Magyar Nemzet, 1946. március (2. évfolyam, 48-72. szám)

1946-03-17 / 61. szám

' (f'-'íj'nHj), t v ■! 8 március 17 wm ,(A Magyar Nemzet kiküldött munkatársától.) Akadálytalan közlekedő, az osztrák vasutakon. Sok a vonat és nincs zsúfoltság. Az­ állomások, épek, mozdonyai­kat nem kellett roncsokból újjá­építeni, kocsiparkjuk kielégítő, irigykedve szemléljük a békebeli II. osztályú kocsikat és az utazó embereket. Hát ez is lehet? Üt­közők, lépcsők, vonattetők igénybevétele nélkül utazni? Fo­kozottan fáj nyomorúságunk, amikor mindezt látjuk, mi nem általános sorsban osztoztunk. Micsoda őrült pusztító ösztön volt az, amely azonnal határt szabott magának, mihelyt hazai területre ért? Röpül a vonat az osztrák vas­utakon. Visszük a sváb kitele­pülők­et. Nézik az ép állomás­épületeket, átjárókat, felül- és aluljárókat, ép vonatokat és c­sak azt látják meg ebből: íme, itt rend van. Azt már nem, hogy ennek a rendnek a mi rendetlen­ségünk az ára. Fick-Baáner­ Ausztriában .Éjjel, Bécs után egy kis állo­máson megálltunk. Másnap, va­sárnap édes templomi hangu­latra ébredtem, gyermekkorom, izeivel a számban. Amikor sötét reggeleken, ropogó hóban reg­geli misére siettünk miniszrálni. A svábok tartották szentmisé­jüket, énekelve a pályaudvar fe­­dettcsarnokában. Asztal,­olt­ár­káért templomi térítővel, a pap teljes díszben fáradhatatlanul osztogatva a „Balázs-áldást" hí­veinek. Sorban térdelnek a pap köré, odanyújtva kicsinyeiket is, hogy megvédje őket Szent Balázs minden betegségtől és veszedelemtől. A mise órákig járt, senki sem akar az áldás alól kimaradni. Utána sétálnak a vonat mentén az enyhe nap­sütésben. Nézem a sváb korzót, mint vasárnap e Fő utcán a templom előtt, úgy sétálnak a vonat mellett. Gyerekek játszá­siak, asszonyok ebédet főznek a kályhákon, az emberek pipáz­hatva beszélgetnek. Néhány fia­talember tüzelőfát fűrészel, amit otthonról hoztak, egy lány lö­­stv­ét tör a begyújtáshoz, többen vizet hordanak, a kútnál teljes v­ falusi hangulat, egy napra. A Tullnerbach-Pressbaun állo­mása fiók-Budaörssé változott Harmincöt kilométerre va­­jgyünk Bécstől, mozdonyt vá­lt­unk, a napsütésben átleragyog­­ttak a hegyek, a francia szerze­tesek kolostorának impozáns­­épületei kibarnulnak a zöld fe­nyők közül, az állomás felett gyönyörű villa üvegverandával, s a helyi kommunista párt helyi­sége. Az állomáson még ott van­­n­ak a választási plakátok. Egy­szerűbbek, mint a mieink vol­tak, de lényeges különbség nincs közöttük. A legtöbb szociálde­mokrata és kommunista. A szo­ciáldemokraták emlékeztetik a népet az 1934-es dicső bécsi fel­kelésre. Érdeklődve olvasom. A svábok nem olvassák, őket nem érdekli a bécsi felkelés. A né­met nép utolsó komoly nácielle- Ines tiltakozása, ők most saját gondjaikkal vannak elfoglalva, ez azonban nem látszik rajtuk. Mintha megkönynyebbültek volna, hogy baj nélkül átjutottak a ha­táron. Odahaza rémhíreket ter­jesztettek kifosztásukról és lát­juk, hogy ebből semmi sem igaz. K£t trombitás van a vonaton és az elmaradhatatlan harmo­nikáé. Körülálják őket, hama­rosan felhangzik a sváb zene. Dobosuk nincsen, de azért tánc­­ra perdülnek, hamarosan az egész nyári fedett váróterem táncoló svábokkal van tele. Néhány érdeklődő leszalad a közeli villákból, nézik a tén­­colókat, turisták érkeznek tö­mött hátizsákokkal, úgy látszik összekapcsolták a turisztikát egy kis beszerzéssel. Bécsiek, kedélyesek, mosolygósak és olyan piros az arcuk a hegyi levegőtől, hogy