Magyar Nemzet, 1942. május (5. évfolyam, 98-114. szám)
1942-05-01 / 98. szám
4 ------—_________________Magyar Nemzet A háborús gazdaság hírei Brit-India Brit-India vasis acélipara a hallóra kitörését megelőző évtizedben kisebb visszaesésektől eltekintve, megszakítatlan emelkedést mutat, míg ugyanezekben a cikkekben a bevitel a belföldi termelés emelkedésével párhuzamosan összezsugorodott. 1927—28-tól 1937—38-ig a bevitel 1.204 millió tonnáról 0.372 millióra zsugorodott össze, azaz 70.0%-kal esett vissza, egyidejűleg legnagyobb üzemek a Tata Iron and Steel Co, az Indian Iron and Steel Co és a Mysre Iron and Steel Works. Ezek dolgozzák fel olvasztó kohóikban, hengerműveikben és acélgyáraikban a rendkívül magas vastartalmú indiai ércelőfordulások kiaknázott termékeit. Szerencsés véletlen, ami különösen kedvező helyzetet teremt vas- és acélművek létesítésére, hogy a vasércleletek mellett szénbányák is vannak. Csupán Bihár és Orissa tartományokban a vasérckészleteket, amelyek vastartalma 00 százalék, 2,7 milliárd tonnára becsülik, úgyhogy India ércszükséglete a termelés jelenlegi ütemét véve alapul közel 1000 évre biztosítottnak tekinthető. 1938-ban az érctermelés vasipara a vastermelés 1.12 millióról 1.67 millióra emelkedett, azaz 49%-kal lett nagyobb. Ugyanebben az időszakban az acéltermelés 0.526 millióról 0.928 millióra, azaz 76.4%kal növekedett. 1937 végén az indiai vasipar becslés szerint a vasfélgyártmányszükségletnek kétharmadát fedezte. Az indiai vas- és acéltermelés fejlődését a következő táblázat szemlélteti: 2,787.774 tonna volt az előző évi 2,916.765 tonnával szemben. Az egész termelésből 1,441.534 tonna került ki a Singbhum körzetből. Itt a Tala Iron and Steel Co 614.825, az Indian Iron and Steel Co 791.253 tonnát termelt ki. A fennmaradó 35.458 tonnát kisebb üzemek aknázták ki, elsősorban a Mysore Iron and Steel Works. Az érckészletekhez hasonlóan gazdagok a szénkészletek is, amelyeket 4,5 milliárd tonnára becsülnek. Ebből azonban csak egyharmad rész használható fel kokszszénnek. A legnagyobb terjedelmű szénmezők ,Jerria és Phianeginge környékén vannak. Brit-India nyersvastermelésében az egyes vállalatok 1937-ben és 1938-ban a következőképpen részesedtek: nek szintén két magaskemencéje volt és 1937-ben megalapította a Steel Corporation of Bangal-t, kizárólag acéltermelésre. Ez a konszern 1939 végén meg is kezdte a termelést és 1940-ben 220.000 tonna acélt termelt. Úgy tervezték, hogy az 1940—41. üzletévben (Indiában az üzletév március 31-én ér véget) legalább 350.000 tonna nyersvasat vesznek át az Indian Irontól kedvezményes áron acélgyártásra. A nyersvas olvasztott állapotban kerül az új acélműbe, úgyhogy a feldolgozása a legkedvezőbb előfeltételekkel történik. Az Indian Iron 20 százalékig részes a Steel Corporation of Bengal acéltermelésében. Az Indian Iron and Steel Co. termelése 1939—40-ben így alakult: Az Indian Iron szénellátását a Kinti közelében levő ramnagorei és kwendai bányák termelése fedezi. Ezeknek a telepeknek koksz szénkészleteit 32 millió tonnára becsülik. Ezenkívül Noonodihban és Jitpurban is vannak a vállalatnak szénbányái, amelyekben 41 millió tonnányi készletek vannak. A Mysore Iron and Steel Works' — európai méretekben gondolkodónak— kisméretű vállalat, amit 1937. évi 23.202 tonnányi termelése is mutat. A művek Bhadravatiban a Mysore-vasút mellett fekszenek és a Kemmangandi dombok (Balabudanvidék) gazdag érckészleteit aknázzák ki. A bányák termését három mérföld távolságból villamos kötélpályán viszik az ugyancsak villamosított vasúthoz ill. városi villamoshoz. A műveknek jelenleg egy faszén tüzelésű magaskemencéjük, egy falepárlóberendezésük, egy csőöntödéjük, egy Siemens-Martin kohójuk, egy kereskedelmi acélárukat gyártó hengerművük van. Ebben főleg építkezési célokra való acélt és mezőgazdasági eszközök gyártásához szükséges acélfajtákat készítenek. A gyár acéltermelő képessége ismeretlen. 1938-ban a nyersvastermelés ugyancsak ismeretlen okokból 11.447 tonnára esett vissza. A most folyó háború kitörése óta ismét hatalmas kereslet nyilvánult meg az indiai vas és acél iránt. Nem csupán a közelkeleti államok, hanem az angol birodalom is erősen kereste az indiai készítményeket, úgyhogy a magánfogyasztást jelentősen korlátozni kellett. Egy év óta az indiai vasipar kényzergazdálkodás jegyében dolgozik és ezáltal remélik a brit birodalom közelkeleti építőanyagszükségletét Brit-Indiából fedezni. Különös figyelmet érdemel Hase-egava tengernagynak, Formosa kormányzójának Tokióba utazása, melynek fő célja az volt, hogy megtárgyalja Formosa beolvasztásának módozatait Kelet- Ázsia jövőbeli nagy térgazdasági rendszerébe. Hasegava tengernagynak az a nézete, hogy Formosa a jövőben épp olyan jelentős gazdasági kulcshelyzetet kap a keletázsiai nagytérben, mint amilyet a sziget a keletázsiai háború kitörése óta sztratégiai szempontból foglal el. Erre való tekintettel hansúlyozta a Kormosai Bank fontosságát, amelyre mostanában nagyobb feladatok megoldását bízták. Formájában elsősorban a vízierőművek erőteljes kiépítésébe fognak, hogy megkönnyítsék az ipar felépítését. Az ott létesítendő ipartelepek célja az, hogy a gazdasági tér déli részét ellássák készárukkal, másrészt feldolgozzák a déli vidékek nyersanyagát, elsősorban a bauxitot és mangánércet. Egyidejűleg tervbe vették a formosai cukorültetvények kiterjesztését is, minthogy a cukortermelés klimatikus és talaji előfeltételei kedvezőbbek Formosán, mint a Fülöp-szigeteken vagy akár Jáván. Végül növelni akarják a rizs- és ananászültetvények nagyságát is. Formosa ipara az utóbbi években erőteljesen fejlődött. Elsősorban az első japán ötéves tervnek köszönhette kifejlődését. Ez a terv 1935- ben kezdődött el. A terv alapján 49 iparvállalat létesült Formosa területén összesen 200 millió yen tőkével. A közeljövőben a befektetett tőkét megkétszerezik. Különösen figyelmet érdemel a Formosa számára kidolgozott gazdasági tervben az, hogy a formosai kinintermelést a jávai kininmonopólium átvétele után is tovább akarják fejleszteni. Ezt az elhatározást ugyanazzal az indokolással támasztják alá, mint a cukornádtermelés fokozására vonatkozó terveket. Eddig hat kinahéjültetvény van Kormosán, amiből kettő egyetemi kísérleti telep. A kultúrákat Takao tartományban, Dél-Kormosában összpontosították. A jávai kinahéjkultúrákat a jövőben a már eddig is tevékenykedett két jávai japán társaság irányítása alá rendelik, t. i. a legnagyobb japán gyógyszervegyészeti gyár, a Takeda, és a Nankoku Sanyija Kabushiki Kaisha alá. Előbbinek kormosán is vannak ültetvényei Taito mellett, utóbbinak Jáván lévő ültetvényei 1941-ben 173.276 kg kinint termeltek. A Nankoku egyébként a Mitsuikonszernhez tartozik. A tokiói tőzsdén az utóbbi hetekben erőteljesen emelkedtek a Nankoku részvényei, aminek