Magyar Nemzet, 1943. szeptember (6. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-01 / 197. szám
Berlini tudósítónk telefonjelentése Bernit, augusztus 31. (A „Magyar Nemzet" berlini tudósítójának telefonjelentése.) Egykor búcsú nélkül jelent meg kedden a Frankfurter Zeitung utolsó száma. A berlini újságos bódék mindegyikében már kora délelőtt ott találtuk, szokatlan gonddal vigyázhattak rá, hogy ez az utolsó szállítmány elérjen mindenhová, ahol érdeklődéssel várják. A lap külsején semmi sem mutatja, hogy utolsónak szánták a sok évtized óta megjelenő német újságot. Kevés benne a kifejezetten politikai hír és sok az egyéb. Még több, mint máskor. A vezércikk helyén a tokiói tudósító ad rendkívül élénk képet a japán főváros nyaráról. A forróság következtében a romák levetése odáig terjed, hogy a japán külügyminiszter a német és olasz követtel ingujjban konferenciézik. A stockholmi és buenosairesi tudósító röviden jelentkezik utoljára. Hiányzik a K. betűs római tudósítás is. Ez természetes is, hiszen a mindig érdekes olaszországi cikkek szerzője, Kirchner, ezúttal mint a lap főszerkesztője a felszámoláson kénytelen dolgozni. Ezután következik a harmadik oldal. A belpolitikai vezércikk — nevezzük annak — a közösség és az egyén viszonyával foglalkozik. „A közösség messzemenően közös akaratot, gondolkodást és érzést igényel. Ellentétben a társaság fogalmával, ahol az egyén sorsa legfeljebb a legközelebb állót érinti, a közösségben mindenki felelősnek érzi magát az egyesek sorsáért és ezért az érdeklődés egymás élete és tettei iránt felfokozódik. Az ilyen közösséghez tartozás tehát az egyént felemeli, de ugyanakkor korlátozza — ezzel tisztában kell lennünk — és a hozzátartozóság magas árat jelent“. Ezt a néhány mondatot ragadtak ki a régi német város legelterjedtebb lapjának utolsó vezércikkéből. A közgazdasági rovat különösen kimerítő. Élén hosszabb eszmefuttatás áll a szilárd pezsgő ügyletről A szépirodalmi cikkek mintegy rácáfolnak a bevezető mondatra: „Harcos idők rendszerint szellemi krízist vonnak maguk után“. Hiába lapozzuk tovább ... Sehol semmi utalás a lap leállítására, csak a folytatásos regény alján áll szerényen, vége. „Elbúcsúzhattak volna az olvasóktól“ •— méltatlankodik a Potsdamer Platz-i újságárus, miközben szélesen teregeti szét a legfelső számot. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a hűséges olvasóktól nem mulasztott el búcsút venni a Frankfurter Zeitung szerkesztősége. Az előfizetőknek leveleket küldtek szét, ebben bejelentik a lap leállítását, ugyanakkor helyette melegen ajánlják elsősorban a Völkischer Beobachtet, a DAZ-ot vagy a Börsenzeitung-ot. B. S. Volx Des Peuples: A Genfben megjelenő folyóirat ismerteti a Berliner Bönen-Zeitung egyik legutóbbi számának cikkét, mely foglalkozik az orosz hadsereg legutóbbi reformjával. „A szovjet hadsereg német szemmel“ címmel megjelent cikket Paul Hasse nyugalmazott tüzérségi tábornok írta s a következőképpen hangzik: „A legfelsőbb katonai hatalmat egy forradalmi tanács képviseli , a legkülönösebb az, hogy elnökévé egy régi cári tisztet, Ivamenevet nevezték ki. Kinevezésével nagyarányú munkálatok indultak meg, mert egységesíteni kellett a szovjet hadsereget. A hadseregnek proletárnak kellett lennie. A tiszteket bármikor le lehetett fokozni és semmiféle jelvényt nem viselhettek, úgyhogy szolgálaton kívül nem lehetett megkülönböztetni a tisztet a közkatonától. Hamarosan rájöttek azonban, hogy mindez az utópia birodalmába tartozik. Hoszszas halogatás után visszatérnek az eredeti