irigylem őket. Van olyan, aki ledobta háti­zsákját és beáll a hoppszasszo­­zók közé. Igazi békebeli ki­ránduló hangulat. Ez az első komolyabb megállásunk és igen jól érzik magukat sváb­jaink. Ezet a vonaton Nézzük meg, hogy utaznak tulajdonképpen a svábok. Bi­zony elég kényelmetlenül. Hu­­szonnyolcan-harmincan vannak „összezsúfolódva" egy-egy va­gonban, ahol csomagjaiktól mozogni is alig lehet, pedig so­kat a vonat tetejére kötöztek belőle. A kályha is helyet fog­lal, olyan meleg, hogy nem lehet közelébe ülni. Elég baj ez, mert az útra lesütött húsok megromlanak. Kénytelenek sür­gősen megenni, amire viszont inni is kell, ez fokozza az ét­vágyat és mindenki megfigyel­heti, az ember utazás közben mindig többet eszik, mint ren­desen. Így aztán sűrűn alá­kerülnek az élelmiszeres kosa­rak, egymástól is étvágyat kap­nak és isznak egyet-egyet az­ eljövendő napokra. Hát lehet akkor csodálkozni, hogy né­mely vagonban szűk a hely? Általában azonban rendkívül takarékosak és ha lehet, egy­más elől is eltitkolják amijük van, ami azonban helyszűke miatt nehezen megy, ismerik is egymást hazulról. Hallgatólago­san tudomásul veszik egymás panaszait, «én ezt hagytam ott­hon*, »én ezt nem tudtam ma­gammal hozni.* Hallgatnak és viszi őket tovább a vonat. Érdekes volt, meséli a vonat rendtőrparancsnoka, amikor ki­szálltak a faluba, a svábok ki­adták a jelszót: minden rendőrt szívélyesen kell fogadni, elszállá­solni őket, megkínálni, ami bizony sváb falukban ritkaság. Ez csak addig tartott, amíg rá nem jöttek arra, hogy a szívé­lyes vendéglátás sem mentheti meg őket a kitelepítéstől. Ek­kor a bornak ára lett, a szár­nyas elfogyott, nem volt már semmi. A barátság csak egyné­mely jóképű rendőrlegény és sváb menyecske között nem rendült meg, akiket továbbra is jó vendéglátásban részesítettek. És míg a kitelepítés előtt min­denki, ha törve is, magyarul beszélt, ahogy távolodunk a határtól, úgy felejtenek ma­gyarul. A faluban előre köszön­tet «Adjon Istent*, most a rendőrök köszöntésére «Guten Tag* a válasz. «Otthon parancsoljon* A falu lassan átalakul útköz­ben. Az ilyen átalakulás nem meglepő, sokkal nagyobbaknak voltunk tanúi, de a változás gyorsasága oly szemléltető, hogy mindenki észreveszi. A svábok gyors színváltozása nemcsak a felírásokban, a vagonok falán, ahová a magyar jelszavak helyé­be német hazafias szólamok ke­rültek, de a modorukban is meg­nyilvánul. Miután biztosnak érezték magukat abban, hogy Itt már semmi bajuk nema történhet, elszemtelenedtek, fenyegetőztek, hogy majd feljelentést tesznek az amerikaiaknál. Ha valaki szépen megkérte őket, hogy tart­sák meg a rendet, ne ugráljanak le­gyílt pályán a vonatról, mert ha szerencsétlenség történik, még a magyar rendőrséget teszik felelőssé, amít pofázik, otthon parancsoljon,s válaszolták. •Nem vagyunk már Magyarországon.* Már nagyon otthon érezték ma­gukat. Csak a rendőrlegénység fegyelmezettségének és a pa­rancsnok rátermettségének volt köszönhető, hogy egész úton semilyen incidens nem történt A feladatát valóban példásan végző rendőrfőh­adnagy, Mada­rász Aladár, aki német és angol nyelvtudása segítségével a gyors továbbirányítást végezte és a svábok kérelmeit mindenütt ter­mé­csolta, naponkint kioktatta az embereket .Fiúk országos ér­dek, hogy semmiféle provoká­ciónak ne üljetek fel. Ha egész Budaörs berakodásakor egyetlen pofon sem csattant el, itt ne le­gyen, okuk még egy rossz szó miatt sem panaszkodni.