Magyar Nemzet, 1942. november (5. évfolyam, 249-272. szám)
1942-11-11 / 256. szám
SZERDA, 1942 NOVEMBER 11. , Madrar Nemzet _ A Ház a belügyi költségvetéssel megkezdte nyolcórás tárgyalásait A képviselőhöz kedden megkezdte a költségvetés tárgyalását. Elsőnek a belügyi tárca költségvetését tárgyalták. Tasnádi Nagy András elnök 10 óra után néhány perccel nyitotta meg a Ház ülését. A belügyi tárca költségvetését Hunyadi-Iluzás Endre előadó ismertette. Hangoztatta, hogy a tárca költségvetése háborús költségvetés, mert kiviláglik belőle az a nagy erőkifejtés, amelyet az országnak fennmaradásáért hozni kell. Kitűnik a költségvetésből, hogy az értékek megőrzése és biztosítása a fő cél és kibontakozás a további célkitűzések reális megvalósítására. A vita első szónoka Baky László (Imrédy-párt) volt, aki támadta a költségvetés egyes tételeit és azt nem fogadta el. A MÉP vezérszónoka, Kossuth Pál felszólalásában közigazgatási problémákkal foglalkozott. Örömmel állapította meg, hogy az előadó ismertetése szerint a tanügyi közigazgatás nemsokára törvényhozási szabályozást nyer s ezáltal a községi közigazgatás modernizálása is lehetségessé válik. A költségvetést elfogadta. Maróthy-Meizler Károly (nyilas) főbb közigazgatási rendelet kiadását sürgette s a lakáskérdéssel is foglalkozott és a nagyobb zsidó lakások elrekvirálását kívánta. Beszélt a közigazgatás racionalizálásáról s a költségvetést nem fogadta el. Paál Árpád (erdélyi) örömmel látja, hogy a 180 milliós rendészeti kiadások mellett megfelelő összeg jut szociális problémák megoldására is. A költségvetést elfogadja. Ferenczy Tibor (MÉP) a belügyi költségvetés fontosságát fejtegette. Honáth György (MÉP) a belügyi kormány reformterveivel foglalkozott, s szükségesnek tartja a lakbérleti szabályrendelet módosítását Akiknek városi lakásukban, azonkívül külső területen villalakást tartanak fenn, ezektől az egyik lakást el kellene venni, hogy a lakásínségen legalább a téli időben valamelyest enyhíteni lehessen. Mátéffy Viktor (keresztény párt) a közegészségügy és a szociális gondoskodás mértéke az, amely a belügyi kormányzás eredményességét megmutatja. A mostani költségvetésben megtaláljuk az eredményességnek ezt a két ismertetőjét. A községi jegyzői állásokra ma kevesen mennek, azért nagy a hiány a jegyzői pályán. A jegyzőnek sok kellemetlen kérdést kell megoldania, azért húzódozik a fiatalság a jegyzői pályától. Spák Iván Kárpátalja kérdéseivel foglalkozott. Többen kívánták és javasolták, hogy a kárpátaljai kormányzói biztosságot szüntessék meg és osszák fel vármegyékre ezt a területet. A mai időket nem tartja alkalmasnak semilyen változtatásra. Különben a vármegyei rendszer kárpátaljai alkalmazását nem helyesli. A miniszterelnök kijelentette, hogy a kis királyságok megszűntek, a kiskirályok kimúltak. Az ő véleménye szerint ezek ma is igen sok helyen megvannak és uralkodnak. Incze Antal (imrédysta) kijelentette, hogy a belügyminiszter szükség szerint a legpolitikusabb személy az egész kormányban.. Megállapította, hogy a mai belügyminiszter a rend minisztere. Azután orvosok problémáival foglalkozott. Vitéz Lukács Endre (MÉP) hangoztatta, hogy a közigazgatás túl van terhelve munkával. Különösen a jegyzők munkaidejét foglalják le a különböző jelentések, statisztikák és kimutatások, úgyhogy a mindennapi élet kérdéseinek megoldására alig jut idejük. Közigazgatásunk sokat örökölt a régi monarchia bürokráciájából, ettől meg kell szabadítani. Szükség van a közigazgatás decentralizálására. Szóvá tette a köztisztviselők anyagi helyzetét. Végül örömmel állapította meg, hogy a közigazgatás mindinkább megtelítődik szociális szellemmel és a régi rendi vármegye szociális vármegyévé alakul át. A