Magyar Nemzet, 1947. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1947-01-01 / 1. szám

Magyar Nemzet Gondolatok, az új év küszöb­éit írta: Kővágó József, Budapest polgármestere Lepergett újra egy esztendő *az idő nagy rokkáján. A vég­telen idő egy morzsányi darab­ja, mint a tenger vizében egy csepp, vagy a mérhetetlen le­vegőben szálló porszem. A történések rohanó árada­­tában szinte soha sincs időnk egy percre megállni, szemlé­lődni, mérleget készíteni, vissza­él előrenézni néh­ány pillantás­­ra. Pedig történelmi időkben van rá leginkább szükség, hogy önmagunkkal, feladatainkkal, terveinkkel, vágyainkkal és ma­gukkal a történésekkel számot­­vessünk. Talán erre a néhány percnyi Szemlélődésre az új esztendő hagyományos első ünnepi napja a legalkalmasabb. Az enyémmel együtt sok Kern azt látja, hogy sok he­lyen a­ fővárosban tető került • semmibe üresen ásító házra, csatorna az ereszre. A villany­kapcsoló teljesíti kötelességét, a vízcsapból üdítő víz folyik, e gázrezsó meggyullad és lehet újra a villamosmegállónál to­longani, szidni a „füttyöst" és a közlekedést, hogy nem elég gyorsan visz et a villamos Pestről Budára. Ugyanaz a vil­lamos, azon a hídon, amelyről két évvel , ezelőtt még álmodni sem lehetett, hogy újra feltá­mad. A kirakatokban az áruk mindenféle fajtája kelleti ma­gát, a zsebekben szűkösen ösz­­szekuporgatott valami van, amit újra a bűvös szóval lehet illet­ni: pénz. A gyerek újra isko­lába jár és a felnőtt újra gon­dolkodhat azon, hogy hol ke­ressen Munkát Már nem munka kh­m-mel, hanem Munka, amiért fizetnek és meg­becsülik. Sok helyen a vidéken már állat került az ólba és istálló­ba, a gyereknek lehetett ba­kancsot vagy csizmát vénni a télre és karácsonyra be lehetett fűteni a tiszta szobát. És sok helyen az egész or­­szágban kályha került a szobá­ba, lábas és fazék a konyhába, üveg az ablakra, étel a tányér­ba és egy-egy új ruhadarab a testre. A lepergett év majdnem m­in­denki számára fővárosi, m­ár a vidéken a lassú emelkedés esztendeje volt. Belenyúltunk képességeink, tehetségünk, le­hetőségeink tárházába és sok, Sok derék magyar ember szor­galmas, kemény, verejtékes munkájával portánk rendezé­séhez kezdtünk. Temérdek ne­hézséget küzdöttünk le, me­lyekre visszagondolva szinte roagunk is csodának látjuk a­­teljesítményt, végtelen sok gonddal birkóztunk meg, har­apnunk egy önhibájén kívül földresújtott nép minden erejé­nek latbavetésével jelenünkért és jövőnkért. Hallatlan erőfeszítéseink, szorgalmai munkánk és társa­dalmi berendezkedésünk átala­kítása terén megnyilvánult őszinte jószándékunk, kivívta nagy keleti szomszédunknak, s a világ többi­ nagyhatalmainak is sok kis népének a jóindulatú segítségét. Csalóka délibáb­­kergetés lenne azonban azt gondolni, hogy minden egyén, minden család, szóval minden tisztességes magyar demokrata életéből kiolvasható az eme­ke­­dés klasszikus görbéje. Sok otrhonban még elviselhetetlen a nyomor. Sok család él még a fővárosban és a vidéken haj­lék nélkül, elviselhetetlenül gyengén táplálkozik és szinte csak néhány ronggyal tudja egészségét óvni az időjárástól. Nagyon sok még a szegény ember, aki szinte reménytele­nül vívódik a mindennapi élet gondjaival. Az