Magyar Nemzet, 1942. május (5. évfolyam, 98-114. szám)

1942-05-01 / 98. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 17.20 P, FÉLÉVRE 18.60 P, NEGYEDÉVRE 9.30 P. 1 HÓNAPRA 3.20 P, EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 12 FILU VASÁRNAP 24 FILL. Alapította PETHŐ SÁNDO SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI, ARADI­ UTCA 10. TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI, VILMOS CSASZÁR ÚT 65. TELEFON: 126-726* A németek Észak-N­or­végiában új vasútvonalat építenek A Lapp-földön és a Mi­rmau-fron­ton meghiúsultak az ismételt szovjet támadások — Német tengeralattjárók Észak-Amerika közelében elsüllyesztettek 33.000 tonna hajóteret —­ Német megtorló légi támadás Norwich ellen — Burmában a japánok elérték Lashio külvárosait A légi háború növekvő ese­ményei mellett a világpolitika hírei inkább csak jóslásokról és előkészületekről szólnak. Ribbentrop A német nemzet most ün­nepli Ribbentrop negyvenkilen­cedik születésnapját. A biro­dalmi külügyminiszter személye iránt ez alkalomból is megnyil­vánuló figyelem annál nagyobb, mert az idő múlásával mind­jobban kidomborodott Ribben­trop vezető szerepe Hitler olda­lán s ma már az egész világ látja, hogy a külügyminiszter sokkal fontosabb szerepet ját­szik a német kormányban, mint azt még akár néhány évvel ezelőtt is gondolni lehetett. Ki­tűnt ugyanis, hogy a Führer egész világpolitikai elgondolása milyen szoros kapcsolatban áll Ribbentrop diplomáciai meg­győződéseivel. Annyira, hogy ma már semmi kétség benne, akik a második világháború nagy eseményeinek történetét, hátterét és messze kiható követ­kezményeit meg fogják írni, ki kell hogy emeljék Hitler mel­lett talán legelsősorban Ribben­trop koncepcióit. A birodalmi külügyminiszter ugyanis a né­met vezetők között talán első­nek ismerte fel a világpolitiká­nak azokat az elemeit, amelye­ken a harmincas évek végén nekilendülő egész nemzeti szo­cialista külpolitika felépült. Ribbentrop mint londoni nagy­követ eleinte a Hitlertől kapott missziónak megfelelően a nagy­­német—angol kiegyezés és szö­vetkezés eszméjén dolgozott s amikor látta, hogy ez nem sikerül, nem habozott közölni kormányával azt a meggyőző­dését, hogy az angolokkal nem kell feltétlenül együttműködni, mert hiszen a brit birodalom annyira a szétesés útján van, hogy egyrészt nem mer majd belemenni a háborúba s ha mégis elhatározná magát egy ilyen vakmerő lépésre, nem­­ fogja túlélni ezt a megrázkód­­­tatást. Ma is azon a felismerésen ala­pul a német külpolitika, hogy a Szovjetúnió létesítése után Ang­lia legyőzése van csak hátra európai szempontból. Ribben­trop előrelátását különben mi sem bizonyítja jobban, mint az, hog még mint londoni nagy­követ létrehozta az egész ten­gelykoalíció első látható ge­rendájaként 1936 novemberében a német—japán antikomintern paktumot. Ehhez csatlakozott később Olaszország, maga a né­met—olasz tengely hivatalos emlegetése is később kezdődött, úgyhogy valóban a német—ja­pán szerződés volt az első része az egész mai német—olasz—ja­pán szövetkezésnek, mivel pedig már akkor világos volt, hogy a német—japán paktumtól nem­csak a Szovjetuniónak, hanem az angolszász világnak is van félni valója, megállapítható, hogy Ribbentrop már akkor előre látta a mai konstelláció körvonalait. Valóban mindaz, ami akár a német, akár pedig a szembenálló oldalon történik, a német—japán paktum révén kezdett kiszélesedni az európai méretekből világpolitikai ará­nyokká.