az a hír a magyarázata, hogy a Takeda vállalat meg akarja szerezni a Nankoku részvénytöbbségét, hogy ezáltal egy kézbe fogja össze a kinintermelést. Év Nyers vas Nyersacél Világtermelés Brit-India 1000 tonnában Világtermelés Brit-India 1929 99.000 1418 121.500 584 1930 80.500 1199 95.000 628 1931 56.000 1089 69.000 635 1932 40.000 928 51.000 579 1933 50.000 1082 68.300 705 1934 03.000 1341 82.400 876 1935 74.200 1489 , 99.400 880 1936 91.200 1568 124.000 880 1937 104.300 1669 135.600 928 1938 82.940 576 109.100 982 1939 101.600 1829 145.100 1016 1939 1940 Nyersvas. 530.348 1. 668.1001. Hirapuri művek ? 358.516 Kulti művek ? 218.590 Koksz 521.535 710.925 Az indiai vasipar termelését a fenti három vállalat szállítja épúgy, amint a vasérc-kitermelésben és nyersvasgyártásban is e három vállalat vezetett. Rajtuk kívül 1938- ban a központi tartományokban 136 bennszülött kézben levő kohó működött. Ezek termelése azonban csak alárendelt jelentőségű volt és nincsenek róluk számszerű adatok. A három nagyüzem közül a legjelentősebb a Tata Iron and Steel Co Jamishedpurban, az indus származású Tata J. N. alapítása. Tata egyben az indiai vasipar megalapítója is volt. Ez a konszern a háború előtt 50.000 embert foglalkoztatott és hatalmas vas- és acélművek mellett számos szénbányát, ércbányát, kőbányát és téglaégetőt is tart üzemben, azonkívül uralkodik és végzi a közigazgatás feladatait a több mint 100.000 lelket számlálólamshedpur lakossága fölött. A Tata-művek 1911-ben kezdték el a koksztermelésre a korábbi kokszgyártó üzemeket 1935—36-ban a német Otto-Zwillingszug-Verbund rendszerű, 54 kemencéből álló kombinátummal nagyobbí tolták. Ez a kombinátum napi átlagban 1300—1500 tonna száraz szén felhasználását teszi lehetővé. Azonban ezek a telepek sem bizonyulnyersvastermelést, 1913-ban pedig acélgyártásra tértek át. A világháború kitörése annak idején hatalmas keresletet idézett elő és így előmozdította a gyárak fejlődését, egyben azonban a külföldi versenytársakat kikapcsolta a versenyből, úgy hogy ezáltal is jelentősen előmozdította a vasipar fejlődését. A világháború utáni gazdasági zavarok megakadályozták a Tata-művek abban az ütemben való továbbfejlődését, mint ahogyan a háború alatt gyarapodott és egy ideig vámpolitikai rendszabályokkal kellett megvédeni az indiai vas- és acélipart a külföldi államok versenyétől. Ma a Tata-művek öt kohóval dolgoznak (egy napi 1000 tonna teljesítőképességű kohót 1941 decemberében helyeztek üzembe), hét Martin-kemence, két konverter és 16 hengermű egészítik ki a konszern felszerelését. A Tata-művek termelése 1939—39-ben és 1939 —40-ben a következő volt: lak elegendőknek, úgy hogy 1937- ben további 110, hasonló rendszerű kokszkemencét építettek. Ezáltal a napi felhasználás 3100 tonnára emelkedett. A Tata-művek helyzete nem csupán azért kedvező, mert közel vannak a szén- és érctelepekhez, hanem azért is, mert nem messze vannak a kiviteli kikötőtől sem. Kalkuttától az indiai vasipar legnagyobb piacától és elszállító helyétől mindössze 150 mérföldnyi távolságra van az üzem és így áruinak elhelyezési helyzete kitűnő. Éppen a piachoz és a nyersanyagforrásokhoz való közelség miatt a Tata-művek a világ legolcsóbban termelő vaskohói közé tartoznak. Az indiai vasipar második legnagyobb üzeme az Indian Iron and Steel Co. Hirapurban, Kalkuttától 130 mérföldnyire és Kabiban, 9 mérföldnyire