Magyar Nemzet, 1947. július (3. évfolyam, 146-172. szám)

1947-07-01 / 146. szám

4 lasztójogától. Hasonlóképpen a reakció rémhírterjesztői és sze­génylegényei találták ki azt a mesét is, hogy a választásokon csak előre meghatározott pár­tok indulhatnak.­­ A választásokon minden párt részt vehet, amelyik az 1945. évi választási törvényben előírt kellékekkel rendelkezik. A választás tiszta és szabad lesz. Mindenki arra a pártra adhatja le szavazatát, amelyik meggyőződésének legjobban meg­felel. Ne üljön fel tehát sen­ki a bujtogatóknak és álhír­­terjesztőknek, hogy itt erősza­kos és álValasztas lesz. Fölös­leges ide hivatalos külföldi meg­figyelőket küldeni A nemzet sírját ásná meg, aki megszüntetné a magántulajdont . A kormánynak nincsen titkolnivalója és nyíltan, őszin­tén leszögeztem már bemutat­kozó beszédemben is, hogy a kormány a magántulajdon elve alapján áll. A földreform né­­hány ezer nagybirtokos helyett közel egymillió új paraszti bir­tokost teremtett, tehát közel egymillió új magántulajdont. Ha a kormányzatnak olyan el­gondolásai lettek volna, hogy kolhászokat akart volna fel­állítani, akkor nem lépett volna a földreform útjára. Hagyjunk fel végre ezekkel a mesékkel. Vegyük tudomásul, hogy ami egyik országban jó, az a másik országban használhatatlan. A magyar paraszt a földért egy ezredéves harcot folytatott, s az a kormányzat, amely a föld magántulajdon elvét meg akarná szüntetni, nemcsak a sa­ját, hanem a nemzet sírját ásná meg. A kormánynak éppen az a szándéka és terve, hogy az új gazdákat elindítsa és megerő­sítse és a paraszti birtokosok összességének minél jobb élet­­feltételeket biztosítson.­­ Valami egészen különös, hogy ezek a hírek éppen most, kormányelnökségem alatt kel­tek szárnyra és terjesztették azokat mindenfelé. Akik ismer­nek, tudják, magam is gazda, ember vagyok és a föld szerel­mese. Én is ragaszkodom úgy a röghöz, mint bárki más. A föld nekem is mindent jelent. Húszéves politikai pályámon pedig csak áldozatot hoztam és önzetlenül szolgáltam a magyar népet és a magyar demokrá­ciát. Most is azt akarom tenni és ezt teszem is. A rágalma­­zóknak, a kishítűeknek pedig csak azt üzenem, minél inkább odaállítanak a támadások cél­pontjába, annál jobban, erőseb­ben tudom és érzem, hogy he­lyes és jó úton járok. Ne félt­­sék tehát tőlem és a kormány­tól a parasztságot, a magántulaj­dont az aszfaltgazdák és a po­litikai akarnokok. ■. A parasztság legjogosabb kívánsága és legfájóbb pontja az agrárolló kérdése, amelynek következtében, midőn egyrészt a mezőgazdasági termények árát alacsony szinten tartja, ugyan­akkor az ipari árak magasak. Ez tény, amit letagadni nem sza­bad, de nem is lehet. Azonban a kritizálók ne felejtsék el azt, hgoy ez az agrárolló nem a mai kormányzat ténykedése és in­tézkedései következtében jött létre. Okát ennek több forrás­­ban kell keresni és abban, hogy sokan, akik ma kritikával ille­tik a kormányt, maguk is tevő­leges részesei voltak annak, hogy az ipari árak a mezőgaz­dasági áraktól ennyire elszalad­tak. A­­kormányzat a magyar gazdákon segített akkor, ami­dőn 15 holdon alul beszüntette a beszolgáltatási kötelezettséget és a gabona forgalmi árát 80 forintban állapította meg. Mind­össze a 15 holdon felüli gazdák fognak beszolgáltatást teljesíteni és ezek közé tartozom magam is. Azonban örömmel vállalom ezt az áldozatot és a 60 forintos beszolgáltatási árat, mert tudom azt, hogy áldozatok vállalása nélkül gazdasági életünk ismét belezuhan abba a káoszba, amelynek legiszonyúbb réme az infláció.