Magyar Nemzet, 1946. december (2. évfolyam, 271-294. szám)

1946-12-01 / 271. szám

’ y] c­m' ««** 5) I Mari var NátvÉ01 áSi 00 fillér ^ | H f lilikN­ ^ 'l tjty fej Él H jff J n. ív Szi­­nta Orosz mélységek üzennek... Irta: Parragi György Eb­ár narrmfeerében volt 126. évfordulója Dosztojevszk­ij szü­letésnapjának. A Szovjetunió lap­jai az évforduló alkalmából szá­mos emlékező cikket közöltek az emberfelettien, szinte désao­­sztim­ nagy íróról. Ez érthető is, mert joggal nevezte el a legmé­lyebb orosz gondolkodó, V­ladi­­m­ir Szolovzjev Dosztojevszkijt az orosz nép igazi szellemi ve­zérének. És bármennyit is vitat­­kozhatik a mai orosz rendszer Dosztojevszkij egyes tanításai­val,a szovjet ember felfogását hű­­ségesen fejezte ki egykor Luna­­csarszki a következőkép: *Orosz­­ország halad előre a diadalmas tövies úton. Mögötte állnak nagy pró­féléi és megáldják ezt az illat. Közülük kiemelkedik a legvarázslatosabb, legnagysze­rűbb: Fjodor Dosztojevszkij alakjai. Azóta Oroszország túljutott a z diadalm­as, tövises út a legvére­sebb, legszenvedésteljesebb, de legdicsőségesebb állomásán, a második világ­bután. Érthető, hogy Dosztojevszkijre is ennek az elért állomásnak távlatából tekintenek vissza és elsősorban azt kutatják, Dosztojevszkij szel­lemének milyen része, hatása volt az orosz történelem legna­gyobb győzelmének kivívásában. De bármennyire is megmásít­­hatatlanu­l orosz Dosztojevszkij és filozófiája, látnoki jóslatai bármennyire is legelőször Orosz­országhoz, az orosz néphez szól­nak, mégis úgy érezzük, hogy Ena inkább mint valaha. Dosz­­tojevszkij nemcsak a ta'/'t né­pinek prófétája, igehirdetője» et és egész emberiségnek is tag « vattyar-d/rnak is. Mondeni­va­­lója van különösen ezekben .« Apokaliptikus időkben nemcsak Vegyes Dosztojevszkij-rajongók­hoz, f­ozófifiának egyes elszi­getelt hitvallóihox, hanem az egész meggyötört, az utolsó­­fá­tét rettegése és az Új világ szü­letésének reménysége közt hány­kolódó egész emberiség számára. Születésének 125. évfordulója Ki* nem a dosztojevszkij-pro-­lémát tárja elénk a maga mély Sebő ellent­mondásaival, megrázó vízióival, fogvacogtató igazságai­nál, hanem a szétszakított, egyensúlyából kiforgatott, hitét, sseménységét elvesztett, önmagát l­arcangoló, szenvedéseit meg­fed­ értő és elviselhetetlennek érző emberiség minden problé­máját: a politikaiakat,a gazda­­ságiakat, a szellemieket, voltária­­ikat, társadalmiakat egyaránt. Mit felel ma Dosztojevszkij ezekre a kirívó problémákra? 15*t a kérdést veti fel az évfor­­duló és arra a kérdésre karér­­tünk D­os­z­toje wí ki jóét választ. Izt a válóért a jövő titkaiba felügy, mfest a* emberi szív *sr­­relméba, a történ­elem teremtő és romboló erőibe leginkább ba­­lenló válasz válaszát bárki el­­ol­va­shat­ja, aki most újra kezébe veszi műveit és azokat azoknak a­z élményeknek, szenvedőlek­­ek megvilágítása mellett olvan­ 5­­b amelyeke* az elmúlt eszren­­őkben szerzett és amelyekre tún 10 nap-nap u­tán siert tesz. |?z a válasz több mint tzenvre­­tén megállapítás, közömbös jós­­lás, mert egyben útbaigazítás, ttréni* tanács, milyen legyen az Eiitberl, a politikai roagatartá­­ttnsk­, bi