Magyar Nemzet, 1944. február (7. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-01 / 25. szám

KEDD, 1944 FEBRUÁR 1. A Magyar Nemzet Hitler beszéde Berlinből jelentik: A vezéri főhadiszállásról jelenti a Német Távirati Iroda. Hitler Adolf a hatalom átvételének tizenegyedik évfordulója alkalmából főhadiszállásáról a következő beszé­det intézte a német néphez: — A világ legnagyobb háborújának ötödik esztendejében senki előtt sem lehetnek tisztázatlanok ennek a világ­háborúnak okai és céljai. Régen el­múlt már az az idő, amikor még úgy látszott, mintha ez a harc is egyike volna az Anglia által minduntalan felidézett európai viszályoknak, ame­lyek a brit birodalom javára képte­lenné akarják tenni a szárazföldet az erők régi egyensúlyának fenntartá­sára. Nem az a kérdés többé, vájjon a mai háborúban sikerül-e fenntar­tani vagy helyreállítani az erők régi egyensúlyát, hanem az, hogy a küz­delem végén kié lesz a hatalom Euró­pában. Az európai népcsaládé, ame­lyet legerősebb állama képvisel, vagy pedig a bolsevista szörnyetegé? Az első eset azonban csak úgy képzel­hető el, ha Németország megnyeri ezt a háborút, amelyet nemcsak saját ma­­gáért, hanem egész Európáért vív. Máskülönben a szovjet lesz a győztes.­­ Egyes angol lapoknak azok a meg­jegyzései, hogy a szovjetnek Német-­­ország esetleges legyőzése után nem lesz többé oka, hogy tovább nyomul­jon előre Európában és ezért egysze­rűen megelégszik a német nép meg­növelésével, vagyis kiirtásával, éppen olyan megtévesztésre szánt zsidó ki­találás, mint az a másik, hogy mielőtt még ez a háború befejeződnék, Anglia úgyis azonnal új harcra készül a szovjetunió ellen. Ennek a népek csa­tájának győztese először is nem hagyja célkitűzését angol újságírók­tól megszabni, másodszor pedig a bolsevizmus győzelme esetén Európa gyászos maradéka aligha fog angol vezetés alatt tovább küzdeni a szov­jetunió Európában akkor uralkodó, két földrészre kiterjedő kolosszusa el­len annál kevésbbé, mert egy ilyen harc katonai eshetőségeit csak egé­szen üresfejű ember ítélheti kecseg­tetőknek. Azonkívül úgyis tudja min­den európai, hogy ebben az esetben a nyugateurópai államok átmenetileg talán még fennálló maradványára csak­ az a dicsőség hárulhatna, hogy a kanadai, ausztráliai, újzélandi, dél­afrikai stb. birodalmi csapatokhoz hasonlóan egyedül viselhetnék a vér­adó terhét a brit uralom fenntartása és az angol emberélet kímélése érde­kében.­­ Éppen ezért egészen bizonyos az, hogy között négy olyan feladatot tűztünk ki, amelyeknek megoldásától nemcsak a Német Birodalom jövője, hanem Európa, sőt talán az egész emberi civi­lizáció megmentése függött. 1. A Birodalomnak a szociális kér­dések megoldásával vissza kellett nyernie elveszett belső társadalmi békéjét. Vagyis el kellett távolítani az osztályharc — polgárság és proletariá­tus — számos formában mutatkozó csíráit és ennek helyére a népközösség gondolatát kelett állítani. A józan észre való hivatkozást ki kellett egészí­teni a valamennyi táborba tartozó gonoszul ellenkező elemek kíméletlen elintézésével. 2. A német nép szociálpolitikai egy­ségét nemzetpolitikai egységével kel­lett kiegészíteni, azaz a nemcsak poli­tikailag, hanem államilag széttépett birodalom helyére a nemzeti szocialista egységes államnak kellett lépnie, olyan szervezettel és olyan vezetés alatt, aim­ely alkalmasnak látszott arra, hogy a jövő­ legnehezebb feladataival és teherpróbáival is eredményesen tud szembeszállni és helyét megállja. 