Magyar Nemzet, 1943. szeptember (6. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-01 / 197. szám

Berlini tudósítónk telefonjelentése Bernit, augusztus 31. (A „Magyar Nemzet" berlini tu­dósítójának­­ telefonjelentése.) Egy­ko­r búcsú nélkül jelent meg ked­den a Frankfurter Zeitung utolsó száma. A berlini újságos bódék mindegyikében már kora délelőtt ott találtuk, szokatlan gonddal vi­gyázhattak rá, hogy ez az utolsó szállítmány elérjen mindenhová, ahol érdeklődéssel várják. A lap külsején semmi sem mu­tatja, hogy utolsónak szánták a sok évtized óta megjelenő német újságot. Kevés benne a kifejezetten politikai hír és sok az egyéb. Még több, mint máskor. A vezércikk helyén a tokiói tudósító ad rend­kívül élénk képet a japán főváros nyaráról. A forróság következtében a rom­ák levetése odáig terjed, hogy a japán külügyminiszter a né­met és olasz követtel ingujjban konferenciézik. A stockholmi és buenosairesi tu­dósító röviden jelentkezik utoljára. Hiányzik a K. betűs római tudósí­tás is. Ez természetes is, hiszen a mindig érdekes olaszországi cikkek szerzője, Kirchner, ezúttal mint a lap főszerkesztője a felszámoláson kénytelen dolgozni. Ezután következik a harmadik oldal. A belpolitikai vezércikk — nevezzük annak — a közösség és az egyén viszonyával foglalkozik. „A közösség messzemenően közös akaratot, gondolkodást és érzést igé­nyel. Ellentétben a társaság fogal­mával, ahol az egyén sorsa legfel­jebb a legközelebb állót érinti, a közösségben mindenki felelősnek érzi magát az egy­esek sorsáért és ezért az érdeklődés egymás élete és tettei iránt felfokozódik. Az ilyen közösséghez tartozás tehát az egyént felemeli, de ugyanakkor korlátozza — ezzel tisztában kell lennünk — és a hozzátartozóság magas árat jelent“. Ezt a néhány mondatot ragadtak ki a régi német város leg­elterjedtebb lapjának utolsó vezér­cikkéből. A közgazdasági rovat különösen kimerítő. Élén hosszabb eszmefut­tatás áll a szilárd pezsgő ügyletről A szépirodalmi cikkek mintegy rácáfolnak a bevezető mondatra: „Harcos idők rendszerint szellemi krízist vonnak maguk után“. Hiába lapozzuk tovább ... Sehol semmi utalás a lap leállítására, csak a folytatásos regény alján áll sze­rényen, vége. „Elbúcsúzhattak volna az olva­sóktól“ •— méltatlankodik a Pots­damer Platz-i újságárus, miközben szélesen teregeti szét a legfelső szá­mot. Az igazság kedvéért meg kell je­gyeznünk, hogy a hűséges olvasók­tól nem mulasztott el búcsút venni a Frankfurter Zeitung szerkesztő­sége. Az előfizetőknek leveleket küldtek szét, ebben bejelentik a lap leállítását, ugyanakkor helyette me­legen ajánlják elsősorban a Völki­scher Beobachtet, a DAZ-ot vagy a Börsenzeitung-ot. B. S. Volx Des Peuples: A Genfben megjelenő folyóirat ismerteti a Berliner Bönen-Zeitung egyik legutóbbi számának cikkét, mely foglalkozik az orosz hadsereg legutóbbi reformjával. „A szovjet hadsereg német szemmel“ címmel megjelent cikket Paul Hasse nyu­galmazott tüzérségi tábornok írta s a következőképpen hangzik: „A legfelsőbb katonai hatalmat egy forradalmi tanács képviseli , a legkülönösebb az, hogy elnökévé egy régi cári tisztet, Ivamenevet ne­vezték ki. Kinevezésével nagy­arányú munkálatok indultak meg, mert egységesíteni kellett a szovjet hadsereget. A hadseregnek prole­tárnak kellett lennie. A tiszteket bármikor le lehetett fokozni és semmiféle jelvényt nem viselhet­tek, úgyhogy szolgálaton kívül nem lehetett megkülönböztetni a tisztet a közkatonától. Hamarosan rájöt­tek azonban, hogy mindez az utópia birodalmába tartozik. Hosz­­szas halogatás után visszatérnek az eredeti katonai alapelvekhez, me­lyeket a régi világ teremtett meg. A tiszteket már alapos és különle­ges tanfolyamokon képezték ki és megint rendes fizetést kaptak, hordhatták rangjelzésüket, egyen­ruhájuk pedig mind elegánsabb és elegánsabb lett. Nemcsak katonai és taktikai kiképzést, de világi és tudományos nevelést is adtak nekik. Ez annál is fontosabb volt, mert a legtöbb tiszt a legegyszerűbb körülmények között nőtt fel és legtöbbjüket írásra és olvasásra kellett megtanítani a katonai isko­lában. A tisztek nevelésére ko­­misszáriusokat neveztek ki, akik a hadsereg politikai ellenőrzését is végezték. Hatalmuk olyan nagy volt, hogy még parancsokat is ad­hattak a vezéreknek. Hamarosan rájöttek azonban, hogy a helyzet ilyen állásánál a fegyelem erősen lazult és a politikai biztosok te­kintélye hamarosan lejárt, sőt el­vették majdnem minden hatalmu­kat. A háború elején a biztosok legfontosabb feladata volt a harci szellem ébrentartása. Hatalmuk megint megnövekedett és 1942 nyarán számos parancsnoki állást politikai biztosokkal töltöttek be. A tiszth­iány következtében fel­hívást intéztek a cári hadsereg tisztjeihez a polgárháború után, hogy képezzék ki az új tiszteket és adjanak tanácsokat a parancs­nokoknak. Sokan közülük fontos tisztséget töltöttek be és a leg­magasabb rangokat is elérték. Leg­többjüket azonban szigorú felügye­let alatt tartották és a legkisebb gyanú felmerülésekor is azonnal eltüntették, mint azt Tuhacsevski példája is megmutatta. Ezenkívül a tehetségesebb tiszteket Német­országba küldték, hogy részt vegye­nek a Reishwehr tanfolyamain. Egyébként is a német hadsereg az elérendő ideált jelentette a szov­jet számára és ezeken a tanfolya­mokon a szovjet hadsereg legfonto­sabb szervezési alapelve formáló­dott ki a résztvevő, orosz tisztek agyában. Időközben a katonáknál és a tiszteknél hatalmas becsvágy fejlődött ki. Tapasztalatból tudjuk, hogy a szovjet hadosztályok a leg­­elkeseredettebben küzdenek egészen a halálig. Ez nemcsak a hátuk mö­gött működő gépfegyveres bizto­soknak köszönhető, de főleg a szovjet ifjúságnak nyújtott nevelés, mely a szovjetúniót paradicsomnak festette le, anélkül, hogy meg­engedte volna a fiatal bolsevisták­nak, hogy a külföldi viszonyokba csak egy pillantást is vethessenek. Ez a lelkesedés nem is fog el­múlni addig, ameddig a nép rá sem jön, hogy az utóbbi huszonöt év alatt kihasználták. A szovjet a háború során felmérhetetlenül so­kat tanult, különösen a páncélosok és a tüzérség felhasználása körül Míg a német taktika a különleges harcos minőségén alapszik, addig a szovjet a tömegtámadásokban keresi a döntést.“ Meddig tart a háború? Zürichből jelenti a TP. A Daily Herald washingtoni tudósí­tójának távirata szerint Harry Hop­kins, Roosevelt közvetlen munkatársa a kedvező mozzanatok ellenére is még két áldozatteljes háborús évet jósol. Németország keményen fog harcolni. Nem hiszi, hogy a légi támadások néhány hónap alatt térdre kényszerí­­tenék Németországot. Német körök a lengyelországi német kegyetlenkedésekről kiadott angol nyilat­kozatot idegháborús fogásnak nevezik Berlinből jelenti az MTI. Illetékes német helyről tájékoztatásul közük. A birodalmi főváros politikai körei­ben kijelentik, hogy az angol kormány­nak az állítólagos lengyelországi német kegyetlenkedésekről tett nyilatkoznia a hírverés és az idegháború fejezetébe tartozik, amely már az előző világ­háború idején is hasonló fogásokkal dolgozott. Berlinben feleslegesnek tart­ják, hogy ezekkel a rémmesékkel rész­letesebben foglalkozzanak és utalnak arra az okmányszerűen beigazolt tömeggyilkosságra, amelyet a másik oldalon követtek­­. Mit írnak a svájci lapok National Zeitung: Egy-egy hadjárat befejezésekor az illetékes katonai tényezők le szokták vonni annak tanulságaik Ebből a szempontból is érdekes a bázeli lap katonai munkatársának fejtegetése, mely a szicíliai hadjá­rat tanulságait foglalja össze több pontban. 1. Bebizonyosodott min­denekelőtt, hogy az ellenséget sike­rült meglepni, melynek hírszolgá­­lata felmondta a szolgálatot, jelen­leg még nem közölhető okokból. 2. A légi úton szállított gyalogság be­vetése nem volt teljesen sikeres, sőt bizonyos csalódást okozott. Nem egy esetben a csapatok olyan helyen szálltak partra, ahova nem is tervezték és a légi szállításban is hiányok mutatkoztak. Ezzel szem­ben a légi úton szállított gyalogság által okozott zavar lehetővé tette a legkritikusabb időpontban a hídfő konszolidálását. 3. Az utánpótlás sokkal jobban működött, mint ere­detileg remélték és éppen ebben re­jlik az egész hadjárat sikere. Hat héttel a partraszállás után néhány­­ezer nehézágyút szállítottak partra, ötezer teherkocsit és hihetetlen mennyiségű élelmiszert. A hadjárat egyetlen napján sem mutatkozott semilyen frontszakaszon hiány hadianyagban vagy élelmiszerek­ben. A „moszkitoflotta” bevetése sikerrel járt. 4. A tank offenzív je­lentősége megint hanyatlott. A ne­héz tüzérség és gyorstüzelő ágyúk bevetése sokkal nagyobb sikerrel járt. A legnagyobb jelentőségű az a tény, hogy már a legelső csapa­tokat útjavító- és kőnyomógépek kísérték. Ezek nélkül lehetetlen lett volna a motorizált csapatok számára az utat szabaddá tenni. * Lapunk legutóbbi számában is­mertettük a svájci lap „USA Pa­noptikum" című rovatának Patton tábornokról szóló cikkét, ma pedig Stilwell, a távolkeleti amerikai fő­parancsnokról közlünk néhány ada­tot. Joseph W. Stilwell, aki ameri­kai repülőivel értékes szolgálatot tett a kínaiaknak, csontos külsejé­vel, kissé medveszerű megjelenésé­vel, okosan tekintő szemeivel és túvldr© nyírt és még mindig szén­fekete hajával a gentleman és a tudós keveréke. Mindez természe­tesen nem jelenti azt, hogy támadó szelleme kisebb, mint szicíliai kar­­társáé, Pattoné. Stilwell angol anyanyelvén kívül folyékonyan be­szél franciául és spanyolul, sőt a kínai nyelv számos nyelvjárását is hibátlanul beszéli. A főparancsnok 1883-ban született Floridában és a westpointi katonai akadémián jele­sen végezte tnulmányait. Első éveit a Fülöp-szigeteken szolgálta le majd instruktor lett Westpointban, hogy 1917-ben az amerikai expe­­díciós hadsereggel részt vegyen a franciaországi hadjáratban, a ver­­duni csatákban. A békekötéssel bú­csút mondott a nyugati kultúrá­nak és ezentúl teljes életét Kínának szentelte. Miután a kaliforniai egye­temen néhány előkészítő nyelvtan­­folyamon vett részt, három évre átköltözött Pekingbe, majd tökéle­tesen megtanulta a kínai nyelvet Legszebb gondolata volt a kínai hadsereg élére állani, ahogy azt nyolcvan évvel ezelőtt tette Frede­rick Townsend Ward tábornok. Nagynevű elődjének csapatait ma­guk a kúriaiak „legyőzhetetlen had­­­sereg“-nek nevezték és a kínai csá­szár az amerikai tisztet a legmaga­sabb rangú mandarinná nevezte ki Később egy második amerikai, Ho­mer Lea hasonló szerepet játszott Kínában. Az utóbbi a boxer-láza­dás idején küzdött a kínaiak olda­lán és dr. Sun Yat Sen legbizalna­sabb katonai tanácsadója volt. A második világháború alatt Stilweh tábornok megvalósíthatta ifjúkori álmát, mert alighogy Roosevelt el­nök kinevezte őt a Csang-Kai-Sek mellé küldött katonai bizottság tagjává, a kínai generalissziíous máris kinevezte vezérkarának tag­jává. Azzal a feladattal bízta meg, hogy készüljön az egyesült ameri­kai és kínai hadseregek főparancs­­noki tisztségére. A kínai csapatok­kal Stilwell igen szoros érintkezést tart fenn, ami annál is könnyebb mivel nyelvüket beszéli is gyűlöli a japánokat. Mivel fehér ember lé­tére színes csapatokat vezényel, szí­vesen hasonlítják össze Lawrence I ezredessel, Arábia legendás hősével. Zürichi tudósítónk telefonjelentése a külpolitikáról Zlirkh, augusztus 31 (A „Magyar Nemzet“ zürichi tu­dósítójának telefonjelentése.) Lytt­­leton angol h­aditerm­elési miniszter hétfőn Londonban beszédet mon­dott a szövetségesek hadianyag­­gyártásáról és figyelmeztette a köz­véleményt, hogy az ipari erőfeszí­tést nem szabad csökkenteni. Van­nak egyesek, mondotta a minnisz­ter, akik­­azt hiszik, hogy a há­ború már befejezés előtt áll, holott tisztában kell lenni azzal, hogy sok kemény harc következik még Európában, ha pedig ezek befeje­ződnek, akkor kerül sor a Japán elleni háború befejezésére. * Miután Berlinben erélyes cáfola­tot adtak ki a szovjettel való állí­tólagos érintkezés hírére, most a moszkvai sajtó is egyértelműen visszautasítja ezeket a híreket és illúziónak mondja azt a várakozást, hogy a szovjet kiválhatna a hábo­rúból. A németek által kiürített Taganrog elfoglalását Moszkvában nagy ünnepséggel ülték meg és a szovjet rádió közvetítette Sztálin­nak a hadsereghez intézett napi­parancsát. ★ A dán kormány, mint a Német Táv­irati Iroda hivatalosan közölte, még vasárnap benyújtotta lemon­dását Keresztély királynak és nyomban beszüntette működését. A lemondást kedd délelőtt hozták nyilvánosságra. A kormányzat és a közigazgatás egész Dániában a megszálló hatóságok vezetése alá került, újabb nyugtalanságokról nem érkezett jelentés, csupán a svéd szakszervezeti központ kapta azt az értesítést, hogy egyes helye­­ken a sztrájkmozgalmak még nem ültek el egészen. Az újabb jelentések szerint a dán trónörökös és felesége Ama­lienberg kastélyban van inter­nálva. Más stockholmi jelentések sze­rint a svéd kormány és a svéd rádió közölte, hogy a svéd légi haderőt megerősítették. A svéd halászok egyesülete arra kérte at kormányt, hogy adjanak védelmet a halászhajók mellé és a kérést valószínűleg teljesíteni fogják. * Rómának nyílt várossá elisme­rése ügyében még mindig késik a szövetséges kormányok válasz«. Diplomáciai körökben legalábbis előzetes válasznak tekintik azt a tényt, hogy angol légi rajok az utolsó huszonnégy órában ismétel­­ten Róma közvetlen környezetét bombázták, de Róma területére nem dobtak bombát. A keddre virradó éjszaka a nehéz bombá­zók öt raja jelent meg az olasz fővárost körülvevő vasúti és út­hálózat fölött. Különösen heves tá­madás érte Civitavecchiát és Viterb­hót. A tengely légelhárítása na­­gyon heves volt, az angolok saját beismerésük szerint 15 bombázót vesztettek. M­l­late Mty A „Bancor“ születésének előzményei Igent tisztelt Főszerkesztő Úri Tisztelettel kérem következő soraim­nak szíves közlését: B. lapjának 1943 március végén megjelent egyik számában közölt tu­dósítás szerint Lord Keynes a nemzet­közi fizetések rendezésére vonatkozó­ tag javaslatot dolgozott ki. Ennek ér­telmében nemzetközi multilaterális klí­­ringforgalom létesítendő, amelyben az egyes államok pénzrendszerei arany­paritáson közös nevezőre hozandók. Ez a közös nevező — amelyet Lord Keynes „Bancor“-nak nevezett —, a nemzetközi pénz szerepét töltené be, amely azonban az egyes nemzeti pénz­­rendszerek fennállását nem érintené. B. lapjának tudósítása szerint ez a javaslat valamennyi országban élénk visszhangra talált. Bizonyára nemcsak azért, mert fontos problémákat érint, hanem azért is, mert a megoldás a nemzetközi fizetések rendszerét egé­szen új vágányokra terelné. B. lapjá­nak olvasóit minden bizonnyal érde­kelni fogja, hogy a következő tények­ről szerezzenek tudomást. Lord Keynes javaslata annyiban nem új, hogy én már 1936 október havában a nemzetközi fizetések ren­dezésének megszervezésére vonatkozó­­lag tervezetet dolgoztam ki teljesen analóg módon, mint azt most Lord Keynes tette és azt a BIZ-nek részle­tes elaborátumban előterjesztettem. Én az aranyparitáson megállapítandó és a nemzetközi pénzegységet képező kö­zös nevezőt „Bancor“-nak neveztem el. A BIZ igazgatósága igazolta a tervezet vételét. 1939 augusztus havában, közvetlenül a háború kitörése előtt tanulmányt ké­szítettem a legfontosabb világgazdasági problémák megoldása által létesítendő világbéke érdekében. Ez a tanulmány tartalmazza azt a tervezetet is, amelyet a BIZ elé terjesztenem, minthogy ez a probléma egyike ama kérdéskomp­lexumnak, amely sürgős megoldásra vár. A kész memorandum már 1939 október elején v. dr. Imrédy Béla ny. miniszterelnök úr kezében volt, aki azonban a háború legelején — nyilván ama klasszikus elvre gondolva: inter arma silent musae — azt időszerűtlen­nek tartotta Mindazonáltal én ezt a tanulmányt az ügyészség sajtóosztálya által felülbíráltaltam, amely annak sokszorosítását engedélyezte. Ezután szándékoztam tanulmányomat a had­viselő államok kormányaihoz eljut­tatni. A német követségen gróf Strach­­tvitz követség­­tanácsos a memorandu­mot dr. Schacht birodalmi miniszter­hez továbbította, akinek titkárnőjétől azt az értesítést kaptam, hogy a mi­niszter úr a tanulmányt adott alka­lommal felhasználja. Az angol követ­ségen Wakefield Harvey kereskedelmi attasé hajlandó volt a memorandumot a követség útján a Foreign Office-hoz továbbítani, javasolta azonban annak angol nyelvre való fordítását. Mialatt az angol szöveg fordítása készült, a diplomáciai viszony Magyarország és Nagy-Britannia között megszakadt. E körülmény következtében el kellett áll­tanom attól, hogy a tanulmány egyik példányát Wakefield Harrey tanácsára Lord Keynesnek is elkü­ldjem. A tanul­mány egy német példánya azonban Wakefield Harrey kereskedelmi attasé birtokában maradt, aki tudvalevőleg az angol követséggel együtt Magyar­­országot elhagyta. Azóta nem tudora, Wakefield Harvey hol tartózkodik , így azt sem tudhatom, hogy a birto­kában maradt memorandummal mi történt. Mindenesetre elégtétel szá­momra az a tény, hogy mind az an­gol, mind a német kormány szakértői a problémakomplexum e kérdésének a megoldását ugyanolyan irányban tárgyalják és úgy látszik , megvaló­sítani akarják, mint én azt hét évvel ezelőtt a BIZ-nek javasoltam. Egyelőre elállok attól, hogy a fen­tebb említett tanulmánynak a Lord Keynes javaslatával azonos részét pub­likáljam, mert az ezzel összefüggő egész gondolatkört tovább feldolgoz­tam. Ugyanis „Wie soll die neue Welt aufgebaut werden?“ című könyvben egy új világnézetet alkottam, amely alapját képezi a világbéke építményé­­nek. Mindaddig, amíg egy arra hiva­tott fórum nem mond véleményt és bírálatot könyvemről, nem szándéko­zom a könyv egyes részeit, amelyek közé ez a memorandum is szerves al­kotórész gyanánt beilleszkedik — nyil­vánosságra hozni. Miként Lord Keynes javaslatának híre a háború ellenére eljutott m­ihoz­­zánk, talán eljut Lord Keynes javas­latára vonatkozó e közlemény magá­hoz Keyneshez is. Fogadja igen tisztelt Főszerkesztő Úr soraim közléséért előre is hálás köszöntőmet, mellyel maradtam le­kötelezett híve dr. Elszász Oszkár.

Next