azt akarjuk, hogy az emberiség ne a teljes mbllizmus­­|­sn megsempikülv*, hanem Ujj,'születve, megtisztulva ke­­rüljön ki a végítélet mostan! garshiből Ha ma újra elolvassuk a Bűn ifi bűnhödés-t, megértjük, hogy a fasiszta diktátorok miért til­tották el ifjúságukat ennek a­­Könyvnek olvasását­a. Mert meg­jósolta benne Dosztojevszkij azt, ami azóta bekövetkezett, a dik­tátoroknak, az erőszak, a gátlás­­’fakin hal­lom imádóinak, a ma­­pulat emberfeletti embereknek tekintőkrtek elkerülhetetlen bit­­káját. A regény hőse, Raszkol- Byikov különbnek érzi magát, mint a többi közönséges ember. «Nem vagyok olyan tetű, mint a «­ól«!» — ezt hiszi magáról. Te­llát több joga van, mint a többi­nek. Sőt mindenhez joga van. Abhhoz is, hogy a maga érvénye­­sítéséért mások szabadságát, va­gyonit, sőt életét is elvegye. És A tftozőfu* gyilkos megöli * vén uzsorán asszonyt, A társadt­am­nak nagyon!) hasasa less egy ten­evéres, erő* akaratú tiber­­menschoól, mint egy társadalmi piócából. A totaltjao* sendsaarek teo­­retik­­ainak, pártjainak, vezé­reinek ás an­veceretnek kegyelten logikáját kipriivk. Ituszkotoyi­­kuv addig, asulti a liftura készül és azt elköveti. De a gyilkosság, az erőszakosság után csődöt mond a logdia, a cinikus ész és az telegeket elkezdi őrölni a bűntudat, éi ámbár lelkének az az eltápv­eretleji szála, amely odakötl az Ökrök Báró Itélenéké­hez és «ne­lei sezamiléte fizi­kai seer-uámma, a) nana lehet pusztátani, semmiféle narkoti­kummal ne is tehet tartósait le­tagadni. Kasiekolnyikov megbukik mint Napóleon, m­int elő jogok­kal fe­­ruházott Oberm­at Mch. Belemeri: «A legerősebb ember teái más, mint féreg.­­ Mindenki számára itt a szám­onkérés, a fajelösségre­­vonás órája. És a tatám aróMMk a drámai áraiban a diktátor­­jelölt toágrasi as­zonyilkonságba, a két régi­eenésnek legsötétebb vadonjába menekül, hanem az alázatossá^**, a veceklóibv, az emberi jóságos is «nbeFS»ere­­tetbe, amelynek fölszabadító út­jára Szonja, az utcalány vezeti el. A szibórízi katorga­ttatofcal­­nyikov szoivisra nya rabság, büntetés, hanem lesíij szab­adság és újjászüteláa. Ugyanúgy, ahogy * Bűn és bünhödésLevi Dosztojivsakij megjósolta a diktátorok bukását, úgy vajsolja meg etilre merter­­zelt át­tliusztu­l a totalitásos revidszurak puasztutávüt te a Di­­zaonok-ban. Az államnak neui oz a célja, hogy erőszakot te­gyen az em­beren, hogy elvegye a szabad­ását, hanem, hogy riz­­tbu­kva aat. A Karimazov testvérek nagy­­inkvizítort félsnitében f.*Vime­­ter előre­­ jósolta meg l­írunk legtragikusabb dueturná­ját: a szabadság és a kenyér iditl vá­lasztás kényszerűségét. Aki sza­badságot akar, gyakran kényte­len kimondani a kenyérri. A kenyérnek, az állásnak van egy szárnyú árat a meggyősődés el­­avulása, a szellem jogairól való szolgai lemondás. És az, ami a drága kenyérnél, a nehéz fizikai megélheti­snél is jobban sújtja a szabadság öntudatára ébredt embert Nincs olyan problémája em­beri, a««z»ti, egyéni ételünk­nek, melyet Donatojevazhti fel ne vetett volna és az eselyre választ nem adna. Az auibariség szántára a test­vériséget hintáit Gook­ba min­­den egyes embor tertvért tesz a