3. A népi és politikai alapokon álló egységes államnak feladata volt, hogy azonnal teremtsen olyan véd­erőt, amely szellemi beállítottságában erkölcsi magatartásában, számbeli erejében és anyagi felfegyverkezésé­­vel megfelelő eszköznek bizonyuljon az önvédelem feladatainak végrehaj­tásában. Miután az egész világ vissza­utasította a fegyverkezés korlátozá­sára vonatkozó német javaslatot, a Birodalomnak fegyverkezéséről ennek megfelelően kellett gondoskodnia. 4. Ahhoz, hogy területét Európá­­ban egyáltalában eredményesen meg­őrizhesse, szükség volt mindazoknak az országoknak összefogására, ame­lyekben németek laknak vagy több mint egy évezrede a Német Biroda­lomhoz tartozó területet jelentenek, amelyek népileg vagy gazdaságilag nélkülözhetetlenek a Birodalom fenn­tartásához, azaz politikai-katonai vé­delméhez.­­ Csupán mindezeknek a felada­toknak megoldása árán lehetett meg­teremteni egy olyan államot, amely azután belsőleg és külsőleg elég erős volt ahhoz, hogy harcba szálljon sa­ját védelmében és az európai népcsa­ládok fenntartása érdekében. Amikor 11 évvel ezelőtt a nemzeti szocialist­a mozgalom az államhatalmat hosszú és törvényes küzdelem után kézbe vette, már komoly előfeltételek álltak ké­szen ezeknek a feladatoknak eredmé­nyes megoldásához.­­ A német nép közössége saját tö­rekvéseit látta megtestesítve ebben a mozgalomban magában. Tehát nem az állam alakította a mozgalmat a rákövetkező években, hanem a moz­galom alakította az államot. Sok nagy eredményt értünk el ez óta az idő óta, a nemzeti szocialista forra­dalom valamennyi tette élén áll két­ségkívül a német népközösség felépí­tése, a régi osztályokból felépülő ál­lam éppen olyan óvatos, mint követ­kezetes átalakítása új szocialista szer­vezetté, népállammá. Mert a Német Birodalom csak így vált ellenálló­­képessé minden bolsevista fertőzési kísérlettel szemben. Ebben az állam­ban ma minden fiatal németből szü­letésére, származására, szülei vagyo­nára és állására, úgynevezett művelt­ségére, stb. való tekintet nélkül, tisz­tán saját érdemei alapján, akármi lehet, ez a nemzeti szocialista forra­dalom egyik döntő eredménye.­­ A legjobban ma a háborúban mutatkozik meg, hogy a német nép testének ez a szociális felépítése mi­lyen gyorsan ment végbe. Mert a véd­erő is belekapcsolódott most ebbe a fejlődésbe. A fiatal tisztikarnak több mint 60 százaléka a legénység sorai­ból került ki és ezek összekötő hidat teremtenek sokezer munkással és pa­raszttal vagy a kis középosztály díg­jaival. A történelem valamikor leg­nagyobb eredményeként fogja feltün­tetni, hogy közben ebben a nagy ál­lamban sikerült olyan szociális for­radalmat megindítani és végrehajtani, amely a nemzeti tulajdon legkisebb pusztítása és a régi rendek teremtő­erejének minden korlátozása nélkül elérte a tökéletes egységesítés fokát.