ő gond­juk mind­­annyiunk közös gondja legyen az új esztendőben. Sok tűzhelyet rombolt el ö­rökre a sátáni gonoszság, úgyh­ogy a család egyetlen tagja teái tért vissza fasiszta gáz­kamrákból. Sok család szivében él mérhet el­len kés­zöség a sze­bnt, fratee örökre eltűnt kedves emléke nyomán. Bár birtokában len­nénk az ember által ismeretlen balzsamnak, mely ezeket az üszkös sebeket el tudná tün­tetni és az emlékezéskor fel­bukkanó szörnyű fájdalmat enyhíteni lenne képes. Ha van rá orvos, az csak az idő lehet, mely a végtelenbe folyó óráival új élet keletkezésének csodáját ismétli örökké A magyar nemzet szabadság­­harcban elesett hős vértanúinak és a temérdek névtelen áldo­­zatnak emléke örök mementó­­ként éljen előttünk és naponta figyelmeztessen bennünket,­ hogy a nemzet nagy útján, lépésre lendülő lábunk csak előre és ne visszafelé vigyen bennünket. Új év küszöbéhez érkeztünk. Várjon mit hoz számunkra? Fürkésszük a titokzatos jövőt, szeretnénk, ha álarcát levetné és szemünk elé tárná ajándé­kait. Kincseket vagy kavicsokat hoz tarsolyában? Janus, a kezdet istene, akire! • január nevét kapta, várjon első ünnepi napján milyen esz­tendőt indít el nemzetünk és magunk életében? Érkezésekor egyet mindenesetre mond, hogy tiszteletéből, mely az emberi­ség nagy történelmi átalakulá­sai közepette is fennmaradt, ki­olvasható mindenki számára egy parancsoló szükségesség: a ■ ha­gyományok tisztelete. Az egyé­nekből tevődő nemzet múltja a nagy Tanító, melynek szavaiból ki lehet olvasni a fontos és ma­radandó dolgokat. Nem lehet sem egyének, sem nemzetek történelmében egy pillanatot megjelölni, melytől kezelve a múlt félredobásával újat lehet kezdeni. Ezer szál köt mindnyá­junkat családunkon, őseinken, emlékeken keresztül a múlthoz, melyben sok az érték De sok a kivetnivaló is Bűn lenne az értékeket nem átmenteni és a jövendő épületének tatarozásá­hoz meg nem tartani. Bűn lenne az elvetni való dolgokat el nem vetni a nemzetnek ezen a sorsfordulóján Valahogy az elmúlt évben, amilyen bátor kézzel nyúltunk a jelenhez, amilyen merész szemmel néztünk a jövőbe, olyan bizonytalan reszketés veti erős kezünkön ha a múlthoz kellett nyúlnunk Minden nem­­zet életében jelentkezik időn­ként a nagy forradalmi átala­kulás szükségessége, nagy ve­szedelem azonban, ha a forra­dalom lángjainak robogása örökké akar tartani és nem akar helyet adni a fokozatos, egészséges fejlődés állandósulá­sának. Társadalmunk felépíté­sében megtettük az első óriási lépéseket afelé a megoldás felé, mely minden ember szá­mára az anyagi és erkölcsi emelkedés lehetőségét bizto­sítja. A továbbiakban jószán­dékkal és nagy szakér­telemmel rendeznünk kell minden ele­met, hogy az egyént összefogó társadalom intézményei rugal­masan és jól szolgálják a nép érdekeit. Gondoskodnunk kell róla, hogy a szervezés, vezetés és , irányítás nagy történelmi feladataira a nép fiaiból pá­­r zászlókból és munkásokból ál­landóan és folyamatosan után­­­­pótlást­ képezzünk.Aki Nem áll­hatunk meg egy pillanatra sem azon az úton mely a nemzet­nek ebben a döntő időszakában a magyar néphez fonna­ segít­ségért és a nép fiaiban rejlő képességeket és bölcsességeket igyekszik az államvezetés min­den