Magyar Nemzet, 1945. május (1. évfolyam, 1-24. szám)

1945-05-03 / 2. szám

Csütörtök, 1945 május 3. 2. szám. Ara I pengő, Magyar Nemzet Százezrek ünnepelték Budapesten a szabad május elsejét A német rádió bejelentette Hitler halálát, a háború elvesztését és közeli végét Orosz vélemény Hitler állítólagos haláláról — A Vörös Hadsereg további sikerei Herlinhen és a K eleti-tengernél — Churchill a győzelem napjáról beszélt az alsóháziban Rundstaedt tábornagy fogságba került — Norvégiát kiürítik a németek Amikor Talleyrand, a hideg realizmusáról nevezetes diplomata baráti körben értesült Napóleon haláláról, egy hölgy a társaságban felsikoltott: — Micsoda esemény! Mire Talleyrand csendesen fe­lalt: — Téved, asszonyom. Ez már nem esemény. Csak egy hír. Az önkény néhány évvel előbb minden szavával és szándékával még sorsokat mozdított, döntött élet és halál felett, csatákat kez­dett és másokat véreztetett, de amikor világemésztő ambícióit ne­héz küzdelmek után lefojtották, a tüzet, kioltották, Napóleon halála már nem volt esemény. Nem for­málhatta többé mások életét, nem változtathatta többé a történések rendjét Csak egy hír volt, semmi több. Éppen így az, hogy Hitler meg­halt, vagy — némely nem is olyan alaptalan gyanuok szerint — nem halt meg, mikor halt meg, hol és hogyan, ne-1 másít semmit a már amúgy is betelt sorson, nem for­díthatja meg többé a németség szekererúdját és a vak előtt is világos, ,hogy tökéletesen mellé­kes dolog ma már Hitler halála vagy élete a há'-crú kimenetele, tartama és következményei szem­pontjából. Az, hogy Hitler meg­halt — ha igaz —, csak annyi­ból érdekes, h^y ezzel lehetet­lenné vált az elh.ne lefolytatandó per, mint az emberiség elsőszámú közellensége és a vezető háborús bűnös ellen és nem é;:.-.hetik mil­liók és százmilliók azt az elég­tételt, hogy ezt az embert, aki el­rabolta más embermilliók életét és megrontotta az ”?íb elmaradot­tak földi pályafutásának egy egész évtizedét, végre lógni lássák. A mérlegen Hitlerrel már eddig is nagy iro­dalom foglalkozott; kielégítő volt a publicitása, amit részben rendelt magának, részben a világ nem­német részétől kéretlenül kapott. Nem volna indokolt, hogy most rögtön, halálhírének első óráiban vonjuk le a magunk követ­keztetéseit. Hitler volt az az őrült, akinek állítását, lelki­ismereti gátlásokat nem ismerő, hipnotizáló propaganda segítsége­vei, hozzávetőleg ötvenmillió em­ber egyideig elhitte. (Tudatosan mondunk „csak" ötven milliót, mert ha a hitleri tömeglélektani járványnak voltak szerencsétlen sasct bűnös áldozatai külföldön is, távolról sem vált áldozatává min­den német és Németországban a kommunista, a szocialista, sőt még a polgári demokratikus tüzek sem hunytak ki egészen. Mindössze véka alá kerültek.) Mindenesetre sokmillió ember elhitte Hitlernek, hogy ő az egyedül üdvözítő vallásalapító, a szabadalmazott birodalomépítő a megmentő és gyarapító, német „népcsászár", akinél jobban senki sem tud túl­járni a világ eszén. Hitler volt az őrült akinek sikerült. Akinek si­került tűzbe borítani Európát és ennek a tűznek pokoli lángjánál évszázadokra kiolvasztani s meg­semmisíteni a német nép becsüle­tét és erejét. Az igazi sirbeszédet fölötte nem. a nagyvilág tarthatja, mely látta, hogy rögeszmés és bű­nös, hanem az a nép, amely min­den más népnél inkább cinkosa és áldozata volt. Az a nép, amely­nek nyelvét beszélte és amelynek — szerencsétlenségére — tudott a nyelvén. A cssídrómeg bnhotf felszámolója A felszámolást most Dönitz ten­gernagy vette át Németországban, Hitler egyik lerégibb híve és leg- bukottabb harcosa. Mert Német­ország összeomlásának két körül­mény volt a főtényezője. Elsősor­ban és mindenekelőtt a Vörös Hadsereg páratlan harci erőfeszí­tései és csodálatos sikerei a szá­razföldi hadviselés terén, másod­sorban azonban az a máig még felderítetlen mód, ahogy Anglia leküzdötte a tengeralattjáró ve­szélyt és biztosította a