* És ez valóban okos is volt, ki tudja, valamely szemtelen SS-legény képén elcsattant pofon még Washingtonban is visszhangzott volna... Hiszen minden állomá­son úgy fogadták őket, mint rdie Flüchtingem­ekst, mene­külőket És hamar beletanultak ebbe a szerepbe. Mindent úgy vettek, mint ami «jár» nekik. Remek vöröskeresztes és ameri­kai ellátás az úton. Csoda, hogy közben nem követeltek Pull­­mann-kocsikat, a kilopott ma­gyar szerelvényekből telt volna. A szudéta­németek Irigy­lik a magyar svábokat És ez a magatartásuk akkor sem változott meg, amikor Salz­burg pályaudvarán, ahol fertőt­lenítették őket és sokáig állt a vonat, találkoztunk a szudéta­­német kitelepülőkkel. Ott állt az egyik sínpáron a mi szerelvé­­nyünk mása. Előtte kékkötényes parasztok, kendős asszonyok, öregesen öltöztetett gyerekek. Azt hittük, a n­i testvérszerelvé­­nyünk, de nem az volt. Amerikai katonák kísérték Csehszlovákiá­ból, szudéta-németek voltak. Megnéztük vagonjaikat, kongtak az ürességtől. Elvezettünk egy párat a mi szerelvényünkhöz.. Nagy társal­gásba kezdtek a budaörsiekkel, arkik látták, hogy nem csak ők a kiválasztottak, egész, Európá­ból hazamennek a németek az igazi Vaterlandba, ah­onnan el­szakadtak egykoron. A szudéták irigykedve nézték svábjaink tele vagonjait. Gáláns nép a magyar — mondták, bármilyen nehéz helyzetben is vannak, nem bo­csátják üres kézzel sokáig „szí­vesen látott" vendégeiket „Die Hehnat m­it‘* hirdette éveken át a német propaganda és színes prospektusaival el­árasztotta Európa németjeit. A magatartásukat, politikai meg­győződésüket, katonai erejüket kérték és kapták a hitleristák. Most jönnek. Ő leshet­ükkel írták a vagonfalakra: „fiaimat, mir kommen". Hegedűs-Bité Dániel A svábok színváltozása ÚTLEVÉL-FÉNYKÉPEK 7 Silói PÁRISI-FOTO, PÁRISI HAGY AK­UMAZ *<& K$9r@^ 'HU* j£|jk egészben és feltörve •fflwL vásárol csere formájában Is 1 STEISIER I­AJOS Rtrmbach S.­utca 8. (Udvarban.) j Jrf»rffahmnx helyen keveseteti f e-fMlMÜKS SVÁJCI IMPORT gyón, legális lebonyolítására keresek kompenzációs engedéllyel bíró, meg­­bizható EXPORTŐRT. Szív, ajánlatok . Folyamatos fiatét" jeligére Patakhoz. Bajcsy-Zsilinszky-dt 29-Mag­­ vendéglői üzem a fóváros legtforgalmmasabb főútvonalán, modernül újjáépítve, értékes felszere­léssel, gépi berendeléssel, anyagkész­lettel, különálló nagy ra­ktárhelyiség­­nél hosszabb időre bérbeadó, esetleg e adó. Csak tőkeerős érdeklődők írás­beli ajánlatát kéri őr Gál József szezred, V., Nádor-utca 5-KERESKEDŐK! Gombok, rövid, MüMk­. dívni, tű, cérna, nürrnbergi, háztartási áruk nagy vá­lasztékban. Árulista. Pénz előzetes be­küldése esetén azonnal szállítok. Meg nem felelőt kicserélek. BARTA Bír,A VI. Ó­ UTCA 42. Telefon: 122—388. N­YÍLT TÉR*) A HALADÁS c. lap február­­ 28-i, valamint a KÉPES F­­­­­GYELŐ március 9-i számában­­ közölt rólam szóló, valótlan állításokat tartalmazó, rágal­mazó cikkek al­att, a nevezett két lap ellen ügyvédem útján a sajtópert megindítottam. Budapest, 1946 március 10. BENKE OSZKÁR a Budapesti Nemesfém­ és _____ Drágatéccsarnok főtitkára *) Az ebben a rovatban közhitekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség. Magsztva Mártánnál YURquAgek­­ Március 16-án az egész fővá­ros ifjúsága összesereglett a Múzeum előtt, hogy hitet te­gyen a márciusi ifjak örök eszméi mellett. A Múzeum kere­­­tet és a környező utcákat sok­­ezer főnyi tömeg lepte el. A Himnusz eléneklése után Dénes István, az Országos márciusi ifjúsági bizottság nevében