Magyar Nemzet, 1943. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-01 / 1. szám

VI. évfolyam, 1. színi ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 46.40 P, FÉLÉVRE 23.20 P, NEGYEDÉVRE 11.60 P, 1 HÓNAPRA 4 P, EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 16 FILL., VASÁRNAP 30 FILL. jár Nemzet Alapította PETHŐ SÁNDOR Péntek, 1943 január 1. A SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI UTCA 10. ^^ZtT^lTELEFON: ,28-428*. KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VILMOS CSÁSZÁR ÚT 65. TELEFON: 126-726* Az áldozat és a kötelesség jogán hívok minden igaz magyart újabb áldozatokra. Negyedik esztendejében jár a világszerte tomboló háború s hazánk immár második éve fegyveres résztvevője, szenvedője, de minden megpróbáltatás ellenére is a nemzet örökkévalóságában hívő harcosa a nőnek sorsát eldöntő küzdelemnek. A háború, amelyet az Úristen akaratából egy ideig polgári nyugalomban szemlélhettünk, immár a mi életünkben is viharzik, kérlelhetetlenül szedi áldozatait azok közül. .kik nekünk a legdrágábbak. .'sok anya velem együtt tudja.. milyen súlyos az a kereszt, amelyet hordozunk, meglátogatott bennünket a Mindenható s mi mindnyájan egyek vagyunk , rét illatomban, mi érezzük leg.’UTsuh,un az, magyarnak lenni. Éppen ezért most, amikor rról van szó, hogy meggyőgítsuk a háború sebei közül /.okat, amelyeket emberi erőés meg lehet gyógyítani, jóinkban kérni, sőt kérnünk ■11! Meg szeretnénk érinteni a íveket, egyenként szembe szetnénk nézni mindenkivel szzáintézni a kérdést: „Feleltegtetted-e te is kötelességedet hazáért, enyhítetted-e azok a bánatát és gondját, akik hozzátartozójukat, atyjukat, fiaikat, testvéreiket, családjuk támaszát és reménységét, vagy pedig egyetlen kenyérkeresőjüket veszítették el a becsület mezején? Levetted-e a gondot azoknak a válláról, akiknek családfői most is odakünn harcolnak a mi biztonságunkért és életünkért?“ Válaszoljon erre a kérdésre mindenki becsülete és lelkiismerete szerint. Ne szavakkal, ne az együttérzés hangoztatásával, hanem némán cselekedetekkel. ” Amikor ez év augusztusában azzal a kéréssel fordultam a társadalomhoz, hogy adjonmindenki tehetsége szerint téli holmit, messze orosz földön harcoló véreink részére, kérő szavam meghallgatásra talált. Most még többet, még bensőségesebben kérek: a hadbaonultak családjainak, az emberfeletti áldozattal harcolók itthonmaradottainak. Január 17-étől február 7-éig országszerte minden eddiginél nagyobb arányú gyűjtést rendezünk a harctéren lévők itthonmaradottainak támogatására. Ezúttal pénzt kérünk: a tehetősektől ezreket és százukat, a szegényebbektől filléreket, de - ''d -nkitől kérünk. Sok könnyet akarunk letörölni, a gondok áradatát feltartóztatni, tehát anyagi erőink határáig kérjük a társadalom támogatását. Gondoljunk arra, hogy a magyar haza ezer és ezer családja némán és zokszó nélkül soványabb kenyérrel, aggodalommal és önmegtagadással áldoz naponként a magyar igazságnak, mert hozzátartozója mindnyájunk fennmaradásáért harcol vagy szolgál. Gondoljunk katonáinkra, akiknek fegyvereit megacélozza, bátorságát és hősiességét fokozza az a tudat, hogy itthon mindenki részt vállal családjának gondjaiból. A létünkért és népünk igazsáágáért folyó harctól függ minden. Az állam ezért mindenekért «• háborúra áldoz és a lehetőség határain belül gondoskodik a harctéren lévők itthonmaradonai'Si.ot- ez enég nem elég! Szükséges, hogy maga a társadalom vegyen részt az áldozatban, kell, hogy az áldozatot egyenlően osszuk meg s ennek az emberi harcnak egyetlen eredményes fegyvere van: a jó szívvel adott fillért, és pengők tömege. Ez a gyűjtés több, mint 1»tékonykodás, több, mint együttérzés megmutatás , ‘most látjuk majd, mennyit szer» . népünk minden rét ge. ir ságunk minden egy' része j iádját és azt a nagy ?i.