területén értékesíteni. Gondoskodnunk kell arról, hogy a nép­ tehetséges fiai ne kallódjanak el, hanem bölcső­jük szegénységére, vagy gaz­dagságára való tekintet nélkül egyformán lehetőségük legyen minden iskola elvégzésére, hogy a gazdasági és társadalmi élet vezető állásaiba kiválóan kép­zelt, nagytudású, jól felkészült emberek kení­hessenek. Sokan kallódnak még a magyar demo­­­­kráciában, akik bizalmatlan­­ szemekkel méregetnek mindent,­­JPolyttttóta is & érdefGXá _ | Az atombizottság elfogadta a Haruch-javaslatot A JoshSotA rádió jelenti, hogy­­ az atom­bizottság 10:0 arányban elfogadta a Baruch-javaslatot. A Szovjetunió és Lengyelország kiküldötte tartózkodott a sza­vazásitól. A New York Times a szava­zás eredményében Baruch sze­mélyes sikerét látja és úgy véli, hogy az a tény, hogy a Szovjet­­únió és Lengyelország nem sza­vazott «nem»-mel, nyitva hagyja­­ az ajtót későbbi megegyezésre.­­ A lap hangoztatja, hogy addig k­­aimog isikéről kidolgozni és . A londoni rádió kedden este ismertette a Manchester Guardian cikkét a newyorki atombizo­ttsági döntésről. A lap megállapítja, hogy hat hónap óta folynak az amerikai atomterv körüli viták Eddig nem sikerült elérni, hogy a Szovjetúnió lemondjon elfogadni az atombombára vo­natkozó nemzetközi ellenőrzés tökéletes rendszerét, az Egye­sült Államok úgy tekintik ma­gukat, mint az atomtitok őrói és letéteményesei, eleik az Egye­sült Nemzetek képviselet­ében járnak el Caroll Lou­s Wilson, az ame­rikai atom­bizottság új igazga­tója, kifejtette, hogy a tisztek addig dolgoznak az atomüze­mekben, amíg nem lehet őket polgári egyénekkel helyettesí­teni az atombűnösök elleni fellépés­­sel kapcsolatos vétójogról. Az egyéb kérdésekben azon­ban szinte teljesen közeledtek az álláspontok. Most már csak egy l­épés hiányzik a teljes atommegegyezéshez. Igaz, hogy ez az egy lépés nagyjelentőségű, feltűnést keltett egyébként, hogy a palesztinai angol főparancs­nokság újabb vesszőzési ítéletet hagyott jóvá. Egy zsidó fiatal­­embert fognak megvesszőzni, aki lájrflő röpiratokat terjesz­tett. A terrorista Iigri­s tervezet­t közle­ményt juttatott el a sajtó­hoz és ebben közölte a lapok szerkesztőségeivel, hogy vállalja a felelősséget a brit katonák megkorbácsolásáért. Az Irgun most azzal fenyegetődzik, hogy a jövőben ne­m korbácsütéssel, hanem golyólövéssel válaszol minden olyan rendszabályra, amely­­sértő a zsidó ellenállási mozgalom méltóságáról. A külpolitika híres Trygve Lie, az Egyesült Nem­zetek Szervezetének főtitkára ki­jelentette, hogy az egy hónappal ezelőtti kishitűség és kétség utáls­ó­­embereik mérgékelt derűlátással tekinthetnek a jövő felé.• A Reynolds Nem rámutat­ arra, hogy Amerika t­ag UNRRA munkájának befejezése után — már csak olyan orszá­goknak juttat élelm­iszersegítsé­­get, amelyek vele politikailag barátságban vannak. Az angol lap szerint: Lengyelország, Jugo­szlávia is esetleg Csehszlovákia a jövő évben már esetleg nem kap segítséget Amerikától. Az amerikai földművelésügyi mi­nisztérium közölte, hogy csak Görögországnak, Ausztriának, Olaszországnak és Japánnak ad­nak gabonasegélyt. Az Egyesült Államokban egyébként erős tilta­kozás tapasztalható az ellen az irányzat ellen, amely