Magyar Nemzet, 1943. augusztus (6. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-01 / 172. szám

VASÁRNAP, 1945 AUGUSZTUS 2. , Magyar Nemzet. Könyvek a túlsó partról Az angol vezetőréteg és a munkáspárt kritikája Sztambul, július hó Az információknak néha furcsa útjaik vannak. Az ember például sokat hall arról az angliai szoci­alista áramlatról, amely szemben­­áll egyrészt az integrális marxiz­mussal, másrészt pedig az úgyne­vezett polgári liberalizmussal, s ugyanakkor híveket akar szerezni a munkásságban és a középosztály­ban egyaránt. Ezt a mozgalmat li­mitált szocializmusnak is nevezik, s hozzáteszik, hogy a fasizmustól is tanult. Itt Sztambulban nem tudtunk­ semilyen erről szóló iro­dalmat találni, míg végül egy Bagdadban megjelenő lengyel lap megírta, hogy erről a mozgalomról érdekes adatokat közöl egy Tel- Avivban héber nyelven kiadott könyv, „A háborúban és utánna“ címmel. Kiderült, hogy a legújabb angol politikai irodalom antológia­­szerű ismertetéséről van szó s hogy A legnagyobb feltűnést éppen em­ önkritikája miatt a bagdadi lap szerint George Crowell keltette. Tavaly és tavalyelőtt megjelent könyvéből egy-egy fejezetet közöl az antológia. Egyik könyvének címe: Az oroszlán és a bölény, a másiké Szocializmus és a brit géniusz Fő érdekessége az, hogy szocialista létére támadja a mun­káspártot s ugyanakkor az angol vezető rétegeket is s még mielőtt rátérnénk az idézetekre, meg kell jegyezni, hogy amíg az angol ve­zető osztály kifejezésen általában az arisztokráciát, a felsőbb hivatal­nokréteget és a magasabb közép­­osztályt értik, a szerző ruling class­­nak azokat nevezi, akik a közép­­osztályon kívül állanak, aminthogy a szerző fő célja éppen az, hogy a szocializmusban háttérbe szorítsa a radikális áramlatokat és hogy a szocialista mozgalom irányítását is a középosztályra vigye át. A vezető réteg kifejezést tehát nála így kell érteni. Az 1931—1939-es angol külpoli­­tika, úgymond, a világ csodája, mert az angol államférfiak valami különös és biztos ösztönnel minden válságos pillanatban eltalálják, hogy pontosan annak az ellenke­zőjét tegyék, mint amit kellene. A szerző ezt annak tulajdonítja, hogy a hatalom egy értelmileg ér­téktelen vezető rétegnek volt a ke­zében. Ma már mindenki megérti, hogy ez nem volt helyes, 1920-ban csak kevesen értették meg, 1930-ban pedig már milliók, de­ maguk a ve­zetők túl ostobák ahhoz, hogy ezt ők maguk is felfogják. Igaz, nem követték az amerikai milliomosok példáját, nem lettek gangszterekké, hogy előre megfontolt szándékkal és a dolog igazságtalanságának tu­datában akarják megtartani a ha­talmat vesztegetéssel és könnybom­bákkal, de ezt nem is tehették, mert végre is olyan osztályhoz tar­toztak, amelynek bizonyos hagya­egy Karenelson nevű telavivi újság­író állította össze, aki a palesztinai zsidó munkáspárt napilapjának, a Davar­nak szerkesztője. Mindazt, amit idézünk belőle, fenntartással közöljük, mert az eredeti angol szöveget előbb héberre fordították le, azután itt Sztambuliban fran­ciába tették át és ebből készült az alábbi magyar fordítás. Ez a há­romszoros áttétel pedig valószínű­leg többhelyütt eltorzította az ár- nyalatokat. Az antológia szerkesztője az elő­szóban azt írja, hogy Franciaor­szág bukásakor forradalom kez­dődött az angol közönség politikai gondolkodásában. Ezt illusztrálják, úgymond, azok a könyvek és elő­adások, amelyek azóta Angliában megjelentek és elhangzottak, ezek­ből állították össze ezt a politikai esszégyűjteményt. A szerzők közt van Harold Laski, Norman Angell és Cripps is, Lányai vannak s ezek közt első helyen a hazafiság áll. Éppen ezért úgy találtak vészkijáratot, hogy a butaságba menekültek. Úgy tettek szert morális erőre, hogy képtele­nek voltak megérteni, hogy javí­tásra szükség van. Nem könnyű elérni az ostobaságnak ezt a fokát, de nekik sikerült. Ennek a követ­kezménye, hogy az ötvenes évek óta Anglia minden egyes háborúja a vereségek sorozatával kezdődött és ez mindig tartott is mindaddig, amíg közbe nem léptek alacso­nyabb származású emberek. A ve­zető réteg számára minden háború az előbbinek volt a megismét­lődése. A búr háború előestéjén a zulu törzsek elleni hadjáratra ké­szülődtek, 1914-re úgy fegyverkez­tek, mintha a búr háborúba kellett volna indulniuk, a jelenlegi hábo­rúba pedig úgy mentek bele, mintha az első világháborúra kel­lett volna felkészülniük. Érdekes megfigyelni, írja, hogy a flotta és újabban a légierő min­den alkalommal jobban funkcio­nál, mint a szárazföldi hadsereg, ehhez pedig hozzáteszi, hogy amíg a szárazföldi csapatok egé­szen, addig a flotta csak részben áll a vezető réteg befolyása alatt, a légierő pedig szerinte egyáltalán nem. Minden hiba — így folytatja —, amelyet Anglia az előző világ­háború óta elkövetett, nem rossz­indulatnak tulajdonítható, hanem a modern jelenségek meg nem értié­sének. Nem tudtak foglalkozni a nemzetiszocializmus és a fasizmus által előidézett helyzet kérdésével, mert nem értették meg, miről van szó. Nem vették komolyan, úgy mint a lovasság a gépfegyvert 1914-ben. Ez az értelmileg dege­­nerált vezető réteg csak egy szem­pontból egészséges, morális szem­pontból, ezt pedig az az egy dolog bizonyítja, hogy háború idején mindig kész feláldozni az életét. Nem árulók és nem gyávák, csak ostobák, pártokban talált magának teret. De nem hozott egyetlen alkotó gon­dolatot sem, sem az irdalomban, sem pedig a sajtóban, mindig csak a mások hibáin élősködött. A New Statesman és a News Chronicle erélyesen tiltakozott a müncheni paktum ellen, de bizo­nyos mértékben ők is felelősek a létrejöveteléért, ők is segítettek megszülni, mert előzőleg egy év­tizedig izgattak Blimp és a hadse­reg ellen. A szocialisták Az angol forradalom akkor kapta meg a döntő lökést, amikor a Dun­­kerqite-nél megvert sereg hazaérke­zett. Most már halad tovább függet­lenül a pártok helyzetétől. A régi meghatározásoknak nincs többé ér­telmük. A munkáspárt túlságosan oda van kötve a szakszervezetek­hez, ezeket pedig nem a forradalom érdekli, hanem csak a béreme­lés. A munkáspárt egyik fő gyöngesége, hogy nem tudta magához vonzani azokat, akik a birodalmat kormá­nyozzák. Nem talált követőkre Kottában, a hadseregben, a légi­erőben és a gyarmati adminisztrá­cióban s csak nagyon kevés híve vona a hazai közigazgatásban. Ez azért van, mert a munkáspárt bal­szélső elemeinek fogyatékos haza­fiassága elide­genítette a párttól a középosztályt. Ugyanez vonatkozik a Mosley-féle fasiszta pártra is. Ez nem értette meg azt az egyszerű tényt, hogy az ő pártjának sem sza­bad megsértenie a nemzeti érzel­meket, márpedig ez a mozgalom sem volt más, mint szolgai után­zása. A szocialista pártnak is meg kellene értenie, hogy Anglia — a szerző szerint — a világ legegysé­gesebb és leghazafiasabb nemzete ezután a szerző előadja hatpontos programját, amely szerint a) álla­mosítani kell a vasutakat, a bányá­kat, a nagy földbirtokokat és nagy ipari üzemeket; b) korlátozni kell a jövedelmeket úgy, hogy az adómentes jövedelem legföljebb tíz­szerese legyen a legkisebb jövede­lemnek; c) a közoktatást demokra­tizálni kell, tehát az iskolarendsze­rek közti különbségeket el kell tün­tetni; d) Indiának azonnal meg kell adni a dominiumi státust és azt a jogot, hogy ha akar, kiválhat a bi­rodalomból, de csak a háború után e) általános birodalmi tanácsot kell alakítani, ebben helyet kell adni a színes népeknek is; f) azonnal for­mális paktumot kell kötni Kínával, Abesszíniával és minden más a szö­vetségesek oldalán harcoló hata­lommal. Ha egy valódi, hazai eredetű an­gol szocialista pártot alakítanak annak lege­lkeseredettebb ellenségei a marxisták lesznek, ezek fasisztá­nak fogják nevezni Ez a mozga­lom nem lesz doktriner és nem lesz a logika szabályaihoz kötve El fogja törölni a lordok házát, de minden valószínűség szerint meg­hagyja a monarchiát és a bírák pa­rókáját követőinek többsége szakszervezetek tagjai lesznek, de ott lesz mellettük a középosztály többsége is. A vezetői szakmunka­sok, műszaki szakemberek, repü­lők, tudósok, építészek, újságírók lesznek, olyan emberek, akik ott­hon vannak a rádió és a vasbeton világában. Ennek a mozgalomnak kormánya nem fog habozni meg­támadni ellenséges semlegeseket vagy fellázítani a bennszülötteket az ellenséges gyarmatokon. Úgy fog harcolni, hogy még ha elveszíti is a háborút, puszta emléke veszélyes le­gyen a győzőre, úgy, mint a­hogy a francia forradalom emléke az volt Metternich Európája számára. Akármilyen lesz is Anglia élete a háború után, bizonyos dolgok nem változnak, megmarad fölöt­tünk a felhős ég, megmarad a pud­ding, a­­jómodor, a képmutatás, a gondolkodásra valló restség, a tör­­énytisztelet és az egyenruhától való idegenkedés. Ez csak akkor változnék meg, ha nagy katasztrófa érné a nemzetet, például hosszú ideig tartó ellenséges megszállás. Innen persze nem lehet meg­ítélni, hogy ez az újfajta szocialliz­­musszerű irány milyen erőre jut­hat Angliában. Biztosnak csak annyi látszik, hogy néha még egy­mással szembená­lló áramlatok is tanulnak egymástól. Freisz András Nem oroszlán, hanem a bölény A középosztály két szárnya Ezután a középosztály két szek­torának rágtat neki, a baloldali li­berális és a jobboldali konzervatív rétegeknek, az ő szavaival kifejezve a baloldali intelligenciának és pen­­dant-jának, a BBmp-eknek (a ma­gyar közönség is ismeri legalább hírből Low-nak, az ausztráliai származású angol kar­ikaturistá­­nak ezt a figuráját, aki a maradi­­ságnak, korlátoltságnak és a régi­módi brit imperializmusnak képvi­selője). Ezek — úgymond — csak látszólag ellentétesek egymással, lé­nyegileg nincs is olyan nagy kü­lönbség az egyik szárnyon ülő vas­tagnyakú és kisagyú Blimpek s a másik oldalon álló magashomlokú (highbrow­) és vékonynyakú intelli­gencia között. A középosztálynak azok a csa­ládjai, amelyeket Kipling idealizált s amelyeknek fiai tisztekként szol­gáltak a hadseregben és bejárták a világot, egyre fogynak 1914 óta. Számukra a halál angyala a távíró volt. Ebben a kicsinnyé vált és köz­pontilag adminisztrált világb a magánkezdeményezés tere , öt­évre kisebb lett. Olyan férfiak,­mint Clive, mint Nelson admirális, mint Gordon tábornok számára nincs többé hely a mai brit birodalomban. A régi birodalomalapítók helyébe hivatalnokok léptek, akik elmerül­tek az akták tengerében. Azóta majdnem lehetetlenség szellemileg értékes fiatalembereket rábírni, hogy vegyenek részt a birodalom kormányzásában s ugyanez áll a ke­reskedelemre is. Azonban nemcsak ez az oka a brit imperializmus és bizonyos tekintetben általában véve is a brit szellem gyöngülésé­nek, ehhez járult a harmincas évek elejétől fogva a baloldali in­telligencia szereplése. Egy megfa­gyott birodalomban, amely nem bomlik, de nem is fejlődik és egy ol­an Angliában, ahol a kor­mányzó férfiak fő jellemvonása az ostobaság, mindenki gyanús, aki feszes. Ha megvan a tehetséged ahhoz, hogy megértsd T. S. Elliot verseit és Marx mondatait, fölötte­­seid meggondolják, hogy adjanak-e neked fontos beosztást. így azután az intelligencia egyoldalúvá vált, az újságírásban, az irodalmi folyó­iratokban és a baloldali politikai Keresünk megvételre pofássöröt óránként 15—20 köbméter tel­jesítménnyel. Ajánlatokat „Sür­gős“ jeligére Rud­olf Mosse Rt. hirdetővállalathoz, Budapest, VII., Erzsébet­ körút 23. Dr. SCHIMANEK RENDSZERŰ SZABADALMAZOTT fagáz­generátort minden kocsitípushoz, tű­kletes tisz­títóbemidezéssel, önműködő gázfőak­burátorral (vegyes üzemre fa) szállítunk és sze­relünk rövid határidőre. Uhri Testvérek autókarosszéria- és Járműgyár Budapest, XIV., Hungária­ krt 207. Telefon 297-306. V­o­nd­orú A DÉLI MAGYAR SZÓ írja: „Mi nem élünk a joggal, hogy nevek után szaglásszunk-szimatoljunk, ki­mutassuk, hogy milyen idegen ne­vek, hangzatok mögül születnek szín­tiszta magyarok, milyen átmosott zászlók után sereglenek „értelmiségi tagozatok“... „Idegen nevek, ide­gen hangzatok, átmosott zászlók? Nem tetszik félni, hogy az ilyen kétértelműséget félreérik a kebelbe­liek? Akasztott ember házában kö­telez . . . # A DÉLI MAGYAR SZÓ kioktatja az Újságot: „és még feleslegesebb a humanizmus nevében ilyen ravasz ájuldozásokat csapni, a közönség előtti fórumonEzek az idegen sza­vak! Mindig bajbajuttatják a derék újdondászt! A fórum névszó jelen­tései ugyanis a következők: szabad tér, vásártér, kereskedőhely, város, ha valakire azt mondták, hogy a fórumon van (in foro est), az azt je­lentette, hogy részt vesz a közélet­ben, foras azt jelenti, hogy kifelé, foris az ajtó előtt, házon kívül, kí­vülről... Micsoda sötét zugolyt té­veszt össze a derék skriblifex a fó­rummal, hogy a nagy nyilvánossá­got közönség előtti fórumnak nevezi. Vagy az ő fórumuknak nincs köze a latinok tágas, szabad, világos, nyilvánosságtól nem rettegő fóru­mához? „Akkor én nemcsak festői én szép vidéktől váltam el, hanem második feleségemtől is. Természetesen erre a nyárspolgári prüdéria felszisszen, ahá ... persze, persze... Bevallom, főhibás voltam. Abban hibáztam már eleve, mikor olyféle tévhitben éltem, miszerint az úgynevezett en­­tellektuális nő, egysorsmind entel­­lektu­ál­is műveltségű is... Számomra megértő és együttérző asszony ideje akkor még nem érkezett el. Irányt vettem tehát a szabad mezőnek...“ — írja a NÉP-ben „Mit kerestem a Hortobágyon“ című cikksorozatá­ban Boromissza Tibor. Tanulj nyi­lasom a házasság szentségéről, lo­vagiasságról, diszkrécióról is vala­mit. + „Tekintettel a küszöbönálló At­­tila-évre, a turáni nemzetközi segéd­­nyelv alapvető szempontjainak a megállapítása nem tűr halasztást A nyelvtant és a hétköznapi haszná­latra szánt szavak jegyzékét addig is össze lehetne állítani, amíg tudo­­m­ányos társaság a teljes szótári anyagot megállapítja“ — végzi cik­két a NÉP-ben Pál Ferenc. Halaszt­hatatlan munkájához sok szerencsét kívánok. Legyen vele a fehér ló! „Az elmúlt héten Szálasi Ferenc a kassai szervezetet látogatta meg. A kassai Hűség Háza előtt már ko­rán reggel nagy sürgés-forgás volt észlelhető, mert a megyei tisztvise­lők soha nem látott nagy számban sereglettek a városba, hogy láthas­sák és hallhassák vezérüket.“ Való­ban a megyei tisztviselők sü­rögtek­­forogtak? Netántán a főispán is ott volt? Vagy csak elírás az egész s csupán zöldingi tisztviselőkről van szó?­­ A NÉP írja: „Tolna megye völlgy­­ségi járásának ifjúsági és női szer­vezetei jól sikerült kirándulást ren­deztek a váraljai erdőbe. A kirándu­láson a szászvári és völgységi szer­vezetek labdarúgómérkőzést ren­deztek. Az összejövetel mindvégig jó hangulatban folyt le és a kirándu­láson nagy számmal vettek részt a párt hívei is.“ Ezt a mozgalmi élet című rovativá csúsztatták be szeré­nyen. Hogy ők is ott voltak a fut­­ball-mérkőzésen. Nagy számmal. Igazi nyilas sikert „A siker jegyében folytatja műkö­dését az új nyilas könyvesbolt“ c. cikkből idézünk: „Érdemes megje­gyezni, hogy az üzlet megnyitása óta a legnagyobb forgalmat a Talmud magyar fordítása érte el.“ Vannak még talmudisták e hazában! Várjon a Szent­írás hány példányban fogy a nyilas könyvesboltban? .sk. A Magyar Megújulás Pártja főke­­rületvezető értekezletet tartottak s Imrédy Béla bevezető szavai után részletes jelentést tettek: „Ezek a jelentések azt mutatják, hogy a párt vezetősége és a szervezetek is min­den, az alkotmányos politikai élet­ben előforduló eshetőségre felké­szültek“ — állapítja meg a Nem­zetőr megelégedetten. Mi emlék­szünk arra az időre, mikor az Or­szágos Pártvezetőt meglehetősen ké­­születlenül érte egy, az alkotmányos életben előforduló szavazás. Úgy­látszik, tanulta ki Bak Lukács 9 Csak kicsit kjJUL akadnia is van ideje, folyamat­ot,Otb rákuháant a gyönyörű nyári reggeleken a PARKBA. Kérje ki orvosa tanácsát, hogy melyik forrásvizet használja: HUNGÁRIA ATTILA * JUVENTUS

Next