Magyar Nemzet, 1945. július (1. évfolyam, 49-74. szám)

1945-07-01 / 49. szám

Az értelmiség értelme írta: Parragi György Amióta az értelmiség mai politikai helyzetét taglaljuk e helyen, akadtak elvétve olyan hangok is, melyek megkér­dezték, nem túlzás-e, nem papírpocsékolás-e a mai idők­ben ennyi cikket és ennyi papírt szentelni az értelmiség kérdéseinek. Elvégre ma első­sorban az újjáépítés, a rom­eltakarítás idejét éljük, amelyben az értelmiség hát­térbe szorul. Nem látjuk a vasutak, hidak, villamosok újjáépítésénél, a villany, gáz bevezetése körül, sem a szén­fejtésnél, az aratási munkák­nál a fogyasztási cikkek gyártásánál. Ezeket a mun­kásság és parasztság végzi. Minek tulajdonítunk tehát fontosságot az értelmiségnek, miért foglalkozunk oly sokat problémáival? Egymagában az a tény, hogy ilyen kérdések, ha el­szórtan is­ felmerülhetnek, elég ok volna arra, hogy az értelmiségnek a nemzet életé­ben betöltött szerepét, hivatá­sát, az értelmiségnek értel­mét megvilágítsuk. Brutális megnem értéssel, szűk látókör­ben szemléli az a nemzet szer­ves életét, aki csak a kétkezi munkásban, parasztban haj­landó elismerni az újjáépítés katonáját és aki az újjáépítés fegyvereit csak a kalapács­ban, kaszában lát­ja, a mik­roszkópban, a teodolitban, a tollban nem. Az újjáépítés munkája épúgy, mint a nem­zet élete, sokkal komplikál­tabb, sokkal inkább maga­­sabbrendű, semhogy azt egye­dül a fizikai, munka a szel­lemi munka hozzájárulása nélkül elvégezni képes­ volna. Ezt felesleges bizonyítani, ezt a magyar munkásság és pa­rasztság párt­jai és vezetői ál­landóan hangoztatják és vall­ják. Nem áll azonban ennyire világosan és egyértelműen a demokratikus magyar közvéle­mény előtt az értelmiségnek a nemzet életében és a demok­rácia továbbfejlesztésében vitt elsőrendű biológiai funkciója. Az értelmiséget még ma is sokan hajlandók azonosítani a régi reakciós rendszer kö­zéposztályával, ennek a kö­zéposztálynak összes hibáival, elvtelenségév­el, műveletle­nsé­­gével, antiszociális felfogásá­val, fasisztabarát érzelmeivel és korrupciójával. Mások vi­szont a polgárság ama rétegé­vel, amely tunya és gerincte­len, amely a maga szűk és önző osztálykeretein nem akart és nem tudott felül­emelkedni, féltékenyen, gyű­lölködve vagy legjobb eset­ben fagyos közömbösséggel nézte a munkásság és paraszt­ság hősi és veszedelmes poli­tikai és gazdasági küzdelmeit a nagyobb falat kenyérért, az emberibb életért, a politikai szabadságért. Ezekből a téves azonosítá­sokból származik az értelmi­séggel szemben mutatkozó el­fogultságok és helytblen ér­tékítéletek nagyobb része. Pe­dig a haladó értelmiség nem azonos sem a régi bűnös kö­zéposztállyal, sem a polgár­ságnak érzéketlen, aszociális nyárspolgári részével. Ezek elszáradt vagy elszáradó ágai a ne­mzet életfájának, az ér­telmiség azonban ennek a fa­­j­ak a zöld lombozata, amely A szabadság napjának ener­giájával végzi az élet legfon­tosabb munkáját, az asszimi­lációt, a gyökerek által felvett szervetlen tápsókat szerves anyaggá, életté, mozgássá, színekké, szirmokká, gyü­mölccsé, magokká dolgozza fel és így biztosítja az egész nemzet életének, történelmé­nek ö­rök körforgását. Értel­miség nélkül nincs értelem, nincs nemzeti öntudat, nem­zeti önérzet, nemzeti történe­lem. Értelmiség nélkül nincs a nemzetnek egyénisége, nincs irodalma, művészete, nincsenek olyan jellegek, amelyek egyik nemzet arcát, szemének fényét, lelkének szí­neit, szívének érzelmeit a má­sik nemzettől megkülönböz­tessék. Értelmiség