az élelmi­szert politikai fegyverként akarja alkalmazni. „Csak egy lépés hiányzik a teljes atomai m­egegyezéshez” Henry Wallace új amerikai pártot alapított Rövid washingtoni­­ híradás számol be arról, hogy az­ Egye­sült Államok fővárosában Henry A. Wallace, a volt amerikai ke­reskedelmi miniszter, új, pro­gresszív politikai, párt alakítását jelentette be. A pártnak máris több mint százezer tagja van és szervezetei működnek a külön­böző­ amerikai nagyvárosokban. Külpolitikai kommentátorunk írja: Az év végének feltétlenül leg­érdekesebb politikai híre­a, mely beszámol Henry A. Har­­face új politikai pártalakításá­­ról. Wallace személyétől elte­kintve is különös ez a hír, mert kísérletet jelent az angolszász közéletben régóta meghonosított kétpártrendszer kibővítésére. A politikai váltógazdaság eddig bevált formáit úgy az angol, mint az amerikai közönség any­­nyira kedveli és oly jól működő­nek tartja, hogy Wallace maga is szükségesnek látta program­­beszédében megindokolni, miért indít új pártmozgalmat. Sze­rinte « «haladó amerikai pol­gárok» elnevezésű és az ő veze­tése alatt álló csoport nem har­madik, hanem valójában a má­sodik párt. Jelenleg ugyanis — elsősorban külpolitikai, d­e részben gazdasági téren is — annyira összeolvadt a demo­krata és az amerikai republiká­nus párt törekvése, hogy Wal­­lace nem egészen indok nélkül beszélhetett a két tradicionális párt tömbjéről, mint a hamis egypárt-rendszer­­ről. Mi van az új pártalakítás mögött? Mindenekelőtt közel évtizedes, személyes harc, Byr­­nes és Wallace között. Henry Agard Wallace egyike von Roosevelt legjelentősebb, sze­mélyi felfedezéseinek. Wallace m most ötvennyolcéves, közép- amerikai származású és egy nagyon elterjedt parasztság­nak volt a szerkesztője. Ugyan,­ezt az újságot szerkesztette Henry Wallace atyja és tragy­­alója. Amikor Roosevelt, 1032- ben, az Egyesült Államok el­nöke lett, az a gazdasági vál­ság, melyen át kellett vezetnie Amerikát, nem kis részben a paraszti termelés kérdéseivel függött össze. Ennek megoldá­sai­a választotta ki Roosevelt a iowai lapszerkesztőt, akit föl­d­­m művelésü­gyi miniszterré neve­zett ki. Wallace ezután még magasabb­­ k­özjogi pozícióba került, mint az Egyesült Álla­moknak — megalakulásuktól számított — 33. alelnöke. Tu­lajdonképpen ebben az idő­ben, amikor Roosevelt már sú­lyosabban beteg volt, kezdődött rt;­ a hatalmi harc Byrnes és v ’ ' «*) 1 r • - ? •* ** A * * 01­­ * •’ t­mánya szerint ugyanis, ha az elnök megbízatásának idősza­kában meghal, helyét a „presi­­dential tém­a” végéig automati­kusan rangidős alcímük veszi át. Ezért indult meg 10143 nya­rán nagyobb arányú politikai manőverezés Wallace kibukta­tásává, míg­ végül Roosevelt, en­gedve a demokrata pártnak, egészen váratlanul, egy politi­kai outsider alelnöki jelölésé­hez járult hozzá. Harry S. Tru­mian volt. Az, hogy nem Wall­lace lett Roosevelt halála után az elnök, feltétlenül egyike a jelenkori politika messzire ható fordulatainak. Wallace az általános figyel­met akkor vonta ismételten ma­gára, amikor 1946 július 23-án levelet intézett Truman elnök­höz. Ez a levél bizonyos eltéré­seket mutatott a párisi tárgya­lások idején megnyilvánult kül­politikai