Hirapurtól működik. Mindegyik telepen 1 — 1 magaskemence van. Ez a részvénytársaság 1918-ban alakult, 1936-ban össze is olvadt a Bengal Iron Co. val, amely Bontakoznak a keletázsiai Sok apró jelből fel lehet már ismerni azokat a gazdasági szándékokat, amelyek az alakulóban levő keletázsiai nagytérgazdaság életét befolyásolják. Gyakran még az alkalmiság és az átmenetiség jellegét viselik az egyes intézkedések, az alapvető jellemvonások azonban még ezekben is felismerhetők. Ilyen átmeneti jellegű intézkedés pl. az, hogy Japán nagymennyiségű élelmiszert visz be a délkeletázsiai államokból. Indokína rizskivitele az év első két hónapjában 136.090 tonnát tett ki, ami összehasonlítva az előző év első két hónapjának kivitelével, 20%-os emelkedést jelent. Csaknem az egész kivitel Japánba ment, csupán kisebb mennyiségek jutottak el Sanghaiba. Márciusban már a Fülöp-szigetekre kezdték el a rizsszállítást, minthogy az ottani élelmezési viszonyok részben a háború, részben a nem kielégítő rizsültetés miatt igen rosszak voltak. Holland- Indiából viszont az év első három hónapjában kereken 100.000 tonna cukrot, 4000 tonna tengerit, nagymennyiségű, de a japán jelentésekben számszerűen meg nem határozott kvantum rizst és egyéb létfontosságú javakat szállítottak Japánnak. A szállításokra a csapatszállító hajókat használják fel, amelyeknek visszafelé vivő útjukon enélkül üresen kellene menniük. A japán hadsereg arra számít, hogy évente 3 millió tonna árut tud Japánba szállítani. Ezzel, mint Okoda ezredes, a japán hadügyminisztérium beszerzési osztályának vezetője kijelentette, Japán élelmiszerszükségleteinek külföldről fedezendő része biztosítva volna. Nem kisebb gondot fordítanak a japánok az élelmiszerellátás biztosításán kívül a nyersanyagtermelés fejlesztésére is, a meghódított vagy csatlakozott területeken. Indokína bányatermelése 1942 januárjában tekintélyesen emelkedett (kb. 60 %-at az előző év januárjához képest). Jelentős emelkedést mutatnak a széntermelés adatai is. 1942 januárjában indokínai kőszéntermelés 153.735 tonnát, egyéb szenek termelése 5585 tonnát tett ki. Az érctermelés (fémtartalomra átszámítva) 801 tonna horganyt, 1tt tonna önt, 10,7 tonna wolframot eredményezett. Az indokínai bányászatban foglalkoztatott munkások száma januárban 40.295 volt, amiből 80 százalék a szénbányászatban tevékenykedett. Kelet-Indiában a japán közigazgatási hatóságok berendezkedésével és a lerombolt városok felépítésével párhuzamosan halad a nyersanyagtermelés újrakezdése. Különösen figyelmet érdemel a kőolajtermelés. Német jelentések szerint Brit-Borneo területén már minden köz működik. A nyár folyamán a japánok már a jávai olajkutakat is üzembe akarják állítani. A nagytér széngazdálkodásának megszervezésére nemrégiben az erre a célra alakított bizottság a nagytérgazdaság körvonalai tervgazdasági minisztérium és az iparügyi minisztérium részvételével ülést tartott, amelyben Japán, Mandzsukuo és Nanking-Kína szakemberei is helyet foglaltak. Taiföldön az újjárendezést a valutáris viszonyok rendezésével kellett elkezdeni. Április 9-én a taiföldi parlament törvényt fogadott el, amely szerint a Taiföldi Központi Bank bankjegykibocsátási jogot kap. Az új állambank átveszi a felügyeletet minden taiföldi bank fölött, felügyel a pénzügyekre és a devizagazdálkodásra is. Feladatkörébe tartozik az ellenséges államok bankjainak felszámoltatása. Ezek között szerepel a Chartered Bank of India, Australia and China, a Mercantile Bank of India, továbbá a Hongkong and Shanghai Banking Corporation. Ezeknek a bankoknak illetve bangkoki telepeiknek igen nagy befolyásuk volt Taiföld gazdasági életére. Az ellenséges ón- és gumivállalatok ügyeinek továbbvitelére új taiföldi részvénytársaságot alapítottak 50 millió tikalnyi tőkével. Ez a részvénytársaság az államé. 