Magyar Nemzet, 1945. május (1. évfolyam, 1-24. szám)

1945-05-01 / 1. szám

r/ ­ .-V- V .. Kedd, 1945 május 1. * / / » A f" . /***' t ^ ' » 1* szám. Ara 1 pengő. Magyar NeiüM Egy év u­tán Egy év, egy hónap és egy hét, ennyi telt el azóta, hogy a Ma­gyar Nemzet utolsó száma meg­jelent, mindmáig, hogy újra meg­jelenhet. Micsoda év volt! És akik még élünk, hányszor züm­möghettük volna magunknak csendesen a régi kuruc éneket: — Hej, búra termett idő, köd­­nevelő szellő, megemésztett en­gem ez az egy esztendő. De élünk. És egyéni sorsokon túl, élnie kell az országnak. Nem véletlen, hogy a Magyar Nemzet május elsejét választotta újra­kezdése napjául. A munkás em­beriség hagyományos ünnepnap­ját, a szocialista tömegek politi­kai szabadságtüntetésének minden új tavasszal erősebben lombosodó évfordulóját, amikor a természet újjászületése és az emberi te­remtő erő előtt egyformán hódo­lunk vígassággal, pihenéssel és, ha lehet, okos szóval. Május else­jén támad fel a Magyar Nemzet; ezen a napon pillantjuk meg is­mét — munkatársak és olvasók — a régi lapfejet, a régi cím­­betűkkel, amelyek a Talpra Ma­gyar első példányának betűi nyo­mán készültek. Ez a két jelkép program is egyben. Akik nagyobb távlatokból né­zik az eseményeket, gyakran haj­lottak a felismerésre, hogy 1914 óta egyetlen történelmi folyamat­nál.. vagyunk alanyai, tan­si, és sokszor — vértanúi. A negyedik rend átveszi a hatalmat és belenő a hatalom gyakorlásába és fele­lősségébe. Hogy mi a negyedik rend? Ne értelmezzük túlszüíken. A nagyobb földtulajdon és a pro­fitot hajtó tőke nélkül dolgozók óriási tömege. A történelmi folya­mat két világháború szurdokai közt nem egyszer kanyargó volt, véres és zavaros, de most már egy évtized alatt, talán, tágas és békés mezőkre érünk. Pillanatnyi elzártságunkban is tudhatjuk, hogy ilyen május elsejét, mint ez, még nem ünnepelt a világ! A Szovjetunió népeinek győzelmes lobogói a hazai föld szabadságát és Európa egyik felének megsza­badítását hirdetik; Európa nyu­gati felében és az amerikai kon­tinensen pedig harcosok és dolgo­zók számlálatlan sokasága ün­nepli az eszme és az élet győzel­mét a nácizmus minden fajtája fe­lett és ünnepli azt, hogy az euró­pai háború — a gengszterek né­hány menedékének esetleges ki­füstölésétől eltekintve — hamaro­san befejeződik. * Kis népek boldogulásának tit­ka, hogy a maga ügyét a világot mozgató, nagyobb erők és gon­dolatok részévé tegye (Benes mű­ködése napjaink egyik legjobb példája erre), de kis nép meg­maradásának záloga, hogy ke­mény munka mellett a maga lé­nyének és lelkének szabadságát őrizze. Ezért jelkép, hogy a Magyar Nemzet május elsején támad fel újra és ezért jelkép, hogy cím­­betűi a forradalom és a szabad­ság költőjének emlékét idézik. Sokan felteszik majd a kérdést, hogy ez a Magyar Nemzet min­denben örököse-e a réginek és egészen vállaljuk-e a múltat. Vá­lasz: Nem. Akkor politikai és egyéb körül­mények egy és másban eltorzítot­­ták a Magyar Nemzet igazi ar­cát; a lap Pethő Sándor korai halála után nem tudott az ma­radni, aminek a két alapító, Pethő Sándor és Hegedűs Gyula akarta — ez végül belső szaka­dásra is vezetett -- és a nagy háború forgószele sokszor földhöz csapta azokat az újságírókat, akik egyenesen akartak állni és messzire mertek nézni. De pár dologban sohasem ta­gadta meg magát és munkatársait a Magyar Nemzet és nem fogja tenni a jövőben sem. Töretlenül náci- és fasisztaellenes volt, ellen­állt a germán agresszió valameny­­nyi formájának és kísérletezésé­nek és a Magyar Nemzet minden írója a