Magyar Nemzet, 1947. március (3. évfolyam, 50-73. szám)

1947-03-01 / 50. szám

fZssf ' // Mik­sysk­ Nemzet =$-­ Izgalmas tárgyaláson végeztek Dálnoki Veress kihallgatásával­ is A nagy összeesküvési per má­sodik napján megtartott főtár­gyalást f okozott érdeklődés kí­sérte. Sokszázan ostromolták a népbíróságot jegyért. Pénteken reggel Dálnoki Veress Lajos vá­­sárezredes, a földalatti «löve­­sér» kihallgatáséi kezeltek meg. Jankó Péter elnök megkér­dezte Dálnoki Veress Lajost, hogy megértette-e a vádat és bűnösnek érzi-e magát? — A vádat megértenem, de nem érzem­ magam bűnösnek,­­ mert nem követtem el azokat a bűncselekményeket, amelyekkel vádolnak. Neon szerveztem, nem vezettem és nem törtem erő­szakkal az államhatalom meg­döntésére. Amikor felkértek, hogy a honvédséget megszer­vezzem, azt vállaltam arra ős­időre, amikor már béke lesz és az oroszok kivonultak. De ezt is csak törvényes alapon Októ­ber közepén kaptam meghívást Szentmiklóssy lakására. Nem is tudtam, hogy Szentmiklóssy la­kásán miről lesz szó Donáth­ Györgyöt szembesítik Dálnoki Veress Lajossal Az elnök Donéthoz. Tegnap azt vallotta, hogy már előzőleg is eszmecserét folytatott Dál­­noki Veress Lajossal. Donáth igenlő válaszára Ve­ress azt állítja, hogy ebben a formában nem tárgyalt és ta­gadja azt, hogy arral lett volna i fő, hogy ő vállaljon valamit. Szembesítés Donátit: Csak azt állítottam, voltak előzetes megbeszélések arról, hogy katonai csoportot alakítsunk, de mondtam, hogy nem emlékszem pontosan, hogy ez­­Szentmiklóssy vagy András lakásán került-e szóba. Azt is vallottam, hogy a fővezérség kérdését is később tárgyaltuk meg. Katonai csoport megszer­vezéséről és nem a fővezérség­­ről beszéltünk előzőleg. Vem* (közbevág): Tagadom! Elnök: Várjon, Donáth, mondja ezt a szemébe. A szembesítésnél Donáth Is és Veress is megmaradnak előbbi állításaik mellett. Ezután folytatják Dálnoki Veress kihallgatását. , Elnök: Miért fordultak önhöz és miért gondoltak önre, hogy ezt a szerepet vállalja? Veress: Mint a jövő emberé­hez, többen jönnek hozzám ta­­kácsért máskor is. Donáth is azt mondotta nekem, hogy ott katonák lesznek, de tagadom, hogy a továbbiakról is szó lett volna. Nem tudom ki hívta ösz­­sze az urakat oda, de tényleg csak katonák voltak ott. Donáth ezen a megbeszélésen megkért, hogy az oroszok­­ vonulása után szervezzem meg a katona­­ságot, de alkotmányos áron ezt mi is rá láttam. Azt mondták, hogy Andrásst és Szendn.Utóssyt jelölték ki munkatársaimnak és én vállaltam ezt a hét embert, mert ismertem őket. A tárgyalá­sok során a „közösség" kifej®,­zés nem fordult elő. Megá­l­­podtunk abban is, hogy négy szakelőadóra lesz szükség és ezeket Szentmiklóssy válogatja ki. Megállapodtunk abban, hogy egy-kéthetenként találkozni fo­gunk. Két hét mú­va találkoz­tunk újra a lakásomon éspedig az Ostrom-utcai lakáson, nem úgy, ahogy a vádirat állítja. A hadparancs felolvasása a Logo­­di-utcában történt. A lakásomon megjelent­ Andráss, Szentmik­lóssy és már eljött a két szak­­referens is: Sóváry és Borkő is. Tárgyaltunk a leleplezési kér­­désről és Szentm­­lóssy mindig jött valami újabb tervvel. Tudta, hogy a közösség nevé­ben kérték őt fel a fővezérség elvállalására. Újabb szembesítés következik Donáth és Veress között. Az elnök újra Donáthot szólítja és azt igyekszik