ü­d­­vözlőbeszédet mondott. Major Tamás elszavalta a Talpra Ma­­gyar­t, majd Bartha Ferenc fel­olvasta Virág Zoltánnak a ma­gyar ifjúsághoz intézett üzene­tét amelyben a köztársasági el­nök felhívja az ifjúságot arra, hogy a régi márciusi ifjak szel­lemében egymásra találva, te­remtse meg az igazi új magyar demokráciát. Ezután B. Fidel István nem­zetgyűlési képviselő szólt a fiatalsághoz, majd a MADISz nevében Nonn György főtitkár beszélt Dénes István felolvasta a mai ifjúság új tizenkét pont­ját és tíz ünnepség a Szózat és a Kossuuth-nóta eléneklése után végetért. A nemzeti bizottság március 16-iki ünnepségét a Nemzeti Színházban rendezte, Virág Zol­tán köztársasági elnök, Nagy Ferenc miniszterelnök, valamint Szákosi Mátyás jelenlétében. Horváth Zoltán a szociál­demokrata párt, Bognár József a kisgazdapárt, Hegyesi József a parasztpárt, Fáy Boris a MNDSZ és Horváth Márton a kommunista párt nevében be­szélt. A magyar újságírók országos szövetsége ünnepségén felolvas­ták Szakosíts Árpád miniszterel­­nökhelyettes levelét, amelyben rámutat, hogy az újságírók leg­főbb feladata a fiatal magyar demokrácia s ezzel nemzetünk jövőjének megerősítése. A sú­lyos kül- és belpolitikai pro­blémák leküzdése, a békekötés és újjáépítés nagy feladata tel­jes odaadást és súlyos áldoza­tokat követel a nemzet minden egyes tagjától. Az újságírók el­sőrendű kötelessége, hogy or­szágvilág előtt hirdessék mind­azt, ami értékes és nemes ebben a nemzetben, de a szó­nak csak akkor van hitele, ha az újságírók azt is megmutat­ják, ami rossz, hibás és javí­tásra szólul. Az újságírók szövetsége egyébként határozati javaslatot fogadott el, amelyben a többi közt követelték minden magyar újságíró Almának, a tökéletes, korlátlan sajtószabadságnak megvalósítását. Minden újság­író tisztában van azzal, hogy a katasztrofális papírhiány in­dokolja azokat a korlátozáso­kat, amelyek ma még a sajtó teljes szabadságát érvényesülni nem engedik. Ezért arra kérik a kormányt, hogy az eddiginél fokozottabb mértékben gondos­kodjanak megfelelő mennyiségű papír gyártásáról, hogy a zajló szabadsága Március Idusának szellemében kiteljesedhessen. Az újságírók emlékünnepé­lyének megnyílóját Korcsmároi Nándor ügyvezető elnök mon­dotta, majd Mihályfi Ernő dr tartott ünnepi beszédet, meg­emlékezve Somogyi Béláról,­­Hetes­si Béláról és Bajcsy-Zsi­­linszky Endréről. A magyar írók szövetsége és e­ fővárosi népművelési központ márciusi ünnepségen Fodor József mondott ünnepi beszé­det Petőfiről. Major Tamás­­ szavalata után Bölöny György Táncsics Mihályról emlékezett meg. Beiratkozások :«r*f Rablógyilkos kistér! «*t u Ku­phiMTawhtálww Érdekes rablógyilttossági ügy foglalkoztatja néhány nap óta a főváros bűnügyi hatóságait. Pénteken este félh­ét órakor a Kaplony­ utca 7. számú házban, Németh Anna IBUSz-tisztviselő­­nőt második emeleti lakásában fejszével leütötte régi ismerőse, Winter Magda 23 éves leány, aki Csilaghegyen lakik. Né­meth Anna segélykiáltásaira a gyilkos futásnak eredt, így a gyilkossági kísérlet aránylag szerencsésen — néhány fejsérü­léssel — végződött, a rabló­­gyilkos nő terve meghiúsult. Németh Anna így mondja el a gyilkossági merénylet részle­teit. — Winter Magdát évek óta ismerem, négy évig laktam ná­luk Csillaghegyen. Apja, Winter Ede a nyilas „Virradat" mun­katársa volt. A 23 éves leánnyal elég jó baráti viszonyban vol­tam. Múlt hét keddjén felkere­sett, este kilenc-féltíz lehetett, nagy táska volt nála és