­­ A nemzeti szocializmus tánto­ríthatatlan elszántsággal és követke­zetességgel megy tovább ennek a fejlődésnek útján. Ezzel aztán a nemzetközi zsidóság számára eleve lehetetlenné teszi, hogy a német nép testének belső megbomlasztására bár­hol is teret találjon. A nemzeti szo­cialista népközösséget ezért már most minden európai önfenntartás megtá­­madhatatlan központjának tekinthet­jük. Mert csak az az állam, amely belsejében teljesen mentes minden társadalomellenes fertőzési góctól, szállhat szembe kifelé a bolsevizmus­­sal biztosan. A zsidóság a mi nagy Birodalmunkban elvesztette minden hatalmát. Azzal, hogy bűnösen fel­idézte a háborút a nemzeti szocia­lista Németország ellen, közreműkö­dik a nemzeti szocialista forradalom eszméinek terjesztésében és megis­merteti más nemzetekkel is e kérdés megoldásának tudományos elemeit és a tárgyilagos megoldás lehetősé­gét.­­ Az 1939-es világháború a törté­nelemben úgy fog szerepelni, mint a párt ellen 1924-ben indított per nagy arányokban való megismétlő­dése. Éppen úgy, mint akkor, amikor ez a mozgalom megsemmisítésére irányuló támadás a mozgalom esz­méit mintegy robbanás erejével fejlesz­tette egész Németországban, most ez a harc fogja a népeket néhány év alatt a zsidókérdésre ráeszméltetni és meg­ismertetni a nemzeti szocialista vá­lasszal, hogy a zsidóság kikapcsolá­sára hozott intézkedéseit utánzásra méltónak és magától értetődőnek ta­lálják. Ennek a világtörténelmi ösz­­szetűzésnek nagy arányai a nemze­tek szemét és józan eszét meg fogják nyitni, hogy megtanulják a helyes gondolkodást és cselekvés törvényeit az ilyen hatalmas történelmi ará­nyokban is. A katonák és hadifog­lyok milliói a jövőben milliószámra fogják ezt a felismerést hirdetni.­­ Semmi sem bizonyítja jobban azt a tényt, hogy a nemzeti szocia­lista forradalom ezen felül szerveze­tileg, gazdaságilag és hatalmilag az önvédelemhez elég erős fegyvereket adott a német nép kezébe, mint az az óriási küzdelem, amely most már öt éve dúl. ebben a harcban csak egyetlen győztes lehet, mégpedig vagy Németország, vagy a szovjetunió. Németország győzelme Európa fenntartását jelenti, a szovjet győzelem pedig megsemmisítését. Ez olyan világos, hogy minden nem egé­szen elvakult angolnak is be kell lát­nia. — Ha mégis igazi angol álszentes­kedéssel úgy tesznek, mintha más­ként nem is történhetnék, ez csak azzal függ össze, hogy a háborúért felelős londoni bűnösök nem látnak már más lehetőséget arra, hogy ki­­evickéljenek a hínárból, amelybe belekeveredtek és hogy mindenek­előtt zsidó bábrángatóik és felbuj­tóik belpolitikailag is elrekesztették számukra a visszafelé vezető utat. Anglia és az Egyesült Államok szá­mára tehát egyáltalán nem kérdés többé, hogy a háború után maguk akarják vagy tudják-e leküzdeni a bolsevizmust, csak az a kérdés, vaj­jon tudnak-e védekezni saját orszá­gukban a bolsevizálódás ellen. — Annak pedig, hogy mit várhat Európa a gyakorlatban az angol segélyigéretektől, legcsattanóbb bizo­nyítéka az angol—amerikai magatar­tás Lengyelország,­ Finnország, a balti államok, valamint egész Dél­­kelet-Európa sorsával szemben.­­ Lengyelország megsegítésének leglelkiismeretlenebb szavatossági ígé­reteivel kergették a lengyeleket an­nak idején harcba Németország el­len. Egyéb államokra azzal a valót­lan állítással, hogy meg kell őket menteni Németországtól, segélynyúj­tási egyezményeket kényszerítettek rá és most, éppoly hazug szólamok­kal elejtik és feláldozzák ezeket az országokat. Éspedig nem azért kell feláldozni őket, mert talán minden egyes angol így akarja, hanem azért, mert a bolsevizmus győzelme esetén Anglia képtelen megakadályozni