1937 19.IS Tala Iron ami Steel Co ,,,,,, , 899.559 1.004.159 Indian Iron and Steel Co . , , , , , , 724.439 548.921 Mysore Iron and Steel Works . . . , . 23.202 11.447 Összesen: 1,647.200 1,564.527 1938—39. 1939—10. Koksz .A nagatao - 865.000 tonna 972.000 tonna Nyersvas 1,020.000 tonna 1,1 -10.000 tonna Acéláruk....................... , , . 947.000 tonna l,01S.Ot)0 tonna Kereskedelmi acéláruk . „ , , 715.000 tonna 777.000 tonna | Vidéki ni ieies gyakorlati kereszténytízi mméterákát Részletes ajánlatokat fizetési igény megjelölésével „Referencia 28.510" jeligére, Broekner hirdetőbe, Vilmos császárát 33. PÉNTEK, 1942 MÁJUS 1. Lapok szemléjő A Pesti Újság csütörtöki számában „A betupált gyalog apostol és egyéb apróságok’ címmel a következőket közölte: „Kezdjük beszámolónkat a hajdani gyalog apostollal, aki valamikor gyalog apostolkodta végig a magyari tájakat és tapasztalatait egységes viharsarokban fogta össze és nyújtotta át" a közönségnek. Annak idején sokat beszéltek erről a gyalog apostolkodásról, mert kiderült, hogy az egész országjárást az őszirózsás forradalomban tevékeny részt, vett és azóta elhúnyt Miklós Klein Andor irányította és az ő vállalatánál jelent meg a magyar parasztviszonyokról szóló könyv, melyből bizonyos „véletlen" befolyások révén teljesen kimaradt a zsidóság szerepe. Később korunk hőse megalakította az ugyancsak gyanús hátterű márciusi frontot, amely esztendőkön keresztül a legradikálisabb m magyar baloldal szellemi fellegvára maradt. Ebben az időben Féja Gézának nevezett gyalog apostolunk fulmináns cikkeket írt az őszirózsás sajtóba és mindannyiszor kikelt a jobboldali mozgalmak és pártok ellen. Azután múltak az idők, megváltozott az idők járása s a gyalog apostol pontosan akkor változtatott frontot és világnézetet, amikor holmi változások történtek a körúti sajtó részvényei körül. Féja Géza megtért — illetve bezupált — s a zsidóság hajdani íródeákjából máról holnapra élestollú antiszemita lett s a papír gyakran elpirult az általa leírt sorok alatt. Korunk hőse azonban nemcsak antiszemita, hanem mérsékelt aranyutas is s ezért nagy kirohanásokat inoz a szélsőjobboldal — s általában a magyar nemzeti szocializmus ellen. Hogy miért ez a nagy harag — ki tudná megmondani? A gyalog apostolok útjai kacskaringósak és kiszámíthatatlanok, de ugyanakkor biztosan alapozzák a gyalog apostol polgári jólétét." Szilágyi Sándor a Vajda János Társaság új elnöke A Vajda János Társaság legutóbbi közgyűlésén búcsúztatta lemondott, elnök út, dr. Reáey Tivadart, a Nemzet Múzeum országos nevű igazgatóját, majd Benedeke Marcell dr. indítványára a Társaság új elnökévé N-birlyi Sándor n. kir kormánytolmácsost, az Orsz. Közműv. Tanács ügyvezelő alelnökét, az ismert nevű írót és kiváló publicistát választotta meg. MEGJELENT! RÓNAI ERNŐ MEGJELENT! a nagysikerű ..Kraszkojarszki írójának új könyve SORSOK... ÉLETEK... Ára fűzve 5 pengő, kötve 6 pengő 80 fillér Megrendeléseket továbbít a Magyar Nemzet kiadóhivatala