katonai alapelvekhez, melyeket a régi világ teremtett meg. A tiszteket már alapos és különleges tanfolyamokon képezték ki és megint rendes fizetést kaptak, hordhatták rangjelzésüket, egyenruhájuk pedig mind elegánsabb és elegánsabb lett. Nemcsak katonai és taktikai kiképzést, de világi és tudományos nevelést is adtak nekik. Ez annál is fontosabb volt, mert a legtöbb tiszt a legegyszerűbb körülmények között nőtt fel és legtöbbjüket írásra és olvasásra kellett megtanítani a katonai iskolában. A tisztek nevelésére komisszáriusokat neveztek ki, akik a hadsereg politikai ellenőrzését is végezték. Hatalmuk olyan nagy volt, hogy még parancsokat is adhattak a vezéreknek. Hamarosan rájöttek azonban, hogy a helyzet ilyen állásánál a fegyelem erősen lazult és a politikai biztosok tekintélye hamarosan lejárt, sőt elvették majdnem minden hatalmukat. A háború elején a biztosok legfontosabb feladata volt a harci szellem ébrentartása. Hatalmuk megint megnövekedett és 1942 nyarán számos parancsnoki állást politikai biztosokkal töltöttek be. A tiszthiány következtében felhívást intéztek a cári hadsereg tisztjeihez a polgárháború után, hogy képezzék ki az új tiszteket és adjanak tanácsokat a parancsnokoknak. Sokan közülük fontos tisztséget töltöttek be és a legmagasabb rangokat is elérték. Legtöbbjüket azonban szigorú felügyelet alatt tartották és a legkisebb gyanú felmerülésekor is azonnal eltüntették, mint azt Tuhacsevski példája is megmutatta. Ezenkívül a tehetségesebb tiszteket Németországba küldték, hogy részt vegyenek a Reishwehr tanfolyamain. Egyébként is a német hadsereg az elérendő ideált jelentette a szovjet számára és ezeken a tanfolyamokon a szovjet hadsereg legfontosabb szervezési alapelve formálódott ki a résztvevő, orosz tisztek agyában. Időközben a katonáknál és a tiszteknél hatalmas becsvágy fejlődött ki. Tapasztalatból tudjuk, hogy a szovjet hadosztályok a legelkeseredettebben küzdenek egészen a halálig. Ez nemcsak a hátuk mögött működő gépfegyveres biztosoknak köszönhető, de főleg a szovjet ifjúságnak nyújtott nevelés, mely a szovjetúniót paradicsomnak festette le, anélkül, hogy megengedte volna a fiatal bolsevistáknak, hogy a külföldi viszonyokba csak egy pillantást is vethessenek. Ez a lelkesedés nem is fog elmúlni addig, ameddig a nép rá sem jön, hogy az utóbbi huszonöt év alatt kihasználták. A szovjet a háború során felmérhetetlenül sokat tanult, különösen a páncélosok és a tüzérség felhasználása körül Míg a német taktika a különleges harcos minőségén alapszik, addig a szovjet a tömegtámadásokban keresi a döntést.“ Meddig tart a háború? Zürichből jelenti a TP. A Daily Herald washingtoni tudósítójának távirata szerint Harry Hopkins, Roosevelt közvetlen munkatársa a kedvező mozzanatok ellenére is még két áldozatteljes háborús évet jósol. Németország keményen fog harcolni. Nem hiszi, hogy a légi támadások néhány hónap alatt térdre kényszerítenék Németországot. Német körök a lengyelországi német kegyetlenkedésekről kiadott angol nyilatkozatot idegháborús fogásnak nevezik Berlinből jelenti az MTI. Illetékes német helyről tájékoztatásul közük. A birodalmi főváros politikai köreiben kijelentik, hogy az angol kormánynak az állítólagos lengyelországi német kegyetlenkedésekről tett nyilatkoznia a hírverés és az idegháború fejezetébe tartozik, amely már az előző világháború idején is hasonló fogásokkal dolgozott. Berlinben feleslegesnek tartják, hogy ezekkel a rémmesékkel részletesebben foglalkozzanak és utalnak arra az okmányszerűen beigazolt tömeggyilkosságra, amelyet a másik oldalon követtek. Mit írnak a svájci lapok National Zeitung: Egy-egy hadjárat befejezésekor az illetékes katonai tényezők le szokták vonni annak tanulságaik Ebből a szempontból is érdekes a bázeli lap katonai munkatársának fejtegetése, mely a szicíliai hadjárat tanulságait foglalja össze több pontban. 