a fejlemények ilyen alakulását. Sőt, ez nem elég. Nem lesz még abban a helyzetben sem, hogy saját bolseviz­­mustól fertőzött ellenzékével szem­ben más politikát képviseljen vagy éppenséggel sikerrel keresztül is vi­gyen. Egyébként is minden államot, amely Angliához hasonlóan a zsidó­ságnak adta el magát, előbb vagy utóbb utolér a dögvész, hacsak utolsó pillanatban össze nem szedi magát és erőszakkal el nem távolítja testé­ből a baktériumokat. Az a vélemény, hogy békés együttélés vagy éppen az érdekeknek összegyeztetése képzel­hető el ezekkel a népbomlasztó ele­mekkel, egyenlő volna azzal a re­ménnyel, hogy az emberi szervezet képes tartósan hozzáidomulni a dög­vész kórokozóihoz.­­ Az európai államok és ezzel egész Európa megmentésének kérdé­sét kizárólag a nemzeti szocialista német nép és védereje dönti el, a vele szövetkezett államokkal együtt. Ha azonban a Birodalom összeomlik, nincs más állam Európában, amely az új tatárjárással szemben hathatós ellenállást fejthetne ki. Éppen ezért a bolsevizmus győzelme esetén — már csak előrelátásból is — a teljes kiirtás sorsára szánná a német nem­zetet. És ez a cél nyíltan beismert szándéka a nemzetközi zsidóságnak is. Nem fontos, vájjon ennek a cél­nak zsidó harcosai Angliában vagy Amerikában ülnek-e, vagy Európa kü­lönféle államaiban folytatják üzel­­meiket, avagy pedig moszkvai köz­pontjukból irányítják a dolgokat. Az is közömbös, vájjon az európai vagy Európán kívüli államférfiak belát­ják-e ezeket a tényeket vagy tagadni próbálják és éppenséggel lényegtelen, vájjon egyik vagy másik országban azt hiszik-e, hogy alázatos simoga­­tással talán méregmentessé lehet tenni a vérükön táplált zsidó kórokozókat, ha Németország nem győz, néhány hónap alatt meg van pecsé­telve az észak-, közép- és déleurópai államok sorsa.­­ Legrövidebb időn belül azután Nyugat is követné őket. Tíz esztendővel később a kultúra legrégibb száraz­földje elvesztené életének alapvető vonásait, a több, mint két és fél ezred­éves szellemi és anyagi fejlődés vala­mennyiünk számára drága képe eltor­zulna, a népek pedig, ennek a kultú­rának hordozói, valamint a nemzetek szellemi irányításának képviselői, ha agyonlövéssel röviden el nem intéz­ték volna őket, valahol Szibéria er­deiben és mocsaraiban pusztulnának el. A romlást hozó zsidó Ahasvér az­után második győzelmi Purim ünnepen ülhetné meg Európa széthúlását.­­ A német nép azonban meg tudja vívni a sorsdöntő harcot a maga, va­lamint az egész európai szárazföld fennmaradása­ érdekében és ezt az is­teni gondviselés ama kegyének kö­szönheti, amely a hatalomért folyta­tott hosszú küzdelem után tizenegy évvel ezelőtt diadalmasan célhoz ve­zette a nemzeti szocializmust.­" — 1933 január 30-a nélkül, a nem­zeti szocialista forradalom nélkül, an­nak hatalmas belső tisztogató és újjá­építő munkája nélkül ma nem volna tényező Európában, amely szembe­szállhatna a bolsevista szörnyeteggel mert az akkori Németország maga is oly beteg volt és annyira gyenge a növekvő zsidóság fertőzésétől, hogy aligha gondolhatott volna akár csak arra is, hogy befelé úrrá lgyen a bolsevista veszélyen, nemhogy ki­felé is védekezhessen ellene. Az épp­úgy, mint más országokban, a zsidó­ságtól okozott gazdasági romlás, a németek millióinak munkanélkülisége, a parasztság pusztulása, a kézmű- és gyáripar fenyvédése, mind a belső összeomlás tervszerű előkészítését szolgálta. Ezt segítette elő az értel­metlenné vált rendi állam fenntartása is, amely csak arra szolgált, hogy a nagy tömegek józan eszét gyűlöletté változtassa és ezeket a tömegeket készséges eszközzé tegye a bolsevista forradalom szolgálatában. Remélhető volt, hogy a mozgósított proletár rab­szolgát a nemzeti értelmiség megsem­misítése után végleg bulivá lehet le­alacsonyítani.