tisztázni, hol tar­­tották a megbesz­é­éseket, mert itt ellentétet lát. Majd Veress kihallgatása további során­­azt mondja, hogy­ a második meg­beszélésén, amelyet inkább bo­rozgatásnak lehetne nevezni, megkérdezte Sóváryt és Ber­két, hogy vih­atják-e a szikélő­adói tisztséget? ők elváltották. Akkor is mindig az vo­t a fő­szempont, hogyha majd megint béke lesz. Elnök: Ezt már hallottuk! Szóval, csak ha a béke megtesz, akkor kezdik el a szervezést Erről volt szó? — Igen. Arra emlékszem még, hogy felálltam és azt mondtam, hogy tek­etsék ma­gukat osztályvezetőknek. A toadparasics A Legedi­ utcában történt meg a harmadik találkozó. Ek­kor már ott volt, a vádlott sze­rint, Fülöp vezérkari ezredes, aki a személyi ügyek előadója lett­. Amikor Szentmiklóssy jött, átadott egy írást — mondotta —, amelyen­­ ceruzával jegyze­teket készített. Erről az írás­ról kiderült aztán, hogy pa­rancstervezet. Szentmiklóssy fel­olvasta ezt az úgynevezett «1. számú hadparancsot, és én megkérdeztem a többiek véle­ményét. Fülöp azt mondta: abszurdum, nem kiadni. Elnök: Ön azt állítja, hogy Szentmiklóssy egyéni kezde­ményezése volt? Vádlott: Igenis. Ellene voltam és mindannyian ellene voltunk annak, hogy ezt a parancsot ki­­adják. Egyedül Szentmiklóssy foglalt mellette állást, de Do­náth­­ hajlott erre. Mikor Szentmiklóssy ezt tovább erő­­szakolta, akkor elrendeltem a pa­rancs megsemmisítését. A vád­lott ezután előadta, hogy Szent­miklóssy egy példányt nem semmisített meg a hadparancs­­ból és ezt adták oda neki a katonapolitikai osztályon, hogy olvassa el, hogy jobban eszébe jusson a tartalma. Kifogásaim voltak a had­paranccsal szem­ben és azt mondottam, hogy hol vagyunk mé­g attól, hogy ezt a parancsot kiadjuk és ki­­nek adjuk ki? A jogfolytonosság Kifogásoltam, hogy a hadpa­rancsban po­ltizálnak, így poli­tikai szempontból kifogásoltam a jogfolytonosság helyreállítá­sát. Ellenben elismeri, hogy a jogfolytonosság gondoltát ma­gáévá tette. Elnök: A földalatti fegyveres erőkre vonatkozó részekkel sem értett egyet? — Nem. Meg is kérdeztem Szentmiklóssytól, hogy honnan tudja, hogy a nyugatosok vele együtt akarnak lenni. Vagy hogy ő akarna a nyilas tisztek­kel együttműködni? Az emlök újabb kérdésére el­mondta, hogy nem túlzó, hanem megbízható liszteket akartak a honvédség vezetésében elhelyez­ni. Ő Szentmiklóssy terveit nem ismerte, úgyhogy a parancs, tervezet felolvasásakor meg­kérdezte, mi az a­z F51öv, és akkor azt mondották neki, hogy földalatti fővezérséget jelent. Mint katona semmisítette meg a hadparancsot és harmincéves katonai múltja alapján paran­csol­ az ott megjelent tisztek­­nek. Katonáknál parancsolni kell, hiszen az ellenállási moz­galom is azért bukott meg, mert nem parancsoltak. Elnök: Kit tartott ön ellen­ségének? * — A túlzókat. Azt vártuk, hogy a politikai helyzet meg fog változtatni mindent. Elnök: De az lehetetlen, hogy önök arra várjanak, hogy má­sok idézzék elő a változást és addig ölhetett kezekkel üljenek. Nem gondoltak arra, hogy azt esetleg a közösség csinálja? Veress: Igen, mi fenntartot­­tuk a kapcsolatokat Donáthék­­kal. Elnök■ No, látja, ez már egé­szen más. A vádlott ezután kijelentette még, hogy az első Lónyay-utcai megbeszélésen, amikor a had­­parancsot felolvasták, ő Is és András is megsemmisítették sa­ját példányudat, csupán