Magyar Nemzet, 1943. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-17 / 38. szám

6 V SZERDA, 1995 FEBRUÁR 17.9 Magyar Nemzet Egy nevezetes bíró halála Szeged, február. Nyolcvankilenc éves korában Pókai Lekszi bácsi is megtért örök pihenőre, bár régóta a megbékélt bölcsek mindenen felülemelkedő mosolyával nézte az emberi tülekedéseket, kicsiny dolgokból nagyot faragókat. Szórakozásaiból nem maradt meg más, csak a szegedi kaszinó, ahová jóidejűen, rosszidőben naponta felsétált hétszer is, hogy este fél nyolckor keresheti valakit, akivel együtt indulhat ida. Főleg nyáron szerette az árnyékos, fás udvart, nyugdíjas öreg urak tartózkodási helyét s gyermekesen mosolyogott a tiszta szeme, amíg hallgatta a körülötte zsongó elágazó beszédeket. Negyvennyolc teljes évét áldozta az igazságszolgáltatásnak, ebből két esztendőt kivéve mindet Szegeden. Tizennyolc éve annak is, hogy nyugalomba vonult; ezt a nyugalmat aztán olyan alaposan kiélvezte, hogy tudni sem akart a múltról. — Lekszi bécsi, meséljen valamit arról a hatalmas időkomplexumról, ami mögötte maradt — kérleltem néha, felhasználva azt a megtisztelő szereidet, amiben mindenkor részesített. De csak nevetve tiltakozott. -r- Nem modok én semmit, nem is tudnék mit. Én rólam ne írjatok. Magyaráztam, hogy az úgysem lehetséges. Aki annyira hozzálátjozott a város életéhez, mint bivitelőtanácsi elnök, ismerte az emberek lelkét, szokását, a legtitkosabb veserezdülését, amellett lehetetlen észrevétlenül elhaladni. Kezében volt az emberek élete, volt statáriális elnök is, haszontalanokat felhuzatott, hát lehetetlen, hogy ne legyen emléket — Nem csináltam feljegyzéseket, nem emlékszem. Tárgyaltam, amikor kellett, ennyi az egész. Ne bánts már. Halálos ítélet...? — Mit tudom én már azt? Sok ügy fordult meg a kezem alatt. Elmenj már! Rengeteg anekdota, jóízű maradt fel róla, java részük nem is közölhető így a nagy nyilvánosság előtt, — de fel vannak jegyezve az utókornak, mert különbek minden néprajzi tudománynál és nyelvészeti szempontból sem utolsók. Már pedig hogy értelmük, sőt értékük legyen, csupán szó szerint örökíthetők meg. Kimondta a szót magyarosan úi főtárgyaláson is, sokkal közelebb férkőzve egy vádlotthoz, tanúhoz, de a múltról nem akart beszélni, azt úgy szedi össze most sok fáradsággal a riporter. Szerény ember volt egész életében — habár napjainkban bajos elképzelni, hogy valamikor bálrendező volt és órákig járta a szupér csárdást, odatartozott Mikszáth szőkébb köréhez, azután is minden derűforrásához, de általában nyilvános szereplésre nem vágyakozott, egyedül a hivatásának élt, azt azonban a legmagasabb nívót illetően betöltötte. Igényei sem voltak, régebben mint a Kass-beli híres kerekasztalja inkább csak hallgatólag vett rézi az évődésekben, aztán elmaradt kávéháztól is. Aki tilta ismerte közelebbről, azt hihette, túy haragos, mogorva öreg úr, zsörtölődő és elégedetlen. Voltaképpen legmelegebb szív dobogott benne, és bereme a csend, nem szerette, ha megzavarták. Aktív koréban is inkább'Wbajszerző ügyvédeket tartotta távoli magától a duruzsolással, elég lárma '«' volt úgyis a tárgyaláson, mikor másba akaszkodott a tanyai vere-’kedés számtalan momentuma, a vádlottak vannak vagy tizen, haláleset is történt, az esküdteknek pedig vagy harminchat kérdést kell megrágniuk. Mikor tehát a fifikus ügyvéd, előre nem látható ravaszkodásból azt kérdezte valakitől, hogy az első pofon a csárdás előtt, vagy után csattant-e el, Pókai is feltett egy ravasz kérdést. — Meg tudná-e mondani, hogy 1907 február huszadikán reggel a jobb- vagy a ballábával kelt fel? — Nem én !— felelte el simulva a tanú. — Na hát!— szólt az elnök, így jellemezve a kérdés fontosságát. — Menjünk tovább. Beleszalajtottad a bicskát? Bele... Miért?. Ezért, vagy azért. Ennyi a lényeg. A tanyai magyarság félt tőle, de rendkívül tisztelte is. Nagyon tudott a nyelvükön beszélni, a legbonyolultabb ügy szövedékébe is belelátott. Sokszor egyedül ő maga ismerte a bűnügy anyagát, mindig a legsúlyosabb eseteket kapta, de aztán pergette is olyan biztonsággal, mint a filmet. — Nem úgy van az lelkem, ahogy maga el akarja hitetni — , szólt rá csendesen a vádlottra. — Ne használja ki a helyzetét, hogy itt csak magának szabad büntetlenül hazudni. Van írás arról, hogy beszélt már másféleképpen is. Az okos ügyvéd, mikor rájött, hogy hiábavaló a tagadás, mert a tanúk igen kellemetlenek, azt ajánlotta a védencének, hogy ne rendezzen mesedélutánt, valljon be mindent, ne mérgesítsék a méltóságos urat. Valóban, Pókai bácsi gyönyörködött benne, hogy ma nem lesz szükség harapófogóra, keresztkérdésekre. Ilyenkor nyilatkozott meg aztán a jóságos szíve, a minimumot alkalmazva, ha látta a töredelmességet, a jó szándékot. Elvégre az urak is ott maradnak néha a párbaj színhelyén, tanyai véreink pedig nem Clair Vilmos kódexéhez alkalmazkodnak páros viaskodásaikban. Ennyi lényegileg a különbség. Jelen voltam egyszer, mikor a Tábla Ítéletét hirdette ki egy legénynek. — A törvényszék hat hónapra ítélte magát, az Ítélőtábla felemelte a büntetését egy évre. Mit szól hozzá? Megnyugszik, vagy’ fellebbez? — Megnyugszom. — Hogy lehet ebben megnyugodoti? Én fellebbeznék. —Mindegy az nekem, aztán hátha föddet kapok! — Azt *vac lehet tudni. Ahogy az egyik bíróság megváltoztatja az ítéletet, éppúgy*, megváltoztathatja a harmadik is. Látszott rajta, hogy sokallja az esztendőt, bele akarja .^kergetni a legényt a perorvoslatba, * '.«*•* N • i kerül pénzébe, L aztán időt is nyer, hát ugye, hogy ’nem nyugszik bele. Jól van, fellebbez, most pedig elmehet. Hol volt ebben a pillanatban az a félelmetes Pókai Elek, akitől csak az rettegett, aki nem érezte ki belőle az emberi jóságot? Mert hirtelen haragos tudott lenni? Hát teszem azt, mondja az egyik tanúasszony, hogy látta, mikor a vádlott puskát fogott az áldozatra. — Hogy látta? •— Kimentem a lármát hallva az udvarra, tíz lépésnyire lehettek tőlem, mert sütött a hold. — A hold nem süt, hanem világít! — igazítja helyre Pókai. — Érti? — Igenis, kézit csókolom, értem. — Akkor mondja tovább, mit látott? — A vádlott ráfogta a puskát és lőtt. — Megismerné itt a bűnjelek közt a fegyvert? Ez volt talán? — Ez, ez. — Hogy állíthatja ilyen határozottan? — Megismerem a törött agyénit. — Annyira megnézte? — Mondom, hogy sütött a hold! Fókái megrándul ültében, vala-' mivel hangosabban mondja: — Figyelmeztettem már, hogy a hold nem süt, csak világít. Megjegyezhetné, ha itt járna az esze. — Igenis, kézit csókolom. — Akkor végezzünk végre. Látta, mikor az áldozat összeesett? — Olyan világos volt az éccaka, mintha nappal lett volna, hiszen sütött a hold! Pókai már nem bírta tovább, felugrott, megragadta a bűnjeles fegyvert és nekiirányította a szülőnek. — A mindenit magának, ostoba vén szipirtyó, mindjárt agyonsüvöm kende, ha még egyszer azt meri mondani, hogy a hold süt. Hát attól kezdve vigyázott a nyelvire a néne. Sosem szerette, ha dicsérőt mondtak róla. — Nem igaz, nem így volt. — Látod, fekszikém, te is tudsz tagadni. Pedig mennyit mérgelődtél, mikor a vádlottaid tették! —s mondta másik öreg kortársa. — Úgy mondja a dolgokat, mintha ő is ott lett volna! — álmélkodott el, akárhányszor a vádlott. - Akárcsak a komám beszélne! Híres esete, hogy bánt el az ötven éves csúnya parasztasszonnyal, aki bepanaszolt nála — bár nem főtárgyalásést — erőszakoskodás címén egy húszéves legényt. — Nem hagyta kendet békén? — Nem hagyott. V Máskor se? — Máskor se. --üjnye a mindenit, takarodjék el inn«, de nagyon sebesen, mielőtt mérgbe jönnék. Hiszen maga nem panaszkodik, hanem dicsekszik! Ad mog hálát az Istennek, hogy olyan marna, volt az a legény, de ne hozza bajba a szegényt. Vele történi meg, hogy az általános kedések feltevésénél, belehajol az irataiba, úgy mormolja a sablonos kérdéseket. " — Hogy hívják, hol született, hány éves, volt-e katona ... Asszony a tanú, felel mindenre, csak az utolsónál akad meg.— Hátha meg kell mondani, fiatal koromban volt, de most egy tűzoltóval élek. Siket vett a másik néne, hetven éves, az a vád ellene, hogy tulajdonjogfenntartással vásárolt egy varrógépet, aztán eladta, mielőtt kifizette volna az utolsó részletet. Szegény, tudatlan parasztasszony, mit értett ő a dolgokhoz? — Jól szedje össze magát, szülem — intette Pókai —, mondja el amit még tud, súlyos a vád, a királyi ügyész úr azt mondja, hogy sikkasztott. A világtól elmaradt banya felüti a fejét. — Ki mondja? — A királyi ügyész úr. Arra kitört belőle a méltatlankodás. — Óh, a szemtelen! ... Vége-hossza a róla szóló jeles történeteknek, alkalomadtán sorra is, vesszük őket, hogy megmentsük az utókor számára, bár ezzel Lekszi bácsit már nerre irthatjuk meg az ideátra való részen. Nagy darab múlt szállt el vele, nem volt a város szülötte, mégis másoknál jobban idetartozott, sőt hozzátartozott a mindennapi életünkhöz. Ritka nagy időt ért meg, elérve azt, hogy a becsülettel és ritka bírói lelkiismeretességgel teljesített munka után általános szeretettől övezve fejezte be az életét. Jóformán beteg sem volt, nincs egy hete sem, hogy gyengének érezte magát és ezért nem járt ki a szeszélyes időjárásban, derűsen nem hallgatta kedves kaszinójénak — amelynek legidősebb tagja volt — eseményt megtárgyaló dolgait, nem kibicett a tarokkistáknak itt aludt el csendesen, mint aki az ; ed,’g^él is különb pihenésre vágyik. C*a}» tisztelője, barátja volt még csak 'y^eheztelője sem, nemhogy ellenségk Lekszi bácsi valóságos műemléknek maradt meg a múltból, amelynek alig van már elfogyasztani való emberanyaga Az a ritka egyéniség tudott maradni, akinek elmúlása mindenkinek fáj. Bob. veszett lamije? Meg akarja találni? A talált tárgyalójegyzékét állandóan közli Ha itt keresi elvetett tárgyait, biztosan megtalálja! Izsnkij Margit: Kérlek szépen A vonat aránylag rövid tétovázása u után begördül. A perronon ugrásra kész tömeg és tényleg, a még mozgó vagonlépcsőn idős családapák, szélesvállú aktatáskás urak úgy kúsznak fel, mint a zergék. A vonat még ki sem ürült és már mindenki elhelyezkedett az egyik másodosztályú fülkébe sodódom, ahol egy öttagú férfitársaság helyezkedett el komótosan. Szemmel l láthatóan együvé tartoznak. Bundák, hócipők, sálak, utazósapkák — a fűtés sok később lép működésbe. — Hát ez igazán szerencse,hogy ilyen szénen együvé kerüljünk. Ez így egészen kényelmes lesz. Nincs is hideg. — Igen, szemekül ülök. És te hogy méltóztatol? , — Ó, kérlek szépen, remekül, remekül! Bár őszintén szólva, nem nagyon szoktam hátal a menetiránynak. , — Ó, kérlek, kegyeskedjél parancsolni ... cseréljünk helyet... de ittasan szót se érdemel... A két úr helyet cserél. A harmadik előveszi a cigarettatárcáját és megkérdezi a szembeülőt: — Nem bánt kérlek szépen a