nélkül csak robotnemzetek lennének. Amely nemzetet az értelmisé­gétől megfosztottak, az meg­szűnt mint nemzet létezni, rabszolgává züllött, amely már nem volt egyéniség a többi nemzet sorában, ha­nem «res», dolog, lélek és ön­tudat nélküli tárgy. Amely nemzetnél az értelm­iség le­pusztul, annak a kriptáján megfordíthatják a címert, an­nak történelmi színpadán örökre legördül a vasfüggöny, megszűnik a történelme. Az értelmiség pusztulásával ki­vesz a nemzet lelkéből a tör­ténelmi múlt élménye, az em­lékezés az ősökre, hajdani nagy cselekedetükre, a nem­zet szemében kialusznak az öntudat fényei, homlokáról lehanyatlik az eszmék sugár­zása, emberi önérzete össze­fonnyad. Értelmiség nélkül hiába süt le a nemzet fájára a szabadság napja, mert hiányzik a fa zöld lombozata, amely nélkül nem történhe­tik meg az asszimiláció cso­dája. Pusztuló értelmiség pusztuló nemzetet jelent. Ér­telmiség nélkül nemzet lomb­ja vesztett fa, mely nem érti már meg, mi a szabadság és előbb-utóbb elpusztul, megod­­vasodik, eltevesedik, felőr­lődik, hogy végül is kidőljön a történelem talajából, a többi zöldlombos fa soraiból. Hogy ezek nem fellengző, költői hasonlatok, melyre a fantázia ragadja el a tollat, erre az emberi történelem legkegyetlenebb, legvéresebb bizonyságait szolgáltatta a német nácizmus. A nácik tud­ták, mit akarnak. Démonian hideg számítással készítették elő a második világháborút, a német világuralom, a szőke germán «Herrenrasse» ural­mának megszerzését és ezzel együtt minden más nemzet szabadságának eltiprását, a rabszolgasorba taszítását. Mindez nemcsak a német ve­zérkar fiókjaiban, a náci ve­zérek ördögi agyában kísértő terv maradt, hanem a világ­­történelem legszörnyűbb való­sága is lett néhány éven át. És mit mutat ez a kegyet­len valóság? Hogyan láttak hozzá a németek a szabad né­pek igazolásához, kasztrálá­sához? Úgy­hogy mindenütt az értelmiséget irtották ki, az intelligenciát hurcolták el, fe­jezték le. Számításokat végeztem a müathauseni koncentrációs táborban a hivatalos adatok alapján és ezek során megál­lapítottam, hogy a lengyel foglyoknak 90 százaléka tar­tozott az értelmiséghez. Vi­szont a tábor sok 10 ezer len­gyel foglyából nem maradt meg több 20 százaléknál. Ugyancsak 90 százalékban az értelmiséghez tartoztak a cseh és holland foglyok. A norvé­gek úgyszólván teljesen az értelmiségiek, az egyetemi hallgatók köréből kerültek ki. A franciáknak, belgáknak 70 százaléka volt értelmiségi, az olaszoknak 60 százaléka. A jugoszlávoknak fele értelmi­ségi, a másik fele paraszt. A görögöknél hasonló az arány. (Folytatás a­­ 2-ik oldalon­) 1946 január 1-ig opiálh­atnak az ukrajnai és csehszlovák nemzetiségű lakosok A Szovjet Tájékoztató Iroda jelentése szerint a szerződéshez külön jegyzőkönyvet fű­ztek, amelyben a szerződő felek a következőkben egyeztek meg: 1. cikkely: A határvonalak­nak a hely­színen való kijelö­lését, határkijelölő bizottság végzi majd el. A bizottságba szerződő felek mindegyike há­rom képviselőt küld ki. * 2. cikkely. Azoknak az uk­rajnai és orosz nemzetiségű személyeknek, akik Csehszlová­kia területén a szlovákiai ke­rületekben laknak, jogukban áll az, hogy 1916 január 1-éig optálás útján a Szovjet­ Unió polgárságát válasszák. Az optá­­lás a Szovjet-Unió érvényben levő törvényes rendelkezéseivel összhangzásban történik és csupán a Szovjet­ Unió hatósá­gainak hozzájárulásával válik hatályossá. Azoknak a szlovák és cseh nemzetiségű személyek­nek, akik Kárpátalja területén