vonaltól a végül is odavezetett, hogy Wallace 46 kora őszén végleg kivált az amerikai kormányból, amely­ben addig a kereskedelmi mi­nisztérium vezetőjeként műkö­dött. Az őszi legkritikusabb időszakban kiélezett külpoliti­kai kérdést röviden úgy lehet­ne összefoglalni, hogy amíg a byrnesi törekvés — akkor — inkább egy szorosabb angol­amerikai kooperáció felé mu­tatott, addig Wallace a legha­tározottabban a „három nagy” korlátlan együttműködését és szövetségét kívánta mindenkép­pen fenntartani. Feltételezhet­jük, hogy mostani politikai in­dulása is elsősorban ezt a célt tartja szem előtt. Vaszilievszki szovjet vezérkar­ főnök visszaadja Londonban Montgomery látogatását A Daily Express közli, hogy Montgomery tábornagy mosz­kvai látogatásának eszméje Sztálintól ered és ez kitűnő gondolat volt. A lap kijelenti, hogy Vaszilievszki tábornagy, szovjet vezérkari főnök, na­gyon szívesen látott vendég lesz Londonban, amikor viszo­nozza Montgomery látogatását. A Daily Express egyébként a következőket írja Montgomery­­ről: ,, Milyen fáradhatatlan­ul szó ez a Montgomery tábor, nagy! Szeptemberben amerikai katonai intézményeket tekintett meg. Nemrég jött vissza Közép- Beletrea ,» Trissi­b”. Most pedig csomagol, hogy Mosz­kvába látogasson. Azért megy oda, hogy megszemlélje régi nagy szövetségesét, a Vörös Hadsereget.“ Öt­ven letartóztatás és újabb megvesszőzés Pal­eszti­ni­á­ban A londoni rád­ió jelenti,­ hogy Palesztinában több mint 60 em­bert letartóztattak sorozatos házkutatások után. A lakosság éjszaka nem mehet ki az utó­­­iákra. A Zsidó Iroda elítéli az angol katonáknak a terroristák által történt BMfMiowwá*!*, MsffiC Újévi üdvözlés a miniszterelnökségen A miniszterelnökség tisztviselő­kara Szilveszter napján délben összegyűlt a miniszterelnökség minisztertanácsi termében, hogy az új év alkalmából üdvözölje Nagy Ferenc miniszterelnököt A tisztviselők nevében Balogh István államtitkár mondott üd­vözlőbeszédet. Balogh államtitkár üdvözlő beszéde Hangsúlyozta, hogy a ma­gyarságai évszázados szenvedé­­sei rámevelték sorra, hogy ne fusson illúziók után. Most is, amikor a miniszterelnököt üd­vözöli, csak azt kívánják, hogy a miniszterelnök, aki olyan óriási felelősséggel viseli tisztét, át-t ’il i ' -y tZw** ÍMÁ'i ÚÚUÁeiVvájjjC, annyira, amennyire egyáltalán lehetséges. Kívánják, hogy re­ményei megvalósuljanak, hogy belső béke legyen az országban, hogy magyar ember a magyar ember iránt végre bízatetrjatatt legyen. Emlékeztetett ara, hogy két évvel ezelőtt, azaikor a koalíció megalakult, minden magyar em­ber teljesen egyetértett. Ma más nem vagyunk olyan mélypon­ton, mint akkor voltunk és. es í, „tó Cun­eluVuDS ílíli.' m/. a turáni átkot éleszti. Kívánatos, hogy­ a jövő esztendőben hely-, reál­són az egymás iránti biz*­­lopi a magyar pártokon belül és m­s egyes pártok közt is.. Nagy Ferenc válasza Nagy Ferenc miniszterelnök, válaszolva az üdvözlésre, a kö­vetkezőket mondotta: — Jól említette az államtitkár úr, hogy a mai magyar politikai élet egyik jellegzetessége az ösz­­szefogás. A haladás életünkben az ország összeomlásától a mai napig kétségtelenül az erők ösz­­szefogásának tulajdonítható. Hiába vállalta volna valamely politikai párt, vagy társadalmi réteg, hogy Európa legszeren­csétlenebb, legjobban sújtott or­szágát elindítja a normális élet útjára, ez a vállalkozás nem jár­hatott volna sikerrel. Eredmé­nyeket, biztatást, alkotásokat csak úgy lehetett kihozni ebből a magyar életből, hogy a ma­gyar politika vezetői a szegedi elindulástól kezdve minden erőt összefogtak és mind a mai napig összetartottak.