Magyar Nemzet, 1942. február (5. évfolyam, 26-48. szám)
1942-02-06 / 29. szám
ov Egyed István mondja az Apponyi-serlegbeszédet A Budai Katolikus Kör mint minden évben, az idén is megrendezi Apponyi serleglakomáját. Ez idén február 10-én, kedden este 8 órakor tartják meg a Budai Kát. Kör nagytermében és az Apponyi-serleggel Egyedi István egyetemi tanár, az országoshírű közjogász mond beszédet. Vasárnap iktatja be új vezető lelkészét az unitárius egyházközség A budapesti unitárius egyházközség vezető, lelkészi állása Józan Miklós püspökké történt megválasztása következtében megüresedett és a vezető lelkészi állásra a püspök Szent Iványi Sándor volt teológiai tanárt, vallásoktató lelkészt nevezte ki. Az új vezető lelkész beiktatása február 8-án, vasárnap délelőtt 10 órakor lesz a Koháry utcai templomban. A beiktatást maga Józan Miklós püspök végzi. Szent Iványi Sándor nagyvégzettségű és nagytudású tagja az unitárius lelkészi karnak, kiváló szónok, akiben méltó utódot kapott a budapesti egyházközség nagy elődje, Józan Miklós örökébe. Kinevezés a legfelső honvédelmi tanácsba A Magyar Távirati Iroda jelenti: Magyarország Főméltóságú Kormányzója a miniszterelnök, mint a legfelső honvédelmi tanács elnökének előterjesztésére Budapesten 1942. évi január 31. napján kelt legfelsőbb elhatározásával vitéz nemes Nárai Náray Antal ezredest, a legfelsőbb honvédelmi tanács Vezértitkárát ez állásától más stolgálaki beosztása folytán felmentette, ugyanakkor vitéz nemes Adfié..."Kálmán vezérőrnagyot a legfelsőbb honvédelmi tanács vezértitkárává kinevezte. Csökkent a fertőző megbetegedések száma Budapesten Csordás Elemér tisztifőorvos most tette közzé jelentését a főváros közegészségügyi helyzetéről. Januárban 7947 gyermek született. A halálozások száma 7572 volt. Szervi szívbajban 207-en, ráklotin 141-en, tüdővészben 130-an, idegbajban 132-en, tüdőgyulladásban 104-en haltak meg. A fertőző megbetegedések száma januárban 1317 volt, 600-zal kevesebb, mint decemberben. Az elmúlt hónapban négy kiütéses tifuszmegbetegedés fordult elő Budapesten. Végül jelenti a tisztifőorvos, hogy a házasság előtti orvosi vizsgálatokat február 1-én megkezdték. Kenyéradagolt Európában Budapest kenyérszükséglete havonta körülbelül 120.000 mázsa. Az egész ország mintegy 26 millió mázsát fogyaszt. Ez az adat arról beszél, hogy Magyarországon, a többi országokhoz viszonyítva, igen sok kenyeret esznek. Mivel hazánkban hozzászoktunk ahhoz, hogy sok kenyeret együnk, ennek világánál kell értékelnünk a kenyérjegyre adott adagokat. Tudvalévő, hogy Budapesten és a környékbeli városokban 250 gramm a kenyéradag, nehéz testi munkások 400 grammot, a különösen nehéz testi munkát végzők pedig 100 grammot kapnak. Belgiumban már csak 225 gramm, Finnországban 220 gramm, Franciaországban a harmadik életévig 100, 3—6 év között 200, 6—3 év közt 275, 13—20 év között 350, 20— 70 év között 275, 70 év fölött 200 gramm s a nehéz testi munkásoknál 350 gramm a kenyéradag. Németországban hatéves korig 167, 6—10 év között 242, 10—20 évig 370, 20 fölött 320, a nehéz testi munkások számára 520 gramm. Spanyolországban a 300 pezetánál kisebb jövedelmű családok részére fejenként 340 gramm, a 300 -800 pezeta jövedelmű családok részére fejenként 240, a 800 pezeta fölött kereső családok részére fejenként 100 gramm kenyeret utalnak. Szlovákiában a vendéglők 110, a háztartások 200, a nehéz munkát végzők 220, a nagyon nehéz munkát végzők 310 gramm kenyeret kapnak. A lengyel főkormányzóságban általában 220 gramm, nehéz testi munkásoknál 360 gramm a fejadag. Vatikánvárosban 300 gramm. Norvégiában 260 gramm, Svájcban 215 gramm. PÉNTEK, 1941 FEBRUÁR 4. Magyar Nemzet „A középosztály és a munkásság“ a címe annak a Magyar Nemzet 1939 augusztus 1-i számában megjelent vezércikknek, melyből a Népszava karácsonyi száma körül keletkezett sajtóvita kapcsán idézni szeretnék. A cikk íróját tulajdonképpen felesleges lenne megneveznem, az idézendő szöveg különleges szépségű, szárnyalt mondatai úgyis rögtön elárulják, hogy szerzőjük egyedül Pethő Sándor lehetett. Szabadjon e nagyszerűen megírt cikkből a következő sorokat kiragadnom: ......Igaz, senki sem tagadhatja, a magyar szociáldemokrata párt és benne a szervezett magyar munkásság a legutóbbi időkig sem volt képes egészen felemelkedni a skandináv szocializmus vagy a Labour l’arty politikai színvonaláig. De vájjon a magyar középosztály — ha egy kicsit magába roskad — kivonhatja-e magát a történelmi felelősség rettentő súlya alól? Megkérdezheti-e magától: elvégezte-e a magyar munkásság és parasztság felé azt a nagy munkát, amit a nyugateurópai középosztályok műveltek? Megkérdezheti magától: ki a nagyobb bűnös? Vájjon az a szervezett munkásság-e, amely az osztályharc hevében sokáig mintegy érdektelennek mutatta magát a haza nagy politikaiválságaiban? Vagy azt a középosztályt terheli-e a felelősség nagyobb hányada, amelynek szélesebb látóköre, nagyobb műveltsége, elevenebb tradícióérzéke és nem utolsó sorban erősebb politikai befolyása azt a történelmi feladatot hárította rá, hogy ezeket a sivár osztályküzdelmeket egy nagyobb nemzetpolitikai szintézisbe foglalja? ... Ez a szervezett munkásság ma nem forradalmár, hanem olyan közeg és olyan erőtényező, amelyből egy nagyobb vonalú magyar nemzetpolitika az alkotmányos szabadság legszilárdabb védőbástyáját építheti ki. Ne akarjuk visszalökni azt az erőt, amely kezet akar fogni velünk a magyar szabadság védelmére. Vagy ne kérjük ezt a segítséget tőle olyan áron, amely egyenlő volna a maga politikai személyiségének megtagadásával .. Pethő Sándornak ezekhez a remek szavakba öntött gondolataihoz alig van mithozzáfűzni, hiszen az ezekben foglalt megállapítások nagy részének igazságát pártkülönbség nélkül mindnyájan elismerjük. Vita egyedül . .. ne kérjük tőle ezt a segítséget olyan áron, amely egyenlő volna a maga politikai személyiségének megtagadásával" mondat körül lehetséges, mert ez az a pont, amelyre nézve a vélemények ebben az országban bizony meglehetősen szétágaznak. A Népszava karácsonyi számában cikket írt tudósok, politikusok, írók és velük együtt mi a Magyar Nemzet olvasótábora mindenesetre Pethő Sándor nézetét osztjuk és azt tartjuk, hogy munkásosztályunknak a többi társadalmi réteggel való kézfogása és a nemzeti érzés jegyében történő összeforradása kizárólag munkásságunk „politikai személyiségének" szabad akaratából megszületett