háború első pillanatától kezdve — bármily fordulat jött légyen — tudatában volt annak, hogy a németség ezt a háborút ezer és egy okból nem nyerheti meg. A Magyar Nemzet jó, szé­leskörű és lehetőleg tárgyilagos hírszolgálatra törekedett. Nem uszított és nem rikácsolt soha, mert ha nem is mindig a jelen­ben, de az időben a tények, vagy az igazság szava a legerősebb, akkor is, ha akár csak suttog. Végül az értelmiség lapja kívánt lenni — és az is volt. Valóban csak a gyengébbek kedvéért kell hozzáfűzni: sohasem voltunk olyan értelmetlenek, hogy az ér­telmiséget iskolai végzettségtől, hivataltól vagy munkakörtől hit­tük volna függőnek. Ennyit át lehet venni a múlt hagyatékából. A jelen feladatai nagyobbak. Tudjuk, hogy a régi politika bűnös és hihetetlenül ostoba Ma­gyarországot a győztes Szovjet­unió és szövetségesei egyetlen mozdulattal semmivé morzsolhat­ták volna, ha­ nem lenne hem­lik sokkal több humanitás és jóaka­rat irányunkban, mint azokban volt, akik a végpusztulás szélére sodortak „védelmükkel”1, és ha nem akadtak volna áldozatos ma­gyar kormányférfiak és politiku­sok, akik vállalják, hogy a má­sok bűnéből ránkszakadt romokat eltakarítsák és alapjaiból építse­nek mindent újjá. Az, hogy magyar közigazgatás van, hogy kormány van, hogy po­litikai és pártélet van, magyar rendőr és magyar katona van, a győztesek jóindulatán kívül azok­nak a férfiaknak érdeme, akik az összeomlás mélypontján megra­gadták a munka nehezét. A föld­reformmal a magyar nép millió új gyökeret eresztett saját föld­jébe. Tisztább és egészségesebb ország fog kihajtani ezekből a gyökerekből. Egyetlen forradal­mat sem lehetett még visszacsi­nálni a történelem során — az olyan kísérletek, mint Metterniché volt, vagy a Jakobitáké Angliá­ban, vagy a fehér terroré az első világháború után Oroszországban, mindig magukban hordták a kényszerű bukást —, de a leg­kevésbé sem lehet, majd eltün­tetni azokat a radikális változá­sokat, amelyek ennek a háború­nak végével kezdődtek el a ma­gyar társadalom felépítésében. A magyar nemzeti függetlenségi front pártjai és kormányuk a re­akció esetleges visszakozó kísér­leteit határozottan és gyorsan fog­ják mindig letörni. Ebben kérlel­hetetlen segítőtársuk lesz a nyil­vánosság előtti bírálat jogával és kötelességével ez a lap. Van még valami és ezt is most mondjuk meg, ha talán az ellágyulóknak és kényelmesek­nek, az érzékenyeknek és leg­főképpen a gyáváknak nem is tetszik. Nem felejtünk és nem bocsáj­­tunk meg. Senkinek, soha. Senki­nek soha, aki vétkes volt cse­lekvő szóval vagy tettel abban, ami itt az utolsó években bűn, aljasság vagy katasztrofális hiba történt. Különbséget fogunk tenni azok között, akik bizonyos idő­pontig védekezhetnek jóhiszemű­séggel, vagy az előrelátás hiányá­val és azok között, akik ezen az időponton túl, amikor tisztesség és tisztánlátás többé nem lehetett Svéd lapjelentések szerint Hitler Berlinben meghalt •Északolaszországban beszüntették az ellenségeskedéseket Ifjabb hírek a német kapitulációs ajánlatról A hét végének külpolitikai ese­ménye Németország ajánlata volt a feltételnélküli megadásra. Egy évtized zavarai és csapásai során már közmondásossá vált Hitler és a náci vezetők előszeretete az úgy­nevezett hétvégi meglepetések iránt, de — úgy véljük — ez al­kalommal aligha találhatnánk bár­kit a világon, aki meglepetéssel fogadná a németség kapitulációjá­nak hírét sem. A meglepetés min­den eleme hiányzik ebből az ese­ményből, kényszerű és szinte nap­ra kiszámítható volt, hogy mikor omlik teljesen össze a nácizmus