Magyar Nemzet, 1943. december (6. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-02 / 273. szám

Előfizetési éra egy hónapra 6 pengő 60 fillér. Egyes széni éra hétköznap 20 fillér, vasárnap 40 fillér. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Alapította PETHŐ SÁNDOR II XL évfolyam, 273. szám Csütörtök, 1943 december 1* Szerkesztőség: Budapest V. kerület Aradi ulca 14 Telefonszám: 128-428* Kiadóhivatal: Budapest VI kerület Vilmos császár­ út 115 Telefonnám 128 726* Az amerikai lapok szerint megtörtént a találkozó Sztálinnál A Wilhelmstrasse nyilatkozott a teheráni négyes tanácskozásról . Hat főpontban foglalták össze a megbeszélések valószínű tárgysorozatát A szövetséges nemzetek kor­mányfőinek tanácskozása körüli találgatások annyiból tisztázód­tak, hogy az angol hivatalos hír­­szolgálat közölte, hogy Chur­chill, Roosevelt és Csang-Kai- Sek tábornagy között többnapos megbeszélés volt Kairóban. A kairói tanácskozások befejezté­vel a három államférfi Iránba utazott, ahol Sztálinnál talál­koznak. A konferencia színhe­lyét az angol hírszolgálat még n­em közölte, azonban az min­den valószínűség szerint Tehe­rán lesz. Ez a hivatalos angol közlés véget vetett azoknak a találgatá­soknak, amelyek a világsajtót már hetek óta izgalomban tart­ják. Az angol közlés egy lénye­gesen új momentumot is tartal­maz, mégpedig azt, hogy a meg­beszéléseken Csang-Kai-Sek tá­bornagy is részt vesz s ezáltal a hármas konferencia egyszerre négyes konferenciává bővült. Az, hogy a Sztálin—Roosevelt— Churchill-megbeszélés küszöbön áll, többé-kevésbbé világos volt. Ellenben Csang-Kai-Sek tábor­nagy részvételéről csak nagyon bizonytalan hírek voltak forga­lomban és a konferencián való megjelenése, bár az bizonyos előjelekből ítélve talán várható volt, mégis meglepetésnek szá­mít, annál is inkább, mert Kíná­nak a megbeszélésekbe való be­vonása aligha lehet pusztán csak formai jellegű és Csang-Kai-Sek tábornagy megjelenése valószínű­leg a konferencia politikai hatá­rozataiban is éreztetni fogja ha­tását. A kínai kormánynak a legfontosabb és döntő tanácsko­zásokba való közvetlen bevo­nása nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a távolkeleti problémákra vonatkozóan már a moszkvai konferencián bizonyos megegye­zések jöttek létre az angolszá­szok és a szovjetunió között. Abból a tényből, hogy a mosz­kvai hármas konferencia záró­kommünikéjét a moszkvai kínai nagykövet is aláírta, már követ­keztetni lehetett erre a tényre, annak idején e helyen rá is mu­tattunk az ilyen megállapodás lehetőségére. Csang-Kai-Sek tá­­born­agy kairói útja, tanácskoz­­­zása Roosevelttel és C­hur chillei és az angol államférfiakkal együtt való továbbutazása a Sztálinnál folytatandó további tanácskozásokra, immár kétség­telenné teszi, hogy az angolszász hatalmak az európai problémá­kon kívül a távolkeleti kérdé­sekben is megegyezésre töreked­nek a szovjetunióval. Hogy ez a megegyezés sikerül-e és milyen formában, az természetesen egé­szen más kérdés. A kairói tanácskozásokról az angol hírszolgálati iroda azt is közölte, hogy azt a nyilatkoza­tot, melynek tartalmában Chur­chill, Roosevelt és Csang-Kai-Sek megállapodtak, még e hét folya­mán közzéteszik. Roosevelt és Csang-Kai-Sek — az utóbbit fe­lesége is elkísérte — repülő­gépen jött Kairóba, míg Chur­chill hajón. A United Press azt jelenti, hogy Steinhardt ankarai amerikai nagykövet ismeretlen irányú útja, amelyről a napok­ban volt szó, a kairói megbeszé­lésekkel állott összefüggésben. Steinhardt az egyiptomi fővá­rosban volt és ott Rooseveltnek tett jelentést különböző kérdé­sekről. Mint az NST közli, a Wilhelmstrasse véleménye sze­rint a négyes konferencia főbb pontjai a következők lesznek: 1. Roosevelt javaslata, hogy Oroszország engedjen át tá­maszpontokat az amerikai légi flottának Szibériában. 