laknak — és ottlakásuk állan­dó — jogukban áll, hogy 1616 január 1-éig optálás útján a csehszlovák köztársaság polgár­ságát válasszák. Az optálás a csehszlovák köz­társaság érvényben levő törvé­nyes rendelkezéseivel összhang­ban történik és csupán a cseh­szlovák hatóságok hozzájárulá­sával válik hatályossá. Azok az állampolgárok, akik élnek az optálás fentebb említett jogával, az illető kormány hozzájárulá­sának kézhezvételét követő ti­zenkét hónapon belül átköltöz­nek abba az államba, amelynek polgárságéit megszerezni kívánták és engedélyt kapnak arra, hogy valamennyi ingó tulajdonukat magukkal vihessék. Az átköltö­­zők ingatlanaikért kártalanítást kapnak. Azok a cseh és szlovák nemzetiségű személyek, akik az­­ellenséges megszállás követ­kez­tében kénytelenek voltak el­hagyni Kárpát-Ukrajna területét, szintén kártalanításban része­sülnek ottmaradt ingóságaikért. 3. cikkely: A szerződés 1. cikkelyének a mai napon kez­dődő végrehajtása és a jelen jegyzőkönyv 2. cikkelyének vég­rehajtása céljából, amennyiben tulajdonjogi és pénzügyi termé­szetű kérdésekről van szó, fel­számolóbizottság alakítandó meg, amelybe a szerződő felek mindegyike képviselőket küld ki. 4. cikkely. Az előző cikkelyek alapján végrehajtandó kártala­nítást a szovjet és a csehszlo­vák, kormányok végzik azoknak az alapelveknek­­az alapján, amelyeket a felszámoló bizott­ság állapít meg 5. cikkely. A jelen jegyző­könyvet, amely szerves része a szerződésnek, ratifikálni kell. A ratifikálás ugyanolyan feltéte­lek mellett történik, mint az alapvető szerződés ratifikálása.­sal harcoltak a végső győzelem kivívásáig.* A Trud beszámol a Vörös Hadsereg vasttas ezredeinek hatalmas teljesítményéről. A műszaki csapatok az utolsó hat hónap alatt 68.000 kilométer vasútvonalat és 2280 hidat javí­tottak meg. A Komszomolszkaja Pravda jelenti, hogy Szófiában felállt­ Firlinger csehszlovák miniszterelnök a szerződés jelentőségéről Firlinger csehszlovák minisz-­­ terelnök a szerződés aláírása után a következő nyilatkozatot tette: Most olyan jelentőségteljes egyezményt írtunk alá, amely­hez hasonló ritkán fordul elő a nemzetek történetében. Azt bi­zonyíja, hogy a jogos érdekek korrekt, kölcsönös megértése útján egyetlen kérdés sem me­rülhet fel két ország között, amely barátságos szellemben és kölcsönös bizalommal meg nem oldható. Bizonyosra ve­szem, hogy ezt a szerződést a közeljövőben megválasztandó nemzetgyűlésünk egyhangúlag jóváhagyja, annál is inkább, mert a csehek és a szlovákok mindig rokonszenvvel kísérték e kis szláv ország sorsát. Firlinger végül azt hangoz­tatta, hogy Kárpát-Ukrajnának anyaországához való csatolása előmozdítja a barátság elmélyü­lését a csehszlovákok és a nagy ukrán nép között. Az a testvéri érzés, amely a csehszlovákok és Kárpát-Ukrajna között a múlt­ban keletkezett, még jobban megszilárdítja baráti kapcsola­taikat a Szovjetunió vala­mennyi népével. Moszkva jelenti. A diadalmas generalissimus legújabb képe díszíti a szovjet lapok első oldalát. A képen már Sztálin új kitüntetései is láthatók. A Szovjetszkoje Iszkusztvo­­ban egy akadémikus írt nagy cikket „A nagy orosz nép" cím­mel. Az a nép­­v­ írja többek közt az akadémikus­t, amely a Volgától Berlinig űzte az el­lenséget, amelynek apraja­­nagyra, nemre, korra, fajra, foglalkozásra és képesítésre való tekintet nélkül egy ember­ként küzdött az igazság dia­daláért, megérdemelte­, hogy olyan vezetője legyen, mint a nagy Sztálin, aki az igazság győzelmének szimbóluma lett az egész