Magyar Nemzet, 1942. október (5. évfolyam, 223-248. szám)
1942-10-01 / 223. szám
kV. évfélyam, 223. szám ELŐFIZETÉST ÁRA 1 ÉVRE 37.20 P, FÉLÉVRE 18.60 P, NEGYEDÉVRE 9.30 P. 1 HÓNAPRA 3.20 P. EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 12 FILL., VASÁRNAP 24 FILL. Alapította PETNŐ SÁNDOR ■nBHnnHnnHnni Csütörtök, 1942 október 1. SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI UTCA 10. TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, VI., VILMOS CSÁSZÁR ÚT 65. TELEFON: 126-726* Hitler egyórás beszédet mondott a berlini sportpalotában Bommel és Keitel is jeleit volt az ünnepségen — Hitler az Atlanti-okmánynak csak pár évet jósolt — A második arcvonal hely- és időproblémáját bőven tárgyalta — A német célkitűzések — A további célokról a német nemzet felvilágosítást fog kapni — A német szellem nem pihen — Az angol légi támadások és a zsidó kérdés A világsajtó angolszász részesok figyelmet szentel a nyugateurópai front kérdésének, mintha legalábbis befejezettnek tekinthetnék a keleti háborút, ami persze helytelen nézet, mert a keleteurópai front még mindig folyton mozgásban van. FranciaNyugat-Afrika főkormányzója elrendelte, készítsék elő a nem állandóan Dakarban lakó európai nők és gyermekek eltávolítását. A többi hír közül azt érdemes kiemelni, hogy Argentína képviselőházának mindenesetre kicsiny többsége úgy határozott, Argentina szakítsa meg a diplomáciai viszonyt a tengelyhatalmakkal és hogy a vichyi nuncius jelentést tett a pápának, mint a Bad. 7 ad, mondja, „a legutóbbi franciaországi fejleményekről“. Ez azért is érdekes, mert Valerio Valeri nunciusnak igen előkelő, talán döntő szerepe volt Pétain rezsimjének kialakulásában. Amikor ugyanis a marsall még mint miniszterelnök arról tanakodott, hogy letegye a fegyvert, akkor a nuncius közbelépett és biztosította Pétaint arról, hogy a fegyverszünetkéréssel megmentheti a francia nemzet anyagi jólétét csakúgy, mint a becsületét. Arról, hogy a nuncius mit referált a Szentatyának s hogy XII. Pius jelentését hogyan fogadta, még semilyen hír nem jött, ami természetes is, mert a Vatikánból nehezen, sokára és akkor is csak gyéren szivárognak ki a kényesebb politikai értesülések. Eaval és Colakoglu A többi lappal együtt közöltük azt a hírt, hogy a megszállt francia területeken letartóztattak többszáz USA állampolgárt, az azonban nem tűnt ki a jelentésből, hogy a letartóztatást és a rákövetkező internálást a francia polgári vagy a német katonai hatóságok fajtottak-e végre. Most a Pest című lap zürichi tudósítója közli, hogy vichyi jelentés szerint 1700 amerikai állampolgárt vettek őrizetbe s hogy legnagyobb részüket a francia rendőrség tartóztatta le s ezután átadta őket a német katonai hatóságoknak. Ez a jelentés megállapítja, hogy a letartóztatott amerikai nőket egy fürdőhelyen gyűjtik össze, a férfiakat pedig internálni fogják, hogy mindez megtorlásul történik európai állampolgároknak Amerikában való letartóztatásáért. Minthogy tehát ebben az akcióban a vichyi kormány alá tartozó közigazgatási hatóságok a német hatóságokkal karöltve vesznek részt, megállapítható, hogy Lavalnak sikerült továbbfejlesztenie azt az együttműködést, amely kezdettől fogva is a szándékában állott. A nemrég Pétaintől kapott felhatalmazás, amely szerint minden nem simán engedelmeskedő köztisztviselőt elmozdíthat, úgy látszik, megnövelte a Laval előtt álló gyakorlati lehetőséget arra, hogy eredeti szándékát most