Magyar Nemzet, 1942. július (5. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-01 / 146. szám

ELŐFIZETÉSI Ára 1­ÉVRE 87.20 P, FÉLÉVRE 18.60 P, NEGYEDÉVRE 9.30 P, 1 HÓNAPRA 3.20 P, FEGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 12 FILL, VASÁRNAP 24 FILL. Alapította PETHŐ SÁNDOR SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI, ARADI­ UTCA 10. TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI. VILMOS CSÁSZÁR­ ÚT 65. TELEFON: 136-726* Rommel üldöző csapatai már elhagyták Faka vidékét Szebasztopol belső erődövébe betörtek a németek — Kilencvennyolcezer tonna hajóteret süllyesztettek el a németek — Brit bombavetők ismét támadták Brémát — Olasz repülők Gibraltárt bombázták — Mannerheim viszonozta Hitler látogatását A hételeji események még jobban rávilágítottak Rommel és Mannerheim alakjára, még talán meg is növelték különösen az afrikai tábornokét. Néhány héttel ezelőtt a legtöbben lehe­tetlennek tartották, hogy ebben az afrikai forróságban egyálta­lán megkísérelni is lehessen nagyobbszabású hadműveletet s azóta már nemcsak Tobruk esett el, hanem a közben vezér­­tábornaggyá kinevezett Rommel már mélyen bevitte a tengely­csapatokat egyiptomi területre. Auchinleck tábornok szükségét is érezte annak, hogy felvilágo­sítsa saját katonáit. Rommel nem varázsló, hanem tehetséges és alapos ember. Valóban eddig is a világ első katonájának szá­mított a közvetlenül a Führ­er­nek alárendelt tábornok s leg­újabb sikerei még nagyobbá, még népszerűbbé tették, még legendásabbá Rommel nevét és alakját. Az egész német nemzet, a katonák és a nép egyaránt büszkeséggel és csodálattal te­kintenek a prezst­ését folyton növelő afrikai győzőre s máris meg lehet állapítani, hogy Rommel a német nép tudatában a Birodalom legnagyobbjai közé emelkedett. A Führeren kívül talán senki sem mondhatja el magáról Németországban annyi joggal, mint ő, hogy minden si­került neki. A másik katona északon áll őrt. Őrá most azért esett a fénycsóva, mert viszonozta Hit­ler látogatását és mert Hitler főhadiszállásán kiadott hivata­los kommüniké olyan rendkí­vüli nyomatékkal emeli ki a finn tábornagy szereplésének je­lentőségét, hogy az nemcsak Mannerheim személyére, hanem egész Finnországra, különösen pedig jelenlegi katonai felada­tára nézve a lehető leghízelgőbb. A Hitler—Mannerheim-tanács­kozással kapcsolatban a Német Távirati Iroda hangoztatja, hogy Finnországot milyen oldhatat­lan kötelékek fűzik, milyen szoros fegyverbarátság kap­csolja a Birodalomhoz. Az északafrikai események pedig Törökország pozíciójának fon­tosságára terelik rá a figyel­met. A törökök földrajzi helyét és politikai helyezkedését az te­szi kényessé és jelentőssé, hogy az ő országuk határos a két legfontosabb középkeleti olaj­vidékkel. Kálh­y : Ez a nyár tisztázza Európa helyzetét Kállay Miklós miniszterelnök nyilatkozott berlini lapoknak Berlinből jelenti a Magyar Távirati Iroda. A „Berliner Lokalanzeiger“ „Ma­gyarország háborús részvétele“ cím­mel budapesti kü­­kün tudósí­tójának Kállay Miklós miniszerelnökkel foly­tatott beszélgetését közli. A tudósító bevezetőül a következőket írja: Egy esztendő telt el azóta, hogy a szovjetnek Kassa, a békés magyar vi­déki város ellen intézett bombatáma­­dása világháborús régi fegyvertársun­­kat is arra indította, hogy tevéke­nyen részt vegyen a bolsevizmus meg­semmisítésére indított harcban. A ma­gyar honvéd, mint hű bajtársa a né­met katonának, az Európa halálos ellensége ellen szövetkezettek sorá­ban, a múlt nyáron azokkal együtt harcolta végig és élte végig a keleti nagy győzelmi hadjáratot. Galíciában és Ukrajnában, az umani csatában és Nikolajev elfoglalásakor a magyar gyorshadtest