özö‘s • • i. amelynek tagi--, vagytunk amellyel együtt élünk ;is pusztulunk ebben az t‚ • -gh . Adjatok! Avassa a tt. .. az társadalom «•/’ az esk. mai nemzeti áldozatk, szsegiii . legszebb ünnepévé! A««. ', hogy a legtöbbet áldozok hozzátartozóit, gyermekeit minél erősebben és melegebben ölelje át az örök Hungária istápoló karja! Adjatok, hogy az elkövetkező nemzedékek áldással emlékezzenek a ma élőkre, akik a szeretet és a jóság erőit is mozgósítani tudták! Adjatok azért a Magyarországért, amelynek eljöveteléért imádkozunk! Budapest, 1942 december hó 31. napján. Horthy Miklósné (MTI) * A szeretet hadjáratát indította el a Füméltóságú Asszony szilveszteri rádiószózata. A szívek mozgósítási parancsát jelenti minden magyar számára ez a felhívás. Január 17-étől február 7-ig tart a szíveknek ez az offenzívája a legnemesebb céllal: a fronton küzdő véreink otthon nyaradt hozzátartozóinak megsegélyezésére. E parancs alól a magyar összetartásnak és együttérzésnek offenzívájából senki sem vonhatja ki magát. Mindenkinek kb . .. kell állni a gátra, hogy a nyomorúság árvízveszélyét távoltartsuk téli fagyban, zord orosz télben küzdő katonáink otthonától, megmentsük ezeket az otthonokat az összeomlástól, pusztulástól. Mindenkinek adnia kell, hogy katonáink családi tűzhelye e téli hónapokban ki ne hűljön, hogy gyrmekeik ne dideregjenek, r. :»s nyaiknak elvegyük vagy csak a gondjait...A Főméltóságú Asszony a maga megrendítő egyszben szívből fakad és szóló őszinteségébe:: megmozdított minden mag» szívt. Ebből a megmozdulásból magas társadalom imponáló, „yy.: fog megnyilatkozni. Az áldozatkészségben senki se ismerhet mértéket és határt. Az anyagi erők határáig kell elmenni ezt a kötelességet vetíti elénk * kormány*ár- felhívása. Senkinek n ncs annyira joga ezt követelni magyar nemzettől, mint Jósága Asszonynak. 5, mert az ország első / elsősorban osztja meg , időkben az országlás rs -fáradalmait Magyarkormányzójával, hanem is, mert az élén halad anak a feketébe öltözött, megsebzett szívű magyar asszonytábornak, amely asszonyok a legdrágább, s legszeretettebb kincsüket áldozták fel a haza oltárán. Mint egy mély és szívekbe nyilaló sóhajtás hangzott el a felhívásnak ez a mondata: „Sok anya velem együtt tudja, milyen súlyos a kerszt, melyet hordozunk.“ y y/ Ennek a keresztnek"Tú terhe és fájdalma alatt, a magyar anyák, magyar asszonyok szenvedésteli együttérzésének nevében hangzott el a sziheszter esti szózat, amely felrázta a magyar társadalmat Gondoljunk a meggyötört szívni magyar asszonyokra, az ártatlanul szenvedő magyar gyermekekre és nyíljon meg a szívünk, a tárcánk úgy, ahogy azt „az áldozat és a kötelesség jogán“ a Főméltóságú Aszszony szilveszteri beszéde követelte A honvéd családokért A kormányzó hitvesének felhívása a magyar társadalomhoz / mÁra 16 fillér* " # . ■v • Ifj. ! !~?Hír siklos rádiószózata a világ magyarjaihoz ITj. z Nagy ivai Horthy Miklós i’Zílelkívüli ..»vet és meghjalmazx-o miniszti • a Magyarok Világ.é/o vétsége 1 » (kérésére a mav - Who ,~na rádióban Szil.. ./.tér éjszakíján a világ magyar. .t~az beszelet intézett. ' igya Testvéreim! Az idők végtelenségének homokóraján ismét lepergett egy szem, melyet a mi véges emberi elménkek nevez. Új esztendő virrad azgész világra és a világon szerteszéjjel élő valamennyi magyarra. Ez az esztendő a negyedik háborús évetjelenti az emberiség számára és e sorsdöntő napokban az élet és a halál titokzatos arca tekint mindnyájunkra. E megpróbáltatások közepette az egész magyar nemzet újévi köszöntését, együttérzései és szerető ragaszkodását tolmácsolom a világ magyarjainak, hogy n most, amikor az idők fergetege minden kapcsolatot megszüntetett közöttünk; legalább ezzel kerüljünk közelebb egymáshoz. A Magyarok Világszövetsége minden esztendő utolsó napján a rádió hullámain keresztül fordul a világ magyarjaihoz. Az