Szent­miklóssy tartotta meg a fogal­mazványt. Berkó is csinált egy tervezetet és elhatározták, hogy azt összeegyeztetik. Az összs­­ilvek­etés azonban­­ korallező megbeszélésig nem történt meg. A hét het­védkerü­leti parancs­nok személyéről is szó volt: Hollósi­, Kuth,­ altábornagy, Kozma István, Virág László és Örleg Zoltán vezérőrnagyok, Schuttheisz, Fráter és Kaffka neve került szóba. Az elnök erre ismerteti Dal­noki Veressnek a nép ügyéaz elött tett kijelentését, amely így szól: «Vallomásomat kény­szer nélkül tettem, de a hatalom átvételéről csak az oroszok ki­vonulása után lehetett volna szó.» — A csendőrség lerántásával kapcsolatban mit tud elmon­dani? Veress: Erről szó volt és meg­állapodtunk abban, hogy Kozma István lesz a csendőrség főpa­rancsnoka. Nekem az volt a gondoatom, hogy a csendőrsé­­get imét fel kell állítani. Elnök: Elég megszervezés­­, ha kijelölik a parancsnokot. Veress: A csendőrség felállítá­sára — m­ondta a vádlott — csak később került volna sor. A Magyar Közösség Az elnök a szünet után rátért a Magyar Közösség ügyére. A vádlott kijelentette, hogy már 1930-ban ismerte a „Honszere­­tet“ című egyesületet, amelyről később megtudta, hogy a Ma­gyar Közösség fedőszerve volt Az egyesület főként szociális te­vékenységgel foglalkozott s nem a faji gyűlölet hanem az egy­­más iránti fajszeretet alapján állt. Kém­éri Dezső kérte fel őt 1946-ba­­, lépjen be a Ma­gyar Közösségbe. 1946 augusz­tusában lépett be a Magyar Közösségbe. Dálnoki Veress és Horthy levele Elnök: Mondja, milyen levelet kapott 1944-ben Horthytól? — 1944 augusztus 6-én leve­let kaptam a kormányzótól Az egyik példányt egy katonai fu­tár, a másik példányt Bánffy Dániel volt miniszter hozta. A levél arról szólt, hogyha idegen hatalom meggátolja őt a hata­lom gyakorlásában, akkor Dal­noki Veress a miniszterelnök s ő alakít kormányt Hozzátettem azonban, mikor Donáthtal be­szélgettem, hogy ugyanilyen alapon Lakatos és Kállay is miniszterelnöknek tekinthetők, mert egyikük sem mondott le. — Horthyt tartottam a jogfoly­­tonosság egyik letéteményesének — mondotta. Arra a kérdésre, hogy kit tartott a jogfolytonosság másik letéteményesének, zavaros vá­laszokat ad. Az erő jogán el kell ismernem a mai tényleges helyzetet — mondja —, ha nemcsak az erő jogán, hanem más jogán is, mert más jogok is vannak. Végül kijelentette, hogy nem törekedett a mai államrend erőszakos megvál­toztatására, csak az volt a jogi álláspontja, hogy Horthy Mik­lóst eltávolították,­­ nem mon­dott le. Az egyik szavazóforró ezután kérdéseket intéz hozzá, hogy várjon tudja-e, hogy a csend­őrség kollektív felelősséggel tartozik az 1944. évi depor­tálásokért? Veress: Nem tudtam. Majd azt kérdezi az elnök, hogy mik voltak a földalatti fővezérség hadműveleti céljai? Dálnoki Veres­ szerint nem volt fővezérség, hiszen nem állt mögötte semmi sem. A vádlott ezután az elnök kérdésére elmondta, hogy 1944 március 19-én a kolozsvári és a szomszédos hadtestet mozgósí­totta a németekkel szemben, amiért dorgálásban részesült, sőt fizetését is le akarták tiltani a sokmilliós költségek fedezésé­re. Arra a kérdésre, hogy miért nem akadályozta meg a csend­­őrség erdélyi kegyetlenkedéseit, a vádlott azt válaszolta: a csend­­őrség nem az ő parancsnok­sága alatt állott és az összes állomásparancsnokságokhoz