Magyar Nemzet, 1947. június (3. évfolyam, 122-145. szám)
1947-06-15 / 133. szám
Vasárnap, Tfl47 Június 15 Az elveszett Paradicsom Amszterdam, június hó A Gamelán-zenekar magas panaszos felhangjai mintha az elveszett Paradicsomot siratnák. Az Indiai Múzeum háromemeletes márvány csarnokának minden zugába eljutnak e monoton dallamok, selymek, fűszerek, Kelet-Indiából származó kitömött állatok lágyan verik vissza buja távoli szigetek hanghullásnait. Lányok és fiúk, holland egyetemi és zeneakadémiai hallgatók ülnek keresztbetett lábakkal az emelvényen. Jáva és Báli bennzülött ebrek réztányérjait, fadobjait ütögetik különös ritmusra fakalapáccsal, puha gyngütővel, bemutatják alamelán-zenekart. Vizuálissá válik a dal. Aprótestű, fényes barnabőrű leánykák keze pillangószerűen röpköd-reszket előttünk, mialatt lábuk, derekuk az ősi ritmust követi. Hajuk aranyba csavart lüktől csillog, csípőjüket kézzel festett sarong takarja. Felsőlábszáruk, derekuk karcsú, mint a bambusz, amit halkan muzsikálón rezegtet a forró indiai szél. Jávái táncosnők ezek. 70 millió ember 680.000 négyzetkilométer zenéje ez. Holland- Indiáé, az irigyelt, gazdag volt gyarmatbirodalomé: Jáva, Szumátra, Borneo, Celebes, Bali, Új-tumea és még más szigetcsoportok. Celebes, Borneo és a kis Szunda-szigetek nem akarnak elszakadni a királyságtól, de ez csak 13 millió lelek, a többiek viszont Indonéz köztársaság címen önálló államot, önálló alkotmányt, kormányt, teljes függetlenséget kívánnak. A holland városokban plakátokon rajz látható: a kettétörött kir. korona, alatta rövid mondat: *A t. indiai politika.* Immár nem a jó vagy rossz politika determinálja népek sorsát. A civilizáció és az emberi jogok felismerése párhuzamosan törtek előre. Maguk a fehér emberek vitték a benszülöttek közé a közlekedéstől, a tudástól távoleső őserdőbe. Megtanították a betű hatalmára és megmutatták saját emelkedett formájú állameszméjüket. Beavatták a higiénébe, orvosi felfedezéseikkel megmentettek és meggyógyítottak millió és millió életet. Így a benszülöttek száma hamarosan megtízszereződött. Megerősödött öntudatuk, megnyílt tudásvágyuk és megvilágosodott kiszolgáltatott, kihasznált alanyi helyzetük. Rájöttek szigetviláguk óriási értékére, amit többé nem egyedül ők élveztek, hanem a tanult, vezetésre képes iratok, ahogy a holland fehérembert nevezik. Könyvek, tanulmányok, regények írták le, amit sokáig csak tudat alatt, kimondattan éreztek. Voltak már 1911-ben is felkelések, de ezeket kiforratlanságuk eleve halálraítélte, hamar leverték őket. Ma azonban képzett benszülött férfi a vezetőjük: Soekarno mérnök, japánbarát, aki összefogta az elégedetleneket és megszervezte a tanultakat és tehetségeseket. Soekarno többé nem egy királyság gyarmatának alattvalójaként lépett fel, hanem egy gazdag, 70 milliós lakójú ország államfőjeként. Indonézia szerződő fél, egyenrangú nemzet a nemzetek közösségében, hatalmas terület. Soekarno előre kidolgozott alkotmány-tervezettel ült le tárgyalni a zöldasztalhoz, mint azt az Atlanti Okmányban lefektettek. Linggadjati egy jelentéktelen kis falu neve, mely a két legnagyobb jávai város közt fekszik. Most nevezetes helyiség, itt kötöttek megállapodást a holland királyság és az Indonéz Köztársaság. Első miniszterelnöke Sjahrir, ugyancsak jávai benszülött. Évekig volt Új-Guineán koncentrációs táborban, delmi flotta indult a dús szigetek felé. A vadlovat betörni, nyerget, zablát erőltetni rá, kemény küzdelem. Éppen így a rendszeres munka, a verejtékes erdőirtás, a légytől, szúnyogtól ellepett lápok lecsapolása, a teljes szabadsághoz szokott, fegyelmezést nem ismerő benszülöttek visszautasításával találkozott. 