­­ Még akkor is, ha a bolsevista forradalom folyamata Németország bel­sejében nem vezetett volna teljes sikerre, az akk­ori állam weimari demokrata alkotmányával korunk nagy világpolitikai feladataival szemben ne­vetséges és tehetetlen jelenség mar­adt volna.­­ Nemcsak hatalmi, hanem minde­­nekelőtt társadalmi és gazdasági fel­adatokat kellett megoldanunk, hogy erre a leszámolásra fel legyünk ké­szülve. A nemzeti szocializmus 11 évvel ezelőtt haladéktalanul hozzákezdett ter­vei megvalósításához és közben sike­rült még éppen idejében olyan alapot teremteni, amely nemcsak belső erő kifejtésére képes, hanem kifelé olyan hatalmat képvisel, amely lehetővé teszi, hogy betöltse azt az európai hivatást, amelyet az ókorban annak idején Görög­ország vállalt a perzsák ellen, Róma a punok ellen és a későbbi évszázadiban Nyugat töltötte a keleti betörésekkel szemben,­­— 1033-ban ezért sok más feladat ! Cészüi új Száma ! GRÓF BETHLEN MARGIT AGATHA CHRISTIE GAÁL ENDRE dr. HELTAI JENŐ IZSÁKY MARGIT SOMERSET MAUGHAM PAPP ANTAL PARRAGI GYÖRGY PASSUTH LÁSZLÓ TEMPEFŐI VASZARY GÁBOR Írásai a pénteken megjelenő új számban! Nagyipari vállalat keres azon­nali belépésre őskeresztény kön­yvelésben jártassággal bíró, továbbá kalkulációs gyakorlattal ren­delkező ugyancsak levelezési osztálya részére perfekt gyors-és lépfrönöket A tén­átokat „Kiváló referen­ciák“ jeligén vitéz Nagyselyk­i hirdetővállalathoz, VII., Er­­zsébet­ körút 23. szám. Ez a küzdelem sem fejlődhetik más irányban, mint ahogyan eddig a világ minden más nagy háborúja fejlődött Az események váltakozása csak arra hathat nyomasztólag, aki nem tud történelmileg látni és gondolkozni. Az az út, amely IQ1S-tól, a félvak­ katona rémképétől az 1944-es nem­­zeti szocialista állam valóságához vezet, hatalmasabb és nehezebb volt, mint az az út, amely a mai Birodal­mat a végső győzelemhez vezeti. Az azonban, hogy ez a küzdelem Német­ország és ezzel Európa győzelmével végződik nyugati és keleti gonosz támadóival szemben, az minden nem­zeti szocialista szemében nemcsak hite kifejezése, hanem az egész ed­digi harc befejezéseként belső biztos tudat.­­• Ennek a győzelemnek zálogai ma nemcsak a künn harcoló kato­nák, hanem az otthon harcolók is. Az első világháborúban megszületett a nemzeti szocializmus, a második­ban, most megerősödik és megszilár­dul. Bármi is történjék, az otthonma­radottak sohasem fognak kétségbe­­esni, mert tisztában vannak sorsuk­kal és látják künn a harctéren értük küzdő fiaikat.