­­ A fizetések és státusok rendezése kapcsán különösen fontosnak tartom a bírói státus­rendezést, mert a­ független és anyagi gondokkal nem küzdő bíró a fundamentuma, az alap­ja állami életünk tisztaságának és ezen az úton lehet legsikere­sebben felvenni a harcot a kor­rupció elen­­het jobbra, mert ott a világpo­litika zsákutcájába kerülne, vi­szont balfelé sem mehet to­vább, mint ahogy az hagyomá­nyainak, természetének és vá­gyainak megfelel. A demokrá­cia keretein belül a parasztság fegyvertársa, szövetségese a marxistáknak, de ő maga nem marxista. Az ország egyetlen bankárjáért sem szándékozik hősi halált halni a politika csataterén, de ragaszkodik a magántulajdon elvéhez. Meg­érti, hogy a nagy vagyonokat, bizonyos termelő berendezése­ket és a hitelszervezet néhány ágát, valamint a föld méhében rejlő javakat államosítani kell. De sohasem tudná elviselni, hogy szerény keretek között vagyonszerzésébe valaki is be­leszóljon. Azt akarja, hogy mindenki megkapja munká­jáért bérét. — Tőlünk függ, hogy a párt­ban­ történt súlyos események ne a párt gyengülését, hanem megerősödését jelentsék, csak tőlünk függ, leszünk-e elég ön­tudatos kisgazdapártiak ezek­ben a nehéz időkben és a vá­lasztások idején is. Ennek a megújult és megerősödött párt­nak most már lesz lehetősége,­­ hogy nagyobb tekintéllyel képe­s viselje a parasztságot. A parasztság és munkásság közös útja . A lezajló választások után, amely valószínűleg még az új­kor előtt fog megtörténni, to­vábbra is a koalíció szellemében kívánja folytatni újjáépítő mun­káját a kormány. A demagógiát, a felelőtlen lefecselést és a fele­lőtlenséget meg kell szüntetni. Nem engedhető meg és magam sem engedem meg, míg a kor­mány élén állok, hogy a paraszt­ságot és a munkásságot szembe­állítsák egymással, mert a pa­rasztság és a munkásság közös munkáján haladhat csak az új­jáépítés nagy munkája. A pol­gárság szervesen, kapcsolódik bele ebbe a nagy építőmunkába, mert csak így oldhatók meg a ránk váró nagy feladatok. Az el­múlt hetekben lent jártam Keszt­helyen, ahol az ősi premontrei katolikus templom nagytornya kiégett, a harangjai mind elpusz­tultak a harcok során. A felsza­badulás utáni napokban a pro­testáns templom megmaradt ha­rangjaiból kettőt odaadott a presbitérium a katolikus tem­plomnak és most a protestáns harangok hívják Szent­misére a hívőket. És amikor a veszprémi püspök bérmaútján a város ha­tárába érkezett, nemcsak az összes vallásfelekezetek papjai fogadták a város határában, ha­nem az összes politikai pártok vezetői is. Ez a kép lebeg min­denkoron szemem előtt. Az em­beri érzés, az emberi megbecsü­lés, a nagy célokért való össze­g Az értelmiségi réteghez az a szavam, hogy ne hagyja ma­gára a parasztságot, mert ennek jóvátehetetlen következményei volnának. El kell múlnia annak a szomorú állapotnak, hogy ér­tékes értelmiségiek csak azért, hogy abból anyagi hasznot húz­zanak, olyan pártba lépnek be, amely céljától és eszméitől messze áll. — A parasztság hálájára csak azok