bebizonyította, hogy ki­válóan megállja helyét és új dicsősé­get hímzett a régi zászlókra. Magyarország hadbalépésének év­fordulójával egybeesik az idei nyá­ron a fokozottabb háborús részvétele Magyarországnak. Ribbentrop biro­dalmi külügyminiszternek és Keltei vezértábornagynak budapesti utazásai előkészítették ezt a fokozott együtt­működést. Megerősítette azt Horthy Miklós kormányzónak, legutóbb pe­dig Káldy Miklós miniszterelnöknek és külügyminiszternek a Führer fő­hadiszállásán tett látogatása. Ezek­ről a látogatásokról és azok kihatá­sairól beszélt Kállay Miklós minisz­terelnök abban a nyilatkozatában. A miniszterelnök a következőket mon­dotta: — A tengely új nagy győzelmei megerősítik, hogy mindaz, amit ve­lem a Führer főhadiszállásán közöl­tek, pontról pontra beteljesedett vagy útban van a beteljesedés felé. Csak­nem matematikai pontossággal beje­lentették nekem a szovjet hadszíntér eseményeit, de az afrikai harcok ked­vező fejleményeit is. Már eddig is meggyőződésem volt, hogy a német hadijelentések a valóságot juttatják kifejezésre. Most csodálattal látom, hogy beteljesedik az, amit hetekkel ezelőtt közöltek velem. Meggyőződé­sem, hogy ez a nyár győzelmes harcok után tisztázza Európa helyze­tét és már ebben az évben megindul­hat az új Európa kialakulása. Az egész magyar nép ebben a pontban éppen úgy gondolkodik, mint én és én egynek érzem magam a magyar nép­pel. Ezért nyugodtan megállapítha­tom, hogy egyetlen magyar sem gondolkozhat másként, aki hazáját szereti. Egyek vagyunk abban a cél­ban, hogy a német és olasz szövetsé­geseinkkel leverjük a bolsevizmust és ezt a harcot kötelességünknek tekint-­­jük hazánk és Európa védelme érde­kében. A lap tudósítója a nyilatkozathoz a következőket fűzi hozzá: A mostani és a jövő közös harcai európai jelentőségének erős hangsú­lyozása, a korlátlan bizakodás, amely a harcok megítélésében kifejezésre jut, ezek a szempontok a fő jellemzői a vezető magyar államférfik figye­lemreméltó kijelentéseinek, amelyek a kölcsönös bizalomteljes megértés előmozdításának és megszilárdításá­nak szellemében bizonyára vissz­hangra találnak majd nálunk. A lap az első oldalon közli a nyi­latkozatot a miniszterelnök fényké­pével. Kállay Miklós miniszterelnöknek ugyanezt a nyilatkozatát közli szintén az első oldalon a „Völkischer Beob­achter“ is. Törökország, úgy látszik, tu­datában is van helyzete sajátos voltának. Senki sem tudja meg­mondani, hogyan alakulhat a későbbi jövőben a török kül­politika, mert hiszen, amint Salazar legutóbb mondotta, egy ország semlegességének fenn­tarthatósága nemcsak a saját akaratától függ Egyelőre csak annyi látszik megfogható tény­nek, hogy Törökország semi­­lyen vidék magához csatolását nem óhajtja. Berlin Churchillről Rommel északafrikai sikerei­nek hatása alatt a német fővá­rosban nem sok jelentőséget tulajdonítanak annak, amit Churchill legközelebb megtar­tandó beszédében mondhat. Az NST értesülése szerint ugyanis Churchill Londonba való vissza­térése óta állandó érintkezésben áll azokkal a brit katonai pa­rancsnokokkal, akik lord Mountbatten, a partraszállás céljából felállított, úgynevezett kombinált csapatok vezetőjének elnöklésével egy idő óta állan­dóan tanácskoznak. Ehhez az NST hozzáfűzi:­­Londoni sem­­­­leges megfigyelők véleménye­­ szerint ezek az állandó tanács­kozások és a Churchillel való állandó katonai érintkezés arra mutat, hogy az északafrikai katonai fejlemények következ­tében a szövetségesek elsősor­ban is légi hadműveletek meg­indítását tervezik“. Egyébként a legújabb angolszász hangu­latra jellemző, hogy az NST híre szerint Curtin ausztráliai miniszterelnök kedden ismétel­ten óva intette a közönséget