másiknak, balraélhetünk igazi testvérieseégröl. Az orosz népet azért nevesi­­theophorosz­nak, klenbordozó népnek­, mert arra van hivatva, hogy a nyugati technikai civilináció önzésével, cin­ism­usával, szkeptic izomjával szemben hírd savé a keresztény egyetemességjet, a kereszténység nagy erényeit­ a részvétet, az Ir­galmasságot, irányszületességet, megbocsátást, Benn­ének el­ől az emberszeretetek Ezért hirdette a forradalmat, de a szellem for­radalmát, mely ettensem a pol­gári tármadatásu valkénon tán­coló gondtalanséitát, pénzimáda­­tát, a helaionná­i kapaszkodó ön­zéseit, előitéletes, rothadt erköl­cseit és megteremti a szellem teljes szabadságát. K­opetojevzkij szerint a forra­dalomnak tel­es frissiubaauldst, igazi szabadságot és nem újabb politikai, gmisdaedgé is társadal­mi elnyomást kell teremtenie. Csak az a forradalom lehet az igazi, amely saabailléttel, ember­­szer­etetet és igazi testvériséget hoz. A neenset számára hirdeti, hogy neincs megújulás csak a népből,­­ szibériai száműzetésé­ben ismerte meg ra­bt­árseiben, hogy az orosz nemzet igazi ereje a népben van. A nép pedig nem doktriner, az Istennel és a ter­mészettel tart fönn elszakít­hatatlan kapcsolatokat, nem pe­dig szociológiai dogmákkal. Az értelmiségnek, ha fion akar ma­radni, a népből kell merítenie (Folytatása a 2. oldalba) Megkezdték Komárom környékén a deportálást A saenckülők közül fanszim ventették el életüket • Hét »«tpp»f » szülés áfás deportált asszony és gyermeke meghalt • deportáló vágónkon A Csallóközből érkezett ja­­leölések szerint a csehszlovák, fegyveres haderő Komárom környékire koncentrált erői megkezdték a Komárom kör­nyékén élő magyarok kitelepí­tését. Őrsújfalut szomba­ton reg­­iest fogták körül teljesen, ahon­nan elindult már az első de­­portáló vonal is. A kitelepülés elől menekülök közül a Buda­pestre érkezett jelentések sze­rint 36-an vesztették életüket. A 20 áldozat névsorát most állít­­ják össze. Kiemelkedik ezek közül Bagd­a Gizella, aki 7 nappal ezelőtt szülte meg gyermekév­ét a szlovák katonai alakulatok brutalitása ezt a be..­tag asszonyt csecsemőjével együtt vagonba kényszerítette, ahol az asszony is a gyermek meghaltak. A magyarok elhe­lyezésével kapcsolatban nagyon siralmas jelentések érkeznek Budapestre, mert a magyar de­­portáltakat istállókban és nem lakásokban helyezik el A magyar politikai körökben feltűnt, hogy pénteken hete Bu­dapestre érkezett a cseh szockil­­demokrata párt háromtagú de­legációja a magyar szociálde­mokrata párt meglátogatóiva. A cseh delegációt Blatil Vilip képviselő vezeti és vele vannak Vladimír Gallner és Vilem Ber­­nard országgyűlési képviselők Értesülésünk szerint a látogatás célja, hogy a két ország közötti ellentéteket elsimítsa. •Pozsonyi jelentés szerint a Pracsa című lap legutóbbi szá­mában azt írja, hogy a magyar kormány intézkedése ellenére az áttelepítés folytatódik és Dnstych Frantysek budapesti csehszlovák megbízott közbelépett a magyar kormánynál a budapesti cseh­szlovákok kitelepítése ügyében, azok ügyében, akik a Magyar­­országból Szlovákiába való át­településre jelentkeztek. A lap értesülése szerint Dartych köz­ött ipár