számíthatnak, akik e ke­serves időkben is velük marad­tak. Mi kitárjuk kapuinkat az értelmiségiek előtt, s gondunk lesz rá, hogy az értelmiségi dol­gozók szociális helyzetén javít­sunk. Külpolitikai kérdésekkel fog­lalkozva, Dobi István emelt han­gon szögezte le, hogy a jövőben fogás és egyéni céljainknak, a közösség céljai alá való rende­lése az, amelyen járnunk sza­bad és járnunk kell. — A békeszerződések ratifiká­lása előtt állunk. A nemzetközi jog szerint a hadifoglyok haza­­szállítása csak a békeszerződés ratifikálása után szokott meg­kezdődni. A magasabb huma­nizmus és igaz emberbaráti sze­retet nyilvánul meg abban a tényben, hogy hadifoglyaink ha­zaszállítása és hazaérkezése már a békeszerződések ratifikálása előtt megkezdődhetett. Hála és köszönet a Szovjetunió vezetői­nek, elsősorban Sztálin genera­­lisszimusznak, hogy lehetővé tette véreinknek idő előtti haza­térését. És amikor két esztendő­vel ezelőtt a szabadság gondolata innét kiindulva jutott el a ma­gyar vidék legtávolabbi zugába­n, úgy most innen Debrecenből mennek haza békés otthonukba az elmúlt háború hazatérő hő­sei, hogy ők is kivegyék részü­ket a demokrácia megerősítésé­ben és az újjáépítés nagy mun­kájában. «Add meg a minden­napi kenyerünket], így imádko­zik a hívő lélek az Egek Urá­hoz. És most, midőn a magyar kenyér ünnepén jelképesen meg­szegem a magyar föld idei ter­mését, a magyar kenyeret, a ma­gyar életet, kívánom, hogy a magyar kenyérből mindenkinek jusson, mindenki egyen belőle, aki dolgozik, is hűséges barátai és megbízható szomszédai leszünk a Szovjetuz­úniónak. De természetesen ba­rátsággal viseltetünk azokkal a nagyhatalmakkal szemben is, amelyek a Szovjetunió oldalán megmentették országunkat a fa­sizmustól. Kis ország vagyunk, szavunk nem sokat jelent, de szeretném, ha a nagyhatalmak és összes szomszédaink meg vol­nának győződve baráti érzé­seinkről és békés szándékaink­ról." Köszönetet mondott Dobi István Sztálin generalisszimusz­­nak azért az irántunk tanúsított a nemes gesztusért, amellyel lehe­tővé tette, hogy még a békeszer­ződés ratifikálása előtt fiaink tízezrei hazatérhessenek. Az ünnepség a Szózat hang­jaival ért véget. Tildy elnök a debreceni Ma­gyar-Jugoszláv Társaság ülésén beszédet mondott, s őszinte örömmel tölt el, hogy a Magyar-jugoszláv Tár­saság helyi csoportja Debrecen­ben, a tiszta magyar hagyomá­nyokat s a kiirthatatlan magyar szabadságvágy nagy történelmi emlékeit őrző városban ma megalakul. — Népünk levonta a múlt — a távolabbi és közelebbi múlt tanulságait. Világosan látjuk: az, hogy a dunavölgyi tájon éő népek nem értették meg egy­mást, hanem külső befolyás és népellenes vezetők alatt egymás ellen küzdöttek, mindannyiunk erőit kisebbítette s rövidany­­nyiunk életét szegényebbé tette. Harcainkból legtöbbször csak a nevető harmadik húzott hasz­not. A mögöttünk lévő három évtized azt is döbbenetesen vi­lágossá tette a magyarság előtt, hogy nem lehet büntetlenül hozzákötni sorsunkat a szolga­ság­ hatalmaihoz, mint ezt vét­kes vezetőink a két világhábo­rúban tették. A magyar nemzet most reálisan szembenéz a té­nyekkel, azokat tudomásul ve­szi és visszatér népünk igazi lelkű idéhez, amelyben nincs gyűlölet, nincs ellenségeskedés, de mérhetetlenül sok a megér­tés és testvériség után való vágy.