­­ A katonák soha sem fognak csüggedni, és a legnehezebb napok után is újra összeszedik erejüket, mert az ő kezükbe van letéve a nem­csak dolgozó, hanem a nem kevesebb hősiességgel küzdő otthonmaradt hoz­zátartozók sorsa. Az ellenségünk meg­kísérli, hogy a német népet és a Bi­rodalmat robbanó- és gyújtóbombák­­kal összeomlásba sodorja, ezzel azon­ban csak még inkább megszilárdítja szociális egységében és megteremti azt az erős államot, amelyet a Gond­viselés kiszemelt arra, hogy a követ­kező évszázadokban Európa történel­mét alakítsa. Az, hogy ez a hatalmas és a világot megrendítő folyamat fáj­dalom és kín közepette megy végbe,,, a Gondviselés örök törvénye, mert minden nag­yság harcban születik meg és minden egyes földi halandó fájdal­mak közepette jön a világra. — Népünk újjászervezésének 12. évében a harctéren és otthon egya­ránt a legkeményebb feladatok előtt áll. De bármennyire üvölt és tombol a vihar várunk körül, a végén, mint minden zivatar, egy napon elcsende­sül és a sötét felhőkből akkor ismét előragyog a nap azokra, akik állhat­­atosan és rendületlenül, hitükhöz híven teljesítették kötelességüket. — Minél nagyobb gondok sújtanak ma, annál többre értékeli és jutal­mazza majd a Mindenható azoknak a munkáját, akik egy egész ellenséges világgal szemben megőrizték a zász­lót hű kezükben és azt tántoríthatat­­lanul vitték előre. Ez a harc ellensé­­geink minden ördögi ármánya elle­­­­nére mégis a Német Birodalom leg-­ nagyobb győzelmével fon végző ! (MTI.) Sündermann helyettes birodalmi sajtófőnök cikke Berlinből jelenti az NST. A nemzeti szocialista birodalom most kezdődő tizenkettedik esztendeje még döntőbb jelentőségű lesz, mint az eddigi esztendők voltak — írja Hellmuth Sündermann helyettes biro­dalmi sajtófőnök a január 30-i év­forduló alkalmából. Nekünk nem volt szükségünk arra, mint ellenségeinknek, hogy időnként a háborús helyzet változásainak meg­felelően jelszavainkat is változtassuk s egyre újabb és újabb propaganda­zászlókat tűzzünk ki. A háború viha­rai csak még jobban megszilárdítot­ták alapelveinket,­ amelyek a tiszta nemzeti erkölcsből és a tántoríthatat­lan szocialista meggyőződésből foly­nak. Ezek az elvek éppúgy beváltak, mint ahogyan a német nép is be­bizonyította, hogy mennyire hamis volt az a kép, amelyet a világ 1918-ban alkotott róla. Sündermann a továbbiakban cáfolja azt az ellenséges állítást, hogy a „német csoda“ magyarázata nem a nemzeti szocialista eszmevilágban keresendő, hanem a német rendőrség hatalmában. A lakosság mai szám­arányához viszonyítva Berlinben ezidőszerint 11 százalékkal kevesebb a rendőr, mint volt 1918-ban. Lon­donnak a lakosság számarányához képest húsz százalékkal több rendőre van ma is, mint Berlinnek. Ha az ember összehasonlítja a mai dolgozó és harcoló német fővárost az 1918.­­ évi berlini sztrájkokkal és bolsevista­ zavargásokkal, akkor csak arra a megállapításra juthat, hogy a nem­zeti szocialista eszme nemcsak ural­kodó, hanem lelkesítő eleme is a széles német néptömegek élet-halál­­harcának. Bizonyos vagyok abban, hogy a nemzeti szocialista birodalom tizen­kettedik esztendeje minden eddiginél döntőbb jelentőségű lesz abból a szempontból, hogy fel fogja világosí­tani a világot egyrészt a zsidóságról, bolsevizmusról és világkapitalizmus­ról, másrészt a nemzeti szocializmus német elméletének valódi tartalmá­ról. Mennél keményebben folyik tovább a háború, annál jobban ki­nyílnak majd a népek szemei. Mennél nagyobb lesz az erők összecsapása, annál tisztább lesz a levegő a vihar után. tpria tégelygyár szállít gyógyszerészeti, kozmetikai és ipari tégelyeket. Kérjen ismertetőt ! Budapest, VI., Vilmos császár­ út 63. Tel. 313-061.

Next