1. Bebizonyosodott mindenekelőtt, hogy az ellenséget sikerült meglepni, melynek hírszolgálata felmondta a szolgálatot, jelenleg még nem közölhető okokból. 2. A légi úton szállított gyalogság bevetése nem volt teljesen sikeres, sőt bizonyos csalódást okozott. Nem egy esetben a csapatok olyan helyen szálltak partra, ahova nem is tervezték és a légi szállításban is hiányok mutatkoztak. Ezzel szemben a légi úton szállított gyalogság által okozott zavar lehetővé tette a legkritikusabb időpontban a hídfő konszolidálását. 3. Az utánpótlás sokkal jobban működött, mint eredetileg remélték és éppen ebben rejlik az egész hadjárat sikere. Hat héttel a partraszállás után néhányezer nehézágyút szállítottak partra, ötezer teherkocsit és hihetetlen mennyiségű élelmiszert. A hadjárat egyetlen napján sem mutatkozott semilyen frontszakaszon hiány hadianyagban vagy élelmiszerekben. A „moszkitoflotta” bevetése sikerrel járt. 4. A tank offenzív jelentősége megint hanyatlott. A nehéz tüzérség és gyorstüzelő ágyúk bevetése sokkal nagyobb sikerrel járt. A legnagyobb jelentőségű az a tény, hogy már a legelső csapatokat útjavító- és kőnyomógépek kísérték. Ezek nélkül lehetetlen lett volna a motorizált csapatok számára az utat szabaddá tenni. * Lapunk legutóbbi számában ismertettük a svájci lap „USA Panoptikum" című rovatának Patton tábornokról szóló cikkét, ma pedig Stilwell, a távolkeleti amerikai főparancsnokról közlünk néhány adatot. Joseph W. Stilwell, aki amerikai repülőivel értékes szolgálatot tett a kínaiaknak, csontos külsejével, kissé medveszerű megjelenésével, okosan tekintő szemeivel és túvldr© nyírt és még mindig szénfekete hajával a gentleman és a tudós keveréke. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy támadó szelleme kisebb, mint szicíliai kartársáé, Pattoné. Stilwell angol anyanyelvén kívül folyékonyan beszél franciául és spanyolul, sőt a kínai nyelv számos nyelvjárását is hibátlanul beszéli. A főparancsnok 1883-ban született Floridában és a westpointi katonai akadémián jelesen végezte tnulmányait. Első éveit a Fülöp-szigeteken szolgálta le majd instruktor lett Westpointban, hogy 1917-ben az amerikai expedíciós hadsereggel részt vegyen a franciaországi hadjáratban, a verduni csatákban. A békekötéssel búcsút mondott a nyugati kultúrának és ezentúl teljes életét Kínának szentelte. Miután a kaliforniai egyetemen néhány előkészítő nyelvtanfolyamon vett részt, három évre átköltözött Pekingbe, majd tökéletesen megtanulta a kínai nyelvet Legszebb gondolata volt a kínai hadsereg élére állani, ahogy azt nyolcvan évvel ezelőtt tette Frederick Townsend Ward tábornok. Nagynevű elődjének csapatait maguk a kúriaiak „legyőzhetetlen hadsereg“-nek nevezték és a kínai császár az amerikai tisztet a legmagasabb rangú mandarinná nevezte ki Később egy második amerikai, Homer Lea hasonló szerepet játszott Kínában. Az utóbbi a boxer-lázadás idején küzdött a kínaiak oldalán és dr. Sun Yat Sen legbizalnasabb katonai tanácsadója volt. A második világháború alatt Stilweh tábornok megvalósíthatta ifjúkori álmát, mert alighogy Roosevelt elnök kinevezte őt a Csang-Kai-Sek mellé küldött katonai bizottság tagjává, a kínai generalissziíous máris kinevezte vezérkarának