­­ Elsősorban arra törek­szünk, hogy végképpen lebont­suk mindazokat a gátakat, ame­lyek a múltból ittmaradtak, s amelyek eddig elválasztottak bennünket velünk közös sorsra rendelt szomszéd népeinktől. Ki fogjuk gyomlálni a múlt mesterséges propaganda-fertőze­­tet, ha az valahol még megma­radt, s azt akarjuk, hogy né­pünk tiszta látással, nyílt te­kintettel bátran és bizalommal lépjen abba az újvilágba, amely egész lényének és jelle­mének megfelel, s amelyben életté és valósággá válik a Du­­na völgyében élő népek őszinte és fenntartás nélküli testvérisé­ge. Többre vágyódunk, mint arra, hogy csak a népek veze­tői jussanak megegyezésre az élet különböző területein, — bár ezt is fontosnak tartjuk. Mi a népeknek egymás iránt való igaz barátságára, mély és őszinte békéjére gondolunk, amit milliók és milliók öntuda­tos szándéka és akarata valósít meg és tesz örökkévalóvá. — Meg kell ismerni egymást. Hosszú századokon át éltük közösen, egymás mellett, ennek a tájnak sorsát s mégis olyan keveset tudtunk egymásról.­­Pe­dig a magyar népet a jugoszláv népekhez különös tisztelet, meg­becsülés és őszinte vonzódás fűzi. Mindig tudtuk, hogy sza­­badságszerető hősi nép él déli határainkon túl, amely békés időkben a becsületes, kitartó, szívós munka népe is. A másod­­­dik világháború alatt, majd a fasizmus hordáinak eltakarodá­sa után megismerhettük a jugo­szláv népek harcának szinte példátlanul álló tényeit. Ezt a népet jobban megismerni, hősi helytállásán, dicsőséges csatáin túl tudni mostani országépítő munkájának fejezeteiről, köze­lebb hozni szellemi éltének, kultúrájának kincseit, s mind­ez a magyar nép számára is csak gazdagodást jelenthet. A köztársasági elnök beszé­dét többször szakította meg a lelkes taps és éljenzés. Külö­nösen meleg ünneplésben ré­­szesítette a nagyszámú közön­ség Tildy Zoltán, beszéde köz­ben Tito tábornagyot. Ezután Karlo Mrazovics bu­dapesti jugoszláv követ ma­gyar nyelvű beszédben köszö­netet mondott Jugoszlávia ma­gyar barátainak, akiknek nagy része van a két szomszédos or­szág közötti barátság kifejlesz­tésében és megszilárdításában. Különösen megköszönte Tildy Zoltán köztársasági elnöknek, hogy állanavezetői hatalmas munkássága mellett többször vett magának fáradságot, hogy személyes, értékes közreműkö­désével részt vegyen az egye­sület munkájában és állandó figyelemmel kísérje annak mű­ködését. Köszönetet mondott Tildy Zoltán­né elnökasszony­­nak, mint a Magyar-Jugoszláv Társaság elnöknőjének, a társa­ság támogatásáért. Hangoztatta ezután, hogy nem akarja felidézni a múltat, amely mindkét ország tragé­diáját előidézte. — Előre kell néznünk — mondta Mrazovics követ — és építeni a boldog jövendőt. Eb­ben a nemes munkában egy­mást kell segítenünk. A két fiatal, önálló állam: Jugo­szlávia és Magyarország az egymás közötti jóviszony terén az­ elmúlt igen rövid idő alatt jelentős eredményeket ért el. A tartós baráti kapcsolatoknak első és legfontosabb feltétele az őszinteség. Jugoszlávia őszintén kívánja fejleszteni Ma­gyarországgal a baráti kapcso­latait politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt. Ezek­nek a kapcsolatoknak a célja: a béke megőrzése a világnak ezen a táján, együttműködve az összes békeszerető orszá­gokkal és