világtenge­reken a közlekedés szabadságát.. A német rádió még hétfőn be­jelentette a háború közeledő vé­gét. Dönitz felhívása a további ellenállásra már csak formaság. A végső kollapszus a hosszú, halálos kór után, villámgyors lefolyású. Ausztria egyrészének kiürítése után most Dánia és Norvégia ön­kéntes kiürítéséről jönnek hírek, ha ugyan lesz még a német/csa- patoknak hol visszavonulni, ami Norvégia esetében már majdnem kizárt és Dániánál legalább is ké­tes. Nagyon rövid idő kévdése ugyanis, hogy az orosz és az angolszász csa- 1: necsak az Elbánál, hanem ' a Kelet) - tenger partjainál is találkozzanak, pon­tosan úgy, ahogy azt igen régen megállapították, sőt, több mint egy éve* nem hivatalos sajtó­riportokon, keresztül a világgal már közölték. A Reuter-iroda riportere igen érdekes tudósításban számol be Mussolini utolsó napjairól. A fasiszta vezetőség még megma­radt tagjai Gumóban gyűltek össze, ahonnan Mussolini felhí­vást intézett vert seregeinelk le­rongyolt maradványaihoz, hogy menjenek Milánóba vagy a Comó tó partjaira. Húszezer fasiszta menekült verődött össze Comó városában és a szomszédos fal­vakban. A comói felszabadító bizottság a szövetségesek értesítése után, felszólította Mussolinit, hogy csapaténak roncsaival vonuljon el a városból, másképp azt az an­gol-amerikai repülők bombázni fogják. Mussolini, aki barátnőjé­vel egy villában tartózkodott, nem akarta a parancsot kiadni, de a fasizmus bomlására legjel­lemzőbb, hogy csapatai parancs nélkül kivonultak a városból, amikor a szövetséges repülők * rövid „tüntető sétát" rendeztek a * levegőben. * így kényszerült Mussolini me­nekülésre, álruhában; azt re­mélte, hogy sikerül átjutnia Svájcba, ahol ifjú korában mmt szocialista emigráns éveket töl­tött. A partizánok azonban fel­ismerték és a milánói felszaba­dító bizottság rendeleté ellenére ehatározták, hogy ítélkeznek fe­lette. A tárgyalás tíz percig tar­tott. A Duce szombat délután halt meg: a Garibaldii-hadosztály tizenöt emberének sőrtüze vég­zett vele. Barátnője, Clara Pe- ta coi osztotta protektorának sor­sát, míg Mussolini feleségét, Donna Rachetet csak elfogták és egy comói villába vitték, ahol a Reuter-iroda tudósítója meg is látogatta. Amerikai páncélkocsik őrzik a villát, ahol Mussolini felesége tartózkodik, mert Donna Ra- chéle attól félt, hogy a tömeg megkövezi. A Materno-villában egyébként nagy bőröndöt talál­tak, tele gyémántokkal és drága ékszerekkel. A volt Duce emig­rációjának ez a bőrönd lett volna, úgy latszik, egyik anyagi alapja. Tovább törnek előre n szövet séges csapatok Miközben az európai tragédia felidézői mintegy villámsuitat- tan tűnnek el a színről, a szö­vetséges csapatok sikerei olyan méretűek, hogy még a helység­nevekről sem lehet beszámolni, mert .« megjelenés pülmiatábpn már. túlhaladottak a tudósítások. Az orosz hadijelentés közli, hogy a bjelorusszái arcvonal csapatai elfoglalták többek között Stral- sund és Wesenberg városokat; rohammal bevették Brandenburg városát. Brandenburg tartomány székhelyét, a német védelem egyik bástyáját Közén-Német- OTSzágban és a német mjlit.ariz- mus egyik régi fészkét. Berlin­ben Cbarlottenburg luxusne­gyede is a fehérorosz seregeik kezén van. Az ukrajnai arcvonal csapatai szintén gyors ütemben halad­nak előre. Szlovákia teljes fel­szabadítása, úgyszólván csak órák kérdéseimig a 2. ukrajnai 6ereg Brünntől erősen keletre jár. Nem lehet elvitatni a szimbo­likus jelentőséget attól, hogy Mussolini halálhírével egyidő- ben értesült a világ a jugoszláv hadsereg politikailag ^ is igen figyelemreméltó sikeréről. Trieszt bevétele után, Trieszt térsé­gében találkoztak Tito csapatai a szövetségesekkel. Jelentik Ab­bázia és Lovrana elfoglalását is, az egész istriai félszigettel együtt. Ezzel megdőlt az adriai „Maré nostro" egész álpoliti­kája, ami pedig Mussolini euró­pai konstrukciójának alapten­gelye volt. A politikai fejlődés egészen más irányt