elhatározása alapján tehetséges. Véleményünk szerint ugyanis ezek a felülről, gyakran"bizony hatalmi szóval létrehozott különféle munkásszervezetek kritikus percekben a próbát kiállani aligha fogják Éppen ezért mi, akik a magyar munkásosztállyal való találkozást a szervezett munkásságon keresztül keressük, a Népszava kezdeményezését csak őszinte örömmel üdvözölhetjük és a magunk részéről a megkezdett úton való továbbhala-dást minden hátsó gondolat kizárásával, becsületes szándékokkal eltelve szorgalmazzuk. Eljárásunk ellenzőivel folytatott vita abszolút céltalan voltát felismerve, sokkal helyesebbnek látszik, ha ehelyett inkább a fogalmaknak egymásközti tisztázására törekszünk. Nem állíthatom, hogy a magyar (és nem: „magyarországi'') szociáldemokrata párt hivatalosan vallott programját ismerném, vannak azonban bizonyos elvek, amelyek az úgynevezett „polgári társadalom“ tudatában a szociáldemokrácia fogalmával szorosan összenőttek, ilyenek: 1 Armagántulajdon megszüntetésére irányuló törekvés. 2. Az osztályharc hirdetése. 3. Az internacionalizmus. 4. A munkásság szervezkedési szabadságáért folytatott küzdelem. 5. A történelmi materializmus tanítása. Kíséreljük meg e pontoknak mindenfajta előéletektől, ,elfogultságtól mentes végiggondolását, hogy meglássuk, váljon a „sivár osztályküzdelmeknek egy nagyobb nemzetpolitikai szintézisbe való foglalása" elképzelhető-e még egyáltalán. A magántulajdon megszüntetésére irányuló törekvések taglalása túlságosan messze vezetne s így a helyszűke miatt ezt itt mellőznünk kell, amit annál könnyebben tehetünk, mivel az e kérdés feletti vita pillanatnyilag úgyis inkább csak teoretikus jelentőséggel bírhatna A továbbiakra nézve pedig nem hihető, hogy e téren egy kompromisszumos megoldás idővel önmagától ki ne alakulna Nyilvánvaló ugyanis, hogy a gyakorlatban — más és különféle jelszavak alatt bár lassan és biztosan máris egy ilyen kompromisszum felé haladunk Ami az osztályharc hirdetését illeti, éppen ennek az igazán fájó , tarthatatlan magatartásnak revideálására irányuló szándék az, ami a szőnyegen fekvő összefogási kísérlet kezdeményezésében oly jóleső módon megnyilatkozik. A nemzetköziség elvéről immár nincsen mit vitatkozni, miután ebben a tekintetben a szervezett munkásság hivatalosnak ismert orgánuma több alkalommal félreérthetetlenül nyilatkozott. Mindazok pedig, akik ennek a nyilatkozatnak őszinteségében megbízni nem tudnak vagy nem akarnak, mindezek a mi utunkon úgysem járhatnak. De ugyanígy nincsen mit beszélni a szervezkedési szabadság elismerésének kérdéséről sem, mert mindazok, akik közülünk ennek a kívánságnak jogosságát elismerni nem akarják, ne állítsák önmagukról azt, hogy a szervezett munkássággal való megbékélést őszintén óhajtják, lévén ez az a pont, amelyből a munkásság — legalább is szerény megítélésem szerint — semmi esetre sem engedhet. Szekfil Gyula a „Népszava“ karácsonyi számában közölt nagyszerű cikkében a saját kiindulási pontjaként a természetjogot jelöli meg és ez a kiindulási pont az, amit, azt hiszem, mindnyájan elfogadunk. Ebből a tételből viszont természetszerűleg következik a munkás ama jogának elismerése, hogy a munkadók vagy másképpen tőkések amely kategóriához én magam is tartozom, tehát nem hazabeszélek ennnyi természetéből folyó önző hajlamaival szemben a saját emberi jogainak megvédése érdekében szervezetekbe tömörülhessen. Miután tehát a szervezkedés szabadságának fenntartása voltaképpen a tőkén alapuló gazdasági és társadalmi rend egyik leglényegesebb korrektívumának tekinthető, ennek a jognak a biztosítása annál szükségesebb, minél nagyobb mértékben képes valamely nemzet munkássága a marxi doktrínák merevségének lazítására, illetve ezek egyoldalúságán való felülemelkedésre. A legélesebb, legnehezebben áthidalható felfogásbeli ellentétet én a magam részéről a történelmi materializmus tanításait illetően látom. Tudományos szempontból persze nem tudok a kérdéshez hozzászólni, nem hiszem azonban, hogy a materiális dolgoknak az emberiség történelmére gyakorolt hatását bármely történetírás is tagadásba vonn£. A kettő közötti összefüggés szerintünk is kétségtelenül fennáll,, csupán a kizárólagosság hangoztatása az, amit tarthatatlannak érzünk, nemcsak a tudomány, de az élet szempontjából is. Én természetesen csak ez utóbbi szempontból szeretnék a dologhoz hozzászólni. Tarthatatlannak kell éreznünk a történelmi materializmus tanításait az élet és általában az emberiség előrehaladásának szempontjából azért, mert ez a fajta történelemszemlélet a mi felfogásunk szerint az emberiség lelkét idővel okvetlenül eldurvítja, cinikussá teszi Lévén az ember „sárból, napsugárból összegyúrt" teremtmény, kinek az állatvilág és olimpuszi istenek, ördögök és angyalok között ingadozó lénye képtelen emberként megállni, ha kezéből az idealizmus mankóját kiütik. Minden emberben van valami transzcendentális irányú vagy eredetű vágy, amit feltétlenül meg is kell őriznünk, ha azt akarjuk, hogy továbbra is embernek neveztessünk. Látjuk ezt kicsiben a mindennapi életben is a férfi és nő viszonyában például, ahol ez az idealizálási vágy minduntalan megnyilatkozik. A női lélekről a férfi egy ideált alkotott magának s mily sivárrá is válik körülötte az élet, valahányszor ez az ideál amazonná vagy girl-frienddé változik. Ezt biztosan a történelmi materializmus hirdetői is érzik, miért akarják hát ennek az eszményekbe való fogódzásnak szükségességét egyéb vonatkozásokban kétségbe vonni? Miért akarja hát a marxizmus történelmi eszményképeinknek, legjobb esetben, homályba állításával egész történelemszeméletünket megmérgezni, kietlenné, bizonytalanná tenni és ezáltal nemzetünk jövőjébe vetett hitünket is megingatni? Történelmi materializmus és önfeláldozásig menő haszeretet, ez a két fogalom, úgy érezzük, szinte kizárják egymást. Avagy talán csak mi látjuk ezt ilyen elfogult módon? Meglehet. Bármint álljon is azonban a dolog, kétségtelen, hogy a felfogásaink között e tekintetben megnyilatkozó, látszólag eléggé éles ellentétek kiküszöbölsék, ennek a most megindított közeledési kísérletnek egy eléggé nem méltányolható eredménye lehetne. Eltekintve attól a szellemi élvezettől, amit tudósainknak és történetbölcselőinknek ezen téma körül folytatott szellemi párviadala nekünk, olvasóknak szerezni tudna. / Jtulmánfija Páer Művészeti A Szinyei Merse Pál Társaság kiállítása Nyolcadik kiállításánmutatja be a Szinyei Társaság tagjainak munkásságát. Az új magyar művészet legjava vonul fel ezen a szemlén; kiváló, nagy testségek demonstrációja ez a kiállítás, amelyen a mai magyar művészet legjobb képviselői gyűltek össze, talán éppen ez az oka, hogy ez a töretlen és győzelmes vonal ma már nem hoz meglepetést. Inkább a megnyugvás és a beteljesülés nyugodt öntudata az, ami meghatározza a kiállítás szellemét. A szemlélő zavarban van, hogy java művészeink közül melyiknek nyújtsa a pálmát; ezek a kiegyensúlyozott tehetségek nem is versenyre vannak itt, inkább egy ügyük bizonyítására. Nem is hozták, nem is hozhatták ide fejlődésük retrospektív képét; inkább a végzett munka fegyelmével kérkednek. A meghalt Abamondt Vilmos mellett kiemeljük Berény Róbert. Bernáth Aurél. Fényes Adolf. Hatvani Ferenc. Herman Lipót, Márffy Ödön, Szőnyi István, Réti István és Rudnay Gyula képeit. Egry József átszellemült balatoni tájai éppen úgy egyéni modort jelentenek, mint Basch Andor klíma piktúrája: Kandó László félhivatalos és felszínes társadalmi arcképfestészetéről nem értjük, mit keres az elmélyült mesterek között Pátzay Pál kiváló és klasszikus befejezettségű szobrai a művész régi képességeinek kiváló bizonyítékai. A kiállítás finom rendezése Petrioics Elek munkája volt. A Műterem csoportkiállítása A csoport,, amelyet a Kossuth Lajos utcai kiállító-helyiség ezúttal bemutat, mindössze két művészből áll: özv. Lyka Döméné, sz. Podmaniczky Elma bárónő 30 akvarellje és Bokor Béla János 34 pasztellje vonul föl a Műterem falain. Podmaniczky bárónő minden műve a legteljesebben egységes világa, tárgyválasztástól a kidolgozás végső ecsetvonásáig gyöngéd, bensőséges, finom defferenciáltságú női lelket éreztet. Kedvelt, szerény tárgya a festőnők számára természet szerint ősidők óta és méltán kedvelt virágcsendélet: egy-egy ilyen igénytelen tárgyú festmény előadásában is annyi meleg kedélyt, halk otthonosságot áraszt, hogy elbánja a nézőt, magaköré gyűjti az otthon szobatáját, ahol elhelyezve van. Tájképei is ugyanezt az összhangzatos, szelíd bájt árasztják. Ezek közül leghatásosabb és egyéniségét legteljesebben kifejező a Cseresznyevirágzás című, de megállítja a nézőt a Sötét fák, Kora tavasz, Naplemente, Magányos fenyő is. Bokor Béla János viszont erősebb zengzelességű férfiassággal, szélesebb hírek akkordé színekkel egészíti ki csoporttá a kiállítást Dunántúli tájai, havas hangulatai, alkonyatai és hajnalai erős természetérzékek; az impresszionizmus után is megmaradót realista hajlamunkra emlékeztet, de az akkoriaknak szárazsága nélkül. Erélyes színellentétei, egy-egy egészen mély fő a Károly király úti járdaszigeten Az OTI idei lakásépítési programjában szerepel a Károly király útja 11. szám alatti új bérház építése. A jelenleg ott álló régi házat lebontják és ennek helyébe három millió pengő költséggel épül fel a Madách-téri paloták kiképzésével azonos homlokzatú bérház.. Hogy a kitelepítendő kereskedők és iparosok az építés időtartamára is megfelelő helyiséghez juthassanak, a Károly király úti járdaszigeten ideiglenes üzletházat építenek. Ehhez már a közmunkatanács is hozzájárult. Kinevezések és áthelyezések a bírói és ügyészi karban A kormányzó az igazságügyminiszter előterjesztésére dr. Kovács Pétert budapesti korona ügyészhely ellesse, dr. Csernátony Lajost a debreceni királyi ítélőtáblához bíróvá, dr. vitéz Gárdonyi Gyulát a szegedi kir. járásbíróság elnökévé, dr. Koncz Jenőt a pécsi kir. ítélőtáblához bíróvá, dr. Zakariás Kristófot a marosvásárhelyi kir. ügyészséghez alelnökivé, dr. Jóna Kálmánt a debreceni kir. törvényszékhez tanácselnökké, dr. Schindler Dezsőt budapesti főügyészhelyettessé, dr. Deák Ferencet a paksi kir. járásbíróság elnökévé, dr. Zsentkó Gyulát, dr Kiss Ernőt és dr. Gáspár Lászlót a budapesti kir. ítélőtáblához bírókká, Tiefenthaler Józsefet a beregszászi, dr. Gréczy Ferenc ügyvédet az óbecsei kir. járásbírósághoz alelnökké, dr. Báthory Józsefet az újvidéki kir. törvényszékhez tanácselnökké, dr. Fejér Bélát az egri kir. törvényszékhez bíróvá, dr. Mdryoky Andort a kolozsvári kir. törvényszékhez járóvá, dr Török Zoltánt a kaposvári kir. ügyészséghez ügyésszé nevezte ki s ugyanekkor számos járásba őt nevezett ki vidékre és dr Kócs Istvánnak püspökladányban a járóbírósági elnöki címet adományozta. Az igazságügyminiszter dr. Fábián Antal kir. járásbírósági elnököt Püspökladányból Debrecenbe, és dr. Jármi Ferenc kir. járásbírósági elnököt Szobráncról Hajdúszoboszlóra áthelyezte Ezenkívül egész sereg más áthelyezés történt a járásbírói karban, valamennyi saját , kére! mükre. Ezt üzent a szerkesztő 1» I» 16 évestől elég érett írások, de közlésre még nem érettek, még bevárhatja. Biztathatja írásra. Ha sohase jut Parnaszszusra, akkor is kiheverhető csapás. — R. T. ,az én gyermekem Indulj. Nem alkalmasak. — H. L. Hazautazom. Elég jó, értékes. — S. V. Hajdú hazám, stb. Igen nagy szavak, de kicsike mondanivalóval. Kraus. A rendelet száma 700/1941. K. M. A Budapesti Közlöny megrendelhető Kapisztrán-tér 1. — Aliquis. — 7. f*úl. — B. E. — S. M. — Cassandra. — B. S. Mária. — „Ezt írja az olvasó“ rovatunkban a következő című levelek nem közölhetők: A libazsír körül. — Az új lakásrendelethez. — Viszontagságaim a Nejefejts utcában. — Mit csináljak a tyúkjaimmal. — Igazat jósolt-e Vén Táltos? — Magyar diák Svájcban. 1. A cikkben közölt statisztikai adatok csak Budapestre vonatkoznak. 2 -A mentők több évre visszamenő statisztikája alapján meg lehet állapítani, hogy nálunk több nő lesz öngyilkos, mint férfi. Úgy látszik a mi statisztikánk eltérő a többi európai országokétól. — Egy előfizető, Független Magyarország, Vilmos császár út 34. — Fűzfa. Még érezhető írásán a kezdő, a fordítottak jobban is le vannak már fordítva, de érdemes írnia, nyelvét művelnie. Könnyedebb , szabatosabb formákra törekedik. N. J. Panaszom Amoda tein, Még most is érzem. Versei gondolatainak értéke és a gondolatok kifejezési módja és formája még nem éri el a közölhetőség szintjét. — R. Gy. Az Ismeretlen Vőlegény. Nem felel meg. — S. R. Az asztal. Valamennyi gyönge. Ne biztassa. ~ Sz. V -né. Nem nullás személyenként 5 kg. Cukor fejenként 2 kgnál nem lehet több. — Több gyömrői nyugdíjas. Ezen a helyen rém áll módunkban a kérdésre részletesen kitérni, olvassák el a Budapesti Közlöny december 21-i számát. K. G. Nefelejcsek: Erőltetett vonások. — S. I. Loreley — 1941. A téma nincs elég hatásosan kimerítve.