pa­rancsot adott le, hogy ne ve­­gye­m­ részt a zsidók deportá­­lása során tapartott kagyatlvn­­kedésekben. Elmondja a vádlott, hogy a háború utolsó hónapjai­ban számos erdélyi küldöttség járt nála. Ezek azt kérték, hogy­­ Magyarország ugorjon ki a há­borúból Az egyik szavazóbíró: Ennek ellenére ön, mint hadseregpa­rancsnok, az erdélyi csapatok­kal bevonult Tord­ára? — Erre parancsot kaptam — mondja. — Kitől kapta a parancsot? A kormányzótól? — Nem. A hadseregfőparancs­­nokságtól. A vádlott ezután azt mondja, ő meg akarta fordítani az erdé­lyi hadsereget, azonban nem fordulhatott a kormányzója el­len. Majd az iránt intéztek hozzá kérdéseket a szavazó­­bírák, hogy ha ártatlannak érezte magát, akkor miért buj­kált és miért nem tett eleget a katonapolitikai kasttag behívó parancsának? Széll Jenő, a kommunista, párti szavazóbíró intéz számos kérdést a vádlott kolozsvári magatartására vonatkozóan. Az­­után újvidéki magatartásét kér­dezik a bírái, amelyre a vádlott azt mondja, hogy dandár­­parancsnok volt Újvidéken és az ő parancsára engedték­­ a letartóztatott túszokat A vádlott hangsúlyozza, hogy csak jó katonákat akart min­denütt elhelyezni s ebben az irányban Tombor Jenő hadügy­miniszterrel is többször tárgya­lásokat folytatott — Bamiba Alberttel nem tár­gyalt? — kérdi az egyik bíró. — Nem, mert nem ismertem. — Miért bíztak meg a jelen­legi I. katonai kerület vezetőjé­ben, Dumbovicsban? — Mert Dumbovicsot jó ka­tonának tartottam. Azután a vádlott védője m­íre számos­ kérdést hozzá és mondja, hogy Szentmiklóssy hozta Pünköstit a társaságukba, akitől ő folytonosan fárt, mert Pünkösti azt állította magáról, hogy az angol kémszolgálat tagja. A vád ott hangsúlyozta, hogy 8 .legénységi szervezetet nem állított föl, Horthy iróniát csak 1944-ben telt bizalommal, ezelőtt nem is igen ismerte. Hangsúlyozta, hogy nem foga­dott el sem vitézi telket, sem, zsidóbirtokot, annak ellenére, hogy ezt neki többször felaján­lották. Az ügyésznek és több szavazóbírónak a kérdésére rendkívül zavaros válaszokat adott a Magyar Közösség ideo­lógiai célkitűzései tekintetében. Ezután az elnök a tárgya­ls­ folytatását szombat délelőttre tűzte ki. " . A kisgazdapárt politikai bizottságának állásfoglalása a pártközi értekezlet előtt A kisgazdapárt politikai bizottsága pénteken ülést tar­tott, amelyen foglalkozott a közeljövőben megindítandó párt­­közi tárgyalások politikai és gazdasági anyagával. Átvizsgálta a politikai bizott­ság a múlt év októberében meg­indult pártközi tárgyalások egész anyagát és megállapította, hogy a pártok közt megegyezés történt az ipari árak 25 száza­lékos leszállításának kérdésében, amelyet azóta a kormány végre is hajtott. Megállapodás jött létre a kartellek feloszlatásában, amelyeknek végrehajtása folya­matban van. Megegyeztek a pár­tok abban, hogy a gazdasági életnek nyújtandó hitelekből feleannyit kap a mezőgazdaság, mint az­ ipar. Elhatározták, hogy az 1947. évben elengedi a kor­mány a legkisebb földbirtokkal rendelkező gazdák adóját oly módon, hogy akinek katasz­teri tiszta jövedelme 40 forinton alul van, az egyáltalán nem fizet földadót, a 40 és 60 forint közti birtokosok pedig 50 százalékos földadómérséklést kapnak. Megegyeztek a pártok abban is hogy a földalap jövedelmé­ből elsősorban is az új gazdák termelését