vehetett vol­na Európában, ha Mussolini a régi római dicsőség álomképei­től ösztönözve, nem kívánja Olaszországhoz csatolni a nem- olasz népességű dalmát tenger­partot és Albániát, feltehető, hogy úgy Isztria, mint Trieszt a jövőben a jugoszláv állam része lesz. Nincs híján a jelképes „rende­zés" drámaiságának az sem, hogy az amerikai harckocsik szinte ab­ban az órában jelentek meg Hit­ler szülővárosa: Branau előtt, amikor a város gyászos szülöttje hivatalosan is halottá nyilvánít­tatott. Ausztria teljes felszabadí­tása, az orosz és az amerikai had­erők találkozása osztrák földön, előreláthatóan Linz tájékán, ^ a Duna folyása mellett, egyébként szintén a legközelebbi jövőben várható. Szovjet polgárok hazaköltöztetése A világháború segélyakciójá­nak két megemlékezést kívánó híre van: Az egyik Golikov orosz vezérezredes . nyilatkozata a Vörös Hadsereg és szövetsége­sei által kiszabadított szovjet polgárok hazaköltöztetéséről. Go­likov elmondotta, hogy több mint kétmillió szovjet polgár szaba­dult fel eddig a német rabszol­gaságból. 1,600.000 már visszatért hazájába, sőt dolgozik is otthon. Csupán Finnországból 100.000, Romániából 110.000 szovjet pol­gárt szállítottak vissza otthoná­ba. Ezzel szemben a nyugati szövetségesek által fogságukból kiszabadított szovjet polgárok száma még nem ismeretes. Közü­lök eddig csak 35.000-en jutottak haja, „ GoUkos j gül rámutatott arra. hogy a keleti területeken a német fog­ságból kiszabadított angol és amerikai katonák nagy hálával emlékeztek meg a Vörös Hadse­reg tisztjeinek és katonáinak bajtársias viselkedéséről. Az ánséget szenvedők megsegí­téséről a második érdekes hír az. hogy Hollandiát most már rendszeresen táplálják a szövet­ségesek a levegőből. Errevonat- kozóan egyezmény jött létre az angolszászok és a hivatalos né­met kiküldöttek között: máúis 2-ától kezdve tíz kijelölt he­lyen dobják le az élelmiszert és amerikai hajók fognak befutni Rottendam kikötőjébe legsürgő­sebb gyógyszerekkel és ipari anyagokkal. Az egyezmény alá­írói Smith tábornagy. Bcrnát herceg. Julianna holland trón övkösnő férje, a németalföldi csapatok főparancsnoka, német részről pedig Seyss Inqunrt bi- íodalmi biztos, a SehuscJmigg kancellár elárulásáról emlékeze­tes osztrák politikus. Malotov San. Franciakéban naafad A nemzetközi politika egyik figyelemreméltó híre Stettinius amerikai külügyminiszter köz­lése arról, hogy Molotov még egy ideig San-Franciskóban ma­rad. Egyébként elindult már San- Franciskóba az ukrán és a fehér­orosz köztársaság hivatalos kép­viselője is, minthogy az orosz- angolszász megegyezés értelmé­ben Ukránra ás Fehéroroszország külön szavazati jogot kaoott az új, készülő világszervezetben. Anglia készül a győzelem ünnepére A másik hír Churchill minisz­terelnök nyilatkozata volt a győ­zelem várható bejelentéséről Churchill Groemvood kérdésére szó szerint ezt, mondotta: — Az európai hadihelyzetröl nincs különösebb kijelenteni való, eltekintve attól, hogy egészen ha­tározottan kielégítőbb, mint öt évvel ezelőtt volt. (Derültség.) Ezután komolyra fordítva a beszédet, Churchill közölte, hogy­ha a kormányhoz fontos hír ér­keznék, azt az angol alsóházzal azonnal tudatni fogja és ha ün­nepségeket is jogosulttá tevő be­jelentéseket kellene tenni ezen a héten vagy a közel jövőben, úgy a „V-day“-nek (Victory-day) az európai győzelem napjának mél­tó megölésére a kormány már nagyszabású intézkedést készí­tett elő. Az ünnepségek két napig fognak tartani. A tervezet sze­rint az európai háború befejezé­sét Churchill miniszterelnök rádión fogja bejelenteni, olyan nyilatkozattal, amely teljes össz­hangban lesz a szövetségesek másutt kiadandó közléseivel. Ugyanaznap este György király fog rádióbeszédet intézni a brit birodalom minden alattvalójá­hoz. Az összes felekezetek temp­lomait nyitva tartják és harang­zúgással köszöntik majd a kivi-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék