Magyar Nemzet, 1943. december (6. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-02 / 273. szám

4 A Remington-gyár lefoglalása Madridból jelenti a Német Távirati Iroda. Az EFE washingtoni jelentése sze­rint az Egyesült Államok kormánya Roosevelt rendeletére lefoglalta a Nem­ York államban lévő Remington Rand gyártelepet. A lefoglalás azért történt, mert a hajózás számára pre­cíziós műszereket készítő gyár ter­melése, a tengerészeti hatóságok vé­leménye szerint, túl alacsony és túl lassú volt. (MTI.) A Németország ellen irányuló idegháború új fázisa Berlinből jelenti a TP. A Transkontinent Press diplo­máciai szerkesztője írja a követ­kezőket: Az utóbbi napokban az amerikai sajtóban arról jelennek meg hírek, hogy szenzációs események állanak küszöbön. Az United Press súlyos csapást jelent be a német nép ellen folytatott idegháborúban. Ezeket a híreket a Sztálin,Roosevelt,Chur­chill és Csang Kai Sek közti négyes konferenciával hozzák kapcsolatba, amelynek a közeli napokban Tehe­ránban kell kezdődnie, vagy már meg is kezdődött. A konferencia előkészítésének Londonban — a Basler Nationalzeitung jelentése sze­rint — a Berlin ellen intézett nagy légi támadásokat jelölték meg. Ezek­nek a támadásoknak az volt a fel­adatuk, hogy a német polgári lakos­ság kitartását megtörje, de céljukat nem érték el és ezt már a szövet­ségesek táborában is kezdik be­látni. Ugyanezen a véleményen van Alexander Serversky amerikai kato­nai szakértő, aki a New York Times­ben a terrortámadások haszonértékét kérdésesnek mondja, minthogy kato­nai tárgyak megsemmisítését csak igen kis mértékben végzik, de nem is érik el kívánt hatásukat, a német polgári lakosság harckészségének és kitartásának szétrombolását. Most a bombáknak és a foszfornak hatékony­ságát az idegháborúban bevezetett nagyobb akcióval kell támogatni. Servresky azon a nézeten van, hogy ez az utolsó kísérlet arra, hogy meg­határozott határidőn belül döntő eredményt érjenek el Németország ellen. Ha ez a bomba- és ideg­háború nem vezet eredményre, úgy az angolok és amerikaiak kény­szerülnek az invázió megkísérlésére. Papén nagykövet Bukarest­ben Bukarestből jelenti az NST. Papén ankarai német nagykövet, úton ankarai állomáshelye felé, ked­den délelőtt rövid ideig a román fő­városban tartózkodott, majd délután a menetrendszerű gyorsvonattal to­vább utazott. Zürichi tudósítónk telefonielentés© Zürich, december 1. (A „Magyar Nemzet“ zürichi tu­dósítójának telefonjelentése.) A hár­mas, illetve Csang-Kai Sek bevonása óta most már négyes találkozóról a hivatalos angol és amerikai hírfor­rások szerda délig semmit sem kö­zöltek. Egy ankarai jelentés szerint Steinhardt amerikai nagykövet, aki hétfőn elutazott Ankarából, jelen­leg Kairóban tartózkodik.­­ Az első finn—szovjet háború ki­törésének negyedik évfordulója al­kalmából a finn sajtó ismét hang­súlyozza, hogy Finnország nem ide­gen érdekekért, hanem csak saját függetlenségéért és önállóságáért harcol. Az Uusi Suomi szerint a mostani háború is folytatása a négy év előtti szovjet támadásnak. A Hel­­singin Sanomat is úgy véli, hogy az egész finn kérdés nem léteznék, ha 1939 őszén a szovjet meg nem támadta volna Finnországot. A többi lap is hangsúlyozza, hogy bármennyire óhajtja Finnország a békét, kegyelemre nem adhatja meg magát. ♦ A kedd délelőtt Németország ellen intézett légi támadásokról je­lentik, hogy az amerikai bombázók támadásainak súlypontja ezúttal Söflingen volt. Szerda délelőtt meg­ismétlődtek az amerikai támadások Nyugat-Németország néhány vidéke ellen. Ugyanekkor több angol bombázó raj Észak-Franciaország ellen indított támadásokat, nyilván azért, hogy a német vadászelhárí­­tást megosszák.