már nagyobb lépésekkel vigye a megvalósítás felé. Ennek keretébe tartozik tudvalévően az a megállapodás is, amelyet Laval Sauckellel, a Birodalom munkaügyi vezetőjével kötött. Sauckel elrendelte, hogy minden német katonai megszállás alatt lévő területen megszervezzék az ipari munkásoknak német hadiüzemekben való alkalmaztatását s a Lavallal való megállapodás abban állott, hogy Sauckel engedélyezte, hogy a Birodalomhoz nem csatolt, de német katonai megszállás alatt lévő francia területek ez általános kontinentális rendelkezés alól kivétessenek, feltéve, hogy a vichyi kormány maga gondoskodik a kitűzött cél eléréséről Laval erre vállalkozott is, annál is inkább, mert ezzel sikerült neki azonos eljárást alkalmazni mind a megszállt, mind a meg nem szállt francia területeken. Miután Vichynek mindig is az volt talán a legfőbb törekvése, hogy a megszállás által kettéosztott Franciaország helyzete minél egyöntetűbb legyen, efelé most ismét nagy lépést sikerült megtenni, amennyiben a meg nem szállt területről most ugyanolyan akció keretében mozgósítják a közös kontinentális hadi erőfeszítés érdekében az ipari munkásokat, mint a megszállt területeken. Itt említjük meg, hogy a Sauckel által elrendelt általános kontinentális munkásszervezés görögországi megvalósításáról beszámol a következő athéni Transkontinent Press-távirat. A legközelebbi görög munkáscsoport október 6-án utazik el Athénból Németországba; a görög munkások és munkásnők az Ostmark és a Szudéta-vidék üzemeiben nyernek alkalmazást. Arsentina Egy idő óta már Ilire járt, hogy az argentin képviselőház külügyi bizottsága azt ajánlotta a parlamentnek, határozza el a tengelyhatalmakkal való diplomáciai viszony megszüntetését. Kedden került szavazásra ez az indítvány a képviselőházban, amely57 szóval 04 ellenében megszavazta az azonnali szakítást. Azt a javaslatot, hogy Argentína járjon el a riói értekezlet ajánlásai szerint, 70.69 arányban fogadták el. (Ezek az ajánlások tudvalévően elsősorban a diplomáciai érintkezés abbahagyására irányultak, másodsorban pedig a tengelyhatalmakkal való postai, gazdasági és egyéb természetű kapcsolatok felmondására, valamint bizonyos belső intézkedések megtételére. Érdekes különben, hogy az NST milyen szövegezésben számol be az argentin képviselőháznak erről az elhatározásáról. Ez a szövegezés így szól: „Taborda képviselő indítványának elfogadása után — aki javaslat formájában ajánlotta a kormány figyelmébe a tengelyhatalmakkal való diplomáciai szakítást — nem várnak jelentős változást az argentin kormány semlegesség- politikájában. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnek azokra a kormánynyilatkozatokra, amelyek szerint a külpolitikai kérdések eldöntése nem a képviselőházra, hanem kizárólag a kormányra tartozik.“ Az NST tudósítója emlékeztet itt bizonyos argentin kormánynyilatkozatokra, amelyeknek az volt a tartalmuk és az értelmük, hogy a kormány nem fogadhat el semilyen külpolitikai kitanítást egy-egy politikustól vagy újságtól, mert hiszen a kormány a maga belső és külső politikáját a parlamenttel együtt, illetőleg attól függően állapítja meg. Minthogy abban az időben, amikor ezek a kormánynyilatkozatok elhangzottak, az argentin parlament egyik háza sem nyilvánított akaratot ebben a kérdésben, egészen természetes volt, hogy a kormány saját maga döntött. A második front Az NST milánói tudósítója azt jelenti, hogy a Rómában megjelenő Popolo di