háti­zsák. Nem tudtam mit akar, nagyon rossz érzésem volt, de arra nem is gondoltam, hogy meg akar ölni és ki akar ra­bolni. Szerencsére éppen fel­jött egy barátnőm az első eme­letről, így nem történt semmi. Szerettem­ volna, ha már el­megy, mondtam is neki, hogy késő lesz, nem kap villamost. Azt mondta, nincsen villamos­­pénze, adtam neki, erre elment. Azt mondta, szerdán vissza­hozza a villamospénzt. Szerdán megint eljött, megint nagy táska volt nála, amiből egy kapu vége Alit k­i. Úgy látszik, szerencsé­m volt, megint feljött az első emeletről a barátnőm, a leány megint elment. Pénte­ken megint eljött.... Négy napja késni!! ! erre... Már dél­ben itt volt. Most a MABI-ba jött értem, ahol az IBUSz­­pavillonban vagyok. Azzal az ürüggyel jött, hogy képet ho­zott, azt a képet, amely nekem nagyon tetszett náluk. Elhozta, elcseréli velem, ha akarom .. . Nem mondhattam nemet... el­indultunk a lakásomra. Egész úton azt kérdezte, megvannak-e még az ékszereim és van-e pénzem .. . A képet felváltva vittük, amikor nála volt a vád, én akartam hozni a táskáját, de semmiképpen nem engedte. Németh Anna elmondja a pénteki nap eseményeit, hogyan vette észre a leánynál a baltát és a drámai pillanatot, amikor az el­züllött teremtés feléje sújt a gyilkos szerszámmal, hogy megölje és kirabolja. — Szerencsém volt, azonnal észrevettem a mozdulatot, ki­tartottam a karomat és ezért nem ört meg, csak itt találta el a fejemet a balta éle. (Mutatja a négy véres sebet.) Amikor se­­gítségért kiáltottam, összeszalad­tak a lakók és a leány el­szaladt... Aztán egyszerre visz­­szajött, azt mondta: négyszem­közt akar beszélni velem, bizto­san azt akarta, hogy ne tegyek feljelentést... Én persze már nem akartam beszélni vele, mondtam, vigyék el ezt a gyil­kost. Cinikusan azt mondta: ugyan, ne gyerekeskedjek, hogy lehet ilyen kicsiségekből nagy dolgot csinálni!... A föld­szintről Katin Kiss Erzsébet el­ment az őrszobám rendőrért. Két rendőr azt mondta nevetve, hogy csak ak­kor jönnek, ha csinos a nő, de lehet, hogy csak vicceltek. Eljöttek. Elvitték a leányt és engem reggel nyolc órára beidéztek a kapitányság­ra ... Egész éjjel idegrohamom volt, zokogtam és nagyon fájt a fejem... Csak kilenc órakor értem be a rendőrségre... ad­digra elengedték a leányt, azt mondták, m­ert nem jöttem pon­tosan ... Winter Magda eltűnt, állítólag is Siófokra ment pihenni. Nincs­­ meg az a férfi sem, aki Winter­­ Magdát tettének elkövetésekor a * Kapionyi utca 7. számú ház ka­­pujában várta. Azok *Han­sí rendőrök elen, akik elengedtek egy olyan bűnözőt, akit a fenn­álló rend­el­etek értelmében a statáriális bíróságnak halállal kell büntetni, a nyomozás meg­indult. K. Balogh István beszélt a kistelki szabadságs ünnnepel Kistelken a Nemzeti Bizottság rendezésében március 15-én a márciusi eszmékhez méltó ha­zafias ünnepség folyt le Az ünnepi beszédet dr Balogh István miniszterelnökségi állam­titkár mondotta. Az államtitkár beszédében a többi között rá­mutatott, hogy a pártok vidéki vezetőinek a szervezeteket ugyanabban az összhangban kell vezetniük, mint amilyen össz­hang van a pártok országos ve­zetői között (MTI) A magyar kapitalizmus története A magyar történet­írásra még sok feladat vár Grümwald Béla­ óta már több megszépített feje­zete törénelmünknek került igazi megvilágításba, de még mindig feltáratlan történelmünk számos gazdasági vonatkozása. Az új magyar történetírásra vár, a még helyre nem igazított és rosszul értékelt