­­ A szövetségesek úgynevezett olaszországi bizottsága első ülését kedden tartotta Algírban. Az ülésen Massigli francia delegátus elnökölt és jelen volt MacMillan angol, Murphy amerikai és Visinszki szov­jet delegátus. A Nápolyi jelentés szerint a hat olasz politikai párt többnapos ta­nácskozás után megállapodott ab­ban, hogy valamennyi párt egy ré­­genstanács felállítása mellett foglal állást. A pártvezérek nyilatkozata szerint a­­monarchia változatlan formában való fenntartása lehe­tetlen. A külpolitika hírei Rómából jelenti a Német Távirati Iroda. Mint a római rádió közli,, most közzétett törvény úgy intézkedik, hogy Olaszországban az összes zsidókat kivétel nélkül gyújtőtáborban kell el­helyezni, azokat is, akik eddig men­tesítve voltak a zsidótörvények alól. Javaikat elkobozzák és az olasz pol­gári lakosság ellen intézett angol— amerikai terrortámadások áldozatai­nak támogatására fordítják. Az úgy­nevezett vegyes házasságokból szárma­zókat, akiket eddig árjáknak tekin­tettek, további intézkedésig egyelőre rendőri felügyelet alá helyezik. (MTI.) * Londonból jelenti az NST. Az alsóház elnöke a keddi ülésen be­­telentette, hogy a legközelebbi ülé­sen napirendre tűzik Sir Oswald Mosley angol fasiszta vezér és felesége szabadonbocsátásának ügyét. A kér­dés megvitatását a munkáspárt indít­ványozta s egyúttal javaslatot tett arra is, hogy hatálytalanítsák a szabadon­­bocsátási végzést, mert — mint az in­dokolás mondja — az angol fasiszta vezér szabad".ábrahelyezése károsan be­folyásolhatja a szövetségesek háborús erőfeszítéseit s úgy Angliában, mint a külföldön félreértésekre adhat okot. ___, Magyar Nemzet _ di (nbüőfrúAu adja lettnek .L ~~ Magyar Nem­zet A pártok vezérszónokai folytatták a megajánlási vitát A képviselőház szerdai ülését dél-­ Törő Tibor elnök. A Ház folytatta előtt 10 órakor nyitotta meg vitéz­i az appropriáció vitáját és elsőnek gróf Apponyi György A parlamentarizmus A nemzetiségi kérdés A nemzetiségi kérdésről szólva, el­ismerte Apponyi György, hogy Kállay miniszterelnök a háború idején kész helyzetet talált. Ez a helyzet elvi ala­pokon nyugszik ugyan, de nem min­den esetben jelenti a helyes állás­pontot. A társadalom derűlátóan ítélte meg ezt a kérdést, mikor aztán rájött ennek az alaptalan voltára, az ellenkező végletbe esett. A kérdést igen súlyosnak kell mondani. Eréllyel párosult tapintatra van szükség. Min­den magyar állampolgárt egyenlő jo­gok illetnek meg.­­ Ezt egyesek kifogásolták és azt mondják, hogy az egyenjogúság meg­haladott álláspont. Ezzel szemben törvényes követelmény az állampol­gári egyenjogúság. Veszélyes útra jutnánk, ha ettől eltérnénk. — A miniszterelnök is az állam­polgári egyenjogúságot vallja. Nálunk minden kormány biztosította annak a módját, hogy a nemzetiségek művelő­szólalt fel. Beszédét Kállay Miklós miniszterelnök is végighallgatta. Mint a polgári szabadságpárt vezér­szónoka szólalt fel Apponyi. Mint mondta, tudatában van annak, hogy rendkívül súlyos és válságos időkben élünk, ammikor nem feltétlenül szük­séges, nem parancsoló kötelesség, hogy élesebb vitákat provokáljunk. Van azonban a politikai esztendőben