rendszere. A német kapitulációs kísérletről eddig beérkezett hírek időrendi sorrendben így adják elő a tör­ténteket: A feltétel nélküli fegyverletétel ajánlatát Németország nevében Himmler nyújtotta át. A Daily Mail stockholmi tudósítójának je­lentése közli, hogy Bernadotte gróf, Gusztáv svéd király unoka­öccse, a svéd Vöröskereszt alelnö­­ke, kedden, április 24-én, kapott meghívást Himmlertől Dániába. Még aznap délután különrepülőgé­­pen szállt Stockholmból Kopenhá­­gába. Itt személyesen Himmler adta át neki a német ajánlatot írásban. Bernadotte nyomban — még ugyanazzal a repülőgéppel — visszatért Stockholmba.­ Alig­hogy megérkezett, átadta Himmler iratát Sir Victor Mailet brit és Herschel Johnson amerikai követ­nek, akik rejtjelezve azonnal to­vábbították a szöveget kormá­nyaiknak. Sem a svéd külügymi­nisztérium, sem az illető követsé­gek személyzete nem jutott sze­rephez az ügyben, mint a svéd külügyminisztérium szóvivője mondta, ellenben néhány napon át folytak a tárgyalások. Bernadotte egyébként most újból Kopenhágá­­ba ment, hogy szükség esetén to­vábbadja az angol-amerikai vá­laszt. Mi történt Hitlerrel? A svéd külügyminisztérium va­sárnap megerősítette azt a hírt, hogy Bernadotte gróf közvetítette Nagybritannia és az Egyesült Ál­lamok felé Németország kapitulá­ciós ajánlatát. A londoni rádió a hétfői nap folyamán közölte, hogy az­­ angol fővárosba érkezett új­­stockholni jelentések szerint Ber­nadotte gróf Himmler felkérésére vasárnap este újból német meg­szállott területre érkezett. E jelen­tések alapján arra következtet­nek, hogy Himmler, a nem­zetiszo­­cialista rendszer végső összeomlá­sát látva, kénytelen­ elfogadni a szövetségeseknek azt a követelé­sét, hogy a megadásról csak úgy lehet tárgyalni, ha az egyidejűleg történik a szovjet csapatok és az angolszász hadsereg frontján. Természetesen sok találgatásra adott alkalmat az, hogy a ka­tasztrófa végső kifejlődésénél hi­vatalosan is Himmler került elő­térbe, a nácizmtus véreskezű pri­békje, akit saját országában is „Der Sankte Heinrich“ néven gú­nyoltak és aki Hitlert most hal­doklónak tünteti fel, sőt egyes hí­rek szerint azt közölték­ róla, hogy már meg is halt. Valószínűleg csak később derül fény arra, hogy mi történt Hitler­rel, milyen következményekkel járt a július 20-i merénylet és ha valóban meghalt Hitler, mi ennek az eseménynek igazi dátuma. Bi­zonyos azonban, hogy a háborús bűnösök a büntetés alól semmi­féle szemfényvesztő fogással nem menekülhetnek, ha netalán ezzel p* Molotov az új világszervezetről A Szovjetunió és a szövetséges nagyhatalmak kitűnő tempóérzé­kére vall, hogy a san franciskói ér­tekezlet,­­ amely a világ jövendő békéjének és biztonságának meg­szervezéséről tárgyal, azon a na­pon kezdődött el, amikor a német kapitulációs kísérletet tartalmazó ajánlat Stockholmba érkezett. A san franciskói értekezlet legjelen­tősebb eseménye eddig, Molotov­­nak­, a szovjetorosz külügyi nép­biztosnak, beszéde volt, amely Szovjet-Oroszország teljes készsé­gét tükrözte a világ biztonságá­nak és jövendő békéjének felépí­tésére. Abban a szellemben, ame­lyet elsősorban Franklin Roose­­velt, az Egyesült Államok elhunyt elnöke képviselt, Molotov felszóla­lásában hangsúlyozta, hogy senki­­sem kívánja helyreállítani a régi Népszövetséget, aminthogy ez al­kalommal nem is fognak megis­métlődni azok a súlyos szervi ba­jok, amelyek a Népszövetség el­sorvadásához vezettek. Az ereden­dő hiba akkor a Népszövetség el­zárkózása volt a Szovjetunió elől, működésének nagyobbik felében és az Egyesült