tagjává. Azzal a feladattal bízta meg, hogy készüljön az egyesült amerikai és kínai hadseregek főparancsnoki tisztségére. A kínai csapatokkal Stilwell igen szoros érintkezést tart fenn, ami annál is könnyebb mivel nyelvüket beszéli is gyűlöli a japánokat. Mivel fehér ember létére színes csapatokat vezényel, szívesen hasonlítják össze Lawrence I ezredessel, Arábia legendás hősével. Zürichi tudósítónk telefonjelentése a külpolitikáról Zlirkh, augusztus 31 (A „Magyar Nemzet“ zürichi tudósítójának telefonjelentése.) Lyttleton angol haditermelési miniszter hétfőn Londonban beszédet mondott a szövetségesek hadianyaggyártásáról és figyelmeztette a közvéleményt, hogy az ipari erőfeszítést nem szabad csökkenteni. Vannak egyesek, mondotta a minniszter, akikazt hiszik, hogy a háború már befejezés előtt áll, holott tisztában kell lenni azzal, hogy sok kemény harc következik még Európában, ha pedig ezek befejeződnek, akkor kerül sor a Japán elleni háború befejezésére. * Miután Berlinben erélyes cáfolatot adtak ki a szovjettel való állítólagos érintkezés hírére, most a moszkvai sajtó is egyértelműen visszautasítja ezeket a híreket és illúziónak mondja azt a várakozást, hogy a szovjet kiválhatna a háborúból. A németek által kiürített Taganrog elfoglalását Moszkvában nagy ünnepséggel ülték meg és a szovjet rádió közvetítette Sztálinnak a hadsereghez intézett napiparancsát. ★ A dán kormány, mint a Német Távirati Iroda hivatalosan közölte, még vasárnap benyújtotta lemondását Keresztély királynak és nyomban beszüntette működését. A lemondást kedd délelőtt hozták nyilvánosságra. A kormányzat és a közigazgatás egész Dániában a megszálló hatóságok vezetése alá került, újabb nyugtalanságokról nem érkezett jelentés, csupán a svéd szakszervezeti központ kapta azt az értesítést, hogy egyes helyeken a sztrájkmozgalmak még nem ültek el egészen. Az újabb jelentések szerint a dán trónörökös és felesége Amalienberg kastélyban van internálva. Más stockholmi jelentések szerint a svéd kormány és a svéd rádió közölte, hogy a svéd légi haderőt megerősítették. A svéd halászok egyesülete arra kérte at kormányt, hogy adjanak védelmet a halászhajók mellé és a kérést valószínűleg teljesíteni fogják. * Rómának nyílt várossá elismerése ügyében még mindig késik a szövetséges kormányok válasz«. Diplomáciai körökben legalábbis előzetes válasznak tekintik azt a tényt, hogy angol légi rajok az utolsó huszonnégy órában ismételten Róma közvetlen környezetét bombázták, de Róma területére nem dobtak bombát. A keddre virradó éjszaka a nehéz bombázók öt raja jelent meg az olasz fővárost körülvevő vasúti és úthálózat fölött. Különösen heves támadás érte Civitavecchiát és Viterbhót. A tengely légelhárítása nagyon heves volt, az angolok saját beismerésük szerint 15 bombázót vesztettek. Mllate Mty A „Bancor“ születésének előzményei Igent tisztelt Főszerkesztő Úri Tisztelettel kérem következő soraimnak szíves közlését: B. lapjának 1943 március végén megjelent egyik számában közölt tudósítás szerint Lord Keynes a nemzetközi fizetések rendezésére vonatkozó tag javaslatot dolgozott ki. Ennek értelmében nemzetközi multilaterális klíringforgalom létesítendő, amelyben az egyes államok pénzrendszerei aranyparitáson közös nevezőre hozandók. Ez a közös nevező — amelyet Lord Keynes „Bancor“-nak nevezett —, a nemzetközi pénz szerepét töltené be, amely azonban az egyes nemzeti pénzrendszerek fennállását nem érintené. B. lapjának tudósítása szerint ez a javaslat valamennyi országban élénk visszhangra talált. Bizonyára