­­ Voltak, akik nem is­merték fel vagy nem akarták elismerni, hogy Ribbentropnak ez az elgondolása voltaképpen csak a világbékét akarja bizto­sítani, ilyen rosszhiszeműen fog­ták fel a német—japán paktu­mot az amerikaiak is, ott ugyanis erre való hivatkozással kezdődött meg az a háborúra való uszítás, amely később az Egyesült Államokat is belevitte a háborúba. Magyarországnak külön is van oka arra, hogy megálljon a német államférfi születésnap­jának ünneplése alkalmából, mert hiszen Ribbentrop neve elválaszthatatlanul össze van kötve a két bécsi döntéssel is, amelyeknek Trianon fontos kö­reinek lebontását köszönhetjük. A nemz­eti szocialista párt A német erőknek még az ed­diginél is nagyobb fokú össze­fogására azonban nemcsak az jellemző, hogy a nemzeti szo­cialista világpolitikai szemlélet vezető államférfiának, Ribben­tropnak nőtt meg a szerepe és a fontossága az utóbbi években, ugyanezt el lehet mondani a nemzeti szocialista állam fő­­ hordozójáról, a nemzeti szoci- l alista német munkáspártról is. Amilyen mértékben fokozódik ugyanis a döntő keleti csapásra készülődő német erőfeszítés, úgy növekszik tovább a párt fontossága és­­szerepe is. Ami­kor Hitler­ legutóbb a Reichstag által nyomatékosan is elismer­tette a saját totális hatalmát, voltaképpen nem magának a Führernek amúgy is szuverén jogkörét terjesztették ki, ha­nem lehetővé tették, hogy ezen a réren a párt irányító szervei­nek is megnőjjön az ellenőrző és befolyásoló szerepe az egész állami apparátusra, általában az egész német társadalomra, amely most valóban első embe­rétől az utolsóig minden erejét beledobja a gigantikusnak ígér­kező nyári csapásba. A párt feladatainak ez a továbbfejlődése olvasható ki abból a berlini A’SY­-táviratból is, amely a munkaerők felhasz­nálásáról, illetőleg annak új rendezéséről szól. Sauckel gau­­leiter ugyanis tudvalévően, mint a birodalom munkaügyi főmeg­bízottja rendeletet adott ki, hogy a munkaerők új elosztá­sát biztosító intézkedések végre­hajtása kizárólag a nemzeti szocialista munkáspárt munka­­hivatalait illeti meg. E rende­letében (mint most az NST pótlólag jelenti) Sauckel gau­­leiter kimondottan megköveteli, hogy más hivatalok ebbe ne avatkozzanak bele. Az összes állami és pártszervek súrlódás­­mentes együttműködése céljá­ból Sauckel gauleiter és biro­dalmi munkaügyi főmegbízott a párt gauleitereit nevezte ki az ő meghatalmazottjainak a birodalom egyes körzeteibe. A körzetvezetőknek ez a meg­bízatása — így folytatódik az ASYA-jelentés — kapcsolatban áll a legutóbbi különféle állami és politikai intézkedésekkel, amelyek a nemzeti szocialista párt e főtisztviselőire egyre nagyobb állami feladatokat ru­háztak és ezzel állásukat még fontosabbá tették, mint amilye­nek eddig voltak. Ebből a ber­lini jelentésből is kitűnnék te­hát, amit más tények is mutat­nak, hogy a nagy keleti erő­feszítés otthoni megalapozásá­ban is növekvő és szélesedő missziót tölt be a párt. N­émetország előnyét nem lehet behozni A nagyszabású német készü­lődés kapcsán, természetesen előtérben áll a hadiipari terme­lés. Ebből a szempontból érde­mes kiemelni, hogy Funk né­met gazdaságügyi miniszter Prágában beszédet mondott. Ebben a beszédben, amelynek legfőbb tartalma az, hogy Né­metország fegyverkezési előnyét ma már az angolszászok nem tudják behozni, a többi között a következőket jelentette ki a német miniszter: — Két vagy három esztendő múlva lehetséges, hogy odaát meglesz a megfelelő fegyver­kezési potencia, mely nagyon erős lehet, mert nekik meg­vannak a nyersanyagaik, a je­len pillanatban 90 millió tonna acélt dolgoznak fel. Ha azon­ban odaát, amit mi nem tu­dunk elképzelni, olyan gazda­sági vezetés alakulna ki, mely hasonló módszerekkel és ha­sonló tekintéllyel működne, mint ahogy az minálunk törté­nik, akkor elméletileg el lehet képzelni, hogy az amerikai há­borús erő bizonyos körülmé­nyek között néhány esztendőn