a túlságos derűlátástól. Érdekes a Transkontinent Press külpolitikai munkatársá­nak kommentárja, erről berlini jelentések kapcsán így számol­hatunk be: Churchill titokzatos mosollyal nyakán tért vissza már január­ban is Londonba. Egész bizo­nyos, hogy angoljait most nem kísérli meg olyan könnyed ma­gyarázatokkal félrevezetni, mint az amerikaiakat, akiket arról igyekezett meggyőzni, hogy, az afrikai vereség teljesen jelenték­­telen ügy. Churchill nyilván biztosítani fogja legközelebbi nyilatkozatában hallgatóit, hogy a helyzet pillanatnyilag rend­kívül komoly ugyan, de régeb­ben még komolyabb volt és még komolyabb lehet, ha a né­metek az általuk kitűzött célo­kat el is érnék és semmi sem könnyebb — teszi hozzá a Transkontinent Press —, mint a német hadvezetőségnek olyan célokat varrni a nyakába, ame­lyek sohasem állottak szándéká­ban. A TP külpolitikai munka­társa ezután kifejti, hogy Chur­chill arra való hivatkozással ta­gadta meg a német győzelmek­től a győzelmi jelentőséget, hogy mindig nagyobb német cé­lokat tételezett fel és minthogy ezeket nem érték el. Churchill a német győzelmeket hibáknak és tévedéseknek akarta beállí­tani. Churchill — úgymond — újra felölti titokzatos mosolyát és sötét szavakkal fogja bejelen­teni, hogy Roosevelttel olyan dolgokban egyezett meg, ame­lyek alkalmasak arra, hogy a háború további alakulásának döntő fordulatot adjanak, ezek azonban —­ jegyzi meg gúnyo­san a TP — persze olyan dol­gok, amikről Churchill közeleb­bit nem mondhat, „nehogy ez­zel az ellenségnek használjon“. Arra is rámutat a Transkonti­­nent Press külpolitikai munka­társa : „Egy szóval sem hangoztatták Londonban, hogy Anglia vezeti a háborút vagy hogy azt meg akarja nyerni. Ezzel szemben vagy arról beszélnek, hogy az amerikai hadfelszerelési ipar fogja eldönteni a háborút a szö­vetségesek javára vagy pedig arról, hogy ezt a bolsevista se­regek ellenállása fogja elérni, de szó sem esik arról, mintha mindebben Angliáé volna a vezetőszerep. A továbbiakban — írja a TP — a Maria Matruh eleste miatt szomorú és bánatos angolokat Churchill azzal fogja vigasz­talni, hogy állanak még a bol­­seviki milliós hadseregek, csak arról nem fog beszélni Chur­chill, hogy maga Anglia semmit sem tett és még kevesebbet fog tenni. Végül a német hírügynök­ség megjegyzi: „Azok a rend­kívüli kudarcok, amelyeket a nyolcadik hadsereg kénytelen volt Egyiptom kapui előtt az utóbbi napokban elszenvedni, teljesen el fogják tüntetni Anglia tekintélyét barátainál csakúgy, mint ellenségeinél.“ Itt említjük meg, hogy az NST szerint olyan új egyezmény jött létre június 27-én Anglia és a Szovjetunió között, hogy amit Anglia eddig szállított a Szovjetúniónak és amit ezután fog odavinni, az mind a hadi­anyagkölcsönzési törvény szám­lájára kerül, úgyhogy a Szovjet­unióba kerülő angol hadi­anyagért sem kell a Szovjet­uniónak fizetnie. Az egyezmény­nek visszaható érvénye van: 1941 június 22-éig, vagyis a német—szovjet háború kitöré­séig. A protektorátus Moravec cseh propagandami­niszter újabb beszédet tartott, ezúttal Märisch-Ostrau bánya­munkásai előtt. A Magyar Táv­irati Iroda szerint a Német­ország melletti hűségtüntetés sorában megtartott munkásgyű­lésen a cseh propagandaminisz­­ter a többi között ezt mon­dotta: — Egész nyíltan meg kell mondanom nektek, hogy eddig sem én, sem az államelnök nem kaptunk teljes biztosítékot jövendőnkkel kapcsolatban. Minden attól függ, sikerül-e a Német Birodalom ellenségeit kifüstölni a cseh vidékekről. Csupán a nyugodtan dolgozó és a Német Birodalom irá­nyában barátságos nemzet szá­míthat biztos jövőre orszá­gunkban. Csak magunk és sa­ját butaságunkkal pusztíthat- Ára 12 fillér

Next