1825 ben Diponeero benszülött herceg felkelést szított, mire egy türelmetlen hadseregparancsnok egyes településeket felégetett. Ez a politika határozottan rossznak bizonyult. Adjutánsa rávette felettesét, hogy a benszülötteknek barátságot kínáljon, elvett értékeikért cserébe más értékeket adjon. Elképzelése bevált. A felkelés egyszeriben abba maradt, a gyűlölet elcsitult. Az adjutánst megmentőként tisztelték. Az ellenségeskedés megszűntével benszülött hercegek az ős nem a tábornok lábához borultak, hogy befejezze a háborút. Ennek az adjutánsnak unokája dr. C. Steinmelz, ma az Indiai Múzeum egyik tudós munkatársa, Juris doktor. Batáriéban tizenkét évig volt ügyész, Kelet-India történetének legszorgalmasabb kutatója. A holland királyi korona a gyarmatok elszakadásával kettétört, de nem szabad elfelejteni, hogy ennek az eltűnő félnek aranyát, ékköveit a holland hajósok, kereskedők s egy kicsi, kilencmilliós nép szorgalma csiszolta fényesre. Irsay Judit A GYARMATI MÚZEUM A múzeumot eredetileg 'Gyarmati Múzeumnak* nevezték, de a gyarmat kifejezést röviddel ezelőtt törölték az európai szótárból. Sokáig Haarlemben volt egy villában elhelyezve, de úgy megnövekedett a kiállítási anyag, hogy 1910-ben óriási háromemeletes épületet emeltek Amszterdamban, nagyrészt adakozásból. Cifra magas papírtornyot, melyben az özvegyeket égetik el, szalmafedelű szumátrai házat, színes faragott oszlopokkal, a papírból készült szent tehenet, amely szintén arra szolgál, hogy üres bensejében a halottat elégessék, a jávai kézművesek rézedényeit, a háziipar szőnyegeit, az ötvösök vésett-kalapált, száz tűzben élezett fegyvereit, a görbe tört, a krist, mérgezett háromélű dárdát, lándzsát, aranyhüvelyű gyémánttal díszített markolattal, amelyet benszülött fejedelmek viseltek derekukon, rejtenek az üvegszekrények. Életnagyságú babák jellegzetes ruházatukban tökéletes benszülött vonásokkal állnak, hol hadifegyverzetben, hol a djokjakartai piacon a valóságot teljesen utánzó háttérrel, asztalukon kirakva a pazar árukészlet, kosarakban fűszer, a sátorrúdján banánfüzér, vörösbélű pampelmousse, hajas bozontos kókuszdió. A világítás, a környezet s az alakok, magát a színes, forró valóságot adják. A dajak harcos keze támadón lendül, szeme tűzben ég, mintha a dzsungel tigrisét pillantotta volna meg a liánok közt. A növényzet sűrűjében óriási krokodil hever sárosan, álmosan, ahogy az otthoni páragőzös mocsárban szokta. Az orchideák, trópusi madarak tapinthatóvá, érzékelhetővé teszik a teremtés bőkezűségét azok számára, akik még nem jártak Kelet-Indiában. A HOLLANDOK KELET-INDIÁBAN De a múzeum nemcsak a látványosságot szolgálja. Hollandia a második világháború előtt a világ harmadik gyarmatbirodalma volt. Ennek a szigetvilágnak történelme egybeesik a hollandok gyarmatosításával. Ma a világ összes népei közül összesen heten mondhatnak gyarmatot magukénak, de a kifejezés mint olyan, vért, ellenállást és sok esetben rosszul fizetett munkát, kegyetlen bánásmódot takart. Nem így a hollandoknál. Az egész világ elismerte humánus viselkedésüket, nemes, tisztességes és rengeteg hasznot hajtó munkásságukat, úgyhogy a gyarmat lakossága virágesővel fogadta a holland csapatokat, mikor a japánok kivonultak. Emberi nívójuk felemelését kizárólag a hollandoknak köszönhetik. Iskolákat, kórházakat emeltek, utakat, kikötőket építettek, ők tanítottak a föld intenzív művelésére. 