ene­ímécyei, vak. Úgy­hogy a magyar kormány meg­változtatta azt az álláspontját, mely szerint leállította a ma­gyarországi szlovákoknak Cseh­szlovákiába való áttelepítését. November 80-ától kezdődően to­vább folyik a magyarokig! szlovákok áttelepítése. Meg kell cáfolnunk a Pracm című lapnak ezt só informá­cióját, mert Dostych követ nem közbelépett, hanem kérte a magyar kormánynak a hozzá­járulását az áttelepítések foly­tatásához. A magyar kormány mindössze ahhoz járult hozzá, hogy annak a szlovák csoport­nak, amelynek november 30-án kellett volna elhagynia Ma­gyarországot és új rákászon áll, a humanitásra való tekintettel megengedték a Magyarország­ról való eltávozást. Különben az áttelepítés felfüggesztése tel­jes mértékben fennáll. A d­omkérdéssel kapcsolatban még csak tárgyalni sem haj­landó vétójogáról. Ami — ex* még a konzervatív francia féle hivatalos is elismeri — érthető. Végül egy kissé regényesebb dolog. Erőséből angol trónörökösné és Fütöp görög herceg tervezett házassága a brit közvélemény és parlament ellenállásába üt­közik. Az angol világbirodalmi szimat, amely évszázadok során fejlett élesre, tart attól, hogy a zavaros napokban, amelyeknek egyik fő problémája Görögország és Nagy-Britanniának ez or­szágban elfoglalt magatartása, a nász aggasztó bonyodalmakat okozhatna. De miután a szív, ami a di­nasztiában nem ritka jelenség, felettébb hevesen követeli érvé­nyesülését, a napokban össze­ült a családi tanács és úgy dön­tött, hogy Fülö­pöt egyel­őre na­­turalizálják. Ha a nemzet meg­szokta, hogy a kérő nem hel­­laszi herceg, hanem egyszerű londoni polgár, akkor majd meglátják... Azt minderről csak néhány sorban számolnak be. A régi idők, amikor egy király, kisasszony szerelmi regénye még népmilliók Alias és izgalma volt, és örökre eltemetett múlt­ba tartozik már. Márva bw l*mr§!*t tmdhéxitámík !”!»#*►/©«/*»£‚?»« £›&**»* Schumachert, a német szocialistái­ vezérét állami írnek kijáró tisztelettel fogadta ILomloxi Nyugat-Európa és elsősorban Franciaország tekintete szom­baton Londonra szereződik, de a Tim­mse-párt ködein keresztel ktusé megrettenve Németór­vságot füskészi és kutatja. A szövetsé­ges nagyhatalmak Germániáról folyó vitájának előestéjén ez az érdeklődés m­indenkép jogosult, küllenösen Pár­is részéről, amely­nek üdve és kárhozata nem­­kevésbé a Rajnán túl, mint a Rajnán. Innen íródik a történe­­lem könyvibe. Ex örök histó­ria most készülő fejezetének élő jegyei méltán hatnak a ko­­roaigatéart a g­U Idkekre. A német szociáldemokrata párt vezére, de Schamschel péntektől Londonban tartózkodik. London államfők­­nek kijáró tisztelettel fogadta a nyugati Németország hangadó pálcikáját. A Labour Party parlamenti csoportja hivatalos vandé­giként invitálta kóréba kohmnaellert, akinek tiszteletére Belvízi helyettese, MacNeill ál­­lammaminiszter díszvacsorát ren­del­t— úgy tetszik, példa nélkül álló eset — hétfőn este a Savoy Jennaiben. Az első szónoklatot a cranybridgei egyetem testülete­blen tartja az új Gennánia Ah kunfórfia „Németország jöven­­déje“ elmem. Ám a páriai sajtó inkább azt szeretné, ha nem Német­­ország Jövőjéről, hanem Jele­néről ejtene néhány szót