és talpraállítását fog­ja a kormány támogatni­­ és a megváltásra került ingatlanok tulajdonosai közül egyelőre az özvegyek, árvák és munkakép­telenek kapnak előleget. Megegyezés jött leírt a szé­rum- és műtrágyagyárak egy­séges irányítására is, azóta azonban a kisgazdapárt indís­­pártit nyújtott be ezeknek a gyáraknak államosítására. Megállapodtak a pártok a bankok ellenőrzésében, to­vábbá abban, hogy a mezőgaz­dasági, baleseti és rokkantsági biztosítást ki kell terjeszteni a mezőgazdasági munkásokra is. Legközelebb rendelet jelenik meg ennek a megállapodásnak bevezetésére. Elvben megegyez­tek a pártok a malomkérdés rendezésében is, csak még abban kell megállapodni, hogy mekkora kapacitású malmok kerülnek államosításra, vagy állami kezelésbevételre. Több olyan gazdasági kérdés is szerepelt még a pártközi tár­gyalásokon, amelyeknek letár­­gyalására azonban nem kerü­l sor. Ezeket a meginduló meg­beszéléseken kell tető alá hozni. Ilyenek elsősorban a szövetke­zeti törvény, majd a mezőgaz­daság fejlesztése a mezőgazda­sági érdekképviselet, a búza­­kötvény kérdése, a mezőgazda­­sági terme­lsi s fogyasztási ár­­különbözet, valamint a hosz­­szabb időre szóló gazdasági kormánytervezet. Számos politikai kérdés szere­pelt még a pártkö­­ értekezletek tárgyalási rendjén, amelyeknek tisztázására most kell sort kerí­teni. De újabb anyaggal is bő­vül a pártközi tárgyalások tárgysorozata, így tisztázni kell az egyházak viszonyát a demokráciához. Le kell tárgyalni az egységes tankönyvkiadást, a fakultatív hitoktatás kérdését, valamint az általános iskta* kezdeti fc gyaWkosgAaatafcS ^kiufibUli­sét és ennek az iskolatípusnak a magyar közoktatásban álta­­lánossá tételét. A kisgazdapárt tisztában van azzal, hogy mindezek a kérdé­sek csak akkor oldhatók meg a demokratikus magyar társada­lom közmegnyugvására, ha a koalíció pártjai szerves és teljes egységben váll­alják a harcot a reakció ellen és a demokrácia fejlődésének biztosítása érdeké­ben. Ezért a most leleplezett öss­­szeesküvés­­ határozott és vég­leges felszámolása után i s éber gonddal kell őrködni afelett, hogy a reakció meg ne kísér­-­­­hesse elragadni a demokrácia vívmányait és megbuktatni a magyar nép új­pírtberendezke­­dését, a demokráciát. Ezért foglalkozott a politikai bizottság­­a Magyar Közösség felszámolásának kérdésével is. A titkos­­társaságnak az össze­esküvés által közvetlenül érintett tagjaival szemben szigorú bíró­­sági eljárást kell lefolytatni, az összeesküvésben részt nem vett, de a demokrácia idején beszer­vezett és tevékenykedő tagok közszolgálati alkalmazását meg kell szüntetni. A politikai bizottság egy­hangú határozattal jóvá­hagyja azt a gazdaságpolitikai irányt, amely a pártközi tárgya­ásokon a fentiekben körvonalazottan kialakult , a megállapodásokat is,­ amelyek e tekintetben­ létre­jöttek. A politikai bizottság leszö­gezi, hogy a határozott demok­ratikus belpolitikai irány jelen­ti a külpolitikai irány szilá­rd­­­­ságát is és ez lehet a megnyug­tató a legnagyobb demokrati­kus szomszédunk, e Szovjet S­t­­únió felé, amely­nek barátságá­ra a kisgazdapárt elsősorban helyez súlyt, de az ország ha­tározott demokratikus iránya megnyugtató lehet a többi nagyhatalom, és szomszédaink Irányában is, miután csak az őszntén demokratikus maga­tartás adhat­jó bizonyítékát