tények meg­világítása. Tolnár György a fenti elmen gazdaságtörténel­münk feudális jellegzetességeit s az ezekből következett harco­kat méltatja. Munkájának ér­téke, hogy végigkíséri az ország gazdasági kialakulását s ki­mutatja, hogy mért kellett Ma­gyarországnak mindig elmarad­ni más országok haladásával szemben s miként érvényesült a földbirtok osztályönzése egész történelmünk folyamán. Ma kü­lönösem aktuális könyv. (f. o.) Gulácsy György a koalícióról A városi alkalmazottak XIV. kerületi politikai akadémiáján Gulácsy György nemzetgyűlési képviselő a magyar koalíció­s politikáról tartott előadást.­ Történeti visszapillantás után a kisgazdapárt megal­akulásá-­ nak körülményeiről beszélt. Szólott a reakcióról, meghatá­á­­rozva azt, hogy tulajdon­kép­­pen ki a reakciós. A koalíció­­ról megállapította, hogy a pár­­tok tele vannak jószándékkal és megértéssel s ha vannak is, részletkérdésekben ellentétek, azok a tárgyalóasztalnál el,­intézhetők. Akár az agrárpárt, akár a munkáspártok akarnák) egyedül kormányozni az orszá­­got, a magyarság fizikai létét veszélyeztetnék. Befejezésül­ Gulácsy kijelentette, hogy a­ mi demokráciánk még nem, fejlődött ki, közvéleményünk nagy része még nem érett meg, a demokráciára, de ha ránevel­jük, a fölemelkedés bekövet­kezik. Ez azonban csak akkor­­lehetséges, ha a koalíciót fenn­­tartjuk. CHEVROLET 1 és fél tonnás rszv mnifiiterfiletti!, príma állapot­ban, hét satuival eladó. Mentélenthelő XIII.■ TEVE­ UTCA 26. Személyautók és fumik eladók less ipari cikkekért, élelmiszerért cseréli liplifi, ,KEPEK" KFT. LÉGFADY KAMIJA­UTCA 39. C­SEMBEREE TEHERAUTÓT INDÍT kedden Szopri és Czokó szállítók, IV. Magyar­ u. 7. Telefon: 182—081. Irodai órák 9—2-ig. UTAZÓ fiketeeLiléia­,­ rövidáru, férfi- és női divatáru, szakmából, azonnal elhelyezked­het. Feltételek: 25—40 év között, nőtlen, reprezentáló, kizárólag olyan utazó jön tekintetbe, aki már több évet utazott, akvizíciós munkában nagy gyakorlata van és elsőrangú referenciákkal ren­delkezik. Választ „Bevezetett cég" jel. Bleckner Hirdetőbe,­­ Bajcsy-Zsilinszky­ út 33 kerek, i Tiz darab egytípusú, kisfagyasz­­­­tású, 4 sze­m­é­lyes, csukott,­­ 90%-os Iliit (Sí! Bemutatás: ILégrády Károlyk­a. 30 .,HERÉK” Se­fi. AZ AGRARTUDOMA­NYEsÍTETEM­­ MAGYARÓVÁRI OSZTÁLYÁN a második félévre máru­tnt 18-tól 20-ig­­ tartatnak. Az előadások március 21-tő­l kezdődnek. * Budapest, IX., Lóuyay-ufca 30- A ligkBid­ebl)! 118. trillió aukcióra a lórjoMvéli­tt 1*1*. évi április hó 53-án tiltjuk 1c. Ezreként tárgyfelvétel (feSnyvaukcióra is) hftfcnVnnpiriken­t 8—15 óráin. 117. r'IflítfífíSS" ***$• mírclni hó 21-én, 22-én, 25-án f—II óráig, 25-én 0-15.30 óráiót. ‘Vvnn%m/in « 1946. évi március hó 25-től április hó 0-ig hétkor­naponként 14 órai (március hó 25-én 341­ órai) EüisállítcSa kezdettel a katalógusban feltüntetett sorrend azertn! KÖNMiiliUTfiE: Í5£ SS? hé VÜilVüÜSniFflfC ■ éri április hé­t-től ll-ig napon 1 JJSjjIs shiUsEMUm . ként 14 órai kezdettel a katalógusban feltü­ntetett sorrend szerint. Az aukciót két részben tartjuk meg. Az első részben T. M. és T., tig. lakberendezési tárgyal, a második részben egyéb m­agán­­gyűjteményekből származó tárgyak kerülnek árverésre. UaMynECBi­­fS»(ll • Festmények, rajzok, melsee­­nCfkULOkH . tek, szobrok, plakettek, ke­leti, -arany, -ezüst, -ékszer, -porcellán és üvegtárgyak, textil­neműei, szőnyegek, bútorok stb. Katalógus a helyszínen iínköltségi áron. Távbeszélő 187-943.

Next