belül nagyon veszélyes lehetne. Funk szerint Németország elő­nyét nem lehet behozni, mert olyan terveken dolgoznak, mely az eddigieket teljesen árnyékba helyezi, különösen ami a fegy­verkezési termelést illeti. Ez még az Egyesült Államokra is vonatkozik. Hivatkozott Európa fegyverkezési erejére, amelyet Németország megszervezett, amely az elkövetkezendő esz­tendőkben, ha a háború sokáig tartana, igen nagy mértékben rendelkezésre állana. Az európai népeket külön­ben, mint ahogy Funk Klagen­furtban kijelentette, részeltetni fogják a német háborús költsé­gek megfizetésében. A háborús eladósodás problémáját a há­ború befejezése után aránylag rövid időn belül fogják meg­oldani, mert a háború után igen nagy terjedelemben számolhat a német gazdasági élet olcsó munkaerőkkel és nyersanyagok­kal. Az ilyen módon előállított áruk olcsóbbak lesznek, mint az általános árnívó s az így elő­álló különbséggel látnak hozzá a hadiadósságok leépítéséhez és a német pénzérték alátámasztá­sához. Ilyen módon a német népnek az életstandardjét biz­tosítani fogjuk, valamint a há­borúban megtakarított pénzé­nek értékét is. Ő nem áll azon az állásponton, hogy ezekről a kérdésekről ne lehessen nyíltan beszélni. A Földközilenger Rooseveltnek arra a kijelen­tésére, hogy a Földközi-tenge­ren is vannak már amerikai hajók, a Corriere della Sera, mint a Stefani jelenti, ezt feleli: " Az Egyesült Államok hajó­hadának jelenléte nem ijeszti meg Olaszországot. Az olasz lap emlékeztet arra, hogy jóval az Egyesült Államok hadbalépése előtt a nemzetközi jogszabályok megsértésével már közreműködtek amerikai ten­geralattjárók a Földközi-tenge­ren és az amerikaiak sok tan­kot bocsátottak Anglia rendel­kezésére a líbiai fronton, vala­mint Abesszíniában. Erről a kérdésről a Magyar Távirati Iroda római tudósítója ezt telefonálta: „Az olasz lapok megemlítik, hogy Roosevelt legutóbbi beszé­dében azt a leleplezést tette, hogy a földközitengeri hadmű­veletben amerikai hajók is részt vesznek és hangoztatta az ame­rikai elnök, hogy a legnagyobb figyelmet szenteli a földközi­tengeri helyzetnek. Ezzel kap­csolatban a Giornale d’Italia megjegyzi: Olasz részről nem becsülik le a földközitengeri hadműveletekben való amerikai részvétel esetleges jövőbeli jelen­tőségét, mindamellett megálla­pítják, hogy ez a részvétel mind ezideig nem okozott gon­dot a tengelyhatalmaknak, to­vábbá Rómában tudomásul ve­szik, hogy az­ angol haditenge­részet már a Földközi-tengeren sem tud megbirkózni a reá há­ruló feladatokkal — írja a Gior­nale d‘Italia — és itt is segít­ségre szorul.“ A Transkontinent Press két érdekes jelentést is kiadott arról a kérdésről, amelyet az amerikai hadihajók földközitengeri szerep­lése fölvet. Az egyik erre vonat­kozó Transkontinent Press-je­lentést lapunk más helyen szó­­ról-szóra közöljük, egy másik IP-táviratból pedig ezt idézzük: — Gagda legutóbbi cikkében foglalkozik az angolszász pro­paganda legújabb olaszellenes hadjáratával és ennek kapcsán az olasz nép magatartásával. Gagda hangsúlyozza, hogy az olasz nép körében tapasztalható fegyelem spontán, még csak nyomát sem lehet találni annak a morális összeomlásnak, amelyről az angolszász propa­ganda már több mint egy éve állandóan mesél. Az olasz nép intelligens és jól tudja, hogy ugyanezeket az áldozatokat kel­lett volna meghoznia akkor is, ha nem lép be a háborúba, anélkül, hogy abban az esetben a legcsekélyebb kilátás is ke­csegtette volna. Gagda ezután utal az olasz gyáripar különös feladataira. Az olasz gyáripar teljesítményei nélkül — úgy­mond — lehetetlen volna a harc az angolszász hatalmak ellen. A többi olasz lap kommentár­jából pedig azt citálja a TP. Ára 12 fillér

Next