a valóban békés együttműködési szándékunknak. A politikkai bizottsság szüksé­gesnek tartja a haladó demo­krácia egységes arcvonalának­ kialakításá­t és ezáltal az építő munka zavartalanságának fel­tétlen b­ist­osítását. A maga párt kereti­n belül és pártintéz­­ménye mett gondoskodik arról a kisgazdapárt ,az előbbi párt­határozataiban már bejelentett szigorú fegyelem alkalmazásával, hogy az egységes irányt senki meg ne zavarhassa. Azután a­­ politikai bizottság Kondás Bél párttagságát meg­szüntette, majd tudomásul vette, hogy Pfei­fer Zoltán, Pár­­tay Tivadar és B. Szabó István a politikai bizottsági tagságukról lemondtak. Helyükre a nagy­választmányi jóváhagyásáig is Orrtutap Gyu­lát és Csizmadia Lajos és Tóth József kisgazdát hívja be a po­litikai bizottság. . A politikai bizottság tudomá­sul veszi, hogy B. P­átz lstván nemzetgyűlési képviselő a Füg­getlen Ifjúság elnöki tisztéről lemondott, és hogy az ifjúság vezetését a legközelebbi választ­mányi ülésig Mizsey György társelnök veszi át. Tudomásul veszi a politikai bizottság a Független Ifjúság vezetőségében beállott egyéb személyi válto­zásokat is. A pártközi tárgyalásokra Nagyl­­ Ferencet, Kalogh Istvánt és Olt­­­­ványi Imrét küldte ki a politi­­i­kai bizottság. A pártjai megbeszélések steomfealon kezdődtek A kisgazdapárt végrehajtó­­bizottsága pénteken délelőtt Balogh István államtitkárnál a párt főtitkárénál ülést tartott Nagy Ferenc miniszterelnök ve­zetésével. Pártszervezeti kérdé­sekkel foglalkoztak és a politi­kai bizottság határozata­inak végrehajtása érdekében tettek intézkedéseket, amelyek már a közeljövőben erősen­ éreztetik majd hatásukat. Ezentúl sokkal szorosabb lesz a kapcsolat a párt vezetősége, a képviselők és a vidéki pártszervezetek között. Az egyes szakosztályok élére vezetőknek és helyettes veze­tőknek is képviselők kerülnek, akiknek politikai felelősségük is lesz a pártvezetőséggel szem­ben. Befejezték az alkalmazot­tak politikai ellenőrzését is és ezen a területen is nagy válto­zások történnek, már március elsejei hatállyal. A politikai bizottság össze­tételében is változás következik be, mert le kell vonniuk a kon­zekvenciát azoknak, akik még az utolsó pillanatban is téves­nek bizonyult álláspontért har­colt­k. Nagy Ferenc m­iniszter­elnök szterek,­dóroti főott óta tárgyalt Rákosi Mátyás és Szar­kasi­s Árpád miniszterelnökhe­­lyettesekt­el. A pánvezénk a­ pártközi tárgyalások előkészí­téséről tanácskoztak. A pártkö­­zi megbeszélések szombaton délelőtt 10 órakor kezdődnek a min­iszterelnökségen. A program a következő: Elő­zőleg megállapítják, hogy me­lyek azok a gazdasági kérdé­sek, amelyekben — nagy ered­ményként — még decemberben megállapodás történt, majd rá­térnek a belpolitikai kérdések megvitatására és folytatják a gazdasági kérdések körüli meg­­beszéléseket. A cél az, hogy­ olyan politikai légkört teremt­senek, amely alkalmas arra, hogy a gazdasági problémákat akár egy hároméves terv, akár más rendszer szerint megoldj­­ák. Ez annál könnyebb jm is­ mert az a főtárgyalás, amely a most is összeesküvők ügyében megkezdték, végre kinyithatta azoknak a szemét is, akik enül(l) akár jóh szemeségből, akár ta­­­­pasztalatlanságból kételkedjütt az összeesküvés komolyságába!, és nem értették meg, hogy­­ reakcióval végleg le kell Szál nAtn£

Next