jelenti a Stefani Hitler és Mussolini táviratváltása —* Kurszknál a németek visszavetettek több szovjet hadosztályt — Líbiában a tengely hatalmai szoros összeköttetésben állnak az angolokkal Újabb érdekes részletek Hitler beszédéből A hét végének fontosabb kül­politikai hírei Dél-Amerikára és az angol kormány valószínű át­alakítására vonatkoznak, am­eny­­ei­­ben Argentína és Chile kivé­telével most már minden egyes észak- és középamerikai állam hadiállapotban van a hármas­­szövetséggel, a többi délamerikai ország pedig megszakította a hozzá való diplomáciai viszo­­nyát, ugyanakkor nemcsak Nagy- Britannia kormányának átszer­vezéséről van szó, ide tartoznék az úgynevezett haditermelési dik­tátor kinevezése is, hanem Men­­zies volt ausztráliai miniszter­­elnök azt a gondolatot is fölve­tette, hogy az egész brit biroda­lom részvételével alkossanak bi­rodalmi hadikabinetet. Amióta a japán beavatkozás következté­ben Ausztrália fenyegetettnek érzi magát és úgy látja, hogy London és Washington az európai harctereket fontosabb­nak tartja a Távol-Keletnél, azóta az ausztráliaiak igyekez­nek nagyobb befolyásra szert tenni Londonban. Így történt, hogy az ausztráliai kormány kérésére az angol kormány a szűkebb hadikabinetbe meg­hívta Ausztrália képviselőjét. A legutóbb lemondott ausztráliai miniszterelnök, Menzies, azon­ban még tovább szeretne menni s azt javasolja, hogy az angol kormány kebelében megalakí­tott szűkebb hadikabinetet fej­lesszék birodalmi hadikabinetté s abban minden egyes domi­nium képviseltesse magát. További részletek Hiller beszédéből Szombat reggeli számunkban közöltük a Magyar Távirati Irodá­nak a reggeli lapok zárá­sáig kiadott jelentéseit Hitler beszédéről. Az MI­I később kö­zelebbi részleteket is közölt a Führer pénteki nyilatkozatá­ból, ezekből a fontosabb sze­melvényeket az M­I­I fordításá­ban itt adjuk: — Ha ma azt olvasom, hogy Roosevelt úr kijelenti, Amerika új gazdasági rendet hoz a világ­nak — nos igen, egy újabb, de nyomorúságos gazdasági rend­szer lesz az, nevezetesen az a rendszer, amellyel Roosevelt maga már csődbe került és amelyről azt hiszi, hogy csak háborúval háríthatja el felőle az ítéletet. Hitler rámutatott a külön­böző visszaesésekre, amelyeket a pártnak meg kellett érnie, majd a Machtergreifungt cé­lozva ezt mondotta: — Én akkoriban mertem és mi nyertünk. — Ha ez a háború nem jött volna, akkor korunkról, rólunk valamennyiünkről és rólam is úgy beszéltek volna, mint a béke műveinek alkotóiról. Ha azonban ez a háború nem jött volna, ki beszélt volna Churchillről? Így azonban úgy fognak róla be­szélni mint megsemmisítőjéről egy birodalomnak, amelyet ő maga rombolt szét. Churchill „Fehér Ház“-beli cinkosait a Führer szegény bo­londoknak nevezte — így je­lenti az MTI —, akikről nem is akar beszélni. A Führer tréfá­nak mondotta a Roosevelt­ hir­­dette világprogramot, amely ál­lítólag szabadságot és munkára való jogot biztosít az emberek­nek. Roosevelt olyan dolgokat hirdet, amelyeket a nemzeti szocialista programból kölcsön­zött. Ezután a Führer a „kapi­talista hiénákról“ ezt mondotta: — Ó, ezek a kontárok! És amellett mindent tökéletlenül csinálnak. — Én nem kívánom, hogy a nemzeti szocialista gondolato­kat a külföldön megvalósítsák, mert én nem azért vagyok itt, holpm más népek boldogságáról gondoskodjam, hanem kizáró­lag saját népemért érzem