­­ Az új esztendőben már nem elégedhetünk meg azzal a minimális programmal, hogy megmaradjunk és éljünk, ha­nem ennek az évnek eredmé­nyeit fokoznunk kell azért, hogy népünk általános életszín­vonala megközelítse a legtermé­szetesebb emberi fejlődés igé­nyeit, másrészt pedig azért, hogy a népek elkövetkező ver­senyében mi is meg tudjuk ál­­lani helyünket. Ez a program szükségessé teszi az erők to­vábbi összefogását. —A miniszterelnökség, kö­zelebbről a miniszterelnök a politikai életnek az a tényezője, akinek most legfőbb feladata az összefogás felett őrködni és az összefogást gátló körülmé­nyeket­ a magyar életből kikü­szöbölni. Nem könnyű feladat, mert különböző politikai felfo­gások, különböző társadalmi célok és törekvések megnehezí­tik az összefogás munkáját. De ha a magyar társadalom lelkü­­letébe bele tudjuk iktatni azt a nagy programot, hogy ne­künk mielőbb minden más néppel együtt életszínvonalban, kultúrában, gazdasági és politi­kai eredményekben egyforma színb­e kell kerülnünk és ennek érdekében minden erőt összefo­gunk, akkor a magyar társada­­iís® JWSftunfr- to® fe«8»ítafc*- ben a szándékunkban. — A miniszterelnökség ma nem az a hely, ahonnan min­den irányba csak utasítások mennek, amelyeket végre kell hajtani. A miniszterelnökség ma sokkal inkább, mint valaha, politikus hely és kiegyen­ítőké­pességére ma sokkal nagyobb szükség van, mint bármikor máskor. Ma nincsenek és nem­ lehetnek elnyomott és üldözött politikai, vagy társadalmi réte­gek. Mindenkinek szabadsága van, mindenkinek az egyenlő­­ségi joga biztosítva van e de­mokráciában. Mindenkivel meg kell tehát egyeznünk, még a legmagasabb­­közjogi hatalmi helyen is meg kell egyezni a társadalom minden rétegével és minden tagjával, hogy a de­­mokráciában a programot s közös megegyezés valósítsa megt és vigye előre. — Ilyen körülmények között nehezebb a szolgálat, nitrat vont a múltban. Nemcsak a minisz­terelnöknek magáénak kell töre-* kednie politikailag fő magyar kompromisszumokra, de a mi­niszterelnökség tisztviselőinek is, az egész m­inisztériumnak, az egész hivatatnak sugároznia kell azt az elhatározást és azándé­­kot, hogy mi azért vagyunk, hogy­ összefogjuk a különböző szétesésre hajló magyar erőke® és azért vagyunk, hogy össze­fogott erőkkel valósítsuk meg a nemzet nagy programját . Bízom abban, hogy e mi­niszterelnökség nagy munkája a magyar erők összefogásának és az összefogott erők irányu­lásának munkája újabb ered­ményeket fog hozni. Én leszek, a legboldogabb, ha valóravált­hatjuk az új esztendőhöz fű­ződő magyar reményeket és a­ jövő esztendő felé már szeve­­sebb teherrel, kevesebb gond­dal és problémával indulha­tunk el. A tisztviselők, telkes tieigö­­­léssel és éljenzéssel fogadták a miniszterelnrök beszédét ♦ Nagy Ferenc az újesztendő alkalmából még a rádióban

Next