idő, amikor egy pártnak nemcsak joga, hanem kötelessége politikai álláspontját kifejteni a kormány­zati politika állásfoglalásával szent­ben és kertelés nélkül leszögezni meggyőződését. Kötelesség ez az egész nemzettel szemben, amely joggal el­várja megválasztott képviselőitől, hogy színt valljanak. Nem lehet, hogy tiszta formalitásnak tartják a parlament tanácskozását, szükség van az építő kritikára. Az elhangzott — Érdemül tudom be a miniszter­elnök úrnak és a kormány egyes tag­jainak azt is, hogy ismételten nyíltan színt hallottak a parlamentarizmus mellett, a parlamentáris rendszer további fenntartása mellett.­­ Ez szükséges volt nem annyira befelé, de kifelé is, az egész világ közvéleménye felé, hogy mi nem va­gyunk hajlandóak belpolitikai beren­dezkedésünkben újabb, talán divatossá vált eszközökkel kísérletezni. Hogy akkor, amikor különböző formákban, de lényegében az egész európai konti­nensen a parancsural­mi, totális rend­szer uralkodik, mi igenis fenn akar­tuk tartani, fenntartottuk eddig és a jövőben is fenn fogjuk tartani a nép­képviseleti rendszert. Ez megfelel hagyományainknak, a nemzet érdekei­nek és főképpen annak az útnak, amelytől a nemzet jövő boldogulását várjuk. (Úgy van­, a jobboldalon és a középen.)­­ Kedden Imrédy Béla képviselő­­társunk a magyar parlamentarizmus désüket fejleszthessék.­­­ Itt mindenki olyan iskolába já­ratja gyermekét, amilyenbe akarja és megállapíthatja, hogy milyen nyelvű oktatásban részesüljön a gyermek. — Boldog lennék mondotta­n, ha a megszállón területi magyarok olyan szabadon élhetnének művelődé­süknek s ha olyan alkalmuk nyílna anyanyelvükön való tanulásra, mint ahogy ez a nemzetiségek számára ná­lunk lehetséges. Ezután szóvátette, hogy Keiszel Ede, aki a magyar élet pártjának tagja, önmagáról és társairól úgy be­szél: Mi, német nemzeti szocialisták. Becsülöm mindenkinek a politikai meggyőződését — mondotta gróf Ap­ponyi György —, van Itt a Házban két nemzeti szocialista párt is, szaba­don választhatja mindenki politikai pártállását. Meskó Zoltánt Van olyan, aki ki és belép állandóan! (Elénk derültség!) miniszteri felszólalások nem szol­gáltattak okot arra, hogy ellen­zéki álláspontunkat megváltoztassuk. Nagyrabecsüléssel viseltetünk Kállay Miklós szentélye iránt, mert ma erős elhatározás és áldozatkészség kell ahhoz, hogy vállalja a miniszter­elnökséget" (Úgy van, úgy van a jobboldalon.). A miniszterelnökség máskor sem fenékig tejfel. De egy alkotó szellemű politikus számára mégis csak az ambíciók betetőzését jelenti. Akármilyen szép programmal jön vagy a kormány vagy az ellen­zék, tisztában kell lenni azzal, hogy egy a cél: keresztülvinni az országot rendben, intakton, belső erkölcsi gazdasági és külső nemzeti erejének lehető teljességében (Felkiáltások: Úgy van, úgy van) azon a válságon, amelyen ma az egész világ keresztül megy, megcsontosodásáról beszélt. Bizonyos fokig joggal. Mi magunk is tudjuk, hogy a mi parlamentarizmusunkban, ("előleg a parlamentarizmus gyakor­lásának módjában vannak bizonyos hibák. Ez még nem a tiszta, az ideális parlamentarizmus. Minden rendszernek megvannak a hibái. Éppen így meg­vannak parlamentarizmusunknak is. A hiba azonban nem az intézmény lényegében van, hanem abban, ahogyan azt kezeljük. A hibák gyó­gyítása azonban nem az, hogy fel­rúgjuk a rendszert és más, ismeretlen, nálunk ki nem próbált recepttel kísér­letezzünk, hanem