népekkel, elsősorban a nagy és hatalmas baráti Szovjetunióval. — Hiszem — fejezte be be­szédét Mrazovics jugoszláv kö­vet —, hogy a demokratikus beállítottságú magyar népet is az őszinteség vezérli. Hiszem, hogy ezen az alapon tovább tudjuk fejleszteni a tartós, ba­ráti kapcsolatokat mindkét ál­lam és nép javára és gazda­godására, lásra. Beszéde elején hangoz­tatta, hogy minden magyar és a magyar kormány nevében el­ismeréssel kell adóznia a ma­gyar föld dolgos népének, hogy szorgos, kemény munkájával is­mét elérkezett az új kenyér ün­nepéig. A miniszter ezután az új vá­lasztások kérdésével foglalko­zott. Rámutatott arra, hogy a kisgazdapárt az ország 60 száza­léka és ez a 60 százalék egyszer már bebizonyította, hogy milyen oldalon áll. A kisgazdapárt le­szögezte már álláspontját. Vál­tozatlanul álljuk, hogy pártunk polgári és nemzeti alapon álló politikai párt. E nagy elvi ál­láspontunk mellett minden más politikai pártot megbecsülünk. Eszmei harcot folytatunk ugyan velük szemben, de ellenséget soha nem látunk bennük és a jövőben sem akarunk látni. Nemzeti és népi erőfeszítés Pártunk most is önállóan sa­ját listával fog részt venni a választáson. És választójogi törvényt is készítünk, de pártunk jogfosz­tásba, állampolgárok megkülön­böztetésébe nem hajlandó bele­menni. Egyetértünk azzal, hogy a politikai vagy közönséges bű­nözőket hosszabb-rövidebb időre megfosszák választójoguktól, de hogy szülőket, testvéreket bib­liai büntetéssel sújtsanak, azt mi nem fogadhatjuk el, mert nem igazságos és nem emberihez méltó. Az államosítás kérdésében a Függetlenségi Frontnak Debre­cenben kiadott deklarációját ma is valljuk és el is megyünk ez abban megállapított mértékig, a magyar nép összességének érde­keit szolgáló államosításban. A parasztság érdekvédelme Bárányos Károly beszélt ez­után. Hangoztatta, hogy a ma­gyar paraszt, amikor egész évi fáradságos munkájának ered­ményét betakarítja, nem foglal­kozást űz, hanem hivatást telje­sít és megérdemli, hogy min­denki szeretettel és megbecsü­léssel gondoljon rá. A magyar kétnapos tanácskozást tartott szombaton és vasárnap a szo­ciáldemokrata párt országos pártválasztmánya. A gyűlésen 250 küldött jelent meg. Jelen voltak a párt összes vezetői, mi­niszterek, államtitkárok. Meg­tárgyalták az országos politika, a világpolitika, a gazdasági hely­zet s a szociáldemokrata mun­kásmozgalom kérdéseit. A gyű­lést Szakosíts Árpád, a párt fő­titkára nyitotta meg, azután Kéthly Anna mondott megnyitó beszédet, majd az elnöki meg­nyitók után megválasztották a különféle bizottságok tagjait , egyhangúlag hozzájárultak ah­hoz, hogy ott, ahol kétezernél több tag van, felállítják az anti­­korrupciós bizottságot, továbbá a vármegyei székhelyeken anti­­korrupciós bizottságokat szer­veznek. Szén­g Imre a közigaz­gatási reformról tartott előadást, Bán Antal iparügyi miniszter bejelentette, hogy a hároméves terv végén a magyar traktorállo­­mány a kétszeresére növekszik. Százmillió forintos befektetéssel 250 000 új áramfogyasztót akar­nak bekapcsolni. Beszámolt a széntermelés emelkedéséről és a kisipar támogatásáról. Kiemelte a magyar-jugoszláv aluminium­­egyezmény nagy jelentőségét. Azután Szakosíts Árpád tartott belpolitikai beszámolót. Hangsú­lyozta, hogy a szociáldemokrata