emberiség előtt. A Krasznaja Zvjezda Írja: A Vörös Hadsereg elválaszthatat­lan Sztálin nevétől! Moszkva, L­eningrád, Sztálingrád egy-egy fejezete a világ leghatalmasabb hőskölteményének. A győzelmes háború két utolsó hónapja klasszikus igazolása Sztálin hadvezéri zsenialitásának, amelyben egyébként a Szovjet népei egyetlen pillanatig sem kételkedtek és elszánt­­odaadás­ Hírek Romániából A háborús bűnök kivizsgálá­sára kirendelt ügyészek sorában a román igazságügyminiszter egy nőt is kinevezett: Alexan­drina Sidorovici asszonyt. Az első női ügyésznek kiosztották Christescu George ezredes ügyét, aki a csernovici hadbíróság el­nöke volt. Az ezredest az a vád terheli, hogy a német megszál­lás alól menekült lengyel ál­lampolgárokat kiutasításra ítélte, ami számukra biztos halált je­lentett, mert a­­német hatósá­goknak adták ki őket, amely azután valamennyieket kivégez­tette. A tanúk több esetet adtak elő, amikor a lengyel gyereke­ket a németek szüleik szeme­­láttára ölték meg, összeállítja a romániai zsidók szenvedéseinek mérlegét 1922-től 1944 augusztus 23-ig. A buka­resti Journalul című lap szerint a könyv címe: ,,A romániai zsi­dók szenvedéseinek feketeköny­ve.'' Az Országos Demokrata Arc­­vonal nagyváradi bizottsága a Népbíróság elé utalta a követ­kező személyeket: dr Krüger Jenő kormányfőtanácsos, ügy­védi kamarai elnök, dr Borbély Dezső polgármesterhelyettes, de Andriska József, Bartos Ador­ján, Mahler György földbirtoko­sok, Kazik István városi taná­csos, Vitán Zoltán bankigazgató, Komjáthy Ferenc téglagyáros, Jávor Béla, Bach Sándor, Hu­­zella Ödön hírlapírók és Csur­­ka Péter író - likőrgyáros, az Imrédy-párt főtitkára. A zsidó világkongresszus ro­mániai fiókja elhatározta, hogy London jelenti. A Daily Herald vezércikke Churchill választási körútjának a konzervatívok által zengett si­kerével foglalkozik és megálla­pítja, hogy Churchillt csak­ugyan több helyen ünnepelték. Ez az ünneplés azonban Anglia háborús államférfiinak és nem a konzervatív párt vezérének szólt. A választók különbséget tudnak tenni a kettő között. «Churchill háborús jelentősége ma már a történelemé — írja a munkáspárti lap —, Churchill pártvezéri szerepe viszont a máé és a holnapé. Adjuk meg a történelemnek, ami a történe­lemé és a pártpolitikának, ami a pártpolitikáé. Ismerjük el Churchillnek a háborús időkben és a koalíciós korszakban szer­zett érdemeit, de lássuk be, hogy a konzervatív politika ma képtelen lenne megoldani Ang­lia problémáit­. A munkáspárt lapja biztosra veszi, hogy azok a választók, akik ünnepelték Churchillt, a győztes Anglia ál­lamférfiút, csak kis részben fog­nak Churchillre, a konzervatív pártpolitikusra szavazni. A Times vezércikke a gazda­sági élet állami ellenőrzésének kérdését tárgyalja, amely a vá­lasztási küzdelem szónokait *rő- Jfl£lalkűAlaíw. -A .kaazsr­ga­tív, liberális és munkáspárti je­löltek szinte minden beszédük­ben ezt az aktuális gazdasági kérdést fejtegetik. Abban mind megyegyeznek, hogy sem teljes korlátmentesség, sem teljes kor­látozottság nem vezethet célra. A konzervatívok is szükséges­nek tartják a kartellek és mo­nopóliumok megfelelő ellenőr­zését s a munkáspártiak is szükségesnek látják a magán­­gazdálkodás bizonyos fokú fenn­tartását. A Times tehát megál­lapítja, hogy egyetlen párt sem akar százszázalékosan szakítani a vegyes gazdálkodással... * A News Chronicle megálla­pítja, hogy Truman gyorsan cselekedett, amikor máris kije­lölte az Egyesült Államok állan­dó képviselőjét a