költségvetést elfogadta. Szabó Zoltán (MÉP) közegészségügyi, családvédelmi kérdésekkel foglalkozott. A költségvetést elfogadta, állandóan kiabáló Maróthy-Meizlert. Keresztes-Fischer ezután az imrédisták és a nyilasok felé fordulva a következőket mondotta: — Jól tudom, hogy az urak engem liberálisnak és zsidóbérencnek tartanak. Émn nem vagyok sem a zsidók bérence, sem mások bérence. (Óriási taps a kormánypárton és a középen.) Én a nemzetnek vagyok a szolgája, akár tetszik ez az uraknak, akár nem. (Állandóan növekvő taps.) Hogy rólam mit gondolnak az urak, az nekem teljesen mindegy. A belügyminiszter csak hosszú tetszésnyilvánítás után tudja folytatni beszédét. A kórházkérdésről azt mondotta, hogy a kormány kórházfejlesztési programját a mai nyersanyag- és építőanyaghiányra való tekintettel, el kellett halasztani, mert új kórházak építéséhez nemcsak az építőanyag hiányzik, hanem sok olyan anyag is, amely ezidőszerint egyáltalában nem kapható az országban. A belügyminiszter végül bejelentette, hogy a rendőrségi pótdíjak felemelésére vonatkozó tárgyalások folyamatban vannak. Végül erélyesen megvédte Deák Leó bácskai főispánt az imrédisták támadásával szemben, kijelentve: „Nagyon szomorú, hogy a szerb propagandának magyar emberek ellen irányuló állításait magyar ember megítélésére irányadónak vették.“ A belügyminiszter azzal zárta beszédét, hogy a közigazgatási tisztviselő ne politizáljon és ne nézze, hogy ki milyen pártállású. „Ne világnézetezzünk — mondotta —, ha valaki nem éri fel ezt ésszel, úgy ököllel fogom megtanítani rá. Csak egy cél állhat ellőttünk: az ország jövőjének biztosítása.“ (Óriási éljenzés.) A Ház a belügyi tárca költségvetését elfogadta. A kisgazdapárt vezérszónokai a költségvetési vitában A kisgazdapárt Tildy Zoltán ügyvezető alelnök elnökletével pártértekezletet tartott, amelyen a költségvetés parlamenti vitájával foglalkoztak. Elhatározták, hogy nem minden tárcához állítanak vezérszónokot és arról is döntöttek, hogy az egyes tárcák költségvetésénél a vezérszónokokon kívül a párt megbízásából mások is felszólalnak. A párt kijelölt vezérszónokai a következők: A kultusztárcánál Varga Béla a párt vezérszónoka, a külügyi és honvédelmi tárcánál Bajcsy-Zsilinszkij Endre, a földművelésügyi tárcánál B. Szabó István, az igazságügyi tárcánál dr. Révész László, a pénzügyi tárcánál dr. Vásáry István. Itt felszólal még Bajcsy-Zsilinszky Endre is. Az iparügyi tárca vezérszónoka a kisgazdapárt megbízásából Csorba János. A közellátási tárcánál Nagy Ferenc szólal fel mint vezérszónok, de beszédet mond B. Szabó István is. A pártértekezlet foglalkozott az appropriációs javaslat tárgyalásával is, ahol a párt álláspontját az időszerű belső kormányzati kérdésekben Tildy Zoltán ügyvezető alelnök fogja kifejteni. A belügyminiszter vitazáró beszéde Délután öt órakor az elnök lezárta a vitát és a belügyminiszternek adta át a szót. Ekkor megjelent az ülésteremben Reményi-Schneder Lajos pénzügyminiszter is. Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter hálásan megköszönte a vita során elhangzott elismeréseketés megköszönte a kritikákat. Hangoztatta, hogy a belügyi tárca költségvetésében is egészen másképpen kellett elhelyezni a háború következtében a kiadási súlypontokat, mintha békében volnánk. A haladás, a fejlődés eddigi tempóját nem lehetett az eddigi mértékben betartani, azonban nem ejtett el egyetlen programpontot és egyetlen fejlődési vonalat sem. — Az ország jelenlegi állapota — mondotta — a belügyminiszternek, aki a rend fenntartásának minisztere, fokozott mértékben feladatává teszi, hogy az országban a rendet és a nyugalmat minden körülmények között biztosítsa. Nemcsak karhatalmi és policiális eszközökre gondolok, mert ezek csak végső esetben és sohasem teljesen kielégítően biztosítékai az ország rendjének és nyugalmának. Gondolok azonban a közigazgatás igazságos és helyes funkciójára és a szükséges szociálpolitikai intézkedésekre. A háborúban mindig több alkalom nyílik elégedetlenségre, zúgolódásra, rendbontó kísér,letekre és ezért fokozott gondot kell fordítani ama eszközök kiépítésére, amelyekkel ha szükséges, erőszak útján is biztosítják a közrendet. De ugyanakkor ki kell küszöbölni a közigazgatási apparátusból minden olyan tünetet, amelyek a köznyugalom ártalmára vannak. A magyar közigazgatás most olyan próbatétel előtt áll, amilyen előtt még nem állt soha és olyan terhek nehezednek rá, mint még soha. Általában a legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznem a közigazgatás teljesítményéről, de nem térhetek ki annak megállapítása elől Sem, hogy bizonyos sajnálatos események is bekövetkeztek, amelyekről e vita során emlékeztek meg, de amelyekről máshonnan is értesültem. Mindezen kárhoztatandó tüneteket irgalmatlanul ki kell irtani. (Nagy taps.) Nem győzőm eléggé hangsúlyozni, hogy a legkevésbbé tartom megengedhetőnek, hogy a tisztviselő ma türelmetlenül bánjon és lépjen fel a közönséggel. Amikor a tisztviselő jogosan hivatkozik arra, hogy túl van terhelve, akkor a publikum még jogosabban mutathat rá arra, hogy túl van terhelve mindenfajta korlátozással, vegzatúrával, lemondással. A tisztviselő tehát tartozik idegeit ráncbaszedni és a túlterhelt publikummal szemben emberségesen és türelmesen viselkedni. Legyen már egyszer vége annak, hogy tisztviselő különbséget merjen tenni ember és ember között, mert ha még egyszer azt tapasztalom, hogy ez megtörténik, oda fogok ütni. (Nagy éljenzés.) A tisztviselő helyes magatartását a publikummal szemben nem lehet csupán reformokkal elérni, ez elsősorban a nevelésnek, illetve az átnevelésnek kérdése. Ha a jó szó nem elég, oda fog ülni kíméletlenül. (Zajos éljenzés.) Hangoztatta a belügyminiszter, hogy a kormány politikáját szociálpolitikai elgondolások hatják át. A közigazgatási szervezeteket rá kell nevelni a helyes szociálpolitikai érzékre. Ezután az orvoshiány problémáját fejtegette. Kijelentette, hogy feltétlenül segíteni kíván az orvoshiányon és a hiányokat lehetőleg keresztény orvosokkal akarja kitölteni. Ez azonban nem valósítható meg teljesen. Magyarországon jelentékeny a zsidó orvosok száma, a hadsereg pedig csak kérésztévi orvosokat vont el a polgári életből, úgyhogy a polgári életben orvoshiány állott elő és ebben a kényszerhelyzetben zsidó orvosokat is alkalmaznia kell. Az imrédisták és a nyilasok e kijelentésre nagy zajban törtek ki. A belügyminiszter azonban a zajban világosan, és erélyesen a következőket mondata: — Engem az érdekel elsősorban, hogy ahová orvos kell, ott orvos álljon. Az állandóan közbekiáltó Maróthy-Meizler Károlynak a következőket válaszolta: — Produkáljon a képviselő úr magyar orvost, akkor majd csak magyar orvosokat fogok alkalmazni. Maróthy-Meizler Károly: — Régen megmondtam már, mit kell csinálni. (Nagy derültség a kormánypárton.) A belügyminiszter ezután így folytatta: — Az első szempont, amelyet szem előtt tartok, a közegészségügy kérdése. (Helyeslés a kormánypárton és a középen.) ezért túl kell tennem magam bizonyos dolgokon. Az elnök közben rendreutasította az név alatt fogom vezetni, szolid polgári alapon. Szíves pártfogást kér: Vitéz Miklós. Hírek a cseh-morva protektorátusból A Lidové Noviny november 2-i számában Rudolf Hudec tollából cikk jelent meg a szociális segítésről. Az államelnök, írja a cikk, rádióüzenetben hívta fel a cseh népet a nagynémet félsegélyhez való csatlakozásra, amivel egyébként a cseh nép még közelebb kerül a nemzeti szocialista célokhoz. De ugyanekkor van szociális segítésnek egy belső oldala is, melyet sa államelnök külsőn hangsúlyozott: segíteni kell a eseti néphez tartozó nyomorultakon, nyomorgókon, betegeken, anyákon. Emanuel Moravec miniszter is kifejtette, hogy a kormány kötelességének éra a cseh szociális intézmények körében való rendcsinálást s elvezesse a cseh embert a legszélsőbb áldozatkészségig. A cseh szociális segítség mozgalmát mostantól fogva egy Prágában székelő közjogi testület képviseli. * A Lidové Noviny halottak napi száma cikket közölt a régi prágai temetők szépségeiről. * Ugyanebben a számban cikket olvashatunk a háborús Magyarországról, pesti kelettel. Aki hosszú idő után most tért vissza újra Magyarországra, rögtön látja, hogy minden a háború szolgálatában áll. Fájdalmas esemény volt Horthy István halála is. A magyar nemzet érdekeiért folyik a küzdelem, még hogyha a hadszíntér ezer kilométerekre is van a magyar határoktól. A háború egyébként a városok életére is reányomja a maga bélyegét. A színházak korán végződnek és a világosság hamar kialszik. Gyümölcsben igen jelentős bőség uralkodik. A kormányzat egyébként erőteljesen belenyúl az átalakulásba. ♦ Moravec Emanuel cseh propagandaminiszter most tért vissza nagy keleti utazásáról. A megszállott orosz területeken szerzett benyomásairól többi közt a következőket mondotta: Ismertem ezeket a területeket már az első világháborúból. Közelről érdekelt, hogy mozog ebben az óriási térségben a német hadsereg s mint funkcionál a közlekedést a gazdasági élet. Külön figyelmet szenteltem a gazdasági reorganizációnak. A mi parasztjaink nem hinnének szemüknek, ha látnák a Przemysl és Gharkov közti roppant méretű megművelt területet. Charkov és Krím között ugyanez a benyomás fogadja az embert. A földek tele vannak mezőgazdasági gépek, traktorok munkájának eredményeivel. A nagy keleti területek rövidesen óriási eredményt hoznak. Kissé másként áll a helyzet az ipari termelés tekintetében, mivel a bolsevisták gondosan kidolgozott terveik értelmében minden üzemet leromboltak és hasznavehetetlenné tettek. Bizonyos hiányt lehet észrevenni férfi munkaerőkben úgy a mezőgazdasági, mint az iapri munka területén. Különösen a tanult munkásság hagyta ott ezeket a területeket, mivel ezeket a mimikusokat magával hurcolta sajátcéljai érdekében a vörös hadsereg. A továbbiakban Moravec miniszter csőd kifejezést a keleti nő és hadi teljesítmények fonálatának mez ipari jelt. ilitett MT Hírek a megszállt Keletről Kievben nemrégiben átszervezték a lakosság élelmiszerrel való ellátását. Azelőtt az üzemek, gyárak, vállalatok és hivatalok adták ki munkásaiknak és alkalmazottaiknak a kenyéradag egy részét, valamint más fontos élelmiszercikkeket, húst, kölest, főzelékféléket, stb. Az élelmiszereknek a munkahelyen való szétoszlása azonban igen sok időt vett igénybe és hátrányosan befolyásolta a munkateljesítményt. Ezért most az ellátást úgy szervezték át, hogy a munkások és alkalmazottak is ezentúl az üzletekben szerzik be szükségleteiket. Minszkben kétnapos iskolaügyi értekezletet tartottak, amelyen a közoktatás újjászervezésével és az új tanrend alapelveivel kapcsolatos intézkedéseket beszélték meg. Tekintettel arra, hogy a fehéroroszországi iskolák teljesen bolsevista szellemben oktatták az ifjúságot és a tanítóság egy része is bolsevista nevelésben részesült, ennek az értekezletnek rendkívül nagy a jelentősége. A közel hatmillió lakosságú Fehéroroszországban eddig 3288 népiskolát adtak át a polgári hatóságoknak, amelyekben 9608 tanerő az idei tanévben 326.000 tanulót fog oktatni. Mindenekelőtt a népiskolák rendszerének kiépítésén fáradoznak, amelynek alapja a falusi