pártot a legőszintébb barátság köti a Szovjetúnióhoz, a szo­ciáldemokrata párt továbbra is koalíciót akar, mert a meggyen­gült kisgazdapárt nem jelent örömet a szociáldemokrata párt­nak. A választások kérdését érin­tette ezután s kijelentette, hogy a választások kérdését alaposan és minden részletre kiterjedően megtárgyalták. Ar­ra a megállapításra jutottak, hogy választani kell és a vá­lasztásokon a szociáldemokra­ta párt külön listákon indul. Böhm Vilmos tárgyalt Rajk László belügyminiszterrel s re­mény van arra, hogy a belügyi vonalon az együttműködés ja­vulni fog a két munkáspárt között. Megvédik a szociálde­mokratákat bárki ellen, ha szo­ciáldemokratához illően visel­kednek. Azután Ries István mondott beszédet a párt poli­tikai eredményeiről, majd de­mezőgazdaság háborús vesztesé­gei — folytatta beszédét — 151 milliárd forintra becsülhetők. Két nemzedék munkája veszett el. De a parasztság mindenek ellenére csodálatos munkát vég­zett. A megművelt terület ebben, az évben nagyobb, mint az utolsó 30 év átlaga volt. — A mezőgazdaság megsegítése nemcsak nálunk, hanem az egész világban a legfontosabb kérdés. Éhező, nehéz körülmények kö­zött élő népre nem lehet a bé­két felépíteni.­­ A magyar mezőgazdaság fon­tos kérdése az újgazdák meg­segítése. A szántóföld 40 száza­léka került a kezükbe, tehát mindent meg kell tenni, hogy az új gazd­atársadalom termelését fokozni tudjuk. Hogy ezt lehe­tővé tegyük, ahhoz szükséges, hogy a földibirtokreform vona­lán végre nyugodt helyzetet te­remtsünk. Érezze minden újon­nan föld­hözjuttatott, hogy amit neki adtak, az övé, azt senki tőle el nem veheti. Az agrárolló kérdéséről szólva hangsúlyozta a miniszter, hogy a magyar paraszt terményeiért csak olyan árat kíván, amely lehetővé teszi azt, hogy termelő­­eszközeit arányos áron megvá­sárolhassa és szerényen meg tudjon élni. A beszolgáltatással kapcso­latban megemlítette, hogy az a gazda, aki szeptember elejéig eleget tesz beszolgáltatási köte­lezettségének, mázsánként nem 60, hanem 65 forintot kap ga­bonájáért. Ezután a mezőgazda­sági szakoktatás kérdéseiről és a földművelésügyi igazgatás decentralizálásáról beszélt. Han­goztatta, az a törekvése, hogy a földművelésügyi igazgatás egész szervezete szorosan együttmű­ködjék a parasztsággal. Tökéle­tesen kiépítik a parasztság ér­dekvédelmi szerveit is. A kerü­leti földművelésügyi tanácsok már működnek és rövidesen sor kerül a járási és községi szervezetek felállítására is, így meglesz a parasztságnak a módja arra, hogy hallassa Ká­vát, kívánságait előterjeszthesse és érvényesíthesse akaratát. számolt a szociáldemokrata párt külföldi felvilágosító munkájáról. Ries István beszé­de végén hangsúlyozta, hogy Bőhm Vilmossal együtt kedden Prágába utazik, hogy ott a cseh szociáldemokratákkal fon­tos­­ kérdéseket tárgyaljanak meg. A gyűlésen felszólalt még Marosán Györgyön kívül Bőhm Vilmos, aki szintén hangsúlyoz­ta, hogy látni akarják a többi pártok jelölő­­listáját. Ries István Moszkvába utazik Ries István igazságügyminisz­­ter prágai tanácskozásai után fontos gazdasági tárgyalások céljából Moszkvába utazik. Rákosi Mátyás Baján Rákosi Mátyás miniszterelnök­­helyettes vasárnap Baján mon­dott beszédet. Felvonultak a népgyűlésre Rob Anton vezetése alatt a hazai délszláv