világbiztonsági szervezet legfőbb tanácsában. Truman általában eddig min­denben sikeresen járt el és rö­vid elnöksége alatt sok megbe­csülést szerzett. Stettinius kije­lölése szerencsés választás volt, amelyet Angliában is helyesel­nek, mert Stettinius nemcsak a világbékének elszánt harcosa, hanem Angliának is őszinte ba­.".m ­ Moszkvában szovjjet-cseh­szlovák­ megegyezést írtak alá Kárpátalja Ukrajnához való csatolásáról Lakosságcserét irányoz elő a szerződéshez csatolt külön jegyzőkönyv Moszkva, június 30. (TASS) Az elmúlt napok folyamán Firlinger csehszlo­vák miniszterelnök és kor­mánya több tagjának moszk­vai tartózkodása során tár­gyalások folytak a szovjet és a csehszlovák kormány kö­zött Kárpát-Ukrajna ügyé­ben. A tárgyalások, amelyek a szívélyesség és az őszinte barátság légkörében folytak le, június 29-én egyezmény aláírására vezettek. Az egyez­ményt a Kremlben írták alá: a Szovjetunió legfelső ta­nácsa nevében Molotov kül­ügyi népbiztos, a Népbizto­sok Tanácsának helyettes el­nöke, a csehszlovák köztár­saság nevében pedig Firlin­­ger miniszterelnök és Kle­mentis külügyi államtitkár. Az egyezmény aláírásakor Sztálin, a Népbiztosok Taná­csának elnöke, valamint a csehszlovák kormány Moszk­vában időző több tagja is megjelent. Az egyezmény szö­vege a következő: 1. Kárpát-Ukrajna (a cseh­szlovák alkotmány szerint Kárpátalja-Oroszország néven ismeretes), amelyet az 1919 szeptember 10-én Saint Ger­­main en Lege-ben megkötött egyezmény értelmében mint autonóm egységet a Cseh­szlovák Köztársaságba be­kebeleztek, most Kárpát- Ukrajna népének kifejezett kívánságára és a szerződő fe­lek barátságos megegyezése alapján visszatér régi anya­országa, Ukrajna kebelébe­­és csatlakozik az Ukrán Szocia­lista Szovjet Köztársasághoz. A Szlovákia és Kárpát-Uk­rajna között 1938 szeptem­ber 29-én meglévő határ­vonal a megállapított módo­sításokkal lesz a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szö­vetsége és a Csehszlo­vák Köztársaság közötti ha­tárvonal a mellékelt térképek szerint. 2. Ezt az egyezményt a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetségének legfelső tanácsa és a csehszlovák nemzetgyűlés fogja megerősí­teni. A megerősítési okmá­nyok kicserélése Prágában történik majd meg. (MTI) tátták Tirana Dimitrova, anti­fasiszta fiatal bolgár leány em­lékművét. A bolgár­ földalatti szabadságmozgalom hősnője életével áldozott a fasiszta­bérencek elleni harcban. Az emlékmű leleplezésén szovjet, román, csehszlovák, magyar és osztrák kiküldöttek is meg­jelentek.* A Krasznij Ftot a Szovjet ha­­­lászatának gyors fellendüléséről ír. Mind a folyami, mind a ten­geri halászat kezd visszatérni a békeeredményekhez. Lenint­­grádban már olcsóbban árusít­ják a Ladoga-tóból fogott friss, élő halat, mint a háború ki­törése előtt. Díszfelvonulás lesz Berlinben Londonból jelentik. Az angol rádió jelentése szerint a brit és amerikai tisztek repültek Ber­linbe, hogy befejezzék a meg­szálló brit és amerikai csapatok bevonulásának előkészítését. A csapatok bevonulása talán már vasárnap megtörténik. A szövetségesek berlini nagy díszfelvonulásásnak előkészüle­tei is befejezéshez közelednek. Ez a felvonulás lesz a három­­hatalmi találkozó nyitánya. A találkozó talán már tíz napon belül meglesz. Churchill mi­niszterelnök a jövő hét végén, az angol választások után uta­zik Londonból Berlinbe. Útjára Atlee is elkíséri. Valószínűnek látszik, hogy Eden is felgyógyul és később csatlakozik Chur­­chillhez és Attleehez. (MTI.)

Next