nemcsak azért, mert fontos problémákat érint, hanem azért is, mert a megoldás a nemzetközi fizetések rendszerét egészen új vágányokra terelné. B. lapjának olvasóit minden bizonnyal érdekelni fogja, hogy a következő tényekről szerezzenek tudomást. Lord Keynes javaslata annyiban nem új, hogy én már 1936 október havában a nemzetközi fizetések rendezésének megszervezésére vonatkozólag tervezetet dolgoztam ki teljesen analóg módon, mint azt most Lord Keynes tette és azt a BIZ-nek részletes elaborátumban előterjesztettem. Én az aranyparitáson megállapítandó és a nemzetközi pénzegységet képező közös nevezőt „Bancor“-nak neveztem el. A BIZ igazgatósága igazolta a tervezet vételét. 1939 augusztus havában, közvetlenül a háború kitörése előtt tanulmányt készítettem a legfontosabb világgazdasági problémák megoldása által létesítendő világbéke érdekében. Ez a tanulmány tartalmazza azt a tervezetet is, amelyet a BIZ elé terjesztenem, minthogy ez a probléma egyike ama kérdéskomplexumnak, amely sürgős megoldásra vár. A kész memorandum már 1939 október elején v. dr. Imrédy Béla ny. miniszterelnök úr kezében volt, aki azonban a háború legelején — nyilván ama klasszikus elvre gondolva: inter arma silent musae — azt időszerűtlennek tartotta Mindazonáltal én ezt a tanulmányt az ügyészség sajtóosztálya által felülbíráltaltam, amely annak sokszorosítását engedélyezte. Ezután szándékoztam tanulmányomat a hadviselő államok kormányaihoz eljuttatni. A német követségen gróf Strachtvitz követségtanácsos a memorandumot dr. Schacht birodalmi miniszterhez továbbította, akinek titkárnőjétől azt az értesítést kaptam, hogy a miniszter úr a tanulmányt adott alkalommal felhasználja. Az angol követségen Wakefield Harvey kereskedelmi attasé hajlandó volt a memorandumot a követség útján a Foreign Office-hoz továbbítani, javasolta azonban annak angol nyelvre való fordítását. Mialatt az angol szöveg fordítása készült, a diplomáciai viszony Magyarország és Nagy-Britannia között megszakadt. E körülmény következtében el kellett álltanom attól, hogy a tanulmány egyik példányát Wakefield Harrey tanácsára Lord Keynesnek is elküldjem. A tanulmány egy német példánya azonban Wakefield Harrey kereskedelmi attasé birtokában maradt, aki tudvalevőleg az angol követséggel együtt Magyarországot elhagyta. Azóta nem tudora, Wakefield Harvey hol tartózkodik , így azt sem tudhatom, hogy a birtokában maradt memorandummal mi történt. Mindenesetre elégtétel számomra az a tény, hogy mind az angol, mind a német kormány szakértői a problémakomplexum e kérdésének a megoldását ugyanolyan irányban tárgyalják és úgy látszik , megvalósítani akarják, mint én azt hét évvel ezelőtt a BIZ-nek javasoltam. Egyelőre elállok attól, hogy a fentebb említett tanulmánynak a Lord Keynes javaslatával azonos részét publikáljam, mert az ezzel összefüggő egész gondolatkört tovább feldolgoztam. Ugyanis „Wie soll die neue Welt aufgebaut werden?“ című könyvben egy új világnézetet alkottam, amely alapját képezi a világbéke építményének. Mindaddig, amíg egy arra hivatott fórum nem mond véleményt és bírálatot könyvemről, nem szándékozom a könyv egyes részeit, amelyek közé ez a memorandum is szerves alkotórész gyanánt beilleszkedik — nyilvánosságra hozni. Miként Lord Keynes javaslatának híre a háború ellenére eljutott mihozzánk, talán eljut Lord Keynes javaslatára vonatkozó e közlemény magához Keyneshez is. Fogadja igen tisztelt Főszerkesztő Úr soraim közléséért előre is hálás köszöntőmet, mellyel maradtam lekötelezett híve dr. Elszász Oszkár.