óhaza, az alma mater szeretetteljes üzenetét küldi azoknak, akik az ország határain kívül élnek és akik más világban más nemzetek között teremtenek maguknak exisztenciát és értékes munkájukkal, tehetségükkel megbecsülést szereztek magyar származásuknak. Néhány hónappal ezelőtt még én is az Óceán túlsó partján, Brazíliában képviseltem a magyarság érdekeit és amikor visszajöttem, kötelességemnek tartottam, hogy Dél-Amerikában maradt magyarjainknak beszámoljak arról,miképpen dolgozik kormányzatunk a nemzet vezetőivel fajtánk megtartásán és jövőjének biztosításán. Az egész világ magyarjaihoz szólva meg akarom mondani, hogy az elmúlt esztendőben ismét hűek maradtunk történelmi múltúnkhoz. A jelen biztonságáért és a jövő reménységéért minden erőnket megfeszítve harcoltunk és dolgoztunk. Mint ezer éven át mindig, úgy most is a keresztény civilizáció védelmében voltunk kénytelenek fegyvert ragadni, hogy szövetségeseink oldalán harcba szállva távol tartsuk földünktől és annak lakosaitól a bolsevizmus pusztítását és istentelenségét. Nem engedhettük meg, hogy elvegyék Istenünket, lerombolják templomainkat, megsemmisítsék ezeréves kultúránkat és mindazt, ami számunkra nemzeti és lelki értéket jelent, így most, ismét, mint a történelem folyamán annyi szót, tanubiznyságot teszünk hazafias, vallásos és konstruktív eszméink mellett. .Tudom, hogy benneteket hazátok és ugyanakkor itthonmaradt hozzátartozóitok sorsa érdekel. Megnyugtatásul elmondhatom tehát: azt akarjuk, hogy a nemzet minden egyes tagja egyformán vegye ki részét az áldozatokból és bei" • a ig'ink épségben jusson el olyan békéhez, mely Isten segiségév, a ^százaid és független Magyarországot ^elinthetné és amiért •. • zázad*,ami át küzdöttükk. A magyarság sorsa ,a körülményekhez képest a többi európai népek életéhez viszonyítva megnyugtatóan kielégítőnek mondható. Az ország kormányzatának fő gondja, hogy egyrészt a lehetőségekhez képest senki se szenvedjen hiányt, másrészt pedig, hogy szociális és kulturális intézmények létesítésével az élet színvonalát emelje a gondokat csökkentse. De a nemzet vezetői nemcsak a vezetésük alatt állók sorsáról gondoskodnak, hanem szeretettel és e nem múló ragaszkodással gondolnak azokra is, akiknek a sors nem adta meg, hogy idehaza teremthessenek maguknak otthont, megélhetést és így idegen államokban kénytelenek élni. Tisztában vagyunk külföldre szakadt véreink értékével. Ismerve fajtánk erényeit, képességeit és hazájához való ragaszkodását, főleg pedig becsületes jellenél, egy jövendő Magyarország részére e világban szétszórt magyarjaink szükségesek. Szükségességüket nemcsak hazánkra értjük, hanem az egész világ békés együttműködésére vonatkoztatjuk. A Magyarok Világszövetsége nevében, amely annyi aggódó szeretettel törődik a világ legkülönbözőbb táján elszórtan élő magyarok ügyével, kívánom Nektek, hogy az új esztendő valóra váltsa elmúitokat úgy saját sorsotok kialakulásában, mint azon itthon élők életében, akikért a távolból aggódtok. Az 1942-es esztendő már a múlté, az 1943-as még a bizonytalan jövőt jelenti De ha bízunk mindennapi imánk meghallgatásaiban, úgy már ez az esztendő is a magyar remények lajnalhasadását jelenthetné. Még ebben az évben eljöhet az idő, midőn az emberiség a fegyvert a békeépítés eszközeivel cserélheti föl. Mint a , múltban, úgy most is felhangzik ajkunkon az újévi könyörgés • „Isten áldd meg a magyart! . ..“ Az ének szárnyalását most ne fátyolozza el reménytelenség és csüggedés, hanem bizakodva kérjük a Magyarok Istenét: „Hozz reá víg esztendőt!. . És ne csak énekeljük, de higyjuk is, hogy ez a ránk következő esztendő Isten segítségével, a magunk áldozatos- ságával, szilárd összefogással és a jóban, igazságban való hittel meghozza a békét, nemzetünk felemelkedését, mert: „Megbűnhödte már e nép a múltat s jövendöl!..."