1902-ig Jáva importra szorult, ma önellátó. A jávai paraszt ma már évente háromszor arat, a bors, vanilia, fahéj,a tömérdek gyümölcs, ami azelőtt vadon termett s csak a benszülöttek ették, ma hajókat tett meg s az egész világ minden népe fizet érte. A hódítók 1595-ben négy vitorláshajón indultak. Ma is áll a torony Amszterdamban a «Schreyersloren», ahonnan a hajósok feleségei sírva intettek búcsút férjeiknek. Az útmutatást egy Plancius nevű pap adta a regényes vállalkozáshoz egy földgömb segítségével, bár portugál kereskedők már egy évszázaddal megelőzték a hollandokat. Ezeket elkergették, helyüket elfoglalták. Persze a hódítás nem ment mindig kesztyűs kézzel. Az első hajókból három hamarosan visszatért, hogy beszámoljon és megerősítve újra elinduljon a vágott csapáson. A hajók legénységével is sok bajuk akadt a pioníroknak. A betegségek és élelemhiány felére apasztották számukat, mire elérték Hollandiát. De amit az élelmes kereskedők láttak, feltüzelte egyébként nyugodt kedélyüket. Most női hatalmas ivott Moly tátika és lepke, a legjobban elcsomagolt szőrmét és gyapjúruhát is is megrágja BIZTOS VÉDELMET NYÚJT, minden molyt megöl &ÜT0-HON0T0X a tökéletes rovarirtó Kapható szaküzletekben . $a®r&nzo. Mihályfi Ernő miniszter a magyar-lengye kapcsolatokról A Magyar-Lengyel Társaság pénteken délután tartotta meg alakuló közgyűlését, amelyen megjelent dr Mihályfi Ernő, a külügyminisztérium vezetésével megbízott tájékoztatásügyi miniszter, lengyel részről pedig Szymanski Piotr követ. Kniezsa István megnyitó szavai után a tisztikart választották meg. Elnök: dr Mihályfi Ernő, társelnökök: Bán Antal, Erdei Ferenc, Gerő Ernő, Szent-Györgyi Albert, főtitkár: Szabó Dénes, h. főtitkár: Mesterházi Lajos. Az elnöki tanács tagjai: Fangrat Tadeus lengyel követségi tanácsos, Alexits György, Barcs Sándor, Justus Pál, Major Tamás, Michailich Győző, Nógrádi Sándor és még számosan. Mihályfi Ernő miniszter nagyhatású elnöki székfoglaló beszédében vázolta a Magyar-Lengyel Társaság munkásságának jelentőségét és a két nemzet között fennálló jóbaráti viszony fontosságát. — A magyar nép — úgymond — 1939 szeptemberében is tudta, hogy nincs vessve Lengyelország és szívére hallgatott, amikor a Magyarországra menekült lengyel testvéreinek min- iden kis faluban segítőkezet nyújtott. Mi magyarok bámulattal tekintünk a baráti lengyel nép felé, amely legelső mártírnemzete a szörnyű világháborúnak és a nagy csapás és vérveszteség ellenére is nagy haladást tett a népi demokrácia kiépítésében és megszilárdításában. Közös nagy felszabadítónk, a Szovjetúnió iránti hála összeköt mindnyájunkat. Mihályfi miniszter végül köszönetét fejezte ki Szymonski követnek értékes támogatásáért. C HEKUS LONCI BRANDY KAPITÁNY JUBILÁL: EGYÉVes f1 oldalas Jubileumi szám hétfőn délben KÖZÉLETI NAGYSÁGOK NYILATKOZATA A SZABAK SZÁJRÓL BÁN ANTAL, GÁBOR ANDOR, MOLNÁR ERIK, MÜNNICH FERENC, SZAKASITS ÁRPÁD ÉS VERES PÉTER ALAPOSAN VISSZAADJA A KÖLCSÖNT HAJLOK - TRÉFÁK - VERSEK EGÉSZEN ÚJSZERŰ MEXIKÓI REJTEX VN ERSEXY E bet! külön oldalunk: DIPLOMATA.A EGYED 8 oldal vidámság és mosoly Ára 1 forint Akülügyi bizottság ülése Hétfő délelőtt tíz órára ülésre hívták egybe a nemzetgyűlés külügyi bizottságát, amelynek egyetlen tárgy szerepel a napirendjén, mégpedig a békeszerződés ratifikálásáról szóló törvényjavaslat. H A ELFELEJTETTÜK A SÉTÁT... A hosszúéletű emberek, a magaskorú sorskegyeltek kikérdezése, kíváncsiskindó faggatása általában kevés hasznosítható eredménnyel jár, sőt igen gyakori, hogy vallomásaik során a legmulatságosabb ellentmondásokba keverednek. Egyesek azzal kérkednek, hogy szerették az italt vagy a dohányt, — az alkoholistáik és dohányosok nem csekély örömére, akik ilyen nyilatkozatok hallatára megerősödnek szenvedélyükben és diadalittasan. általában; ittasan ünnepük az olyan öregeket, akik az ő malmaikra hajtják — a bort. .. Akadnak szeszhívők, akik