az angliai utasa Mert a Jelen tele van nyugtalanító és jellegzetes eseményekkel. A francia köz­véleményt valósággal szíven döfte, hogy a freiburgi büntető törrényszék fölmentette Hein­­rich Jillessem, aki tudvalevő­leg meggyilkolta Erxbergert, a weim­tri köztársaság miniszte­rét. Az még érthető és elfogad­ható, hogy a bírák rokon, ficeévét megnyerte a véree­­l n éve 4 ember és hogy a régi bűnt némileg el­­évbrónek tekintették. Legyen! Vették volna hát számításba az enyhítő körülményeket, de felmenteni és még hozzá a Hitler által 1933 március 25.én meghirdetett közkegyelmi ren­delet értelmében, amely nyíl­­vén­valóan a börtönben film ná­cik kiszabadításéra szolgált, ex aétt tűrhetetlen és pimasz bűn­tény. Jané! — így kiált páris, leitek háborodnak és szenve­délyeiket csak kevésbé csilla­pítja, hogy a francia megszálló hatóságok menten felfüggesz­­tették a tanácselnököt, a bör­­kapujában újból lefogták Tiressent, akit a közeljövőben új bírák elé állítanak. Mo­ndjuk, gyógyírnak sn aa erőteljes eljárás kávéa. Mert a Nesnetersaájítsas szomfaaton érkezd hírák mi­­denkép bal­jósak, a bingeni sportügylél előzetes katonai kiképzésre fogta tagjait, az angol haderő egy vonatát kisiklittá­k Ham­­hun­g mellett, az Associated Press a német szervístán kor­­szakának végéről és az ellen­állás kezdetéről mémol be, a Journal de Génévé megírja, hogy egy ravensbru­cki depor­tált az utcán szembe találkozott táborbeli hóhérjával Konflik­­tus. Ám a tömeg az SS-tegérig­­nek fogta pártját és a néhai rab még örülhetett, hogy épen vihette odébb irháját, ha száz meg szán hasonló évet. Bis­marck meg Treitsc­hks szelleme látszik tovább é­lni, — jegyzi meg komoran az ifjú ka­toliku­sok lapjai, az Aube. Az Ordre pedig ilyen jellemzését adja a germániai helyzetnek: — Németország semmit sem tanult és semmit sem felejtett ki. A rom­ániag szövetsége* po­litika csődje teljes. Tizennyolc­­hónapi ernyedtség, szétshúzás megmutatta a németeknek, hogy a győztesektől annál kevésbé vasi okuk félni, mivel mindenki magának akarja Németország restaurálásának dicsőségét meg­szerezni. Bár tegnap­­ fértünk tőle, de ma már tudjuk: Német­országot egy új Hitlernek ígér­ték e­l A kedélyek tehát felajzottak Francia­országban. Annál is tar­kább, mert a kormányválság tekintetében e pillanatig semmi biztató jel nincs. A kommunista és a szo­cialista küldöttek összeültek ugyan, de ez az első találkozás, ha a híreknek hinni lehet, med­dően végződött. „Az átmeneti korszak si­mult, de a végleges nem jött a helyébe. Űrben élünk, űrben, amelytől az állam éppen úgy borzad, mint a természet" — írja Pária egyik kitűnő publi­cistája. Az óceán túlsó oldalán az a skóciai tusa, amelyről huszon­négy órával előbb beszéltünk, mintha folytatná kerge játékát: a délelőtti sajtó még csupa bi­zalom és csupa derű, tele az engedékenység és a kiegyezés híreivel. Az esti lapok viszont annál lehangolóbbak. Hogy a félhivatalos Monde elmét idéz­zük: a A.t alam lefegyverkezés kérdésében v orosz Ó* az ##­gednáva­tBaappart Owac egyaa­tethatatl­anok lá­tnzik.