az, hogy kiküszö­böljük a parlamentarizmus egészséges működését gátló bajokat. (Úgy van, a jobboldalon és a középen.) Gróf Apponyi György azután a bel­politikai kérdésekről beszélt. — A miniszterelnök úr — mon­dotta — átvette egy háborúban lévő ország kormányzását, amely háború létrehozásában a felelőség nem őt terheli. — Csak azt állapítom meg, hogy eddig a háborúban való részvételünk mérhetetlenül több áldozatot követelt, mint amennyi haszna volt. — Itt állunk olyan ponton, ahol többféle veszedelem fenyegeti az or­szágot. Itt a mindig fennálló orosz veszedelem — Igen nyomatékosan kérem a kormányt, hogy minden pártelfogult­­ságtól mentesen, a nemzet fennmara­dása szempontjából nézze ezt a kér­dést. — Mindeni háborúnak egyszer vég­ződnie kell és béke következik. Ne­künk, magyaroknak és Magyarország­nak elsősorban érdeke, hogy az igaz­ságos, békés állapot minél előbb helyreálljon. Hallottunk kifogásokat, hogy templomokban a pápa által el­rendelt imádságot mondják a béke érdekében. Nem értem, hogy magyar ember mit kifogásolhat, ha igazságos békéért imádkozunk. A mi Háborús és békés céljaink csak igazságosak. Mi nem akarunk mást, mint azt, amin az ezeréves történelem igazsága alapul. — Mi csak azt akarjuk vissza­kapni, amit Trianonban elvettek tőlünk. — Mi egyetlen idegen állampolgárt sem akarunk a magunk uralma alá hajtani. Az egyik felszólaló képvi­selő úr azt mondotta, hogy ne az igazságos, hanem a győzelmes békéért imádkozzunk. Az igazságos béke, ha valóban igazságos, az győzelmes béke. — Az igazságos békének egyik előfeltétele azonban, hogy igazság és béke uralkodjék bent az országban, ez jellemezze az államvezetést — Igazság és béke uralkodjék a társadalmi osztályok, nemzetiségek és vallásfelekezetek között. — Amidőn a magyar külpolitka kifelé megtalálta a megfelelő hangot, akkor, amikor igazságot követelünk kint az ország számára, ugyanakkor igazságot kell követelni itt bent min­denkire nézve, minden állampolgárra, vallásra, felekezetre, nemzetiségre és társadalmi osztályra nézve. A justicia és a jus kell, hogy érvényesüljön az egész vonalon. Itt a múlt években olyan törvény jelent meg, amely tel­­jes jogú állampolgárok közösségéből kizárt egyeseket.­­ Felemlítem, hogy akkor, amikor itt az egész vonalon az igazságnak és a­­ jognak kell érvényesülni, bár pilla­natnyilag ezt a kérdést nem tartjuk aktuálisnak, tovább fogunk küzdeni az említett törvények revíziója érde­kében. Ugyanez áll nemcsak a jogok, hanem a kötelességek szempontjá­ból is.­­ Lehetetlen, hogy a magyar ál­lampolgárok egy része nem teljesít­het fegyveres katonai szolgálatot. Jelenleg érvényben lévő jog­szabályaink előírják, hogy a fegyve­res honvédelmi szolgálatból kizárt állampolgárok munkaszolgálattal te­gyenek eleget honvédelmi kötelezett­ségeiknek. Amíg ez a jogszabály ér­vényben van, addig is gondoskodni kellene arról, hogy a jövőben ne for­dulhassanak elő ezen a téren meg­aláztatások, gondoskodni kell erről éppen a honvédség tekintélyének és a tiszti kardböjt becsületének érdeké­ben. Ha pedig mégis fordulnak elő megaláztatások, torolják meg szi­gorúan azokat. Ezután a propaganda kérdését tette szóvá és a helytelen irányi propa­gandának tulajdonította nagyrészt azt, hogy a magyar közvélemény annyira tájékozatlan és nincs meg az egységes informálása a közvélemény­nek.