2. Sztálin javaslata, hogy ártsák fel azon­nal a második arcvonalat. 3. A Német Birodalom ellen indí­tandó összpontosított támadás összeegyeztetése. 4. Balkáni kér­dések. 5. Kísérlet az európai ha­tárok ügyében való megegye­zésre. 6. Megadásra felszólító ultimátum a német néphez az­zal a fenyegetéssel, hogy ellen­kező esetben könyörtelen és megsemmisítő bevetésre kerül­nek az angolszász bombázó kö­telékek. Ami a tanácskozások várható eredményeit illeti, NST- jelentés szerint a Wilhelmstras­sen nem tartják valószínűnek, hogy a szibériai támaszpontok és az európai határok megvo­násának kérdésében végleges megegyezés jönne létre. Ezzel szemben figyelemreméltó, hogy a Wilhelmstrasse véleménye sze­rint a balkáni kérdésben már valószínűbb a megegyezés, mert az NST szerint a Wilhelmstras­sén úgy tudják, „hogy maga Eden külügyminiszter is java­solta Mihajlovics tábornoknak, hogy egyezzék meg a szovjet befolyás alatt álló Tit­óval“. Nem tartják továbbá valószínű­nek Berlinben, hogy a kiadandó zárójelentés részleteket közöljön katonai kérdésekről, de bizo­nyosra veszik, hogy a katonai problémák közül a második arcvonal kérdése szerepel első helyen. Ami a német néphez in­tézendő ultimátumot illeti, a Wilhelmstrasse így nyilatkozott: „Ellenségeink a legrövidebb időn belül óriási propaganda­­rakétát eresztenek fel.“ Chur­chill, Roosevelt és Csang-Kai-Sek előzetes konferenciájáról — mondja az NST — Berlinben úgy vélekednek, hogy az előze­tes kairói megbeszélésnek nyil­ván az volt a célja, hogy a Sztá­linnál folytatandó tanácskozás előtt összeegyeztessék az angol és amerikai álláspontot. Törökország és a tengerszorosok A Journal de Génévé egyik legutóbbi száma érdekes cikk­ben foglalkozik a török külpoli­tika problémáival. A svájci lap úgy tudja, hogy Eden és Mene­­mencsoglu kairói megbeszélései­nek egyik lényeges pontja a tengerszorosok kérdése körül forgott. Eden — mondja a svájci lap — igyekezett a török külügyminisztert megnyugtatni a szövetségeseknek a tengerszo­rosokra vonatkozó tervei felől. A Journal de Génévé azt írja, hogy a szövetségesek a háború utánra a fontosabb tengerszoro­soknak, a Dardanelláknak, Gib­raltárnak, Szueznek és­ a Bab-el- Mandeb-szorosnak nemzetközi felügyelet alá helyezését terve­zik, anélkül azonban, hogy érin­tenék a parti államok szuvereni­­tását. A Journal de Génévé sze­rint Eden ennek az álláspont­nak igyekezett megnyerni a tö­rök külügyminisztert. Az MTI különben azt jelenti Ankarából, hogy Törökország magatartása a legutóbbi politikai fejlemé­nyek után nyíltan szövetséges­­barát. A kairói megbeszélések és a képviselőházi vita napjait most látszólag nyugalmi idő­szak váltja fel és így tisztábban lehet megítélni a helyzetet, mint november közepén, a politikai izgalmak tetőpontján. A kérdés ma az, hogy milyen messzire fog menni Törökország rokon­­szenve a szövetségesek iránt? Egyes megfigyelők szerint Tö­rökország a semlegesség állás­pontjáról a nem hadviselés ál­láspontjára helyezkedett, de na­gyon kevesen hisznek még min­dig abban, hogy Törökország rövidesen belép a háborúba vagy pedig háborús engedmé­nyeket tesz.