kisebbség képviselői is. Rákosi Mátyás be­szédében a nyolcvanforintos bú­zaár megállapításával foglalko­zott és kijelentette, hogy az agrárolló összébb csukódott. A kommunista pártnak az a szán­déka, hogy a jelenlegi alacsony kenyéradagot augusztusra 25 de­kára emeljék fel és amennyiben lehetséges, ősszel megszüntessék a kenyérjegyet. A kommunista párt elgondolása szerint a vá­lasztásra szövetséget kellene kötni a valóban demokratikus pártoknak és ehhez hozzá sze­retné számítani azt a kisgazda­­pártot is, amely megtisztítja so­rait az összeesküvőktől. Javas­latot tettek a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjainak, hogy a választást közösen, a függetlenségi frontban, szövet­ségben hajtsák végre, hogy a választáson a négy párt ne egy­más ellen, hanem a nép ellensé­geivel szemben harcoljon. Meg­van a remény arra, hogy a vá­lasztásokat a négy demokratikus párt szövetségben, egymással vállvetve fogja a reakció ellen megvívni. A választások előre­láthatólag a tél beállta előtt, az aratási munkálatok után lesz­nek. A miniszterelnökhelyettes ezután foglalkozott a rémahírter­­­­jesztőkkel, valamint különböző­­ külpolitikai problémákat érin­­t­­ett. Délután Bácsalmáson mond­­­dott Rákosi Mátyás beszédet. Az értelmiség helyzete Tildy elnök a Magyar-Jugoszláv Társaság ülésén A szociáldemokrata párt országos párt­­választmányának ülése Dobi István államminiszter a kisgazdapárt tekintélyéről A miniszterelnök nagy lel­kesedéssel fogadott beszéde után Dobi István államminisz­­ter, a kisgazdapárt országos elnöke szólalt fel. ■— Amikor két évvel ezelőtt megtartottuk a nemzetgyűlési választásokat, a képviselők egy része nem gondolt arra, hogy egy megváltozott, a régivel össze nem hasonlítható, új or­szágban folytatunk politikát — mondotta Dobi István.­­• Akkor sem idő, sem mód nem volt, hogy a képviselői jelölő­istákat alaposan megvizsgál­­j­­­k és amikor a kormányzás m­egkezdte munkáját az új nemzetgyűlésre támaszkodva, akkor vettük észre, hogy pár­tunk nem egészen alkalmas így céltudatos, határeseti po­litika vitelére, amit a nép el­várt volna tőlünk. Pártpoliti­kusaink a régi módszerekkel politizáltak és emiatt igen sok értékes pozíciót elvesztettünk. Kiálltunk emberekért, akikért nem igen Volt érdemes szót vesztegetni, s menteni igye­keztünk olyan embereket, akik­nek semmi kapcsolata nem volt pártunkkal, s céljainkkal nem értett egyet. Ezt az eltelt két esztendőt pártunk nem jól használta fel. — A parasztság hagyomány­­tisztelő, de nem reakciós. Min­den helyzetben vállalja a fele­lősséget. Politikai képviseletét nem bízhatja olyan pártra, amelynek célkitűzése nem azo­nos az ő törekvéseivel. A pa­rasztság pot­lishaat m me­ M­agyar Nemzet. Erőss és Bárányos miniszterek a mezőgazdaság megsegítéséről A kisgazdapárt vasárnap Nagykátán ugyancsak jól sike­rült aratóünnepet és nagygyűlést rendezett, amelyen megjelent Erőss János közellátásü­gyi mi­niszter és Bárányos Károly föld­­tttüzelésügyi miniszter, Da­n Jenő és Sárkány László állam­titkárok, valamint a párt kép­­viselői közül számosan. Voziik­ Lajos, a járási szerve­zet elnöke köszöntötte a vendé­geket, majd Erőss János közel­­látási a­tiporter Mtáhdrtt­apó. Kedd, 1947 július 1 B­A­­­L­O­N IS?* B­­.! VALERO, V­­ÁMHÁM IS

Next