ma­gam felelősnek. A Führer ismertette külpoli­tikai programját, amelyet a Machtergreifung óta megvalósí­tani igyekezett, azt a szándé­kát, hogy szoros viszonyt te­remtsen három országgal, Angliával, Olaszországgal és Ja­pánnal. — Minden kísérletem, hogy Angliával megegyezésre juthas­sak, teljesen céltalan volt. Ők minden alkalommal Európa el­len küzdöttek, főleg az az em­ber, akit már többször említet­tem, Churchill. Minden kísérlet, hogy ehhez az emberhez hozzá­férjek, meghiúsult makacsul is­mételt kijelentésén: „Háborút akarok!“ Körülvette őt egy cso­port. ’ Ha felsoroljuk a tagok neveit, mind csupa nulla. Ha egy férfi került közéjük, mint Wavell, azonnal kidobják. — A zsidókról nem akarok ezzel kapcsolatban beszélni.­­"Ők­­ mindenképp a mi régi ellenfe­leink. És mi tisztában vagyunk, hogy a háború csak azzal vég­ződhetik, hogy vagy a germán népeket irtják ki, vagy a zsidó­ság tűnik el Európából. — Eljön majd az óra, ami­kor minden idők leggonoszabb világellensége legalább talán egy évezredre eljátszotta szere­pét. — Németek Afrikában, ola­szok a keleti harctéren. Együtt harcolunk, és senki se áltassa magát, ezt a harcot a közös győ­zelemig végigharcoljuk. És most csatlakozott hozzánk a harma­dik állam is, Japán, így most a három nagy nincstelen egyesült. — Tudom, hogy ez a nép bí­zik bennem, de meg lehet győ­ződve a német nép még egyről, 1918, amíg én élek, nem követ­kezik be. — Boldog vagyok, hogy kato­náinkhoz oly sok szövetséges csatlakozott. Délen Olaszország, egész fent északon Finnország és köztük mindazok a nemzetek, amelyek szintén keletre küldik fiaikat, románok, magyarok, szlovákok, spanyolok, belgák, sőt még franciák is. És rajtuk kívül az északi és nyugati ger­mán államok önkéntesei.­­ Csak szerencsét kívánha­tunk Japánnak ahhoz, hogy a hazugokkal való további alkudo­zás helyett egyszerűen odaütött. Az angolszászokra célozva ezt mondotta­­a Führer: — Most hajókaravánokra lesz szükségük a világ minden óceánján és most látni fogják, hogyan dolgoznak tengeralatt­járóink. — Légi erőnk teljesítménye oly hősies, hogy kitüntetések­kel egyáltalában nem lehet mél­tányolni. — Azt ugyanis mondhatom: a katona, aki elől van, érzi to­­ronymagas fölényét az oroszok fölött. Sértés lenne, ha az orosz­­szál hasonlítanék össze. A döntő csak az, hogy az átállítás táma­dásról védelemre sikerült és én mondhatom: ez sikerült. — Arra való tekintettel, hogy amit előkészítettünk, korántsem lehetett elég a fagy elleni vé­delemre, legutóbb felhívást in­téztem a német néphez. Ez a felhívás szavazás volt, az egész nép önként adott. — Olyan ellenféllel állunk szemben, aki talán számszerint fölényben van, de a tavasszal szám szerint egyenrangúak le­szünk vele. Fegyver tekinteté­ben ismét leverjük és akkor is­mét a mi időnk következik. Mindenekelőtt azonban: nekünk ma szövetségeseink vannak. Már nem az első világháború idejét éljük. Maga az, amit Ke­leten Japán végez, egyáltalában fel sem becsülhető. Hitler nyilatkozatának vissz­hangjáról eddig Rómából és Madridból kaptunk jelentést. A Stefani ezzel kapcsolatban ki­jelenti: az a bizalom, amellyel a Führer a német tömegek iránt viseltetik, mint a Duce hite az olasz néptömegekben. — Az­ a csodálat — írja a Stefani —, amelyet a Führer a német hadsereg iránt kifejezett, teljes mértékben áthatja az olasz népet is. Berlin és Róma A berlini kommentárok