“ Bsm»_­Vess«dm A „New York Post6” szerint megtörtént a hármas találkozó vel. Yorkból jelenti a Bud. Tud.: Az amerikai esti lapok feltűnő for­mában közölték a Roosevelt, Chur­chill és Csang-Kai-Sek kairói talál­kozásáról szóló hírt. A „New York Post”­ első oldalán óriási címet közöl, amely szerint Roosevelt és Churchill találkozott Sztálinnál. A lap megjegyzi, hogy a a hír túlságosan későn érkezett meg , így a lapnak nem áll módjában, hogy kommentárt fűzzön hozzá. Churchill, Roosevelt, Sztálin és Csang-Kai-Sek teheráni tanácskozásainak berlini megítélése Berlinből jelenti az NST. Öt órával előbb, mint ahogyan a freufer-ügynökség kiadta az első hírt Churchill, Roosevelt és Csang- Kai-Sek kairói találkozásáról, a Wilhelmstrasse hírmagyarázója már közléseket tett a külföldi laptudó­sítók szokásos sajtóértekezletén a szövetséges államférfiak régóta várt értekezletéről s már ekkor megem­lítette a többi között azt is, hogy Csang-Kai-Sek szintén jelen van a kairói megbeszéléseken. Ezt a sajtóértekezletet megelő­zően, hétfőn este újságírók meg­kérdezték a Wilhelmstrasse egyik mértékadó diplomatáját, hogy mi a véleménye a szövetségesek által be­ígért kiáltványról, amelyet a német néphez akarnak intézni. A válasz így hangzott: " Ellenségeink a legrövidebb időn belül óriási propagandaraké­tát eresztenek fel. A diplomata megjegyzéseiből az újságírók azt a benyomást szerez­ték, hogy a Wilhelmstrasse kitű­nően van tájékoztatva Sztálin, Roosevelt, Churchill és Csang-Kai­­sek teheráni megbeszéléseinek tárgysorozatáról. Churchill, Roose­velt és Csang-Kai-Sek előzetes kai­rói megbeszéléseinek nyilván az volt a céljuk — mondotta a diplo­mata —, hogy összeegyeztessék a Sztálinnal folytatandó tanácskozás előtt az angol és az amerikai állás­pontot. Sztálin kétségkívül azért járult hozzá egy év óta tartó halo­gatás után a találkozáshoz, mert a második arcvonal a moszkvai érte­kezlet ellenére sem jött még létre A teheráni megbeszélések hat fő pontja az említett diplomata véle­ménye szerint a következő lenne: 1. Roosevelt javaslata, hogy ad­jon Sztálin támaszpontokat az ame­rikai légi flottának Szibériában. 2. Sztálin javaslata, hogy állítsák fel azonnal a második arcvonalat 3. A Német Birodalom ellen indí­tandó összpontosított támadás összeegyeztetése. 4. Balkáni kérdések 5. Kísérlet az európai határok ügyében való megegyezésre. 6. Megadásra felszólító ultimátum a német néphez, azzal a fenyegetés­sel, hogy ellenkező esetben könyör­telen és megsemmisítő bevetésre kerülnek az angolszász bombázó­kötelékek. A szibériai támaszpont­ok és az európai határok kérdésében — a Wilhelmstrasse diplomatájának vé­leménye szerint — aligha kerülhet sor megegyezésre, egyrészt, mert már a moszkvai értekezleten is hiába követelt Hull külügyminiszter ilyen támaszpontokat, másrészt pe­dig, mert az európai határok kérdésé­­ben is leszögezte már álláspontját a szovjet: ennek a kérdésnek a rendezését az eljövendő békekonfe­renciára kell bízni. A balkáni kér­désben már valószínűbb a meg­egyezés, miután maga Eden külügy­miniszter is javasolta Mihajlovics tábornoknak, hogy egyezzen meg a szovjet befolyás alatt álló Titóval. Katonai kérdésekről a Teherán­ban kiadandó zárójelentés aligha közöl majd részleteket, kétségtelen azonban, hogy az előtérben a má­sodik arcvonal kérdése áll. Német­ország — jelentette ki az említett diplomata — mindenesetre fel­készült minden újabb beözönlési kísérletre. Az atlanti fal mögött nagy erőket összpontosított s abban a pillanatban, amikor az ellenség — felismerve eddigi politikai és ka­tonai elgondolása kudarcát — az újabb beözönlési kísérlet végső lé­pésére kényszerül, ütött a katonai döntés órája. Amszterdamból jelenti a Német Táv.,­irati Iroda. Az angol hírszolgálati iroda Kairó­ból származó jelentése szerint azt a nyilatkozatot, amelyről a kairói érte­kezlet után Churchill, Roosevelt is Csang-Kai-Sek megállapodott, e hét folyamán teszik közzé. Az értekezlet tartama alatt Kairót úgyszólván el­vágták a külvilágtól. Roosevelt és Csang-Kai-Sek — ez utóbbit felesége is elkísérte — repülőgépen jött Kairóba, míg Churchill hajón. (MTI.) Ára 20 fillér

Next