négyosztályos iskola lesz és ebből kiindulva később három éves ipari és mezőgazdasági iskolákat is szerveznek. Pszkovból jelentik: A közeledő télre való tekintettel, a lakosság lázasan dolgozik a téli fa- és élelmiszerszükséglet beszerzésén. A cél az, hogy a téli hónapokra a városban megfelelő tartalékokat gyűjtsenek 5 össze. A nyár folyamán a városi lakosság is részt vett az erdő- és tőzegkitermelési munkákon, a kiirtott erdők fatönkjeit kiásták és száraz gallyakat gyűjtöttek. A hadigazdálkodási felügyelőség minden családnak télire burgonyát utalt ki. A dolgozók kétszáz, a nem dolgozók pedig száz kilogramm burgonyára kaptak utalványt. A városban üzlet nyílt, amelyben friss főzelékféléket, káposztát, répát, stb. lehet vásárolni. Ugyancsak kiosztottak a lakosság között káposztát is, hogy azt télre házilag besavanyítsák. Ukrajnában a dohánytermést már mindenütt betakarították. Az idén 60.000 hektár területen ültettek dohányt, de a jövő évre a dohánnyal beültetett terület ennél nagyobb lesz. A termés igen jó volt. Ukrajnában azelőtt főként a helyi lakosság szükségleteinek kielégítésére szolgáló komisz dohányt, az úgynevezett mahorkát termelték. A jövőben azonban áttérnek a jobbminőségű dohányfajták termelésére, amelyet az európai fogyasztás céljaira fordíthatnak. ★ Több hónapon át folytak a minszki dohánygyár újjáépítésének munkálatai. A gyárat az elvonuló bolsevisták teljesen szétrombolták. Miután a munkálatokat most befejezték, sikerült a gyárat üzembehelyezni. Ez a dohánygyár a fehéroroszországi lakosság dohányszükségletét fogja ellátni. Nyersanyaghiány miatt egyelőre csak a durva minőségű mahorka dohányt fogják előállítani, később áttérnek a cigarettagyártásra. Ismeretes, hogy a németek az ukrajnai gazdaság újjáépítés terén elsősorban a mezőgazdasági termelés fokozására és az élelmiszeripar helyreállítására helyeznek súlyt. A berlini Novoje Szlovo szerint a németek különösen nagy gondot fordítanak az ukrán konzervipar üzembe állítására. A szovjet a háború előtt mintegy kétszáz konzervgyárral rendelkezett, amelyek a hivatalos adatok szerint közel 1372 millió doboz konzervet gyártottak. 1939-ben Ukrajna a szovjet főzelékkonzervgyártás 27, az Észak-Kaukázus 24 és a Krím-félsziget 11 százalékát adta. Ez azt jelenti, hogy a szovjet főzelékkonzerv iparának közel kétharmada került német kézre. A háború során a bolsevisták természetesen mindent elkövettek, hogy a megszállt területen maradt konzervgyárak üzemben tartását lehetetlenné tegyék. A gépeket és felszereléseketelszállították, a szakmunkásokat elhurcolták. Amennyiben lehetséges volt, a gépeket és géprészeket Németországból meghozatták és szakmunkásokat is irányítanak Ukrajnába, így már az elmúlt télen sikerült egyes gyárakban a munkát megkezdeni. A kievi konzervgyár, amely a háború előtt 60 millió doboz konzervet gyártott, az idén lekvárt és cukorrépa-szirupot állított elő, amelyet a cukorhiány enyhítésére használnak fel. Most már négy ukrajnai konzervgyár működik, amelyek ebben az évben öszszesen 27,2 millió gyümölcs- és 2,1 millió paradicsomkonzervet fognak gyártani. Több más ukrajnai konzervgyár üzembehelyezése folyamatban van. Ugyancsak nagy jelentőségű volt az odesszai halkonzervgyár, amely azelőtt két másik ukrán halkonzervgyárral együtt 17 millió doboz halkonzervet állított elő. Ezek a gyárak már a szovjet idején is nyersanyaghiányban szenvedtek és így a munka megkezdése ezekben a gyárakban nagyobb nehézségekbe ütközik. Egészséges fehér fogak minden arcot vonzóvá ét néppé varázsolnak. Az erőteljes tisztító hatású Chlorodont-fogpaszta gondoskodik arról, hogy fogai nemcsak épek, hanem vakító fehérek is maradjanak. Felkelés után és lefekvés előtt Chlorodont fogpaszta