“ Mi *n~ nek a drámai allen ADOndáznak a lényeg ar­ra, hogy Mnaxkva Jo­nesBOK esküt! hadsereg felállítása után Amerika hajlandó megsemmisíteni atombombáit** A newyork rádió slymentum éjjel részletesen ismertette Con­­naly amerikai szenátor nagy­pénteki beszédét, amelynek ad­dig publikálatlan részt a tott­e nyilvánosságra hozta. Connaly szenátor az Egyesült Nemzetek politikai­­bizottságá­ban kifejtette, hogy az Egye­sült Államok átfogó nemzetközi védelmi rendszer kiépítését Ma­ratnék megvalósítani. A nemzetközi hadsereg fel­­állítása után Amerika azonnal hajlandó megsemmisíteni atom­bombáit is közzétenni az atom­­bombák gyártásának titkát. Heteket* 3 de$#l viselte­tő békeszerződések aláírása A londoni rádió kö­lt, hogy az angol sajtó egyöntetű öröm­mel üdvözli a külügyminiszte­rek tanácsának és az Egyesült Nemzetek tanácsának határoza­tait. A rímes szerze*: Nincs min­­ ok arra, hogy a békeszerződé­­seket ne írják alá a most kö­vetkező két héten belül. A lap megállapítja, hogy a tárgyalá­­sok során mindkét fél tett en­­gedményeket és ha a Szovjet­­únió engedményei ezúttal fel­tűnőbbek is, ez csak annak kö­vetkezménye, hogy Anglia és Amerika korábban már hasonló engedményeket tett. Ugyancsak a londoni tilé9£ közli, hogy a külügyminiszterek pénteken este nem jutottak megegyezésre a jóvátétel kérdé­sében és úgy döntöttek, hogy szombaton ismét megpróbálkoz­nak vele. Mint az MTI közli: Bertn is­mét szóvátette azt a kérdést, nem lehetne-e az Ausztriába vezető közlekedési útvonalak biztosítására rendelt szovjet csa­patokat visszavonni. Az angol külügyminiszter ismét megkér­dezte, nem használhatnának-e más útvonalat. M­ikor azonban Mototov tagad­ól­ag válaszolt, to­­vább nem erőltette a dolgot. A külpolitika hírei A londoni rádió közírta, hogy az angol alsóház pénteki ülé­sén MacNeil államtiulai Exter ki­jelentette:­­ Sztálin gossertz Htvtémán ajánlatot tett La Guardiának, az UNRRA vezérigazgatójának a nemzetközi segélyezési akcióval kapcsolatban. A román földművelésügyi mi­niszter rende­stet bocsátott ki, amely megállapítja, hogy az Antonescu-uralom alatt Dél- Erdélyből kiüldözött magyarok jogosan igényelhetnek földet. A kolozsvári Világossig ismere­tét­ az új román amnesztia­­törvényt, amely széleskörű ke­gyelmet biztosít a tiltott ha­tárátlépés, szökés és bevonulási kötelezettség elmulasztása bűn­­cselekményeivel kapcsolatban, ha e cselekményeket 1940. évi augusztus 30-a után követték el olyanok, akik mostanáig visz­­szatértek az országba. A bolgár kormány elhatározta, hogy felveszi a diplomá­ciai kapcsolatot Magyarország­gal és Argentínával. (MTI) A.a A.ramtjfu­rmi­ocí SSianttsáff h­irdp flatén fjet Az Aranyellenőrző Bizottság hozzájárult ahhoz, hogy a meg­felelő iparigazolvánnyal bíró iparos (kereskedő) az addig megszerzett, illetve a jövőben megszerzendő aranytárgyakat eladhatja, átdolgozhatja vagy más aranytárgy ellenében el­­cserélhet. Végső köjjíi ** AxanyilepCrae Bizottság engedélyt ad arta, hogy a fogorvosok és a fogorr­voslásra jogosult vizsgázott foo­gászok a beteg szájából átvett használt fogaranyat, a betegtől megvásárolják és nemcsak ugyanazon, hanem más beteg részére is feldolgozhatják. Az ilykér megvásárolt arany más utódon ne­­ értékesíthető. (MTI)

Next