­­ Az informatív szolgálat minden­ országban a miniszterelnök tárcájá­hoz tartozik, megvan a sajtóosztály, melynek kereteit ki lehet bővíteni. — A propagandaminisztérium az Egyedül Vagyunk című laphoz hasonló formájú lapot ad ki és ezzel rácáfol a címre, mert tulajdonképpen ketten vannak. (Derültség.)­­— A cenzúra tulajdonképpen nega­tív eszköz a közvélemény irányítására, de annak a működése is kifogásolható. Apponyi György beszéde végén meg­jelölte, hogy miben látjuk a jövő útját és a kibontakozás módját. Elsősorban abban, hogy magyarok legyünk és csak magyarok és ragaszkodjunk mindazok­hoz az intézményekhez, amelyek ki­állták az idő próbáját és biztosították eddig is a nemzet független fennmara- Az asszimiláció Gróf Apponyi György. De nem egyez­tethető össze magyar állampolgári kötelességével, hogy itt a magyar par­lamentben német nemzeti szocialistá­nak vallja magát. — Hogyan vallhatja magát a magyar parlamentben olyan párt tagjának, amelynek vezére egy más állam állam­fője és akinek a német nemzeti szo­cialisták hűségfogadalmat tettek. Ha a képviselő úrnak a felszólalását szóvá­­tettem, megmondom, hogy annak ér­demi része az asszimiláció körül for­gott. Azt mondotta a képviselő úr, hogy elutasítja az asszimilációt. Én magam is ellensége vagyok min­den erőszakos és mestersért asszimilá­ciós törekvésnek. Az ilyennek következménye a disszi­­miláció, sok magyar név visszanémete­­sítése, stb. Abszolúte helytelennek tar­tom az erőszakos asszimilációt, azon­ban van az asszimilációnak természe­tes útja. Nem kell messzire menni, itt a Házban is van akárhány kép­viselő úr, akinek némethangzású vagy magyarosított neve van, de ki vindikál­hatja magának azt a jogot, hogy azért, mert atyai vagy anyai oldalon nem fajmagyar származású, kétségbe vonják nemzeti érzését és hazafiságát? — Mindenki maga állapítja meg önmagáról, hogy milyen nemzetiség­hez tartozik. Ez a becsületes magyar álláspont.­­ Sokszor folyik vita arról, ki a magyar. Azt, hogy én magyar vagyok, egyedül magam állapítom meg, mások legfeljebb cselekedeteimből következ­tethetnek rá. Nem ki fogjuk tűrni, hogy valakit presszióval kitörüljenek a nemzeti közösségből. Mi csak egyet követelünk- a magyar állam iránti fel­tétlen lojalitást. — A kormányzat felelősségét sem tévesztjük szem elől. Részesüljenek a legerélyesebb elutasításban azok, akik az igaz magyar egységet akarják megbontani. Mindennek egy határa van­ a magyar álom­ iránt való ab­szolút hűség és a magyar nemzeti életbe hátsó gondolat nélkül való be­illeszkedés. Amint a legteljesebb radi­kális keménységet követeljük mind­azokkal szemben, akik a magyar ál­om iránt tartozó hűségről megfeled­­­keznek, ugyanakkor szigorú m­igtor­­lást kívánunk minden olyan esetben, amikor a szigornak szükséges mér­téke túllépetett és annak ártatlan ál­dozatai vannak. Magyarország háborús részvétele • A világháborúért Magyarország a legkevésbbé felelős. Mi nagy ön­uralommal megelégedtünk részlet­eredményekkel éppen Teleki Pál mondotta, hogy a biztos eredményt nem szabad a bizonytalanért kockáz­tatni és sohasem mondta, hogy a részleteredmények elfogadása az igaz­ság feladása. A háború itt van, mi belesodródtunk. Kérdés az, hogy az ország háborús készenléte érdekében mi a szükség.­s . CSÜTÖRTÖK, 1944 DECEMBER 4 Keresünk bérbe BUDAPESTEN vagy környékén elektromos energiaforrással rendelkező ipartelepet épületekkel, iparvágánnyal. Ajánlatok „Gyártelep 3437“ jel­igére BLOCK­NER 1. hirdető­jébe, Városház­ utca 10.

Next