Roma azt az értesülést kapja Szófiából, hogy a bolgár fővárosban úgy tudják, Litvinovot Washingtonból Moszkvába hívták. Az olasz lap szófiai tudósítója megállapítja, hogy a Kreml ilyen módon is nyomást akar gyakorolni az Egyesült Államokra a második front mielőbbi felállításának érdekében. Az angol alsóházban is szóba jött a második front kérdése, ennek kapcsán Churchil kijelentette: nem hajlandó nyilatkozatot tenni az eljövendő hadműveletekről s fontosnak tartja, hogy általában ne hangozzanak el nyilvános kijelentések arról, hogy az angolszász hadvezetőség mit óhajt tenni vagy hogy mit kívánnak tőle. Egy munkáspárti képviselő az alsóházi vita során emlékeztetett Churchillnek arra a kijelentésére, amely szerint esetleg Rómát is bombázni fogják. Ezzel nyilván valamiféle nyilatkozatot akart kicsiholni a miniszterelnökből, Churchill azonban csupán ang- Az ír hercegeinek nyilatkozata Az NST azt mondja, hogy vatikáni körökben nagy figyelmet keltett MacBory nyilatkozata. Természetes is, hogy ez a nyilatkozat a Szentszéknél feltűnést keltett. Magától értetődő, hogy a főpapok a világnak ilyen válságos időszakában mindent figyelemmel kísérnek, hiszen a földnek, úgyszólván minden zagában nagy események vonják magukra a figyelmet, az egész európai kontinens minden tagjában érzi azt a nagy közös erőfeszítést, amely ennek a gigászi küzdelemnek az eldöntését szolgálja. Ebben a helyzetben szólalt meg az ír érsek lelkiismerete s arról beszélt, az ő türelmét erősen próbára teszi, hogy az Angliához tartozó Észak-Írországba angol és szövetséges amerikai csapatok is érkeztek az eddiginél nagyobb számban. Az NST megállapítja, MacBory nyilatkozata annál inkább feltűnést keltett a Vatikánban, mert az ír főpap szavai akkor hangzottak el, amikor Taylor épp a pápával való sorozatos tárgyalásai céljából a Vatikánvárosban tartózkodott. India Az NST lisszaboni tudósítója tud egy newyorki hírről, amely szerint Gandhi személyes üzenetet küldött Roosevelt elnöknek s ebben felkérte, hogy közvetítsen az indiai kérdésben. Az üzenetet egy Fischer nevű amerikai író adta át Indiából való hazaérkezése után az Egyesült Államok elnökének. Ezzel egyidejűen azt is jelentik, hogy Hull amerikai külügyminiszter a sajtóértekezleten azt mondotta: a washingtoni kormány figyelemmel kíséri az indiai helyzetet, de nem ajánlja fel szolgálatait az angol kormány és a hindu kongreszszuspárt közli ellentétek elsimítására. Minthogy ma a hírek továbbításában helyenként néhányórás, sőt egy-kétnapos késés is tapasztalható, nem tudjuk megállapítani, hogy Hull nyilatkozata mennyiben tekinthető válasznak arra a kérésre, amelyet Gandhi Roosevelthez intézett. Katonai hely tájékoztatója a honvédhadsereg harcairól A „Magyar Távirati Iroda“ katonai helyről nyert értesülése szerint a honvéd hadsereg arcvonalának nagyobb részén továbbra is nyugalom van, harctevékenység csak helyenként volt. Az ellenség szórványos átkelő és felderítő kísérletei sorra meghiúsulnak. Egyik kötelékünk merész és eredményes vállalkozást hajtott végre a Don folyó egyik szigetére. Az ott állott ellenséges erőket leküzdötte, a szigetet a bolsevista katonáktól megtisztította és eközben foglyokat ejtett és nehéz fegyvereket zsákmányolt. A tegnapi német hadijelentés egyébiránt erre a fegyvertényre utalt, amikor a honvéd hadsereg arcvonásáról megemlékezett. Ára 12 fillér nyit felelt, hogy ,,a légi háború terén nem ismer sem ilyen korlátozásokat“.