kö­zül ki kell emelni azt a fél­­hivatalos nyilatkozatot, amely a legutóbb aláírt angol—szov­jet—perzsa szövetségi szerző­désről szól. Illetékes német he­lyen kijelentették, ironikusan kell hogy hasson az a szerző­désbeli ígéret, amely szerint Anglia és­­ a Szovjetunió köte­lezi magát Perzsia megvédésére, mindezt azok után, hogy ez a két ország szabályszerűen meg­rohanta Perzsiát. Ennek a félhivatalos nyilat­kozatnak tökéletesen igaza van, valójában sajátságos, hogy ha éppen azok ígérnek védelmet egy országnak, akik megrohan­ták. A teheráni szerződésről különben azt is kijelentik ille­tékes német helyen: — Az angol—szovjet—perzsa egyezménynek a perzsa parla­ment által történt szentesítését Berlinben, egy olyan hatalmi politika lezárásaként jellemzik, amelyet egy gyenge kormány tudatosan támogatásban része­sítene. Itt említjük meg, hogy a Machtergreifung évfordulóján Mussolini táviratban üdvözölte Hitlert — a Duce üzenetét és a Führer válaszát lapunk más he­lyén szó szerint közöljük — és hogy ebből az alkalomból a fasiszta párt küldöttséget menesz­tett Berlinbe. A delegációt szom­baton délben Hitler fogadta és beszédet intézett hozzá, erről a Stefani ezt jelenti. A Führer ba­ráti szavakkal szólt a Ducéről és hozzátette, hogy a győzelem minden bizonnyal megkoro­názza majd Olaszország, Német­ország, Japán, valamint szövet­ségesei erőfeszítését. Pánamerik­a A riói pánamerikai értekezlet tudvalévően olyankor ült össze, amikor Észak- és Közép-Amerika államai már hadiállapotban vol­tak a hám­asszövetséggel. A kon­ferencia ajánlotta a többi, neve­zetesen a délamerikai államok­nak a hármasszövetséggel való diplomáciai viszony megszakítá­sát, most illetékes német helyen közölték, hogy Argentínát és Chilét kivéve, minden délameri­kai állam is megszakította úgy­nevezett külképviseleti kapcsola­tait a háromhatalmi egyezmény­ben tömörült államokkal. Ezzel kapcsolatban ki kell emelni a Stefani-nak azt a je­lentését, amely szerint a többi amerikai állam már megkezdte Argentína gazdasági és közle­kedési szempontból való elszige­telését. Erre vonatkozóan az olasz félhivatalos hírügynökség megjegyzi, hogy az angol­szászok kerülik közvetlen erő­szak alkalmazását, hanem in­kább indirekt módon gyakorol­nak nyomást a hozzájuk nem csatlakozó államokra. A világ azonban — teszi hozzá a Stefani — fellázad az ilyen gyűlöletes módszerek ellen. Ára 24 fillér ­ Hiler és Mussolini távirat­váltása Berlinből jelenti a Német Távirati Iroda. A Duce a hatalom átvételének kilencedik évfordulóján a következő táviratot intézte a Führerhez: — Amidőn a nemzeti szocialista Németország Führerje iránti teljes odaadással és a győzelembe vetett sziklaszilárd hittel a hatalom átvéte­lének kilencedik évfordulóját ünnepli, a fasiszta Itália és a magam nevében a­­legmelegebb Szerencsek bánatokat küldöm önnek Führer, nagy műve­k folytatására és a német nép jólétére. A Führer a következőképpen vála­szolt: •­­ Köszönetet mondok Önnek Duce a baráti szerencsek­­ivá­na­tokért, ame­lyet a nemzeti "­szocialista hatalom­átvétel évfordulóján táviratban jutta­tott el hozzám. Abban a biztos tu­datban, hogy Európa szabadságáért folyó közös harcunkat győzelem fogja koronázni, szerencsekivánatait legőszintébb jókívánságaimmal vi­szonozom Olaszország boldog jöven- i­dejére, az ön jólétére és történelmi­­ munkájának sikerére. (MTI.)

Next