füst? Nem baj, ha dohányzom? — Cs, 'dehogy, csak méltóztassá! parancsolni. ÉirmBgtwa^ugyan nem . . . de engem igazán nem zatTre*^. . csak parancsolj egész nyugodtan — Én talán majd később . . . mondja a harmadik úr — de csak parancsoljál . . de igazán, egész nyugodtan . . . Az úr, aki elővette a cigarettatárcáját." végigkérdezi a társait, hogy nem zavarja-e, ha dohányzik és a megnyugtató feleletek után nyugodtan ráevett A kupéban én egyedül vagyok nő, de engem senki se kérdez. Előkerülnek a cigarettatárcák és nagy pöfékelés kezdődik. Egyszerre csak az egyik úr felugrik és egy kis csomagot emel le a hálóból, lázasan bontogatni kezdi. Staniclit vesz elő, odakínálja az első számú nemdohányzó úrnak. — Kérlek szépen mértóztassál parancsolni...egy kis diákcsemege dió, mogyoró, mazsola, miegyéb, behebe . . . nagyon szeretem az ilyesmit ropogtatni, nem is olyan rossz az. Na, de igazán, parancsol, kérlek szépen. — Igazán nagyon kedves, kérlek szépen, de nem óhajtanálak megfosztani tőle. — Csak parancsolj nyugodtan, kérlek szépen. A vonat még áll. A folyosón egy fiatalasszony közeledik, az egyik ken csomag, a másikban fehér bárány Tlibwhikba és bundába bugyolált kétéves kisbabáai asszony nehezen mozog, ami érthető is.’MegMi a mi kupénk ajtaja elött és szerény Thykorvával, reménykedve mondja: — Talán itt lenne egy hely . . . Néma csend. A társaság hallgat, végre az egyik férfi félhangosan morogva, minden hely foglalt. Az asszony nem adja fel a küzdelmet, Isten tudja hány kupét nézett már így végig és segítségkérően mondja: —» Talán mégis . . . ha kicsit öszszeszorulnánk . . . beférhetnék ide a gyerekkel . . . Senki se mozdul. Az asszony tehetetlenül áll az ajtóban, üljön ide le — mondom én neki ! —, legfeljebb majd felváltva ülünk. De talán találok magának még helyet.. — mondom, ismerve az utazóközönségnek azt a jó szokását, amellyel rámondják, hogy minden hely foglalt. És tényleg, némi erélyes kutatás után az ötödik kupéban sikerül egy ülést felfedezni, amelynek a gazdája kabátja részére is foglalt egy helyet. Átviszem oda az asszonyt aztán és visszaülök. A kupéban némi csend után megindul a társalgás: — Tudod, kérlek szépen, nagyon megjártam a múltkor egy ilyen alkatommal. Átengedem a helyemet és azaz illető nem akart felállni. Adhattam*-eg^szen Miskolcig, kérlek. — EgyáltaljH*uj, hogy jövök én ahhoz, hogyha valak Évnyit érkezik időben, akkor felálljak a helyéről érte? Menjen ki mindenki jóerőre a".vasútra. Nincs igazam, kérlek szépen? — Tökéletesen igazad van, kérlek. Földalatti villamos. Mussolini-tér, csúcsforgalom, délután egy óra. A telt kocsinak nagynehezen kinyílik az ajtaja és a kalauz harsány hangon kiált: — Csak kifelé, k*sr.!é kérem szépen, egy-kettő, egymásután, mozogjanak már, ott abban a sarokban, itt nem lehet ábrándozai, gyerünk már, gyerink! Tolongás, morgás, az ajtóban jó pesti szokás szerint megtorpan a tömeg, a beszállók nem engedik kiszállani az utazóközönséget. — Na, mi lesz már, helyet engednek, így nem lehet kiszállani, kérem szépen. Hát hányszor mondjam még? — Kinek mondja, hogy hányszor mondjam? — válaszol egy hang. •— Kivel beszél maga ilyen hangon? — Nem uraságodda! De hogyha nem értik, kérem szépen, akkor az embernek úgy kell beszélni, hogy ér*senek belőle, csorda! — Micsoda hangot használ? De amikor nem ura Ságodnak mondtál«*^kérem szépen, hát tetszik látni, még IWtjdig álunkl Menjenek már az ajtóból, kérem szépen, nem tudnak kiszállani . . A villamosajtóban álló ^hsjjereket belülről kifelé, kívülről befelé répsjkját. A kalauz hangja elvész a zajban.