valósággal az italfogyasztással arányosítják éveik számát, mondván: kitűnő egészségemet annak köszönhetem, hogy rendszeresen fogyasztottam a szőlő vagy az árpa levét, sőt a kisüstöst is; fertőtlenítő, goidísző, kábító hatásuknak köszönhetem, hogy elviseltem a sokpróbás élet keserveit. Gyakran halljuk azt is: nem törődtem soha az egészségemmel és mégis ... Lám, az orvosoknak nincs igazuk. És az orvosoknak valóban igen nehéz a helyzetük, mert maguk is isznak és dohányoznak ... Az a néhány apostol, az a kevés vízivó, nemfüsti fecske alig csinál nyarat. ^ '_ hosszúéletű emberek megfigyelése, vallatása, kérdezgetése közben azonban mégis találtam valamit, ami figyelemreméltó közös vonásuk és aminek feltétlenül jelentőséget kel tulajdonítanunk. Ez a valamikora ifjúságuktól fogva rendszeresen sétáltak két-három órát naponta! Mégpedig nem a körúton, kirakatok nézegetése és politikai fecsegés közben, hanem erdőben, országúton, kívül a városon! Ez a séta maradt el a mai ember életéből, ezt a sétát sel itattuk el, szinte márólholnapra vagy pedig azzal áltatjuk magunkat, hogy nyolctíz órai szobamunka, műhelyrobot után elég kifutni az utcára, elég egy negyedórára megmártani magunkat a füstös-poros járdán, zaj- és jármű-tülkölés közben, a házaktól még eget sem látva, ihlet és lelkesedés nélkül, fáradtan és unottan koptatva az aszfaltot és lábbelinket, alig várva, hogy újból elterpeszkedjünk az espressóban, vendéglőben vagy elnyúljunk ágyunkban,erőt gyűjtve a másnaphoz. A városi járkálás azonban vétenül távol áll a séta fogalmától. Mások abba a tévhitbe ringatják magukat, hogy a séta pótolható a gimnasztikával, a sporttal vagy hasonló gyakorlatokkal. A rövid ideig tartó izompróbák, izomfeszítések és ízületnyújtások — noha egyébként hasznosak, ha nem űzzük a mértéktelenségig — össze sem hasonlíthatók a lassú, kitartó, kíméletes vándorlással, amelynek lényeges eleme a szabad természet közvetlen élvezete, a növényvilág, a színek, a természetes környezet, az őselemek, sok tekintetben még kivizsgálatlan emanációinak a felvétele, felszívása, amit csak a szabad természet ölén végzett szemlélődő séta nyújthat és ak.4 egészen más, mint a teniszpálya vagy az evezés vagy az esztelenül folytatott strandolás. A séta nem luxus, hanem életszükséglet, erőt adó, pihentető mozgás. A jól végzett séta a munkásnak, a komoly dolgozónak nélkülözhetetlen életeleme, töltekező, regeneráló tevékenysége. Sok fejfájós, bágyatag, fáradt, panasszal teli ember gyógyulna meg, ha több gondot fordítana a mindennapos, az időjárás szeszélyeivel mit sem törődő, kiadós sétára! Persze a sétának is megvannak az aranyszabályai, amelyeknek betartása szükséges ahhoz, hogy a lehető legnagyobb hasznot húzhassuk be tőle. Legfontosabb az, hogy kora reggel vagy alkonyatkor sétáljunk — lehetőleg azonban mindkét időben. Különösen a reggeli séta termékeny, friss, harmatos erdőben, fák között, változatos tájon, az ég és föld ámuló szemléletével, madárdallal, ragyogással, színekkel, virágokkal egybekötve. A séta ne csak a mozgást, a friss és jó levegőt, a zöldből kilehelt emanációkat jelentse, hanem legyen minden a kárommal mély lelki élmény, összeolvadás a természettel, belső áramok indulása, érzelmek fakadása, csodakútba néző, tágranyílt szemek ámuló legeltetése, naiv világtükröződés öntudatunkban, eleven, tevékeny reakció a szívünkben. Sokan nem tudják, hogy a szemeinkben, a füleinken keresztül rengeteg energiát gyűjthetünk, ha szeretettel kitárulunk a köröttünk hullámzó, áradó, pajkoskodó, ingerlő Nagyélet finom érintésével szemben és mintegy felszívjuk, magunkba gyűjtjük annak mesés ajándékait. Az „anyák", a természet ősenergiái csak úgy ontják, szórják a kincseket és mégis a legtöbben érzéketlenül, fiúi kegyelet nélkül haladnak el mellettük. + ■ i ‘•'éta megtanulásához szükséges, hogy eleinte egyedül sétáljunk, keressük a magányt. Ebben a közvetlenségben, minden zavaró szólól, kísérettől megkímélt egyedüliségben szerezzük meg a kapcsolatot az ősi környezettel és így tanulunk meg látni és hallani, tapintani és kilétni — így érezzük meg, hogy nemcsak szaglószerveinkkel és ízlelőbimbóinkkal táplálkozunk, hanem szemeinkkel, füleinkkel is. Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az őstermészet emanációiból is, amelyek a magasabbrendű érzékszerveken keresztül osonnak a lejekbe, hogy felébresszék azt, hogy megnyissák csodaforrásait, hogy megtanítsanak arra: mindaz, amit látsz és élvezel, amiben úszol is lelkendezel — miután S* í gy válik a séta nemcsak hasnális «egészségügyi» tényezőié, hanem élethhosszabbító, megújító, felfrissítő, újjászülő, fiatalnő erőforrássá! Próbálják meg azok, akik 'fáradtak és terhel* tek», próbálják meg az aluszárkony bágyadtak, a panaszos I életuntak, a kiábrándultak vagy I a gondolkodásban, robotban elszáradtak a ‘reggel hattó nyolcig vagy kilencig tartó sétát — meglepve tapasztalhatják, hogy a fáradtságuk eloszlik, hogy egész nap frissek maradnak, hogy a várt kifáradás helyett csodálatosan feltűnődnek, mintha eleven akkumulátorrá váltató volna. Az angol közmondásnak: „Early to bed and early to rise, makes a man healthy, wealthy and wise* (A korai lefekvés és korai felkelés az emberi egészségessé, gazdaggá és bölccsé lesz: éppoly igaza van, mint magyar változatának: ki korán kel, aranyat lel! Fluf eland, a XVIII. század nagyszerű orvosa írja: ,,A tapasztalat igazolja, hogy azok lesznek a legöregebbek, akik állandóan kiadós mozgást végeznek a szabadban". És a továbbiakban hozzáfűzi: «.l mozgt s akkor a leghasznosabb, ha nem csak a test, hanem a lélek is mozog és ébred.. Ez az, amiről részletesen kitértem, amit nem győzök eléggé szíves olvasóim lelkére kötni! Lcia testben és lélekben, ámulás, lelkesedés, kitárolás, a mindenséggel való ölelkezés közben. Ez erősít, gyű,gyít, megifjít, tökéletes lelki tirkét és idegnyugalmat biztosít. 'Menekülj a zöldbe!* — ezt üzenném minden fáradtnak, terhesnek, idegesnek, életűidnek. +___________A kirándulás nem azonos a sétával, ha a mai szokás szerint történik. A társaság, még a hozzátartozók is, elterelik a finomságokról a figyelmet, megkötnek, alkalmazkodásra csábítanak, feszélyeznek a személyes élményben. Sétálni, nyaralni, kirándulni — egyedül menjünk. Vagy olyan társsal, aki tud hallgatni és élvezni. A mai ember valahogy kiesett az általánosból, nem bír a gondoláéival, megkötik a fogalmak, a tanultak, a divat és jelszavak. Elfelejtett nemcsak sétálni, hanem bensőségesen élni is. Ha hall „radioaktív" forrásról, odamegy, ha megbetűzött a vitaminról olvas, akkor azt ke-lresi és képes a gyümölcsösben tablettákat szedni; olvas a kénfürdők halásáról és lemond a természetről, mert a fürdőkádjába kénmájat tehet. A sok részlet megzavarja, mert hiányzik az átfogó, élesen elhatároló, filozófikus gondolkodása és ezért a kozmikus lénnyé sorvadt, kiszakadt a mindene égből. Egészséges, testileg-lelkileg ép és erős csak úgy lehet megint, ha viszatér éle telepléibe, mert kultúrája énélkül csak pusztulást, romlást jelent. Emlékezz meg arról, hogy sétálnod kell... Dr Weninger Antal CYibiM színek ni’n CCS 133x60 MÉRET ~ Vidéki megrendeléseket soronkivül szálitni'A ámmm ÁLLÁKOÜIIT 75-76.TEl.:A2-07-06* Társai vagy társbérti!' keresek 70 éve fennálló belvárosi női divat üzletemhez. Telefon délelőtt 10-2 óra között: 18-54-22.