Államok elzárkózása a Népszövetségtől kezdettől­ végig. Ez a hiba most nem ismétlődhet. A nagyhatalmak együttesen lát­nak hozzá az államközi szerveze­tek kiépítéséhez, előzetes konfe­renciákon és a felelős államférfiak személyes érintkezésének szabad eszmecserét megengedő légkörében határozzák el politikájukat és a követendő irányt. Engedélyezett szökések Egy másik körülményre a moszkvai rádió hírmagyarázója mutatott rá igen figyelemremél­­tóan, amikor azt kérdezte: nem tekinthető-e gyanúsnak az a kö­rülmény, hogy a nemzetiszocialista Németország vezetői engedték el­távozni Pétain tábornagyot, Pa­­pent és Dittmart? Vajjon csupán arról van-e szó, hogy a patká­nyok megszöktek a süllyedő hajó­ról, vagy pedig a nemzetiszocia­lista propaganda vezetői szánt­­szándékkal hagyták cinkosaikat és párthíveik egy részét elmenekülni, hogy a világ különböző részein to­vábbra is terjesztői maradhassa­nak a pusztításnak. A moszkvai rádió hírmagyará­zója kiemelte, hogy ezek a jelen­ségek sem kerülték el a szövetsé­gesek figyelmét és a náci fertőzés gócait bárhol a világon ki fogják égetni. Mindenütt előny.oimilnak a szövetséges csapat. A német megadási hírektől i­detlenül és azoktól egyálta nem zavarva, a szövetséges c­s­patok minden arcvonalszakaszon töretlen lendülettel folytatták elő­nyomulásukat. A moszkvai hadijelentés közli, hogy a 2. bjelorusszia arcvonal csapatai számos helységet foglal­tak el és Mecklenburg tartomány területére léptek. Az 1. bjelorusz­­szia arcvonal csapatai tovább tör­nek előre Berlin utcáin: elfoglal­ták Mmnbit városnegyedet, további az anhatti pályaudvart. Berlin északi részében , az arcvonal csa­patai harcok közepette birtokuk­ba vették Joachimsthal, Gross Delim, Gross Schönebeck, Klan­­dorf, Marienwerder, Wesendorf, Liebenthal, Hammer és Lieben­­walde helységeket. Az 1. ukrajnai arcvonal csapatai Berlin délnyu­gati részében törik le a német el­lenállást. Elfoglalták Wilmersdorf városnegyed déli felét egészen a Berliner Strasseig, továbbá Ho­­henzollerndamm és Halensee kör­vasút állomásokat. Berlin délkeleti részén, Wendisch-Buchholz körze­tében az 1. bielorusszia és az 1. ukrajnai arcvonal csapatai befe­jezték a körülzárt német csapatok felszámolását. Április 28-án és 29-én ebben a körzetben a két szovjet arcvonal csapatai több mint 40.000 ellenséges katonát és tisztet ejtettek foglyul. Nyugaton zürichi Reuter-jelen­­tés szerint Ds­ Németországban teljesen összeomlott a német ellen­állás. A szövetségesek nyugat­európai főhadiszállásáról érkezett félhivatalos jelentés szerint ame­rikai csapatok vasárnap benyo­multak Münchenbe. Az amerikai 7. hadsereg Bajorországban előre­törő kötelékei birtokukba vették Augsburg városát, más amerikai kötelékek elfoglalták Ober-Am­­mergaut és Innsbruck irányában átlépték az osztrák határt. vitás, pusztulásba taszítottak em­bereket és országot. A különbség­­tétel indot"’h­lyszen néha kitűnő, tudós látták előre, hogy tanaik­­ és hová fognak vezetn­ies körülmények között. A jóhiszeműség felé csak ez van hátrább az agarakkal; a bűnösöknél ketté­törtük a pálcát: nincs kegyelem. Van időnk. Ami 1945 telén kez­dődött, nem tizenegy hónapig tart, mint a Sztójay—Szálasi-re­­zsim. Minden sorra kerül. A bün­tetés és az építés. Évek múltán napikor már kiizzadtuk a churchilli vért, köny­­nyet és verejtéket, hisszük, hogy egészségesebb, a maga kárán tá­jékozódni tanult és erősebb ma­gyar nemzetnek lesz egyik szel­lemi őrtornya, termő síkságaink fölött a most új életre és harcra gyű­jt­őző Magyar Nemzet, ..... .

Next